Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Tessa x Jamie - Secrets without hurts
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
James D. Woodward Today at 11:09 pm

Elkészültem az előtörténetemmel...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Evelyn Hopkins Today at 9:37 pm

Scatha & Nelson
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Scatha Krilza Today at 6:46 pm

Cher & Aaron ~ mistique night
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 3:21 pm

Mia & Brandon - The Hand of the Fate
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Mia Hamilton Today at 1:28 pm

It’s fun to be a box of cats - Candy & Theo
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Candice Lovell Today at 11:34 am

Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Noel Bartlett Yesterday at 9:39 pm

Ben és Flor
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Flor Sanchez Moreno Yesterday at 9:36 pm

Lotte & Shane - The new beginning
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:17 pm

Ki van itt?

Adriana Lane, Blake Blaese, Dave Connor, Evelyn Hopkins, James D. Woodward, Lena Caldwell, Nelson Wang, Nora Weston

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jensen Ackles
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
38
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Today at 11:09 pm

Losing my mind  


A meghitt otthon csendéletének festése megáll az idő kezében, amint megszólalnak az elektronikus eszközök. Megszokássá szelidült az évek folyamán, hogy mindenki ezeken a kis képernyőkön él. Itt beszél, néz, lát, szeret vagy gyűlöl. A családok már csak a nagymamánál kötelező vasárnapi ebédeken hajlandóak lemondani a világukat jelentő masinákról, s tudomást szerezni arról, hogy van ezeken kívül is élet, és sokkal értékesebb, mint egy bambuszt rágcsáló kisállat cuki videója, amitől azonnal elolvad a szíved, legalábbis a kiírás szerint. Tessa is bevezette a szigoró szabályt, és jól is tette. Ha itthon vagyunk, nem lógunk a neten, a háló láthatatlan ezüst szálai nem fonják be az agyunkat. Beszélgetünk. Az elmúlt hetek alatt szigorú következetessége meghozta a gyümölcsét. Közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha. Beszélgetünk. Mesélek, és ő hallgat, aztán reflektál, és meghallgatom. Sosem érzett távlatok nyíltak meg előttünk csak azzal, hogy együtt ültünk le vacsorázni, együtt csináltunk olyan dolgokat, amelyeket eddig világ életemben valaki más intézett helyettem. Új oldalam ismertem meg, ráébredtem a saját korlátaimra, amelyeket eddig csak a barátkozás és a párkapcsolatok terén hittem valóságnak. De itt vannak. És semmi köze nem volt hozzám, csak a neveltetésemhez. Egy ízben Tessa azt mondta: Jamie, ne légy szigorú magadhoz. Eddig ki volt nyalva a kis segged. Méghozzá fényesre. Most legalább megérted, hogy élnek a hétköznapi emberek. Üdv a valóságban. És valóban így volt, nem tagadhatom. Ahogy azt sem, hogy a végtelennek tetsző aggódás mögött valami csodálatos új világ nyílt ki számomra. Az ősidők óta lüktető létezés egy új, puritánabb formája lobbant lángra bennem a diszkont áruházak és szupermarketek zsúfolt polcai közt, a vadászat izgalmas szenvedélye, amely még a mammutra és kardfogú tigrisre hajtó férfiember legősibb DNS-molekuláiban rejtőzött. Imádtam és imádom minden percét. Kitalálni, megkeresni, levadászni, hazavinni az asszonynak. S tény, hogy ha akkoriban éltem volna, már éhen vesztünk volna, mivel egy bevásárlócetli is bonyolultnak bizonyult olykor, de ettől én még töretlen lelkesedéssel vetettem bele magam a vásárlásba, és az otthoni teendők sem szegték a kedvem. Kivétel volt a wc-pucolás. Na, az volt az egyetlen dolog, amire már Tessa is azt mondta, hagyjam a fenébe. Miután a speciálisan a teljes immunrendszer-elnyomott betegeknél használatos speciális védőruhát vettem magamra, hogy abban álljak neki kisikálni az anyagcsere-trónt, ő nevetve-sírva állított meg, és azt mondta, nem szükséges az ipari fertőtlenítőt literszámra locsolni a hófehér porcelánra, és fogkefével sem kell nekiesni a peremeknek, a csempéknek minden harmadik napon, úgyhogy bártan hagyjam rá ezt a nemes feladatot, megbírkózik vele. Így feladva az elveimet be kellett látnom, amit a szerelmem mondott, hogy talán lassan kicsit bacifóbiás leszek, még a szokásosnál is jobban, így feladtam a küzdelmet, és ezt az egy terepet átendedtem életem nőjének. Persze nem tudja, hogy időről-időre azért a kórházból lopott fertőtlenítő spray még így is körpejár a helyiségen. Csak a biztonság kedvéért. Ám most, ez a megszokott, megrendezett, de kellő odafigyeléssel élvezhető idill két csipogás alatt foszlik semmivé, a jó hangulattal együtt. Az e-mail új aggodalmat sodor felém, és a telefonhívás is kellemetlenül ér. Cornelia a barátom. Az egyik legközelebbi, legjobb, és ez független attól, hogy régebben sűrűbben, és a legutóbbi kritikus összeomlásom megelőzvén lefeküdtünk egymással. Nekem ez semmit nem jelent, ahogy neki sem. De a barátom, akire mindig, minden körülmények között számíthatok, és aki hasonlóképpen számíthat rám, ha szüksége van rám. A tanítványom volt, és vannak dolgok, amelyekben Cory túlnő rajtam, de az orvoslás terén sosem kérdőjelezi meg a szakértelmem, a döntéseimet, és mindenben támogat. Még mindig felnéz rám, és lassan elérte, hogy már én sem taknyos kis tacskóként kezeljem a munkában, másképp oktassam, mint egykor. A hírei azonban nem érintenek jól és őszinte csalódottságot érzek, amikor megtudom őket. Eszembe jut, amit előzőleg mondtam, és amit Tessa válaszolt. Az angyalok nem szeretnek bele arra nem méltó emberbe. Sajnos, jelenleg nagyon, nagyon távol érzem magamtól a méltó jelzőt. A telefonhívást azonban olyan rövidre fogom, amennyire csak lehetséges, és néhány perc múlva már az asztalhoz hívom Tessát a fürdőből. Nem erőltetem, hogy kijöjjön, csak az asztalra teszem a még meleg szendvicseket, és a salátát is kiegészítem, hogy azt is odategyem. A vitaminok fontosak, a rostok szintén, és bevallom, farkaséhes vagyok. Alig várom, hogy ezt a borzalmas napot befejezhessem végre. Csak néhány falat ételre vágyom és a kedvesem ölelő karjaira, tényleg nem kell más. Tessa kijön és leül, ám rögtön meglátom rajta, hogy valami nincs rendben. Feszültnek tűnik pedig csak jó étvágyat kívántam neki, és nem igazán tudom hová tenni a dolgot. Lelkiismeretfurdalás kezd gyötörni, amiért mégis beszéltem Coryval, és elhatározom, hogy meg is beszélem vele, hogy ezentúl csak napközben hívjon, hacsak nincs vészhelyzet. Rákérdezek azért, mi a baj, de választ nem kapok. Értetlenül ráncolom össze a szemöldökömet a kurta utasításra. Tehát én csináltam valamit, csak nem akar róla beszélni. Egy pillanat alatt ugrik is a gyomrom mogyoró méretűre, és a fáradtságnak köszönhetően már kevésbé tudom visszafogni az indulataimat, de azért próbálkozom. Csak a szám széle rándul meg sértődötten, és inkább nem kezdek bele a vitába, amelyben erőszakkal próbálnám kiszedni Tessából, mégis mi a jó fene baja lett hirtelen.
Egy szó nélkül harapok bele a szendvicsbe. Ahogy az első falat leér, a gyomrom kéjes odaadással kezdi el feldolgozni az ételt, amely egyet jelent az élettel. Finom és még meleg, perceken belül jóleső melegség kezd el átjárni, és a gyomromban felhalmozódott feszültség – bár nem szűnik meg, de – oldódni kezd. Tessa hamarabb befejezi, és most nem szólok rá, hogy kímélje magát. Csak az edényeket, tányérokat pakolja el, ennyi mozgás neki is kell, így én tovább folytatom a jól megérdemelt evést, és a gondolataimba merülve mélázok el az élet nagy gondjain. Csak akkor eszmélek fel, amikor a borospohár üveghangon koccan az asztalon. Tiltakozni akarok, de Tessa rám parancsol, és én féloldalasan, felhúzott szemöldökkel nézek rá, de már nincs erőm szólni sem. Belekortyolok a savanykás italba, és két korty után leteszem vissza az asztalra. Nem tudom mire vélni a dolgot, de ahogy átkarolja hátulról a nyakamat, jóleső melegség terjed szét a testemben, amit egyrészt a vacsorának, másrészt a bornak, és harmadrészt a teste meghitt közelségének tudok be. Tekintetemmel a lábunk alatt elterülő város fényeit nézem, de figyelek arra, amit mond, s csendben a kezére csúsztatom a jobb kezem, hogy ezzel bíztassam további őszinteségre. A hallottak után halkan szólalok meg, enyhe derűvel a hangomban.
- Azt akarod, hogy megint kiabáljak veled? - kérdezem, de csak játékból, mert őszintén megmondom, egyáltalán nem hiányzik mostanság az az énem. Nem tudom hiányolni, mert szemernyi időm nincs arra, hogy hiányozzon bármi belőle, a régi énemből, a régi életemből a biztonságon kívül. Aztán csak nézek magam elé, és nem szólok semmit. A gondolataim száguldanak a neuronpályákon az agyamban.
Mitől félek? - teszem fel a költői kérdést végül, és kicsit felnevetek, mert annyira abszurd rá a válasz, hogy magam sem hittem volna valaha, hogy ezt fogom egyszer kiejteni. Azért folytatom egy mély sóhaj után – Mindentől. Az ég világon mindentől. Félek dolgozni menni. Félek itthon maradni. Félek elaludni. Félek levegőt venni. Hozzád érni. Félek minden telefonhívástól, sms-től, e-mailtől. Szó szerint, az ég világon mindentől rettegek, ha nagyon őszinte akarok lenni – hajtom le a fejem, aztán lehajolok és megemelve a kezét megcsókolom a hozzú, karcsú ujjakat. Hogy tudnám jobban elmagyarázni?
Nehéz lenne olyan dolgot mondani, amitől nem félek. Mert tettem egy ígéretet, és napról-napra attól félek, hogy nem tudom betartani. De tudom, hogy ez csak egy időszak, Édesem. Ez csak egy kicsi, rövid időszak, és hiszem, sőt, tudom, hogy ha ezen a dolgon túljutunk, még nagyon sok, hosszú és boldog év vár ránk. Együtt. Nem múlok el, és nem igaz, hogy nem élvezem az életet. Élvezem, hogy együtt vagyunk, hogy véget értek a nagy harcok, csak...fáradt vagyok. Fáradt és kimerült, mert számomra szokatlan dolgokhoz kell hozzá szoknom. De ettől még nem sorvadok, nem kell aggódnod miattam, sőt, nagyon is elememben érzem magam. Úgy nézek ezekre a hetekre, hogy majd később, ha visszatekintünk rájuk, tudjuk majd, mennyire sokat épültünk, fejlődtünk ez idő alatt. Mint egy önismereti tréning. Nehéz utunk van, ezt elismerem, minden nap egy új kihívás, de a jutalom az mindennél többet ér. Egy boldog élet vár majd ránk, olyan, mint ez, amiben most vagyunk. Csak még klasszabb. Majd túlleszünk ezen is, ahogy minden máson. Tudom, hogy egyszer átélted már ezt, és azt is, hogy nélkülem is épp annyira erős lennél, hogy gond nélkül végigmennél a gyógyulásodhoz vezető úton, de...
Nem tudom, hogyan folytathatnám, így inkább újra beleiszok a borba, aztán megfogom Tessa kezét és magam elé húzom, hogy az ölembe ültessem. Ha megteszi, felpillantok rá, és rá mosolygok, és egy röpke, de annál érzelmesebb csókot lopok az ajkairól. Imádom a tudatot, hogy most már bármikor megcsókolhatom, akárhol, akárki előtt, és tőle sem kell arra számítanom, hogy felképel a szemtelenségemért. Jó érzés, hogy végre hozzám tartozik. Aztán türelmesen, szeretettel beszélek hozzá, annak ellenére, hogy tudom, talán épp ezzel hozom majd ki a sodrából.
Te vagy minden kincsem. Annyira szeretlek, hogy néha úgy érzem, tényleg belerokkanok, de a jó értelemben. Csodálatos nőnek tartalak, aki nem csak gyönyörű, hanem félelmetesen okos, erős, bátor, és nem mellékesen olyan makacs, mint egy egész öszvércsorda. Többek között ennek köszönhetem, hogy egymásra találtunk, és ezért is voltam olyan magabiztos, hogy sikerülni fog a műtéted. Mert minket egymásnak teremtettek, Tessa Wilson. És boldogan elveszlek a városházán, ha ez minden vágyad, és ezt a lakást is hátrahagyom, ha ezt kéred tőlem. Nekem ez nem jelent semmit. Bármit megadok, amit csak szeretnél. Leülünk, megbeszéljük, és hozunk egy közös döntést. Rendben? De van egy dolog, amiben nem szeretnék semmiféle kompromisszumot kötni. - komolyodok el, aztán felállok, és kitessékelem őt az ölemből és a gyógyszeres szekrényhez sétálva kinyitom azt, és végignézem a tabletták sorát. Büszkeség és rettegés, iszonyat és csodálat öleli körbe vérző, megsebzett szívemet.
Ezekről nem vagyok hajlandó lemondani. Tudom, hogy kaphatsz olyat is, amit az állam jobban támogat – fordulok most szembe vele, és nagyon komolyan nézek rá – Tudni szeretnéd én miért ragaszkodom ezekhez a készítményekhez? Mert én is látok dolgokat, Csillagom. Látom, hogy úgy járkálsz a lakásban, mint egy ketrecbe zárt tigris. Tudom, hogy alig beszélsz a nővéreddel és csak a szükséges dolgokat mondod el neki, ahogy a szüleidnek, a barátaidnak is. Nem panaszkodsz semmire. Nem nyavalyogsz azon, hogy be vagy zárva, nem siránkozol, hogy ki akarsz menni végre, nem számolod vissza a napokat a vizsgálatokig. Nem szólsz semmiért. De én ismerlek, és tudom, hogy szenvedsz. Nem mondod senkinek, hogy ne aggódjanak, ám ne hidd hogy vak vagyok. Én is látom, hogy kínlódsz, vergődsz a falak között. Tudom, hogy ha nem is tudatosan, de direkt szeged meg a rád vonatkozó tilalmakat, csak azért, hogy ezzel is a kezedbe vedd vissza az életed irányítását. Nem hibáztatlak érte. De itt van a tusfürdő esete is. Megvárhattál volna, pont nyolc percet vett volna el az életemből, míg leszaladok. De te csak azért is kimentél, mikor tudod, milyen veszélyekkel járhat, ha megszeged a szabályokat. De, mint mondtam, nem hibáztatlak érte, csak elmondom, hogy észrevettem. Mert amennyire csak lehet, figyelek rád. ÉS tudom, mennyire szenvedsz. Azért ragaszkodom ezekhez a gyógyszerekhez, mert bár az államilag támogatottak is megteszik a hatásukat, de ezekkel gyorsabb a gyógyulási idő. Kisebb a kockázata úgy a kilökődésnek, mint a fertőzéseknek, vagy a komplikációknak és mert tudom, hogy nem férsz meg a bőrödben, és úgyis kimész, mikor nem szabadna. Ezért rendelem hát a drágább, újabb gyógyszereket, a plusz hatóanyaggal rendelkezőeket. Hogy mielőbb kiszabadulhass abból a börtönből, amibe én kényszerítettelek bele, csak mert nem tudnék nélküled élni. Ezért rendelem ezeket a gyógyszereket, és bár bármiben, de tényleg, bármiben hajlandó vagyok egyezkedni, de ebben az egyben, Életem, nincs tágyalás. Ebben az egyben nem engedek az elképzeléseimből, és ha heti 168 órát kell is dolgoznom azért, hogy te rendbe jöjj és mielőbb felépülj, akkor azt fogom tenni. Remélem ezt elnézed még nekem. A bort pedig köszönöm, tényleg nagyon jól esett, de ebből sem szeretnék rendszert csinálni. Nem akarok Dr. Westington sorsára jutni -utalok az eltanácsolt, alkoholfüggő kollégámra, aki másnaposan elaludt egy műtétje alatt, és elszakította egy beteg artériáját, aki elvérzett a műtőasztalon.
Kiiszom a maradék bort a poharamból, aztán ásítok egy nagyot. A borospoharat bedobom a mosogatógépbe, majd becsukom az ajtaját, és Tessa mellé sétálva megpuszilom az arcát. Nem szólok semmit, csak a fürdőbe megyek, hogy megmossam a fogamat, mert a bor azért eléggé el tudja színezni. A tükörben megnézem az arcom, és bár három napos borosta van a képemen, úgy döntök, majd inkább holnap megborotválkozom. Most jó lesz ez így, ahogy van. Aztán ellenőrzöm, be van-e zárva az ajtó és az ágy felé veszem az irányt.
Ha komolyan gondolod, hogy el akarsz innen költözni, én tényleg benne vagyok. Csak akkor el kéne dönteni, melyik városrészre lenne érdemes, és ott hová. Ha holnap van kedved, esetleg nézhetnél a neten kiadó lakásokat, bár, hozzátenném, hogy teljesen jól elvagyok én a buszozással, metrózással is, ha csak a kocsi miatt akarnád itthagyni ezt a kérót– húzom le az ágytakarót az ágy tetejéről, és a díszpárnákat is a helyükre rakom az alvásidőre. Hajnalban kelni kell, de még szívesen beszélgetek Tessával, ha erre van igénye, legalább eltereli a gondolataimat arról, hogy lemaradtam a főorvosi székről. Majd alszok holnap ebédidőben egy-két órát. A minden csinnadrattától mentes esküvő, amin csak ketten vagyunk jelen azonban nem megy ki a fejemből. Talán tényleg ezt kéne csinálnunk. Csak megesküdni, és kész. De egyelőre még nem most. Előbb menjenek le a vizsgálatok nekem, és legyünk túl a gyógyulási szakasz második felén, aztán majd ráérünk ezen gondolkodni még.  

