Nem vagyok jó abban, hogyan mutassam ki az érzelmeimet, bár való igaz, hogy ahhoz érzelmek is kellenénke, olyan igazán túlfűtöttek, mint amilyeneket a filmekben lt a sok csaj. Azok az elvárások valósak felénk, de én nem akarom magam beskatulyázni, ahhoz túlságosan szeretem a farkam és a magam szabadságát. Talán ezért is akarom annyira, hogy Cora végre eljusson oda ahova már mióta akarom, az ágyamba, pedig eddig csak hülye gondolat volt, mert a csaj két kézzel kapaszkodott a baráti mivoltunkba, amiben van is ráció meg nem is. De minden jég megtörhető, így ő is, elég egy kis ital mindkettőnknek és máris törjük szét ezt a jól felépített igen stabil, bár ritkán kibontakozó barátságot. Az biztos, hogy nem én vagyok akaratos, megkérem, hogy ne tegye és megteszi annak ellenére húzza fel az agyam, hogy azt akarnám, vagyis de akarom, de ő tudna leállítani ennek ellenére még jobban állítja az amúgy sem lankadó lelkesedésem irányába. A taxi kínzóan messze hat és igyekszem gyorsan a lényegre térni, amint megérkezik, beengedem Corát, aki mindenképpen beszól, amire csak megforgatom a szemem és végtérre is megvonom a vállam, hiszen nem titok, hogy megnéztem azt a formás kis hátsót, amíg beült a kocsiba. Egyszerűen tudom mi van feltéve ennek az egésznek, egy olyan kapcsolat, ami mindkettőnknek jó volt, de nem úgy ahogy azt más gondolná, idáig. Tudom, hogy ez egyetlen egy éjszaka lesz,ami többször nem ismétlődhet meg és tudom, hogy nem is fog, mivel a másnap lesz csak igazán kihívás, de azzal nem ma kell foglalkoznunk. A taxiban már szinte annyira csöndes minden a halk zene szól és a mogorva taxis arca néz ránk nagy ritkán, miközben nem tudok leszakadni Cora ajkairól és csak azért engedem el őt, mert tudom, hogy percek kérdése és letéphetem róla a felesleges dolgokat és végre ott lehetünk, ahol akartunk lenni. A kezem a lábára siklik, miközben a fejem a támlának vetem és azon agyalok, hogyan tartsam vissza magam. Még menni fog, pár sarok, de a kezem akaratlanul is a combját kezdi felfedezni, nem akarok tovább menni, de mégis egyre feljebb és feljebb mennek a körkörös mozdulatok az ujjammal, míg inkább előre nem hajlok és oda nem szólok a sofőrnek. - Tízszeresét fizetem ha megnyomja a gázpedált és nem az elítélő fejet vágja nekünk. - veszem elő a farzsebemből nagy nehezen a pénzt és felé nyújtom amíg a pirosnál állunk. A bólogatása annyit jelent, hogy elfogadja és eli is veszi, majd komolyan lindul egy kicsit jobban az a kocsi, amire hangosan engedek ki egy sóhajt és amint megérkezünk szinte kicsapom az ajtót, a pénzt már odaadtam azzal nem kell bajlódni és a kezemet nyújtom neki, segítve kiszállni a kocsiból, majd egyenesen a bejárathoz igyekszem, ahol még a lift kínzó lassúsága lesz az én végzetem. De amíg az emeletre ét tudom, hogy van időnk szinte bármire, így felé fordulok és amit eddig olyan nagyon nehezen tartottam bent most kiadom. A szájára tapadok és mgemelem a könnyű testét és megint ott van ahol az előbb köztem és lift fala között, miközben már nem finomkodok, hanem éhesen mászok rá, és nem hagyom innen szabadulni.
Az agyam hangosan üvölt, hogy ne tedd ezt, ne legyél hülye, hiszen nem véletlenül telt el ennyi év a nélkül, hogy valaha is érintettük volna a másikat, vagy elcsattant volna egy csók, mégis a testem annyira vágyik a közelségre, a test melegére, csókokra, hogy győz az elme harca felett és megadja magát a több órányi ostromnak Maxi felett. Tudom, hogy nem szabad, és, hogy ezzel örökre elveszítek egy barátot, tudom, hogy holnap utálni fogom magam ezért, mégis most kell, mondanám, hogy szeretve lenni, de Max maximum magát és a farkát szereti, szóval nincsenek hiú ábrándjaim, de akkor miért is teszem? Persze, ha nekem így könnyebb lesz nem beszélünk róla, elfelejtsük, vajon hány nő hallotta már ezt a szöveget? És én vajon miért nem hiszek neki? Ajkamba harapok újra, annak ellenére, hogy megkért ne tegyem, nem tehetek róla, szeretek pimasz lenni, de amikor felkap és a falhoz nyomja a hátam, érzem, hogy végképp elvesztettem a csatát, puha ajkai követelik az enyém, minden porcikája megfeszülve várja, hogy megkapja a jussát, ujjaim csúsztatom a hajába és megfeszülve benne húzom hátra a fejét és adom be a derekam, menjünk haza. Egy pillanat múlva érinti a lábam a talajt, megragadja a kezem és húzni kezd az utca felé, majd kinyitja a taxi ajtót és előre enged. - Vald be, hogy csak a fenekem akartad nézni. Poénkodom, amikor bediktálja a címet, de arcomra fagy a mosolyod amikor elkap és közelebb húz, végül már csak vihogva forgatom a szemem. - Még mindig túl sokat beszélsz. Én pedig még mindig túl sokat agyalok, de nem hagy időt arra, hogy meggondolhassam magam, ajkaim után kap, és csókjai győzködnek, hogy nincs vissza út, nyelve tör utat a számba, és én szorosan húzom magamhoz, egy pillanatra elfejeltve, hogy egy taxiban vagyunk, amíg a sofőr meg nem köszörüli a torkát vissza rántva ezzel a valóságba, azt hiszem erre más már nem kíváncsi.
HIteget engem, aki már ismeri egy ideje, hogy nincsen nála vadabb. Ezzel egyelőre tudnék vitazkozni, mer tsosem láttam azt a Corát, akiről mindig csak beszél az az oldala el van rejtve előlem és annyira nem akar előbújni, pedig őszintén nagyon kíváncsi lennék én is rá. Én akarom abbahagyni, mégsem megyek beljebb, csak csalogatom, de végül az lesz, hogy visszalépek hozzá és csak tovább h-vogatom táncba, amibe csak egyezreűen be kellene vonzanom, hiszen úgyis belemenne ha meglépnem, amit meg kell. De nég halogatom, talán tényleg belém itta magát az a gondolat, hogy mi lesz ha minden albaszódik, de a sjaát szavaim csengenek a fülemben, egyszer minden más lesz és akkor mi van. Mindennel együtt kell tudni élni, nem rögtön temetni az élet ezen részét, mert lehet valami jobb lesz, sosem tudjuk meg csak ha cselekszünk. - Miért akarsz mindig titokzatos lenni Cora? Csak engedd el magad ne gondolj semmire és senkire, még arra, hogy ez mi , majd elfelejtjük ha neked így könnyebb lesz, nem beszélünk róla. - mintha tényleg ennyire egyszerű lenne. Vagyis igazság szerint tényleg minden ennyire egyszerű, ahogy én mondom, legalábbis az én fejemben az. A mozdulatai a szavai ellen mennek, ahogy az ajkába harap szinte érzem, hogy odalent gyúlni kezd a vér és nem jó helyen van az ott, mégis odairányul, mert még pimaszkodik is, miután szóltam neki, hogy ne. Megteszi, én meg azonnal cselekszem. Magamra kapom és a falnak döntöm. Megcsókolom, ert azzal amit csinált csak annyit ért el, hogy barátság ide vagy oda, akkor is meg fogjuk tenni, amit már olyan rég meg akarok. Nem kérdezek, mert minek is úgyis lesz valami frappáns megjegyzése, amit nem akarok meg leregálni, de ellene úgyis le kell. Inkább betapasztom a száját, és amikor szóhoz jut már megmosolyogtatnak a szavai. Óvatosan teszem le, és ahelyett, hogy visszamennénk az ellenkező irányba indulok el, miközben a telefonommal vadul hívok egy sofőrszolgálatot, hogy SOS-be vigyenek haza, mert képes vagyok ezzel a fejjel a taxi hátsó ülésén nekiesni. Nem csalódtam, hogy mire az úthoz érünk már ott van egy taxi, csak kinyitom az ajtót és ma utoljára udvaria leszek vele, mrrtt amint hazaértünk már elfelejtheti ezt. Megadom a címet és felé fordulok, közelebb húzom magamhoz és a korábbi kérdésére válaszolva hajolok közel hozzá. - Nem azt szeretem ha harapdálnak, sokkal inkább szeretem ha mást csinálsz a száddal. - kacsintok rá és az ajkaiba merülök megint, kurvára elcsesszük és ez még sehol sincsen érzelmileg, mint amit holnap fogunk érezni. Éljen a vágyakozás.
