One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Játékpartner keresõ

even if it hurts - lyn & ben EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

even if it hurts - lyn & ben EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melros & Darick

even if it hurts - lyn & ben EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

even if it hurts - lyn & ben EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Work through the night - Myna & Rea

even if it hurts - lyn & ben EmptyReagan Moore
Yesterday at 8:30 pm



Myna történetei

even if it hurts - lyn & ben EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm



Kapcsolatkeresõ

even if it hurts - lyn & ben EmptyLia Olivia Caselli
Yesterday at 7:05 pm



Aiden && Allie

even if it hurts - lyn & ben EmptyJae Min Aiden Lee
Yesterday at 4:01 pm



our first date ✩✮

even if it hurts - lyn & ben EmptyN. Allison Haden
Yesterday at 2:21 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Aveline Everhart, Leo Drom, Leslie Hewson, Lia Olivia Caselli, Myna Rosegold, Wayne Winston, Zoya Thornton


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 even if it hurts - lyn & ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptyVas. Nov. 11, 2018 4:07 pm




to: Marilyn

Ujjaim a kormány alsó ívén pihennek, sajátos, koherens ritmust dobolva. Mintha a gondolataimmal próbálnák felvenni a lépést. A fülemben még mindig Flor szavai visszhangoznak. Brian Henson a biológiai apja.
Ez nevetséges. Hiszen az én apám. Vágja rá egy makacs gyermeki hang, emlékszem, gyerekként még a testvéreimmel sem akartam osztozni rajta. Utáltam, valahányszor a hülye balett bemutatóikra ment, az én meccsem helyett, és akkor most kiderül, hogy van még valaki, akiről nem is tudtunk? Egy másik család? Ki tudja, hányszor utazott azért Puerto Ricoba, hogy azt a kis fruskát dugja. Erre a gondolatra ökölbe szorul a kezem, ég és bizsereg, ahogy újra és újra végigpörög előttem a jelenet, ahogy behúzok egy jót az öregnek.
A szülői ház előtt veszteglek. Nem szóltam ide, hogy jövök, a történtek után nyilván. A telefonom is folyton zizeg. Rá se nézek. Gondolom, Marilyn akarná megtudni, hol vagyok, merre járok, és letolni, hogy hogy mertem bezárni őket. Számítok rá, hogy ezzel majd még el kell számolnom, de ez nem ez a pillanat. Nem véletlen tettem, nem akarnám, hogy azt mondja, nincs semmi baj, vagy hogy szemét módon viselkedtem… hogy Flor semmiről nem tehet. Nem akarnám, hogy észérvekkel jöjjön, mert még túlságosan távol vagyok tőle.
Ha tárgyilagosak vagyunk, nem történt nagy dolog. A statisztikák szerint majdnem minden házasságban van félrelépés. Miért pont az apám lenne kivétel? És miért pont én ítélném el érte? Valami mégis képes elérni, hogy így ki legyek borulva. Nem tudom, miért piszkál fel ennyire, de ha az anyámra gondolok, szintén forr a vérem. Nem ezt érdemelte.
A tekintetem újra az előttem magasodó házra vándorol. A takarosan elfüggönyözött, hatalmas ablakokra, a kis, dísznövényes erkélyekre, a lépcsős bejárati ajtóra, és a kertre, ahonnan annyi emlékem van. Az egész kibaszott életem csak hazugság lett volna? Próbálom lebeszélni magam, hogy bemenjek, és anyám szemeiről is levegyem a rózsaszín szemüveget. Joga van tudni, hogy apám egy másik családban is érdekelt. És a tettvágy még mindig ott dobol a fülemben, az ujjaimban, és a mellkasom alatt, a kezem rá is kulcsolódik az ajtónyitóra, mikor valami váratlan zajt üti meg a fülem. Jobbra fordulok, és meglepetten össze is ráncolom a homlokom.
Jaj ne. Ezt most mégis hogyan…
Mindenesetre nem mozdulok a kocsiból. Sejtem, hogy át fog ülni hozzám, és ha ez megtörténik, még mindig hallgatok. Nem nézek rá, inkább tovább szuggerálom a házat.
- Bocs az ajtóért – gondolom meg magam aztán mégis, és inkább én vetek fel témát, mielőtt ő kérdezne bármit is.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptySzer. Nov. 14, 2018 7:58 pm