X   • X • ™️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jessica Lowndes
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
27
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Pszichológus
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
44

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Yesterday at 10:56 am
Tessa & Jamie


Nézem őt, de mintha egy másik embert látnék. Nehéz megmondani, hogy mi indította el bennem a változást, de így érzek vele kapcsolatban. A műtét óta nincsenek kifakadásai, nem emeli fel a hangját, és úgy kezel, mint egy porcelánbabát, akit fel kell rakni a polcra, és védeni a portól, és a rá leselkedő veszélyektől. Pontosan ez lenne a tökéletes hasonlat az állapotomra, mert lassan úgy érzem, hogy börtönbe akar zárni, és elvenni a kulcsot az élet lehetőségétől. A szüleim mintáját követi, és orvosként még nagyobb a félelme, hogy elkapok egy fertőzést, vagy éppen kilökődik a szívem. A donorra nincs biztosíték, ismeri a százalékokat, a statisztikai arányokat arra nézve, hogy mivel jár a sikertelenség. Nálam ezt még megszorozta kettővel, ha nem hárommal, és azt a következtetést vonta le, ha bezár egy luxus manhattani lakásba, akkor életben tarthat. Elsorvadok a négy fal között, és attól a finomkodó stílustól, amit mostanában magára vett. A listát bővítettük a mai levelemmel, miszerint megcsalt, és nem is egy alkalommal. Az életem ennél mélyebben nem is lehetne, és ha felvenném a depresszív oldalam, akkor most nekivágnék egy szakszerű érvágásnak, és a kádunkban lelnék örök nyugalomra. Nemcsak magamat, hanem őt is megölném vele. Az elmúlt hetekben döbbentem rá igazán, hogy mennyire függ tőlem. A háttér okok egyik bölcsője az önzősége, hogy megtartson, mert nem tud nélkülem lélegezni…igen tudom, hogy ez részben igaz, mert a horgonya voltam, de most van egy másik nő is, aki erre a posztra pályázik. Két bonyolult lélek találkozása égzengést indíthat el, nem beszélve a kimondhatatlan harmónia egyesüléséről, ha Cory és Jamie találkozik. Láttam a kórházban a kéklő szivárványhártyák mélyén, mikor engedélyt kért tőlem, de akkor nem fogtam fel, hogy ez mennyire súlyos kérés volt. Elvitte, hogy istápolja helyettem, mert a betegségemmel voltam elfoglalva. Gyenge lettem, leszerepeltem már pszichológusként. Jamie elveszik nélkülünk, kell neki egy biztos pont. Miért éppen a nők testesítik meg ezt a szerepkört az életében? Az édesanyja elhagyta, a másik anyja a nyakába akaszkodott, és kicsit minden nőben az édesanyát keresi. A gondoskodó nőt, aki megóvja a világ bajaitól, és ha a szerepkörök felcserélődnek, akkor kicsúszik a lába alól a talaj. A ne bánts virág alkatú hölgyemények átesnek a rostán, és nem akadnak fent a hálón. Corneliában megvan a hajlam erre, hogy átvegye felette az irányítást, de csak részben. Két bajkeverő kommunikációja adja a táptalajt nekik, és nem a felsőbbrendűség. Egyenlő felek, de félően ismerem be, hogy Jamie-nek nem ez kell. Bizonytalan lehetnék a diagnózisban, ha nem láttam volna már összeomlani számtalan alkalommal. Erősebb lett, de most is itt van a kérdőjel, a megannyi viharfelhő a feje fölött. Nem gondolkodik, csak mérhetetlenül óv, miközben ő maga megy tönkre, és nem én. Át akarja vállalni az orvos, a vőlegény, a megértő társ, a jó barát szerepét, de egyszerre nem szakadhatunk ennyi felé. Elhiszem-e neki, hogy a túlórák nem jelentenek gondot? Szívós természet, de nem annyira, hogy ne hulljon ki, mint egy jó katona. Az egészsége fog rámenni a nagy hősködésére, és akkor már rághatja a kefét is, mert lerobban. Nem lesz több műtét, sem boldog házas élet. Egy lapra tette fel a karrierjét, és a magánéletét is. Nem a mérleg két nyelvét használja, hanem egyszerre mindkettőt egy oldalon. Nem érti meg, hogy a munka az csak egy kereseti lehetőség, de nem az orvosok szemszögéből. Nem az esze miatt imádják csak, hanem az odaadása, a meginghatatlan hivatástudata miatt is, ami kevés gyógyítóban csúcsosodik ki. Megértem, hogy én lettem az összekötő kapocs, de miattam feláldozni az életét őrültség lenne. Nem ezt kívántam volna tőle, ha elmegyek. Butaság, de megijeszt vele, hogy hajszolja az elérhetetlent, és nem nyugszik le egy pillanatra, hogy körülnézzen. A jóságával a legjobbat veszi el…nem engem, hanem saját magát a környezetétől, a családjától.

A töprengésem annyira darabos, és megfoghatatlan, mert nem látom nagy véteknek, ha volt oka Cory bájait keresni, de a bennem élő nő féltékeny, és ordítana, legszívesebben neki menne. Felül tudok emelkedni a sérelmeken, az új sebeken, amiket azzal okozott, hogy másnál kereste a vigaszt, és nem nálam? Leszek annyira felnőtt, hogy megértsem nem bántani akart, hanem megvédeni? Nem tudom, jelenleg pengeélen táncolunk, és az a szép az egészben, hogy fogalma sincs róla. A feledékenysége, a nem figyelése sem bosszantanának fel, mert tipikus férfi. Elfelejtheti a születésnapokat, mit írtam fel a bevásárló listára, mikor odaadtam neki reggel, és csak a fél szállítmányt hozta haza. Panaszkodhatnék, hogy a WC tisztítás nem az erőssége, a mosogatógéppel háromszor áztatta el a konyhát ebben a néhány napban, a porszívót fordítva szerelte össze. Nem a házimunkára, meg a bevásárlásra született, de próbálkozik vele. Nagyon édesen elhumorizálja, ha valami nem jött össze, és mosolyogva adja át nekem, mert tudja, hogy meg fogom csinálni. Néha kétségbeesik, de nem retten vissza. Az én gyámoltalan hősöm. Szeretem ezt az oldalát, a puha és mackós megnyilvánulásait, ha az már nem lépi át a szuperóvó határokat. A boltos megjegyzése megtette ezt, és bosszant, ahogyan az is, hogy mennyire megértő a vázával kapcsolatban. Jamie őszintén szeretnék veled veszekedni, érezni, hogy élsz mellettem, és nemcsak egy robot vagy, aki hazajár, de csak a teste, mert a lelke már elveszett félúton.
- Az angyalok nem szeretnek bele akárkibe, csak az arra méltóba. Nem volt jó a hasonlat. – de meghagyom neki a téves eszméket. A salátát vágnám fel, de egy e-mail eltereli a figyelmét, ahogyan az is, hogy megint belebújjon a családfenntartó bőrébe. A ráncok elmélyülnek a homlokán, ezért emlékeztetem, hogy milyen szabályokat vezettünk be. A minőségi idő eltöltésébe nem fér bele egy telefon sem, de végül a szabályt az enyém csörgése rúgja fel. Most ebben a minutumban fogom fel, hogy nem vagyok képes kezelni a Cory és a közte lévő kapcsolatot. Rászabadítom a telefonra, és morogva vonulok el a fürdőbe. Becsapom az ajtót, hogy érzékeltessem vele, ez nem az az idő, mikor megértem, hogy beszélniük kell. Hallgatózhatnék, de olyan mélyre még nem süllyedtem. Megengedem a vizet, és a folyamot lesem. Minden csepp elvész, pazarlás, de naponta elveszünk belőle. A világ másik végén éheznek, és fáznak, egyetlen cseppre áhítoznak, mi meg pazarolunk. Gyorsan felfrissítem az arcomat, és szembesülök azzal a lánnyal, aki szerelmes, és gyűlöl ugyanazon percben. Küzdő típus vagyok, nem hunyászkodom meg a cél előtt, de most mégis bizonytalanság szüli a kételyeimet. Mi van, ha sosem fogok túljutni azon, hogy megcsalt, és a tettei nem fognak felérni a megbocsájtás szintjére? Mélyeket lélegzek, és az ujjaim a frottírba marnak, aztán elhúzom, és megtörlöm vele a bőrömet. A semleges illat bosszant, mert nem használhatok egy nyamvadt öblítőt sem. Milyen keserédes felismerés, hogy megint a börtönőrömmel fogok vacsorázni, mikor bekopog. Ó, igazán örülök neki, hogy letetted, és kinyálaztad magad a bigével, aki történetesen egy elme….Tessa higgadj le! Nem felelek a kérdésére, csak állok, az egyik lábamról a másikra helyezem át a testsúlyomat, aztán végül megtörök, és kimegyek. A villanyt leoltom, és csatlakozom mellé az étkezőnél, de rám sem nézek, csak egy szekundumra, amíg kihúzza nekem a széket. Megöltem Scottot, mennyi ideig tartana még egy gyilkosság? Kíméletesen tépném ki a szívét?
- Jó étvágyat. – mormogom az orrom alatt, és beleharapok étvágytól mentesen a szendvicsembe. Már nem is akarok enni, meg hülyéskedni, mikor észreveszi, hogy a szerelmes légkör elszállt, és a mélységesen felháborító csend telepszik közénk. A kérdésére, hogy valami rosszat tett-e…kapásból felelném, hogy igen. Megcsaltál, bábként tartasz itthon, mert önző vagy, de végül nem jön ki egyetlen szó sem a torkomon.
- Együnk inkább. – a poharamat odahúzom, és alaposan megrágok minden falatot, hogy jelezzem, még itt vagyok, de csak testben. A tekintetem lyukat éget belé, de aztán mikor felfigyelek a ráncok mellett a karikákra a szeme alatt, a görcsös testtartásra a végtagjainál, és az őszes bevonatra a világos hajtincsek között, akkor lehiggadok. Emlékezz Tessa, hogy ő fog tönkremenni, és nem te. Megeszem a szendvicsem felét, aztán felállok, és úgy teszek, mint aki elpakol, de igazából csak felkészülök arra, amit mondani fogok. Elpakolok a csöpögtetőből, és kinyitom a mosogatógép ajtaját. A mindennapokban veszek el, mikor eszembe jut a hűtő tartalma. A bor nem erős, de enyhítheti a feszültségbombát, ami a belsejében növekszik. Neki háttal töltök egy pohárral, aztán a talpánál fogva fordulok felé, és állítom a tányérja mellé. – Ne keress kifogásokat, csak igyál. – felszínesen veszem a levegőt, aztán átkarolom hátulról a nyakát, és én is a vörös nedűt fürkészem. – Megőrültél Jamie. Túl sok napja már, hogy a vesztedet nézem. Elmúlsz….észre sem veszed már, hogy nem szeretsz élni, mert mindent megtagadsz magadtól. Miért….mert félsz, hogy meghalok? Mások nem kaptak új szívet Jamie? Mások nem küzdöttek anyagi gondokkal, csak mi? Másoknak állami támogatás kell ahhoz, hogy meglegyen, amit hónapról hónapra elém teszel. Ezt kértem tőled…hogy szellemmé válj, és feladj értem mindent? Ez a boldogságunk záloga? Túlhajtod magad egy számla miatt, rettegsz, hogy rosszul leszek, ha nem vagy mellettem. Végigcsináltam már egyszer…emlékszel, ugye? Nem ismertél, de megerősödtem. Nem ér semmit a manhattani lakás, mert azt hiszed, hogy itt vagyok biztonságban. Egy poros lakában is túlélném, ami nem itt van. A kocsit használhatnád a mindennapokban, ha elköltöznénk. A gyógyszereimet támogatják, nem kell költened rá ennyit, nem kell a legjobb….mert mi lesz a nyereményem? Meggyógyulok, és te belehalsz a megfelelésbe? Ezt láttad bennem, a pénzéhes nőt? Jamiee… - búgom a fülébe, és lecsukom a szemhéjamat. – Te kellesz, a régi Jamiem, aki nem félt üvölteni, aki meghalt, hogy velem legyen egy fél napot, de imádta a munkáját, és a gyerekeket, akiken segített. Árnyéka vagy önmagadnak. Mitől félsz? Vegyél el a városházán. Az sem érdekel, ha zsákban megyek hozzád. Nagy esküvő….már volt egy, és mit értem vele? Nem a pénz határozza meg a hétköznapokat, hanem mi. Igyál… - adok egy puszit neki az arcára, és a vállára fektetem az államat.




Music |     | Clothes





Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jensen Ackles
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
38
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Csüt. Május 17, 2018 6:33 pm

Losing my mind  


A váza eltörése a legkisebb problémám jelenleg. Azt sem tudom, honnan volt. Nem izgat. Csak egy váza. Ki a fenét érdekel? Tessa mondjuk mindennel így van a lakásban. Minden, amihez ér, az szerinte nem az övé. Nem mondja ki, de érzékelem rajta. Nem nagyon érti még mindig, hogy én nem vagyok hétköznapi értelemben véve normális gondolkodású. Mármint, persze, felfogom, hogy a lakás piszok drága. Azt is, hogy a bútorok, a tárgyak nagy része is valószínűleg nem egy diszkontáruházból vannak. De számomra ezek nem jelentenek semmi többet annál, amik. Tárgyak. Én nem ragaszkodom ezekhez a javakhoz. Igen, igaz, hogy szeretem ezt a lakást. De ha már választanom kell, akkor a sydney-i házamat sokkal inkább szeretem, mint ezt. Ezt anyám választotta. Azért ragaszkodom inkább ehhez a lakáshoz, mert nagyon jó helyen van. Biztonságos. Tiszta. Jó ránézni, és tudom, hogy a víztől elkezdve minden a lehető legjobb. Tessának erre van szüksége. De a váza...ha csak egy matrac lenne a hálóban és egy pléden kellene ennem a padlón, az sem különösebben hatna meg. Én elsősorban orvos voltam. Ez most a második helyre szorult. Jelenleg úgy határoznám meg, hogy első sorban Tessa vőlegénye vagyok. Egy társ, egy partner, egy segítő kéz, ha arra van szükség. Játszótárs, figyelemelterelő. Sok esetben alany, hogy Tessa gyakorolhassa a pszichológiát. S mindeközben orvos, az ő orvosa, és csak ezután mindenki másé. Bolond vagyok, ha ezt így gondolom? Meglehet. De egyszer már elszúrtam. keserves árat fizettem azért, mert a karriert, a műtéteket előrébb helyeztem a szeretteimnél. Még egyszer nem követem el ezt a hibát. A halálos ágyamon nem azt fogom kívánni majd, bárcsak többet műthettem volna. Bár még többet dolgoztam volna! Bár több pénzem lett volna! Azt fogom kívánni, bár többet éltem volna! Bár jobban tudtam volna szeretni és nem pazaroltam volna az időmet baromságokra! Nos, ebből a kesergésből szeretnék minél többet lefaragni, ha lehet.
Örülök, hogy tetszik neki a virág, és látom, hogy annyira nem ájult el az ötlettől, hogy kreatívkodjunk egy kicsit azzal a pet palackkal. Megértem, lévén, hogy annyi kreativitás sem szorult belém, mint egy döglött szarvasbogárba, úgyhogy elengedem a témát. Nekem jó a filmnézés is, az is megfelel, bár elképzelni sem tudom, mennyire megviseli ez a bezártság. Csak sejtésem lehet róla, hisz sok hasonló esettel találkoztam már életem során.
- Nem, tényleg nem - értek egyet vele, és sajnálattal gondolok arra az ártatlan kis csöppségre. De ilyen világot élünk, azok szenvednek, akik nem érdemlik meg azok hibájából, akik azt nem érdemlik, hogy jól éljenek. Kicsit másként kezdem látni a világot, mióta letiltották a számláimat. Mintha eddig egy lepellel lettem volna letakarva. Burokban éltem, és tény, hogy nem kérkedtem a pénzemmel sosem, mert nem érdekelt, hogy van, vagy hogy mennyi van belőle, de ettől még kiélveztem az előnyeit. Étterem? Drága utazás? Magángép? Ne vicceljünk, az egész haveri társaságom az én gépemet használta, és sosem kértem érte viszonzást. Most, hogy ezek a luxusok már nem férnek bele a költségvetésembe, kezdek rádöbbenni a szomorú igazságra. Anyám azt mondja, hogy az ő kiadásait is átvizsgálták már nem egyszer, nincs miért aggódnom, vissza fogom kapni, ami az enyém, de...nem vagyok benne biztos, hogy akkor is vissza fogok térni a régi kerékvágásba. A bókomra elpirul és zavarba jön, amit én örömmel látok. A kapcsolatunk szilárdnak tűnik, de sokszor elbizonytalanodom. Nem önmagamban. Benne. Hogy biztos, engem akar-e még, vagy csak a kényszer szülte helyzet miatt elégedett meg velem? Hisz Tessa gyönyörű. Svájcban is a csodájára jártak az ottaniak. Ha nem én lettem volna ott, biztos, hogy szemrebbenés nélkül próbálták volna meg elcsábítani tőlem, de orvosi körökben nagy szerencsémre letettem már annyit az asztalra addigra, hogy ezen terveikről lemondjanak. Én nem elsősorban a kinézete miatt szeretem őt, nem is ez fogott meg benne először. Hogy őt mi vonzotta bennem, az mai napig rejtély számomra. De sokszor eszembe jut, hogy mi lesz, ha már nem lesz rám kényszerülve? Nem a munka miatt. Hanem bármilyen más módon? Hisz volt, amikor másokkal is megpróbált randizni. Az egyik ilyenről pont én raboltam el, bár mentségemre szóljon, történetesen tökéletesen kárpótoltam az esetért. De mi lesz, mikor rájön, hogy már nem csak én vagyok az egyetlen opció? Olykor annyira nehéz megerőltetni magam. Öregnek és rettentően fáradtnak érzem magam. Kimerült vagyok fizikailag, lelkileg, mentálisan. De nem lazíthatok, nem láthatja rajtam, hogy míg benne tombol az élet, tőlem ez a néhány hónap évtizedeket vett el. Legalább száz évesnek érzem magam. A kicsit sértett reakciót talán épp emiatt nem értem. Most mi a baj azzal, ha azt mondom, nekem ő mindenhogy szép? Kicsit elhúzom a számat, de inkább megölelem. Nem fogok ezen kattogni, mára bőven elég volt a rossz hangulatból és a kedvetlenkedésből. Csak egy-két órát szeretnék nyugalomban és biztonságban tölteni, távol a gondoktól és a világ zajától. A homlokomon azonban összeszaladnak a ráncok, amikor megtudom, hogy megint kiment a lakásból. Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire veszélyes ez rá nézve. Manhattan azért messze nem Svájc, ahol még a levegő is fertőtlenítve volt a kertben. Na, ez azért túlzás, de a hegyekben jócskán tisztább volt minden, mint ebben a koszos metropoliszban. Mit nem ért azon, hogy nem viheti túlzásba még az emberekkel, a környezettel való érintkezést? Megértem, hogy kapcsolatokra vágyik, de egy buborékban akar élni? Komolyan ezt szeretné? Mert ha elkap egy fertőzést, mert könnyelmű, akkor ott fog kikötni. Egy szobában, egy műanyagfólia mögött. Vagy egy tepsiben a hullaházban. Erre vágyik? Ezt akarja? Meghalni? Ezt egyszer már a fejéhez vágtam a műtétei előtt, de most nem emelem fel a hangom, és nem is stresszelem azzal, hogy megszidom. Csak csendesen kérem, hogy vigyázzon jobban magára. Furcsa tőlem ez a viselkedés, Russell meg is jegyezte, hogy olyan, mintha elraboltak volna az ufók és beültették volna valaki más viselkedési szokásait, de ezt is Tessa érdekében teszem. Magamban felrobbanok, vergődök, ordítok, de kifelé higgadt és csendes vagyok. Nem emelem fel a hangom, ritkán mutatom ki az indulataimat, nehogy a kelleténél jobban felizgassa magát. Őrlődöm, persze, de túlélem, és mindenki szerint jó, hogy változtam. Gondolom akkor ez jó dolog kell, hogy legyen, nem? Homlokon csókolom és a fürdőbe megyek, bár sejtem, hogy nem fog szót fogadni nekem. Hiába minden, Tessa lázad az állapota ellen. Nem azért, mert nem érti, mivel jár a veszély, aminek kiteszi magát. Csak már nem érdekli. De amennyire lehet, igyekszem megfelelően adni a gyógyszereit, vigyázni rá, s talán akkor nem okoz majd akkora bajt, hogy néha megszegi a szabályokat. Bár félek, ez csak idő kérdése, hogy megtörténjen. A gyors zuhanyzás után segítek a konyhában, de az illatozó csirke sajnos a padlón köt ki, Tessa pedig magába zuhan egy kicsit. Nem történt tragédia, de látom, hogy mennyire magára veszi.
-Jó, tényleg jó illata volt, de ismersz már, nem? Orvos vagyok. Napokig kihúzom hideg élelmen a kórházban is, nem fogok belepusztulni. Nem halt ki a csirkeállomány, tudunk még venni, és majd újra elkészíted - helyesbítek, de úgy tűnik, számára ez sem mond sokat.
-Hamarosan újra önmagad lehetsz, Életem. Csak ne légy olyan szigorú magadhoz. Még egy kis türelem. Elhiszem, hogy nehéz, de bízz bennem. Jól leszel. Csak bírd ki még egy kicsit. Nézd, honnan indultál - mondom neki, hátha ezzel kicsit javítok a hangulatán, aztán elkészítem a melegszendvicseket. Nem nagy szám, nagyjából a grillezésen kívül ezt tudom megcsinálni a konyhában, de ez is több a semminél. Boldogan teszem, ha ezzel elűzhetem a bánatát. Amíg készülnek, üdítőt töltök neki, és egy pohárban elé rakom, és a filmekről kezdem kérdezni, amiket megnéztünk. Röhejes, mennyire nem vagyok tisztában ezekkel. Egész életemben lett volna lehetőségem kimozdulni, világot látni, de sosem mentem tovább egy anatómia kiállításnál, vagy egy konzíliumnál. Az egész életem az orvoslásról szólt, még moziban sem voltam tinikorom óta, hovatovább, otthon sem néztem filmeket. Nem értem rá. Azon kevés szabadidőmet kitöltötte az, hogy egy bárban részegedtem le feszültségoldásként, gitároztam, Mayáékkal szórakoztam, de a filmezés ilyen téren sosem kötött le. Most próbálom pótolni a kimaradást, de ezen a téren a tudásom oly csekély, hogy szinte nem is mérhető. Csak a reklámokból, a plakátokból, és a liftben elcsípett beszélgetésekből értesültem arról, hogy ezek a filmek léteznek egyáltalán. Látom rajta, hogy kicsit talán bosszús amiatt, hogy nem figyeltem eléggé, de azért csak folytatom a kérdésem megfogalmazását. Ő sokkal tájékozottabb ezekről, mint én. Mosolygok a válaszán.
- Miért ne? Néha az angyalok is vétkeznek, nem? Olyanba szeretnek bele aki egyáltalán nem méltó rá - kacsintok felé ahogy átadom a salátát, mert valahogy így tudom elképzelni csak azt, hogy ő engem szeressen épp. Még akkor is, ha úgy nézném én mindent megbocsájtó, ártatlan léleknek, ahogy anyámat jóságos tündér keresztanyának. Nagyon is jól tudom, hogy Tessa mennyire kegyetlen tud lenni, ha akar, vagy ha rákényszerítik. A salátára ő sem mond nemet, aminek külön örülök, mert amellett, hogy tartalmas étel tud lenni, nagyon fontos összetevőket tartalmaz a gyógyulása szemszögéből. A telefonom zavarja meg a nyugodt idillt, és ahogy elolvasom az érkezett e-mailt, rögtön el is sötétül a tekintetem. Nagyon magas lett a villanyszámla, és nagyon nem szeretnék elmaradni vele, úgyhogy ki kell találnom, honnan szerzem meg rá a pénzt. Tessa dorgálására fel sem pillantok először, csak mikor a megbeszéltekre hívja fel a figyelmem.
- Öhm...igen...elnézést. Már el is rakom - egyezem bele és nem nem árulom el, hogy mi érkezett. Nem azért, mert titkolni akarom előle, de valahol mégis. Neki gyógyulnia kell, a többit hagyja meg nekem. Megoldom. Majd elvállalok még pár tehetősebb családot, akik gondozásra szorulnak. Sőt, a napokban megtudom, megkaphatom-e a főorvosi széket a gyerekosztályon. Jelenleg két fronton teljesítek szolgálatot. Még mindig folytatom a kutatást a kardiológián részmunkaidőben, de visszatértem a pediátriára. Nem én akartam, de visszahívtak, és azok után, ami történt, jobbnak is látom, hogy egy ideig hanyagolom a kardiológia műtéti részét. Megpályáztam a főorvosi széket, és joggal feltételezem, hogy meg fogom kapni. Pazar referenciáim vannak, és annak ellenére, hogy tudják a habitusomat, magasan vezetem a sikeres műtétek statisztikáját a legtöbb kollégámmal szemben. Ráadásul a világon majdnem egyedülálló tudással rendelkezem a magzati-sebészet területén, és a koraszülött-gondozásban is, több kórházban raktam rendbe a pediátriát, segítettem az oktató módszerek reformálásában. Nem voltam kegyes, de minden tanítványomra akik a kezeim közül kerültek ki, saját gyermekemként vagyok büszke. Szerintem joggal reménykedem a pozitív elbírálásomban. Épp elraknám a telefont, mikor megszólal az övé. Felveszi, aztán átadja nekem. Bocsánatkérően pislogok rá. Nem tudom mi oka lehet Corynak, hogy Tessán keresztül próbál elérni, mikor tudja a számomat, de azért átveszem. A kérésre bólintok.
- Persze, persze. Rövid leszek - bólintok, és hagyom, hogy elsuhanjon mellettem. Az ajtócsapódást fel sem fogom igazán, mert már a telefonra figyelek -Szia. Itt vagyok. Dylannel van valami baj?  - aggodalmaskodom, de Cory zihálva vág közbe.
- Nem, nem, Dylan jól van, Adrian játszóházba vitte Nadiával és a kicsikkel. De megtudtam valamit, és...jó lenne, ha leülnél.
Elhallgat, én pedig nem értem mire céloz, de összeugrik a gyomrom.
-Mi van, Cory? Miről van szó?
Ideges vagyok, mert Corynak olyan összeköttetései vannak, amiről talán jobb is, ha nem tudok, de így sokkal több infó fut össze a kezében. Hatásszünetet tart, fújtat. Valahol az utcán rohangál, hallom, de nem mond semmit. Rámarkolok a szék háttámlájára.
-Mi van már? Nyögj már ki valamit, különben felrobbanok! Mi van? - kérdezem feszülten, de csak akkor szólal meg, mikor elhalkul a háttérzaj és becsapódik egy kocsiajtó. Halk zúgást hallok, feltételezem felhúzta az elválasztót a sofőrnél, és néhány másodpernyi lihegés után szólal csak meg.
- Bocs, csak nem akartam, hogy esetleg kihallgassanak.
Felvonom a szemöldököm.
- -Nem vagy te egy kicsit túl paranoiás? - kérdezem kétkedve, de nem erre felel. Az eredeti kérdés ezek szerint sokkal égetőbb.
- Remélem ülsz. Nem kapod meg a főorvosi széket.
Csatt. Akkora pofonként ér a hír, hogy megtántorodok.
-Hogy micsoda? De...miért? Hisz...
- A vizsgálatok miatt úgy tartják nem lennél feddhetetlen előéletű erre a posztra. Legalábbis egyelőre. Melissa Riddle-t fogják kinevezni helyetted.
Felkapom a vizet egy pillanat alatt, nem is bírom visszafogni a dühömet.
- Melissa Riddle-t? Azt az elhízott, beképzelt, semmi tudással nem rendelkező libát? Hisz még meg sem száradt a pecsét a PhD-jén! Alig tölt időt a műtőben vagy a betegekkel, csak lepasszolja őket, és több időt tölt a kantinban, meg a pihenőben, mint az egész osztály együttvéve! Hogy nevezhetik ki épp őt?
Ellököm magam a széktől, és egy percig engedélyezem magamnak, hogy kétségbeessek.
- A francba, Cornelia. Számítottam arra az állásra! Kellett nekem az a poszt! Az több tízezer dollárt jelentett volna a fizetésemben. Kell a pénz, értsd meg! - nyögöm, és megállom, hogy tovább ecseteljem, hogy mennyire szarban vagyok. Cory türelmesen sóhajt egyet.
- Tudom, de sajnos most nem tehetek semmit. De ha pénz kell, adok, Jamie, csak egy szavadba kerül.
- Nem. - vágom rá azonnal -Köszönöm, de nem. Megoldom valahogy, már így is többet tettél, mint ami szükséges lett volna - zárom le a felajánlás elutasítását, aztán hosszan kifújom a levegőt a tüdőmből és a hajamba túrok. A melegszendvicssütőhöz megyek és kiszedem a kész ételt egy tálcára, aztán kikapcsolom a gépet. - Mindegy, azért kösz, hogy szóltál. Legalább ennyivel is többet tudok. A többit majd máskor megbeszéljük - mondom, de Cory nem akarja letenni.
- Hé, Jamie! Ma este ráérek, Adrian hajnal óta talpon van, biztos hamar elalszik. Nincs kedved találkozni?
Elgondolkozok a kérdésen, és az ösztön feléled bennem, de megrázom a fejem.
- Fáradt vagyok, Cornelia, és Tessával épp vacsorázni készültünk. Ne aggódj, semmi baj. majd máskor beszélünk, rendben? - szólok kissé higgadtabban, aztán egy gyors búcsúzás és bontom a vonalat. A telefont lerakom, és lassan a konyhasziget fénylő felületére helyezem. Feszülten sóhajtok egyet, érzem, hogy a vállaimnál ismerős görcs indul meg a mellkasom irányába. A büdös francba, hogy mindennek épp most kell összedőlnie. Még vár rám majd egy bizottsági meghallgatás, ezt tudom, de nem gondoltam volna, hogy ez közrejátszhat abban, hogy elutasítsanak ettől a lehetőségtől. Ez most tényleg rosszul érint, még a fáradtság is másodlagossá válik. A mellkasom környéke feszül és kicsit fáj, de mélyeket lélegzek, és lassan múlni kezd a zsibbadás, a kellemetlen érzés. Tessa még mindig a fürdőben van, így az ajtóhoz megyek és halkan bekopogok.
- Ne haragudj, már leraktam. Kész van a vacsora, ha gondolod leülhetünk enni - szólok be, aztán a szenvicsekhez megyek és tányérra rakom őket. Gyorsan összevágok pár szem paradicsomot és uborkát, aztán egy nagy tálban a salátához dobálom őket. Az öntetet egy külön tálban helyezem az asztalra, majd a szendvicseket is a helyükre szervírozom. Néma vagyok, a gondolataimba vagyok merülve, így nem is tűnik fel, hogy mikor jött ki, csak mikor már szinte lyukat éget a pillantása a homlokomra. Kérdőn néz rám, és erre felocsúdok.
- Jaj, bocs. Kicsit elgondolkoztam - terelem el a szót, és megvárom, míg leül, hogy alá tolhassam a popsija alá a széket, aztán leülök én is vele szemben. Az életem adnám most egy üveg whiskeyért, de megfogadtam, hogy ha ő nem ihat, nekem sem jár kegyelem és különleges bánásmód. Vele tikkadok.
- Jó étvágyat!- mondom, és megfogom a szendvicset. Még jó meleg, de már nem éget, legalábbis a teteje és az alja, ám úgy látom nem nyugtatta meg a kijelentésem. Kicsit meglep a szúrós tekintete, kikerekedett szemekkel nézek rá - Most mi van? Valami rosszat tettem? - teszem fel a kérdést, mintha nem tudnám, miről van szó. Nem akarok erről beszélni most. A jó életbe, csak enni szeretnék végre egy falatot, mielőtt összeesek és ki nem borulok. Akkora kérés? Nem akarom elmondani, hogy még arra sem vagyok képes, hogy róla gondoskodjak, mert elbasztam. Hogy vegyem így feleségül? Hogy kérjem meg a kezét újra az apjától? Hogy teljesíthetem az ígéretemet, hogy mindent megadok neki, amire szüksége lehet, ha még ezt a nyomorult lakást sem tudom fenntartani? Nem érzem méltónak magam arra, hogy férfinak nevezzenek. Nem vagyok méltó arra sem, hogy velem legyen. Öreg vagyok, csúnya és csóró is. Klasszisokkal jobbat érdemelne nálam. Főleg, hogy tudom, mit tettem azzal a nővel, aki az előbb hívott. Igaz, hogy ennek már több hete, és azóta semmi nem történt, de akkor is. Ez volt az első olyan alkalom, amikor akkor történt, amikor egy pár voltunk hivatalosan Tessával. Bár mondhatnám, hogy ez sosem fog többé megtörténni, de...akkor becsapnám saját magamat is.  

