The Puppet Master

A különös viselkedése még nem adna okot a gyanúra, kiváltképpen, hogy mint pszichiáter, ide gyakran járnak furcsán viselkedő emberek, sőt, sokszor elég bizarr gondolkodás módúak is. Ellenben az, hogy tehetősen, a semmiből előkerülve, nem csak ide költözött szembe, de még be is jelentkezett nálam egy jó ismerős által... sokat mondó. Mintha egy "akár még zsaru is lehetnék" feliratú vicc pólót hordana, amiben mint tudjuk akadhat némi igazság. Nem lepődnék meg, ha megérzéseim ismét beigazolódnának, különösképp, hogy Terry is eléggé hasonló módon jelent meg az életemben, s szerencsénkre mostanra már vissza is vonult. Szeretném azt hinni, hogy a démoni játékom miatt, bár tekintve gyenge idegeit, nem csodálkoznék, ha én már csak hab lettem volna a tortán. Horatio sem volt nagyobb kihívás, bár vele mókásabb volt a játék. Autumn más volt. Nála ténylegesen abban bíztam, hogy manipulációm árnyékából lassan teljesen kiismerhetem, majd kedvem szerint alakíthatom, míg végül bábomból örökösömmé teszem. De el kellett engednem ezen gondolatot sajnálatosan. S most egyenlőre úgy érzem Viviből válhat még utódom. Csak még meg kell ismernem. Jobban, mint ő magát.
Arra, hogy mi a helyzet az olvasással és a könyvekkel, nem kezdek el hosszabban témázgatni, főleg, mert nem emiatt vagyunk itt. Én jobbára meghallgatom, ellátom néhány tanáccsal, illetve, ha úgy látom, további kivizsgálásra küldöm vagy, elutasíthatom kezelését. Szegény... milyen kellemetlen lehet, hogy irányítás alá akar vonni, mégis a markomban van attól fogva, hogy bejelentkezett.
Insomnia. Mily meglepő, nem? Ki gondolta volna. Cseppet sem árulkodóak a szemei alatti karikák.Megemelkedett szemöldökkel hallgatom rövid meglátásait a problémájáról. Nem is értem minek vagyok itt. Insomnia. Kész a diagnózis. Elméletileg többet nem is kéne vele foglalkozni, egy "ott a gyógyszer szedje azt" mondattal útjára engedve. Már formálódik bennem, miként tálaljam megelőlegezett meglátásaim, mikor folytatja, noha kissé elkanyarodva a témától. Óvatos, de azért kiérezendő, hogy magáról rám próbálja terelni a témát. Feszegeti azokat a bizonyos határokat. Kíváncsi a reakcióimra. Kissé sértő, hogy azt hiszi, beveszem a gyermeteg trükkjét. Olyan részleteket árul el, ami a közös munkánk kapcsán teljesen irreleváns, ő még is elhinti őket. Igaz, mindeközben óvva int, hogy ő csupán az ismerős által próbálkozott be, hallva, milyen jó szakember is vagyok. Dicsér és közben bízik benne, hogy hízelgéssel többet érhet el. Komolyan, Hirata? Két FBI-os és egy rendkívülinek bélyegzett nyomozó után, tényleg azt hiszed, hogy nem látok át rajtad? Ha felakarsz idegesíteni, jó úton jársz. Utánam járt, ez valóban hízelgő és a sorok közt is értelmezhető információval lát el. Nem reagálok különösebben Flynn neve hallatán. Már lassan egy éve, hogy megöltem, és nem, valóban nem volt jó orvos. Még is kicsit furcsa, nem? Hogy a hatalmas nagy New Yorkban, a vadászra és egykori prédájáról kezd beszélni, úgy, mintha jelentőséggel bírna. Mert valahol így is van, csak nem az ő problémáját illetően. Sok más orvos is elhunyt az évek során, ki-ki másban, de mit számít, ha ő nyíl egyenesen csak is hozzám akart fordulni. Butuska.
Tudomásom szerint Japán az orvoslásban is igen csak előre haladott, most mégis tőlem várja a csodát. Kis naiv. Még is némi ellentmondást vélek felfedezni történetében. Szedi az orvosa által felírt altatókat, de arra már nem hajlandó, hogy alaposabban kivizsgálják. Nem bízik bennük, de a pirulákat beszedi? Aki pedig szed ilyet, tudja, hogy vannak szabályok, követelmények, amiknek meg kell felelni. Az orvos nem ír fel csak úgy altatókat, már ha nem ilyen szedett-vedett orvosa van, ami tekintve hozzáállását, nem hiszem. Ettől függetlenül azért dagad a májam a sok hízelgése nyomán. Tud róla megy-két dolgot, amire majd nem árt oda figyelnem, de... attól még kiélvezhetem a bókok okozta kellemes érzést.
