Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Mostanában elég sokan sértik meg a territóriumunk határait. Csempészek, kémek, bevándorlók. Olykor szökevények is. Az általános eljárás szerint nekem semmi dolgom nincs velük, csak jelenteni, és leadni őket. Ha fegyveres beavatkozásra szükség van, az bonyolítja a helyzetünket, de ritkán fordul elő ilyesmi. Az emberek tisztában vannak vele, mit jelent ez a vonal az országaink között. Szent kötelességem tehát őrizni a hazám békességét. Így kellett volna tennem ezúttal is, csakhogy valamiért képtelen voltam rá...

Miközben a zöld növényzetbe gázolunk térdig, én újra és újra egy pont felé kapom a fejem. Nem azért, mert látok bármit is, még hallani sem igazán mondhatnám, hogy erős zaj, ágropogás, vagy levélzörgés volna, de mégis.
Mint kavics a bakancsban, zavart kelt a nyugalmamban, hogy egyáltalán figyelnem kell rá. Újra és újra visszafordítom a figyelmem ugyanabba az irányba, hogy aztán végül úgy döntsek, leválok a szakaszomtól. Esküdni mernék rá, hogy női hang kavarog a szélben, ami persze lehetetlen. Ám, ha valamelyik nő botorkál a falunkból errefelé, jobb, ha magam nézem meg. Azért sem tartom veszélyesnek ezt a lehetőséget, mert bárki is az, bizonyára nem elég óvatos, ha hangot hallat. Az kelt bennem aggodalmat, hogy a mellettem halladó férfiak egyike sem figyel rá. Tehát ez felvet némi kérdést.
- Menjenek tovább! - parancsnokként nekem nem ellenkezik egyetlen katona sem. Igazság szerint értelmetlen lenne mindannyiunknak megnézni, mi okozza a problémát. Hiszen egyértelműen jelentéktelen dolog. Talán egy megriadt állat?! Bárhogyan is, utána kell néznem.
Amikor már kellő távolságra kerülök az osztagomtól, de már elég közelinek gondolom azt a valakit, vagy valamit, ami miatt leszakadtam tőlük, az övemből kiemelem a fegyveremet. Kibiztosítom. A biztonságkedvéért és mivel határőr vagyok, kellően meggyőzőnek kell lennem, hacsak naivan ártatlanságot sejtek ebben a felfedezésben, és valójában egy kémről van szó.
Elkövetem azt a hibát, hogy bár a lépteim némák és én magam észrevehetetlen járőrként beleolvadok a környezetembe, a földön keresem a probléma forrását. S, csak amikor már jól láthatóvá válik, hogy a lombok között találom a célszemélyt, akkor tudatosul bennem, hogy miért nem leltem meg korábban.
Pár ág még eltakarja a sziluettem előle, de én jóformán tökéletesen rálátok a nőre. A fegyverem a levegőben, miközben éppen arra készülök, hogy az előírásoknak megfelelően kezeljem a helyzetet és azonosítsam a nőt. És ez lenne a tökéletes hozzáállás és lépés a részemről, csakhogy valamiért miközben nézem őt, a kezeim leereszkednek a törzsem mellé és azt veszem észre, hogy mosolygok.
Bárki is az a nő ott fenn, biztosan nem elég talpraesett és rátermett, ha képes volt felszorulni oda. Az arcáról legalábbis nekem nem az szűrődik le, hogy biológiai tanulmányi kiránduláson van, de lehetséges, hogy tévedek. Egy pár pillanat erejére elnézem, ahogy ott ücsörög és igyekszem rájönni, hogy mit művelhet, de hogy aztán ő vesz észre, vagy én lépek ki az ágak takarásából, nem egyértelmű innen lentről.
- Kérem, azonosítsa magát! - a fegyver továbbra is az oldalamon lóg a kezemben, nem érzem szükségét, hogy rászegezzem, de ha nem lesz együttműködő velem, kénytelen leszek. - Megtenné esetleg, hogy lefárad onnét? - pillantok körbe, nyomok után kutatva, vannak-e társai, bárki, aki igazolhatja őt, segíthet. Természetesen elég körültekintőnek és figyelmesnek gondolom magam, hogy észre vegyem, ha így van, de mivel a kémek világát éljük, sosem lehetek elég óvatos.
- Egyedül van? - kérdezem jól hallhatóan, kíváncsian fürkészve a nőt. Közben azon morfondírozva, szükség van-e a fegyveremre.

az égből pottyantál ide?!?!????    | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Úgy éreztem magam, mintha csak egy álomba csöppentem volna. Talán az egész bensőm remegett, amikor elhagytam a Yun házat akkor este, a lépteim mégis egyre magabiztosabbak lettek azóta. Az ott hallott információk pedig szép lassan szivárogtak be a tudatomba, egyre inkább, sejtről sejtre úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni; hogy ennek így kell lennie. Mindig is képes volt éltetni mások negatív véleménye, a tudat, hogy nem érzik mekkora fenyegetést jelenthetek nőként és hogy alkalmatlannak tartottak olyan feladatokra, amelyeket aztán félvállról véve is nagyobb sikerre vittem, mint mások egész karrierjük alatt. Tíz éve is meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes. Az a lány, aki akkor voltam pedig azóta felnőtt nővé vált, aki megáll a saját lábain, akinek nincs szüksége arra, hogy másokra támaszkodjon és akit tömegek irigyelnek a vagyona, a randipartnerei és a luxusban leélt élete miatt. Ez a nő akartam maradni, sőt meg akartam triplázni ezt az érzést nem csak saját magam, hanem mindenki más részére is.
Ezért éreztem, hogy érdemes élni és talán ezért is akartam megélni minden pillanatot. Untatott volna, ha egy asztal mögött kell ülnöm és rábólintani bizonyos dolgokra, aztán részt venni mindenféle unalmas megbeszélésen olyan emberekkel, akik a hátam mögött teljesen más dolgokat mondanak rólam, mint amit szemtől szemben tesznek meg. Fel akartam forgatni azt a világot, amire a bátyáim olyan szívesen pályáztak. Ehhez viszont arra volt szükségem, hogy az életemnek azon részét magam mögött tudjam hagyni - legalább részben -, amit eddig éltem. Ahhoz, hogy egy ismeretlen helyzetből újra magam számára komfortos közeget varázsoljak, ki kellett lépnem a jelenlegi határaimon túlra. Mi sem segíthetett volna ezt jobban lezárni, mint az a siklóernyős alkalom, aminek minden részlete előre meg volt tervezve? Rég éreztem magam annyira szabadnak, mint a levegőben és rég láttam olyan szép tájat, mint ami akkor tárult a szemeim elé... Akkor miért fáj most mégis annyira a fejem? És miért érzem úgy, hogy egy csepp energia sem maradt a testemben?
- Aú... Hahó! Valaki! Hall engem valaki? - A lábaimat lóbálva fészkelődtem, s csak ezen a ponton jutott eszembe letekinteni, megszemlélni azt a környezetet, ami körülvett. - Hát ez meg... - Hitetlenkedő nevetés tör ki belőlem és arra számítok, hogy mindjárt előlép a céges személyzetem az operatőrökkel együtt, aztán jót evetünk ezen az egészen. Hiába kapkodom a szemem egyik fa irányából a másik bokorig, senki nem jelenik meg.
- Segítség! Hahó, hall engem valaki? - Egyre inkább elönt a pánik és a hitetlenség, mert azt hittem egy igazi álom az, amibe csöppentem. Álom, amiben csupa olyan dolog vesz körül, ami örömet okoz nekem. Bár el kell ismernem, hogy a környező erdő tényleg szépnek mondható, de nem éppen az, amire számítottam. A rádió, amivel a csapatommal kommunikáltunk teljesen halott, a túloldalról érkező zörgés csak egyre inkább elkedvetlenít.
- Miért nem jön már valaki? - Sóhajtva teszem fel a kérdést, hogy magamnak, vagy az erdő csendjének, igazából nem tudom A fejemet az engem tartó hevederszáraknak billentem és halkan nyöszörögve hunyom le a szemeimet. Úgy érzem inkább rettenetes rémálom ez, mintsem az az állapot, amire vágyakoztam.
Amikor újra kinyitom a szemeimet, beletelik pár másodpercbe míg sikerül fókuszálnom a buja zöld környezetben, ami körülvesz. Csak ezután tűnik fel valami, mintha a szemem sarkából látnám, ahogyan mozdul... Amikor pedig odakapom a pillantásom, egy embert látok. Végre! - Ó! Itt vagyok! Hála istennek... - Előbb lelkendezve emelem meg a kezeimet és integetek felé - habár hogyan lehetne szem elől téveszteni egy lila kezeslábasban himbálózó nőt az ágak között? Az utolsó két szó mégis inkább saját magamnak szól,  és annak az érzésnek, ami elönti a mellkasom. Van valaki, aki a segítségemre sietett!
- Hát nem tudja ki vagyok? Maga nem azért van itt, mert engem keres? - Értetlenül állok - gyakorlatilag ülök, fent a levegőben - a helyzet előtt, a gondolataim pedig lassú kattogással indulnak útnak és csak most jut eszembe jobban megnézni őt magamnak. - Várjunk csak... Maga... - Belém fojtja a szót, hogy ő is megszólal, de érzem, ahogyan a korábbi lelkesedésem valami teljesen más érzésbe fordul át.
- Nagyon szeretnék, de mint látja... Nem tudok. - A kezeim most az engem tartó hevederekre csúsznak az oldalaimon, a pillantásommal pedig a férfi kezében lévő fegyvert figyelem. - Gondolja, hogy nem szedtek volna már le innen, ha nem lennék egyedül? - A hangom egészen provokatív, de biztosan megérti, hiszen ő maga is láthatja, hogy teljesen kilátástalan a helyzetem itt fent.
- Megtenné, hogy elteszi azt a fegyvert? Semmi szükség rá, nem gondolja? Itt már biztonságban van, hiszen ez a Koreai Köztársaság. - Olyan hevesen magyarázok, hogy közben levegőt is alig veszek. - Maga disszidens, igaz? - Az arcát figyelem, de nem látom jelét annak, hogy eltaláltam volna a dolgot. - Vagy... kém? - Ez még kevésbé tűnik helyesnek, más logikus magyarázatom azonban nincsen. Hogy lett abból a múlt estéből ilyen kilátástalan rémálom és mikor akar végre felébreszteni valaki?

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

a másik lehetőség, hogy ez csak egy álom!   | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

A nő a fa tetején... Kezdődhetne így egy jó történet. Azonban nem külhonban vagyunk. Itt, mifelénk más szokások uralkodnak. Főleg az idegenekkel szemben. Komoly, vasmarkú, konzervatív a világunk. Fegyelmezett és pontos viselkedést várnak el tőlünk, akkor is, ha olykor szeretnénk változtatni a dolgok alakulásán. Én egy ideje már nem szővök álmokat, nem rendezem át viselkedésemet, csak mert legbelül nem értek egyet a bánásmódunkkal, a törvénykezéssel. Ha meghallják a hangodat, örökre elnémítanak. S, szégyent hozni a családra az mifelénk felér egy öngyilkossággal, nagy mészárlással. Mégha fegyvert nem is fognak rájuk, a nevük bemocskolásával olyan, mintha többé nem is léteznének. Kevesebb - az amúgy is alig elég - áramból, semmi meleg víz. Mifelénk nem könnyű összekovácsolni a saját hitünket azzal, amit elvárnak tőlünk. Apró porszemek vagyunk egy óriási gépezetben, és még ha egyetlen porcikám sem kívánta, és minden erejével tiltakozott is ellene, már nem a helyén van a fegyverem. A kezemben tartom.
- Tessék? - ugranak össze szemöldökeim, amikor azt kérdezi, tudom-e, hogy kicsoda. Körbe pillantok a zöld takaróban, a lombok közé lesve. Nyújtogatom a nyakamat is. Miért, ki ő? Értetlenül nézek fel rá, megpróbálom összeegyeztetni az információmorzsákat. Ahogy megváltozik az arckifejezése, úgy simulnak ujjaim a fegyver köré. Bármilyen hang is könyörög a fejemben, hogy tegyem el, mert hibát követek el, arcom ennek ellenkezőjéről mesélhet.
Képtelen vagyok érdemben reagálni a szavaira. Egyébként sem tartom magam bőbeszédűnek, lényegre törő ember vagyok. - Jöjjön le onnan! - kibiztosítom a fegyvert. Sosem lehetünk elég óvatosak. Olyankor olyan irányból érkezik az ellenségünk, ahonnan nem is számítanánk rá. És ez a nő a fán, gyanús. Ha megjelenik az osztag, biztosan nem fognak könyörögni. Én sem tehetem. - Nem gondolok semmire. Talán a megfelelő alkalmat keresik... Nem kérem többet, jöjjön le onnan! - hangom határozottan töri a csendet darabokra. Sürgetem, közben közelebb lépkedve. Az avar ropogása egyre hangosabb, ami más esetben zavarna, de most, ha vannak társai, biztosan előkerülnek.
A következő szavai viszont már felkeltik a figyelmem. Köztársaság? Mit hihet, hol van? - Asszonyom, Ön el van tévedve. - felelem egyszerűen, de már újabb lépést téve felé. Kém? - Érdekes, hogy említi a kémeket... - szinte belevágok a szavába, megemelve a hangomat emellé. Kezdem elveszíteni a türelmem.
- Kérem, működjön együtt és jöjjön le! - kiáltok rá, még közelebb lépve, így már jóformán alatta állva. Úgy szegezem rá a fegyvert. - Jöjjön le és azonosítsa magát. - feszülten figyelem, hogy milyen válaszreakció érkezik majd tőle.
Nem csak a hitelességem kedvéért ragadok fegyvert. Akadtak már csempészeknek öltözött kémek a határainkon. Estek már el becsületes katonánik, csak hogy belpolitikai titkokat szivárogtassanak ki. És egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy most egy színésznőt küldenek, hogy elhitesse, milyen ártatlan és azután kiderüljön, hogy csak a titkainkért jött. Komoly következményei vannak a jelenlétének, melyekkel ismertetem, amint előttem fog állni.
- Nem szeretném lelőni, de ha nem hagy más választást, ehhez a módszerhez fogok folyamodni. - közlöm őszintén, nyíltan kitárva a lapjaimat. Ne gondolja, hogy nem teszem meg.

te Angyal!!     | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Önmagamat is megleptem a felismeréssel, hogy az érzés, amely egyik pillanatról a másikra átjár nem más, mint megkönnyebbülés. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy így éreztem. Hogy őszintén tudtam örülni egy teljesen ismeretlen férfi megjelenésének egy kilátástalan helyzetben. Egészen rövid ideig. A szavaink közé ékelődő láthatatlan meg nem értés rángat vissza a realitás talajára - legalábbis elméletben, mert hogy a gyakorlatban továbbra is annak a fának a lombjai között üldögéltem és lóbáltam a lábamat, ami hiába volt elég magas ahhoz, hogy rálássak a környére, a megoldást mégsem találtam róla. Arra, hogy mi történt pontosan, hogyan kellene lejutnom, vagy miért nem szedett már le innen valaki... És legfőképp, hogy miért olyan távolságtartó velem a férfi, akinek sugároznia kellene a boldogságot, amiért épp ő talált meg engem - hiszen a cégem alkalmazottai biztosan szép összeget ajánlottak annak, aki megtalál engem, még ha ez is a hivatása és kötelessége nemzetünk katonáinak - gondolom. Sosem világosított még fel senki azzal kapcsolatban, hogy milyen feladatai vannak egy dél-koreai katonának.
- Hogyhogy tessék? - Értetlenül nézünk egymásra, az ő szemöldökei között ránc jelenik meg, az enyémek felfelé ugranak meglepetésemben. Lázasan keresem a megoldást a fejemben kavargó kérdésekre, jelen helyzetben pedig egészen elönt a művészi szabadság, amit a szavaimat illeti. Minden kósza gondolat ott van a nyelvem hegyén és kifelé kívánkozik.
- Ha esetleg kaphatnék benne egy kis segítséget... - Megszoktam, hogy kiszolgálnak, persze. Egyes helyzetekben igazán az elemem a parancsolgatás, szeretem én megmondani, hogy ki mit csináljon, vagy épp hogyan tegye azt. Ha a saját cégemről van szó, szeretem a legtöbb dolgot én magam kontroll alatt tartani. Ez a férfi fel sem fogja milyen kellemetlen most számomra bevallani, hogy tehetetlen vagyok. Hiszen messze van a föld a talpaim alatt, ha pedig választhatnék, nem szívesen törném össze magamat. A kezébe simuló fegyver ide vagy oda. Embert ölni ebben az országban egyébként sem lehet csak úgy.
- Ugyan, mit ártottam én önnek, amiért nem hisz nekem? Úgy nézek ki, mint aki hazudik? - Képtelenség. Most már mindig így alakul az életem, ha valami jó történik velem? Nem volt elég gyerekkoromban megszenvednem a családom tagjaival, felnőttként is újabb és újabb megpróbáltatásokon kell átmennem? - Ó... -  Aggódva figyelem a közeledését, a szívem minden egyes lépésével mintha hangosabban verne, már-már ki akar ugrani a helyéről. Nem ő rémiszt meg, hanem a fegyver a kezében, ami vele együtt közeledik. - Kérem ne jöjjön közelebb! Beszélgessünk onnan. - A kezemmel felé intek, a lábai irányába.
A kezdeti megkönnyebbülés már eltűnt, minden egyes cseppje elillant belőlem, a helyét pedig átvette valamiféle végtelen fáradtság, mintha minden porcikámból kiszippantották volna az erőt. A kezeim a mellettem feszülő hevederekre csúsznak, a fejem pedig a kezem mellé hajtom, a jobb oldalra. - Kérem... Nincs már erőm rájönni, hogy mi történt. - Felidézni az indulás pillanatait, vagy az utolsó szavakat, amelyeket a titkáromtól hallottam... Mind-mind olyan távoli emléknek tűnnek, amelyek történhettek volna akár egy hete, vagy hónapja is.
- Nagyon szeretnék lemenni, de mint látja itt ragadtam. - Finoman meglóbálom a lábaimat, amitől az egész felszerelésem megmozdul, és még jobban szorítanom kell az engem tartó hevedereket, mert bár jó ideje a fán vagyok, a távolság, ami a földtől elválaszt továbbra sem csökkent. Ellenben azzal, ami a férfival volt közöttünk, még ha ő lent, én pedig fent is vagyok. Ha az egyenruhája nem lett volna épp elég aggasztó - lévén hogy ott vannak rajta a jelek, amelyek kimondatják velem azokat a bizonyos szavakat -, a fegyver a kezében annál inkább annak bizonyul.
- Jól van, lemegyek. Ne csináljon semmit! Azonnal kicsatolom magam. - A kezeim kapkodva siklanak a megfelelő csatokra, amelyeket gondolkodás nélkül csatolok ki, egytől egyig szép sorjában, mit sem törődve azzal, hogy az utolsó kattanás után mi vár rám. Hogy az egyensúlyom épp olyan könnyen veszítem most el, mint alig pár másodperce a higgadtságomat és úgy zuhanok le a fa ágai közül, mint a túl korán repülni vágyó madárfióka, bele a ragadozó csapdájába odalent - amelyet most a férfi testesít meg teljes valójában. A zuhanás pillanatában becsukott szemeim ezúttal tágra nyílnak, úgy kapom fel a fejemet, mintha a következő pillanatban már menekülni terveznék. A szemeimmel pedig egy másik szempárban keresem a magyarázatot arra, hogy miért is nem törtem össze magamat az esést követően.
- Ó..! - Csak ennyi jön ki a számon, mielőtt rendezni próbálnám nem csak a vonásaimat, de a tartásomat is - persze csak azután, hogy a lábaim már nem a férfi köré fonódnak, hanem a földet érik.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