H ogy hol van az a lány? Ez a millió dolláros kérdés, szerintem a padlón, ha engem kérdezel, szedi össze az élete darabkáit, és most képes lenne a maradékot is tönkre tenni? Hol van az a lány? Hetekkel ezelőtt megtörte a saját életének súlya, és bármennyire is igyekszik összerakni a kirakóst, több darab is hiányzik belőle, ami az eddigi életét határozta meg alapjaiban és többé már nincs benne. Szóval, hogy hol is van az a lány? Segítek, romokban... - Cöh, még hogy unalmas. Fonom össze magam előtt a karom és forgatom a gyönyörű, meggyötört zöld szemeim. - Először is, nálam vadabb nincs, csak az a Cora most nagyon mélyen van elzárva, lekötözve, hogy vissza tudjam fogni magam, és hidd el, hogy elég nehezen megy. Másodszor... Másodszor, kaparom épp össze magam és most jössz és mindent összezavarsz, olyan vágyakat keltve bennem amit jelenleg nem tudok és nem is akarok kezelni. - A másodszor nem tartozik rád. Sóhajtok és csak megrázom a fejem. Ajkai puhasága járnak az eszembe, és, hogy mennyire szeretném újra érezni, a fenébe is Cora fékezd már magad, bármennyire is vonz a gondolat, hogy mit látnak benne ennyire a nők, hisz ez eddig a legmesszebb ahova merészkedtünk és már nagyon nincs vissza út... Végig simítok az arcán, ahogy elkapja a kezem akaratlanul is ajkamba harapok. - Különben mi lesz? Akkor most már direkt csinálom, hadd lássuk mi lesz a vége, tudom, hogy a tűzzel játszom, és azt is, hogy meg fog égetni, de már túl késő tenni ellene, nem? Hátam nyomja a hideg falnak, lábaim fonom köré ahogy felkap, ujjaimmal túrok a hajába. - Vagy jobban szeretnéd ha a tiéd harapnám? Mélyesztem finoman fogaim az alsó ajkába és húzom közelebb ajkait, miért jó ez most ennyire? - Vigyél haza, mielőtt meggondolom magam. Húzom szorosan magamhoz és engedek teret a bennem tomboló őrületnek, még akkor is ha tudom, hogy ezt nagyon meg fogom bánni.
Szinte sosem ostoroztam magam amiatt, hogy ha valamit elbasztam, a megoldás szinte mindig jött magától és nem kellett agyalnom rajta Ha mégis volt egy kicsit nagyobb bukkanó, azt is megugrottam és nem akartam mindig azon gondolkozni, hogyan hozzak helyre valamit, ehhez nagyon sok volt a dolgom és nem is érdekelt annyira a világ tökéletese forgási menete, mert az enyém akkor volt jó, ha én jól éreztem magam. Ez nem a leg követendőbb példa és ezzel tisztában vagyok, a barátaimat nem akarom magam alá forgatni, mert abból valóban lehet kalamajka, de Cora azért egy kicsit mindig is más volt. Benne nem láttam azt a nőt, aki majd sírva jön utánam egy éjszaka után, inkább az a fajta lány volt, aki tudja kezelni ha valami olyan történik, ami általában nem megszokott tőlünk. - Jajj Cora ne legyél már ennyire unalmas, hol van az a lány, aki mindenbe belemegy, aki képes eljátszani, hogy a csajom hogy össze tudjak szedni egy vadabbat, aki arra megy rá, aki foglalt préda. Beszélgethetünk itt az erkölcsről, hogy minden megváltozik, de soha semmi nem marad ugyanolyan az életben és egyszer vagy sokkal jobb lesz ez vagy sokkal rosszabb, stagnálni nem fog. - felelem neki már szinte kínosan, mert feltüzelt és lépnem kell, megcsókolom és a várt eredmény most várat, nem azt váltom ki belőle, amit hittem, ami meglepően tetszik, és csak nagyobb felbátorodásra ad okot nekem. Tudom, hogy nagyon nem kellene ezen az ajtón kopogtatnom és még ő is ezen a ponton van, lépni kellene, mert az unalmas ugyanazon kesergés, a fejben meglévő gondolatok csak megzavarnak minket, talán jobban, mint a tettek. Elindulunk befelé, ennek itt vége is van, nem megyünk tovább, várom, hogy lépjen közben hezitálok, de a férfi énem nem hagyja, hogy döntsön, közben a szavaim mégis azt kérik tőle. Nyilván össze vagyok zavarodva a kettősség, ami bennem van olyan mértékben hatolja át a józan eszem, és nem az alkohol az oka, azt már régen nem hibáztathatom, hiszen a levegő és a csók ami józanítóan hatott rám. Amikor az arcomhoz nyúl követem a kezét és a végén mielőtt elléphetne elkapom, óvatosan nem szorítom meg, nem fájdalmat akarok neki okozni, sokkal többet és sokkal érzékibb dolgok jutnak eszembe, mindenféle érzelem nélkül. - Ezt ne csináld! - szólok rá határozottan, amiko az ajkába harap, nem könnyíti meg így sem a helyzetem és most még fokozni is tudja, már éppen el akartam engedni, bele akartam törődni, hogy barátok vagyunk, nem erőlteti, de a mozdulat, az a kis mimikai rész elborítja az agyam és elfogy minden vörös éltető nedű az agyamból. A kezénél fogva húzom magamhoz, nem agyalva a következményeken, mert én mindig mindenre megtalálom a megoldást egy pillanatig sem aggódok, hogy ebbe ne lenne. A tarkójára teszem az egyik kezem és magamhoz húzom, egy apró csókot kap csak és elszakadok tőle, de nem engedem messzebb magamtól. - Ma butaságot fogsz csinálni és velem, holnap meg úgy teszünk, mintha minden a régi lenne. - kijelentem, nem várok megerősítést csak az ölembe kapom és a falnak döntöm a hátát, ami hideg és én is érzem de ez sem hat józanítóan. Nem itt fogom megdugni, de kell, hogy ő is érezze, hogy ennek ma meg kell történnie.
K ezdek beleszédülni, foghatnám az alkohol jótékony, vagy kevésbé jótékony hatására, de az igazság az, hogy a fejem van tele gondolatokkal, vágyakkal, érzésekkel és mindennel amit eddig próbáltam elnyomni magamban, mégsem igazán sikerül. Tudom, hogy Max a barátom, és, hogy ezt sosem kockáztatnám, bármennyire is vonz az ajánlata, olyan ez, mint a bibliai tiltott gyümölcs, vajon megér ennyit az éden? - Ha még jobban fogsz hajtani repetáért akkor miből gondolod, hogy minden olyan lesz, mint régen? Van köztünk egy kötelék, tény és való, hogy elég parázsló, de ha azt összegubancolod az már sosem lesz egyenes. És valaki a végén sérülni fog, megér ennyit pár perc élvezet? Őszintén kérdezem, mert érdekel a véleménye, tudom, hogy most az összes vér odalent van, de hátha maradt elég, hogy átgondolja, vagy csak én vagyok túl józan. - Felejthetetlenül sokat dumál és képzel magáról. Forgatom a szemem és muszáj vihognom rajta, férfiak és az Ő letörhetetlen egoizmusuk, ezt sosem fogom megérteni, mint ahogy azt sem, menyire nem tudnak olvasni a nőkben, még akkor sem ha egészen nyitott könyvet mutatnak. Ajka puhasága részegített meg pont annyira, hogy karom fonjam nyaka köré és magamhoz húzva csókoljam vissza szenvedélytől és vágytól fűtve, de mégis tudjak parancsolni magamnak, így vissza dőlök a falhoz, veszek egy mély levegőt és lassan fújom ki, hogy közben bezárhassam Pandora szelencéjét, mert már nagyon közel állt ahhoz, hogy áttörje a kapukat. - És téged mikor zavart a tömeg? Emlékeim szerint akit levadásztál nem sokáig maradt a táncparketten. Igen, tudom, hogy odabent alkohol és tömeg vár.. Kicsit számomra olyan volt ez a gondolatmenet, mint ami nem volt teljesen átgondolt, szóval nem most kellene hatni a józan eszére, mert abból amit éreztem mikor magához húzott most máshol nincs vér. - Hm, igazad van, talán jobb lenne hazamenni, mielőtt butaságot csinálnék. Ujjaimmal simítok ki egy tincset az arcából, majd tenyerem húzom végig az arcán, a fenébe, tényleg mocskos jóképű, jegyzem meg magamnak ahogy tekintetem vándorlása ajkain fejeződik be és akaratlanul harapok alsó ajkamba.