- Megértem az aggályait, sajnos elég sokan rossz képben tüntetik fel a kórházi dolgozók által végzett munkát, pedig valójában, sokkal gondosabban végzik munkájuk, mint azok, akik hasra ütésszerűen írnak fel bizalmatlan betegeiknek vény köteles és nem utolsó sorban veszélyes gyógyszereket. - vezetem fel a válaszom, s egyben finoman le is hurrogom orvosát. - Tudja, a gyógyszerek bizonyos mennyiségben valóban jó eredményekkel szolgálhatnak, de rosszul szedve komoly következményekkel járhat, akár halállal is. - mintha ezt ő nem tudná, valahogy még is elsiklik felette, mint a legtöbb "túl okos" ember. - Egy veszélyekkel járó gyógyszer adagolásának beállításának legbiztonságosabb módja, ha befekszik a kórházba, ahol azonnali segítséget kaphat, ha rosszul lenne, azontúl, hogy egyéb tüneteit is vizsgálhatják, hogy minél jobban érezze magát. Igen, ez valóban jár némi kényelmetlenséggel, és igen, emiatt az ember kieshet pár napot a munkából és iskolából, ugyanakkor, ha valaki tényleg megakar gyógyulni nem üti el a segítő kezeket. Bár jó orvosnak tartom magam, én is épp úgy tévedhetek, mint akármelyik másik orvos. - kivéve, hogy kizárt, mert, hogy nekem mindig igazam van és vagyok olyan tapasztalt és figyelmes, hogy ne hibázzak, ha nem muszáj.
- Köztünk legyen szólva, a romló egészségével teszi kockára munkáját és tanulmányait, nem pedig a gyógyulással. - kulcsolom össze ujjaim az íróasztalon. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy bamba 5 évesnek kellene elmagyaráznom, hogyha csokit akar enni, ahhoz fogat is kell mosnia, különben sírás lesz a vége, s mire 20 lesz, jobb esetben, ha van pénze a szülőknek lesz egy szép műprotkója, ha nem... akkor így járt.
- Igen, ez így van, nem olyan régen kezdtem el ott ténylegesen dolgozni, mint pszichiáter, és bevallom őszintén, sokkalta nyugodtabb is vagyok, ha tudom, hogy a betegeim folyamatos megfigyelés alatt állnak, így ha gond adódna, azonnali segítséget kapnak. - felelem ismét megerősítve az előzőekben elmondottakat. Az insomnia nem csak pszichés problémákkal összeköthető, de a részletes beszámolója alatt egyszer sem említette, hogy az a gondos orvos elküldte e volna a pszichiátrián kívül más orvosi vizsgálatokra. Pedig kellene. Már ha igaz, amit mond. Mert ha hazudik, és nincsenek orvosi leletei, akkor bizony nagy bajban lesz...
Nem idegeskedik. Nyilván. Ebben a világban senki. És ő is azért erőlködik itt előttem, mert nem idegeskedik. Ah, na jó, maradjunk csak szerepben.
- 2-3 óra az bizony nagyon kevés, ellenben 5 év, az rengeteg. Nem tudom mivel foglalkozik, illetve, hogy mit tanul, de nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy tudjuk, a hosszútávú kialvatlanság nagyon rossz hatással van egészségünkre. Elszomorít, hogy még csak most jutott eszébe pszichiátert felkeresni, bár gondolom meg volt az oka. Az insomnia súlyos esetekben halált is okozhat, nem csupán leépülést. Az, hogy ennyi édességet eszik, azt jelzi, hogy az agya kétségbeesve próbál energiát keresni, amit felhasználhat. - igen, anno nem csak pszichiáterként dolgoztam, értek én a belgyógyászathoz is, ahogy a neurológiához is. - Azt kell mondjam sok felé elindulhatnánk, és boncolgathatnánk a miérteket, de mindezeket megelőzően szeretném, ha előbb elmenne egy teljes kivizsgálásra, labor eredményekkel, neurológiai vizsgálatokkal és persze minden egyébbel. Ugyanis az alvászavart nem csak pszichés problémák okozhatják. Ha mindezeket sikerül kihúzni, akkor természetesen hajlandó vagyok elmerülni a problémában és segíteni önnek, addig viszont nem állíthatok fel diagnózist. - válaszolom, tulajdonképpen most ki is adva útját. Előbb adnod kell, hogy kapj. Nálam meg főleg.