X   • X • ™️
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jessica Lowndes
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
27
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Pszichológus
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
44

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Szer. Május 16, 2018 1:52 pm
Tessa & Jamie

A könnyen jött szerelemmel az elmúlás is egyszerűbben jön. A harc nélküli delírium nem kifizetődő, és a parázsból keletkezett tűz kialszik, mielőtt igazán rátalálhatnánk az epicentrumra, mely a tűz éltetője volt. Scott-tal az elején minden olyan mesébe illően alakult. Nem szólalkoztunk össze, napestig hallgattam a történeteit, a taníttatását, és beleszerettem a személyiségébe. Az átlagos professzor, és a diáklány története, akik meglátták a másikban a szépet, és ez alapján ítélkeztek a jövőre való tekintettel is. Elvakított a nyájas modora, a keze puhasága, és mit sem sejtettem arról, hogy valójában milyen. Egy velejéig romlott férfi, aki végül a múltam szereplőjévé vált. Nem hiszek a könnyen jött dolgokban, a harc nélkül megszerzett értékeket nem tartjuk valami nagyra. Jamie más, egy igazán összetett ember, aki elsőre talán nem érné meg a küzdelmet, de ha legyőzzük a kezdeti akadályokat, akkor igazi kincsre lelünk. Jamie az arroganciájával leghamarabb az ellenszenvet váltja ki, és később a szimpátiát. A nyers viselkedése nem feltétlenül egyetlen embernek szól, ha a nap folyamán már sokan felhúzták. A gyerekekkel mindig tisztelettel bánt, ahogyan az idősekkel is. Nem volt panasz rá a betegei körében, de a személyzettel, a munkatársakkal már nem bánt kesztyűs kézzel. Az elején pontosan ezt gyakoroltam vele, sokat fejlődött, és büszke is vagyok rá, hogy a szakmai berkeken belül elért némi javulást. A magánéleti szerepek még csak most kezdődnek, és ha belegondolok, hogy ennek még csak az elején járunk. Milyen, ha igazán szeret, milyen, ha törődik, és milyen, ha veszekszik? Túl gyorsan léptünk szintet is, ha azt a kihagyott lépcsőfokot veszem figyelembe az összeköltözés, és az eljegyzés között. Megint elkalandozom, és hasonlítgatom az egyik exemet a másikhoz, amikor igazából most nem én vagyok a bűnös, hanem ő. Megcsalt egy másik nővel, és bármennyi útvonalat is járok körbe, ez nem fog változni. A kép, és a boríték pedig arra utal, hogy nemcsak én tudok róluk, hanem más is. Nem voltak elővigyázatosak, valaki lencsevégre kapta az együttlétüket, és láss csodát az információ hozzám is eljutott. A vacsorára kellene koncentrálnom, meg a hamarosan hazaérő páromra, így erőt veszek magamon, és nekilátok az előkészületeknek. Az idő gyorsan repül, és olyan természetességgel repülök a karjai közé, mintha nem órákkal ezelőtt tudtam volna meg, hogy mással is megossza az ágyát, nemcsak velem. Az önanalízis, és a találgatások egy kevés időre leállnak, mert valóban boldogsággal tölt el, hogy hazajött. A fáradtság meglátszik rajta, és ezt nemcsak a túlóráknak tudom be. Jamie öregszik, közelebb áll a negyvenhez, és az elmúlt hónapokban amúgy is látványosan adott le az igényeiből. Ezt tenné a szerelem? Nem…amit mi csináltunk az önrombolás volt, és pusztítás. A lelkemet forgattuk ki, és tettük újra össze, miközben neki fogyott az ereje. Megcsókolom, és gyengéden puszilom végig, amíg el nem távolodunk egymástól, és meg nem lep a liliommal. A fehér színnek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, de a virág fajtájának igen. Ezzel lep meg minden alkalommal, ha ki akarja fejezni, hogy mennyire szeret. Az első éjszakánknak ez volt a szimbóluma. Eljutottam a csúcsra, miközben csak simogatott. A vázáról színt kell vallanom, és meg is teszem, de nem a várt reakció érkezik. Miért kell ennyire tökéletesnek lennie, aki elnéz nekem mindent?
- Mindenképpen, majd rárajzolok egy szívet, és beleírom a nevünket, ha az megfelel. Nem tudom Jamie…én az egyszerűség híve vagyok, és a virág magában a lényeg. Köszönöm. – repesem el újból a hálámat, és szavakba öntöm, hogy mennyire sokat jelent nekem az is, hogy figyel rám, nem rest bókolni még akkor sem, ha fáradt, vagy nyűgös. Szeretem, ha mesél, akkor inkább hallgatok, de így a részesévé válok a napjának. Nem lehetek mellette, mert börtönre vagyok ítélve. Az érdekemet szolgálja az elővigyázatosság, a kényelem megteremtése, de a műtét előtt is erre utaltam. Hahó Jamie, nekem ez már a második, és nincs kedvem még hónapokig ebben a burokban létezni! Önző dolog volt a részéről, hogy elvette tőlem a döntés jogát, és a szüleim által érte el a sajátját. Megmentett, miközben egy kicsit halálra is ítélt. Bonyolult ez az életmentés, ha az ember öntudatlan, és másnak a kezében van a sorsa. Orvosok, és az istenkomplexusok. A beteg véleménye nem minden esetben mérvadó, egy haldoklónak is a jót akarják, de néha ezzel tesznek a legnagyobb kárt. Miért van szabad akarat, ha nem gyakorolhatjuk valójában?
- A Bonner pici…tényleg sajnálom őt. Nem érdemli ezt. – nem merülök bele jobban a témába, mert ha Jamien múlna, akkor már megműtötte volna, de nincs abban a kivételes helyzetben, hogy megtegye. Az eljárás óta néhány bankszámlája be lett fagyasztva, az autókat elvették, és jobb híján a fizetéséből élünk, de nekem még mindig nem tiszta, hogy ez mennyi ideig fog tartani, és hogy mennyi pénzről beszélünk. A nadrágszíjat összehúztuk, mi tagadás eléggé lejjebb kellett adni a megszokott életszínvonalából, ami nekem nem gond, de neki nehézségeket okoz a mindennapokban. Az első bevásárlás emléke megmosolyogtat, hogy mennyire el volt veszve a szupermarketben a polcok környékén. Egy kiló kenyér árát sem tudta bemérni, nemhogy egy teljes ebédre gondoljon. Neki ez alapjáraton járt, de mi halandók…én csak így nevezem magunkat, másképpen éltünk, és gondolkodtunk is. Elhatároztam, hogy valamelyik nap, ha nem lesz itthon, akkor előveszem a számlákat, de még lefoglalt a saját problémám, és a ma kiderült újabb bajforrás. Cornelia Jones eddig csak egy semleges, és kedves barát volt, de a mai naptól új szintre emelkedett, és az óvatosan kezelendő személyek közé soroltam. A bókolástól elakad a lélegzetem, és eszembe juttatja az előbbi emléket, ami csak átkúszott a fejemen, de ott volt. Micsoda éjszakákat tudhatunk a hátunk mögött.
- Neked ezek szerint még kopasz is lehetnék, de ettől én még nem érezném magam szebbnek. – újabb sérelem, ami a felszín alatt lappang. A védelmező karoktól elpilledek, és meg is lágyulok, de tudom, hogy ez kemény dió lesz a későbbiekben. A vágy már nem elegendő a szexuális együttléthez, mert a fóbiáim visszatértek. Nem mutatkozom előtte lenge ruhában, és az esti vizsgálatok alkalmával is csak a szükséges ruhadaraboktól válok meg. Gátlásosabb lettem, mint valaha. Ez vajon még inkább Cornelia karjai közé fogja űzni? A szám szélére harapok, és a zuhanyzóba eresztem, miközben nekem marad a sok kérdőjel a fejem fölött, de előtte még hamis ígéretet teszek.
- Nem megyek sehova, amíg úgy nem látod, hogy jobban vagyok. – a reménykedése hasztalan, ennél több tiltással már nem tudnék élni. A tusfürdő egy apró gesztus tőlem, mint tőle a virág. Kiakadok, de a homlokon csókolás után megenyhülök. A vacsora a lényeg, és a közösen átélt étkezés. A tepsit ellenőrzöm többször is, mire úgy vélem ez már kész. A kesztyű miatt elbíbelődöm, miközben a háttérben a terítéssel üti el az idejét. Szeretem, ha megfürdik, akkor sokkal dögösebb, és megtisztel vele, hogy a munkát a háta mögött hagyja. A mozdulatom egy ügyetlennel ér fel, mert a tepsi kifordul a kezemből, és a csirke a földön köt ki. Az ijedtségen kívül komolyabb bajom nincs, de már ettől is a világ legszerencsétlenebb nőjének érzem magam.
- Nem égettem meg magam. – szipogom, mint egy butus fruska, és hagyom, hogy megnézze a pulzusom, és vigaszt nyújtson. – Ne mondd már Jamie…láttam a pillantásodon, hogy ezt akartál enni. Mi van a hűtőben, ami helyettesíthet egy meleg ételt? – szontyolodom el, és arrébb állok, hogy ne legyek útban. A szemétben végzi a méregdrága szárnyas, én meg ettől mondhatni padló alá kerülök. A szemem a könnyektől ég, mikor magához von, és a puha pólójába fúrhatom az arcomat.
- Elbaltáztam. Mikor leszek már a régi? – szipogom, de nem ellenkezem a hűtő láttán. Jamie oldja meg a vacsora kérdését, és percek alatt varázsol valami ehetőt az asztalra. A nyál is összefut a számban az illatától is, de türtőztetem magam, és a kezemmel morzsolgatom el a maradék igazgyöngyeimet. A szendvicsek sülnek, a hangulat egy fokkal jobb lesz, mikor elém kerül az üdítő. Úgy szürcsölöm fel, mintha hetek óta nem ittam volna egy cseppet sem.
- Amerika Kapitány az első Bosszúálló….ne kezdj bele. – kérlelem a szemeimet forgatva, de ekkor már bele is merülünk a részletekbe. – Az X-men hogy jött ide…már megint elaludtál, és nem nézted. Thor jól néz ki, és a csaj csak átmeneti az ő történetében. Mit gondolsz egy szuperhős összejönne egy földivel? – mosolyodom el, és átveszem a salátát, hogy a víz alá tartsam, de meg is feledkezem a gumikesztyűről, és a kezemre folyik a koszos víz.
- Aha…jó lenne hozzá. – nem néz rám, így „eltusolom az ügyet”, és szó nélkül dobom a tányérra a zöldséget, aztán meg a telefonját bámuló fejére siklanak a kékjeim. – Mi az már megint? Nem azt beszéltük meg, hogy vacsora közben nincs telefonozgatás? – vonom fel az egyik szépen ívelt szemöldökömet, és a derekamra teszem a kezem, csak hogy éppen az enyém szólal meg. A kijelzőt nem is nézem, ha ő megteheti, akkor én is. Felveszem, de a hang hallatán lefagyok, és rideggé válik a hangtónusom is. – Szia Cornelia….igen itt van. – mondom rezzenéstelen arcmimikával, aztán átnyújtom a készülékem Jamie felé. – Téged keres. Fogd rövidre, rendben? – elönt a méreg, és trappolva hagyom el a helyiséget, egy kisebb szélörvényt sodorva a hátam mögé. Miért nem ihatok alkoholt? A kezem remeg, így a fürdőig hátrálok, majd becsapva az ajtót fordulok a tükör felé. Megcsalt. Vele.