Van oka annak, hogy nem adtam fel sosem, nem csak a csábító két szeme, sokkal inkább, hogy én akarom, ő akarja, miért is ennyire makacs, hogy semmi sem lenne olyan, mint régen? Hát másokkal is lefekszünk és nem akarunk utána semmit, akár barátok is maradhatnánk, itt legalább már megvan a ki tudja mióta tartó előjáték, egészen biztos lenne a robbanásszerű végkimenetel, amire már nekem és neki is egészen biztosan szüksége van. Aztán folytatja a hárítást, amiben engem majdnem lelomboz, de talán nem fog ma menni neki akármennyire is akarja majd. - Akkor te akarsz lenni aki örökre a fejembe ég? Akár erről is lehet szó, de akkor nehogy azt hidd, hogy nem fogok repetáért hajtani, minden olyan lesz, mint régen csak lehet jobban akarom majd még. - suttogom pimaszul felnevetve, mert tudom, hogy ezzel csak annyit érek el, hogy az ő agya is elkezd agyalni mert ettől szinte muszáj és az enyém is, ami már annyira nem jó ötlet de nehezen áll le. - Igazad van Maxim Wood mindig felejthetetlen, de lehet jobb is.- forgatom meg a szemem, mondjuk ne is akarjon engem felejteni, kellő ital és mondjuk menne, de nem biztos, hogy ezt fogjuk tenni sőt. Hirtelen cselekszem, mert ha agyalnék, nem tenném meg és tudom meg akarom, mindegy mit kapok érte, a kíváncsiságom és a farkam hajt, amit tudjuk, hogy nem tudok leállítani egykönnyen. Amikor megcsókolom leginkább egy pofont várok vissza, de nem ezt kapom. Cora szinte magához húz, és a kezem automatikusan csúszik a derekára és húzom közelebb az ágyékomhoz, de elszakad és nem folytatja, benne több az erő, vagy nem vágyik erre annyira. De akkor hol a pofon, miért viszonozta? Kezdem nem érteni mire vágyik ez a lány, de komolyan. Amikor vissza dől és kifújja a levegőt, őt nézem és amikor megszólal az ajkait, de azt hiszem ez ennyit volt, ez volta mi kis kitérőnk és nem megyünk tovább. Mennyire törődtem bele,ezen agyalok, de nem tudom a választ, ami azt jelenti, hogy semennyire és ennek kellene egy kis plusz, de be akar menni és most talán neki kellene döntenie, neki lépnie, és ha elindul be utána megyek, azonnal, de mégsem indulok el magam. Az ő jelzésére várok, mert nem akarokén dönteni, mégis teszek egyetlen egy lépést, nem többet hátra. - Bemehetünk, de akkor bent már sokan leszünk, nagyon sokan lesz pia, nem leszel szomjas, de bármikor tudunk azon változtatni. - kurvára felcsigázott és nem tudom hogy tudom elnyomni a pultos lány ehhez kevés, amit ő kevert fel bennem egy pillanat alatt.
Mindig el tudom felejteni milyen hideg is az éjszaka. Összefonom a karom magam előtt, és finoman húzom végig a tenyerem hideg bőrömön, általában nem vagyok egyedül, és egyéb vágyak is fűtenek, ahogy most is, így nem szoktam észre venni az időjárást, ma viszont csak szeretném lecsitítani. Érdekes ugye? Az egyetlen ember aki ma kivételesen felkeltette az érdeklődésem az Maxi, és még is pont neki nem akarom odaadni, na jó ez nem teljesen igaz, csak hát az agyam nagyon jól tudja, hogy ezt nem szabad. Hogy holnap nagyon megbánnám, és többé nem lenne semmi a régi, hiába próbálja belém sulykolni az ellenkezőjét. - Hm, mertem is remélni, hogy többet nem fogod megkérdezni. De talán csak azért mert nem tudom meddig tudok még nemet mondani, egyszer minden fal ledől, bármilyen erős is. - Talán akkor meg pont ezért. Mert ugyan úgy csak egy lennék akire többet nem emlékszel. Ennél több önérzet szorult belém, bármennyire is hihetetlen, ismerve az életem. És ebben most több igazság van, mint valaha gondoltam volna. Nem szeretem ha elfelejtenek. - A másik oldala pedig az, hogy ha te el is felejtenél, én emlékeznék rá, belőlem hogy törlöd ki? Ó, ma én vagyok a bölcselletek nagy mestere, talán mégis inkább el kellene fogadom az ajánlatot, hogy menjünk vissza inni, mert kezdek túl józan lenni, túl sok racionális döntést hozni, ami elől mostanság nagyon igyekszem elmenekülni. Hallom lépteit, azt hittem sikerült elküldenem, e helyett előttem áll meg, érzem a testéből áradó meleget, szinte vibrál a levegő, finoman ajkamba harapok ahogy lassan kinyitom a szemem, veszélyesen közel áll hozzám, miért csinálod ezt velem? Miért pont most? Miért pont ma amikor csak el akartam felejteni az egyébként is kusza életem. Soha nem csókolt még meg, így fogalmam nem volt róla milyen puhák ajkai, ahogy elégedett bújt ki belőlem egy szikra amit már nem bírtam megfogni. Nyaka köré fonom a karom és közel húzva magam csókolom meg ismét, bele adva minden vágyam, kérésem és pezsgésem. Majd elengedem és vissza dőlök a falhoz. - Jól van, most már behemetünk inni. Azt hiszem kiszáradtam. Vettem egy mély levegőt és nagyon lassan engedtem ki, csititva a dübörgő szívverésem.
Nem tudom mert sosem beszélünk olyan témákról, amikben meginog bármelyikünk is, vannak az intimebb dolgaink, de az őszinte érzelmes beszéd nem a mi asztalunk, elaglábbis egymással nem, ami miatt valóban nem tudhatom miért olyan most amilyen. Mondjuk abba bele sem gondoltam, hogy itt nem csak az én hangulatom lehet a fokozó rész az egészben, annyi minden lehet abban a szép kis fejében, amit nem tár fel előttem, mert nem kérdezem vagy csak mert egyszerűen nem akarja megosztani. Nem néz rám, de nevet, ami azt jelenti, még mindig képes lennék egy pillantásommal kicsinálni, ami engem is eléggé magabiztossá tesz vele szemben. alapjáraton az vagyok, de vele sosem, mert pillanatok alatt töri le a szervam, amire azt hittem szikla szilárdan áll a helyzet magaslatán. Szavai nevetve emelem fel a kezem, mintha mentegetőznék, de csak a testem teszi, szavakkal nem akarnék ilyenbe bele folyni, az nem vall rám. - Ez az ajánlat egyszeri, ha ennyire nem akarsz vele élni. - vonom meg a vállam és elindulnék befele, vele együtt, mert nem akarok itt megfagyni, de valamilyen bolond oknál fogva maradni akar. - Annyira sok a fantázia ebben a pár mondatban, de ne hidd, hogy én ennyire nosztalgizó vagyok, még pár ital vagy egyéb szerek és holnap azt sem fogom tudni hol jártam, csak az érzést, hogy valami kurva jó volt. - mert tudom, hogy amit alkotnánk az az lenne, de talán pont azért, mert nem enged én meg csak húzom azt a szíjat egyre szorosabbra, de talán sosem fogom elég szorosra húzni ahhoz, hogy engedjen és pont ezért szeretem vele ezt a játékot, mert nem marad abba, nem tudunk ráunni, és jobban szórakozunk, mint olykor ruha nélkül, valaki mással, ami valljuk be elég beteg dolog. Engednék, de amiket mond csak jobban felperzselik a hangulatom, és ahelyett, hogy bemennék vagy csak mellette állnék elé megyek és nagyon közel hajolok hozzá. Kinyitja a szemét és már nem az a kaján vigyor fogadja, sokkal inkább a megfeszült állkapocs, ami arra vár, hogy valaki meglazítsa, egy érintésre, de nem a romantikus értelemben, vad vágyakra, amiket azokkal a hangokkal tud előidézni bennem, amikről az előbb beszélt. De amikor megszólal, mégis csak visszakúszik az a pimasz mosoly és megfogom az álla alatt, hogy ne tudjon és ne is akarjon menekülni a helyes pofim elől. - Hogy egyszer megkapjalak, mert utána tudom, hogy úgysem adnád fel. - simán gondolkodás nélkül csókolom meg, nem gondolok bele semmit, csak a móka kedvéért, talán várva egy pofont, hogy kijózanodjak belőle, vagy mert erre vágyok és lehet ő is, ebben nincsen semmi, még ruha is van rajtunk. A csók nem tart sokáig, és utána el is engedem de nem lépek el, most vagy repül végre az a bugyi, vagy felpofoz és megyünk vissza inni, ebből nem lesz harag, de azért szórakozáshoz ez most kellett, nekem egészen biztos.
L ehunyt szemmel élvezem a csendet, igaz csak pár percre telepedett közénk, de ez pont annyira elég volt, hogy az égő vággyal tomboló libidómat sikerüljön vissza szorítanom annyira, hogy legalább ne most azonnal ugorjak a nyakába, a hideg is segít, kezd már nagyon zavaró lenni. - Nem tudod milyen napok vannak mögöttem erősen gyengítik a védvonalam. Jegyzem meg kuncogva, de jobbnak látom ha nem nézek rá, mert az a kaján mosoly ami az arcán ülhet nem tenne jót egyikünknek sem, inkább csak veszek pár mély levegőt, lassan fújom ki, orron be szájon ki, azt hiszem így tanították, akkor miért nem segít? Hangos nevetés tört ki belőlem ahogy próbál győzködni. - Ó ez igazán kedves és hízelgő, meg minden, de egy megjegyzést hadd tegyek, menne ez neked jobban is, mert ez egyelőre csak alaposan megnevetetett, de nem érzem azt az őrült vágyat, hogy át akarjam gondolni a melegítős torna gyakorlatod felajánlását. Hú, azt hiszem kezdek túl józan lenni ha ilyen finoman és választékosan küldelek el a fenébe. De most komolyan, ha ilyen szépen tudok fogalmazni, akkor a sok éves Hr gyakorlat bújik ki belőlem, szóval kezd elpárologni az alkohol forró bőrömön keresztül, mintha ez lehetséges lenne, mindenesetre az agyam kezd tisztulni Maxi legnagyobb bánatára. Érzem a belőle áradó meleget, a parfüm illatát. - Hm, holnap mindent elfelejtünk mi? Ezt hányszor sütötted már el? Nagyon jól tudod, hogy többé semmi sem lenne a régi, nem tudnál úgy rám nézni, hogy ne meztelenül láss, nem tudnád úgy lehunyni a szemed, hogy ne a hangom halld ahogy a füledbe nyögök. Nem tudnál elfelejteni. A lelki szemeim előtt látom, hogy mennyire feszült a teste és, hogy az előbbi monológom a fülébe csengő hangokról nem segített azon, hogy ne akarja jobban, és a bőrömet súroló lehelete sajnos most épp nekem sem, a büdös francba. Lassan nyitom ki a szemem és hirtelen nagyon közel találom az arcát az enyémhez. - Mi a fenéért vagy ilyen helyes? Jegyzem meg halkan, már már suttogva kettőnk közé.
Túlságosan is pipmaszak vagyunk egymással, holott tudjuk ez az egész csak ruhában mókás a szenvedélyes és igencsak vad énjét én nem minden oldalról fogom megtapasztalni, ami szomorú. De ez valamilyen téren már megszokott dolog a mi életünkben. Mégis kihozza a sodromból a férfiasságom és kirohan, és ott ahelyett, hogy lenyugodna még tovább cukkol, pedig mennyivel egyszerűbb lenne ha csak hagynánk, hogy a hideg szellő lenyugtasson minket és nem húznánk tovább egymás agyát. De megtesszük és ez tetszik de azér tigyekszem visszahőzni magam, egy kicsit, hogy a magam tempóját ne engedjem túlságosan el. Ha egyszer elszalad velem a ló, akkor nehezen fogom vissza és most nem kellene elbasznom mindent, pedig megteném, egy pillanat kellene és máris vinném a mosdóba annak ellenére, hogy ő nem olyan lány, most ahogy ránézek azt kell mondanom, hogy jönne simán. - De neked nem szoktak, meginogtál, amire én most kurva büszke vagyok. - pedig én is szenvedek egy kicsit, amiatt, hogy kettesben vagyunk és még mindig azon vagyunk, hogyan ne teperjük le egymást, ez mennyire normális? Semennyire, két fiatal test vagyunk, akik kielégülésre vágynak és biztos vagyok benne, hogy mindketten megtalálnánka tökéletes módpot, hogy el is felejtsük és másnap minden olyan legyen, mint mindig. Be akarok menni, mert a hideg mér az elfogyasztott pia ellenére is kezdi átjárni a testem elég keményen, de ő mintha itt akarna jéggé fagyni legyint felém. Visszalépek ezúttal mellé, hogy ne engedjek ekkora távolságot, bár tudom, hogy ha nagyon messze van is simán tud velem kekeckedni még a tekintetével is. - Nem értelek te lány, itt vagyok erőlködök, és ez lehet eléggé megtisztelő tőlem, te nem akarsz semmi komolyat én nem akarok semmi komolyat megfagysz és én lehetnék az aki egy kis tornával felmelegít na meg persze kielégíti a feltűnően kacérkodó tested. Ilyen ajánlat nem mindig van Cora én megfontolnám. - állok elé terpeszben, hogy nagyon nagyon közel legyek hozzá. Tudom, hogy a saját testi épségemmel játszom, félő, hogy felrobbanok ha nem tépnem le magunkról most a ruhát, de még nem teszem meg, hogy is tenném, lehet a hullaházban végezném, ahogy ismerem őt, de nagyon is csábít a gondolat látva a maga kis küzdelmét, akárcsak magamat látnám. - Megfagysz és makacskodsz, bejössz és makacskodsz, vagy bejössz végre elengeded magad és holnap mindent elfelejtünk. - nem fogja könnyen adni magát, és ezt tudom talán utolsó próbálkozás most, és nem is tudom mit várok, hogy vállalja, vagy hogy mellszélességgel tartson ki amellett, amit eddig is csináltunk, talán egy kis játék belefér, holnap meg tiszta lap, vagy nem?
N em tudom mi lepett meg jobban, az, hogy utánam jött, vagy az, hogy viszont nem a közelembe, csak messziről kóstolgat, eddig hűen azt hittem, hogy csak saját maga érdekében lép közbe a lelkiismerete, azt koránt sem, hogy értem is. Nem értem, csak annyit kellene mondanom, hogy oké, és itt a falnak döntve rángatná le a bugyim, most még is csak cukkol, de egyetlen szavát sem gondolja komolyan, mi történt abban a tíz másodpercben amíg kiért? Zsong a fejem, túl sok az alkohol a véremben ehhez az eszme futtatáshoz, így inkább csak nekidőlök a falnak, lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. - Még, hogy van lelkem... Motyogom csukott szemmel, már már nevetnem kell rajta. -Ha lenne lelkem nem itt tartanék... Ha lenne lelkem el sem kezdtem volna... És sok egyéb mást is fel tudnék sorolni, mint például akkor meg tudnék bocsátani mamának, vagy elfelejteni a testérem árulását, a barátaim elfordulását, azt, hogy egy vadidegen pasinál lakom, hogy ne a híd alatt töltsem az éjszakákat, ha lenne lelkem most nem egy nőcsábászt bolondítanék, hanem már rég megállapodtam volna egy rendes srác mellett, de abban hol az izgalom? Az ami felperzseli a vérem, ami vágyra lobbant és hamuvá éget... - És ha igen? Mindenkinek lehetnek gyenge pillanatai... Rántottam meg a vállam, de nem nyitottam ki a szemem és még csak felé sem fordultam, mintha csak magamnak mondanám... - Ha eldöntötted hogyan tovább szólj, addig lecsillapítom a pezsgést. Megfagyni sem szeretnék, de még be sem menni, ha egyedül hagy sem fogok bele halni, de nekem most egy kicsit itt kell maradnom, a sötét, kihalt, hideg utcán. - Ha akarsz menj előre nyugodtan. Legyintettem felé. Kellene ide ki is egy pult, mekkora buli lenne, egyszerre józanodni és újra berúgni, hogy erre még nem gondolt senki... Magam köré fonom a karom, kezdek fázni, még is megmosolyogtat az iménti gondolat.
Megszoktam, hogy ő milyen, én lehetek mellette akármilyen laza, ő mindig megfogja azt a bizonyos dolgot, amivel már nem tudok elszaladni olyan végletekbe, ami már árthat nekünk. Aztán tessék olyan helyekre kalandozik a keze, még ha csak egy pillanatra is, ami arra késztet, hogy olyan közel húzzam magamhoz, amit még nem szégyellek, sőt mehetne közelebb is, de mivel ő nem teszi meg az ellenkezést én valahol meghúzom a féket. Talán így is nagyon közel engedem magamhoz, de nem érdekel, mert minden lélegzetvétele a bőrömön landol és a zavara pedig esküszöm, hogy lázba hoz. Cora sosem adta magát könnyen, és nem jött zavarba, mindegy mit tettem, most meg itt áll a karjaimban és szinte menekülőre fogja, ami megmosolyogtatna, ha nem tűzne el olyan nagyon gyorsan. Kint már igyekszem nem a benti vérmérsékletemet megcsillogtatni, és lazára venni a figurát, de ő is ilyen félébe vált vissza, mert azonnal a a régi Cora szólal meg és nem az aki bent volt egy pillanatra,a kezeim között. - Van ott neked lelked, ha nem lenne, most nem itt lennénk. - kacsintok rá, mert egy lelketlen ember nem menekül előlem, hanem lecsap, kihasznál és leszarja milyen kapcsolat van köztünk, mert nem számít neki, de neki igenis számít, ami cuki, de tudom, hogy tudja milyen vagyok és ez egy elég erős visszatartó erő tud lenni felém. Amikor közelebb hajol egy pillanatra azért elakad a lélegzetem egy kicsit elhiteti velem, hogy lesz folytatás a benteiknek, de a hangjából már rájövök, hogy ez csak a játék része, amiben azt hiszem mindketten csúnyán vesztésre állunk,mindegy mit hisz magáról most, elgyengült és én majdnem kihasználtam. - Ne mondd nekem, hogy máris beijedtél, ha van egy elhatározásod mégis miért inog meg ennyire könnyen. Csak nem elcsábultál? - lököm most én el magam a faltól, de csak közelebb lépek hozzá, ördögi mosollyal az arcomon. Ha nem akar menni nem kell, de innunk kell még, hogy lelohasszam az állandóan rajta agyaló testrészem. - Ha kipihegted magad, gyere vissza, nem végeztem veled, odabent, de akár itt is maradhatunk, de akkor kettesben leszünk, nem tudom melyik a jobb döntés. - nevetek fel, de már csak próbálom oldani a rajta látszó elég feszült helyzetet.