- De mivel, hogy még alig telt el egy kis idő, és nem szeretném, ha rossz szájízzel távozna vagy félreértene, megpróbálhatjuk addig is megközelíteni másképp a dolgokat. - ajánlom fel. - Szóval 5 éve kezdődött az elmondása szerint, onnantól pedig rohamosan romlott ez az állapot. Mi történt 5 évvel ezelőtt?

öltözék: x zene: The rumbling helyszín: Brewster's Office

The Puppet Master

Mostanság mintha a sors igazán kedvét találná abban, amit csinálok. Mondhatni rövid idő alatt több rám vadászót is sikerült nem csak eltérítenem, de lényegében leráznom vagy eltipornom. Ez pedig büszkeséggel tölt el, főleg, hogy ezek közt akadtak FBI nyomozók is, és elviekben egy kivételesen intelligens nyomozó is a betegem, akit kedvemre gyógyszerezhetek. Ha Isten valóban létezik, kétlem, hogy érdekelné a jóság, szeretet és a többi ostobaság. Nem akarom alábecsülni jövendőbeli ellenfeleim, de azt hiszem, nem igazán lesz ilyesmim a közel jövőben. Ritka prédának tekintenek, akit csak a legjobb vadászok kaphatnak meg, s közben észre sem veszik, ahogy a nyomomban mindezalatt a kihelyezett zsinór csapdáimba lépnek, s a végén ledöbbenve konstatálják, ahogy elemelve őket a valóság talajától, úgy játszom velük, ahogy kedvem tartja. Ki nevetik, csúfolják, azokat, akik áldozatul esnek, s közben jó maguk is marionett bábuként végzik karmaim közt.
Vivienne, a szembe szomszédom nem csupán gyanúsan érdeklődő volt szerény személyem iránt, de mint kiderült, annál is jóval különlegesebb, hogy mind ez kölcsönössé váljon. Minél több időt töltöttem el vele - persze egészséges, szabadidős tevékenységként - annál érdekesebb dolgok derültek ki. S noha biztosra veszem, gyanakodott, s talán gyanakszik most is, közben még is megnyílt s olyan dolgokat is elárult, amiket a dolgok természetéből fakadóan, kizárt, hogy bárki másnak elmerte volna mondani. A halálhoz való viszonya kifejezetten bizarr és izgalmas, de a mi világunkban teljesen elítéltetett. Ha kikotyogta volna ezt más szomszédnak, aligha volna most szabadlábon. Bevallom nem először fordult elő a társaságában, hogy eszembe jutott annak eshetősége, hogy a későbbiek folyamán, örökösömmé váljon. Ahhoz azonban előbb bizonyítania kell. Ugyanakkor befolyásolhatósága nem csupán előnyömmé, de hátrányommá is válhat.
Nem titkolta előle már a kezdetekben sem, hogy mivel foglalkozom - mármint legálisan - viszont az már inkább aggasztott, mikor kiderült, beszélt erről valakinek, aki kifejezetten érdeklődött a munkám iránt. Rajta keresztül is érzem, hogy újabb úton állóba fogok botlani. Millió, megfizethetőbb és talán népszerűbb doki létezik a városban. Nem hiszek a véletlenekben, s az, hogy valaki ennyire beakarjon kerülni hozzám, biztosan nem azért van, mert van néhány diplomám és oklevelem. Ráadásul népbetegségnek számító problémákkal olcsó dokikhoz is fordulhatunk, aki előbb felír bármit is, vagy diagnosztizálja. De szeretem a kihívásokat, így elfogadtam azt.