Music |     | Clothes





Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jensen Ackles
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
38
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Szer. Május 16, 2018 3:47 am

Losing my mind  


A lakásba lépve egy másik dimenzióba lépek át. Az ember azt gondolná, egy orvosnak, egy sebésznek a műtőben kell, hogy igazán helyén legyen az esze. Ott kell állhatatosnak, keménynek, elhivatottnak lenni. Nekem mélyebb csatáim vannak idehaza. Keményebben küzdök azért, hogy Tessát biztonságban tartsam, védve a világom összedőlő romjaitól, mint azért, hogy a műtéteim jól sikerüljenek. Nem tehetek róla, tehetséggel születtem. Olyannak, amivel nem sokan rendelkeznek. De a lélek dolgaiban a menyasszonyom a legádázabb ellenségem. Minden nap kegyetlen kihívás elé állít, hogy megnyugtassam, hogy bár nem vet fel a pénz, de rendben vagyunk. Ahogy arról is meg kell győznöm, hogy mi is rendben vagyunk. Nincs köztünk semmi baj. Ő nagylelkű volt, megbocsájtotta, hogy az akarata ellen mentem, és én is eljátszom, hogy nem sérültem, amikor levegőnek nézett, pedig jószerével a karrieremet, a pénzemet, szinte mindenemet odadobtam azért, hogy megmentsem. Önző vagyok? Kicsinyes? Végtére is, nem ezért lett orvos az ember nem? Nem a háláért. Mégis, egy részem borzasztóan megbántódott azokban a napokban. Ha Russell nincs, talán már rég feladtam volna, hogy harcoljak érte. De most, amikor belépve szinte repül a karjaimba, csak arra tudok gondolni, hogy minden szenvedést megért ez a pillanat, és az összes, amelyben együtt lehetek vele. Ha Isten a szívembe néz, láthatja az igazat. Úgy van. Önző vagyok. Kicsinyes. Hálátlan. Gyerekes. De csak az övé. Minden lélegzetem, a szívem minden egyes dobbanása csakis az övé. Az övé volt, és az övé marad mindörökké.
Számon kérésemre logikus választ ad. Mint mindig. Megcsóválom a fejem.
- Hidd el, akkor is imádnálak, ha csak szendvicsen és salátán kellene élnem életem végéig. De kedves tőled, hogy megcsináltad. Eléggé elfáradtam ma - pillantok rá hálásan, de azért aggódom. Nem szabad még túlerőltetnie magát, és a csirkehús ugyan ellenőrzött telepről érkezik, de sosem lehet tudni. Elég egy hanyag szállító, vagy egy felelőtlen csomagoló, és kész a baj. Azért megkapja a virágot, és úgy látom, nagyon örül neki. Apróság, tudom én, hogy többet érdemelne, de most ennyire jut. A váza hallatán legyintek.
- Semmiség, nem érdekes. Amúgy is utáltam. Olyan lehangoló volt.
A műanyag palack láttán félrebillentem a fejem.
- Ha gondolod, vacsi után kiszínezhetjük alkoholos filccel. A fiókban van azt hiszem kék, zöld és piros. A sárga kiszáradt, mert elfelejtettem rátenni a kupakot. De legalább a fiók már szép sárga majdnem mindenütt - vigyorodok el, mert valóban, az egyik fiókot szinte teljesen átitatta a sárga filc, de így legalább egyedi lett. Legalábbis ezzel vigasztalom magam. Tessa a virággal foglalkozik, míg én lepakolom a cuccaimat, és elpakolok. Nagyon vigyázok, hogy a felső ruházatom a lehető legkevesebbet érintkezzen odakint bármivel, ami a buszos utazások miatt nagyon nehéz, ezért többször is befújom fertőtlenítő spray-vel. A kórház szerencsére bőkező ez ügyben, így nem fáj elcsennem néhány flakonnal hetente, hogy ezzel is biztosítsam Tessa számára a maximális steril környezetet. Kicsit mesélek a napomról, hogy ne érezze magát annyira elszigetelve mindentől. Mesélek neki a munkáimról, ki milyen pletykát hallott és mondott, a betegekről. Hasznos tanácsokat kérek tőle, mert azt nagyon szereti, boldog, ha fontosnak érezheti magát. Pedig fontos ő most is. Fontosabb, mint hinné, de mégis...ettől mindig felvidul, és ettől én is jobban érzem magam. Édes, mert egyszerre akar felelni mindenre. Sajnos ma nem volt időm felhívni napközben csak kétszer, mert nagyon elfoglalt voltam, de legalább a kikötőben szereztem egy kis extra pénzt, úgyhogy megbocsájtom magamnak, hogy elhanyagoltam őt. Elmosolyodok.
- Eredetileg itt volt Midtownban, nem is értem, miért olyan messzire költöztették. De állítólag pár nap és rendezik az azbeszt kérdést.  Amint megvannak a hatósági engedélyek, azonnal folytatják a munkálatokat. A Bonner babánál pedig őszintén szólva szerintem nagyon is a biztosítás lehet a késlekedés oka. Ha rajtam múlna, megműteném pro bono, de...- megvonom a vállam. A kezem hiába adom ingyen, ha a gyógyszerek, a műtő, a team több ezer dolláros költségekre rúgnak. Ha a szülők nem tudják fedezni, más utat kell találniuk, különben a gyerek meghal. Jelenleg sajnos én sem ugrálhatok kedvem szerint, mert a végén még kirúgnak, és akkor Tessa biztosításának is lőttek. A konyhába megyek és vizet töltök magamnak, aztán csak iszom a látványát. Nem tehetek róla. Imádom ezt a nőt. Az eszét. A gondolatait. A szép szívét, és itt most nem azért említem ezt, mert történetesen díjra jelöltek érte. Aminek amúgy mellesleg épp ma van az átadója, de a meghívó valamelyik fiókban hever. Nem mentem el. Nem érdekel. Majd átveszi helyettem valaki, pont letojom. Nekem vacsoráznom kell, és sorozatot néznem. Ez a feladatom. Vőlegénynek lenni. A lehető legjobbnak, amennyire csak tőlem telik. A bókomra zavarba hozom, és egy kis kacérságot engedélyezek magunknak.
- Hát, szeretem, amikor zavarba jössz. Meg azt is, amikor elakad a lélegzeted... - a tekintetem akaratlanul is a liliomra siklik. Sosem felejtem el amikor egy hasonló szépségű, gyönyörű virággal kényeztettem, és nem tudom ma sem, hogy sikerülhetett olyan rezgésszintre jutnunk, hogy ettől is csúcsra jutott. Már a gondolatra is feszülni kezd a nadrágom egy kissé, így elterelem a gondolataimat - Tőlem krumplis zsákot is viselhetnél, szemernyit sem látnálak kevésbé szépnek - zárom le a témát, és már rajta áll, hisz-e nekem, vagy sem. Mondjuk ez többnyire azért lehet, mert bármit vesz is fel, valahogy a képzeletemben mindig pucéran jelenik meg. Talán mégsem annyira a ruha teszi az embert. Végül hátulról ölelem át, hogy ismét kifejezzem, mennyire szeretem. Muszáj annyira sokszor mondanom, amíg már meg nem unja. Túl sok van a rovásomon, és már tudom, mennyit számít minden életben töltött perc. A kezemben tartottam a szívét. Most az ő kezében van az enyém. Elenged tusolni, de a boltra azért felkapom a fejem, és összerántom a szemöldököm.
- Ugye tudod, hogy nem szeretem, hogy kijársz a lakásból? Tudom, borzalmas lehet egész nap bezárva lenni, de a gyógyszerek miatt neked egy borzasztóan veszélyes. Kérlek, könyörögve kérlek, ne menj ki többé, oké? Amint a vizsgálatok azt mondják, szabad vagy, ígérem, minden lehetséges helyet meglátogatunk, amit csak szeretnél. De féltelek. Kérlek...vigyázz jobban magadra. A tusfürdőt viszont köszönöm - csókolom homlokon, és nem, azért sem emelem fel a hangomat. Fel kell fognom, muszáj megértenem, hogy neki ez nem az élet, csak egy börtön, ahol egész nap egyedül van. Itthon maradnék vele. Tényleg. De most nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Dolgoznom kell, hogy ő jól lehessen. Nem beszélhet betegekkel még online sem, így fizetése sincs, és nagyon sok a kiadásunk. Már nem tudom miből tudnék lefaragni ennél is többet, és ha csak nem akarom az összes ismerősöm nyaggatásának beadni a derekamat, egyhamar nem fog nagyobb pénz állni a házhoz. Ezért is lett eltolva többek közt az esküvő is. Csak a gyűrű, ami megmaradt a tervekből egyelőre. De arról az egyről nem és nem vagyok hajlandó lemondani. Az a kezén marad akkor is, ha nekem kérges lesz a tenyerem a sok lapátolástól, ládacipeléstől, vagy ha gyalog kell minden nap munkába járnom és haza. Mert érte megéri az áldozat. Bárcsak ő is elhinné ezt nekem.
A fürdőbe sietek, és csak néhány perc erejéig engedem magamra a vizet, míg ismét kicsit ellazulhatok. Elég mára a gondokból. Majd holnap folytatjuk tovább a harcot. Itthon béke kell, hogy legyen. Még van étel az asztalon. Még Tessa gyógyszerei sosem késtek egy percet sem, és ha nem is nagylábon, de megélünk. Eszembe jut a kocsi biztosítási díja, ami most lesz esedékes, és nem kevés. majdnem kétségbe esek, hogy hogy fogom kifizetni, mire eszembe jut, hogy van egy biztosítási alapom, amihez törvényileg nem nyúlhattak hozzá. Ez betegbiztosítás és egyéb biztosítási díjakra lett létrehozva. Anyám ötlete volt annak idején, hogy ha bármi történne, a világ minden táján legyen életre szóló biztosításom baleset, kórházi kezelés, ápolás, és néhány egyéb biztosítási helyzet okán. Azt hiszem abban az autóra is van egy részszámla, majd holnap felhívom a biztosítót és rákérdezek. Ha nem megy, akkor meg átváltok éves biztosításról havira. Hosszú távon azt hiszem így kicsit drágább, de így nem kell egyszerre kifizetni. Az is valami. Az új tusfürdő kellemes illatú, bár a szívem szakad meg, mert épp múltkor néztem, hogy mennyire rohadt drága. De ha neki ez tetszett, hát ez tetszett, legalább ennyi öröme legyen, ha már majdnem minden nap halszagúan érek haza. A fürdőből kilépve a konyhában találom, ahol a sütőhöz hajol épp le. Őrjítően szexis, ahogy ezt csinálja. Mocskos fantáziám azonnal beindul, és már szinte látom magam előtt, ahogy gyengéd erőszakkal lenyomom a hátánál fogva a konyhaszigetre, aztán lehúzom a nadrágot róla térdig, és így, állva teszem magamévá a szénné égő csirke mellett. Ki vagyok rá éhezve, ez az igazság. Cory nemrég említette, hogy mióta Tessa bekerült a kórházba, nem voltam vele, de sem időm, sem kedvem nem volt Coryhoz. Tessát nem helyettesítheti, és én most senki másra nem vágytam, csak rá. De rá olyan mérhetetlenül, hogy rendesen fájt már. Viszont türelmesnek kell lennem, nem szabad kimutatnom, mennyire sóvárgok, mert akkor vagy rosszul fogja érezni magát miattam, vagy pont, hogy előbb akar olyat tenni, amit nem szabadna, és az árthat neki. Túlélem még pár hétig. Kiverem hát újfent a pajzán gondolatot a fejemből és inkább hozzálátok a terítéshez. Már a poharakat teszem a megfelelő helyre, amikor meghallom a csattanást. Azonnal ledobom a kezemből a villákat és késeket, és gyorsan oda futok.
- Megégetted magad? - kapom el a kezét, tudatosság nélkül is a pulzusára tapintva. Szerencsére normális, kicsit szapora, de amúgy nincs baj. Égési sérülést keresek az ujjain, a kezén, mert egy nyílt sérülés számára akár végzetes is lehet, de szerencsére úgy látszik nem sérült meg. A csirke viszont a padlón landolt, Tess pedig nagyon bánatos lett. Elérzékenyülve húzom magamhoz a sült csirke gőzölgő teteme felett.
- Ó, édesem, nincs semmi baj. Tudod mit? - kérdezem, és eltávolodva tőle a szemébe pillantok gyengéd imádattal - Ma amúgy sem volt túl nagy kedvem a csirkéhez. Gyere, szétnézünk a hűtőben. Legfeljebb eszünk melegszendvicset. az sem rossz - mondom, aztán lehajolok, és a tűzforró ételt gyors mozdulatokkal vissza dobálom a tálcára. Kiesik a szemem a helyéről, olyan éhes vagyok, az illata pedig mámorító, de Tessa nem eheti már meg ezt a csirkét, mert hiába sült gyönyörű ropogósra, de leesett. Tudja ő is a szabályt. Ha nem steril, azonnal kuka. Az meg már milyen lenne, ha én két pofára zabálnám a csirkét, ő meg vajas pirítóst enne. A csirkét a kukába hajítom a körettel együtt, és kézen fogom a nagyon elanyátlanodott szépségemet, és magamhoz húzom - Na, ne légy ilyen szomorú, Nyuszi. Tényleg semmi baj. Tudom, hogy sokat fáradoztál vele, de annyi baj legyen. Ez csak a gyógyszerek miatt van. Időnként az izomreakció az agyadban nem elég gyors, kihagy. El fog múlni, Kicsim. Ígérem, hogy el fog múlni. Szeretlek, Csillag! Most és mindörökké - vigasztalom, s aztán ha engedi, a hűtőhöz vezetem. Kinyitva némi válogatás után pulykasonkát és sajtot veszek elő. Pillanatok alatt fektetem egymásra a szeleteket váltogatva, majd kenyérre fektetem őket, amelyeket megvajaztam előzőleg, és berakom a melegszendvics sütőbe. Míg a szendvics elkészül, leülök a magasított bárszékhez a konyhasziget mellett. Fáradtan dörgölöm meg a szemem és nagyot ásítok.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én állva el tudnék aludni. Úgyhogy a te feladatod lesz felébreszteni, ha elalszom a következő rész főcíménél. Meghalok, ha nem tudom meg, mi lesz a folytatásban - állok fel mégis, hogy üdítőt vegyek elő és töltsek neki. Én maradok a víznél. Elé rakom a poharat - Most amúgy nem értek ebben valamit. Akkor Amerika Kapitány egy kísérlet útján lett szuperhős, ugye? És Thor ő egy skandináv isten, aki beleszeret egy földi csajba. Mondjuk, ha engem kérdezel, akkor az a bige tök rusnya, és azt ugyan értem, hogy ő miért esik bele a skandináv hegymászó alsógatya modellbe, de hogy a pasi mit eszik azon a csajon? Na, fogalmam sincs. Talán az ő bolygójukon magasabb a levegő oxigénszintje, és mikor a Földre jön, oxigénhiányos állapotba kerül az agya, és...- Tessa pillantását látva befogom a számat inkább és nem kritizálom tovább a csajt, de folytatom - Mindegy. Szóval, ezt értem, meg Hulkot is. Nagyjából megvannak. De hogy jönnek ide az X-menek? Mármint...érted. Ezek elvileg egyszerre léteztek egyazon világban, egyazon idősíkban, nem? Akkor hogy-hogy nem találkoztak egymással? Vagy legalább olvastak volna egy újságcikket. Vagy facebook bejegyzést.
Megcsóválom a fejem, de jelez a sütő, úgyhogy felpattanok, és lelkesen kikapom a ropogós szendvicseket a sütőből. Egy-egy tányérra teszem őket, majd a hűtőből előkapok egy zacskó salátát és Tessa felé nyújtom.
- Megmosnád kérlek? Addig én vágok össze paradicsomot és uborkát. Egy könnyű saláta jól meg a melegszendvicshez, nem gondolod? - kérdezem, és előveszem a saláta öntetet is. Saját készítésű, tegnap csináltuk, és első próbálkozásra nem is lett rossz. Igazából rájöttem, hogy imádok Tessával főzni. Baromi jó muri, és nagyon sokat lehet spórolni vele. Az asztalra helyezem a tányérokat, amikor csipog a telefonom. E-mailem jött. Megnyitom, és egy pillanatra elkomorul az arcom. A villanyszáma jött meg. Elég sok. 145,75 dollár. Ezek szerint vagy egy gyártelep van a villanyórákra kötve, vagy megint emelték a díjakat. A franc bele ebbe a kerületbe, hogy azt hiszik, mindenki, aki itt lakik multimilliomos. Ja, rajtunk kívül tényleg mindenki az.