T isztában vagyok a szabályaimmal, a korlátokkal amik közé szorítom magam, nem vagyok már tinédzser, tudok parancsolni magamnak, akkor most miért is nem teszem? Pontosítok miért is nem hallgatok a bár alkoholban úszó, de azért még így is eléggé józan eszemre mikor azt mondja, hogy állj már le?! A saját határaim feszegetem bármennyire is nem kellene, tudom, el akarom felejteni a sok sz@rt ami az elmúlt időben zúdult rám, azért is indultam ma bele az éjszakába, de miért pont Őt szédítem a helyett, hogy bármelyik, ezer másik pasi közül vitetném haza magam valakivel? Hisz annak még tétje sem lenne, tényleg Cora, miért is nem ezt teszed? Érzem abból ahogy magához húz, hogy most nem akar elengedni, túl léptem a határt és ha nem lépek hátra nincs visszaút. Ajkai érintik érzékeny bőröm és végig fut rajtam az az ismerős jóleső bizsergés és nem tudom visszafojtani a sóhajom, bármennyire is szorítom a fogaim vagy próbálom össze préselni az ajkaim. Levegő kell, úgy érzem nem kapok levegőt, és ha nem szabadulok ki karjai közül többet áldozok fel, mint amin már túl tudnék lépni. Túl sok embert vesztettem már el... Kilököm az ajtót és ahogy kilépek és megcsap a hűvös éjszaka úgy érzem, mint aki a víz alól bukkant fel egy korty levegőért, neki dőlök a falnak, hátra döntöm a fejem és csak próbálom magamba szívni a hűs levegőt, bármennyire is fázom és fáj lélegezni, le kell hűtenem magam. Lassan nyitom ki a szemem és fordítom a fejem Max felé, szavai egy pillanat alatt lobbantanak lángra, csak épp a latin temperamentumot. - Nagyon jól tudod, hogy nincs lelkem. Lépek oda és támasztom meg két kezem a feje mellett és most én hajolok közel. - A lélek azok kiváltsága, akik megengedhetik maguknak. Kuncogok, nyelvem húzom végig az arcán, majd vissza lököm magam a falnak. - Ü-üm, Még nem, csak egy kis levegő kell, és talán jobb lenne ha mégsem aludnék ott. Mi a garancia, hogy hagysz nyugodtan aludni? Főleg, hogy szeretem a kényelmes ágyakat. Hátra vetem a fejem, lehunyom a szemem és csak a légzésemre koncentrálok, be és ki...
SKár lehetnék én az vele szembe, aki nem iszi tovább a szálunkat, lehetnék én a jófiú, mert a barátság az erről szól és nem arról, amit mi teszünk egymással. Mindketten tudjuk, hogy lóg valami a levegőben, nem szerelem, az egyszer volt az életemben és olyan gyorsan veszítettem el, hogy még fel sem fogtam, hogy igazán ott van. Cora nagyon is fontos számomra, nem tudom hogyan érte el, de mindig csak az agyhúzás ment, mert a tisztelet kölcsönös, még ha nem is annyira látszik mindig, mégis tiszteljük egymást és tudjuk kinek mi a vége ebben az egészben. Eddig legalábbis tudtuk, mert most mintha mindkét oldalról olyan simán fordulna meg az egész, hogy gondolkodni sincs időnk. Máskor is voltunk ittasak egymás mellett, elmentünk egy bizonyos szintig és meg is álltunk, amikor azt éreztük itt a vége a mi részünknek, most meg itt áll előttem, egészen közel hozzám és nem hogy nem tudok tiszta fejjel gondolkodni, amit nem tudok az italra fogni, mert ennyire mindig van eszem, de még el sem akarom engedni. Szavaim egyszerűen csúsznak ki és a füléhez közeli csókom még azt is sejteti, hogy most nem biztos, hogy le fogok tudni állni. Nem engedem el, szinte képtelen vagyok elengedni, úgy szorítom magamhoz, mintha örökre így akarnánk maradni, pedig érzelmi szinten én általáben egy nulla vagyok. Ahogy felsóhajt vennem kell egy mély levegőt és bent tartani, hogy ott ne húzzam el valami csendesebb helyre, talán csak beszélnünk kellene, mert az biztos, hogy ő most nem fog ennek ellenállni, már érzem a testében, hogy nem ellenkezik, de aztán mégis kibújik a kezeim közül és teljesen összezavarodva indul el tőlem. Egy ideig nézem távolodó alakját, és agyalok, hogy vajon ez e az a jel, amikor abba kellene hagyni és elengedni az estével kapcsolatos terveimet vele, de nem hagyom annyiban. - Cora! - szólok utána, a fejem kótyagos a sok italtól, de utána megyek, tudom, hogy nem hallja, de többször is nevét kiáltom, mire végre kiérek mellé. De kurva hideg van és rajta nem sok minden van, de most nem megyek hozzá olyan közel mint legutóbb. - Eddig bírta a kemény kis lelked szépségem? - mosolygok rá kedvesen, miközben a falnak dőlve nézem őt és azt az arcot, amit még rajta sosem véltem felfedezni. - Hazamenjünk? - teszem fel a kérdést az este először nem arra célozva, hogy mit akarnék vele otthon csinálni.
M ostanában elég húzós napjaim voltak, több embert vesztettem el az életemből, mint amit talán ép ésszel elbírnék, talán nem vagyok annyira kemény, mint amilyennek mutatom magam, talán belül a kicsi Cora nagyon is összetört és zavarodott, egy dolog biztos csak, hogy ma már többször is túlságosan elveszítettem a kontrollt. Mindig nagyon jó voltam abban, hogy a kezemből kifutó szálakat hogyan is mozgassam, hogy nekem ez tökéletesen megfeleljen, de ma már túlcsomóztam és attól félek ha tovább húzom elpattan, ahogy az akaraterőm is, fáradt vagyok, túl fáradt ahhoz, hogy ne akarjam, hogy szeressenek, és tudom, hogy ezt nem Maxitől fogom megkapni, csak azt nem, hogy akkor miért csinálom? Újra és újra emlékeztetem magam, hogy ismered Őt, tudod, hogy sose volt még jó vége, engedd el a szálakat kislány, mégis hurkolok rá egy újabb csomót, elég béna marionettes vagyok ma este... - Hm, maximum kirugdoslak az ágyból, egyszer mindent ki kell próbálnod, de nem ma és nem engem. Nevetem el magam, de nem sokáig tart az örömöm, mert szinte megfagy a mosoly ahogy magához húz, ay caramba, úgy érzem most nyisszantotta el egyetlen mozdulattal a fonalkáim, és innentől egy rossz lépés és nagyobb bajban leszek, mint valaha, mert tudom, hogy Őt nem lehet leállítani és eléri amit akar. Az agyam teljesen biztosan tudja, hogy mit kell tennem, a vodkától felforrósodott testem viszont nemigen akar engedelmeskedni. Érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem és a bekapcsol a menekülj ösztönöm, mégsem hallgatok rá, olyan ez, mint egy rossz horrorfilm, mikor tudod, hogy nem szabad oda menned mégis meg kell nézned mi van ott. Ahogy a fülemhez hajol akaratlanul hajtom hátrébb a fejem, a lehelete égeti a bőröm, lehunyom a szemem ahogy ajkai érintik a fülem mögött és akármennyire is próbálom vissza fogni magam egy jól eső sóhaj szakad ki belőlem. - Ki... Nyelek egyet ahogy lassan kinyitom a szemem. - Ki kell mennem a levegőre. Igen, ez kell, levegő. Bontakozom ki a karjaiból és indulok meg a hátsó kijárat felé a sikátorba, mielőtt olyat teszek amit egész életemben bánnék.