Lyn & Ben

I'll be there for you
Még én sem igazán tértem magamhoz azok után, hogy Flor közölte, Brian a biológiai apja, hiszen ez olyan képtelenségnek hangzik, hogy bármennyiszer futtatom végig az agyamon, egyszerűen nem tudatosul. Már csak az a kérdés, hogy ha ez nálam így van, mit gondolhat Ben, akiről most fogalmam sincs, merre lehet.
- Vedd már fel – szitkozódom, miközben újra és újra hívom őt, de választ egyszer sem kapok. Legalább egy nyamvadt SMS-t küldene, hogy jól van és nem csinál semmi hülyeséget. Nyilván kell neki egy kis idő, hogy ezt megeméssze. Hogy átgondolja, de amilyen vehemens tud néha lenni, kicsit aggódom, hogy olyat tesz, amit normális helyzetben nem szeretne.
Kétlem, hogy hazament volna, de jobb híján csak oda tudok menni. Már megnéztem az egyik bárban is, ahol járni szokott, de nincs ott, szóval marad a lakása. Majd csak hazajön. Lehet, hogy a háta közepére sem kíván, de talán tudok neki segíteni, hogy meg tudja emészteni ezt az információt anélkül, hogy beleőrülne abba, hogy az agya folytonosan kattog. Persze, ha egyedül akar lenni, én azt is megértem és tiszteletben is fogom tartani, de egy próbát azt hiszem, megér.
Miközben már vagy tíz üzenettel megbombáztam Bent és a hívásaimra sem felelt, lassan már elérek a házig, ahol lakik. Mikor viszont elhaladok a Henson szülők háza előtt, nagyot fékezek, ahogy megpillantom a kocsiját. Na, nem. Ha most bement és ráborította az apjára az asztalt, azzal semmi nem ér el. Ennél azért kicsit jobban gondolkodhatott volna.
Ahogy az autóm az övé mellé ér, és meglátom, hogy bent ül, már csak reménykedni merek, hogy még csak tervezi azt, hogy bemegy a házba és nem pedig már kijött onnan. Florral azért még elvoltunk egy fél órát, miután ő lelépett, és az is beletelt némi időbe, mire ide elértem. Leparkolok a kocsija mellett és kiszállok, majd megkocogtatom az ablakot és beülök mellé. Pár pillanatig nem szólok, biztos most komoly gondolatok járnak a fejében, és persze nem akarok jönni a hülye sablonos dumával sem. Az úgysem segít sokat.
- Ugyan már – vágok vissza rögtön a bocsánatkérésére. Már el is felejtettem, hogy bezárta azt az ajtót. Most itt nem ez a probléma. Ennél sokkal fontosabb dolgokról van szó.
- Ugye nem akarsz bemenni? – kérdezem halkan ahogy a kezem az övére csúsztatom. – Vagy már kijöttél? – teszem fel a tisztázandó kérdést, bár akkor valószínűleg már nem lenne itt, hanem rögtön elhajtott volna. Fogalmam sincs, milyen érzés lehet, ha kiderül, van még egy ember, akivel némi közös vér csörgedezik az ereidben. Nem is nagyon akarom ezt megtudni, nem lehet túl kellemes.
- Sajnálom, hogy ezt így kellett megtudnod – suttogom, ahogy ránézek. Azért ez elég durva, hogy ilyen kicsi a világ. Ki gondolná, hogy akivel pár hónap alatt jóban lettél és a párod alkalmazottja, igazából a féltestvéred?!

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptySzer. Nov. 21, 2018 6:47 pm