angyalokra nem ér lőni   | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Sok olyan élethelyzetben szerepeltem már, amik más országokban írt könyvek fejezetei lehetnének kalandregényekben. Elnézve a nőt, hogyan próbálja megérteni a helyzetét, vagy éppen eljátszani ennek a bajba esett hölgynek a szerepét, most is eszembe juttatja mennyire nehéz helytállnunk ilyen szabályok és követelmények között. Egy másik katona minden bizonnyal már lelőtte volna. Egy másik katona keze nem mondana ellent. Egy másik katona szíve nem tétlenkedne. És bár hiszem, hogy szakaszom egyik legjobbjává váltam - ebben a pillanatban elbizonytalanodom ebben a kijelentésben. Nem volna szabad tétováznom. Nem kellene ennyiszer kérnem. Nem kellene egyáltalán kérnem. Nem ezt várják el tőlem. Én mégis csak állok és nézem. Nézem, és próbálom megérteni, hogy került oda fel. Ennyire még egy kém sem lenne bátor, hogy ilyen módon próbáljon meg bejutni hozzánk. A fák lombjai között. Nagy a kockázat. Az ágak törékenyek. Kitörhette volna a nyakát... De ha valóban ártatlan, úgy mi vár itt rá? Egy kissé megfeszülnek arcizmaim, ahogy elképzelem a nő jövőjét. Így, vagy úgy, de meg fogják hurcolni, s ha véletlenül is jutott ide, talán végleg itt marad.
Úgy néz rám, mintha idegen nyelven kommunikálnék. Én rendezett arcizmokkal figyelem, de legbelül magam is olyan értetlenül állok a szituáció előtt, mint ő. Akárhogyan is, le kell jönnie onnan. Mert amíg nem látom az iratait - ha vannak, és ha valódiak - addig állíthat bármit.
- Segítséget? - kérdőn nézek rá. - Mégis mit vár tőlem, másszak fel magáért?! - kérdezem kíváncsian, hogyan képzeli a segítségnyújtást részemről. Összezavar, hogy akárhogy nézem, nem tudom elképzelni, hogy azért jött így, ilyen módszerrel, hogy kémkedjen, mégis a törvényeink és a szabályaink kimondják, hogy el kell őt kísérnem kihallgatásra. Valamiért, nem tudom miért, olyan kellemetlen érzésem támad, hogy nem volna helyes betartanom a követelményeket, ettől pedig csak még inkább elveszítem a türelmem és a megszokott jómodoromat.
- Határozottan gyanús személy! - felelem. Bár megbánom, hogy ezt hangosan kimondom, már nem tehetek semmit. Összezavar, hogy nem olvasok egyértelmű jeleket. Vagy ennyire tehetséges kém, vagy ennyire ártatlan gyanúsított. Nehéz a határvonalon eldönteni, amikor már oly' sokszor átvertek, és rántottak fegyvert váratlan helyzetekben. - Jöjjön le! - hiába kéri, hogy maradjak távol, én nem teszem. Egyre közelebb megyek, ropognak a gallyak a bakancsom alatt. Eszembe sem jut távol maradni, még csak az kéne! És meddig akar ott fenn ücsörögni? Ha valamelyik kollégám rátalál, és rájönnek, hogy már jóideje szóval tart, biztosan lelövik.
- Fegyvert szegezek magára és komolyan azt feleli erre, hogy fáradt? - további értetlenség ül az arcomra, ahogy nézem őt. Talán megsérült? Lehet. De amíg nem találom szemben vele magam, amíg nem áll két lábbal a talajon és nincs lehetőségem magam szemügyre venni, hogy valóban oka van-e a fáradtságra, mint kifogásra, addig nem tudok másképpen hozzáállni a helyzetéhez.
- Azonnal adja meg magát! - utasítom erélyesebben, türelmetlenséggel a hangomban. Nem várhatok tovább! Nem engedik a szabályok. Meg van kötve a kezem, ami azt illeti. És csúnyán megjárom, ha valami rosszul sül el. Így hát már egészen alatta állva nézek fel rá, kibiztosított fegyverrel a kezemben, sürgetőn. Fenyegetőn.
Talán nem gondoltam át a kérésemet. Amint a nő kicsatolja az utolsó övet is, már tisztán látom a végét. Pontosan a karjaimba zuhan. Megdermeszt a közelsége. Egyetlen ember sem, főként nő nem volt ilyen közel hozzám. Úgy lépkedek jobbra-balra, mint aki az egyensúlyát keresi. Bár a nő nem nehéz - a kiállásom elbír a súlyával bőven - a nyomás miatt azért megilletődök magam is. Elvégre a magasból pottyan rám, konkrétabban talán inkább a mellkasomra. Ugyanazt a zavart tekintetet fedezem fel rajta is, amelyet magamon is tapasztalok, miután megleli a talajt a lábaival. A fegyvert is elfelejtem leengedi, meg kell ráznom magam kissé, hogy uraljam ismét a gondolataimat, tetteimet. - Khm, kérem igazolja magát, foglalkozása és a neve. - köszörülöm a torkom, mielőtt nedvesíteném, és már rendezem is kiállásom, hogy visszatérjen a katona belém. A zavart férfit pedig hátra hagyom...
- Ez a Koreai Népi Demokratikus köztársaság területe, a 38. szélességi foknál. Ez az északi határvonal. Egy dél-koreai pedig engedély nélkül behatolt erre a területre. Tudatnom kell magával, hogy ennek az incidensben jogi következményei lesznek. - igazítom arcizmaim, levegőt veszek, hogy folytathassam. - Kihallgatásra kell kísérnem. A kihallgatás közben elmondja majd, hogy mi történt magával és hogy hogyan került ide. Engedély nélkül, nem térhet haza... Most pedig meg kell, hogy kötözzem. - apró kattanó hang jelzi, hogy a fegyverrel nem szándékozom tovább foglalkozni, helyére teszem. Helyette az övemből, a vékony kötelet próbálom előhalászni, amivel reményeim szerint összefoghatom a csuklóit.

már el is tettem a fegyverem!   | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Úgy hiszem gyerekkorom óta nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna minden körülmények között helyt állnom. Gondoskodnom a saját túlélésemről, de olyan módon, hogy ne magamat tegyem tönkre közben. Szeretem az életemet. Azt, amit megteremtettem magamnak és amelyben független lehetek mindattól, amire más esetben a Yun név talán kötelezne. Áldom a jó szerencsémet, hogy nem férfinak születtem, mert akkor talán nem a nevelőanyám hagy engem magamra, hanem a bátyáim tesznek el láb alól, csak mert ránézésre is én vagyok a legértelmesebb gyerek a családban. Természetesen mindenféle nagyképűség nélkül. Felrémlik bennem apám kérése még tegnap estéről, és a családom tagjainak arca, a hitetlenség, ami ott tükröződött a pillantásukban, amikor úgy döntöttem vállalom a pozíciót, amivel apám bízott meg. Távolinak tűnik az egész, mintha nem is lett volna valóságos, pedig ez a mostani helyzet sokkal inkább tűnik álomnak, vagy egy aprólékosan megírt forgatókönyvnek, ami csak egy mesterien kreatív ember fejéből pattanhatott ki. A gyanakvásom csak fokozódik amikor úgy érzem képtelen vagyok visszaemlékezni arra, hogyan kerülhettem ide. Megvan az indulás és itt van most ez az egyenruhában előttem álló, jóképű férfi, aki akkor ront el mindent és töri össze a fejemben formálódó magyarázatot, amikor nem örül nekem legalább annyira, mint én fordítva. Hiszen nagyon is úgy néz ki, mint aki képes lenne megmenteni engem! Akkor miért is nem cselekszik végre, miért nem segít nekem, hogy végre újra talajt érezzek a lábaim alatt és valamiféle biztonságot, valami ismerőset.
- Igen! - Vágom rá rögtön, még ha utólag - alig néhány másodperccel később - be is kell ismernem magamnak, hogy kivitelezhetetlen a kérésem. Én sem érzem biztonságban magamat ezen a fán, hát még ha ő is csatlakozik hozzám idefent... - Én nem tudok lemenni innen egyedül. Mi lenne, ha hozna valami... Bármit, amivel le tud engem vinni. Kérem! - Nagyot nyelek, mély levegőt veszek. Alig bírom egy szusszal kimondani mindazt, amit muszáj megosztanom vele. Még ha ő értetlenül áll is a helyzet előtt - biztosan nem sok nővel találkozik a katonaságban -, én tudom, hogy mit szeretnék. Az pedig nem más, mint hogy megszabaduljak a  hámoktól és csatoktól, hogy ne várjak tovább fenn a fa tetején, mintha csapdában lennék.
- Ugyan, mégis mit ártottam magának! - Enyhe felháborodás cseng a szavaimban, a pillantásom egészen vádlón villan a férfira, még ha csak rövid ideig is, sokkal jobban megijeszt a kezében lapuló fegyver és az, hogy ha csukva is lenne a szemem, tudnám, hogy rám szegezi azt. - Nézzen csak rám, teljesen ártatlan vagyok! - Nálam még fegyver sincsen, ami az én szememben hatalmas előny lenne - de legalább az, ha nem szegezné rám, mintha bűncselekményt követtem volna el.
- Tudja mit? Nem szeretnék. Jó nekem itt, megvárok valaki mást. - Más talán felmászik majd értem és meghallgat engem, megérti, hogy nincs már erőm, sem türelmem bizonyítani az igazamat. Most vagyunk olyan helyzetben, amikor megengedhetem magamnak, hogy pár percig ne legyenek felhúzva körém azok a bizonyos falak és valaki benézhessen mögéjük, még ha nem is akarta eredetileg.
- Ez az igazság, kérem... - Sóhajtva billentem a fejemet a mellettem feszülő hevedernek, amit olyan lelkesedéssel kaptam magamra órákkal - vagy ki tudja mennyi idővel - ezelőtt, hogy most már magam is bánom. Ha őszintén beszélgettünk volna, nem ilyen körülmények között, elmeséltem volna neki, hogy mit érzek pontosan. Talán azt is elmondtam volna neki, hogy nem alszom jól, hogy altatók lapulnak az ágyam mellett álló éjjeliszekrény fiókjában és hogy évek óta most először realizálódik bennem, hogy mi mindent cipeltem magammal a rossz gyerekkoromból, a nem létező kapcsolatból a testvéreimmel és az életmódból, amibe belecsöppenni volt a legkönnyebb, ellenben a fenntartásával. De nem lehetünk őszinték, hisz teljesen ismeretlenek vagyunk egymásnak.
- Jól van már, jól... - Sokkal inkább magamnak mormolom a szavakat, csak az orrom alatt. Nem célom kihozni őt a sodrából, még azt sem szeretném, ha a fegyverrel tovább mutogatna felém. Ezért kapkodok meggondolatlanul, mígnem a karjaiban találom magamat - és még a szívem is megáll egy pillanatra. A külvilág hangjai megszűnnek létezni, a karjai pedig végre elhitetek velem, hogy ez nem csupán egy álomkép. Akkor már felébredtem volna, nem tűnne a napnál is világosabban valósnak, hús-vér igazinak az, hogy épp most landoltam egy katonán.
Előbb a vállaira csúsznak a karjaim, a lábaim pedig lóbálom kicsit a levegőben, amíg sikerül lehámoznom magamat róla és földet nem érek. Rögtön hátrálok pár lépést, vigyázzba vágom magamat és csak nézek rá. Várom az ítéletét, vagy a bejelentést, hogy ez az egész csak vicc volt és végre haza mehetek. De nem következik be. A zavarom pedig egyértelműen újra kiül az arcomra.
- Ömm, nos. Divat és szépségápolási cégem van. - Rajtam volt a sor, hogy végig mérjem őt, csak néhány átható pillantás után folytattam hát: - Nem hiszem, hogy ismeri, nem igazán ön a célcsoport. A nevemet pedig... Talán később elárulom. - Óvatosságra int, hogy nem tudja már így is magától. Lehet, hogy ki akar rabolni? Vagy tényleg egy dezertőr? Egy kém? Az elkalandozó pillantásom most újra rá emelem, a szavai pedig szép sorjában eljutnak az agyamig. Én pedig egyszerűen elnevetem magamat. Annyira abszurd!
- Ne vicceljen velem, kérem, épp most mondtam, hogy nincs már ehhez energiám! Biztosan ugrat. Erről van szó? - Úgy pillantok körbe, mintha mindjárt megjelennének mások is és engem igazolnának. Szokatlan hangokat hallatok zavaromban, azt vártam, hogy ha jól gondolom a dolgot, akkor már tudni fogom. Hogy ez nem lehet valódi. A férfi sem lehet valódi, északi katona.
- Várjon! - Élesen szívom be a levegőt, olyan hirtelen vágok a szavába, hogy magamat is meglepem. A kezeimet megemelem, azokkal hadonászok 'nemet' a levegőben, kettőnk között. - Én nem engedély nélkül érkeztem ide. Nem is akartam ide jönni! Valami félreértés történt! Tudja... Siklóernyőzni készültem, kérdezze csak meg a stábot. Vagyis... Az most nem fog menni. Minden olyan remekül indult, még a nap is sütött. Aztán! - Ezen a ponton már átléptem a történetmesélés egy azon pontját, amikor lehetetlenség volt nem beleélni magamat a történtekbe, amelyekről az emlékek most hirtelen tolultak a gondolataim közé, csak úgy, mint a szavaim, amelyek záporozva követték egymást kifelé a számon. - Jött egy tornádó, mintha csak derült égből villámcsapás lett volna. Irtó nagy széllel, vitt mindent, kutyától a faágakig, és aztán... - Levegőt kell vennem, hogy folytatni tudjam. - Elájultam és itt kötöttem ki. Csak most tértem magamhoz, szóval nem behatoló vagyok. Véletlenül érkeztem ide, ez pedig csak egy félreértés. - Úgy toporogtam egy helyben, majd néhány apró lépést hátrafelé, mintha csak indulna a buszom és udvariasságból várakoznék még arra, hogy elköszönjön tőlem.
- Megkötözni? - A hangom is megugrik, egészen vékonnyá válik, miközben a szemeim tágra nyílnak. - Nem-nem-nem, miért kellene megkötöznie? Mi lesz ha börtönbe visznek? Mi lesz ha soha nem engednek haza? Várjon! - Újabb lépéseket teszek hátrafelé, hátha akkor elmenekülhetek.
- Azt mondta ez csak a határvonal, akkor még nem vagyunk Észak-Koreában! Nem kell semmiféle eljárást indítania. Csak mondja meg merre menjek... - A karommal már integettem a hátam mögé, magam sem tudom pontosan melyik irányba. - Köszönöm az eddigi segítséget, és ha megmondja, hogy akkor itt egészen pontosan merre lesz, én kibírom hazáig, de tényleg. - Ezer éve nem gyalogoltam hosszabb távon, de jelen helyzetben nem engedhetem meg magamnak, hogy válogassak. - Úgyhogy... Örültem. - Finoman meghajtom a fejemet és már fordítok is neki hátat, sietős léptekkel indulva bármerre, csak nem az ő irányába, ahol kihallgatás és jogi következmények várnak. Az nem nekem való, nem érdemlem meg.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

így rögtön szimpatikusabb | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

A magam eszével képes vagyok belátni, hogy a nő helyzete nagyon is egyértelmű és semmiképpen sem jelenthet veszélyt számunkra. De ostobaság lenne a részemről és - nem kevéssé - büntethető is, ha egyszerűen csak hagynám, hogy elillanjon, mint hajnali harmat a zöld pázsit takaró ölében. Az előírás azonban előírás. Kevesebbért is elítéltek már embereket, mint egy véletlen baleset. És bár be kell látnom, hogy gyönyörű teremtés és sajnálnám, ha végül egy nem neki való helyen kötne ki (munkatábor például), de mindezt persze nem mondom ki hangosan. Nem szeretném megijeszteni. És csak azért, mert a szívem súgja, hogy nem ártalmas nő, nem dobhatok félre mindent és nem óvhatom meg a tintával levésett, egy örökkévalóság óta betartandó előírás-sorozattól. A megérzésem sosem hagyott még cserben, de árulásnak voltam már szem és fültanúja. Ölt már meg határőrt váratlanabb helyzetekben is idegen.
Értetlenségem összehúzza a szemeim környékét, ahogy őt nézem és hallgatom. - Mondjuk egy hosszú bottal szedjem le? - az arcom érzelemmentes, de bízom benne, hogy hallja a cinizmusomat. Mit kellene hoznom?!  - Vagy talán egy repülőgépet szeretne? - nem áll módomban az utóbbi se, és ezt megfeszített izmaim, a fejem alig észrevehető csóválása bízom benne tudtára adja. Valószínűleg ő tényleg azt gondolja, hogy bármire hajlandó vagyok, hogy segítsek neki lejönni onnan. Bár valóban körülményes leszedni, de ha másnem, majd lemászik. És ha magától nem indul, majd a fegyveres fenyegetés eszköze rásegít a lelkesedésére a kisasszonynak!
- Senki sem ártatlan. - mondom jól hallhatóan. Egyik külhoni sem az. Legalábbis azon az oldalon, ahol én állok és szolgálok ez a hitvallás. Most az egyenruhámnak kell beszélnie helyettem és megértetnem vele, hogy nem számít, mit mond, mert a törvényeink nevében kell eljárnom és ha nem hagy más választást, lőni fogok. - És bárki mondhatja, hogy az. Akármelyik kém... - bár elég valószínűtlen, hogy sikerült volna bármelyik kémnek ennyire precízen landolnia egy fa lombkoronáján, méghozzá fegyvertelenül, de nem hagyhatom, hogy bármilyen szóval elvonja a figyelmem.
- Ne kelljen erőszakot alkalmaznom, kérem. - a fenyegetés egy dolog, de ha nem fog szót fogadni nekem, kénytelen leszek másképpen leimádkozni onnét. Nem vallom magam erőszakos embernek, bár ebben a szituációban külső szemlélőként valószínűleg annak tűnhetnék. Csakhogy minden földrésznek és államnak, kormánynak meg vannak a maga szabályai, előírásai, törvényei az idegen bevándorlókkal kapcsolatosan. Én úgy gondolom, elég teret engedtem a nőnek.
Amikor végre úgy dönt, hogy eleget tesz a kérésemnek és le jön a fáról - megbánom a sürgetésemet. Már abban a pillanatban, hogy az övével és a csattokkal babrál - jól tudom -, hogy nem fog jól végződni és meg fogja ütni magát, vagy rosszabb. Nem tudom, hogy kerülök pontosan alá, ahogy azt sem fogom fel, hogy sikerül a kettőnk ütközésének súlyában talpon maradnom, de így történik. Elkapom a nőt.
Az egész egyetlen pillanat töredéke. A kezeim levegőben maradnak, nem nyúlok utána. Hagyom, hogy elugorjon a közelemből. Az egyetlen furcsaság, amit észreveszek és azonnal feltűnik, hogy milyen édes az illatfelhő, amivel megismerkedhetek általa.
Rendezem öltözékem, megköszörülöm a torkomat. Nem mutatom jelét, hogy bármiféle hatást ért volna el nálam az iménti produkciója. Megacélozom a tartásom és a mimikámat is rendre utasítom. Hűvös, érzelemmentes hanggal adom tudtára, hogy mi fog következni.
Divat és szépség? Az arcjátékom talán enyhén értetlenné válik. Persze, megmagyarázná, hogy miért ilyen illatos. Ettől függetlenül értékét veszíti a válasz, amikor úgy dönt, hogy a nevét nem árulja el nekem. - A nevét. - közlöm elég határozottan a kérésemet ahhoz, hogy parancsként hasson. Eszemben sincs hagyni, hogy névtelen maradjon.
Olyan hirtelen kezd a magyarázatába, hogy azon csodálkozom, hogyan kaphat levegőt közben. A helyzetünket tisztáztam, a fegyverem a helyére került. És már csak mi ketten vagyunk. Ő, ahogyan elmeséli, miféle szerencsétlen baleset érte. És én, aki megpróbál teljes vállszélességével hinni neki. Ha kém volna, talán már fegyvert rántott volna rám. Vagy legalábbis nem engedte volna, hogy én ilyen sokáig így tegyek. A gondom az, hogy a magyarázata annyira sületlennek tűnik, hogy már nem is tudok fogást lelni benne. Ez a nő lehet csak olyan hiú, hogy ilyen időben siklóernyőzzön, bármiféle társaság, vagy segítség nélkül. Ha így történt.
- Ha igazat mond, és keresik is, úgy tisztázhatja magát és gond nélkül hazajuthat. - próbálom félbeszakítani. Ha ő tényleg olyan népszerű és híres, mint ahogyan állítja, akkor biztosan el fognak követni érte mindent a túloldalról. Nem lesz egyszerű hazamennie, de talán egy-két hónapon belül hazatérhet.
- Nem kötöm szorosra. - védekezőn szólok, nem értem, hogy mi problémát talál benne. Ő sem kérheti tőlem, hogy feltétel nélkül bízzak meg benne és hagyjam szabadon a kezeit. A vállaim megereszkednek, sóhajt küldök fel a tüdőmből, amikor elhátrál előlem. A fejem csóválva pillantok körbe a zöld háttéren körülöttünk, van-e bárki, akinek vajon több türelme lenne hozzá? Nem hiszem. A mi sorainkban biztosan nem lenne senki sem ilyen udvarias vele.
- Sajnálom asszonyom, nem tehetem. Nem engedhetem el. - még ha hiszek is neki (részben), akkor sem hagyhatom, hogy csak úgy útjára induljon. Előbb, vagy utóbb valaki elkapná és akkor még az ernyő sem lenne alatta, hogy bizonyítsa a szavait. Gondolkodás nélkül le fogják lőni. És talán engem is, ha hagyom megszökni. - Ne legyen ostoba, akna-mezők vannak mindenfelé, és még ha sikerül is eljutnia valameddig, mit gondol, mi történik, ha másik katonával találkozik? Rögtön lelőnék! - a hangom egyre erőteljesebb, próbálom következetesebben megállítani őt. Talán az észérvek majd hatnak rá, ebben bízom. Ennek ellenére úgy dönt, neki lendül. Oldalvást morgok egyet, és már el is ejtem a kötelet, ahogy utána indulok.
- Álljon meg! - ő sem gondolhatja, hogy lefuthat engem. Egyszerűen semmi esélye sincs. Bár meg kell hagyni, elég fürge nőszemély. Ha képes volt elszaladni, nincs tisztában a helyzet súlyosságával és nem gondolja, hogy lelőném. Igazság szerint tényleg nem. Sosem lőnék le senkit hátulról.
Nem tudom eldönteni, hogyan sikerül neki, de pár méter erejére lehagy. Én pedig a vékonyka tisztáson érem utol. - Álljon már meg! Ezzel a hozzáállásával elveszíti minden támogatásomat és súlyos veszélybe sodorja magát. Ráadásul, ha tovább megy nyugatnak, egy aknamezőn találhatja magát és akkor végképp semmi esélye sem... - és akkor én magam lépek rá egyre, melyet a folyó mosott le egészen ideáig. Nem csak a hangom, de az arcjátékom is azonnal megváltozik. Fenébe!

ha nem lenne ilyen bájos, már puffantottam volna!      | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