Sokszor vannak ilyen estéim, amikor csak vagyok és annak nincsen semmilyen célja, most azért lenne és ilyen estéken szokott is, mert Corával elég nagy vadászok vagyunk, mi ketten. Most mégis együtt ropjuk vagyis inkább azon ügyködik, hogy tökéletesen csinálja ki az agyam és olyan nagy gyakorlata van benne, hogy már meg sem lepődök, hogy elég neki pár perc közelség és máris kicsinál. El is kell mennem inni, ami nem ellene irányul, csak egyszerűen azt érzem, ha nem dobbantok mellőle, akkor tovább megyek, ami neki nem pkés és tudom meddig lehet vele elmenni, de akkor tovább mennék. - Kezdetben még bele is megyek, de amint elalszol ne hidd, hogy nem megyek be melléd. - kacsintok rá pimaszul, mert lehet, hogy nem tudnék részegen ellenállni annak, ami tudom, vagy legalább sejtem, hogy várna rám vele az ágyban. Ami csak egy kis fantázia marad ha nem nagyobb mert tudom, hogy ő nem fog hajlani afelé, ami az én fejemben élénken virít. Vag mégis, mert amint a farkamhoz ér, már hangosan szólalok meg, nem haragosan, sokkal inkább próbálom visszafogni magam, hogy ne legyek még ennél jobban is Maxis. A szavai szerint nem egy mosdóban csinálós típus, na én az vagyok, de nem baj, ha a mosdó nem esik neki jól vannak még egyéb ötleteim is, és ha ő úgy játszik ahogy, akkor nekem is van egy két jogosultságom azt hiszem felé. Ezzel felindulva húzom közel magamhoz, már szinte zavart keltően közel, és azonnal megérzem a hangjában bújkáló értetlenséget és szinte menekülni vágyást, de csak legbelül, mert közben a tettei nem azt mutatják, hogy mennie kellene. Talán sarokba szorítottam, talán mindkettőnkkel megtettem most, de ez szép a mi játszmákban, hogy soha sincs vége, és mindig tudunk újat mutatni a másiknak, akárcsak most én neki. Ahogy megnyalja a száját szinte érzem, hogy egyre jobban komorul el az arcom, egyre nehezebb fognom és magam mellett tartanom, mert tudom, hogy itt fog megszakadni a mi kis nem kimondott paktumunk, ami a barátságról szól, még egy perc és minden olyan lesz, amilyen eddig sosem volt, amilyennek sosem akartuk, mert hiába olyan ő amilyen és én is vagyok valamilyen, ami kettősünk, pont attól szép, hogy makacs fejünk nem enged tovább menni minket. Közel hajolok a füléhez és nekem is minden erőmet össze kell szednem és koncentrálni, hogy csak annyit tegyek meg amennyi még belefér, ha ő nem ad jelet nem megyek tovább, mert kettőnk közül, mindig is ő volt ebben az erősebb ez sosem volt titok, most is abban bízom, hogy ez nem változott, de közben már meg is érzem a lélegzetvételén, hogy valami azért mégis, de nem kelt pánikot bennem. Elmosolyodva hajolok a füléhez. - Tudod, ha ilyen nagyon sokáig húzod az agyam, akkor gyorsan fordul a kocka és a végén te fogod akarni azt az együtt ágyban, hát alvást egészen biztos, hogy nem. - egy apró csókot lehelek a füle mögé, de ennél tovább nem megyek, még mindig bízok abban, hogy ő lesz az iránytűnk, a nem továbbban, mert elengedni nem engedem el.
H ónapok óta nem éreztem magam ennyire jól, ennyire szabadnak és vidámnak, teljesen elfelejtettem minden bánatom, problémám, mindent, amiket azokban a bizonyos bőröndökben cipelek magammal, mint mindenki más az élete során. A zene, az alkohol és a társaság ellazított és bármennyire is élvezem Max társaságát, igazat kell adnom neki, miszerint kínzom, de annyira jól esik, mindaddig még azt hiszem, hogy nincs tétje, hisz régóta ismerjük egymást, sok kalandját végig kísértem és meghallgattam a nőkkel kapcsolatos gondolatait, épp ebből kiindulva nem mentem soha tovább, mert tudom, hogy végzi az aki enged a kígyó csábításának, számomra nem ér annyit az éden, hogy soha többé ne lássam, ahhoz túlságosan is a szívemhez nőtt ez a csibész szoknyapecér. - Mintha nem tudnád, hogy egy dög vagyok. Nevettem el magam ahogy elenged és menedéket keres a pultnál, alap helyzetben simán tovább táncoltam volna, de ma valahogy nem vagyok vevő vadidegenek zaklatására, az, hogy áll a zászló, nem az én dolgom pajti, inkább engedj el, és keress olyat akit ez érdekel, így inkább Max után megyek, ahol egy kissé morcos pincér csajszi adja ki amit kérek. Megiszom a vodkám és a kis gyengét kísérőnek, és egyből eszembe jut, miért is nem iszom már évek óta vodkát, túlságosan gyorsan oldja a gátlásokat, elönt a melegség ahogy végig csorog az ereimben. Felvonom a szemöldököm, ágyba mi? Ujjam teszem az álla alá és végig húzva a körmöm veszem el onnan. - Ki mondta, hogy nem leszek ágyban? Vigyorodtam el. - Ugyanis te alszol a kanapén. Muszáj volt kuncognom, nos igen, a kicsinálásban nagyon jó vagyok. - Náh, nem vagyok az a mosdóba csinálós típus, én annál hosszabban és forróbban szeretem, és nem pont a vágyakozás okozza a legnagyobb kéjt? Említettem már, hogy a vodkát nem szabadna többet innom? Ez azonnal tudatosul ismét bennem amikor rájövök, hogy nagyon elvetettem a sulykot a kis paskolással, amit csak viccnek szántam, mégsem úgy sikerült. - Igen. Tudom. Nyeltem egy nagyot, éreztem ahogy kiszárad a szám, hatalmas zöld szemeim fürkészték a tekintetét, és csak azon járt az agyam, hogy jobb lenne ha elengedne, mert a vodka rossz programot indított el bennem és nem ennyi év után akarom megszegni a saját szabályaim és megcsókolni, muszáj ösztönösen végig nyalnom a szám, mert szinte fáj már levegőt venni.
Tény, hogy Cora olyan lány amilyen ismeri a saját határait és tudja mennyire észveszejktő tud lenni, ha akar ha nem, így születet szerintem, hogy képes egbolondítani bákit, köztük engem is. Talán hagyom is neki, nem küzdök az ellen, hogy megtegye, hogy olyan valaki legyen az életemben, aki után kapaszkodnék, de mindig elengedi a kezem. Sok ilyen ember van, de egyik sem tart sokáig, mert megunom, a felesleges szaladgálást a másik után, bezzeg ő mindig tud valamit mutatni, ami miatt érdekes lehet számomra megint. Tánc közben akármennyire is igyekszem vicceskedni, megbámulom, ahogyan megpördül és tudom, hogy baj lesz ha nem állítok magamon, de nem tehetek róla, etz hozza ki belőlem és biztos, hogy direkt csinálja. Magamhoz vonom, de talán azért, hogy visszaadjam neki amit ő tett velem. - Onnan, hogy Corazon Carillo sosem lenne képes ennyire húzni az agyam direkt, mert ez már szinte kínzás. - engedem el és hagyom magamat szabadulni az érzéstől, ami elfog a női test közelségétől. A pultnál kikérek egy italt, majd neki is egy enyhébbet, mire hátranézek már látom, hogy talált magának szórakozást, mégis elég hamar megérzem az érintését magamon, mire azért egy kicsit önelégülten tartom felé a poharat, amiből nem kér azonnal. Végignézem ahogy kikéri a vodkát, meglep, de legyen ha ezt akarja, csak elismerően tudok pislogni felé. A kérdésére nevetve lenézek a nadrágomra, ami már lehet csillapodott, de még mindig egészen szépen dudorodik kifelé. - Rosszat nem, csak nem hinném, hogy ott tovább kellett volna mennünk, ha nem akarsz az ágyamba feküdni este. - húzom fel a szemöldököm, talán kérdésként, de tudom mi lesz a vége, és nem az, hogy oké, akkor irány a mosdó és intézzük el gyorsba, az nem ő lenne. - Bazdmeg Cora! - nevetem el magam szinte letörölve egy nyálcseppett a számról, amikor úgy issza meg az italt, mint egy pornófilmben és azonnal visszatér az odalenti problémám. - Ja nem nem szakítottál semmit, éppen azon agyaltam, hogy vele menjek hátra vagy megvárjam míg teljesen kicsinálsz. - kapok oda a férfiasságomhoz amikor hozzáér. - Azért tudod, hogy ez nem szép dolog, ha barátok akarunk maradni. - fogom meg a kezét és húzom oda magamhoz, nagyon közel, szinte érzem a bőrömön a leheletét, de ez oda vissza játék ha neki szabad nekem is, lehet neki nincsen szemmel látható jele, annak, ami belül nyomja, de ha a szívverése felgyorsul úgyis érzem.