to: Marilyn

Fogalmam sincs, hogy talált meg, a nőknek talán tényleg lehet hatodik érzéke, vagy csak én sugárzok magamból kilométeres hatótávban sajátos és összetéveszthetetlen dekadens hullámokat.
Beszáll, de nem szól semmit ő sem. Nem bánom, valahogy úgy érzem, egyedül a csend képes elnyelni a felkavart feszültséget, kérdés, mennyi időbe kerül a nagytakarítás. És hogy meddig bírom cérnával a saját gondolataim nyomását. Még csak egy órája tudom, máris belefáradtam, olyan bágyadtnak és kiszipolyozottnak érzem magam, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna az éjjel. A jelenléte viszont máris kizökkent egy kicsit, de talán nem is baj. Ezek szerint nem haragszik? Pedig azért jó nagy faszság volt tőlem.
Tulajdonképpen minden, amit azóta tettem, hogy beléptem ma a Rosába. Nem ez lesz a szerencsenapom, az biztos. De ismét az ő szavai terelik vissza a gondolataimat.
Hogy nem akarok-e bemenni? Bárcsak még az előtt állnék. Nem tudom még, hogy mit gondoljak, minden olyan zavaros. Talán hiba volt beszélnem apámmal. Meg kellett volna várnom, amíg lenyugszom egy kicsit. Csak a következő kérdése után szólalok meg.
- Már mindegy – vallom be halkan, és lepillantok az enyémre fonódó kezére. Balkezes vagyok, de a szüleim gyerekként megpróbáltak átnevelni a jobbra, így most a legtöbb dolgot jobb kézzel csinálom, de mikor nagyon ösztönös cselekvésről van szó, észrevettem, hogy mindig a bal, ami hamarabb mozdul. Ha nem így lenne, mostanra valószínűleg már kiszúrta volna a kézfejemen lévő piros foltokat.  
- Nem tudom, hogy jól csináltam-e. – Ez pedig, ha lehet, még őszintébb. Tényleg nem tudom. De annyira dühös voltam, és vagyok is rá még mindig. Nem csak ezért, hanem mindenért. Minden benne volt ebben a pár percben, amíg a dolgozószobájában jártam. Nemrég ültem csak vissza a kocsiba. Öt perce? Vagy tíz? Tizenöt?
Válaszként a hüvelykujjammal gyengéden megszorítom a kezét. Tudom, hogy el kellene indulnom, már egy ideje, de valami még nem enged. Anyámmal nem találkoztam, azt mondták, épp a kertben van. Joga van megtudni az igazságot, de vajon valóban jót teszek neki azzal, ha elmondom?
- Ha anyám helyében lennél – döntök úgy hirtelen, hogy megosztom vele, min is kattogok ennyire éppen. Hátha mond valami olyasmit, ami előbbre lendít. – Te akarnád tudni? – Mégis csak ő tudja jobban átérezni a nő szemszögéből. Az anyáéból is. Még ha a feleség nem is aktuális. Nem hinném, hogy ez olyan nagy különbséget jelentene, tudom, hogy szeret. És ő is tudja, hogy én mit érzek iránta. Bár, hogy  apámat milyen kötelék fűzte a feleségéhez, ezek után nem biztos, hogy meg tudnám mondani. Ha már akkor, a kezdetek kezdetén teherbe ejtett valakit, míg anyám velem volt várandós.
Szerintem meg lesz a válasza, ha terelni kezd, vagy inkább kitér, akkor csak nem akarja elmondani.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptySzer. Nov. 21, 2018 9:56 pm