- Nos... Fogalmam sincs, nem én vagyok a katona, engem nem képeztek ki ilyesmire. - Hiába vágok neki olykor annyi önbizalommal a dolgoknak, mintha a világ minden apró részletéhez értenék, a mostani pontosan olyan helyzet, amikor el kell ismernem a saját hiányosságaimat. Ha tudnám hogyan juthatok le a fáról, már biztosan lent lennék. Ezt neki is be kell látnia. Csodálom, hogy bár katonával van dolgom, mégsem olyan készséges, mint más férfiak, akiket ismerek és akik napi szinten versengenek azért, hogy élvezzék a figyelmemet. Ha másért nem, hát a rá váró jutalomért lehetne velem kedvesebb, elvégre ki tudja mennyi kellemetlenségtől mentett meg azzal, hogy rám talált. - Igaza van, repülővel lenne a legegyszerűbb hazamenni. Egészen pontosan helikopterrel. - Végre valami, amiben egyetértünk! Remélem, hogy valaki a csapatomból volt olyan figyelmes és gondolt erre. Végtelenül kifárasztana, ha egy autóutat kellene végigülnöm hazáig. Már az is kezd kellemetlen lenni, hogy itt kell üldögélnem, a felszerelésemben, a fa tetején.
Ami érzékelhetően nem csak az én tetszésemet nem nyeri el, hanem a férfiét sem. Nem sűrűn érzem azt, hogy valakit az életem részévé akarok tenni, hiszen túl lenne, nem beszélve a családi kapcsolataimról és arról, hogy sosem lehetek elég elővigyázatos azt illetően ki akar közelebb kerülni hozzám. Az egyetlen ember akinek a társaságában igazán jól tudom érezni magam, az unokaöcsém, aki ráadásul épp eléggé felnőtt már ahhoz, hogy ne velem akarjon lógni, hanem magával foglalkozzon. Vajon neki hiányzom legalább egy kicsit?
- Tehát maga sem? - Szabadjára tudnám engedni a fantáziámat, de még az egyenruhája ellenére sem tűnik erőszakolónak, vagy gyilkosnak. Lehet, hogy tényleg kém, azért alkalmazzák, mert a megjelenése elég megnyerő ahhoz, hogy az ember ne kezdjen gyanakodni. Felciccenek, amikor kémnek nevez és még egy grimaszt is megengedek magamnak - én fent, ő lent, tehát bízom benne hogy észre sem vette különösebben. Egymás megvádolása azonban ezekkel a válogatott sérelmekkel nem kelt bennem túl sok bizalmat felé. Már abban sem akarok hinni, amit kiejt a száján, annak meg főképp nem, hogy a földön, vele egy szinten nagyobb biztonságban leszek, mint fenn a fán. De miért érzem annak a közelségét is, amikor már-már rajta landolok? Mi az a szikra, amit észreveszek, de nem tudok megfogni, amikor egy pillanatig egymás szemeibe bámulunk, még mielőtt gyors léptekkel távolodnék tőle? A szívem hevesen dobog, de arra fogom, ami csak a landolásomat követi - a kikérdezésre.
Felszegem az államat, amikor újra a nevemet kérdezi. Ha nincs vele maga is tisztában, nem bízom meg benne - akár hazudik arról, hogy hol vagyunk, akár nem. - Előbb mondja meg a magáét - jelentem ki magabiztosan. Hiába nem nálam a fegyver, ahogyan egy nővel verekedni sem szokás, úgy csak kell annyira úriembernek lennie, hogy nem lő le rögtön, amiért nem felelek.
Mégsem telik sok időbe, hogy megoldódjon a nyelvem és mesélni kezdjek, olyan emlékekről, amelyek talán igazak, talán csak a fejemet üthettem be a landolásnál és kitalálom az egészet. Fogalmam sincs. De meg akarom osztani végre valakivel - és amúgy is fontos, hogy tudja hogyan kerültem ide, nehogy megszilárduljon a véleménye azzal kapcsolatban, hogy kém vagyok -, egy élő emberi lénnyel a viszontagságaimat. Együttérzést és támogatást várok, ez egyértelmű. Ha van egy pillanat az életemben, amikor megengedhetem ezt magamnak, akkor az biztosan a mostani. Ha pedig később a családomnak kell beszámolnom bármiről is, mindent letagadok. Nem kell tudniuk, hogy kétségbe vagyok esve és félek. Még magamnak sem vallhatom be, mert akkor rögtön össze akarnék kuporodni és megvárni, amíg valaki fegyver nélkül kérdez rá, hogy mi történt velem. Amíg valaki nem felelősségre vonást és kihallgatást ígér.
- Miből gondolja, hogy csak úgy elengednének? Én ebben nem hiszek... - Kezdve azzal, hogy ha megtudják, hogy a családom milyen fontos az országunkban, még pénzt is várhatnak, azért cserébe, hogy hazaengedjenek engem. Addig pedig ki tudja mi mindent kellene elviselnem egy olyan országban, amiről gyerekeknek mesélnek rémtörténeteket és történelem órán hüledezve hallgatjuk a tanáraink beszámolóját arról, hogy mi történt az egykor egységes nemzettel.
- Kérem, ne kezeljen úgy, mint egy bűnözőt. Őket szokták megkötözni. - Egészen felháborodott pillantást vetek rá, habár az agyam még mindig azon jár, hogyan is kellene megszabadulnom tőle. Ha tényleg olyan közel vagyunk a határainkhoz, mint ahogyan állítja, még esélyem is van. Hiszek benne. - Én sem sértegettem magát.. pedig megtehettem volna! Kérem, ne tegye. - Érzelmek egész sora fut végig rajtam alig néhány szó kimondása alatt. Sértett vagyok, dühös és kétségbeesett. De csak ezek érthetetlen keveréke ad elég adrenalint, hogy kitartsak. Megszabadulok, akkor is, ha Ő nem hiszi el.
- Majd ha országaink újra egyesülnek, szívesen beszélgetek magával, ígérem. - Még egy mosolyra is futja tőlem, miközben a kezeimet a szívem fölé helyezem, hogy ünnepélyesen is megesküdjek neki. Bólogatva fogadom el a saját feltételeimet és könyvelem el megbeszéltnek a helyzetet, a következő pillanatban azonban már a menekülési útvonalakat lesem. Talán ő kiképzett katona, de én kicsi vagyok és gyors, nincs felszerelésem és nem vagyok olyan nehéz sem. - Aknamezők? - Elbizonytalanodom. De csak egy pillanatig. Egyáltalán igazat beszél? A szemeimmel ezúttal a látható nyomokat keresem, a szavaira való bizonyítékot, de nem vagyok katona. Azt sem tudom pontosan mit kellene keresnem. - Majd óvatos leszek - vágom rá a saját kérdésemre. A lépteimet már így sem állíthatja meg. Nincs itt maradásom, sem ezen az elhagyatott vidéken, sem az ő társaságában. Amit ígér, mind ellenemre van, a megkötözéstől kezdve a kihallgatásig, és valljuk be bizonyítani sem akarom magamat. Ha lehetne, csak fel szeretnék ébredni otthon, az ágyamban. De egészen valótlannak tűnik, hogy ez csak egy álom legyen, mert soha nem aludtam ennyire jól - és viselkedni sem viselkedtem még ennyire meggondolatlanul. Fejetlenül menekülni valami elől, ami teljesen ismeretlen számomra, ami - valóban - veszélyes. Egy elágazásnál toppanok meg, arra viszont még így is figyelek, hogy ne legyek karnyújtásnyira tőle. - Arra van nyugat? - A szavába vágok, a karomat emelem, talán a jó irányba mutatva, talán épp ellenkezőleg. De hogyan bízhatnék meg benne, ha válaszol is? Olyan hirtelen hallgat el, hogy én is odakapom a fejem. - Mi történt? Miért vág ilyen arcot? - Talán van itt még valaki? A fejemet kapkodom, de nem látok senkit. Az egyenruhájuk miatt egyébként sem biztos, hogy észrevenném. - Csak nem..? - A szemöldökeim megugranak, már-már abszurd ez az egész helyzet. Nekem sikerült volna elkerülnöm a veszélyt, míg ő belesétált a saját csapdájukba? Lehetséges ez egyáltalán?
Néhány lépést teszek jobbra, közben az arcát figyelem. Lehet, hogy mindketten szorult helyzetben vagyunk, de mégiscsak az ő terepe ez, meg kell látnom az arcán, ha épp a csapdájába sétálok. - Szóval arra kell mennem, ugye? - A másik irányba emelem a kezemet, hiába neveltek arra, hogy ne mutogassak nyíltan. Ez most nem az a helyzet, amikor úri nőnek kellene éreznem magamat bárki előtt is. Pár másodpercig vacillálok csak, aztán teszek néhány lépést előre. Még mielőtt teljesen eltávolodnék a férfitól, visszafordulok és mosoly kúszik az arcomra. - Tudja, ezt most csak azért mondom, mert talán soha nem találkozunk már. De maga jóképű. Épp az esetem. - A kezemmel az arcom előtt gesztikulálok, majd felé mutatok. Büszke vagyok magamra. Így kell lezárni egy viharos ismeretséget. Így kell elköszönni valakitől, aki maga is ismeretlen és aki csak még több bizonytalanságba sodorna. Nem úgy, mint a lábaim, amelyek ütemesen puffannak a földön, törnek át a zöld növényzeten. Visznek a biztonságosnak hitt úton, talán hazafelé. Nem tudom mikor botlom meg, mibe akad a lábam, már csak azt érzékelem, hogy gurulok, és úgy tartom vissza a lélegzetem, mintha a következő pillanatban mindennek vége lenne. Bárcsak vége lenne...

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

maga is elég kedves a szemeimnek... | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Hiába éles a nyelve, hiába vág az esze, olyan zónába került, ahol egy ezen tulajdonsággokkal sem lesz elég erős ahhoz, hogy kikerüljön innét olyan fantáziavilágba nyújtózó elméletekkel, mint amiről beszélgetünk. Egyszerű véletlen szerencse, hogy én találtam rá, ha nem így lett volna, már szörnyű helyen lenne. Nem mintha én meg tudnám menteni tőle, de tőlem még így is udvarias magaviseletet kapott. Még akkor is, ha ezt egyelőre nem tudja.
A szemei tiszta tükrében látom, hogy töltődik meg a lelke a legőszintébb és legmélyebb rettegéssel, amit csak az ártatlanok képesek adni, miközben feltételek és kérdések nélkül próbálnak megmenekülni egy reménytelen helyzetből. Láttam már hasonlót, ám az esetek többségében nem végződött jól. Lehetséges, hogy ez az oka, hogy nem jelentem azonnal, hogy mire bukkantam a fák sűrűjében? Szeretném, ha nem esne baja? Ugyan. Csak az emberség beszél belőlem. Semmi közöm hozzá, hogy mi történik vele ezek után.
- Han Jin-heon vagyok. - felelem a tőlem telhető leghiggadtabban, annak ellenére, hogy úgy érzem a nő már tényleg az utolsó idegszálam peremén lavíroz. Noha hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nem csak a viselkedése miatt veszítem el a józansághoz igencsak megvaló képességemet, de a fenyegető lehetőségének is, hogy társaságot kapunk. Ha az őrség rájön, hogy itt van, hogy még mindig itt van velem, nem lesz tovább semmiféle türelemjáték, ahogy most azt mi tesszük.
Tényként közlöm a továbbiakat, de nem csakhogy nem működik velem együtt, még meg is nehezíti a dolgomat. - Ez az eljárás asszonyom. - felelem hűvösen, miközben közelebb lépek hozzá, kezemben az eszközzel, hogy mellőzve bármiféle kérelmét, végül megkötözhessem, ahogy az előírás várja tőlem. - Nem tartom bűnözőnek, de meg kell... - a szavamba vág, mintha meg sem hallaná, amit mondok. Megértem, elfogadom, hogy borzasztóan rossz érzés lehet ilyen bánásmódban részesülni, de nem én írom a törvényeket. Én végrehajtom őket. - Ez csak formaság, meg kell értenie. - ilyen makacs nőszemélyt!? Ha valóban ártatlan, mégis mi oka van rá, hogy ennyire riadtan viselkedjen velem szemben? Nem egyértelmű, hogy minden tőlem telhetőt megteszek érte?! Még a vallomását is aláírnám, tanúként. Pár hónap, talán év és már otthon is lenne.
Elképedve hallgatom, amit mond. - Hogy tessék? - az országaink? Mégis, hogy egyesülhetnének? Tudnia kellene, hogy arra rég semmi esély. De bárhogy is, hiába a józanész, és intő szavak, elillan a közelemből. És természetesen rossz irányba szalad. Én pedig rögtön utána sietek, hogy megállítsam. Nem akarok fegyvert használni, talán már tudja is, hogy nem fogom lelőni, de ha nem hagy más esélyt, a vállamra kapom és úgy viszem be.
Azután aknára lépek. És az egész egyszerűen lelassul körülöttem. Megfeszülten állok a talpamba fúródott tárgy tetején. Nem esik nehezére kitalálni, hogy mi történt. Az arcomon jelét igyekszem nem mutatni idegességemnek. Egyszerűen csak nemleges irányba csóválom a fejem, amikor az irányról kérdez.
- Ne induljon el, könyörgöm. - hangom elcsuklik az idegességtől. Totális elleniránynak feszül, és még ha valami csoda folytán, meg is gondolja magát és kerülőúton megy, a falut kikerülve, katonák százai hemzsegnek errefelé. Senki sem fogja elhinni, hogy nem egy kém, ha addig eljut. Az arcomra kifeszül idegességem, ami némiképp leolvad, amikor az esetének hív. Kedvem lenne fegyvert fogni rá, parancsolón követelni, hogy maradjon, de az előbbiekből már kiderült, hogy semmi nem állíthatja meg. - Ne tegye... - csak búgom halkan, de már csak magam elé, mert faképnél hagy végül. Nekem pedig erősítést kell hívnom, hogy hatástalanítsák az aknát a talpam alól. Azt azonban, ami ezután történik, nem is sejthettem... Ugyanis nem csak egy őrünk lesz szemtanúja a jelenlétének, de többek.


Pár órával később, amikor már minden magasabb fűben térdig gázolva, bokorba bújva felkutattam a mezőket, végül ott találom meg, ahol a legkevésbé sem számítanék rá. Lemondva a nőről és annak életéről érkezem a jól ismert utcába, aminek közepén ott van ő. Elkerekednek szemeim. Nem kis távolságot tett meg, viszonylak épen és sértetlenül. Lelassulva bámulom őt, kell pár másodperc, hogy felfogjam, pontosan hol is van. A faluban... Ahol a fények már kihunytak, s ahol a tábornok autója egyenesen felé tart. A tekintetem ugrál közötte és a felé tartó autó között. Fogalmam sincs, hogy miért történik így, de a lábaim életre kelnek. A következő pillanatban megragadom a karját és magammal rántom őt a kapun át. Egyenesen az otthonomba. Egyenesen az életembe. Megszegve ezáltal minden szabályt, kötelességet. Életemben először nem tudom eldönteni, hogy mit művelek, mégis a lényem egy része megnyugvásra lel, amikor viszonylag épnek látom őt közvetlen a karjaim között, a kapu ajtajának préselten.
Lassan, pihegve vezetem rá szigorú, bár látszóan megkönnyebbült tekintetem, amiért életben van. Nem egy lövést hallottam, s a társaim beszámolója alapján, ketten golyót küldtek utána. S talán tényleg az lenne a helyes döntés, hogy én is így tegyek, de akkor mégis miért nem visz rá a lélek, hogy itt helyben megtegyem? Csak nézem őt feszülten, arcomon rajta minden lenyomatával a dühömnek, kétségbeesésemnek. - Meg is láthatták volna... - búgom csendesen, még nem mozdulva ebből a helyzetünkből. Mostanra biztosan rájött, hogy hová került, mekkora veszélyben van.
 - Megsérült? - a karjaim kifeszítve sziluettje körül, úgy vezetem végig rajta a tekintetem. Megviselt küllemén látszik, hogy nem a terepre született, habár egy menekülés során valószínűleg én sem törődtem volna semmivel, csak mentem volna. Elveszve az íriszeiben most először úgy érzem, mintha minden ösztönöm elárulna, s semmi mást sem akarnék, csak megóvni őt ettől az egész helyzettől.
 - Nem lesz semmiféle kihallgatás, ha megtalálják. Fel tudja ezt fogni? - préselem ki a szavakat a fogaim között, továbbra sem mozdulva onnét, ebből a helyzetünkből.

ne mondjon ilyeneket, épp komolykodom     | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Meglep, amikor kimondja a nevét. Hiába tanítottak meg arra, hogyan viselkedjek illendően mindenhol és mindenkor, most még arról is elfeledkezem, hogy hol vagyunk és úri nő létemre a szám is tátva marad valamelyest. Ez volt az egyetlen mentsváram, hogy ez a rémálom csupán rémálom marad és úgy emlékszem majd vissza rá, mintha meg sem történt volna. Feldereng majd egy-egy álmatlan éjszakán, de nem tölti ki minden gondolatomat és nem kattogok azon, hogy Han Jin-heon miért olyan emberséges velem. Sokkal több van a szemeiben, mint a korábban kezébe simuló hideg fegyver markolatában. Van benne valami furcsán megnyugtató, amit a másodperc törtrészéig tudok csak igazán befogadni, a szavai úgy riasztanak meg, mint őzet az erdő csendjében roppanva visszhangzó faág törése. Hiába a határozottságom, de talán vakmerőségnek illendőbb nevezni, ő a vadász, én pedig a vad. Mégis érzem, tudom, hogy nem bántana.
Nincs időm felelni a miértre, vagy magyarázatot keresni erre az érzésre. Túlságosan is ellentétes érzések keverednek bennem, hiszek abban, hogy nem fog velem olyasmit tenni, ami miatt bajom esne, de mégsem akarok engedelmeskedni. Amíg vele kapcsolatban érzem, hogy ha nem is teljes mértékben, de megbízhatok benne, addig fogalmam sincs kikhez vinne el, ki ítélkezne fölöttem és ki gátolná meg a hazajutásomat. Annak a lehetősége pedig egyenesen fel sem merülhet, hogy elvegyék tőlem a szabadságomat és annak a választási lehetőségét, hogy hazatérjek.
- Jól hallotta. Találkozzunk legközelebb. - Aprót bólintok. Igazi ígéretről lenne szó, vagy mindkettőnkkel csak el akarom hitetni, hogy létezik a világunkban egy olyan alternatíva, amikor más körülmények között is összefuthatunk? Idealista vagyok, de talán ennyire naiv már nem. Mégsem tudok a saját világomon kívül élni, elfogadni azt a félelmetes valóságot, ami napról napra történik, épp most, ebben a percben is.
Mindig is a hatásos belépők és végszavak híve voltam és a hiúságomnak köszönhetően most is azt mondtam magamnak, hogy jól csináltam. Hogy olyasmivel zártam a rövid és egyben viharos ismeretségünket, amire jó ideig emlékezni fog. Emlékezni fogunk.


És emlékezni fogok. Minden percére és mozzanatára annak a néhány keserves órának, amíg azt hittem, igazán azt hittem hogy hazafelé tartok. Hittem benne, hogy olyan ember vagyok, akinek nincs lehetetlen, aki nem adja fel könnyen. Hiszen eddigi életemben semmit nem adtak meg nekem csak úgy, ingyen kegyelemből. Úgy gondolom butaság is lett volna elvárni. A bátyáim a legutolsók voltak azon a listán, akikre most szívesen gondoltam, mégis örömmel emlékeztem arra, hogy szorgalmasabb vagyok náluk, hogy sikeresebb vagyok náluk - arról nem is beszélve, hogy egyben szebb is. A legutolsó dolgon talán annyiban finomítanék, hogy nem biztos, hogy jelenleg jobban néztem ki náluk, de több órányi kódorgás, futás és kétségbeesés után valószínűleg pont hoztam az ő átlagos szintjüket.
Sosem ért még akkora csalódás, mint amikor betévedtem abba az aprócska faluba. A fények, amelyeket távolról megpillantottam hamis reményt keltettek bennem. Azt hittem a megfelelő irányba indultam, de a környezet, az apró házak, a szedett-vedett kerítések, a cipőimen megülő út pora... Ez nem lehetett az én világom része.
Arra sem volt válaszom, hogy pontosan mit kellene tennem. Kopogtassak be valakihez? Várjam meg a reggelt? Induljak el visszafelé? Nem, hiszen vak sötétben lehetetlen megtalálni az utat. Már ha egyáltalán létezik olyan út, amin tényleg hazajuthatok. Kezdtem kételkedni ebben. Felrémlik bennem az aknamező, amit a katona emlegetett és ezúttal megrémülök. Tényleg megrémülök és tanácstalan vagyok. Úgy teszem az újabbnál újabb lépéseket a falu poros útján, mintha minden mozdulat megterhelő lenne. Talán a csodálat és a rémület is egyszerre lesz úrrá rajtam. Mihez fogok kezdeni? Meredtem figyelem a közeledő fényeket, az agyam nehezen dolgozza fel, hogy egy autó tart felém, a tagjaim pedig mozdulatlanok, az agyam kifogyott az ötletekből. Cselekvésképtelen vagyok, de nem teljesen reménytelen. Riadtan kapok levegőért, telítem a tüdőmet, de nem merem kiengedni azt, amikor valaki megragad. Elfolyik előttem az a néhány méternyi távolság, még a szememet is behunyom, s csak óvatosan merem újra kinyitni. Fogalmam sincs kivel kell majd szembenéznem és milyen meglepetés érhet még.
Kis híján elsírom magam, amikor felismerem az arcát. Ő az, akinek a pillantásában olyan rövid ideig, de nyugalomra leltem ebben a végeérhetetlen rémálomban. Ha felkelek, meg kell köszönnöm az agyamnak, hogy ilyen jóképű látomásokkal ajándékoz meg. A mostani szigorú pillantásából úgy érzem nekem is vádlón kell rá visszanéznem. Elmondhatta volna melyik irány a helyes, segíthetett volna nekem! Elfelejthettük volna egymást és tekinthettük volna az egészet a fantáziánk szüleményének, amikor mindkettőnk élete a maga medrében folytatódott volna. Mégsem haragudhatok rá, hiszen ő az egyetlen ember, akivel itt találkoztam. Neki kell segítenie a hazajutásomban.
- Maga elképesztő. - Mosoly ül ki az arcomra, miközben a pillantásom továbbra is csak rá függesztem. Észlelem a közelségét, de a mai nap megpróbáltatásai után egyszerűen képtelen vagyok erre bárhogyan reagálni. Csak abban bízom, hogy a hála ami hirtelen elöntött kifizetődő lesz, ő pedig kitalál majd valamilyen megoldást. - Azt hittem hazafelé tartok, de láthatja... Eltévedtem. Miért nem mondta meg, hogy merre kell mennem? - Azelőtt kibukik belőlem a 'vád', hogy jobban átgondolnám a taktikámat. Én vagyok a hibás, ő a hibás... Ki ennek a megmondója?
- Elestem és elszakadt a kezeslábasom... - Ha megfelelően képezték ki, talán emlékszik rá, hogy teljesebb öltözékben találkoztunk először. Ártatlanul pislogok rá, nem tudom miért érdeklődik a hogylétem felől, hacsak... Óvatos pillantással kuksolok ki széles vállai fölött, nem sokat látva ugyan a környezetünkből, de felfogva, hogy az apró házak egyikének udvarán állunk. - Ez a maga háza? - Ugyanúgy nem tartozik nekem válasszal, mint amikor a neveinken kaptunk össze, amibe jobban belegondolva az enyémet még mindig nem tudja.
- Segítsen nekem hazajutni... kérem. - Nehezen jönnek a szavak a számra, de ha eddig nem is, most igazán megrémít. A kihallgatás sem kecsegtetett semmi jóval, de ha már abban sem bízhatok, hogy igazságosan járnak el velem szemben... - Újra találkoztunk. Erre igazán nem lehet mást mondani, mint hogy ez a sors keze. Nem gondolja? - Őszinte várakozással pislogok rá. Abban bízom, hogy egyetért majd, igazat ad nekem és némi szempilla rebegtetés után talán meg is teszi értem. Ki tudja?
- De még mielőtt segítene rajtam, megtenne egy szívességet? - Hogy a testemből távozó adrenalin hiányától, a kimerültségtől, vagy puszta őrültségből kérdezek ilyet, már ki is csúsznak a számon a szavak. - Megengedné, hogy egy kicsit lepihenjek? Én tényleg... Tényleg rettenetesen elfáradtam.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