Nem volt mára több betegem, de szeretem tartani azért az időt. Nekik lehet nem fontos, de nekem ez ugyanúgy munkám, és ugyanúgy örülök, ha végre hazamehetek. Minden időpontot úgy adok ki, hogy köztük legyen egy kis eltérés, ha a dolog elhúzódna, vagy éppenséggel, hogy én is pihenhessek egyet. De az utolsó előtti esetem problémásabbnak bizonyult, mint gondoltam. Legfőképpen azért, mert nem a beteg jelent meg nálam, hanem az apja. Bosszantó, ha szembeszállnak az akaratommal, főleg, ha mindezt olyanok teszik, akiknek gőzük sincs a szakmához. Elégedetlenül hagyja el az irodám a feszült apuka, majd az épületet is, majdhogy nem felöklelve a vézna ázsiai fickót, a következő s egyben utolsó betegem. Nem láttam én ebből semmit persze, csak sejthető volt, hogy a távozó férfi, ahogy eddig, úgy eztán sem fog vele törődni, mit gondolnak róla a külső szemlélők. Én szépen elrendeztem az íróasztalon mindent, majd a már félig kihűlt mentateám után nyúltam. Gondoltam lesz még időm meginni, de uhh, nagyon hamar elrepült az idő, így két kortyot követően már kopognak az iroda ajtón. Nem találom kizártnak, hogy a pasas az, és bocsánatot akar kérni, s őszintén szólva még az is megfordul fejemben, hogy a legutóbbi találkozónk után Terry, némi illemet erőltetve magára jelenjen meg, hogy viszonozhassa a kellemes kis napot, melyet biztosan némi fejfájással zárt este, de nem. S mégsem érzek csalódást.
- Nagyon örvendek. - bólintok egy aprót, és üres kezemmel a kilincset fogva, kitárva az ajtót állok odébb, hogy beléphessen a már is ellenszenves fickó. Sajnálom, nem szokásom igazán előre ítélkezni, de jellememből fakadóan, nehéz olykor szemet hunyni azon dolgok felett, amiket egyszerűen nem tudok elviselni. Nem várom, hogy mindenki öltönyben jelenjen meg előttem, sőt, de azért valami stílust hordani illő volna. A haja? Mintha szándékosan egy animációs figura képét mutatta volna fel a fodrászának példaként. Kiábrándító. A karikák a szeme alatt arról árulkodnak, nem kéne annyi csoki zabálni... Apropó édesség. Az rendben van, hogy én kínálom itallal olykor betegeim, de igazán udvariatlannak találom, hogy ételt hoznak a beszélgetésre. Ez nem egy kibaszott játszótér, ahol szemet hunyhatunk, ha a gyerek elejti a ragacsos cukorkáját. Adok a tisztaságra, és már most rosszul vagyok tőle, hogy összekenjen valamit a csokis kezével, vagy lemorzsáljon és szétkenjen belőle egy kis darabkát is. Jézusom... még Terryvel is többre mennék...
Türelmesen hagyom, hogy megtalálja a helyét, addig én is visszahelyezem a bögrét az íróasztalra, majd le is ülök mögé, hogy onnan hallgathassam majd a nyűgjét. Vivi mesélte, hogy bár nem ismeri annyira, elég furcsa szerzetnek találja. A jobb kapcsolat és a nyitottság reményében pedig saját, kevésbé nyilvános gondolatait is megosztotta felőle. Keresztbe fonom lábaim, igaz ebből ő mit sem lát. Aztán magamhoz veszem egy jegyzet füzetem és egyik tollam is, miközben őt figyelve hallgatom, ahogy már is terel. Feleslegesen. Ha valamire nem akarok, nem válaszolok. Őt se kényszeríthetem, ugyanakkor visszatérítés nélkül visszautasíthatom a továbbiak munkát vele. Jelenleg ő van a markomban. De ez még korán sem azt jelenti, hogy én vagyok a nyertes. Mert lehet, hogy sötétbe zárom, de ha éppen egy mérges kígyó, akkor a markommal sokra nem megyek. Szinte csak némán szusszanok egy halkat, apró jelzéssel, hogy nekem mindegy, de az óra ketyeg.
- Szeretek olvasni szabadidőmben. - válaszolom meg kérdését a magam módján, kétesen, de minek pottyanjon egyből minden az ölébe, nem? Persze, ha csoki darab pottyan az ölébe, székestül vágom ki az épületből és kifizetettem vele a kárt. Meg a széket is... Feszültségem jelét, vagy undorom persze nem mutatom felé. Nem is volna illő.
- Igen, valóban említette magát a kisasszony, de nem sokat. Na meg jobb szeretem magától a "szenvedőtől" hallani a panaszokat. Szóval... mi járatban, Mr. Hirata? - kérdem apró kíváncsisággal hangomban, és még egy kicsivel, ahogy felbillen egyik szemöldököm homlokomra.

öltözék: x zene: The rumbling helyszín: Brewster's Office