You're scared to be lonely, 'specially in the night [Carlos & Layla]

**Carlos Mallari**

Layla & Carlos

- Well, I know that it's only time But let me see what's on your mind -

Egyesek szerint az emberek többsége buborékban él, legyen szó szociális kapcsolatokról, helyismeretről, vagy azokról a véleményekről és ráhatásokról, amelyek minket érnek nap, mint nap. Azoknak, akik ki szeretnének ebből törni és az a céljuk, hogy ne szoruljanak be a social media, vagy épp szimplán a kapitalizmus által kreált buborékba, bátran merem ajánlani, hogy próbálják ki magukat pultosként. Azért korlátoznám ezt kifejezetten a vendéglátás egy nagyon specifikus pozíciójára, mert nem ugyanolyan egy pult mögül szemezni azokkal a kissé spicces, vagy épp jócskán részeg emberekkel, akik az élettörténetüktől kezdve a legféltettebb titkaikig mindent megosztanak velünk, akik kiszolgálják őket, mint például pincérnek lenni. Ott is szükség van bizonyos fokú interakcióra a vendégekkel, különösen, ha valaki zsebre akar tenni némi borravalót, de ki látott már pincért odaülni egy asztalhoz, hogy párkapcsolati tanácsokat osztogasson teljesen idegeneknek?
Az alkohol könnyedén megoldja mindenki nyelvét, a pultnál helyet foglaló emberek pedig a Brooklyn Innben letöltött éveim alatt gyakorlatilag egy végtelen skálát alkottak, aminek nincs kezdő és végpontja sem, mert amikor az ember azt hinné, hogy már mindent látott és hallott, betéved valaki olyan - legyen az igaz a stílusára, a foglalkozására, vagy a múltjára -, akivel korábban még egyikünk sem találkozott. Ez a fajta változatosság pedig nekünk pultosoknak is megenged egy olyasfajta szabadságot, ami mások megítélését illeti. Szerintem teljes mértékben hazugság lenne azt állítani, hogy nem ítélkezünk mások felett. Ha nem azért, mert velünk akarnak csevegni, amikor helyet foglalnak a bárszékeken alig egy karnyújtásnyira tőlünk, akkor kifejezetten az italválasztásaik miatt. Én magam is hajlamos voltam rá, hogy megpróbáljam megtippelni egy-egy vendég választását, még mielőtt kikérték volna azt. Nem állítom, hogy másodállást fogok csinálni ebből és hogy kicsit is tehetséges lennék benne, hogy megfelelően megítéljek bizonyos embereket, de azt hiszem ahhoz, hogy ilyen mélységekig belelással emberekbe, valószínűleg nem pusztán hatodik érzékre lett volna szükség egyébként sem, hanem valamilyen természetfeletti erőre.
- Mindjárt kiesel a szemeden. - Éreztem, ahogyan Jiang oldalba bök a könyökével, de kellett még néhány másodperc, amíg a pulttól távozó nő helyet foglalt az asztalánál, ezért addig oda sem fordítottam a fejemet a kollégám felé.
- Pontosan ugyanazt nézted, amit én - jelentem ki nyugodtan, miközben felfelé görbül a szám sarka.
- Lehet. De engem egy nő vár otthon, neked meg üres az ágyad, mióta elhagyott az asszony. - Nem esik rosszul a megjegyzés, részben mert Tami meg én már ezer éve döntöttünk úgy, hogy külön utakon folytatjuk. A Miával kapcsolatban meghozott döntése pedig valahogy nem volt alkalmas arra, hogy a szívemet melengesse, ha rá gondolok. Túl friss volt az egész, hogy konkrét véleményem legyen az egészről és abban sem voltam biztos, hogy milyen magyarázatot ad az egészről az anyja a gyerekemnek, amíg vele van, többek között még a héten is.
- Ezt több szempontból is tudnám cáfolni. Akarod, hogy megmagyarázzam? - Ezúttal már vigyorogva pillantottam felé. Megegyezhetnénk abban, hogy engem lecsukhatnak szexuális zaklatással, amiért megakadt a szemem egy csinos nőn, de Jiang élő példája volt annak, hogy ez fordított esetben is megtörténhet. Volt egy vendégünk ugyanis - de mondhatnám inkább azt, hogy Jiangnak volt egy vendége -, aki nagyon egyértelművé tette, hogy rá kíváncsi. Abba már nem is akarok belemenni, hogy mi történt közöttük, miután egy-egy műszak után a férfi beszállt annak a nőnek a nagyon drága és nagyon fényes kocsijába.
Ezért is csináltuk azt, amit ha együtt voltunk beosztva mindig szívesen csináltunk, mégpedig megállás nélkül szólogattunk be egymásnak többnyire olyan dolgokkal kapcsolatban, amire egyébként nem volt ráhatásunk. Az egész a saját szórakoztatásunkra ment, amíg nem kellett a fogyasztó vendégekkel foglalkoznunk, ami ritka volt egy átlagos péntek estén, de nem példátlan.
A kezembe fogtam ugyan a puha anyagot, amivel a pultot szoktuk letörölni, hogy megtisztítsuk a munkafelületünket, de rögtön megütötte a fülemet a hang, ami hozzám szólt. A fejemet megemelve pedig egy mosoly villantottam a nőre, akinek a szeme egyenesen rám szegeződött.
- Hello - ismételtem meg a köszönést, miközben megtámaszkodtam a tenyereimmel, hogy közelebb tudjak hajolni. - Persze, ott voltam a diplomaosztóján - felelem vigyorogva. Ami azt illeti, közöm sincs az illetőhöz, talán csak és kizárólag annyi, hogy részben neki hála van fizetésem. És pár dollár borravalóm.
- Parancsolj. - Előre nyújtottam a kezemet, hogy legyen mibe kapaszkodnia, amíg felül a bárszékre, ami talán még az ő magasságához mérve is túlságosan magasra volt állítva. Könnyű volt megállapítani, hogy a velem szemben éppen helyet foglaló nő éppen modell is lehetne foglalkozását tekintve, mert a bárba látogató nőknek általában nem láttam a dekoltázsát, amíg nem foglaltak helyet. Nincs ezen mit szépíteni, ez az igazság. - Hogyne, nem bánom, ha tegeződünk. - Jókedvű voltam, ez pedig meglátszott az arckifejezésemen is, de a pillantásomban is, amivel a nőt figyeltem. - Loz vagyok. - Szólaltam meg újra, egyfajta kézfogásként kezelve, ahogyan a kezembe kapaszkodott.
- Nem is tudom. Hogy küldhetnék el egy születésnapost? - kérdezem halkan nevetve, miközben újra a pult felém eső, alacsonyabb részére támaszkodtam. Ha bármiféle kíváncsiságot véltem volna felfedezni az arcán, folytattam: - Csiripelték a madarak. - Pontosabban lehetetlen lett volna eltéveszteni, ahogyan a barátnőivel többször is elég hangosan az egész hely tudtára adták.
- Nem volt szép tőlük, hogy így egyedül hagytak. - Én mégsem panaszkodhatom, amiért végül az én társaságomban kötött ki. Kifejezetten üdítő volt egy szép nővel beszélgetni, ahelyett, hogy a környék törzsvendégeinek rendeléseit osztogattam volna. Még ha egyébként a Brooklyn Inn nem is számított egy lecsúszott és köpködős helynek. - Mit adhatok? - teszem fel az oly' fontos kérdést. Ha tippelnem kellett volna, hogy milyen ital a nő - azon kívül, hogy tequila -, valami erőset és markánsat választottam volna neki, aminek mindenki megjegyzi a nevét, de csak különleges alkalmakkor fogyasztja, mert nem lehet csak úgy lejáratni és hétköznapivá tenni.