Lyn & Ben

I'll be there for you
Nem tudom, hogy hogy fog reagálni erre Brian, ha Ben majd szembesíti a tényekkel. Vajon ő tudja, hogy van egy gyereke –valahol a világban-, vagy egyáltalán nincs vele tisztában? Nem tudom, melyik verzió állhat fent, de abban sem vagyok biztos, hogy az lenne a legjobb ötlet, hogy Ben rárontson. Szerintem ezt át kellene gondolnia, mielőtt megteszi.
Amikor viszont meglátom az autót a szülői ház előtt, fékcsikorgással parkolok le és ülök át hozzá. Jó ég, tényleg be akar menni. Nem akarom erről lebeszélni, szó sincs róla. Csak segíteni neki kitalálni, mi lenne a megfelelő lépés.
Mikor megkérdezem, mit akar csinálni, vagy hogy már bent volt-e, nem erre a válaszra számítok. Szóval rázúdított mindent. Hát... így már más a felállás.
- Beszéltél vele? – kérdezem, bár ha tényleg itthon volt az apja, kétlem, hogy az beszélgetés volt. Ben elég indulatosan viharzott el a Rosából, nem hiszem, hogy mire ideért lenyugodott volna és csak úgy egyszerűen rákérdezett, hogy mi a helyzet. – És mit mondott? – érdeklődöm, mert tényleg kíváncsi vagyok a helyzetre, hogy az apja hogyan áll hozzá.
- Úgysem tudtad volna magadban tartani – fordulok jobban felé az ülésben és rápillantok. – Mellesleg emellett nem is lehet eltekinteni. – Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Már ha Brian nem kezdett el össze-vissza hantázni, és letagadni a dolgot. Hiába is tette volna, hiszen kész bizonyíték van rá, szóval nem sok esélye van erre.
Nem tudom, most mire gondol, de az arcán a gond száz jelét látom, meg a tanácstalanságot. Az a baj, hogy ebben a kibaszott helyzetben nem igazán tudok neki segíteni semmit. És azt hiszem, Flor arca a Rosában majd valami hasonlót fog tükrözni, szóval majd mind a két felet látom, nagyon szuper. Ezt csak ők tudják megoldani, én hiába is próbálnék bárhogy segíteni.
A kérdése elgondolkodtat kicsit. Vajon akarnám?
- Hát ez nehéz kérdés – mondom először, mert kell egy perc, mire elgondolom, hogy akarnám-e tudni vagy sem. Végtére is joga van hozzá. Harminc-akárhány éve él hazugságban, ami ha az én esetemben kiderülne, biztos teljesen összeomlanék. – Ha tudni szeretném, azt a férjemtől akarnám hallani és nem pedig a gyerekemtől. Ez biztos – mondom ki az elsőt, ami eszembe jut. Hiszen az mégis máshogy hat. Még akkor is, ha az apja nem magától vall majd az anyjának. – Ha ebbe mélyebben belegondolok Ben, ezer meg ezer verzió van, ami fennállhat. Ez attól is függ, hogy például az apádat érdekli-e egyáltalán az a gyerek, akit hátrahagyott?! Nézd, szerintem az apád szereti az anyádat. Ha meg kell tudnia, akkor azt biztos, hogy Briantől kell és nem tőled vagy a húgaidtól. Adtál neki bármiféle ultimátumot ezzel kapcsolatban? – érek a konklúzió végére, mert annál rosszabbul nem esne semmi, ha mástól kellene megtudnom a helyében egy ilyen dolgot. Ha viszont Ben azt mondta neki, hogy ha nem mondja el az anyjának, akkor majd ő el fogja, az egyenesen ugyanaz, mintha megfenyegette volna. Bár Briant sem úgy ismerem, mint aki hanyatthomlok siet ilyenkor és bocsánatért esedezik.
- Hazavigyelek? Vezessek? Vagy most mit akarsz csinálni? – kérdezem, mert egyrészt ivott is pár rumos kávét, másrészt pedig látom, hogy minden idegszála meg van feszülve. Lesütöm a szemem és mélyet sóhajtok, majd közelebb hajolok hozzá, hogy a szája sarkára adjak egy csókot. Nem szeretnék a helyében lenni, az biztos, de ahol tudok, segítek majd.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptySzomb. Nov. 24, 2018 7:26 pm




to: Marilyn

Igen, beszéltem vele.
Vázoltam neki a helyzetet, hogy mire is bukkantam rá. Látni akartam az arcát, a legapróbb rezdülését is, nem tudtam várni vele. Hallani akartam a válaszait, a miértjeit, hogy tagad, vagy inkább önként bevall-e mindent. Hogy mennyire lepődik meg, támadni kezd-e, vagy védekezni, esetleg tőle szokatlan módon rögvest magyarázkodni. Kimondja-e, hogy sajnálja, vagy inkább az arroganciája győzedelmeskedik most is, mint mindig, amikor valaki megpróbál fogást találni rajta. Nem hiába olyan kiváló üzletember, akinek sohasem érhetek a nyomába.
Akár még politikus is válhatott volna belőle, de most nem azért jöttem, hogy az öndicsőítő játszmáihoz asszisztáljak.
- Tagadott – mondom ki összegzésképp a szomorú igazságot. – Olyan természetesen hazudott a szemembe, hogy ha nem vagyok benne ennyire biztos, talán el is hittem volna. – És ez a része annyira szánalmasan ironikus. Ez az apám. Ki tudja, hányszor, és hány alkalommal…
Feldühített vele. Alapvetően sem voltam túlságosan nyugodt passzban, de ez aztán tényleg rám eresztette a ködöt. Ezzel viszont csak támadófelületet biztosítottam neki.
- Aztán támadott, ironizált. Csak a szokásos történet – vonok vállat alig láthatóan, megpróbálva elhitetni, hogy nem is annyira érdekel. Ez van. Lerázom magamról. Csakhogy annyira nem sikerül, de tőle sem várom el, hogy belefolyjon ebbe. Nem szeretem, mikor ilyennek lát. Annyira más ez, mint amit mindenki megszokott tőlem. Szégyellem előtte ezeket az érzéseket. Lényegében mindenféle érzést, ezért is viccelem el általában a dolgokat, mintha annyira nem számítana. De ezt most nem megy annyira, tetszik vagy sem, az apám még mindig nagy gyengepontom.
Ha nem zárom be Florral, vagy ha azelőtt érkezik meg, mielőtt bemegyek, azt tippelem, megpróbált volna lebeszélni róla. És talán igaza is lett volna, nem tudom, de annak örülök, hogy ezt most nem hozza szóba. Mondjuk, még csak a felét tudja a történteknek.
- Ő nem fogja neki elmondani – döntöm hátra a fejem az ülésre, ahogy a szavait emésztgetem. És ez az, amiért ennyire tanácstalannak vagyok. – Ez volt az első, amit kimondott – miután volt egy kis ideje átgondolni a dolgokat, és miután rájött, hogy ezúttal nem tud átverni. – Florról nem is akar tudomást venni.
Hogy adtam-e neki ultimátumot? Erre a kérdésre egy halvány, szomorkás mosoly fut át a vonásaimon. Azt hiszem, valami ilyesmire készültem, de mire kijöttem, nagyon más lett a végeredmény.
- Nem adtam. Ő adott nekem – szívom mélyre a levegőt, ahogy felidézem a mondatait. De hát Lynnek nem kell bemutatni.
- Ha bárkinek is elmondom, számoljak vele, hogy az én lelkemen szárad a család széthullása. Férjként és apaként a leghatározottabban megtiltja – idézek a szövegéből. – Ha harminc évig titok volt, nincs rá szükség, hogy megbolygassuk a múltat. De ha mindenképp ekkora szenvedést akarok okozni neki, már most kezdjek el szakpszichológus után kutatni. Ha biztosra akarok menni, jobban teszem, ha egyúttal az idegszanatóriumba is betelefonálok. Úgy tudja, mostanság szűken vannak férőhelyek.
Nagyjából ez volt az a pillanat, amikor megtettem, amire nem hittem, hogy valaha is sor kerül majd. Megütöttem az apám. De már attól is újra dühös lettem, hogy felidéztem.
Az jó kérdés, hogy most mit akarok. De miután viszonzásképp én is nyomok egy rövid csókot az ajkaira, már nincs is időm válaszolni, mert anyám jelenik meg a bejárati ajtóhoz vezető lépcsősor tetején. A házból kilépve egyenesen felénk indul, én pedig se perc alatt kőszoborrá dermedek.
- Basszus. Erre most nem vagyok felkészülve - pillantok tanácstalanul Lynre. Az ijedség szikráit jól láthatja a tekintetemben. Most mit csináljak? Nem akarok beszélni vele. Nagyon nem. Fogalmam sincs, mit mondjak neki. Azt sem tudom, tudja-e már, hogy mi történt apám dolgozószobájában, vagy csak magától vette észre, hogy itthon vagyok. De ha most csak úgy elhajtok, az biztos, hogy vérig sértem.
- Beszélj vele helyettem - mondom ki az első ötletet, ami eszembe jut, elvégre ő kérdezte az előbb, hogy mit szeretnék. És olyan esedező szemekkel pillantok rá, amit már nagyon régen láthatott tőlem. - Mondd, hogy... mondj, amit akarsz, csak szállj ki. És menj elé.



Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptyHétf. Nov. 26, 2018 8:16 pm

Lyn & Ben

I'll be there for you
Ha hamarabb ideértem volna, valószínűleg megpróbáltam volna lebeszélni arról, hogy bemenjen a házba, de elkéstem. Persze aztán az is lehet, hogy jobban jártunk ezzel, mintsem Ben magában fortyog napokig, aztán ki tudja mi lett volna a vége. Így a jó.
- Hm – mondok először ennyit és gondolkodni kezdek. Végtére is, mit mondott volna? Igen, van egy másik gyerekem is?! – Ez várható volt, de az nem biztos, hogy egyáltalán tud Flor létezéséről – mondom neki, mert hát ha Puerto Ricoban Flor anyja megszülte őt, közel sem biztos, hogy az a nő értesítette Briant róla. Ezer meg ezer verzió lehet, például, ha lelkiismeretes. Ha tudott arról, hogy Briannek családja van, és nem akarta tönkretenni az egészet. Vagy ha összevesztek esetleg, mit tudom én, bármi állhatott a háttérben. – Vagy azt is letagadta, hogy egyáltalán megcsalta az anyádat? – Mert ez viszont nyilvánvaló. Nem hiszem el, hogy mindig van valami, ami felbolygatja az amúgy sem túl nyugodt kis életünket, ami miatt mindig szembe kell nézni valamivel. Amikor már azt hiszed, hogy végre egyenesben vannak a dolgok, akkor jön egy jó nagy adag a képedbe, ami sikít, hogy „nem-nem, nehogy azt hidd”.
- Sajnálom. – Tudhattuk, hogy ez lesz. Ezt már nem teszem hozzá, csak rápillantok, de annyira levertnek látszik, hogy el is szorul a torkom. Nem szeretem ilyennek látni, és nagyon ritka is, amikor ennyire maga alatt van –és ezt látom is-.
Mikor a véleményem kérdezi, kifejtem neki, de amikor azt mondja, hogy nem fogja neki elmondani, akkor megforgatom a szemem.
- De mi az, hogy nem? – akadok ki egy kicsit, hátra döntöm a fejem az ülés támlájára és a házra meredek. – És te el akarod mondani az anyádnak? Nem biztos, hogy ha apád egyáltalán nem akar Florról tudomást venni, akkor el kellene mondanod. Nézd, ez már húszon-több éve történt. Persze értem, hogy nem igazságos és benned lesz, de... ezt át kellene gondolni azért – mondom, mert ha elmondja, azzal akár olyan lavinát is elindíthat, ami megállíthatatlan lesz. Persze azt is értem, hogy ezzel a tudattal nagyon nehéz lesz együtt élni és leülni mondjuk egy közös ebédre a családdal azzal a tudattal, hogy az apjának van még egy gyereke, de ha azóta minden egyenes, ki tudja, akkor talán nem érdemes megbolygatni az állóvizet. Bár... lehet, hogy akár most is van valakije. Sosem lehet tudni.
A válasza meglep az ultimátummal kapcsolatban. Sőt, egyenesen feldühít, és már nyúlok is a kilincsért, olyan mérges leszek, hogy azon vagyok, most bemegyek és leüvöltöm Brian fejét.
- Mekkora egy szemét – sziszegem a fogam között és megingatom a fejem. – Már bocsánat, de nehogy már te legyél a hibás, amiért ő félre kefélt – kelek ki kicsit magamból, és komolyan majdnem kiszállok az autóból, amikor megszólal. Kezdetben nem is tudom, most ezt mire érti, de mikor meglátom a pillantását a ház irányába, én is követem azt, és meglátom az anyját. Ó, soha jobbkor!
- De... mégis... – Mégis mi a jó eget mondjak neki? Már az is elég nagy kérdőjel lesz a számára, hogy mégis mi a francért vagyok én itt Bennel?! Gondolom nem tud rólunk még. – Jól van, bízd ide – sóhajtok mélyet, majd kiszállok az autóból és Ben anyja elé megyek, mielőtt még ideérne.
- Julia, szia – üdvözlöm az arcomra erőltetett legszebb mosolyommal és az arcát kémlelem, hogy egyáltalán tudja-e, hogy az előbb Ben már bent járt a házban vagy sem?!
- Marilyn, nem jöttök be? Mi járatban? – kérdezi, amire egy kisebb kő esik le a szívemről, mert ebből arra következtetek, hogy a Ben apja nem mondott semmit neki arról, hogy az előbb bent volt a fiuk.
- Nem, igazából mi csak... mi most rohanunk, de azért jöttünk erre, mert éppen... öhm... – Éppen mi? Jézusom Lyn. - ... szóval éppen szezámmagos csirkét készülök csinálni, de sehol sem találtam szezámmagot. Gondoltam, neked biztos van – nézek rá nagy mosollyal, és közben szerintem a fejem tiszta vörös lehet. Első körben azért, mert látszik rajta, hogy már azt egyáltalán nem érti, hogy mit csinálunk együtt, másrészt meg össze-vissza habogtam és ilyen hülyeséget találok ki, harmadrészt pedig még mindig ideges vagyok az előző Brian féle ultimátumra, amit Ben elmondott.
Julia arcán merőben látszik, hogy nem igazán érti, hogy mi a helyzet, szóval nyilván Ben neki sem mondta, hogy együtt vagyunk vagy mi a fene. Na mindegy, majd ezt Ben szépen kimagyarázza neki, ha akarja, nekem csak a szezámmag kell.
- Szerintem van, de biztos nem jöttök be? Ben ide sem köszön? – Na, kezdődik.
- Nagyon sietünk, mert Bennek be kell még mennie a Generalhoz néhány papírért és már nem sokáig vannak ott az ügyintézők. De puszil azt mondta – mosolyodom el, Julia pedig erőteljesen pillantgat az autó felé, úgyhogy remélem, Ben lelkesen integet kifelé.
- Megnézem a szezámmagot – mondja, majd bemegy a házba, én pedig visszasietek a kocsihoz.
- Remélem, hogy tudod, hogy fél óra múlva csörögni fog a telefonod és kérdezősködni fog, hogy mi mit csinálunk amúgy így együtt?! – hajolok be az ajtón. – Mindjárt hozza a szezámmagot.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptyVas. Dec. 02, 2018 11:41 am




to: Marilyn


- Hát, most már tud – vágom rá, a hangomban csak úgy fortyog a visszafojtott feszültség. De egyébként sem érdekel, hogy miről tudott, és miről nem. A probléma megléte az, ami igazán zavar. – Lehetetlen kihámozni, hogy eredetileg tudta-e, vagy sem, úgysem mond igazat – állapítom meg szinte gondolkodás nélkül. Briannel sosem jut sokkal előrébb az ember.
- Azt is – sóhajtok mélyet, és ezt már inkább nem is kommentálom bővebben, mert csak megint felhúzom magam. Én is sajnálom, de leginkább anyámat. Azért durva lehet húsz-harminc év után megtudnod, hogy a férjednek időközben van egy másik családja is. Most akárhogy hangzanak is a részletek. Nem gondoltam volna, de valahol mégis csak jól esik Lyn jelenléte, egy-egy elsutyorgott sajnálom, de különösen az érintései meglepően nyugtatóan hatnak rám. Legszívesebben magamhoz húznám, jó szorosan, de ez itt a kocsiban kivitelezhetetlen.
Ahogy tovább mesélem a történteket, apám reakcióin aztán ő is kiakad, most már megértheti, hogy mennyi önfegyelmembe került ez a röpke negyedórás beszélgetés. Már az első tíz másodpercben a plafonon voltam, és nem is lett jó vége.
- Nem akarom neki elmondani, de azt se akarom, hogy mindenki tudja, csak ő nem. Az olyan, mintha mi is átvernénk. – Mert a húgaimmal beszélni akarok róla. – Bree és Joy előtt úgysem fogom tudni letagadni, hogy valami gond van. – Ahhoz túl jól ismernek, és apám arcoskodását nem fogom tudni csak úgy jópofival tűrni, ha valami közös családi program van.
- Én nem akartam tudni ezt a titkot, Lyn – szólalok meg egy kis csend után. – És őrizgetni sem akarom, bőven elég az eddigi – dörzsölöm meg a homlokom, ezúttal Rose-ra utalva. Ez is megterhelő, ezzel is olyan titkot őrzök, aminek normál esetben nem lenne szabad annak lennie. A végén akkora falat építek közém és a húgaim közé, amit már nem lehet majd átugrani. Nem akarok eltávolodni tőlük. De igaza van, nem jó ötlet az sem, hogy anyám tőlünk tudja meg az igazságot, lehet tényleg meg kellene hagyni a boldog tudatlanság állapotában…
Anyám megjelenése viszont lendületből új kihívást ad a spontán problémamegoldásunknak. Be is pánikolok. Én most erre biztos, hogy képtelen vagyok. Lyn szerencsére valamivel összeszedettebb jelenleg. Ha nem az lenne a szituáció, ami, még élvezném is a helyzetet.
Amikor anyám az autó felé összpontosít, az az a pillanat, amikor beindítom a motort. Légy szíves, ne gyere ide. Most az egyszer. Remélem, Lyn tényleg valami ütős szöveget talált ki. Mikor eltűnik a lépcsőn, Lyn pedig visszasétál a kocsihoz, abban a tudatban vagyok, hogy akkor mehetünk is, de a szavaira még a szemeim is elkerekednek.
- A mit? Te jó ég. – Szezámmagot. Erre most azt sem tudom, hogy elmosolyodni készülök, vagy inkább elsírni magam, de az biztos, hogy ide akar majd jönni vele a kocsihoz. – Jól van. Kösz a mentést. Akkor majd utánam jössz? – hívom fel rá a figyelmét, hogy ő is kocsival van, és az ösztöneim azt súgják, most kell lelépnem, még mielőtt anyám visszatér. Ma már másodszor lógva meg egy kényes helyzetből. Nem is én vagyok.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
310

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben EmptySzer. Dec. 05, 2018 4:42 am

Lyn & Ben

I'll be there for you
Az rendben van, hogy most már tud, de lehetséges, hogy ezelőtt fogalma sem volt róla. Azért ez valahol elég szomorú, hogy az apja nem tudja bevallani a dolgot, ha már szembesítik vele. Lehet, hogy naiv vagyok, de elképzelhető, hogy tényleg sejtése sincs a házasságon kívüli gyerekéről. De ha már azt is letagadta, hogy megcsalta az anyját, akkor már nem tudom én sem eldönteni, hogy vajon mi lehet az igazság.
- Kár, hogy bizonyíték van rá. Amúgy még talán el is hinné az ember, hogy igazat mond. – Teljesen tanácstalan vagyok én is, Ben pedig tőlem várna jótanácsot, de fogalmam sincs, én mit kezdenék ezzel a szituációval a helyében. Nagyon nehéz helyzet, főleg ha az anyád meg az apád egyébként jó házasságban élnek.
Amikor azonban azt mondja, hogy nem fogja tudni titkolni a tesói előtt, akkor valahogy világossá válik a dolog.
- Vagy nem mondod el egyikőjüknek sem, vagy pedig elmondod az anyádnak is. Az tényleg szemétség lenne, ha csak ő nem tudna róla és mind a négyen a szemébe vigyorognátok, miközben jól tudjátok, hogy semmi sincs rendben – fordulok felé és kezdem el neki ecsetelni, hogy mit kellene tennie. – Persze ezt neked kell eldöntened, mennyire bírsz megbírkózni ezzel az egésszel – döntöm a háttámlának a fejem és kifelé bámulok a szélvédőn. Én nem bírnám szerintem magamban tartani. De hiába képzelem bele magam a helyzetébe, az nagyon nem ugyanaz, mintha benne is lennék.
- Lehet, hogy nekem nem kellett volna szólnom – jutok erre a következtetésre, mert végtére is, én indítottam el a lavinát. Megtarthattam volna a dolgot magamnak és bemagyarázhattam volna, hogy a pasas biztos csak nagyon hasonlít Brianre. Sokkal egyszerűbb lett volna minden. – Akkor mondd el – mondok ennyit. Tényleg nem lenne könnyű két ekkora titokkal élnie. Nekem sem egyszerű magamban tartani, hogy ő Rose apja, de már hat éve sikerül egy kurva szó nélkül élnem, szóval talán tudok valamit.
Mikor Julia megjelenik, nem gondoltam, hogy Ben majd megint bedob a mélyvízbe, de úgy látszik, ez mára a hobbijává vált az utóbbi idők során. Kiszállok hát és az első meglepettség ellenére kérek tőle egy kis szezámmagot. Ez jut eszembe hirtelen, nem tudom, honnan jött. Még szerencse, hogy annak idején jól kijöttem vele, szóval szívesen tesz ilyesmi szívességeket nekem.
Miután eltűnik az ajtóban, visszasétálok a kocsihoz, és közlöm Bennel is a helyzetet, akin látom, hogy megrándul a szája sarka. Már megérte ez a szezámmagos ürügy, ha egy kis jókedvet csempészhettem neki.
- Nem volt sok időm gondolkodni – tárom szét a karom egy halvány mosollyal. – Ha szeretnéd, hogy utánad menjek, megyek. De ha egyedül akarsz lenni, azt is megértem. – Nem fogok rá megsértődni vagy bármi más. Ilyenkor szüksége lehet egy kis magányra, én pedig nem akarok állandóan a sarkában lenni. Azért jobb, ha meghagyunk egymásnak néha egy kis teret. Szükséges, főleg ilyen helyzetekben...

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: even if it hurts - lyn & ben   even if it hurts - lyn & ben Empty

Ajánlott tartalom


even if it hurts - lyn & ben Empty
Vissza az elejére Go down
 

even if it hurts - lyn & ben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