Ú gy indultam bele az estébe, hogy egye fene, rám fér, hátha össze szedek valakit, akivel töltök egy felejthető éjszakát és addig sem agyalok a saját problémáimon amíg valaki löki a hülyeségeit a fülembe, a szokásos sablon szövegeket, hogy milyen gyönyörű vagyok, vadító a csípőm és úgy megmutatnák mit tud a nagy romboló, amiről kiderül a végén, hogy egy papírrepülő nagyobb teljesítményre képes, és amíg nyál csorgatva durmol én oldom meg magamnak a helyzetet, majd felöltözve haza megyek, tudom, nem vagyok jó kislány, de talán csak mert még nem találtam olyat aki meg tud szelídíteni, bár mostanában eléggé hanyagoltam a felejthető csődöröket, talán tényleg igaza van Maxnek, öregszünk. - Csak te, én még mindig ugyan olyan gyönyörű vagyok. Nevetem el magam ahogy kipörget, látom és szinte érzem a tekintetét ahogy lyukat éget a bőrömön, valahogy ma este bőven elég ez, Max és az ő közhelyei, mégis tőle máshogy hat, mert tudom, hogy komolyan gondolja, bár szerintem ha rábólintanék arra, hogy lefekszem vele, lefagyna és már nem is akarná annyira. Mint a gyerekek amikor annyira akarnak valamit, de ha szabad már nem is érdekes. Érzem a teste melegét, minden vágyó porcikáját, a leheletét a bőrömön amikor a fülemhez hajol. - És miből gondolod, hogy nem az a terv? Elnevetem magam, ahogy elenged és a pulthoz verekszi magát. Annyira már kevésbé értékelem amikor a csapatunkból az egyik előző srác támad le hátulról és húz magához táncolni, nem kicsit érzem, hogy áll a zászló, ez már vajon zaklatásnak minősül? Inkább kibontakozom a kezei közül és Max után megyek. - Remélem az ott az enyém. Turbózzuk kicsit fel, kérek egy vodkát, tisztán. Jelzem a kisé morcos pultos csajnak. - Valami rosszat mondtam? Néztem értetlenül Maxre amíg megjött az italom, húzóra löktem magamba, éreztem ahogy egy csepp kicsordul, próbáltam lenyalni a nyelvemmel ajkaimról, de ez nemigazán segített, így végül az ujjam húztam végig dús ajkaimon, majd a számba dugva nyaltam le. - Talán félbe szakítottam valamit? Áruld el nekem, mert nem értem, mit esznek ennyire a nők a kis Maxin? Paskoltam meg finoman elől a nadrágját. Talán ideje lenne lassítanom azzal a töménnyel...
Az ital együtt jár a szórakozással, mármint ez a mi köreinkben sosem volt mádsként, vannak olyanok körülöttem, akikkel nem iszok, de azok vajon igazi barátok? Nem hinném, ott nem merek önmagam lenni ez a közeg meg lehet nem annyira töretlen és nem is lesz örök, de azért tudom, hogy mindig jól fogom magam érzeni, annak ellenére, hogy a dögös csajszikám, nem hajlandó beadni a derekát, pedig tudja mennyire áll a zászlóm tőle és csak csendesen, vagy inkább nem csendesen húzza az agyam. A ruhával, a szavaival, azzal, hogy besábít táncolni, de talán a férfiúi büszkeségem sem hagyja, hogy ne tartsak vele. Nem akarom birtokolni, had pasizzon, ez a kapcsolat nem arról szól, hogy egymást akarjuk, vagyis de én akarom őt magam alatt, de nem tudom mennyire változnánk meg utána. Nyilván ő tudná, hogy mekkora élményről maradt le eddig, de azt hiszem nem lenne meg a móka az egészben, a kísértés, ami mindig bennem van, amikor tudom, hogy találkozok vele. Bár ezek a találkozások is lehetnénk gyakoribbak tudom, de ez az én saram, mert én nem érek rá, a kurva sok meló, és semmi szabadidő, lassan felemészt. A táncparketten mindent megengedek magamnak, tudom, hogy úgyis jön a helyretevés, amint olyat teszek, ami neki nem tetszik, veel ilyen téren egyszerű. határozott és nem enged tovább azon, ami neki még kényelmes, ami nagy kár, de tizstee őt ezért, bár sosem vallanám be ezt neki. - Mi az, hogy nincs terv, ezt a te szádból hallani, ilyenkor már legalább három kiszemeltünk szokott lenni, szerinted ez annak a jele, hogy öregszünk? - hajlok közel hozzá bevetve, mielőtt elkapja a keze, hogy pörgessem ki. Megteszem, mert közben meg tudom bámulni őt, mert szép a szemnek, amit látok, és mert tudja, hogy mennyire pofátlan vagyok ilyen téren, főleg, hogy már jócskán van bennem ital. Magamhoz húzom, egészen a testemhez, miközben a teste előtt átkarolom a forgatásból és úgy tácnolunk, de közen a füléhez hajolok pimaszul. - Tudod, ahhoz képest, hogy nincs terved elég szépen húzod az agyam. - és el is eresztem, mert ha tovább simul hozzám akkor komoly tervek kellenek majd arra, hogy amit okoz hamar kieresztésre menjen, különben azt fogo érezni felrobbanok. Nevetve eresztem el a kezét is végül és indulok el a pult felé, a kényelmes, már bekészített piás helyünk helyett. - Tudsz nekem keverni valami durvát, amitől nem lesznek gondjaim legalább az este odalent? - kérdezem a farkamra mutatva a pultos lánytól, aki olyan bájosan nézett rám mielőtt elnevette magát azokkal a mélykék szemeivel, hogy lehet ő lenne a legegyszerűbb módja az odalent javítására. De nem hagyom cserben Corát, ha neki nincsenek tervei nem én leszek az aki magára hagyja, ma nem. Ma jó barát leszek és csak iszok, hogy lankadjon a hangulatom, ha elég sokat iszik az ember, elméletileg nem áll fel neki, hát erre erősen kíváncsi leszek, mert én akármennyit ittam eddig mindig volt olyan bombázó, aki simán állított rajta egy gyorsat. - Ja és a barátnőmnek is kérlek, neki nem kell annyira erős, neki szerintem nincsenek ilyen gondja. - mutatok Corára közben.
A mi kis tangónk hosszú időre nyúlik vissza, mondhatnám, hogy az őskorba, de ahhoz még túl dögösek vagyunk, hogy kriptaszökevények legyünk, de tény és való, hogy sok éve találkoztunk először, a kampuszunk egyik szektájának, én már csak így hívtam a házakat, soha egyiknek sem akartam a tagja lenni, nem is értem ezt az ostoba hagyományt, de a bulijaikat szeretem, így azokat rendszeresen és előszeretettel látogattam, jó volt kiszabadulni a keresztek és a pokol tüze felemészt szövegek alól, mamá vallási fanatizmusa már eléggé megviselő volt, mégis most annyira hiányzik... Tudom, hogy akkor is sokat ittam, a tequila és az olcsó sör elég rossz kombó, legalább is másnaposság tekintetében egészen biztosan, egy egy ilyen buli után mindig hédereltem valakinél, hogy ha másnap rosszul vagyok ne kelljen azt hallgatnom a mosdó ajtaja előtt, hogy Isten megbüntetett a kevélységemért, az olyankor pont nem hiányzik. De, hogy kihozzam belőle ahova indult a történetem fonala, egy ilyen estén ismertem meg Max-et, és nem, nem úgy, hogy bemutattak volna, sokkal inkább úgy, hogy egy hasonló táncparketten megfogta a fenekem, majd amikor meglepődve megfordultam le akart kapni, mindkettőnk szerencséje a reflexünk volt, én, hogy elhajoltama csókja elől, ő meg, hogy a lendülő pofon elől. Utólag már csak nevetünk rajta, de akkor komolyan megfenyegettem, hogy még egy ilyen és betöröm az orrát. Hogy ebből, hogyan lett még is barátság azt már nem tudom, segítettem neki szédíteni a csajokat, nem nagyon kellett, de egy szárnysegéd mindig jól jön, egy időben minden piszkos kis trükkjét ismertem, és tudtam mi után mi fog következni, így mindig tudtam mikor kell lelépnem, azután ahogy elment nagy űrt hagyott és teljesen elsodort minket az élet, így meglepődtem amikor újra keresett, de persze, mint mindig most is a legjobbkor, amikor komoly szükségem volt a felejtésre. Ahogy megláttam az a hosszú idő mióta nem láttam olyan volt, mintha meg sem történt volna, de már egyikünk sem jár egyetemre, és ez már nem a kampusz béli csajok becserkészéséről szólt. Egyszerűen élvezem a kis csipkelődésünket, még mindig ott a csibészes mosoly az arcán amikor be akar cserkészni, és pont ezt látom most is rajta amikor közel hajol hozzám, érzem az illatát, még mindig ugyan azt a parfümöt használja. - Még nincs tervem. Húzom végig az orrom az övén. - Egyelőre csak pörgess ki. Veszem le a karom, megfogom a kezét és pördülök is nevetve.
Nem a pénzügyi helyzete alapján válogatom magam köré az embereket, van akivel fogalmam sincs a mai napig, hogyan találkoztunk és lettünk ivótársak, mert barátnak azért nem mondanám. Mindenki tudja, hogy van pénzem, mindenki tudja, hogy nem kevés, és ezt nem úgy használom, hogy nekem jó legyen, vagy hogy ne csak nekem legyen jó, mert a célom az, hogy én boldog legyek vele, boldoggá meg jelenleg csak az tesz, ha olyanok vesznek körül akik boldogok, vagy inkább részegek, de ez már nem is annyira fontos részlet. Ű Nem azért jegyzem meg, a fényűzést, hogy megbántsam, bár ahogy magába tolja a tequilát azt hiszem azért eltaláltam valamit, ha lenne szívem és annyi empátia benne, akkor most lehet bocsánatot kérnék, de jelenleg több bennem az alkohol, mint az együttérzés, és ha már itt van csak használja ki a lehetőségeket, mindenki azt teszi én meg nem sajnálom. Ahelyett inkább felállok vele és elindulok táncolni, ami nem kis meglepettséget okoz nála. Na igen az öreg Woodnak is vannak meglepetései és nem csak a seggén tud ülni, bár táncolni sem tudok, de az ilyenkor nem is számít, mert a mozgásnak így is instabil, a lényeg az erotika, ami mindenképpen lesz a parketten vagy vele vagy mással, még ruhában persze. - Most még táncra, később meg majd lehet már másra is kellek. - mondom neki magabiztosan mielőtt ténylegesen bemegyünk a tömegbe. A kezem már automatikusan kúszik lejjebb a kerek idomaira, de annyira gyorsan reagál, hogy szinte még sajnálni sem tudom magam. Közel hajol és én elmosolyodok, de nem azért teszi, amiért akarom, hogy tegye, csak kérdezni akar, ami bosszant, de ő ilyen, nagyon nem szeretné odaadni magát nekem, pedig olyan szívesen megtáncoltatnám az ágyban is. - Nincsen konkrét még, majd azt terveztem, hogy amíg táncoltatom a hely legdögösebb csaját körbenézek, hogy valaki hozzá hasonlót találjak, ha már ez a szépség nem adja be a derekát. - hajolok én is közel hozzá, már már túl közel, az a mázlim, hogy ezeket a helyzeteket már tudom kezelni és nem látszik azonnal odalent, hogy mennyire ingerli a fantáziám már csak az illata is. Hiába, Cora az a lány, aki tud bánni a szavakkal, és egészen biztos a pasikkal is az agyammal egészen biztos, az már kevésbé, hogy ha megadná magát ez majd apadna, mert akkor tetőzne csak igazán az étvágyam. - Mesélj mi a terved neked, hátha akkor kapok némi ihletet és én is elindulok vadászni. - mondjuk most lehet nincs is hozzá kedvem, elég lenne egy gyors elém térdelés a mosdóban és megelégednék az estével, nem tudom.
M indig is szerettem nagy kanállal falni az életet, még akkor is ha tudtam, hogy nem tehetem meg, nem, nem felelőtlenség, és nem is engedtem soha senkinek, hogy eltartson, egyszerűen sok mindent el tud érni az ember ha igazán akarja, elég nagy szerencsém van a külsőm kapcsán, így ez a zöld szempár sok helyen nyitotta már meg előttem a kapukat, hisz mindenki szereti ha szép emberek fordulnak meg náluk, felszínes? Igen, az. Mert ennek ellenére keményen dolgoztam, hogy ne a külsőm határozzon meg, és ne csak azért kapjak meg egy munkát mert adottak hozzá a formáim. Így mikor azt hallom, hogy elég rám nézni és látszik, hogy szeretem a fényűzést egy pillanatra azért megfagy az a bizonyos őszinte mosoly, és inkább csak belököm a tequilát, mert sok mindent el lehet mondani rólam, de azt, hogy csak azért vagyok emberek körül, hogy egy kicsi nekem is jusson a ragyogásból, azt nem. Tudom, hogy Maxet ez mocskosul nem érdekli, megteheti, hogy szórja azt amiért melengeti azt a széket, de én egy szegény családból származom aki mindig megküzdött és soha nem adta fel, és ezt abból, hogy rám nézel nem mondod meg, és bár nem kellene, hogy érdekeljen mások véleménye, egy kicsit még is elevenembe talált. A sokadik kör után már nem tudok a seggemen maradni, érzem, hogy ki kell táncolnom magamból az elmúlt sok hét minden egyes fájó szilánkját. - Egész pontosan a bazsarózsát, de ezt általában senki sem tudja megjegyezni. Vonom fel kihívóan a szemöldököm, mert ez most csak félig talált, de úgy érzem féltve érzi a saját kis alfa pozícióját. Felállva táncolni indultam, de arra nem gondoltam, hogy komolyan veszi a felhívásom, így meglepődve pislogtam vissza amikor elkapta a karom. - Táncra. A mi kis tangónk kimerül a szóbeli csatározásokban, épp ezért volt számomra érthetetlen amikor behúzott a tömegbe, de ma nem sok kedvem van ellenkezni, akkor táncoljunk. A véremben pezsgő alkohol, a fülembe dübörgő zene, teljesen átadtam a testem a táncnak, érzem ahogy a keze már nem a derekamat fogja, ráraktam a tenyerem a kézfejére és szépen felhúztam vissza, flitterekbe akad az ujjbegye, majd felé fordulva kulcsolom karom a nyaka körül és hajolok közel a füléhez, hogy hallja is amit mondok. - És ma ki a préda? Gondolom nem csak a tánc öröméért jöttél fel a parkettre. Biztos talált magának olyat amin megakadhatott a szeme és csak ürügy kellett, legalább is a régmúltban ez elég tipikus húzása volt. Hátrébb húzva a fejem néztem rá nagy zöld szemekkel várva a választ mit kell tennem.
Társasági lény vagyok, ha jó a banda,és most jónak ígérkezik,Cora agyhúzásán kívül egészen jól bírom, de tudom, hogy nem mehetek rá, ez nem az a kapcsolat, pedig minden szavammal ezt teszem, de ezeket még tudja kezelni, mert nem tolom, annyira túl őket. - Ja kellett valaki, aki alám fekszik, de mivel te annyira makacs vagy, hogy nem akarsz, így szereznem kell egy dögös feketét, vagy barnát, vagy vöröset. - töprengek el, de igazából sosem a hajszínt nézem egyszerűen csak így jön össze. Talán ezért vonzottam be ennyi embert, legalább lehet válogatni, de nem biztos, hogy akarok, lehet ma jó leszek egyedül, vagyis Cora tökéletes társaság, sok mindent megéltem mostanában és nem akarok csak úgy belemenni a régi életembe, ami hiányzik de csak alakultam menet közben én is. - Elég rád nézni és tudjuk, hogy oda vagy a fényűzésért. - ki ne lenne oda érte, főleg ha ingyen van, mert mindent én állok, ehhez ragaszkodok, az én ötletem volt, azt hiszem, bár már nem emlékszem, mindegy itt vagyunk és itatom a bandát. Végignézem, ahogy megint a máját élteti tovább és leülök vele szembe. Iszunk, még egyet iszunk, már az én fejem teljesen tele kezd lenni, de folytatom, miközben nézem, hogy a két csődör rámászik, ami nem tetszik. - Ja nem foglalt, de azért srácok ne legyünk már ennyire unalmasak, hol a virág, úgy tudom szereti, a rózsát ugye Cora? - kérdezem hátradőlve a kanapén én olyan gonosz mosoly jelenik meg az arcomon, hogy érzem a vesztem is egyben, amit majd a szemben ülő lány hoz rám. Gyorsan rendezte le ezt a kis beszólást részemről, amikor fogta magát és elindult táncolni, na szép, egy kis ital, instabil mozgás és mehet a tánc. Szívesen nézném, sőt az a célom, de jelzi, hogy mozgatnom kellene valamit, őt magamon, vagy mire érti, mindegy is nagy kegyesen állok fel és kapom el a kezét. - Veled maximum, ha nem táncra gondolsz ha igen akkor is megnyertél. - kacsintok rá, és elé megyek,hogy behúzzam a tömegbe, ahol a meleg testek egymásnak nyomulnak. Elkezdek táncolni a zenére, a pia már kezdi irányítani a mozgásom ami jó, közben le sem veszem a kezem róla, tudja, hogy ha ennyire mozogni akart, akkor itt vagyok tessék.
Kezdőlap