- 916 szó // You're scared to be lonely, 'specially in the night [Carlos & Layla] - 2022. június 3673325056

-

**Layla-Viola Park**

Carlos & Layla

- Biztos vagy benne, hogy ez a ruha jó választás lesz? – azt terveztem, hogy a kérdést egyszerűen figyelmen kívül hagyom, miközben igyekeztem úgy igazgatni magamon annak az anyagát, hogy lehetőség szerint azok a területek, amik már kompromittálóak lehetnek a nyilvánosság számára, takarva legyenek. Valóban csinosnak tűntem benne, de talán tényleg nem tűnt praktikus döntésnek, ahogy a magassarkú sem, amibe rögtön két pillanattal később bújtam bele.
- Nem, de egyszer töltöm be a harmincat. Legalább a mai nap nem akarom érezni, hogy innentől csak lefelé vezet az utam – talán a már előzetesen elfogyasztott alkohol hatására nevettem fel annyira vidáman, mert alapvetően nem aggódtam amiatt, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Jól éreztem magam a bőrömben, élveztem azt, hogy edzésben tartom a testem és olyan dolgokat fogyasztok, amik energizálnak, nem pedig leszívnak. Soha nem voltam az a fajta nő, aki belefulladt volna a diétájába, de ettől függetlenül igyekeztem azért nem csak olyan dolgokat fogyasztani, amik baromi egészségtelenek voltak. Ha már nem kell megküzdenem azzal, hogy szülök egy gyereket és elveszítem a mostani alakomat, akkor ennyi erővel meg is tarthatom azt. Ha elengedném magam, minden csak rosszabb lenne. Alapvetően pedig azt gondoltam, hogy mindenki bekaphatja, aki egy nőt az életkora alapján kategorizál, mert ha a férfiak nem érdemelnek hasonlót, akkor mi sem.
Az este nagy része gyakorlatilag azzal telt, hogy pont a pasikat megszégyenítő módon döntöttük magunkba az alkoholt, mert az én baráti körömbe csak olyan nők tartozhattak, akik bírták a vedelést. Talán nem szép szó ezt használni az olyan kategóriás nőkre, mint amilyen Joan vagy én és a többi barátnőnk vagyunk, de azért az tagadhatatlan volt, hogy mindannyian legendás tűrőképességgel bírtunk. Lehetne itt azzal jönni, hogy az ázsiaiak jó része nem tud inni, de lényegében világ életemben ugyanazokat az italokat fogyasztottam, mint az amerikaiak többsége. Emiatt is lehetett az, hogy a pultos fiúk szemöldöke felszaladt, amikor a harmadik kör tequilámat kértem ki fél órán belül, de még mindig egyenesen sétáltam vissza az asztalunkhoz, ahol helyet foglaltunk a csajokkal. Na jó, talán a fenekemet egy kicsit megráztam, hogy ezzel beinthessek nekik, de amúgy sem volt rám jellemző, hogy úgy közlekedjek, mint egy tank. Emellé csak félig gondoltam azt, hogy jelezni akartam feléjük, hogy vonzó férfiak mind a ketten, de annyit még ők sem értek, hogy többször rajtuk tartsam a tekintetem, mint bárki máson az este folyamán.
Nem tudom mikor történt az, hogy az idő már hajnalt kezdett ütni és a lányok szétszéledtek. Többen hazamentek, például Luna hiába nézett be hozzánk, nem tudott sokáig maradni, mert neki mennie kell a tökfejekre vigyázni másnap és elég hülyén nézne ki másnaposan. Vele amúgy is hétvégén terveztünk egy privát ünneplést, de összességében egyetértettünk abban, hogy nem sok öröm van abban, hogy lassan ráncosodni kezdek majd és elcsúnyulok. Pont ezért akartam még lehetőségeimhez képest viszonylag sok embert megismerni és kiélni magam. Miután többen leléptek a mosdóba is, és én egyedül maradtam, csak összeszedtem a táskám és tényleg kezdtem kényelmetlenül érezni magam az általam választott ruhában. Összességében nem volt olyan buliba való cuccom, ami ne váltott volna ki belőlem hasonlót, pont ezért is indultam meg az időközben megüresedő pult felé, ahol csak az egyik pasi előtti hely szabadult fel. Talán bunkóság, hogy öt perc szusszanásnyi időt sem hagyok neki úgy, hogy én is benne vagyok a vendéglátásban, de jobban biztonságban éreztem magam, ha nem voltam teljesen egyedül egy csapat részeg ember között, határozottan alulöltözve.
- Helló – lassan mosolyodtam el, miközben közelebb sétáltam a bárszékhez, ami túlságosan is magasra volt állítva, pedig nem vagyok alacsony nő – Aki korábban itt ült az egyáltalán fogyaszthat alkoholt?
Talán vicces lenne eljátszani, hogy valamiféle ellenőr vagyok, de ezen a ponton már én is tudtam, hogy túl jókedvűre ittam magam hozzá. Valószínűleg ezért is gondoltam szórakoztatónak ezt a gondolatot. Szerintem kettőnk közül én lennék az, aki jobban elhinné azt, amit előad.
- Segítenél? – óvatosan nyújtottam oda felé a kezem, mert tudtam, hogy akkor sem lenne más választása, ha éppenséggel nem akarna foglalkozni velem. Most én vagyok a fogyasztó vendég – Jaj és amúgy tegeződhetünk?
Sejtettem, hogy idősebb volt nálam, de nem gondoltam azt, hogy ebben a közegben másként kellene kommunikálnunk. Ha hozzánk akarna beülni és úgy beszélne velem, hogy én menedzserként vagyok benne a szituációban, akkor minden bizonnyal nem ilyen közvetlenül indítanám a kapcsolatunkat, vagy mit. A kommunikációt kettőnk között.
- Ha fogyasztok, akkor itt maradhatok ugye? – miután felültem a helyemre, finoman támaszkodtam meg a pulton és hajoltam egy kicsit közelebb, hogy annyira ne kelljen üvöltenem vele – Valahova lelépett az összes barátom és nem akarok egyedül maradni.

741 szó - tudom, hogy te sem akarsz csak úgy elzavarni Rolling Eyes

- öltözék - jisoo - flower - L.

» Dad and Kenneth - 2022 Június
» Accident - 2022.június
» 「 lonely stars 」Layla&&Tay
» I'm so scared ~ Gabe & Mir
» Rainy - 2022.május