X   • X • ™️
[/quote]
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jessica Lowndes
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
27
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Pszichológus
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
44

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Szer. Május 16, 2018 1:56 am
Tessa & Jamie

Valahogyan képtelen vagyok elhinni, hogy ez velünk történt meg. Meséltünk egymásnak a legféltettebb problémáinkról, egymásnak esve üvöltöttük a másik arcába a hibáit, de aztán eljutottunk ehhez a végkifejlethez. Cornelia Jones, a szinte már éteri magasságokba emelkedő topmodell alkat, apuci kicsi lánya, mely valljuk be, de még Jamien is meglátszik, mert nem egy hétköznapi családból jött, hanem egy orvos dinasztia leszármazottja. A nevét úton-útfélen megismerik, Cory meg a címlapokról köszön vissza. Beszélgettem sokat ezzel az isteni nővel, és én láttam a másik arcát. A kétségbeesett, a rajongó nőét, aki igenis felnézett Jamie-re. Ki ne nézne fel ekkora pályafutással? Na, de ki az, aki el is éri nála, hogy lefeküdjön vele? Mindig úgy képzeltem el, hogy Jamie érzelmek alapján választja ki a társát. Nem tartottam az egyéjszakás kalandok csődörének, túlságosan ragaszkodott bizonyos emberekhez, így elképzelhetetlen, hogy pont ő ugrott volna bele egy ismeretlen ágyába. A testi vonzalom egy eszköz, de ha nincs mögötte tartalom, akkor az én vőlegényem sem kapható rá. Az első félórás duzzogás, és kieresztett gőz után a miérteket kutattam. A naplóm egy újabb hasítéka bánta ezt, ami már tele volt annyi szennyel, hogy féltem, ha valaki egyszer is elolvassa, akkor felfedezi az új énemet. Elővettem az első jelöltet, a nagybetűs tökéletességet. Victoriával vajmi kevés információval rendelkeztem, de az első szerelem gyanánt más kiindulási pontom nem volt. Szőke haj, csini pofi, és Jamie alatt dolgozott. A rajongás tuti megvolt, és szerintem minden esetben a nők szúrták ki előbb őt, mintsem észrevette volna szegénykém, hogy kinek is kell valójában. A kapcsolat szakmainak indult, talán elvarázsolta az eszével? Oliviának is ugyanezek szerepeltek a vonzódási listán? Ez a két nő közelebb állt az én személyiségemhez, mint Coryhoz. A sebzettség egy alap, de a magabiztossága kiköpött Woodward. Génkezelt ikertestvérek is lehetnének, ha megfordítom a tükröt, és eléjük tartom. Na, cicáim mi volt a tanulság ebből? Egyformák vagytok. A pénz, és a mocsok világában nőtettek fel, ahol a bokron is hatalom terem, azt hittétek, hogy az élet is aranytálcán kínálja a megoldásokat a problémáitokra…pedig nem. Az arrogáns Jamie közelebb áll Coryhoz, mint hozzám. Nem véletlen, hogy kezelnem kellett, ha belegondolok. Miért van az, hogy a pénz megöli az emberséget, és növeli az emberi egót? Sérültek mindketten, ez nem tagadás, szimpla ténymegállapítás. A vagyonukkal nem hozhattak vissza életeket, mint James, vagy a megannyi elveszett gyermeklélek. Adakoztak is, de hol volt a metszőpont? A lelkük legmélyén kellene keresnem a válaszokat? Fáradok, az arcomra kiülő gondterheltség az egészségem kárára mehet. Bizonytalanság fúrja szét a szívem belsejét, mert nem kételkedem a felém irányuló emócióiban, de abban már igen, hogy mással is megossza ezt az intimitást? Mitől rettegek a legjobban? Tudják, a nők fele azon aggodalmaskodik, hogy egy fiatalabbra cserélik le, egy jobbra. Ó, én nem azért láttam vetélytársat Cornelia Jones-ban, mert egy bombázónak született, hanem, mert érzelmileg került közel a vőlegényemhez. A fejlett érzelmi intelligencia súlyosabb károkat okozott, mint néhány lopott pásztoróra. Meg fognak rökönyödni, de én sosem rajongtam túlzottan az emberi porhüvelyért. Ostobaság kimondani, de Jamie sem a testével láncolt magához, hanem az eszével. Ha boldoggá tenné, hogy egyszerre én és Cornelia feküdjünk az ágyában, még bele is mentem volna. Nem féltékenykedem ok nélkül. Közöttük egészen más a kapocs, és az ismétlődő tendenciát figyelembe véve alapos okom van azt feltételezni, hogy ez egyfajta menekülés. Mi hiányzik belőlem? Felocsúdom, mert a vacsora nem fog magától elkészülni, és a rendetlenség sem összeállni. A szemetesben landol a megannyi üvegszilánk…nem vagyok takarítómániás, de fóbiám lett a steril környezettől. Gumikesztyűben mosogathatok, csakis bőrbarát szerekkel, nehogy kémiai vegyületek szívódjanak fel a hámrétegemen keresztül, és okozzanak valamilyen károsodást az új szervemen. Az ablakon kidobott pénz. Hiába kérleltem legutóbb Jamiet, zokszó nélkül emelte le a polcról a drágább takarítószereket, és higiéniai kiegészítőket. A gyógyszertárból kapok minden második héten fürdetőt, nehogy infekciónak tegyem ki a legyengült szervezetemet. Egy orvossal élek, borzalmasan kiszolgáltatott életmód, de lenyelem a békát, mert szeretem. A krumpli pucolás közben könnye égetik a szememet, de megbirkózom a tettekkel. A rozmaring, és a csirke kombója laktató, a hús ellenőrzött beszállítótól van…naná, mert mi lenne, ha madárinfluenzás lenne? Aj, nem is merek ilyesmivel viccelni Jamie társaságában. Szegény madár már nem is elékeztet az igazi formájára. Sószegény ételek…meghalnék egy jó steakért, de egyelőre nem ehetek olyasmit. Túl rizikós. Az étel a sütőben, én visszasétálok az asztalhoz. A kép a retinámba égett. A feladóról el is feledkezem, mert nagyobb teher nyomja a vállamat. Az idő fontos, így elrejtem, és éppen sikerül időben elkészülnöm, mert megérkezik Jamie. Az ajtóban elfordul a kulcs, és megjelenik teljes életnagyságában. A suhanás rövidke, a lakás nem túl nagy, így méltóképpen üdvözölhetem. A vetkőzést sem engedem neki, simán a nyakába csimpaszkodom, mint egy majom, és puszival édesgetem magamhoz.
- Mi bajod lesz, ha egy kicsit eldőlsz? – puszilom végig az orrát, és a szemüvegem nekiütközik a bőrének. Megint hal illata van, de nem teszem szóvá. A meséje egy fokon még hihető, de melyik gazdag ember menne oda le? Jó partnerként csak elraktározom az infókat, de az egyszer biztos, hogy utána fogok nézni ennek a részmunkaidős mesének. A lapát kezei a derekamon pihennek meg, és látom, hogy elidőzik egy másik univerzumban. Ez én vagyok, nem megyek sehová. A vacsora említésére felborzolja a szemöldökét, és furán méricskél.
- Főztem volna veled, ha nem vagyok bezárva egész napra. Milyen leendő feleség válik belőlem, ha nem meleg étellel várlak haza? – némi irónia is meghúzódik a szavaim mélyén, de mikor előkerül a virág…valahogyan megszűnök egy kicsit féltékeny picsának lenni. Apró gesztus, de jelentős. Óvatosan veszem el a virágot, és máris bűntudatot érzek az összetört váza miatt. A szemhéjaim lecsukva szagolok bele, és hagyom, hogy elszárnyaljak egy virágos mezőre, vagy egy másik országba.
- Eltörtem a vázát…véletlenül. Remélem nem baj. Nagyon ügyetlen tudok lenni. – szelíd mosoly költözik az ajkaimra, de az igazság az, hogy édesem, ha nem a vázát töröm el, akkor a te szemed világát vettem volna el. Gondosan keresek egy műanyagpalackot, és abba a vízengedés után, bele is állítom a szerzeményt, a papírt meg kidobom a szemetesbe az üvegszilánkok mellé. Tessa nem figyelsz eléggé a részletekre.
- Mennyi ideje tart a felújítás…mit is mondtál, hogy hol volt eredetileg ez a rendelő? Ó, ez nem jó hír. Mi az oka a késleltetésnek? Ugye nem pénzhiány? – kérdezek vissza őszinte kíváncsisággal. A szívműtétek nagy része, ha nem magánúton van rendezve, akkor a drága vezetőktől függ, és a politika keményen jár el az egészségüggyel. Akinek nincs biztosítása, vagy nem bírja megtéríteni az árát a kezelésnek, akkor meg sem kapja, és belehalhat. Nem számít, hogy egy csecsemőről van szó, vagy sem. A konyhában teszek-vele, mire előkerül, és egy pohár vízzel a kezében bámul engem.
- Jamie zavarba akarsz hozni? – igazgatom el az asztalon a virágot, mert nem tetszik a fekvése a palacknak. – Szép vagyok, ha van rajtam smink, és nem éppen egy tréningnadrágban feszítek. – közlöm vele nem túl humorosan, de mindig elvörösödöm, ha bókol. Meg lehet ezt valaha szokni? Azt hiszem sosem. Hátulról támad be, és ölel át, akár egy védelmező. A felkarjára fektetem a tarkómat, és szemezek vele tovább.
- Rendben, de siess, mert melegen jó a csirke. A tusfürdődet lecseréltem, mert az előző bántotta az orromat. – heccelem, holott csak kifogyott, és lementem a sarki boltba. Talán ennyi luxus nekem is jár, de túl drága, így ez sem lesz megszokott. A távozásával együtt feléled a bizonytalanság, de van, ami lekössön. A kesztyűvel tárom ki a sütő ajtaját, és kukkantok be. Még két perc, és ropogós lesz. Az ígéretét betartja, mert éppen behajolva ér a felismerés, hogy végzett a zuhannyal. Nem sok időm van azzal foglalkozni, hogy ne égessem oda, mert leköt az a tudat, hogy mennyire szexi, ha a tus alól jön ki. Az enyém…ezt dobogják ketten is. – Mindjárt kész, ne legyél türelmetlen. – játékosan rovom meg, és miközben előkészíti a terítéket, már ki is teszem a sütő tetejére a vágódeszkát, és arra emelem rá fél kézzel a tepsit, de meginog a csuklóm tartása, és fejjel lefelé borul ki a padlóra. – Az istenit…Jamie… - keseredek el, és nem bírom türtőztetni magamat. A könnyek maguktól törnek utat, mert nem vagyok képes egy vacsora megfőzésére sem.