tessék majd megenyhülni kérem | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Ha lett volna eszem, megkötözöm. Nem szabadott volna elragadtatnom magam, sem pedig hagyni, hogy elmenjen. Egyrészt, mert a veszély minden egyes sarkon várja őt. S jól tudom, hogy a legtöbb katonatiszt nem fog tétovázni, ha ellenszegülést tapasztalnak a részéről. Rossz irányba indult el... Egyre beljebb sodorja magát, és ebből még rettenetes káosz robbanhat ki. Másrészt, ha beszélni fog arról, hogy elengedtem - és 'okosan' a nevemet is elárultam neki... -, szégyent hozok az egész családomra. Talán, ha elég gyors lettem volna... Bárhogyan is, végül elveszítettem a nőt.
A teljes beletörődéssel, mint esélytelenek nyugalmával indulok el végül a faluba, haza. Sok lehetőség nem merülhet fel ebben a kérdésben. Már mindenki értesült a nő jelenlétéről, más is látta, ketten utána is lőttek... És talán én is beszéltem róla az aknán ácsorogva. Így, ha valaki más talál rá, valószínűleg kérdés nélkül elhurcolják. Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy az irányérzéke stabilizálódott és annak köszönhetően végül megtalálja a két világ között elterülő vonalat, s átlép rajta. Hazatalál. Erre nagyon csekély esélyt látok, de szívesebben gondolok erre, minthogy megkötözve hullatja könnyeit valahol... Ez a tudat nyugtalanítana.
És akkor megpillantom őt. A legforgalmasabb út kellős közepén ácsorogva, ahogy a végzet karmai érte nyújtóznak. A pillanat töredéke alatt egymillió mozdulatot végez a test, mielőtt még felfoghatnám. Már a birtokomon belül van, a kapunak döntve, elrejtve a hatósági személyek elől. És persze pontosan tudom, hogy bűncselekmény részesévé válok, amint megemelve tekintetem összetalálkozik pillantásunk ismételten. Nem fest túl jól, de legalább életben van. Sérülések után kutatnak a szemeim, mielőtt megszólítom.
- Hallgasson. - utasítom halkan, így inkább gyönge kérésnek hallatszik. Egyszerűen nem akarom hallani a bókjait, mert képtelen vagyok figyelni arra, ami igazán fontos. Egyszer elrontottam már, még egyszer nem történhet meg. Ha most is helytelenül döntök, nem csak az én, de a szakaszom és az egész családom életén szégyenfolt esik.
- Csak hallgasson inkább. Kértem, jóformán könyörögtem, hogy ne induljon el. Fogalma sincs róla, mekkora veszélybe sodorta magát. - csóválom a fejem nemleges irányba. Valóban nincs. Az országaink közötti különbségek miatt, biztosan lazábbnak gondolja a mi intézőrendszerünket is, de hatalmas téved. Valószínűleg el sem tudja képzelni, mi történik.
- Ez nem válasz a kérdésemre. A ruhája cseppet sem érdekel. Tehát újra megkérdezem, megsérült valahol? - ismétlem, továbbra is halkan. A szomszédok még leskelődnének, ha hallanák, hogy valakivel társalgást folytatok. Főként, hogy magam élek itt. Amikor a nő elkezd nézelődni, reflexből hátrébb húzódom, leeresztve az addig kifeszített karjaimat. Aprót bólintok. Igen, ez az én házam.
Egy öblös, mély sóhaj szakad fel a tüdőmből, amikor a segítségemet kéri. Tudom, hogy van rá mód, hogy hazajusson, de az olyan fekete úton történne, hogy ha lebukunk, talán még ki is végeznek érte. - Ezt ne itt beszéljük meg. - mivel még nem döntöttem a sorsáról, jobbnak ítélem, ha egyelőre ebben a kérdésben nem foglalok állást. Ráadásul egy egészen apró részem még mindig nem zárta ki, hogy egy kém. Érdekes, hogy éppen ebbe a faluba kötött ki. - Nem. - vágom rá rögvest, tekintetemben harag villan. - Ez pusztán balszerencse. - prüszkölöm csendesen ezeket a szavakat, közben kihúzva magam. Még hogy a sors keze?! Hogy is lehetne? Ha az, akkor engem elátkozott valaki...
Rosszallóan összesimulnak szemöldökeim, amikor szívességet kíván kérni tőlem. Már így is hatalmas szívességet tettem vele, hogy nem lőttem le a fán, s hogy nem hurcoltam el kihallgatásra, hát mi mást kíván még?! A következő szavai persze egyáltalán nem lepnek meg. Még ha kém is, nehéz órák vannak a háta mögött. Érthető, hogy elfáradt. Tehát a legtöbb, amit tehetek, hogy kiderítsem, valóban igazat mond-e, ha beengedem. Máskülönben még meglátná valaki velem, és akkor így is úgy is végem lenne. - Rendben van. - bólintok, majd ellépve tőle befelé indulok a vékony csapáson, a ház oldala mellette. - Egy éjszaka. - mondom, ahogy levetem bakancsom az ajtó előtt, a teraszon. Onnan lépek be, majd intek, hogy fáradjon beljebb ő is.
- Van egy raktárszoba, ott aludhat. Készítek elő ágyneműt. Éhes? - haladok beljebb, hogy megmutassam a szobát, ahol pihenhet, közben vállam fölött kérdezek hátra szólva. - Van itthon leves. És teát is főzhetek. - ajánlom fel. Valószínűleg - már csak elég, ha ránéz az ember - nem ehhez a szegény környezethez van szokva (biztos meglepné, ha tudná, hogy ez a környék egyik legjobban felszerelt háza). - A fürdőszobát ott találja a folyosó végén. - intek mutatóujjammal felé, majd annyira magára hagyom, hogy a saját szobámból hozzak neki ágyneműt. Azzal térek vissza kíváncsian, mit kíván. Kíván-e bármit.
- Nos? - állok meg előtte kérdőn. A beszélgetéssel úgy ítélem, ráérünk másnap foglalkozni. Kimerült, kimerültem. Talán a pihenés a legjobb, amit most tehetünk. S bár nem gondolom, hogy képes leszek mély álomba zuhanva aludni ma éjjel, tudván, hogy ha kém, elvághatja a torkomat, de való igaz, hogy ebben a fáradt állapotban nem is lennék olyan találékony, mint kora reggel, hogy döntést hozzak a továbbiakról.

khm, hát rajta leszek!    | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Minél tovább bolyongok a zöld uralta, ismeretlen tájon, annál kristálytisztábban érzem, hogy ez nem lehet egy álom. Ha az is volna, túl hosszúra nyúlt már. Nincsen befejezése, nincsen olyan pillanata, amikor levegőért kapkodva rezennék össze és ülnék fel a szobám sötétjében, arra gondolva, hogy sikerülhetett egyáltalán elaludnom. De ha mindez igaz, ha a falu amibe tévedek tényleg létezik, a házak egytől egyig szilárdan állnak alapjaikon, ki fogja nekem elhinni a történetemet arról, ahogyan ide kerültem? Fel nem foghatom hogy lehet ekkora nyugalom a sötéten derengő utcákon, amikor az én világom fenekestől fordult fel.
Félve nyitom ki a szemeimet, amikor még ez az apró, ismeretlen falu is meglódul előttem. Érzem, hogy egy kéz engem érint, mégsem merek a tulajdonosa szemeibe nézni, csak szép lassan. Az arcomon lassacskán formálódó megkönnyebbülés - már-már örömnek is nevezném - egyértelműen nyomja rá bélyegét a vonásaimra. Megmenekültem. Magam sem tudom mitől, vagy mennyi ideig, de érzem, hogy így történt. Már épp kibukna a számon, hogy örömömben akár megcsókolni hajlandó lennék Han Jin-heon kapitányt, de ő csendre int, én pedig lányosan préselem össze az ajkaimat, engedelmeskedve neki. Túl hosszú úton vagyok túl, hogy másképp tegyek. Minden porcikámba beszivárog az a fajta nyúlós, leküzdhetetlen fáradtság, amit az ember minden adrenalinnal töltött élménye után érez.
- Én pedig kértem, hogy mondja meg nekem a helyes irányt. Így volt, igaz? - Túl közel állunk egymáshoz, hogy neki tudjam szegezni a mutatóujjamat, pedig normál esetben, ha ugyanolyan ember lenne, mint bármelyik alkalmazottam, tényleg azzal fenyegetném. Hiába edzettebb nálam. Hiába magasabb nálam. Hiába képzett katona.
- A lábam... azt hiszem. - Most bizonytalanodom csak el. Olyan közel van hozzám, hogy szinte érzem az erdő illatát a bőrén, ahol összetalálkoztunk órákkal ezelőtt. Magam sem vagyok tudatában annak, hogy mennyire törékenynek érzem magamat a társaságában. Arra vágyom, hogy átadhassam a menekülésem terhét és az ő segítségét kérjem, de érzem, hogy előbb meg kell puhítanom ehhez. Még a nevemet sem árultam el neki, hiszen azzal fenyegetőzött, hogy megkötöz és ítélet elé állít. De azt ilyen későn már biztos nem hoznak fölöttem, így hát ideje lenne megmutatnia, hogy pontosan hol is vagyunk. Ha pedig nem teszi, én magam kérdezek rá.
- Szóval lenne rá mód...? - Úgy villanyozódik fel az egész lényem, mintha... Nem is tudom. Lottó nyereménnyel nem lehet megfogni, hiszen nincsenek pénzügyi gondjaim, nem vágyom tárgyi dolgokra, mert mindet meg tudom szerezni magamnak a saját erőmből. A lelkem mélyén tudom, hogy mi hiányzik leginkább az életemből, de Észak-Korea nem az a vidék, ahol ilyesmit bevallhatnék egy idegen katonának. Utána mozdulok, de kikerülöm őt és apró lépésekkel közelítem meg az udvar azon pontjait, ahol nem félek, hogy belebotlok valamibe, vagy újra elesek. Nem mozdulok messze a férfitól, mert magam sem tudom milyen következménye volt annak, amikor legutóbb megtettem, mégis érzem, hogy hiba lenne újra elkövetni ugyanazt.
- Chö... - Sértődötten fordítom el a fejemet, újra az udvart tanulmányozva. - Fogadok azt hiszi ilyesmi nem is létezik. - Inkább magamnak motyogok csak, mintsem hogy őt kritizáljam nyíltan. A hangom halk, hiszen az előbb kért rá, hogy csendben legyek. Amiről eszembe jut egy kérdés. - Egyébként miért kell csendben lennem? Talán lakik még itt valaki? - Úgy pillantok a háza felé, mintha a szavaimra hirtelen megjelenne a családja, de nem történik hasonló. Magyarázatot várva, kíváncsi szemekkel fordulok újra felé.
Mosoly formálódik az arcomon, amikor megengedi, hogy maradjak. Nincs szó megkötözésről és kihallgatásról, nem kell rettegnem semmiféle elszámoltatástól, vagy fegyvertől. Erre az egy éjszakára. A lassacskán, fáradtan kattogó gondolataim pedig nem érnek el a holnapig. Az most a jövő problémája marad. Úgy követem őt, amikor bentebb indul, mintha félnék, hogy elveszítem szem elől. Szokatlanul picinek találom a helyet, ismeretlennek mindent, ami körülvesz. Még a cipőimtől is csak azért szabadulok meg, mert ő is így tesz. Hiszen ez az ő háza, az ő szabályaival.
- Nos, talán majd reggel... - A nyelvemre harapok, mielőtt elmondanám neki, hogy hosszúnak és fárasztónak találtam a napot, amit részben nagyon is magamnak köszönhetek. Attól tartok egy falat sem menne le a torkomon, ha most kellene megpróbálkoznom az evéssel, holott utána sem tudok már számolni, pontosan mikor ettem utoljára. - Addigra talán az országa is értesítve lesz arról, hogy engem haza kell küldeniük. A családom biztosan hálásan megjutalmazza majd magát a megtalálásomért. Maga igazán szerencsés ember, higgye el. - A kezeimet a szívemre helyezem, miközben átéléssel magyarázok. Tévesen hajszoltam magam ezekbe a képzetekbe, vagy egyszer bízhatok a családomban és abban, hogy értem jönnek majd? Ki tudja... S kit érdekel, amikor megemlíti a fürdőszobát.
- Nos... - Úgy ismétlem utána, hogy közben csak a szemem sarkából pillantok rá, de közelebb lépek. - Mondja csak, találok a fürdőszobába tusfürdőt és sampont? - Ha van is neki, biztosan férfiaknak való. Mit nem adnék, ha lenne nálam néhány a saját termékeimből... Ó, máris hiányzik az otthonom! - Na és véletlenül... Nincsen illatgyertyája? Szükségem van rá most és elalvásnál is. - Teljesen komolyan nézek rá, azt remélve, hogy igent fog mondani. Hogy ez az éjszaka csak egy kissé kényelmetlenebb lesz, mint a megszokott életem, de holnap minden visszaáll majd a megfelelő kerékvágásba, én pedig semmi mással nem leszek több, csak tapasztalattal.
A fürdőszoba felé indulok, amire pár perce mutatott rá, de kérdőn fordulok vissza felé az ajtóból. - Nincsen kádja? - Újra meg újra ledöbbenek azon, ami elém tárul. Ha eddig olyan álomnak hittem ezt az egészet, amiből holnap felkelhetek, most vált csak igazi rémálommá. Nem szerettem volna mást, csak megszabadulni a koszos ruháimtól, venni egy kellemes fürdőt és minél előbb álomra hajtani a fejemet, hogy annál hamarabb jöjjön el a holnap, és vele a szabadulásom is erről a helyről, amit fogalmam sincs, ki tudja az otthonának nevezni.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

örömmel várom! | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Magam sem tudom miféle ösztön hajszolt bele abba a mozdulatba, amikor karon ragadtam. Ez volt az a pont, ahol megváltozott az életem és tudtam, hogy jó irányt semmiféleképpen sem vehet, hiszen bármi is fog történni, ha kiderül, hogy elrejtettem ezt a nőt, nem csak nekem, de az egész családomnak és a nevemnek is vége. Itt minden fekete, vagy fehér. Nincs szürke, nincsenek árnyalatok, vagy puha szélű átmenetek. Az ember vagy helyesen cselekedve szót fogad és beletörődve a felettesek parancsainak olykor jócskán durva döntéseibe bólogatva, némát cselekszik, vagy törvényt szeg és jobb esetben meghal. Mifelénk van rosszabb is a halálnál. Én pedig határozottan ebben a pillanatban tettem kockára a családom és a magam nevét, hírnevét és életét is.
- Miért nem érti meg, hogy nincs helyes irány?! Katonák vannak mindenfelé. És ha rést talál a kerítésen, még ott sem valószínű az állandó járőrözések mellett, hogy épségben hazajutott volna. - nem emelem fel a hangom, bár szívem szerint megtenném. Talán most kéne fegyvert rántanom, és végeznem vele. Ebből a helyzetből, ebben a faluban már nincs olyan mentőöv, vagy tárgyalás, mely hajlana arra, hogy elhiggye, ő nem kém. Szívességet tennék neki. És magamnak is. Főként magamnak. Miféle makacs nőszemély lehet annyira ostoba, hogy besétál az oroszlán szájába?
- Értem. - tekintetemmel nem keresem meg a pontos helyét fájdalmának, csak bólintok elraktározva az információt, hogy gyógyszerre és kötszerre még szüksége lehet. Elnézve, ahogy a két karom között, ijedten, ziláltan felnéz rám, egy elveszett őzre emlékeztet. Jámbornak annyira nem mondanám, hiszen tessék, itt van a faluban, eljutott ideáig anélkül, hogy súlyosabb sérülése esett volna. Valószínűleg a társaim, ha látták is, nem voltak elég gyorsak hozzá, hogy elkapják őt. Ez egyszerre szerencse és balszerencse is a részemről.
- Ha megbizonyosodtam róla, hogy nem kém, akkor beszélhetünk róla. - és hangom mellett tekintetem is ellentmondást nem tűrő. Mielőtt azonban bárkinek a tekintete megakadna kettőnkön éjnek évadján a kertemben, befelé terelem magunkat. Nem örömmel teszem, de ennek meg van a magam oka. Ahhoz viszont, hogy feladjam, magam is le kellene buktatnom, mely szerint mindeddig tudtam hol létéről és ezt nem jelentettem. Így hát, mondhatjuk, nincs más mód. Ez az egyetlen út, hogy kiderítsem micsoda, és magam se leplezzem le. Ha kiderül, hogy kém, nem okoz nehézséget egyszerűen végét vennem a dolgoknak.
Hallom, hogy hátam mögött motyog valamit, talán zsörtölődik, de ha nem kém, úgy megértem, hogy mérgében másra sem képes. Ijesztő lehet a mi világunkba csöppeni azok után, ahogy eddig élhette életét. Ha pedig kém, úgy még inkább csapdában érezheti magát. Így, vagy úgy, jogában áll dühösnek lenni, bár ha a képlet egészét kellene néznem, valójában nekem van meg rá minden okom, hogy bosszús legyek. Egyelőre azonban nem érzek ilyesmit.
- Nem lakik itt senki. Viszont a csendháborítást szigorúan ellenőrzik és büntetik is. Továbbá, mivel állandó ellenőrzés alatt állunk, és nem tudnak róla, hogy vendégem van, némi magyarázattal kellene elő állnom, ha itt találnák magát. Így hát nagyon kérem, legyen csendben és maradjon láthatatlan. - nyomatékosítom benne, bízva abban, hogy megérti kérésem rejtett tartalmát is. Ha tudomást szereznek róla, - s íratok híján - az ellenőrzést kudarcba fullad, máris lemondhat a tárgyalásáról, vagy a menekülésről. Nincs több opció, csak egy golyó a szívbe.
A szavait hallva csupán értőn bólintok. A jutalom hallatán szemeim összeszűkülnek kissé. Tekintetem körbe szalad a szobán. Talán úgy tűnik, mintha nélkülöznék? Vagy miért próbál pénzzel felcsigázni?! Bárhogyan is, alig észrevehetően megrázom a fejem. - Kérem, ne vesse hitét felesleges reménymorzsákba. - magamra erőltetek egy együttérző mosolyt. Még ha nincs nála és a családjánál gazdagabb család a Földön, akkor sem ilyen egyszerű elintézni azt, hogy hazajusson. Ha igazat mond és nem kém. - Az lesz a jutalmam, hogy túlélem az itt tartózkodását. Ahogy hozzá tenném, Önnek is. - jegyzem meg érzelemmentes hangszínt ütve, majd tovább lépek, hogy megkezdjem az ellátásának előkészületeit.
A kéréseit, igényeit hallva elnyitom a szám, hogy feleljek, de a felsorolás közben elveszek. Mindig is tudtam, hogy a nők másképpen bánnak testükkel, bőrükkel és a hajukkal, mint mi férfiak, de megjegyezni is nehezemre esik, hogy mire van szüksége. - Szappant talál. - prüszkölöm kissé zavartan, miközben figyelem, ahogy a fürdő felé veszi az irányt. Nem mondanám nagy térnek, elég apró. Egy emberre bőven elég.
A kérdésre megrezzenve szegem fel az állam, majd kíváncsian nézek körbe, mintha otthonom választ adhatna helyettem. - Kád? Dézsában fürdünk asszonyom. Ilyen késő este csupán egy-két fazék melegvízzel tudok szolgálni. - magyarázom. Talán tényleg igazat mond azzal kapcsolatban kicsoda, vagy csak egy nagyon jó színész a kém szerepre. - Akarja, hogy melegítsek? - kérdem őszinte kíváncsisággal a szemeimben. Többet nem adhatok. Ott és ugyanúgy ácsorgok a folyosón, ahol hagyott, katonás rendben várva a választ.

még egy kis időbe telhet, bírja?    | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Jól tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. Valahol a lelkem körül épített falak rengetegében pedig én magam is elveszítettem azt a nőt, aki valójában vagyok. Éjszakánként álmatlanság gyötört, a nappalokat pedig azzal töltöttem, hogy mások életét tettem elviselhetetlenné. A bátyáim telefonszámait sorra tiltottam, a Yun család többi tagját pedig egyenesen kerültem. Magam sem figyeltem a saját gondolataimra, amikor rohanva próbáltam szabadulni a helyzettől és Han Jin-heon-tól is. Azt hiszem fogalmazhatunk úgy is, hogy fejvesztve menekültem, mégis abban a tudatban futottam és estem el újra meg újra, hogy egyszer visszatérhetek ahhoz az élethez, ami bár távol áll tőlem, mégis nap mint nap felkelek miatta. Volt idő, amikor nem volt bennem ennyi élni akarás, amikor mindent eldobtam volna, csak hogy számomra könnyebb legyen. Most mégis úgy kapaszkodtam az életembe, úgy alkudoztam rajta egy teljesen ismeretlen férfival, mintha a valaha volt legnagyobb érték forogna kockán.
- Igenis van helyes irány. A mi katonáink tudták volna, hogy kit találtak meg. - Ezen a ponton diadalmasan emeltem meg az államat, a fejem pedig hevesen fordult oldalra. Sértettnek mutattam magamat, s valahol így is éreztem magamat. Nem tudni, hogy kicsoda az a Chriselle Yun... Nagyon sok dolgom van még, ha mindenkivel meg akarom ismertetni ezt a nevet. - Ők egyébként is tudnák hogyan bánjanak egy nővel - mormogom inkább magamnak, mint hogy őt sértegessem vele. A közöttünk lévő távolság azonban talán épp eléggé lecsökkent, hogy tisztán hallja a szavaimat. Nem félek azonban a megtorlástól. Nem a férfitól tartok, hanem bárki mástól, aki ennek a világnak a részese, aki még a megkötözésben és a kihallgatásban hisz. Han Jin-heont legalább rá lehetett beszélni arra, hogy felnőttekként kommunikáljunk és megbeszéljük a dolgot. A megfelelő puhítással egyszer mindenki beadja a derekát, vagy talán... Talán tetszem ennek a férfinak? Hirtelen kapom felé a pillantásomat, annak jeleit fürkészem, hogy a cikázó gondolataim esetleg igaznak bizonyulnak-e.
Törékenynek éreztem magamat és furcsa mód a panaszkodás is jól esett, még ha nem is kaptam cserébe különösebben aggodalmat. Persze épp az előbb állapítottam meg, hogy itt északon elég durván bánhatnak a nőkkel, s ez a véleményem nem is változott. Még inkább vágyni kezdtem haza, a saját lakásomba, az illatos gyertyáim és a saját ágyam mellé.
- Elengedhetné már ezt a kém témát. - Sóhajtva adtam hangot a nemtetszésemnek. Hogyan bizonyítsam még, hogy nem vagyok az általa emlegetett foglalkozással bíró személy? Ha kém lennék, egyszerűen eltűntem volna az országban, miután ő csapdába esett amiért rossz helyre lépett. Persze ezek a kósza ötletek csak mint laikus szemlélő fejében fogalmazódtak meg, fogalmam sincs, hogy vannak-e ilyen taktikák. Attól, hogy mindenféle terv, vagy taktika, elképzelés nélkül vágtam neki a vadonnak, most kicsivel még inkább elveszettnek éreztem magamat. Hajtott ugyan az adrenalin, de csak ideig-óráig. Most már kifogytam az energiáimból, s nem maradt más, mint a nyafogás, amire igen, mi nők harmincon túl is képesek vagyunk.
- De hisz az előbb mondta, hogy Ön lakik itt. Maga nem senki. - Halk nevetés gyöngyözik a torkomból, zavaromban a szám elé kapom a kezemet is. - De értem amire gondol. - Gyors léptekkel zárkózom fel hozzá, hogy ne kelljen túlzottan hangoskodnom, amikor beszélni akarok hozzá. Elképeszt a csendháborításnak az a fajtája, ami számára talán ismerős gyakorlat. Eszembe jut Szöul és Gangnam-gu, ahol bármelyik szórakozóhely, vagy étterem tulajdonosa kinevetne, ha hasonló elvárásokkal állítanék be hozzájuk éjjel tizenegykor.
- Ahh... - Maga hajthatatlan. Újabb sóhajt. A kritika újfent bennem ragad, csak a pillantásom válik egy fokkal vádlóbbá. Talán nem akar nekem segíteni? Már a pénz sem elég neki? - Mondja meg mit szeretne a segítségért cserébe és megadom önnek. Ha a családom megtalál engem, magának is segíthetek kijutni innen. -  A pénznél talán csak a szabadság lehet értékesebb, én pedig a sajátomért cserébe hajlandó vagyok felajánlani azt is, hogy őt segítem meg. A jótékonyság egyébként sem áll tőlem távol, erről a helyről kijutni pedig felér egy jótékony cselekedettel. A szavai, és a kijutásom jutalma hidegséggel töltenek el, kellemetlen érzést keltenek bennem és a torkomra fagyasztják a szót. Ha eddig aktívan reménykedtem abban, hogy hazajutok még, most átcsap a fejem felett a kétségbeesés. Miért nem lehet ez az egész mégis egy rémálom?
- Hiszen nem vagyok kém, és az egész csupán egy baleset volt - magyarázkodom már sokadjára. Őszintébb pedig nem is lehetnék, ítélőbírák előtt pedig mi másra lehet szükség? Bárkinek szívesen elmondom, hogy Han Jin-heon nem tett semmit, azon túl, hogy biztonságban haza akart juttatni. Legalábbis remélem, hogy ezt az ítéletet hozza meg magában, miután megbizonyosodott róla, hogy nem vagyok kém.
Megingok, amikor kiejti a száján a szappant, s a gondolatbeli tárgyaláson már kevésbé védem őt. Elvégre igenis nagy merénylet az ellenem, hogy sem tusfürdő, sem sampon, de még illatgyertya sem akad ebben a házban. Tipikus férfi, csupa praktikum... Azt hiszem ez az első alkalom, hogy a szemeim a bútorokon, a berendezésen, ahasználati tárgyakon kalandoznak el. Egy szelet ez az Ő világából, ami egyszerre vonz és tűnik bizsergetően ismeretlennek, idegennek.
- Kérem mellőze az asszonyomot. Hölgyem. - A kezem finoman a mellkasomhoz ér, jelezve a megszólításommal kapcsolatos igényt. Talán szorult helyzetben vagyok, de az önbecsülésem még akkor is megvan. - Nos, igen. Azt megköszönném. - Szelídebben szólok hozzá, elvégre szívességet kérek tőle. De úgy cselekszem, ahogyan ígértem neki és megköszönöm az értem tett fáradozását. Még ha az igényeimet nem is elégíti ki a fürdésnek csúfolt rövid cselekvés. Nem tudom melyik szava ülteti belém a reményt, az mégis lassacskán növekedni, erősödni kezd bennem. Tudni fogja, hogy nem vagyok kém és segíteni fog nekem hazajutni. Ezt még így, ilyen formában persze nem mondta ki, mégis, ha elégszer gondolok rá, és nagyon-nagyon akarom, talán beteljesül. Talán ha az álmaimban is csapdába ejtem ezt a gondolatot, reggelre valósággá válik. Már ha el tudok majd aludni...

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

nem is tudom, nagyon nehezen bírom türelemmel... | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Utólag könnyű okosnak lenni és felfedezni bizonyos pillanatokban az észérveket és a logikát. De az ember nem így működik, ha veszélyben van. Ösztönösen cselekszik, bár a mozdulatok lehetnek átgondoltak, a következmények és azok függvényei, a végeredmények és a melléktermékek majd csak végül fedik fel önmagukat. Ahogy esetemben is. Könnyen gondolom azt, hogy le kellett volna lőjem, amikor elutasította az udvarias felajánlásomat, hogy hagynom kellett volna, hogy más kapja el, vagy hogy nem lett volna szabad berántanom a kapun. Már megtörtént. Egyik jött a másikból, nem volt átmenet. Nem éreztem, hogy lett volna. Inkább, mint ok-okozati összefüggések. Ha már nem lőttem le, nem láthatják meg, hiszen mulasztottam, s ha mulasztottam, most el kell rejtenem a hibám, hogy a családom és a nevem ne láthassa kárát mindennek. Főként az én családom makulátlan előtörténetével. Egy ilyen hiba egyszerűen nem fért bele a keretbe, amit születésem jogán örököltem.
- Chhh. - kezdem elveszíteni jégszilárd türelmem maradékát is, minek még birtokában vagyok. Nem veszem le róla szúrós pillantásom, szemeim résnyire szűkülnek, s csakhogy ne érezze, megnyerte ezt a fejben dúló csatát kettőnk között, megfeszítem arcizmaimat. - És hol voltak a katonái, amikor elfújta a szél? - jeges, tőlem aztán végképp szokatlan mosoly villan meg szám sarkán, alig észrevehetetlenül. A következő megjegyzésére első körben nem is reagálok, szükségem van egy mély lélegzetvételre előtte. - Bocsássa meg, ha egy fán ücsörgő kém láttán nem hajtottam fejet és kínáltam fel a jobbomat. Ha volna rálátása a helyzet súlyosságára, bizonyára nem azzal foglalkozna, mennyire volt udvarias az eljárásom. - prüszkölöm halkan a szavakat, mérgesen. Meglep, mekkora dühöt vált ki belőlem az elégedetlenkedése. - Noha ez is csak tudatlanságáról árulkodik és hálátlanságáról. Annak a fegyvernek, ami az övemen van, el kellett volna sülnie. Az udvariasságomnak köszönheti, hogy itt ragadt. És most fejezze be! - az utolsó mondatot nyomatékosítom benne, ahogy közelebb húzódom hozzá. A teljes sziluettem árnyéka beborítja aprócska termetét. Legyen kém, vagy sem, tudja, hogy hol van és hogy most engedelmeskednie kell nekem. Ha már belerángatott ebbe a helyzetbe magával...
A fürkésző pillantására kissé hátrébb húzódom, értetlenül. S közben egy pillanatra eszembe jut, hogy előrántsam a fegyverem és véget vessek ennek. Mondhatnám, hogy itt találtam rá...
- Nem győzött meg a viselkedésével... - szinte csak az orrom alá motyogom ezeket a szavakat. Valójában elég megkérdőjelezhető a viselkedése. Ha kém, vagy nagyon kezdő, vagy nagyon szerencsétlen. Hiszen efféle landolást nem lehet tökéletesen megjátszani. Tehát még mindig némi aggodalomra ad okot az ittléte. Némi? A világ összes aggodalma a nyakamba zuhant, amikor a karomba pottyant odafentről.
A nevetésére szinte mozdulatlanná dermedve nézek le rá a vállam fölül, szigorúan, parancsolón, hogy hagyja abba. Szerencséje, hogy befogja a száját, különben nekem kellene. A fejem csóválva fordítom el tekintetem róla, melyről sugárzik türelmetlenségem. - Önnek mindenféleképpen beszélnie kell? - próbálom elég halkan feltenni ezt az abszurd kérdést, hiszen egyértelmű a válasz. Ennek ellenére sürgetem a lépteit azzal, hogy magam is befelé haladok. Elég egy kíváncsi tekintet és elveszítettem mindent. Ahogyan ő is az életét.
Tulajdonképpen a feltételezése is sértő, hogy azt gondolja, bármi értékesebbet találnék attól, hogy életben maradok és a családom nem sínyli meg ezt az egészet. A hibámat. Őt.
- Kérem, ezt inkább ne... - feltartom kettőnk közé jobbom, tenyérrel felé, nonverbálisan is arra kérve, hagyja abba. A gazdag emberek azt hiszik bármit megvehetnek pénzzel. Csakhogy ezúttal csúnya meglepetés fogja érni, amikor rádöbben, mennyire reménytelen helyzetbe került. A feltételezése is sértő, hogy azt gondolja létezik rá mód, hogy meghálálja, amit most teszek érte. A családom kockára tétele... - Minél többet harácsol, annál szegényebb lesz. Tudja? - kérdem hűvösen és elfordulok tőle, hogy lábbelimtől megváljak és a kabátom is a helyére akasszam. Nem szégyellem az otthonom, az itteniek között egészen luxusnak számít az a kényelem, amiben élek, de tudom, számára kevés lesz.
- Erről nem engem kell meggyőznie. - fáradtan sóhajtok, noha úgy vélem nem ártana picit jobban próbálkoznia e téren. Mert végső soron, ha csak apró gyanút is kelt bennem, nem lesz bűntudatom, ha magam rángatom a bíróságra ítélet reményével. Mégis, ahogy nézem őt, mintha vihar dúlna bennem. A szívem képtelen elhinni, hogy kém. Ahhoz túlságosan esetlen... Még szerencse, hogy az eszem irányítja minden mozdulatom és cselekvésem.
Némán bólintok, amikor arra kér, hívjam 'Hölgyem'nek. Ez olyan kérés, amivel nem áll szándékomban bármit kezdeni azon kívül, hogy betartom. S persze ezzel felfedhette előttem státuszát? Nem mintha számítana. A következő kérdését hallva már mozdulok is, hogy eleget tegyek neki és egy kevés meleg vízzel lássam el. S amíg ő felfrissül, megágyazom számára a raktárnak használt helységemben. Ott aludhat... ha akar. Én egy darabig nem fogok. Ha egy késsel támadna rám, vagy megpróbálkozna a kivégzésemmel, legyek éber.
- Ha végzett, feküdjön le. - bökök fejemmel a kijelölt helyre, majd távozom a saját szobámba. Elég sok idő, mire sikerül álomba szenderülnöm. A gondolatok nem hagynak aludni.

* Másnap reggel *
Az ágy most is, mint mindig korán kidobott magából. Amit egyébként nem is bánhatok, hiszen fontos mérföldkő ez a 'vendégem' és közöttem létrejött kapcsolatban. Így, amíg nem látom jelét, hogy ébren lenne, készítek ennivalót számára abból, amit találok. Magamra nincs túl nagy igényem, de valamiért hajt a vágy, hogy finomat tegyek elé. És fogalmam sincs miért, de aggaszt, hogy nem tudom, mikor ehetett utoljára...
Így, amikor felbukkan végre az ajtóban(?), vagy a folyosón(?) egy hűvös bólintással köszöntöm. - Éhes? - talán, ha a gyomra megtelik, megered a nyelve. Talán őszinte lesz. Talán kiderül, hogy csak ártatlan. Talán kiderül, hogy csak egy ártatlan, gyönyörű nő. Egy gyönyörű, de szörnyen idegesítő nő. Aki épp az esetem...

pedig kénytelen lesz, Miss     | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Nem merem elengedni magamat. Félek, ha csak egy pillanatig hagynám, hogy átadjam magamat a valódi érzéseimnek amelyek most bennem kavarognak, remegve törnék össze, ezernyi apró darabkára. Nem létezik számomra lélektépőbb érzelem annál, mint amikor magamra maradok, s talán ezért nem alszom jól éjszakánként, már ki tudja hány éve. Amikor az ember még fiatal, nem tűnnek fel neki úgy bizonyos dolgok, mint felnőtt fejjel. De ha választani lehet, inkább leszek az a naiv és bizalommal teli kislány, aki a Yun család nélkül voltam, mint aki ma vagyok. Azt hiszem akármennyire megbékéltem azzal, hogy nem dobhatom el csak úgy magamtól az életemet, attól nem szerettem meg jobban mindazt, amim van.  
Hiába érzem, hogy mélyen legbelül bízhatok ebben a férfiben, azért annyira én sem bolondultam meg, hogy rögtön kiöntsem neki a szívemet és őszintén valljak arról, hogy hogyan kerültem ide, vagy mi bánt. Talán így is túl sokat kérek tőle az itt létemmel. De ha már hibáztatni kell valakit, akkor csak őt fogom, amiért nem mondta meg eredetileg a helyes irányt. Nem számít, ha a sorsaink útjainak erre kellett vezetniük, hogy talán nem is rajtunk múlt ez a találkozás és nem is volt beleszólásunk.
- Hát... - Szólásra nyitom a számat, hogy újabb epés megjegyzéssel kontrázzak rá a szavaira. A nagy koncentrálásban finom ráncok jelennek meg a szemöldökeim között, a pillantásom pedig legalább olyan morcos, mint az övé. Igen, így tudnám jellemezni őt: mogorva alak. - Őket biztosan máshová fújta a szél. - Tudom, hogy nem elég csípős a megjegyzés, a hangom remegése elárul. De nem is azért vagyunk itt, hogy az ide kerülésem körülményeit vitassuk. Tulajdonképpen itt sem akarok lenni és fogadok ő sem akarja, hogy itt legyek...
- Gondolja ha kém lennék az lenne a taktikám, hogy bajba esett nőként fenn ragadok egy fán? - Felháborodott hangot hallatok, amit ciccegésnek is lehetne nevezni. A fejemet elfordítom, a karjaimat pedig pillanatokon belül összefonom magam előtt. Nem ismerem a hazám titkosszolgálati taktikáit - ami azt illeti, nem is szeretném -, de lássuk be ennél jóval rafináltabbnak gondolom magunkat. - Maga nem is ismer engem, hogy ilyeneket állítson. - A felháborodásom korbácsolják a szavai, s nagyon közel járok ahhoz, hogy ne csupán halkra fogott szavakkal ellenkezzek vele.
Nem tudom megfejteni, mi a taktikája. Bármennyire szeretnék a fejébe látni, képtelen vagyok kitalálni mire gondolhat épp. Egyik pillanatban fegyvert fog rám és bírósággal fenyeget, a másikban a házába invitál. Még annak ellenére is tudom mekkora áldozat ez a részéről, hogy tényleg nem fogom fel a helyzet teljes súlyosságát. Mégis hiszek benne, hogy tud rajtam segíteni.
- Magát semmivel nem tudnám meggyőzni, igaz? - A szavaim semiképp sem elegendőek számára, és nincs iratom, vagy eszközöm, hogy bebizonyítsam az igazamat. Bizalmatlan velem, és figyelmeztetem magamat, hogy nekem is annak kell maradnom. Talán pillanatnyilag lemondott róla, hogy a katonatársai elé citáljon, de mi van, az éj leple alatt akar elárulni? Mégis, amikor rá nézek, hiába a feszes vállak, a düh a szemeiben, a megfeszülő állkapcsa, képtelen vagyok azt feltételezni róla, hogy kegyetlen lenne.
- Ne tegyen fel kérdéseket és talán nem érzem majd úgy, hogy válaszolnom kell rájuk. - Ennyi erővel akár azt is kérhetném, hogy kísérjen haza, a határvonalig. Ugyanolyan abszurdum lenne. Szaporáznom kell a lépteimet, hogy ne maradjak le tőle, ami ezen a teljesen ismeretlen helyen talán még sokkal ijesztőbb, mint odahaza.
- Maga nem érti? Én csak haza akarok menni. - Nem szeretnék, nem vágyom rá. Akarom. Az egész életem arról szólt, hogy amit akartam, idővel megkaptam. Van még erre esély? Kérhetek itt egyáltalán ilyesmit? Ugyanakkor meg nem is kérem, inkább követelem. - Ne feltételezzen olyasmit, amiről nincsen tudomása. Akkor én sem fogok. - Ígéretet teszek, hogy ő is úgy álljon hozzám, ahogyan én szeretném, hogy velem viselkedjen. Ha nem is értem miért vágyik erre az életre - vagy hogy pontosan milyen az élete -, attól még mást képzelek el neki. Mást, mint amit kapok tőle. Ismeretlen számomra, hogy dolgoznom kelljen olyan alapvető dolgokért, mint egy kellemes fürdő, vagy egy nyugalmas éjszaka. A szívem mélyén azonban igenis megmozdít valamit, hogy megteszi értem is.  Bár a szemeimet ugyanúgy képtelen vagyok lehunyni hevenyészett szállásomon, mint odahaza, már nem tartok tőle, hogy elárulna. Egy apró gesztussal tovaszállt a saját magamnak állított intelmem. S talán ez a biztonságérzet az oka, hogy végül mégis elalszom. Nem pusztán azért, mert végkimerülésig hajszoltam magamat, nem hagyva egy percig sem leomlani a falaimat. Hanem mert úgy érzem a szomszéd szobában alvó férfi segíteni fog rajtam. Közvetlenül azután, hogy meggyőztem tőle, tényleg nem vagyok kém.

Lassacskán térek csak magamhoz, előbb a külvilág hangjait érzékelve - pontosabban annak bizonyos mértékű hiányát. Az én világomat a forgalom örökösen beszűrődő moraja, a szírénák hangja, a hálószobám falán lévő óra kattogása teszik ki. Az a csend, ami itt fogad teljesen ismeretlen. Az érzéssel együtt, amit egy ember életének nyomai keltenek bennem. Milyen lehet, amikor az embernek van társasága, amikor felébred? Mindig volt róla elképzelésem, egyszer még kicsit túlságosan hittem is benne, hogy az az elképzelés akár valóra is válhat, aztán minden széttörött, mint az ügyetlen kezek közül kicsúszó pohár. Emlékeztetem magamat, hogy az a bizonyos ember, akinek a házában vagyok, valószínűleg mást sem szeretne, csak megszabadulni tőlem. Mégis nyugalom árad szét bennem, amíg a motoszkálását hallgatom.
Bizonytalanul lépek a folyosóra, nincs más ami vezessen, csak a fülem és az orrom - meg persze a szemeim, amelyeket ide-oda kapkodok, próbálva befogadni Han Jin-heon otthonának minden szegletét a napsugarak fényében. Néhány lépésbe telik csak, hogy következtetéseket akarjak levonni, amiben éppen az Ő hangja zavar meg. Összerezzenek, amikor meghallom és odakapom a fejemet. Nem számítottam sem rá, sem a kérdésére, még ha nevetséges is, hiszen az ő házában vagyok.
- Nos... - Bizonytalanul tördelem az ujjaimat. Igent szeretnék mondani, mert egyértelműen ez az őszinte válaszom. Fogalmam sincs mikor ettem utoljára, hogy hány óra telhetett el azóta... - Igen, ha maga is épp enni készült. - Ez jó ajánlatnak tűnik, legalábbis az én fejemben. Amikor megközelítem a konyhát, rögtön több kérdés is eszembe jut, amelyek közül végül csak egyet választok ki és teszek fel neki.
- Maga főzött? - Meglepetten pislogok rá, már-már nehezen hiszem el, hogy olyan férfival állok szemben, aki komfortosan mozog a konyhában és aki olyan jó illatokat képes kicsalni egy fazék ételből, amitől a hasam is hangosan megkordul.
- Mondja csak, esetleg kávét tart itthon? - Olyan pillantást vetettem felé, amitől más akár a boltig is elszaladt volna, csak azért hogy megkínáljon egy csésze kávéval. Hasonlót ugyan a férfiból nem néztem volna ki a tegnap éjszaka folytatott beszélgetésünk után, de bíztam benne, hogy a szívem mélyén igazam van, ő pedig nem rossz ember. Egyáltalán nem rossz ember.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

majd megpróbálok jó lenni | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Kétségkívül - jelenlétének okától függetlenül - nem találkoztam nála harsogóbb, makacsabb és ellenszenvesebb nővel. A másodperc töredékére eszembe jut, hogy előrántom a fegyverem és véget vetek a dolgoknak. Minden problémát megoldanék vele. Azt az egyet leszámítva, hogyha ártatlan, akkor életem egyik legnagyobb, legmegbocsájthatatlanabb hibáját követném el. Persze, ettől azért higgadtabb vagyok, s ha őszinte lehetek, legbelül érzek iránta némi együttérzést. Együttérzést? Sajnálatot. És egy leheletnyi szimpátiát is. Elég karakán nőnek gondolom, hogy annak ellenére, hogy mekkora bajban van, mekkora szájjal tud rikácsolni. Habár nem biztos, hogy a vakmerősége nem okozza vesztét. Nem tudom, hogy a belső hangom késztetése akadályoz meg végül, vagy az, hogy egyszerűen gyengének gondolom magam, nem tudom megtenni. Egyszerű lenne a karjánál fogva kirángatni a falu közepére, vagy egyenesen a börtönébe kihallgatásra, de végül nem teszem. És emiatt felforrok a saját levembe, nos végső soron magamnak főztem!
Szúrosan pillantok rá a vállam fölül. Valósággal ölni tudnék a tekintetem által, ha lehetséges lenne. De nem az, és bizonyára az égiek sem küldenek le egy jól irányzott villámcsapást, a föld sem fog ketté nyílni alatta, így marad a néma szuggerálása. Fogalmam sincs, meddig vagyok képes eltűrni még a megjegyzéseit. Összezavar vele, hogy nem tudom, hogy naív, vagy bátor.
- Szerintem elég jó taktika lenne. Eljátszani az áldozatot, kihasználva az engedelmességet és becsületességet. És errefelé mind azt gondolnák, higgye el. - csóválom a fejem nemleges irányba. Mégis, hogy gondolhatnék másra? Ennyire nem pártolhatott el mellőle a szerencse, hogy éppen köreinkbe sodorja őt a szél. Vagy igen?! Lehetséges, hogy a meséje igaz? Perpillanat nem számít. Ha meglátják mellettem, mindkettőnket meghurcolnak. Vagy rosszabb.
- Hát nézzen a szemembe és mondjon igazat. - fordulok hirtelen szembe vele, mintha láthatatlan falnak ütköztem volna. Olyan vehemens és kissé erőszakos az érkezésem, hogy magam is meglepem vele, milyen közel sikerül megállnom előtte. Mély levegővel kell telítenem a vázamat, hogy az ne essék össze. Elég egy rossz mozdulat, egy meggondolatlan lépés a részéről - avagy a részemről - és már minden falubeli megtudja, hogy itt van. A tekintetem belevésem az övébe, elmélyítem a szemkontaktust, gyanakvón, kutatón. De ahogy a feje fölött az utcáról beszűrődő lámpa fénye oda vonzza a pillantásom, emlékeztet rá - nem itt és nem most. Így még a választ sem várva meg fordulok vissza menetirányba, hogy a szerény hajlékomba invitáljam magammal.
- Nem számít, hogy én mit gondolok. Nem engem kell meggyőznie végül. - prüszkölöm lustán, ridegen a szavakat. Bárcsak megértené, hogy a fontos ebben a történetben nem én vagyok. Én (valószínűleg) vele együtt fogok elsüllyedni. Örökké nem rejtegethetem. Arra kell rájönnöm, hogyan oldjam meg ezt az egész káoszhelyzetet úgy, hogy a legkevésbé sérüljünk. Igen, beleértve őt is. Ha meg tud győzni, hogy ártatlan... Akkor foggal-körömmel meg fogom védeni. Ha viszont kiderül, hogy kém, a saját kezemmel végzek vele azért, amilyen helyzetbe hozott. S velem együtt a családomat is.
Mindössze egy kérdő pillantásra futja tőlem irányába. Ne tegyek fel kérdéseket?! Akkor mégis hogyan rakhatnám össze a kirakós hiányzó darabkáit!? Rosszallásom belesimul értetlenkedésembe, ám ahelyett, hogy tovább folytatnám vele ezt az értelmetlen adok-kapok játszmát, csak magamban fortyogva battyogok tovább.
- Nos, ha valamire megtanított az élet az - az, hogy nem kaphatunk meg mindent. - felelem, amikor mint egy dacos kislány közli, hogy mit akar. Meglehet, hogy tényleg tejben-vajban fürdött mindeddig és a zord, a rideg valóság most először kebelezi be a buborékot, amiben felnevelkedett, de ha így is van, hát szívesen körbe vezetem a valóságban.
- Legyen. - bólintok rá. Mivel terv híján vagyok, egyelőre beleegyezem a kérésébe és nem feltételezem róla semmit. Hagyom egy üres vázként létezni az otthonomban, nem aggatva rá semmiféle további jelzőket. Törekszem rá, noha mivel az életem további része függhet tőle, nehezemre fog esni. De megpróbálom. Egy estére talán kibírom. Ez persze nem jelenti, hogy a fegyverem elérhető helyen fogom hagyni a számára, eszemben sincs. Ha éjszaka kedve támadna végezni velem, nem könnyítem meg neki. Azt persze nem kötöm az orrára, miféle nehézségeket okoz nekem. Nem, mint vendég. Sem, mint életem -lehetséges- tönkre tevője. Inkább, mint nő. Fel nem foghatom, milyen ősi erő késztet rá, hogy segítsem, hogy minden egyes porcikámmal meg akarjam védeni. Azt meg pláne nem értem, hogy egy ilyen cserfes nőszemély, hogyan ébreszthet fel bennem olyan érzéseket, amikről eddig fogalmam sem volt?!


A tekintetem rögtön megleli a sziluettjét. Olyan sután lépdel a házam falain belül, mintha minden sarokról rátámadhatna valaki - legalábbis én így látom. A nap sugarai megtörnek körvonalán, és az az érzésem támad, ahogy elnézem esetlenül és védtelenül, hogy szeretnék hinni neki. És ettől az egész olyan kellemetlen érzésekkel áraszt el, hogy legszívesebben összepakolnék és vissza sem jönnék a határról, hogy megoldja magát ez a helyzet.
A válasza korrektnek tűnik. Nem követelőző, nem lenéző, semmiféle ellenségeset nem tudnék találni benne. Így csak lustán bólintok, majd szedni kezdem a még meleg ételt. Ketté. Úgy teszek, mintha közben nem érzékelném közeledését, pedig meglepően ingerel. Nem olyan rosszfélén.
- Miért, olyan meglepő? - még a kezem is a levegőben marad, a szedést követően. Pillantásom értetlen, már szinte döbbent, kíváncsi. Talán arrafelé nem szoktak a férfiak főzni? Ugyan, hogy máshogy kerülhetne ennivaló az asztalomra, ha nem főzök magamnak? Így hát a kérdést sem igazán értem.
A következő kérdésére aprót bólintok, majd állammal a teli tálakra bökök. - Oda vinné őket? - az asztalra pillantok, ami mellé majd helyet foglalhatunk. S amíg ő terít, addig én intézem a kívánságát. Hagyományos, ezáltal lassú lefolyású kávét fogok készíteni. Nem részletem, nincs is rá szükség, biztos tudja, vagy legalábbis rájött arra, hogy ez nem olyan luxus környék, mint amihez szokott. - Erős kávé, nem tudom ízleni fog-e. - ahogy ezt kimondom magam is meglepődöm. Mégis mióta kellene, hogy foglalkoztasson, ízlik-e a számára? Végül nem mutatom jelét, hogy ezen megbotránkoztam volna. Helyette csak folytatom annak elkészítését, s ha végeztem, azzal együtt telepszem le az asztal egyik oldalára. - Tessék. - nyújtom át a csészét, majd ha elvette, a reggelihez látok én is. - Talán kezdjük elölről. És mesélje el, hogy kicsoda maga... Tiszta lap, ha úgy tetszik. - nem pillantok fel a tányéromból. Azt egyelőre nem adom a tudtára, hogy csak a történet után fogom eldönteni, hiszek-e neki. Szeretnék...

az máris egy jó pont nálam!   | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

- Remek ötlet. Legközelebb, ha idegen országban kötök ki, feltétlenül ezt a taktikát fogom alkalmazni. - Olyan sértődötten perlekedek vele, mintha lenne is értelme annak, ahogyan az idegein táncolok. Már-már sikerül elképzelnem magam előtt, ahogyan rossz húrt pendítek meg, s a saját vesztemet okozom vele. De úgy érzem jogosnak, hogy ha neki szabad, akkor én sem fogok úgy csinálni, mintha sérült őzike lennék, aki segítségre szorul. A saját családom tagjainak szíve sem lágyult meg irántam, hiába a közösen eltöltött évek, vagy a tény, hogy nem tehetek a saját születésemről. Nem én kértem, valójában nem is akartam megtartani ezt az életet, habár ki tudja érdemelnék-e újat, ha véget vetek a mostaninak. Ahogyan a nevemet, s a családomat sem választhattam meg, most is ez a helyzet. Ha tehetném otthon lennék, a saját lakásomban, legyen bármilyen üres is, a szó minden értelmében.
Szeretek mások társaságában lenni, de nem szeretem megosztani velük minden gondolatomat. A felismerés, hogy ez érvényes lehet akkor is, amikor egy teljesen idegen - egy számomra felfoghatatlanul veszélyes - országban vagyok, már-már megmosolyogtat. A fejemet akarattal fordítom el, hagyom hogy a hajam jótékony fátylat vonjon az arckifejezésem és a külvilág közé. - Tessék? - Úgy pillantok fel, mintha éppen valami helytelenen kapott volna rajta. Habár lehet-e még kettőnk között helytelen dolgokról beszélni, ha az egész itt létem helytelen? Felesleges lenne tagadni, én is érzem, ő meg végképp érezteti velem. S ha éppenséggel nem mondhatnám el magamról, hogy már túl hosszú ideje tekinthetem magamat felnőtt nőnek ahhoz, hogy valaha is gyerekesen viselkedjek, bizony felrónám neki a sértést. Más férfiak epekednek azért, hogy az én társaságomban lehessenek, ő meg úgy csinál, mintha valami rosszat tettem volna vele.
- Uram, én egészen eddig az igazat mondtam! - Némi felháborodás keveredik a hangsúlyomba, az arcom is hitetlenkedő grimaszba torzul. - Füstjeleket küldjek eset...leg? - A zavart ő okozza, egyes egyedül ő. Ha nem fordul velem olyan hirtelen szembe, ha nem ütközöm kis híján a mellkasának, s ha nem csapja meg az orromat az illata, amit soha nem éreztem még korábban férfin, akkor be tudtam volna fejezni a mondatot botlás nélkül. Helyette azon töröm a fejemet, vajon inkább az erdő fás illata, vagy a mezők zöldje írja le inkább az illatot, ami az orromba fészkeli magát. Más ez, mint az én köreimben mozgó fésült hajú, öltönybe bújt férfiak parfümös, markánsan férfias illata. Egyszerűbb, de otthonosabb is. Talán tényleg megbolondultam.
Fel sem tűnik, hogy visszafojtottam a lélegzetem, amíg nem fordít nekem újra hátat, ki tudja hanyadik alkalommal, s nem telítem újra a tüdőmet. Így könnyebben magyarázom a szédülést, amit érzek, mintha az igazságot tárnám fel.
- Mi lenne, ha nem kevernénk ebbe másokat? Ne mondja, hogy nem létezik innen kiút... kérem. - Az utolsó szó talán egyszerű őszinteségből, talán inkább puszta kétségbeesésből csúszik ki belőlem. Talán mérlegelhetném, hogy ér-e ennyit az életem, hogy tudok-e olyan ajánlatot tenni, ami csábítóbb a férfi számára, mint a pénz, amivel bőkezűen bánnék vele, ha elfogadná a korábbi ajánlataimat. Szeretem az elém gördített akadályokat, de eddig mindig hamarabb megvolt a megoldásom, mint most. Ha én nem változtam, akkor csak egy hiba lehet ebben az egyenletben.
De talán - mondom csak talán - annyi a titok, hogy nem találkoztam még olyan férfival, mint Han Jinheon. Aki olyan nyíltan mond nekem ellent, aki nem tántorodik meg tőlem, aki megdobogtatja a szívemet a közelségével. Igen, tényleg ezt éreztem. Hatással van rám, kihozza belőlem a legrosszabbat, mégis a lehető legjobban kezeli azt. Különleges. Talán ez a legjobb szó rá.
- Ki mondja, hogy nem lehet? Csak keményebben kell dolgozni érte. - Felszegett állal válaszolok. Az én világomban soha nem volt helye annak, hogy valamibe csak úgy beletörődjünk. Az anyámmal való kapcsolatom, a testvéreim között beöltött szerepem, az a sok-sok negatív hang, aki azt mondta, hogy úgysem leszek sikeres. Hol én voltam a hunyó, hol a környezetem, mégsem mondanám, hogy olyan egyszerű ez az egész, mint kimondani, hogy fogadjuk el, hogy nem kaphatunk meg mindig mindent.
Jobban belegondolva meg kell elégednem azzal, hogy lesz hol álomra hajtani a fejemet. Már ha jön egyáltalán álom a szememre. Attól még nem hiszek benne, hogy örökké el kell fogadnunk, amit kapunk. Egyszerűen csak nem merem tovább feszíteni a húrt. Még én is érzem a határainkat, ami már így is ingoványos talajnak tekinthető. Segíteni fog nekem hazajutni? Egyáltalán miért segített már most is? Miért tesz értem olyasmit, amitől meglágyul a szívem, amitől felmelegszik a mellkasom, s valami olyan formálódik benne, ami korábban soha nem volt ott?


Nekem sem kellene itt lennem. Szokatlannak, számomra ismeretlennek tűnnek a ház falai, az élet mindennapi jelei ezen a helyen. Rácsodálkozom egyes dolgokra, másokon egyenesen meglepődöm, mígnem a szívem a torkomba nem ugrik, amikor megjelenik ő. A markáns, vonzó vonásai mit sem változtak, talán még el is lágyítja őket a beszűrődő napfény. Ezt pedig majdnem közlöm is vele, de még épp időben harapok a nyelvembe. Lenne értelme flörtölni egy katonával, aki kevesebb, mint huszonnégy órája még bíróság elé akart citálni? Most pedig étellel kínál? Gyanús is lehetne. Sőt, gyanúsnak kell lennie, mert semmi alapom nincs arra, hogy megbízzam benne. Mégis, ezt kijelenteni durvának tűnik, helytelennek. Ha rossz szándék vezérelné, nem fojtott volna már meg álmomban? Nem lőtt volna le egyenesen tegnap, amikor olyan váratlanul összetalálkoztunk? Pontosabban amikor rám talált. Először. Aztán a faluban is.
Előre érzem, hogy kipirul az arcom a gondolataimtól, s csak most tervezek rárakni még egy lapáttal a saját lejáratásomra. - Igen. Tudja... Én sem tudok főzni. Nem is szoktam. - Soha nem is várták el tőlem. Az otthonom mellőzte az olyan luxust, mint az alapvető alapanyagok, az időm nem volt elég arra, hogy hasonló hobbira tegyek szert, a körülményeimnek hála pedig egyszerűen megengedhettem magamnak, hogy más lásson el engem.
- Hogyne. - Két kezembe veszem a szóban forgó tálakat, előbb az egyiket, majd a másikat egyensúlyozom el az asztalig. Ez még vállalható feladat, amitől kevésbé érzem magam kiszolgáltatottnak. Nem úgy, mint amikor már asztal mellett ülve várakozom.
- Megbirkózom inni az erőset is. Ne aggódjon. - Furcsa grimaszba torzul az arcom, csak abban tudok reménykedni, hogy épp nem fordul felém, s nem látja azt. Miért kellene aggódnia értem, s miért gondolom, hogy egyáltalán megtenné? Nem vagyunk mi olyan kapcsolatban. Sőt, semmiféle kapcsolatban nem vagyunk, hiszen még a nevemet sem árultam el neki. - Köszönöm! - Talán ezt sikerül először igazi, őszinte mosollyal közölnöm. Habár az is igaz volt, hogy jóképűnek tartom. Épp az esetemnek.
Lélegzetvisszafojtva várom, hogy belekezdjen az evésbe, valójában képes lennék már minden illemet mellőzve nekiesni az előttem illatozó ételnek, de a bizalmatlanságom nem hagyta. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy ha nem lőtt le, nem fojtott meg éjszaka egy párnával, hát nem most fog megmérgezni, csak hogy egyel kevesebb dolog miatt fájjon a feje.
- Az elejétől? - Sóhajtva pillantok félre, egy részem arra kérné, hogy előbb fogyasszuk el az ételt, csak aztán álljon neki a kihallgatásomnak, de eddig sem én hoztam a szabályokat. Mély levegőt veszek, s felemelem az államat, hogy a szemeibe nézhessek.
- A nevem Chriselle. Yun. - Megfordul a fejemben, hogy Yun Nayoungként mutatkozom be, de ha kiderül a turpisság, még a végén újra fegyvert rántana. - Ha rákeres a nevemre az interneten, mindent megtud rólam és a családomról is. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy gazdagok vagyunk. - Azt már azért nem ajánlom fel neki újra, hogy belőle is gazdag embert csinálhatnék. Még sértésnek venné.
- Ezt még nem sokan tudják, de képzelje, én vagyok a Yun cégbirodalom örököse. - Egészen pontosan leszek, amint lezajlik a szavazás az igazgatótanácsban. A szavazás! Vajon ha megosztom vele, amire kíváncsi, kérhetek tőle egy szívességet? Mindenképpen haza kell jutnom, hogy a szavazás eredményét már személyesen hallhassam. S nincs más akiben bízhatnék, mint Han Jin-heon.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

tudok még többet is szerezni valahogyan? | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Szúrósan pillantok irányába. Nem fér el a fejemben sem a viselkedése, sem a pimaszsága. Sosem találkoztam még hozzá hasonló, hangos nőszeméllyel. Nem mintha sok tapasztalatom lenne a nők jellemének ismeretében, de annyi szent és sérthetetlen errefelé, hogy -a jelenlétemben legalábbis,- errefelé sokkal halkabbak, visszafogottabbak. És kevésbé dacosak. Így hát nem csoda, ha meggyűlik a bajom a nő minden mozdulatával, szavával. A puszta jelenlétével ingerli az idegrendszerem minden eddig fel nem fedezett, vagy szunnyadó sejtjét.
Azt nem tudom megmondani, hogy mi történik, de valami megmozdul odabenn, ahogy lepillantok rá és konkrétan karnyújtásnyira torpan meg előttem, tőlem. Egy másodperc töredékére, mintha a szám is elnyílna, de csak éppen, s szerencsére hamar sikerül rendeznem arcizmaimat. Állkapcsom feszítve, kihúzom magam. Mégis, máson sem jár a fejem, csakhogy milyen kicsi és törékeny, hogy miképpen elférne a mellkasomon. És ez a gondolat zavar. Jobban, mint a nyári eső után megmaradt ragacsos sár, amit olyan nehéz levakarni a csizmáimról.  - Csak az igazat? - kérdek vissza, jóval halkabban, mint eddig beszéltem. Részben, mert szeretném, ha koncentrálna rám, részben pedig azért, mert olyan közelségben vagyunk, hogy nincs értelme hangosabb hangszínre váltanom. És persze, talán meg van az esély rá, hogy kiszáradt a torkom attól, milyen illatfelhőbe találtam magam. Felejthetetlen.  - Hálás lennék, ha nem nézne le az egyszerűségem miatt. - az utolsó szó után lepillantok valahová magunk közé. Füstjelek? Valószínűleg - a ruháiból, jelleméből, viselkedéséből - kiindulva nincs hozzászokva azokhoz a szegény keretek közé, ahová most épp bepasszírozni kényszerítem. Ezen semmi kivetnivalót nem találok, mert ebben élte eddigi életét. Ám, ha gúnyt vélek felfedezni a szerény életmódom iránt, azt nem tűrhetem. Meg van mindenem. Legalábbis nem hiányzik semmi az életemből, amíg van tető a fejem fölött, s étel asztalomon. Vajon ő is elégedett? Nem várhatom meg a válaszát, ám pár másodpercig még fürkészem arcát, mielőtt elfordulok. S befelé vonszolom érdekes, hirtelen párosunkat.
 - Inkább csak... sh! - intek felé kezemmel valahová a hátam mögé, amerre sejtem. Nem akarom tovább boncolgatni a témát, hogy miképpen alakulhat kettőnk sorsa, mert bármennyire irritál a gondolata, a kettőnké már egy. Csak is rajta áll, hogyan alakul, de már az enyémre is befolyással van. Egyetlen rossz szó, vagy tett és mindketten végeztünk az élet nevű játékkal. Az egyetlen probléma az, hogy ő ezt még nem értette meg. Így hát kettőnk helyett kell elég élesszeműnek és higgadtnak lennem. Talán kissé modortalan, udvariatlan vagyok vele, de képtelen vagyok másképpen viselkedni. Miközben kockára teszem az életem és még csak bizonyosságom sincs affelől, hogy érdemes rá. Nem csak a magam élete a tét, de a családomé is. A név kötelez.
Eg pillanatra elgondolkodom rajta, hogy mégis csak le kéne lőnöm, de végül nem teszem. Helyette csak mély levegővel telítem tüdőm, hogy aztán nedvesítve ajkaimon, kihúzzam magam és szembe nézzek vele egy egyszerű kérdést intézve felé. - Tehát azt mondja, lusta vagyok? Netán kevésbé szorgalmas, mint Ön? - hogy máshogy értelmezhetném, miszerint 'Csak keményebben kell dolgozni érte.'  - Higyge el, ez nem az a hely, ahol elég az akarat. - pontosítok, mire céloztam az imént. Nem hibáztathatom érte, hogy buborékban él. Ha igaz a meséje, olyan helyről jön, amelyről magam is hasonlóakat hallottam. De itt? Itt semmi helye kívánságoknak, ígéreteknek. És szeretném minél előbb tisztázni a félreértéseket, esetleg helytelen elképzeléseit az itt töltendő jövőjéről. Mert bár van lehetőség az észrevétlen távozásra, olyan vékony penge élen táncol mindez, hogy egyetlen hiba és elveszíthet mindent. Még önmagát is. Az ember megtöréséhez ugyanis errefelé jól értenek.


Kerülöm a szemkontaktust, ahogy igyekszem nem alaposabban szemügyre venni. Látszik, hogy az öltözéke viseltes és nem ehhez a szerény körülményhez van hozzászokva, mégis, és ez a legszörnyűbb, számomra sokkal kellemesebb látványt nyújt most, mint tegnap. Otthonosabban néz ki. Hiába azonban a makulátlan külcsín, ha a belbecs ennyire kérdőjeles, kockázatos. Én pedig, kell, hogy távolságot tartsak. Többet, mint kellene. Nem csak a körülmények, de a megnyugvást nem hagyó gondolataim miatt sem. Ha minden porcikám tiltakozik is, miért akarom mégis minden áron biztonságban tudni?!
 - Soha? - egy pillanatra minden tevékenységem abba marad, még a kezem is a levegőben marad, olyan hirtelen csodálkozom rá, hogy nem szokott főzni. A tudás más kérdés, úgy vélem csak gyakorlás kell hozzá.  - Akkor mit szokott enni? - próbálok finomítani a reakciómon és tovább törődni a magam dolgával. Bár ez a kérdés már bőven átlépi a határokat. Nem tudom elképzelni, hogy mit eszik az, aki nem tud, nem szokott főzni. Talán az édesanyja főz rá? Bár ahhoz elég koros. Nem mintha ítélkeznék, bizonyára jobb a család melegében élni, mint így, magányosan. Ezt nem tudhatom. Már régen magam élek.
Hálásan biccentek, mikor elviszi a tálakat. Majd tudomásul veszem, hogy kér kávét. Arra, hogy azt kéri, ne aggódjak, bár összeszűkülnek szemeim, nem reagálok jobban. Miért aggódnék? Érte? Nem tehet benne olyan nagy kárt egy erősebb kávé, habár amilyen törékeny...  - Elbírja a szíve? - szalad ki a számon a kérdés, hozzá egy valóban aggodalmas ábrázattal, mivel felé fordulok a készülődés közben. Eddig eszembe sem jutott aggódni, de amilyen törékenynek tűnik, nem vehetek semmit biztosra, ha róla van szó.
Talán tovább nézem őt, miután megköszöni, mint illik. Talán? Biztosan. Egy futó, halovány, alig észrevehető mosollyal felelek.  - Szívesen. - majd nem sokkal később már mellé helyezkedem, bekészítve mindent, hogy ne kelljen megszakítanunk az evés, semmi miatt sem. Azt, hogy megvárja, hogy én kezdjek hozzá, sértésnek vehetném, azok után, hogy mindeddig úgy vélem -az első fegyvertartást leszámítva- nem reagáltam irányába agresszívan, ellenségesen. Csak szavakkal. Bár való igaz, azok is tudnak bántani.
 - Úgy nézek ki, mint aki méreggel ölne, ha akarna? - nem nézek fel rá, ahogy jóízűen fogyasztani kezdem az ennivalónkat. Kissé előre dőlök, hangom és hangszínem türelemmel telített. Nem kívánok vitázni, sértésnek is gyenge. Ettől tudna jobbat. De egy katona, egy fegyveres katona nem fog mérgezni. Errefelé legalábbis.
 - Chriselle? - kihúzom magam, ízlelgetem a nevét. Ha elég bátor lennék, bevallanám, mennyire tetszik a neve. Ha valóban az övé. Ehelyett csak elismétlem szolíd csendességgel. Kíváncsian figyelem az arca játékát, hangját. Mindent, ami árulkodhat.  - Nem érdekel, hogy gazdag. - jegyzem meg ridegen. Nem értem, miért érzi olyan nagy szükségét annak, hogy valódi kivoltát a pénzének mennyiségével csillogtassa meg?  - Az internet itt olyasmi, amihez gyakorlatilag lehetetlen hozzáférni, de rendben van. A legközelebbi szolgálatom alkalmával, megpróbálom felkeresni a nevét. - ez nem olyan egyszerű, mint gondolja. Szigorú szabályok vannak. Semmi nem lehet elég jó ok arra, hogy egy olyan tiszt, mint én, egy olyan nő után szaglásszak, mint amilyen ő. És mivel ritkán használom, nem értek hozzá. Komoly bűntetést kaphatok, ha ez kitudódik. Főleg, mivel bázison készülök elkövetni mindezt. Erről azonban inkább nem beszélek.
 - Gratulálok. - fogalmam sincs, mi mást kellene még mondanom. Így hát köszörülve a torkomon megrázom a fejem.  - Szóval ez volna ön? Vagyon és egy birodalom örököse? Nem a rangja érdekel. - leteszem az evőeszközömet és kissé felé hajolok, arra a térdemre támaszkodva, amely közelebb esik őhozzá.  - És a családja? Férj? Gyerek? - enyhítene a lelkiismeretemen, ha tudnám, mennyien várják haza. És persze más kérdésekre is azonnali választ kapnék, melyeket feltenni is szégyellnék. Az azonban érdekessé teszi számomra, hogy a pénzével mutatkozik be. Megint. Talán még nem vette észre, hogy az mit sem ér?!
 - Elhiszem, hogy az, akinek mondja magát. Próbálom elhinni, hogy pontosítsak. De ha az, akkor nem gondolja, hogy már annyian keresik, hogy nekem, mint határőrnek tudomásomra kellett volna jutnia, hogy figyeljek rá, hátha magába botlok? - teszem fel a kérdést, amin valószínűleg már ő is rágódik, ha igaz, amit mondott. S ha az, akkor ez az egész kérdés részemről egy mérhetetlen faragatlanság.  - Bocsásson meg. Biztosan keresik. - elfordítom a tekintetem és folytatom az evést inkább, kissé elgondolkodva a továbbiakon.

nos, akad módja...       | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Aki nem ismer, bátran megszólhatna, amiért engedek a késztetésnek és ahelyett, hogy az én státuszomban lévő bármelyik másik hölgyhöz illő módon viselkednék az idegen férfival, inkább a legkevésbé sem etikusan, úgy kezelem őt, mintha legalább annyira jó ismerősök lennénk, hogy értse és ne vegye csak úgy magára a piszkálódásomat. Vagy az öntelt stílusomat, de leginkább a kettőt együtt.   Mintha csak egy az én világomban jártas férfiról lenne szó, aki nem csak hogy tisztában van a családi hátteremmel, de azzal is, hogy mely témák esetében kell tojáshéjon ügyeskednie körülöttem, s mi az, amit én nem gondolok komolyan, még ha először úgy is tűnik. Korai lenne azonban azt állítani, hogy bármiféle bajtársiasság lenne közöttünk, elvégre ezen a terepen ő ismerős, én pusztán számos szerencsétlenül alakult véletlennek köszönhetően vagyok itt, s ha őszinte akarok lenni, csak egy célom van; hazajutni. Nem lenne szabad túl sokat elárulnom magammal kapcsolatban, vagy olyasmit elkotyogni, amit később felhasználhat ellenem. A bizalmatlanságom pusztán betanult reakció csupán, ha a szívemre bízhatom a dolgot, nem tartok ettől a férfitől.
Korántsem találom őt ijesztőnek. Csak a világot, amit a sajátjának tekint. A mindennapjait, amelyeket az én országom édesanyái rémtörténetekbe foglalva emlegetnek. Úgy érzem a mi világaink szöges ellentétei egymásnak. Talán az ő édesanyja a hozzám hasonló nagyszájú kislányokkal ijeszgette őt gyerekkorában - nem mintha ijedős típusnak tűnne, még közelebbről sem.
- Magára veszi, pedig azt sem tudja mire gondolok... - Halk, frusztrált sóhaj tör elő belőlem, nem hangosabb a szavaknál, amelyeket a kettőnk közötti szűk térbe súgok. - Kémnek gondol, holott nincs így. Mit gondol hogyan másképp kommunikálhatnék magával, ha maga itt van, én pedig az otthonomban? - Sehogy. Nagyon egyszerű a válasz. Butaság olyasmit feltételezni, hogy nekünk bármikor máskor is komminukálnunk kellene - vagy épp lenne rá lehetőségünk a jövőben -, de valami befészkeli magát a sejtjeim közé, a szívem környékére, valami kislányosan álmodozó naivitás. Egy érzés, hogy talán mégis.
Éles pillantást vetek rá, pontosabban a hátára, ahogyan lehurrog. Méltó ellenfelemnek bizonyul, s érzem, hogy helyesen teszem, ha hallgatok rá. Hiába azonban, a harminc-egynéhány - elvégre nőket nem illik kérdezni a korukról - évem alatt megszoktam, hogy az enyém lehet az utolsó szó.
Komikus, hogy ezek után mennyire váratlanul ér az újabb korholás, már-már elveszetten pislogok felé, nem jönnek a szavak a nyelvemre. Hogyan ítélhetném meg az ő életét, amikor korántsem tudok róla annyit, hogy jogom legyen hozzá? Mégis, az első gondolat, amitől majdnem kibukik a számon egy kérdés az, hogy mi az, amire ő vágyik és amit történetesen nem kaphat meg. De még ha a szívemmel vágyom is rá, hogy megismerjem őt, az eszemmel tudom, hogy nem lenne értelme. Talán elhallgatná előlem az igazat, vagy még inkább azt erősíteném benne, hogy olyan szándékkal érkeztem, amivel ártanék neki. Hogy én kém legyek? Ugyan már...


- Most mondtam... - Még azelőtt a nyelvembe harapok, hogy a kelleténél felindultabban fejezném be a mondatot. Az, hogy rákérdez a részletekre, tulajdonképpen csak kiment engem egy újabb szorult helyzetből. Ettől az adósának érzem magam, mintha odafigyelne rá, hogy milyen a modorom, hiába vagyunk csak ketten. Esetlennek érzem magam. Ellenségnek tekintsem, vagy legyek hálás, amiért nála éjszakázhattam és nem valahol megbilincselve egy zárkában? A gondolattól olyan hálásnak érzem magam, hogy a távolságtartásról is megfeledkezem, s úgy szolgálom fel az ételt, mintha minden reggel ezzel kezdenék. Napját sem tudom már mikor ült le velem bárki is egy közösen elköltött reggelihez, ami nem az üzletről szólt, vagy kötelező vizit volt a családomnál. S bár a mi beszélgetésünk sem lesz kellemesebb annál, mintha a bátyáimmal kell egy asztalhoz ülnöm, mégsem érzem úgy, hogy álarcot kell viselnem - lélekjelenlétem sincs hasonlóra törekedni. - Mások főznek nekem. Étterembe járok... Vagy rendelek. Gondolom az itt nem elterjedt. - Megint ez a furcsa késztetés. Hogy jobban megismerjem a mindennapjait, az életét, ami első pillantásra ridegebb, mint amit én megszoktam, mégis ott van ezer apró jel, amiből olvasva megtudom, hogy nincs így. Az ő asztalán meleg étel van, s még a reggeli kávéja elkészítése is azzal kecsegtet, hogy az ember már a korai órákban elérjen valamit. - Sosem gondolt még arra, hogy valamikor másra bízza a főzést? Sosem szerette volna? - Olyan magabiztosan teszem fel a kérdést, mintha a következő pillanatban nem jelenthené be, hogy családja van, felesége, meg egy anyósa, aki kritizálja néha, mert ez a dolga, de mégsem kívánhatna jobbat a lányának.
- Sokkal több mindent elbírok, mint gondolná. - Megemelem az állam, hetyke kijelentésem mögött ott a tudat, hogy a tegnapi napot is túléltem valahogyan. A vele való találkozást leszámítva pedig nem túlzás azt állítanom, hogy az volt életem legrosszabb napja. Még ahhoz sem hasonlítható, amikor a nevelőanyám lemondott rólam.
Érzem, ahogyan felforrósodik az arcom a kérdése hallatán. Lebuktat, pont mikor annyira reménykedtem benne, hogy nem tűnik fel neki a bizalmatlanságom. De mint ahogyan ő is képtelen megbízni bennem, miután jó néhány órája már felvázoltam neki az itt létem okát és a helyzet mindennemű véletlenségét, úgy én is megengedem magamnak, hogy ha csak képletesen is, de hátrébb lépjek. Nincs miért szégyenkeznem, csak elővigyázatos vagyok. A tegnapi nap tanulságai miatt.
- Nálunk délen az a szokás, hogy a házigazda kezdi meg az evést. Ezt diktálja az illem. Így már érti? ... Ezek szerint itt nem így van? - Olyan magabiztossággal formálom a szavakat és emelem finoman a szemöldökeimet, mintha nem épp most hazudnék neki, szemtől szembe. Nem futamodom meg, úgy nézem őt, mintha tényleg választ várnék, s nem lenne igaza.
- Chriselle Yun. - Ismétlem halkan, már-már a szájába adva a szót, ízlelgetve ahogyan tőle hangzik. Ismeretlen érzés bizsereg végig a gerincem mentén, kis híján elárulom, hogy nem csak amerikai, de koreai nevem is van. Ennyire bizalmasak azért mégsem vagyunk, én pedig a nyelvembe harapva várom a faggatózást.
- Akkor mibe fog kerülni, hogy haza jussak? - Ezúttal a legnagyobb őszinteséggel teszem fel a kérdést, finoman előre dőlök, vigyázva az előttem lévő tálra, nehogy kiborítsam a gondosan készített ételt. Mitagadás, nem lenne nehéz megfeledkezni a teendőkről és mindenféle felelősségről, amivel engem odahaza várnak, de a felelősségérzetemet már évek óta nem győzi le a menekülési vágyam. Még ha volt is egy pont, amikor utóbbi majdnem felülkerekedett.
- Szóval azt mondja..? Ezek szerint maguk nem használják rendszeresen? Honnan szerzik a híreket? - Még azelőtt megemelem az ujjamat, hogy válaszolhatna, s gyorsan hozzáteszem: - Ne mondja, hogy újságból! - Nekem magamnak sem ismeretlen a fogalom, hiszen távol vagyok már attól, hogy tizenéves fiatalnak lehessen nevezni. Mégis, bonyodalmasnak tűnik úgy igazgatni és fenntartani egy országot, hogy még az olyan fontos szereplői, mint egy katona sem férnek hozzá bizonyos információkhoz. Előre esnek a vállaim, ahogyan meggörnyedek egy pillanatra, belegondolva, hogy még annál is elveszettebb vagyok itt, mint a megérkezésemkor gondoltam.
- Ha úgy dönt, hogy hisz nekem, segítene valahogy hazajutni? ... Kérem. - Fürkészőn emelem az arcára a tekintetem, a pillantását keresve nézem őt. Talán egy fokkal tovább is a kelleténél. Még el is kalandozva arcának markáns vonásain, az álla feszes ívén, a szája vonalán. A felismerés, hogy őt bámulom villámcsapásként hasít belém, olyan hévvel fordulok hát a kávésbögrém tartalma felé, hogy azzal nyulat lehetne ugrasztani egy bokorból.
- Miért, ez nem elég? - Meglepetten nyílnak tágra a szemeim, a pillantásom újra felé siklik. - Van saját vállalkozásom is. De biztosan nem hallott róla. A Chriselle's Choice? - Nem reménykedem, valójában nem is igazi kérdésnek szánom, csak a lehetőséget tartom fenn. Én vagyok a leginkább tisztában azzal, hogy hol és milyen sikerrel árulják a nevemmel fémjelzett termékeket. S ez a hely mondhatni nincs rajta a cég térképén.
- A szüleim és a testvéreim biztosan nagyon várnak haza. De hogyan fognak megtalálni, ha... - Hazugság. Négyből ha egy embert érdekelheti merre járok, neki is csak akkor fog feltűnni a hiányom, ha nem leszek ott a cége legközelebbi igazgatótanácsi ülésén. Sóhaj tör ki belőlem, a gondterhelt fajta. - A többi miért fontos? Egy kémnek nem lehet talán gyereke? - Ami azt illeti, sosem gondoltam arra, hogy egy ilyen kérdés egy szinte teljesen idegen férfitól mennyire a szívembe tud marni. Egy időben szerettem volna családot. Aztán a sajátom tagjainak újabb és újabb árulásai elvették a hitemet. Mindenből.
- Most mondta, hogy lehetetlen hozzáférni az internethez. Mi máson értesítették volna? - Az éjszaka senki nem dörömbölt az ajtón, és szirénázó autók hangját sem hallom. Helikoptert pedig valószínűleg nem küldenek ellenséges területre, ezt még én is belátom. - Még telefont sem lá... - Épp a nyakamat nyújtogatva fordítom a fejemet ide-oda, amikor megpillantom az emlegetett tárgyat. Rögtön megköszörülöm a torkomat és úgy fordulok újra az asztal és az ő irányába. - Elnézést, azt eddig nem láttam - jegyzem meg halkan, az előttem maradt ételbe bámulva.
- Gondolja? - Kérdezek vissza halkan. Mert én nem vagyok benne olyan biztos. A testvéreim semmiképp, apánk bejelentése óta biztosan nem. Hacsak azért nem töltik ki a hangposta fiókom, hogy találkozni akarjanak velem és megbeszéljék mi az ára annak, hogy lemondjak a javukra. - Igaza van... Keresnek engem. - Ha nincs is így, nem hagyom, hogy letörjenek a történtek. Minden a pozitív hozzáálláson múlik. - Az eltűnésem feldúlhatta az egész országot! Mi van, ha elment az áram és nem kapta meg a telefont? Nem tud utána kérdezni valakinél? - Meg sem fordul a fejemben, hogy mivel járna, ha elmondaná bárkinek is, hogy itt vagyok. Hiszen az én fejemben mindenki tudni akarja, hogy itt vagyok. Akár északi, akár déli az illető. Újabb hosszú, kétségbeesett sóhaj tör ki belőlem. - Mondja, magát nem aggasztja ez a helyzet? Hiszen a háború is kitörhet, ha nem tesz valamit! A koreai kormány... hm, a hadsereg, talán még az ENSZ is közbelép, ha megtudják, hogy itt vagyok. - Finoman az asztalhoz ütöm az tenyerem élét, miközben magyarázok, s a hirtelen hevességtől ficánkoló hajtincseimet most gondosan vissza kell gyűrnöm a fülem mögé. - Hát érti már? - Várakozóan pislogok rá, remélve, hogy a magam oldalára állítottam, s hogy a kiselőadásom épp annyira győzte meg, mint engem a főztje. Szerencsés lehet a kedvese, aki ilyen férfi mellett éli az életét.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

hallgatom, hallgatom | ♫ ♪

Just for a while, I'm pretending like I'm still in the place we were. I was there for you, you were there for me, we know. Day will come and go again. No matter where, no matter how. Wandering about in strange night... Won't you be here by me?

Chriselle and Jin-heon

Megbűvölve érzem magam - olyan csatára vezényeli a szívem az eszemmel szemben, ami nem játék kérdése. Sosem érdekelt különösebben a női lélek és annak világa. Én nem akartam felfedezni, sem megismerni. Mégis, amióta megpillantottam - egy részem lecövekelt és mozdíthatatlanul beletemetkezett. Érdekel, abban az értelemben, ahogy az ember az életét, nevét, családját félti. Legalábbis azzal hitegetem magam, hogy másfajta érdeklődés nem kelt életre hűvös, dermedt mellkasomban.
 - Mire gondol? - sziszegve kérdem. Elfojtom a hangom erejét, nem súlytok rá megvető pillantásokat. Egyszerűen csak kérdezem, mire gondol, fejtse ki, adja elő, produkáljon valamit, bármit számomra. Összezavar a kérdése, arcomon hullámzanak az izmok, de úgy döntök a kettőnk érdeke is az, hogy ne kérdezzek vissza, ne boncoljuk tovább a témát. Legalábbis ma estére hagyjuk megpihenni, holnap pedig az új nap reményében már lesz rá lehetőségünk, hogy higgadtan, kipihenten neki fussunk még egyszer.


Mozdulatlanná dermeszt, ahogy rám rivall. A visszafogott, szerény - itteni - nőkre jellemző vonásoknak és viselkedési formáknak, nyomát sem lelem benne. Ez egyszerre lenyűgöz és megrémít. Ha nem tudok mihez kezdeni egy nála jóval csendesebb, szelídebb teremtéssel, mit kellene tennem valakivel, aki ilyen éles és hangos? Ez az őzikeszemű, törékeny teremtés, aki mintha egy másik bolygóról jött volna – hisz bizonyos értelemben így is volt, a határon túlról, kívülről jött, az már éppen egy másik bolygó is lehetne -, azt mondja számomra idegen hangzású szavakkal, hogy nem szokta ellátni magát, mert nem szükséges. Van, aki helyette dolgozik, érte. Csakugyan olyan különleges hely lehet az otthona, amilyennek sejtette az a bizonyos részem, amely hisz neki. Habár talán illő volna modorosságra intenem, mégis saját házamban válogassa meg, hogyan beszél hozzám, nem érzem, hogy szükség van rá. Főként, ahogy vígan megterít nekünk és tálalja az ételt.  - Nem, itt nem szokás. - válaszolom érzelemmentes hangon. Ha nem én, édesanyám főzött. Időnként apám. Itt nőttem fel, itt töltöttem egész életemet, el sem tudom képzelni, hogy valaki más készítsen számomra ételt. Itt minden poros útkanyar, kietlen fás terület, minden csalitos alkotja azt, ami nekem biztonságot ad a maga egyszerű nevében. Otthon érzem magam, s hogy én készíthetek el mindent, ami éltet - nyugalommal tölt el. Elégedett vagyok az életemmel, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne az övé sokkalta könnyebb, szerethetőbb. Itt van minden, amiért azt gondolom érdemes élnem és kötöznivaló bolondnak kell lenni ahhoz, hogy az ember elmenjen innen... Ezt tanították, ezt tanítják nekünk. Éppen ezek miatt a gondolatok miatt a kérdéseire hirtelen nem tudom a megfelelő válaszokat. - Ahhoz szükségem lenne, tudja... - számomra igen kellemetlen téma arról beszélni, milyen változtatásokat igényelne személyes, magánjellegű életemben az, hogy valaki más főzzön nekem. - El kéne vennem valakit. - pontosítok, ha nem lenne számára egyértelmű, miféle változásnak kellene tölténie. Mifelénk csak akkor kerülhet idegen kéz a konyhába, ha már annyira nem is idegen. Félmosollyal csóválom meg a fejem a feltételezett ábrándozásra: egy nő, ahogy szorgosan készít ételt nekem... A gondolata megcsiklandozza a gyomromat. Vagy ez pusztán az éhségem?
- Ön mindig ennyire... támadó, vagy csak velem kivételez? - az aggodalmam buborékát kipukkasztja a harsogó felelete. Kedvem volna a plafonra szegezni a tekintetem, de korán van még, hogy rögtön megadja az idegrendszerem magát, így csak lefojtom a további kérdéseimet és helyette azzal foglalkozom, ami jelen pillanatban a dolgom.
Kellemetlenül érint, hogy a feltételezésem alaptalan és mindössze egy otthoni szokáshoz ragaszkodna ilyen hevesen. Bocsánatkérővé a tekintetem, kissé kapkodóvá válnak kezeim. - Ó, bocsánatot kell kérnem. Nem, nem tudhattam... igen, máris. - és már ragadom is magamhoz az első falatot. A kapkodás miatt kis híján félre nyelek, de nem akarom, hogy miattam tovább éhezzen, ezért kezdek bele ilyen falánk mód. - Nálunk nincs ilyen elvárás... - törlöm kézfejemmel a szám, miután lenyelem a falatot és intek, egyen. Bájosnak gondolom, hogy ennyire ragaszkodik hazai szokásokhoz. És szégyellem magam, hogy azt feltételeztem, mérgezéssel vádol.
- Hm. - lefelé esik a tekintetem, folytatom az evést. A nevének hangzása épp olyan szép, mint... Megköszörülöm a torkomat, hogy ezáltal a gondolat is elillajon. Nem. Nincsenek érzelmek iránta. Nem lehetnek, nem is lesznek. Talán nem is a valódi neve, ebbe kell kapaszkodnom, minden könnyebb.
- Eszembe jutott, hogy vannak csempészek. - olyan szégyenkezve ejtem ki egymás után ezeket a szavakat, mintha éppen démonokat idéznék meg. Jelen helyzetben nem tudom eldönteni, melyik lenne a rosszabb. Különben, ha kém... Mit tudhatok meg ennyi idő alatt? Jóformán semmit.
Épp szóra nyitnám a számat, hogy válaszoljak, de előbb megteszi. Szerényen vállat rántok. Nem értem, miért olyan felháborító az, hogy újságokból szerzem meg a napi - lényeges- híreket. Tényleg olyan érzése támad az embernek mellette, hogy két teljes más világ szülötte vagyunk mi. Ijesztő és szórakoztató lenne, ha tréfának szánnák. De mivel mindkettőnk élete - igen komoly - veszélyben van, nem tudok nevetni. - Mi baja van már megint? - ejtem vissza a tálat gyöngéden, hogy kihúzva magam kérdő, kissé megrovó pillantással nézek fel rá. Miért olyan fontos az internet? Mire lehet nekem abból szükségem?
- Segíteni akarok magának. - nézek rá egy semmitmondó ábrázattal. - Mert úgy segíthetek magamon is - teszem hozzá, mielőtt a szimpátiával vádolna. Érdekesnek tartom és örömmel hallgatom, hogyan éli a minden napokat, de nem, nem szeretném tovább kockáztatni az életünket. Egyikünkét sem. Nehéz megállapítanom, hogy tényleg fürkészőn révedt rám az imént, vagy csak képzeltem?
- A maga világában talán. - jegyzem meg érdektelenül. A legkevésbé sem érdekel, miből épetett aranyvárat magának. Vállat rántok, még a fejem is megcsóválom mellé. Nem hallottam róla, bár ha luxus termék - és gyanítom az - a kérdésre önmaga is leszűrhette volna a választ, hiszen elegendő szétnéznie körülöttünk.
Némaságom megtöri egy türelmetlen sóhaj, amikor a kémekről és gyerekeikről esik szó. - Ne vegye ennyire zokon, csak érdeklődtem. - tényleg nem volt alkalmam még ilyen heves természetű nőszemélyhez. Az én maradi, már szinte vénnek számító hozzáállásomon pedig nem segítenek a hasonló kifakadásai. Megdörzsölöm a halántékomat. - Nem mondtam és nem is utaltam rá, hogy egy kémnek ne lehetne családja. Már megint kezdi... - intek felé feszesen zárt ujjakkal. El kapom róla a tekintetem, mintha a szoba bármelyik pontja elegendő türelmet ajándékozhatna őhozzá.
Értetlenül kapkodom a tekintetem, olyan érzésem támad a beszélgetésünk közben, mintha két parallel próbálna meg egyesülni egy azon gócponton, de számukra ez egy lehetetlen küldetés - éppen mint nekem, megérteni őt.
- Tudnia kellene felismerni a szarkazmust. - utalok rá, hogy az imént bár illetlenül, de gúnyos megjegyzésem mögött nem volt valóság alap. Mind őt keresnénk, ha értesítenek róla, hogy felbukkanhatott bárhol is - egy kimagasló rangú - személy. De ez nem történt meg, tehát a feltételezésem, miszerint hazudik a személye fontosságáról - megalapozott lehetne. A telefon kérdése már egyáltalán nem okoz számomra meglepetséget.
- Az imént még határozottan állította... - összefutnak szemöldökeim. Kezdem úgy érezni, mintha idegen nyelven beszélgetnénk. Nem találom az összefüggéseket, követnem is nehéz őt. A kérdése olyan abszurd, hogy kedvem támad nevetni - de nem teszem. - Ó, hogyne, sőt magam kísérem be. Beszámolva róla, hogy beengedtem, sőt mi több, még egy éjszakára be is fogadtam magamhoz. Megfelel? - érdeklődöm frusztáltan. Ingerli a higgadtságom, mennyire nem érti meg, miféle helyzetbe csöppentünk bele. A következő kérdése olyan vihart kavar a mellkasomban, hogy menten felpattanok ültő helyemből.
- Nem-e aggaszt? Úgy nézek ki, mint akit nem aggaszt a helyzetünk? Ezt most komolyan kérdezte? - felkelve beletemetem arcomat a tenyereimbe egy pillanatra. Még magam is megleptem ezzel a hangszínnel, sosem csalta fel belőlem korábban senki. Kérdő ábrázatom csüggedté válik, ahogy nézem őt. Talán még most sem fogta fel, mekkora kockázatot jelent rám nézve, ő ebben a helyzetben. - Attól tartok, itt maga az, aki nem ért semmit. - mély levegővel töltöm fel a tüdejemet. - Ma be fogok menni az őrsre és megpróbálom megtudni, hogy érdeklődnek e maga után. Jó lesz? - ajánlom fel. - Ön pedig nem mozdul ki a házból, nem mutogatja magát és még véletlenül sem hangoskodik. Senki sem láthatja meg, senki. - mutatóujjam felfelé intővé válik. Az életünkkel játszadozik. Kedvem lenne feldobni a vállamra és magam átcipelni a határon, masnival díszitve, ajándékként - hogy hazaszolgáltathassam és elbúcsúzunk egy életre. Mégis, ennek a gondolata olyan erővel mar bele a mozgatóizmomba, hogy magam is meglepődök a felfedezésen, nem csak örömöt, de bánatot is lelnék benne később. Ökölbe fonódik leejtett karom vége, és csak remélem, hogy megérti, meg fogja érteni, mit kockáztattunk...

ha olyan bájos marad, mint eddig        | dallam  |  ⚶

Jin-heon & Chriselle

Rémálom ez az egész. Egy sakkjátszma, én pedig mindig is utáltam a sakkot. Gyrekkoromban apám tanítgatott rá, azt mondta pontosan olyan felnőttnek lenni és vezetni egy egész cégbirodalmat, akár csak komoly, akár órákig tartó játszmát folytatni egy méltó ellenféllel a sakktábla fölött. Engem nem kötött le. Nehezen jegyeztem meg az egyes bábuk nevét, a funkciójukat, a lépéseiket. Néhány alap, lassacskán berögzült trükkös kezdőlépésen túl nem maradt meg belőle semmi. Talán csak az, hogy az életemet is így kell élnem. Mindig egy lépéssel - lehetőség szerint inkább öttel - mások előtt. Számítani rá, hogy mások számítóak, hogy önös érdekeik vannak és nem az embert látják a név mögött. Pusztán a státuszt és a lehetőséget. Észre sem vettem és mostanra már jócskán egy újfajta sakkjátszam kellős közepén voltam. Az eddigi eredményeim, s a tény hogy most egy asztalnál ültünk az illatozó reggelink fölött, pusztán annak a fejvesztett kapkodásnak voltak köszönhetőek, amelyeket a találkozásunkkor követtem el. Nem volt mögötte taktika, nem tudtam mi lesz a következő lépése és nem sorakoztak lehetőségek a fejemben, azzal kapcsolatban, hogy hogyan folytassam. Ha megengedhetném magamnak, s ha nem szoktam volna már meg, hogy a saját érdekemben minden körülmények között erősnek kell maradnom, akkor nagy eséllyel sírva fakadnék. Elvégre az éjszakai néhány órás alvás után nem a saját ágyamban ébredtem. Még mindig minden új volt és ismeretlen. Úgy tűnt, akármit hozok is fel, annak az ellenkezőjére kell számítanom itt, ebben a faluban, ami lehetett volna egy taktika. Én mégsem szerettem meg hirtelen a sakkot.
- Ezek szerint... - Tágra nyílt, kíváncsi szemekkel vizslattam őt, a kezem meglendült, céltalanul intettem mutatóujjammal a helyiség felé, mintha csak annak a bizonyosnak - a feleségnek - a hiányát próbáltam volna a mozdulatba önteni. Kikívánkozott ugyan belőlem egy újabb kérdés. Egy egészen konkrét, már-már illetlenül intim. Semmi közöm nem volt hozzá, hogy egy olyan jóképű férfi miért lehet még nőtlen mint ő, hiszen én sem sírhattam vissza egy csodás férjet otthonról. Ezért is ütöttem el egy talán még a gondolataimat borzoló témánál is illetlenebb megjegyzéssel a dolgot: - Maga olyan jóképű, hogy fogadok a hölgyek versenyeznek a kegyeiért és bárki szívesen lenne a felesége. - Megemeltem ugyan a kezemet, hogy játékosan a karjára legyintsek, valami belső hang - talán a józam eszem - mégis megállított félúton. A kezem pedig visszahullott az ölembe.
Szólásra nyitottam a számat, valamilyen csípős megjegyzést szántam neki, a szavak mégis a torkomon ragadtak. Pillanatokig gondolkodtam, hogy hogyan védhetném meg a tüskés jellememet, a harcias szavaimat és a viselkedést, amit támadónak titulált. Egyszerűen el kellett volna mondanom neki, hogy így nőttem fel, hogy szükségem volt ezekre a tüskékre, csak ezekkel éreztem magamat elég stabilnak. Csak magamra számíthatok. - Talán mifelénk a kémek mind ilyenek, ugyebár... - Vetettem rá egy szúrós pillantást, jelezvén a nemtetszésemet az újonnan szerzett hivatásommal kapcsolatban.
Kis híján mégis elszégyellem magam, amikor olyan könnyedén elhiszi a lódításomat az étkezési szokásokkal kapcsolatban. Persze, vannak nálunk szabályok az ételek és italok elfogyasztását illetően is, amelyeket talán az ő nemzete is a magáénak tekint, s talán maga a feltételezés is jogos a részemről, hogy tartok a hátsószándékoktól, mikor alig pár órával ezelőtt még fogolyként akart bíróság elé állítani. De hogy ilyen jólelkűen és már-már naivan higgyen a szavaimnak... El kell fordítanom a fejemet, belebámulok a tálamba, csak a szemem sarkából figyelem ahogyan elfogyasztja az első falatokat, majd én is nekilátok az evésnek. Néhány kanálnyi ételbe telik csupán, s máris elégedett sóhaj tör ki belőlem. - Tudja... - Félénk mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy újra felé pillantok. - Ez nagyon jól esik. Nem gondoltam, hogy ilyen ügyes szakács. - Talán mert az én életemben a férfiak ki sem ismerik magukat igazán a konyhában. - Köszönöm az ételt. - Finoman biccentettem a fejemmel, jelezve a hálámat felé, amelyet remélhetőleg ő is megért.
- Csempészek? - Meglepetten pislogok rá újra, miközben a gondolataim már ezt az új lehetséges menekülőutat járják körbe. Igyekszem nem átadni magamat az érzésnek, ami akár úgy víz alá is húzhatna, mintha vasgolyót kötnek a bokámra, miszerint ennyire szorult helyzetben vagyok. Hogy csempészekre legyen szükség... Ilyesmiről csak a hírekben olvas az ember. - És hogy lehet ezekkel a csempészekkel kapcsolatba kerülni? Egyáltalán elvállalják a feladatot ha nem tudok nekik előre fizetni? - Hiszen én akarom igénybe venni ezt a szolgáltatást, nekem van szükségem rá, hogy kijussak innen. Nekem kellene vállalnom ennek a költségeit it. Elvégre a mai világban már a levegő sem mindig van ingyen.
- Csak úgy mondtam! - Sértődötten fonom össze magam előtt a karjaimat, még az evésről is megfeledkezem felháborodásomban. Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy nem élhet úgy, hogy mindig csak a rosszat feltételezi másokról és előbb néz engem kémnek, mintsem hogy elhiggye, hogy igazat beszélek. Igaz, hogy vehemensen próbáltam alátámasztani az igazamat és ezzel talán oda-oda szúrtam neki, de nem volt más lehetőségem. Ha haza akartam jutni és nem valami félelmetes ítélőbíróság elé, akkor őt kellett meggyőznöm. Hinnem kellett neki, amikor azt mondta, hogy... Segíteni akar nekem.
- Őszintén hálás lennék a segítségéért. - Nem itt a helyem. Ezt mindketten tudtuk. Nem azért, mert a nemzeteink egymás ellenségének tekintik magukat, s ezáltal mi is meghúztuk egymás között a demarkációs vonalat. Sokkal inkább mert az ő világa annyira idegen és a legjobb értelemben egyszerű volt számomra, hogy attól csak még elveszettebbnek éreztem magamat.
- Amíg nem élte az én életemet, kérem ne ítélkezzen. - Finoman emeltem meg az államat, hogy elég határozottan tudjak a szemébe nézni. Mi is hiányozhatna még az életemből? Ha volna is valami, nem hiszem, hogy ne lenne ára, amit borsosan meg kell fizetni, s itt nem csak a pénzre gondolok. Így jobb, ha megtartom magamnak azokat a napokat, amelyek már jó ideje az életemet jelentik. - Ígérem én sem teszem az ön életével. - Az első gondolatom az volt, hogy kevés lenne számomra mindaz, amit ez a hely nyújtani tud. Kívülállóként egyben félelmetes is. Mégis, a férfi közelsége, a gondosak elkészített reggeli... Még a katonásan sarkos kérdései ellenére is úgy éreztem, ha egyszer megházasodik majd, a felesége nem fog semmiben hiányt szenvedni. Han Jin-heon kapitány pusztán a jelenlétével képes volt teljessé tenni a teret, az életet, s még csak ismerni sem ismertem eléggé, hogy tudjam miért van így.
- Nem vettem magamra! - Újabb szúrós pillantással fordulok felé, ami ékes bizonyítéka annak, hogy épp a szavaimmal ellentétesen cselekedtem, s nagyon is magamra vettem a dolgot.
- Nem gondoltam, hogy hirtelen így fog viselkedni velem, amikor az imént még kémnek nevezett. - Ezúttal nem volt semmi vádló, vagy támadó a hangomban, inkább zavaromban próbáltam magyarázkodni. Miért dobáljunk képzeletbeli köveket egymásra, ha valójában kibírunk egy beszélgetést, mint két felnőtt ember, akinek ugyanaz a célja? - Eleget mondtam magamról, hogy végre elfelejtse, hogy bármivel is vádoljon engem? - Megszokásból, incselkedve billentettem oldalra a fejemet, amivel talán még saját magamat is megleptem, s torokköszörülések közepette húztam ki magam és egyenesítettem a tartásomon.
- Tudom, én csak... Az egész olyan bizonytalan. - Nagyot nyeltem, jobbnak láttam nem felé pillantani és hagyni, hogy bármilyen rezdülésemmel eláruljam magam, s azt hogy valójában mennyire nem tudom mit kellene tennem. Hogy nincs taktikám - hogy nem tudok sakkozni. - Nézze! - Fújtatva kaptam mégis felé a fejemet, érezvén a hangjában megcsendülő iróniát. - Igaza van, nemrég mondta, hogy ugyanaz a célunk. Vagy valami hasonló... - Megemeltem a kezemet, mintha a hessegető mozdulattal a kusza gondolataimat is arrébb söpörhetném. - Fogalmam sincs hogy működik a maga országa, ez a hely. Én csak szeretnék hazajutni. - Persze egy háború kitörésének a gondolata eléggé a fejembe szállt, és jobban belegondolva teljesen irreális is volt. De talán ez az én védelmi mechanizmusom.
- Fogalmam sincs, hogy magánál mit jelent a feldúltság, mert ha most ez az arc pontosan az, akkor értem. De a helyzethez képest elég higgadtan kezeli, igen. - Kitartottam a véleményem mellett. Még ha nem is vágytam rá, hogy kiabálva kürtölje szét az itt létemet másoknak, attól még jó lett volna, ha most felpattanhattunk volna és elintézhettük volna, hogy hazajussak.
- Nos... - mély sóhaj tört ki belőlem, miközben mérlegeltem a hallottakat. - Magam sem tudom. Hogy hangozna ez a kérdés? "Nem láttak véletlenül errefelé egy dél-koreai nőt?" Nem keltene gyanút, hogy egyáltalán miért kérdezi? - Bevallom, nem hittem benne, hogy olyan gyakori lehet ezen a vidéken a jelenség, amit most én testesítettem meg. Ha mégis így volt, az bizony az én figyelmemet elkerülte mind a harmincnégy évemen át.
- Igyekszem észrevétlen lenni, ígérem. Nem megyek ki, és.. nem csapok zajt. - Ezen a ponton úgy forgattam a szemeimet, mintha gyerek lettem volna, akinek nem tetszenek a szülei utasításai. - De! - emeltem meg hevesen a mutatóujjamat. - Mi van, ha történik valaki? Hogyan tudom értesíteni? A telefonon... - bizonytalanul intettem a korábban kiszemelt készülék felé, aminek talán a használata is gondot okozott volna. Ezt pedig a bizonytalan arckifejezésem is tükrözte, amivel a férfi felé fordultam. Az alsó ajkamat harapdálva törtem a fejemet, hogy pontosan milyen kérdéseim is vannak még, lévén a lehetőség, hogy el kell töltenem itt nélküle egy napot, jócskán megijesztett. - Mikor ér majd haza? - Fürkészőn néztem őt, várva a válaszát, s reménnyel telve, hogy ezúttal nem léptem át egyetlen határt sem a kérdésemmel.

" Even without saying a word I can tell from your eyes From your cold heart From your deep voice And that light smile You’ve been through a long day "

csak bájos tudok lenni, esküszöm | ♫ ♪