Soha semmi közös nem volt bennünk. Tudod, vannak azok a bizonyos amerikai gimis klikkek, amikben mind a kettőnk életének szerves részét képezték. Mondhatni a kasztunk mind a kettőnknek hasonló volt, hiszen népszerű diákoknak számítottunk. Ettől függetlenül én a rideg kisugárzásom és az erős öntudatom miatt mindig távol tartottam magam a köreidtől, és Isabel  - a nővérem - barátnőivel is csak azért álltam szóba sokszor, mert muszáj volt. Ha ő a tökéletes lány, akire mindenki vágyik, akkor én vagyok a next door girl. Aki szívesebben tölti az idejét olvasással, akitől távol állnak a sportok, a bulik és a barátai sem népszerűek... Ellenben okos és tudja mit akar az élettől. Nem állítom, hogy az ikertestvérem egy liba lenne, de kettőnk közül határozottan őt illetik sokszor a kedves de buta sztereotípiával csak azért, mert csinos.
Hogy ennek mégis mi köze van hozzád? Az, hogy lényegében én tornásztam fel az összes jegyedet, mivel folyamatosan a melletted kötöttem ki bizonyos órákon... Így te egyszerűen lelestél minden megoldást az én feladatlapjaimról, utána pedig bunkón lekezeltél addig a pillanatig, amíg egyszer jól sípcsonton nem rúgtalak a folyosón, mindenki szeme láttára. Beteg vagy, de ez minden bizonnyal eléggé bejött neked ahhoz, hogy később keresni kezd a társaságod... Én pedig talán egy pillanatig elhittem, hogy barátok vagy annál többek is lehetünk. Egy pillanatra sem kedveltelek, és mindig józan maradt a gondolkodásom. Ugyanakkor volt benned valami különleges. Minél hidegebben viselkedtem veled, annál közelebb akartál kerülni, hogy utána megint csak egyszerűen ellökj magadtól... Így lehetetlenné vált az is, hogy barátok lehessünk, de volt pár mély beszélgetésünk, ami alapján tudtalak volna kedvelni.
Egészen addig, amíg fültanúja nem voltam egy bizonyos beszélgetésnek, amit a nővéremről folytattál egy másik sráccal. Gusztustalan módon beszéltél róla, ami miatt egyszerűen csak idiótának éreztem magam. Lényegében felkerültem egy hihetetlenül hosszú lista végére és miattad vagyok képtelen bárkit megkedvelni. Én pedig minél elutasítóbb vagyok veled, te annál inkább szeretnél a közelembe kerülni...

Mindkettőnk életében rengeteg változást hozott az egyetem. Leginkább annak a ténye lehetett zavaró számomra, amikor miattad forráztam le a lábamat a kávémmal reggel... És már nem volt velem Isabel, hogy megvédjen tőled. Neked pedig volt képed odalépned hozzám, ami miatt már most Pofonosztónak hív a fél NYU... Ez pedig téged szórakoztat. Mert egy idióta vagy, én pedig sosem tudom, hogy mire gondolsz... De még mindig ott  van benned az a bizonyos dolog, ami miatt képtelen vagyok egyetlen pillantás nélkül elmenni melletted. Ami miatt azon agyalok, hogy vajon követtél-e engem, vagy pedig tényleg a véletlen műve, hogy rendberakjuk a lezáratlan múltunkat?

//  ennyi lenne ez a kis szösszenet Határozottan szeretném felpörgetni a kislányom csodás életét, amihez feltétlenül szükségem lenne a bajkeverő kis mivoltodra. Nagyon szeretném ha Thomas maradna az arc, de nem fogok összeveszni ha tudsz ajálnani számomra akár mást is, csak gyere.