Music |     | Clothes





Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jensen Ackles
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
38
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Szer. Május 16, 2018 12:28 am

Losing my mind  


New York utcái szokatlanul kihaltnak tűnnek most. A busz rázkódik és irtóra büdös, a mellettem lévő ülésen egy kimerült építőmunkás tátott szájjal alszik. A lehelete alkoholtól és rohadó fogaktól bűzös. Fáradt vagyok. Nem a munkától. Azt megszoktam. Inkább a kétségbeeséstől. Éjjelente álmatlanul hánykolódom az ágyban. Az ágyban, aminek az árából fedezhetném az ehavi villanyszámlát, Tessa gyógyszereit és három havi benzinköltségemet. De nem teszem. Az az ágy kényelmes, és Tessa nem tudhatja meg, hogy annál is nagyobb a baj, mint hittem. Az autóbusz ablakán visszatükröződik az arcom. Farkasszemet nézek magammal. Ki vagy te? Mi vagy te? Undorral fintorodom el magamtól. Egy öregember néz vissza rám. A szemem fakó és élettelen, körülötte ráncok gyülekeznek, a homlokom felhősnek tűnik. Pedig nem aggódom. Vagyis, már annyira folyamatossá vált, hogy fel sem tűnik. Ez az érzés. Mintha sosem akarna megszűnni. Kínzó és fájdalmasan magányos.
Előre nézek a busz belsejébe. Ugyanazok a fakó tekintetek, sápadt, színtelen arcok. Szürke mind. Nincs fényük. Sóhaj hagyja el a mellkasomat, és az ölemben fekvő lapokra futtatom a tekintetem. Plusz műszakokat vállaltam a kórházban, és részmunkaidőben - még magam sem hiszem el, hogy erre képes voltam, de - a kikötőben segédkezem rakodómunkásként. Én. Dr. James D. Woodward. Másként nem megy, és részben szégyellem a dolgot, részben letojom, de ez még így sem elég. A bankkártyáim közül majdnem az összeset befagyasztották. Ha Cory nem veszi meg a lakásomat, minden teketória nélkül utcára kerültem volna. Most szívességből lakhatok a lakásban, amiért jelképes összeget fizetek albérlőként. Röhej az egész. A fizetésem felét letiltották. Őszintén szólva azt sem tudtam, hogy mennyit keresek. Sosem volt gondom a pénzzel, mert nem érdekelt. De most, amikor nincs, nagyon éget a hiánya. Azt hittem, tudok enélkül élni, de bevallom, hiányzik a luxus. A kocsim. A jó éttermek, és a magánrepülővel való rendelkezés. Bár, ha igazán mélyen magamba nézek, nem ez a lényeg. Inkább a tudat, hogy biztonságban vagyok. Tessa kórházi költségeit részben kifizettem, de néhány számlát így is Cory és az öcsém fizették ki. És még mindig iszonyú sokba kerülnek a gyógyszerei, a kezelési költségei. Nem akartam beleegyezni, hogy Cory és az öcsém kisegítsenek, de végül beláttam, hogy ha még a kamatos kamatot is letiltják a fizetésemből, éhen halhatunk Tessával. Hát belementem. El sem tudja képzelni senki, micsoda szégyenérzetem van emiatt.
- Hol lehet még ennél is többet spórolni? Ezt...hogy kell csinálni? - morgom magamban, és újra felpillantok. Egy csokoládé bőrű, telt alkatú nő kopott csizmájára vetül a pillantásom. Aztán feljebb. A kabátja biztos nem új, talán több éve használja. Az ujjánál egy kicsit elengedte a varrás, és a gallérja is úgy van megjavítva, de valószínűleg nem volt otthon bézs cérna, mert helyette kékkel lett megcsinálva. Nem feltűnő, de sebész vagyok. Könnyen felfedezem az apró részleteket. Hálós szatyrot szorongat, ujjai krónikus ízületi gyulladástól göcsörtösek. Fájdalmai lehetnek. Folyamatos, olykor kínzó fájdalmak, amelyek nem hagyják aludni, és néha összerántják az ujjait. Egy hálós szatyrot szorongat, egy részen meg vannak lazulva a szálak benne. Néhány öltéssel biztosítani tudnám, hogy a szatyor ne szakadjon ki, de nem mozdulok. Narancs, némi répa és zöldség, egy csomag tészta les ki a hálón keresztül. A többit nem látom. Mellette aprócska gyermek ül, lehet vagy öt éves. Lábán új cipő, a kabátja még talán ki sem volt mosva. Vidáman nézelődik az ablakon át a városra és közben csacsog a mellette ülő asszonynak. Talán a nagymamája, talán az anyja, meg nem tudnám mondani. Az asszony szeretettel simítja meg a fejét.
- Tényleg, drágám? Ez biztosan nagyon izgalmas volt. És, hogy volt tovább? - kérdezi érdeklődve, majd elmosolyodik, mikor a gyerek felé nyújtja a kezében tartott hot-dogjának a maradékát.
- Kérsz, anya? Még meleg!
Akaratlanul is elmosolyodom a gesztuson. Az öcsémet juttatja eszembe. Akárhová mentünk, családdal, vagy csak anyával, kettesben, sosem jöttünk úgy haza, hogy a testvérünknek nem hoztunk valamit. Egyszer egy egész doboznyi jégkrémet kellett a kukába dobni, mert Peter hisztirohamot kapott a boltban, amikor anya nem akart nekem is jégkrémet venni. Persze, beadta a derekát. A jégkrém pedig persze teljesen szétolvadt mire hazaértek. De azt hazudtam neki, az egészet befaltam, nehogy megbántódjon, hogy elrontotta a meglepetésemet.
A nő a hasára fekteti a kezét és kicsit előre dugja.
- Ó, edd csak meg, szívem. Én olyan sok finomságot ettem a munkahelyemen, hogy szerintem vacsorázni sem fogok tudni. De te csak egyél nyugodtan. Isten boldog, ha téged boldognak lát, és én is. Még hosszú az út hazáig, későn lesz kész a vacsora. Egyél csak.
Hazudik. A tekintete árulja el. Elszorul a szívem, mert tudom, látom rajta, hogy nagyon is éhes. Csak nem akarja, hogy a gyerek meglássa rajta. Elgondolkozok a látottakon, és elfordítom a fejem, mielőtt feltűnő lenne. Szóval, így csinálják? Hazudnak? Azt mondják, jól laktam, közben pedig éheznek? Új cipőt vesznek a gyereknek, miközben az övéken befolyik a víz? Hát ilyen az igazi szeretet? Az önzetlenség? Vajon én képes vagyok erre? Vajon...ezt meg lehet tanulni? Vagy erre születni kell? Ehhez születni kell valahová, különben sosem leszünk képesek ehhez hasonló döntésekre? A hajamba túrok és felállok. Már nem leszek okosabb, túl fáradt vagyok ehhez. Az ajtóhoz megyek és megnyomom a gombot. Le kell szállnom, hogy hazagyalogolhassak. Még egyszer odapillantok a nőre, aki mellett a gyerek csak beszél és beszél, mit sem sejtve arról, mi lehet az igazság a szűkös vacsora és az anyja kopott, lukas cipője mögött. Egy hot-dog ára talán többet jelentett, mint azt bárki gondolná. Ha most gazdag lennék, megfognám a kezét, Asszonyom. Elvinném egy üzletbe, hogy új, meleg cipőt és kabátot vegyen magának. Kifizetném a számláit, amivel el van maradva, aztán segítenék felújítani a lakását. Jobb iskolába íratnám a fiát, és letétet helyeznék el a nevére. A diplomája után kaphatná csak meg, de legalább lenne biztos jövője. Okos gyerek, sokat beszél, de jó szívű. Nem hagynám, hogy a világ elrontsa. Úgy, ahogy engem.
Nyelek egyet, és gondolatban elbúcsúzom a nőtől é a fiától. Nem gyógyíthatom meg a világot. És most egy fillért sem adhatok oda abból, amim van, hisz buszra kell. Holnap is munkába kell mennem, a kórház messze van innen, és nekem hatra be kell érnem. Egy utolsó kanyarral fordul a busz a megállóba, ám meggondolom magam. A zsebembe nyúlok, és mintha a földön találtam volna, a kisfiúhoz lépek. Rá mosolygok.
- Üdv, elnézést, de...mintha láttam volna anyukád zsebéből kiesni ezt - nyújtok át neki egy húsz dolláros bankjegyet. A kisfiúra mosolygok, az anyja döbbenten pillog rám. Elnézést kérően mosolygok egyet, hisz tudom, hogy ezzel most kicsit talán megaláztam, de...ennyim van. Nem tudok többet adni. Mielőtt ellenkezhetne, leugrom a buszról, és az már hajt is tovább. A nő még mindig döbbenten néz le rám az üvegen keresztül. Én bátortalanul emelem fel a kezem.
A busz tovább hajt, az ismeretlen nő a semminél talán többet tehet holnap. Majd kelek korábban és besétálok holnap munkába. Úgysem árt a testmozgás. De többet már tényleg nem adhatok. Megcsörren a mobilom. Cory az, felveszem. Míg elsétálok a metrómegálló bejárata mellett, beszélgetek vele. Semmiségekről. Dylanről, és arról, hogy Adrian milyen meglepetést hozott neki haza. Mosolygok a telefonba, mert örülök, hogy jól vannak. Békésen telnek a napjaik. Mi svájc óta nem találkoztunk. Hiányzik, de most túl elfoglalt vagyok. És nem is akarom, hogy minden gondomról tudjon. Megígértem neki, hogy ha nem bírom, beszélek. De még bírom. Bírnom kell. Néhány utcányi sétát megteszek, mire befejezzük a társalgást. Nem mondom el, hogy dokkmunkásnak álltam, azt hazudom, amit Tessának is: egy kikötő melletti kisebb rendelőben dolgozom részmunkaidőben, azért vagyok folyton olyan halszagú. Lerakom a telefont, és az egyik sarkon lévő virágosnál veszek egy szál fehér liliomot. Ennyi talán még belefér a költségvetésbe. Csak barna papírba csomagoltatom, aztán sietek is tovább. Még kb. háromnegyed órát sétálni kell, mire elérek a háztömbig, és így sajnos nem fogok pontban odaérni, a megbeszélt időre, de azért annyira sokat késni sem. Csak pár percet. Luxuskocsik parkolnak minden lehetséges helyen, mikor végre elérem a környékünket,  és ahogy beérek a házba, szinte már idegennek érzem magam. Alázattal köszöntöm a portást. Visszaköszön, de nem állok meg. Csak a liftig akarok elérni. Odabent, amint becsukódik az ajtó, a táskám mélyére süllyesztem a bankszámla kivonataimat, gondosan elrejtve a kutatási anyagom közé. Tessa nem tudhatja meg, mekkora a baj.
- Megoldod, Jamie. Ez a dolgod. Megmentetted őt. Most az a dolgod, hogy megvédd - mantrázom magamnak, bár tudom, hogy talán ehhez már túl késő. Az ajtó elé érve nem veszem ki azonnal a kulcsaimat. Csak a nehéz ajtónak döntöm a homlokomat, és mélyeket lélegzem. Miért gördít elénk állandóan akadályokat az élet? Mi a célja ezzel? Tanítani akar? Bölcsebbé tenni? Megfontoltabbá? Vagy csak ez a lét maga a földi pokol, ahol csupán egy röpke pillanatra tapasztalhatja meg az ember a jót és a szépet, hogy aztán egész életében azt keresse, az után sóvárogjon? Lehet ennyire kegyetlen az Isten?
Mélyet lélegzem, és mosolyt erőltetek magamra, de lehervad, így megrázom magam, és újra megpróbálom. Sokkal jobb. Már szinte elhiszem, hogy őszinte. Végiggondolom, mit fogok mondani neki. Hogy adom elő a napomat. Amint megvagyok, előveszem a kulcsomat, és a zárba helyezem. Belépek, és végre értelmet nyer minden, amit ma tettem. Értelmet a létezés, az aggódás, a félelem, a szorongás. Le sem tudom tenni a táskámat, máris levendula illatú karok siklanak a nyakam köré. Elnevetem magam.
- Hóhó! Hé, te, vigyázz, még ledöntesz a lábamról! - szorítom én is magamhoz, aztán hagyom, hogy megcsókoljon. Lehunyt szemmel engedem át magam az édes érintésnek, tenyerem a karcsú derékra siklik. Minden kiürül, tiszta és csendes lesz. A szívem azonnal a torkomba ugrik, bizsergés kúszik végig a nyakamon át a testem minden porcikájába. De nem hergelhet fel, mert akkor nem fogok tudni leállni, így eltávolodunk egymástól. Nem bánom, nem hiányzik a szex. Csak ő. A szorongás enyhül bennem egy kis időre, bár a szívem még mindig eléggé szorít. A vacsora hallatán felhúzom a szemöldököm.
- [color:2680=##A40F0C]Vacsora? Nem úgy volt, hogy együtt fogunk főzni? - kérdezem, de valahogy sejtettem, hogy nem fogja kibírni, hogy ne csináljon valamit, így elővarázsolom a hátam mögül a liliomot - A csodás szakácsnőnek pedig ajándék dukál - nyújtom át neki a méretes, illatozó virágot, s ha elveszi, elkezdek lepakolni.
- Ne haragudj, tudom, hogy megint kicsit késtem, de kimaradt két buszom is. És halszagom van, de az a rendelő talán az életben nem költözik vissza az eredeti helyére. Még szerencse, hogy a betegek megértőek, és nagy részük ha húzza is az orrát, azért bejön a vizsgálatokra. Igaz, némileg árkedvezményt kapnak a vizitdíjakból a kellemetlenségért, de azért eljönnek. Hogy telt ma a napod? Képzeld, ma is eltolták azt a szívbillentyű-cserét. Tudod, a Bonner-babánál. Nem tudom meddig akarják még húzni a dolgot, amíg szegénynek annyira nem károsodik a szíve, hogy már nem lehet rajta segíteni? - mesélem, és beakasztom a kabátomat a szekrénybe, aztán kibújok a cipőmből. Hosszú ujjú póló van rajtam és egy szövetnadrág. A konyhába megyek és töltök magamnak egy pohár vizet. Van gyümölcslé is, de az Tessának kell, különben nem bírja bevenni a gyógyszereket. Nekem jó a víz is. A pultnak döntöm a derekamat, és a gyönyörű menyasszonyomra nézek. Fáradtan, de szívből rá mosolygok.
- Ugye tudod, hogy ma is csodálatos vagy? - kérdezem ábrándosan, aztán ellököm magam a pulttól - De, veled ellentétben, én közelében sem járok ennek az állapotnak, és nem szeretném, ha tovább kéne szagolnod ezt a bűzt. Megyek, és letusolok. Pár perc és jövök, és segítek megteríteni. Rendben? - lépek oda hozzá és átkarolom a vállát. A nyakához bújok és beszívom az illatát.
- Olyan nagyon szeretlek, hogy elképzelni sem tudod - suttogom, majd megcsókolom a nyakát. Aztán elengedem, és a táskámat megfogva elrakom a megszokott helyére. A lakás némileg kiürült, de azért nem lett teljesen kopár, bár a megszámlálhatatlan ruhamennyiségek, a karóra gyűjteményem már sehol nincsenek. El kellett adnom őket. Egyet tartottam csak meg, ezt az öcsémtől kaptam egy kinevezésem alkalmából. Sokat jelentett nekem, így ettől az egytől nem tudtam megválni. A fürdőbe megyek aztán és gyorsan lezuhanyozom. Közben igyekszem kiüríteni a zsongó fejem. Megtörölközök és beleugrok egy melegítőnadrágba és egy tiszta, fehér pólóba, aztán kimegyek a konyhába, a nyakamba terített törölközővel, miközben a hajam dörgölöm, ami még vizes. De legalább már nem vagyok büdös.
- Isteni az illata, Csillagom! - szimatolok a levegőbe, és a konyhaszekrényhez lépek, hogy tányérokat vegyek elő - Farkas éhes vagyok, úgyhogy azt ajánlom gyorsan legyen kész az a vacsi, különben lerágom a konyhaszekrény ajtaját.
Megfelelő tányérokat és evőeszközöket szedek elő, és elindulok az asztal felé, hogy megterítsek. Fáradt vagyok és meglehetősen elcsigázott. Csak szeretnék néhány percig nem gondolni a problémáimra. Tessa társaságára vágyom. Tudom, hogy nem felhőtlen köztünk a viszony, de legalább már nem gyűlöl. Sosem hittem volna, hogy valaha már ettől a ténytől boldog leszek. Ahogy azt sem, hogy lesz még egy olyan bűntudat, mint ami Victoriánál ért. Vickynek a haláláért voltam a felelős. Tessának az életéért lettem az. Én tehettem róla, hogy nem halt meg. Önző módon nem bírtam elengedni, mert féltem ugyanattól a fájdalomtól, amit Vickynél éreztem. Ha van Isten ezen a világon, ezt sosem fogja megbocsátani nekem. Sem ő. Sem Tessa.

X   • X • ™️


A hozzászólást James D. Woodward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 16, 2018 2:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jessica Lowndes
Kor :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
27
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Pszichológus
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
44

Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Kedd Május 15, 2018 8:46 pm
Tessa & Jamie
3 hónappal a műtét után

Mindannyian a tökéletes életről álmodunk. A fehér kerítésről, a családról, egy reményteli jövőről. A legtöbben nem támasztunk nagy elvárásokat magunkkal szemben, mert tudjuk, hogy hol vannak a korlátaink. Eleinte egy másik tábort erősítettem jómagam is, hiszen a négy falon kívüli élet lehetősége sem merült fel eshetőségként. Álmodoztam, elrugaszkodtam a valóságtól, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha állatorvosi lennék, aki gyógyítja a négylábúakat, vagy egy híres kutató, aki a tengereket járja, és az élővilág megszállottja lesz. Számtalan forgatókönyvet futtattam le a fejemben, és mindegyikben volt valami elérhetetlen vonzódás az ismeretlen iránt, aztán megesett, hogy új szívet kaptam. A gyerekkori ábrándképek a homályba vesztek, és megérkeztem a valóságba, ahol az egyetlen akadályozó tényező egyedül én lehettem, de ebbe igazán sosem gondoltam bele. Szeleburdin, lelkesen habzsoltam az élményeket, megismertem a szerelem erejét, és szárnyaltam a messzi univerzumba, de csúfos véget ért a kaland. A szervezetem megerősödött, de a lelkem elsorvadt. Egy férfi, némi rossz tapasztalat, és máris másképpen fest az a bizonyos jövőkép. A gyilkosság estéjén váltig állítottam volna, hogy nem fogom megélni a másnapot, sőt annak is örülhettem volna, ha viszontlátok egy szeretett személyt. Molly lett a támaszom, és az igazi hősöm, na és a benne növekvő élet. Megtanultam, hogy mit jelent a család fogalma, és hogy mivel tartozom a testvéremnek. A mai napig sem változott meg ez a véleményem, és ha mostanság nehezteltem is a nővéremre, nem szűntem meg szeretni őt, és az unokahúgomat is, aki már egy igazi hercegnővé cseperedett, lassacskán ellátva a nagytestvéri szerepkörét, mert útban volt az öccse. Egy szó, mint száz…valahogyan földhöz ragadottabb lettem, más célok vezéreltek. A materiális javakat elvetettem, az érzelmekre alapoztam, és a segítségnyújtásra. Bölcsészpályát választottam, és pszichológussá váltam. Apró lépés az emberiségnek, de óriási nekem. A mértékletesség híveként nem szerettem, ha valaki a környezetemben arcoskodik, és azzal jön, hogy mennyi mindent ért el, hogy felsőbbrendű lény, amiért esetleg több ésszel áldották meg az égiek. Ezen ismérvék által ismertem meg Jamiet is, aki első körben a szimpátiámat mellőzve sodorta végig az utamat, és gabalyodott az én sorshálómba. Mi a közös bennünk? Fogalmam sincs, egyszerűen képtelen lennék megmagyarázni, hogyan szerettem bele, és fordítva. A szükség órájában találkoztunk, és mint két tinédzser átéltük az elvesztegetett serdülőkorunkat? Megannyi kérdésre kaptam választ miatta, de újabbak születtek, és ez a kör sosem zárult be.

Lassan mozdulok meg ebben a melegben, és húzom odébb a függönyt, melyen keresztül egy kis napsütés költözik a manhattani lakásunk rejtekébe. Jamie valahol a városban lézeng, a fene se tudja, hogy merre jár. Pár hete tértünk haza Svájcból. Az Alpok lágysága, a hófödte csúcsok, és a megannyi lélegzetelállító szépség tartották bennem a lelket odaát Európában. A második szívműtétem korántsem a szórakoztató regényem témája lenne, és a legkomolyabban mondom, hogy kitörölném az emlékét is, de emiatt szívhatom most az oxigént a tüdőmbe, emiatt mászkálhatok ebben a másfél szobás lakásban, és adhatok hálát az égieknek, hogy túléltem. Az ágyhoz kötöttség részben megszűnt, és az a védőbuborék is, mellyel körülbástyáztak a Woodwardok, és a családom. A legnagyobb titokban szervezkedtek, és akarták a javulásomat. Most már nem akkora dühvel viseltetek az irányukba, mint az ébredésem napján, de ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen megbocsájtottam volna, amit velem tettek. Az önzőség eme fajtája ritka, mert amíg nem bújtak bele a bőrömbe, nem is érthetik, hogy mi játszódott le bennem, vagy zajlik éppen a kis elmémben. Jamie kitartása példaértékű…megszenvedte ő is az operációt, és az azt követő időszakot. A vőlegényem, mert ettől nem álltunk el, csak valahogyan nem sietettük a nász beteljesülését. Jamie őszintén kívánta a felépülésemet, én meg hinni akartam az ő erejében is. Azon a téli napon, mikor kivitt sétálni a tolókocsiban, megértettem, hogy miattam tette, és a szívem szerelem telt meg, csak elzárkóztam előle. Eljutottunk arra a pontra, hogy a teljes őszinteség brutálisan rombolna le mindent, amit felépítettünk az elmúlt másfél évben, így némi kozmetikázás árán, de kompromisszumot kötöttünk. A belső jelzések nem aludtak ki, az ösztöneim nem hunytak ki még ekkor sem, és valahogyan átértékeltem a kapcsolatunkat is. A lelkes, és önzetlen Tessa görcsösen vágyódott, hogy megértse a partnere kitöréseit, a betege segélykiáltásait, na és persze a nagy és utálatos rejtvény végére járjon. Jamie Woodward, minden csak nem egyszerű. A bonyolult lelkek egyik része biztosan férfi, mert aki nekem azt meri mondani, hogy a nők a legösszetettebb lények a világon, akkor azok még nem találkoztak ezzel a nagyszerű orvossal. Egyszerre idegesít, és irritál, miközben rajongok érte. Az érzés nem szűnt meg, hogy megfejtsem őt, de már lemondtam arról, hogy minden részét ismerjem. Jamie nem egy kísérleti patkány, érző ember, aki szeretetre, és megértésre vágyik, némi vigasztalásra, és visszajelzésre. Az arroganciája páratlan erővel ruházza fel, a fehér köpenyt viselve egy másik személyiség költözik a testébe. Az a férfi, akiért nők ezrei borulnak térdre, és az irigy társadalmi réteg, akik nem vehetik fel a versenyt vele. Az itthoni közegben jámbor, és bújós, néha tüzes, és veszekedős, de alapjaiban olyan, mint egy másik pasi. Az átlagosnál talán elvontabb, és ha bevallom, akkor őrültebb is. Nem normális, ő sosem volt az, és nem is lesz, mert egy egészen más lencsén keresztül nézi a világot, mint mi többiek. Abban sem vagyok biztos, hogy én a normális fajhoz tartoznék. Szeretem őt, valóban..de a műtét óta én is megváltoztam. Egy sötét oldalam éledt fel, és képtelen vagyok elnyomni teljesen. Már nem örülök úgy a reggelnek, mint régen. A két szív, és a hánytatott hónapok nyomott hagytak bennem. A Jamie-vel töltött időnek árnyoldala is lett, mint Sydney, vagy New York. A családja, akik kiraboltak, érzelmileg zsaroltak, a családom, akik ellene akartak fordítani, a múltam, ami sohasem szunnyadt el, vagy az övé. Vic, és a meg nem született gyermek, a közös szerv. Nem tudtam örülni teljes mértékben, mert egy felhő állandóan eltakarta a napot. Jamie nem olvashatott a fejemben, én sem az övében. A titkaink megvoltak…csak nem mindegy, hogy tudott-e a másik róla, vagy sem. A névtelen boríték peremén zongorázom végig, és a kihajtott fényképen. A feladó elmaradt, de a címzett én lennék. Sejtettem…sosem hunytam le a szememet, de egy kis részem bízott benne, hogy ez nem történhet meg. Az ujjaim finoman emelik fel a fotót, és a kéklő szivárványhártyáim szomorúan simogatják végig a két alakot, ahogyan egymásba kapaszkodnak. Két inda, sérült, de összetartozó szárakkal. A többit már elégettem a tűzhelyben, mert nem érdekelt, de ez az egy. Jamie másik oldala. Az eltitkolt. Fájt az üresség érzete, az irigység zöldszemű szörnye a bőröm alá mászott, és nem engedett. A mellettem álló, a gyászoló anya, a hárpia. Kedveltem Corneliát…sőt átéreztem a helyzetét. Adrian és az ő kapcsolata sem tökéletes, de a miénk más. Jamie zöld íriszeiben a sötétség honol, a birtoklás vágya. A mutatóujjam a kis fejét járja körbe. Félmeztelen…az asztalon hágja meg, mint valami vadállat. Jamie képes ennyire elveszíteni az önuralmát, képes a szakadék szélére vetődni, ha elveszik? A kórházban voltam…a dátum stimmel. Lefeküdt a mentoráltjával, és ki tudja, hogy hányadik alkalommal. A mosolya tovaszökik, mint a nyár utolsó morzsája, ha eljön az ősz, és beköszönt a hideg. Titkok, és az őrzőik. Vajon Adrian tudja, hogy a meg nem értett nője ágyba bújt az én vőlegényemmel? Dylan…az a csöppnyi gyermek, aki sosem fogja megérteni az édesanyját, vagy hogy miért nem volt mellette az első időkben. A függetlenség íze megzabolázhatatlan, amolyan édes drog, de hol van a határ az engedékenység és az ökörré válás között? Adrian nem ezt érdemli, ahogyan én sem…de tudom, hogy egyikük sem akart ártani nekünk. A pillantásom lassan kúszik végig a konyhán, és a makulátlan renden. Egy órával ezelőtt még tajtékzottam, és üvöltöttem. Összetörtem az egyik vázát, amiben a két nappal ezelőtti virágcsokrom feküdt. A képkeretet a svájci képünkkel. Meg akartam ölni Jamiet, de már lehiggadtam. Rendet tettem, és vártam a szerelmemet. A sütőben friss burgonya, rozmaringgal, és némi csirkével. A pulton egy pohár vörös bor. A kiadásainkat le kellett faragni az eljárás miatt, amit Jamie ellen indítottak. Szegény, de még így is kell. Lustán nyújtóztatom ki a végtagjaimat, és a borítékba visszacsúsztatva a képet, lezárom. Könnyed léptekkel indulok meg a háló felé, és rejtem el a naplómban a terhelő bizonyítékot. Az ajtóban megcsörren a kulcs. Megjött. A szívem gyorsabban ver, mosoly ívelődik ki az ajkaimon. Felfogom a hajamat egy laza kontyba, a szemüvegemet feltolom az orrom hegyéről, és boldogságot tükrözve fordulok a belépő felé.
- Hiányoztál. – suhanok oda, és még azt sem engedem meg, hogy lepakoljon. A nyaka köré fonom a két karomat, és lágy csókkal jutalmazom, amiért időben szabadult, és figyel a kialakuló szokásainkra.
- Éppen készül a vacsora. – suttogom, elveszve a zöldjeiben. Megcsaltál, de szeretlek. Így maradhat az ember méltósággal nő.



Music |     | Clothes





Vissza az elejére Go down
Re: Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Vissza az elejére Go down
 
Tessa x Jamie - Secrets without hurts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások-
Ugrás: