Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Aaron Bennett Today at 10:09 am

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Shane Harper Today at 12:06 am

Lindsay & Laura Hard Rock Cafe
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Laura Kinney Yesterday at 11:04 pm

Chloe Seymur
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Chloe W. Seymur Yesterday at 7:24 pm

Avatarfoglaló
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Chloe W. Seymur Yesterday at 6:59 pm

Wilson & Bowman II First date ;)
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Summer Wilson Yesterday at 12:44 pm

Baby && Susan
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Susan Maloy Csüt. Nov. 16, 2017 6:15 pm

Archiválást kérek!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Szer. Nov. 15, 2017 9:07 pm

Játékpartner kereső
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Herbert Goldstein Kedd Nov. 14, 2017 8:57 pm

Ki van itt?

Charlotte Green, Chloe W. Seymur, Seraphina E. Hawkins

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Zach Haydon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Zach Haydon
Csüt. Május 25, 2017 2:27 pm

Zachary Haydon

Ide jön az idézet


Karakter típusa: saját
Teljes név:Zachary Haydon
Becenevek: Zach
Születési hely, idő: Chicago
Kor: 1984.01.02.
Lakhely: Brooklyn
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: szingli
Csoport: Bűnüldözés
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: -
Ha dolgozik//Munkabeosztás: Rendőr
Ha dolgozik// Munkahely: NYPD
Hobbi: -
Belső, Nem szeretek magamról beszélni, mert a felét sem jegyzed meg, akkor meg minek? Amúgy egy elég normális embernek mondanám magam, aki ha kell, ha nem hősködik. Mindig van kit megmentenem. Talán ez a kiskori rengeteg képregénynek köszönhetem. Mert már akkor tudtam, hogy én jó leszek, egy szuperhős. Akinek a fő feladata, hogy megmentse a világot és ezzel saját magát. Miért kellene megmentenem magam? Mert mióta elhagyott a szívtelen ribanc ex menyasszonyom az óta megváltoztam, a mosolygós szuperhős eltűnt, helyette maradt a veszélyesen az idióta rendőr, aki mindig bajba sodorja magát. Remélem ennyi elég volt, mert túl sok információnak érzem így is.
Külső, hm.. most kezdhetném azzal, hogy isten egy mesterművet alkotott mikor én kerültem sorra, de persze ez korántsem igaz. A sportos kinézetemnek sok köze van ahhoz, hogy mennyi időt töltök a konditeremben, és mennyit járok futni. Ha nem akarok gondolkodni, vagy csupán létezni, akkor fogom magam és elindulok futni. Ezt persze a testem így hálálja meg, hogy minden nő lélegzete elakad, aki rám néz. Napbarnított bőröm és tökéletesre fejlesztett mosolyom, na meg a rejtélyesen csillogó fekete szempár sem hátrány főleg, ha már itt tartunk. De amúgy miért kell erről beszélnem? Tulajdonképpen mindent látsz, ha nem esetleg megkérsz, és olyan napom van ledobom a felsőmet a kedvedért.


Ide jön az idézet



Mindenkinek az első a legmaradandóbb, az első bicikli, az első nap az iskolában. Az első nap az árvaházban. Ott álltam és néztem, hogy a többiek mennyire összeszokva játszanak. Az én lelkem pedig romokba hevert. A szüleim alig pár órája haltak meg autóbalesetbe, és már itt vagyok. Elvileg biztonságban. De nem vagyok abban, mert nincs itt apa vagy anya. Nekem mindig is ott volt a biztonság, ahol a szüleim voltak. Most pedig építhetem fel a saját komfortzónámat, ahol végre kiderülhet, hogy mennyire vagyok önálló. A szoba ahova kerültem rajtam kívül még hárman voltak. Ennyit erről, még egyedül sem lehetek.
Amikor végre egyedül maradtam megfogtam a Pókember képregényemet felültem az ablakba és néztem ki a fejemből. Peter Parker is mindent elvesztett, de nem ült az ablakban, hogy várja a halott szüleit, hanem úgy döntött, ő lesz Pókember, és ha már kapta a különös képességet, akkor segít másokon, hogy ne legyenek még több árvák. Nem jó érzés itt lenni. Én pedig mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen sok gyereknek ezt érezni.
Aznap már meg is volt az első mentőakcióm. Az egyik szőke hajú lánynak, aki kisebb volt nálam, az egyik idősebb fiú elrakta a babáját a könyvespolc tetejére ahol nem érte el. A nevelők egy másik sírógyerekkel voltak elfoglalva.
Megsajnáltam a lányt, mert úgy tűnt fontos neki az a baba. Lehet én is így sírnék, ha ez történne a képregényemmel. Úgy döntöttem én leszek az Árvaház Pókembere és megmentem a rászorulókat. Így hamar oda mentem a polchoz és minden mozdulatomat előre kitervelve elkezdtem felmászni és leszedtem a babát. A lefelé menet kicsit rázósabb volt, főleg mikor az utolsó lépésem volt vissza és az egyik nevelő szó szerint ott toporgott mögöttem és úgy tépte fel a kezemből azt a babát, hogy nem kétséges, hogy kiszakadt a keze, pedig én nagygonddal szedtem le.
Nem kell mondanom, hogy aznap büntetésbe kerültem, mert felmásztam a polcra. Nem baj, Peter is a maga kárán tanult.
Aznap megmentett lány később is a nyakon maradt ő lett az én Mary-Jane-m. Annyi különbséggel, hogy ő szőke volt és nem vörös. Az iskolában –mármint már a gimiben – mi voltunk az álompár, akik az árvaházba egymásra találtak és tökéletesek együtt. A Rosszfiújófiú, aki úgy néz ki, mint egy vadmotoros, és a gyönyörű vadlány, aki csak is arra vár, hogy szeressék. Mivel akkoriban mindketten nagytragédiát éltünk át, meghalt egy közeli barátunk drog túladagolásban, így még jobban szűkségünk volt egymásra. Együtt részegedtünk le, az első csókunk az első együttlétünk, mind ilyen alkoholos fátyolba merül. Ennyit az elsőkről. Persze az évek és a hormonok kihozták az igazi énünket, mikor elmentem, hogy rendőr legyek, akkor kiderült, hogy Lisa minden jött-menttel lefeküdt, azzal magyarázva a tettét, hogy hiányoztam neki és kereste a szeretett. Én is kerestem, de nem dugtam meg minden lányt, aki rám mosolygott. Persze követeltem vissza a gyűrűt, amit akkor adtam neki mikor eljöttem. Ennyit az álompárról. Neki csak arra kellettem, meg arra, hogy megvédjem a nagyobbaktól. Kihasznált, ami nagy érvágás volt, egy elsős rendőrnek. De most már legalább arra tudtam koncentrálni, amire kellet.
Hála a szakításnak és mindennek, a legjobb eredménnyel vetettem véget az életem következő szakaszának. Nem volt megállás, állományba kerültem és felfelé kúsztam a ranglétrán. Nem volt vicces, feszülős jelmezem, de a magam módján én voltam a Pókember. Hiszen az utcán annyi minden történik. Gyilkosság, drogos túladagolás, lopások.
Egy ilyen napnak köszönhetem, hogy egy igazi angyallal találkoztam. Talán azt leszámítva, hogy olyan részeg volt, hogy alig bírt megállni a lábán és már a kocsimba bealudt. De a részeg szagon kívül ő volt a legszebb nő, akivel valaha találkoztam. Kicsit éles nyelvvel volt ellátva, de nem hagyhattam a sínek között olyan állapotban. Az első rendszegésem ott kezdődött, hogy nem a fogdába vittem, hanem a lakásomba. Túl értékesnek tűnt, hogy egy hideg cellába töltse az éjszakát.
Az éjszaka maradék felét átbeszélgettük, elég sokat megtudtam, főleg, hogy milyen állat az apja. Hogy képes valaki megütni egy ilyen gyönyörű lányt? Amikor elaludt betakartam én pedig a kanapéra száműztem magam. Nem akarom, hogy bármi rossz gondolata legyen rólam. De azóta is arra vágyom, hogy láthassam azokat a káprázatos szemeket, amikkel rá nézet és olyan nagy szomorúság áradt belőle. Én akarok lenni az Ő Peter Parkerje és Ő legyen az én Mary – Jane-m. Volt egy nap, ami jobban felzaklatott. Azóta az életem nem szól másról, mintsem, hogy megtaláljam azt a nőt, aki felbukkant, összezavart és eltűnt az utcán. Őrült lennék? Nem! Csak egyszerűen meg akarok róla tudni mindent. Ismerni akarom, a legjobb barátja akarok lenni, a szeretője. Akármi. Csak legyek a közelébe. Őt akarom, teljesen belebolondulok a gondolataimba, és az Ő hibája az egész, hogy egy kósza mosoly és teljesen eszemet vesztettem tőle. Az irodában, már minden második munkatársam őt keresi, London nem olyan nagy. Nem tűnhetett csak úgy el. Remélem nem valami turista volt. Mert az úgy még nehezebb lesz. De most koncentráljunk arra, hogy egy maffia vezért kell megbuktatnom. Ki kell vernem a sötét amazont a fejemből! Bármennyire sem akarom, de az életemmel játszom, ha nem figyelek oda, ami körülöttem történik. a az emberi életem annyira múlékony? Most jöttem rá ezekre az apró csodákra, hogy közeledem a felé. Mindig olyan könnyen választottam a nők között, hogy magamra sem ismertem, mikor velem szembe jött az a barna hajú csoda. Nem tudom ki ő, vagy mit akar. Csak azt tudom, hogy most ő volt az egyetlen pozitívum az életemben. Csak egy pillanatra láttam, de annyira felborította az életemet, mintha már mondjuk, a feleségem lenne.

Vissza az elejére Go down


avatar

Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Admin
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Admin
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
75

Re: Zach Haydon
Szomb. Május 27, 2017 12:31 pm

Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Zach
Hát engem teljes meggyőztél Mr. Hero, mert nagyon tetszett a jellem leírásod. Mindig is szerettem, ha valaki lényegre törő és egyszerű gondolatokkal fejti ki magát, mindemellett nem lehet magunkat igazán jellemezni. Különböző ingerekre mindig máshogy reagálunk, vannak olyan oldalaink, melyeket nem is ismerünk. Talán nem mesterműnek teremtettél, de elég helyes vagy és jól kidolgozott tested van, biztos, hogy vannak olyan bajba jutott hölgyek, akiknek szükségük van rád És hiszem, hogy van olyan talpraesett, hogy a érted rajongó hölgyeket kezeld. BTW az ex-menyasszonyod bolond, hogy hagyott elmenni! De kapsz te majd jobbat hidd el, én tudom!
Sajnálom a szüleidet és remélem, hogy nem jut eszedbe sokat az a tragédia, azonban legalább találtál egy életcélt és menedéket a hősködésben. Jó tudni, hogy vannak olyan emberek az utcán, mint te, máris nagyobb biztonságban érzem magamat. A szerelmi életed pedig, hát mint nem mondjak, nem volt épp a legjobb. Sad Sajnálom, hogy egy ilyen bioribivel találkoztál (bioribi=csinálja fűvel és fával). De talán ez az idegen lány majd boldogságot hoz az életedbe Én reménykedem a legjobbakban, hogy minden jól fog alakulni az életedben és megtalálod az igazi Mary-t, akire mindig is vártál.
Most azonban elengedem a kezed, adok egy jókívánság puszit és löklek is a játszótérre, hogy menj játszani. Ments meg minél több embert, csak ne felejtsd lefoglalni az arcodat. Nem lenne jó, ha elhoppolnák előled!
Üdv köztünk my Peter Parked! ::  :pls:    


Vissza az elejére Go down
 
Zach Haydon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
Ugrás: