To: Alynne

Az asztalon pihenő kezemet tenyérrel a plafon felé mutatom, ezzel is jelezve egyetértésemet. A lényeg, hogy itt vagyunk, minden más történelem.
Vele együtt nevetek.
- Viccelsz? Én írom a szövegeket, ők meg megégetnének, ha valami oltári nagy faszságot tennék eléjük, mondván "itt a műremek, nesztek!". Ők a legkeményebb ítészeim. Sokan amúgy sérelmezték annó, amiért túl „kompakt” dalokat akarunk írni, "nem tudunk megújulni", csak ez a séma megy. De tanultam a hibákból, és fejlődtem... Már jó előre leszögezem, hogy ha megdöglenének érte, se fogunk változtatni. Ezt szeretjük, ebben vagyunk jók. Miért csinálnánk másképp? Aki nem akar, nem hallgat majd minket, akit megérint, örül neki. Én abszolút aláírom, hogy nem kell minden dallal megváltani a világot, hatni az emberi szívekre, életre nevelni vagy „segíteni", hiába, hogy az egyik közönségkedvenc számunk egy kőkemény társadalom- és felsőbb kritika - mutatok az ég felé, ezzel is utalva az országok vezetőire, akik miatt mindig csak a nép szív. - Én elfogadom, hogy kellenek az egyszerű, fülbemászó, rádió barát számok is... amik csak… - vonom meg a vállamat - szimplán jók és hallgattatják magukat, az ember bólogat rá vagy dobol a kormányon. Én viszont szeretem, ha valaminek van mondanivalója, ha a zene és a szöveg egálban van. És remélem, ha majd egyszer más műfaj felé kacsintgatok, mert kell valami ami kevésbé zúzós, akkor is képes leszek a megszokott szintet hozni. De ez még egy nagyon távoli történet – végszóként hátra dőlök a székben.
Hunyorogva időzik el rajta a tekintetem, mielőtt átvenném a szót, benedvesítem a számat.
- Mindig vannak jó feldolgozások... Olyanok, amik tényleg jobbak az eredetinél. Az előadók tudására is szükség van ehhez, hogy olyan köntösbe bújtassanak régi, ikonikus dalokat, amit elfogad a köz... kisugárzás, hang, zenei stílus, áthangszerelés, sok mindenen múlik. Lásd, Queen… Somebody to love – hozom fel példának. - Mercury míg világ a világ az egyik legnagyobb marad. De ezt a számot őszintén, én csak George Michael féle verzióban, az ő hangján hallom a fejemben és kimerem jelenteni, hogy jobb, mint az eredeti, pedig csak felkérték egy emlékkoncertre, lehetőségük se volt összepróbálni, mégis hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem így él inkább a köztudatban - mosolyodok el, így téve pontot a hosszan és kimerítően taglalt véleményem végére. Tudnám ezt még órákon át mondani, de nyugágy kellene hozzá és nem hiszem, hogy egyedül ez foglalkoztatja.
- Örülök annak, amit mondasz, pont ez a cél. „Feltámasztani” a régieket de mégis egyedinek lenni. Jó lenne, ha a Wandererst is hangzás, stílus, bármi alapján fel lehetne majd ismerni és nem találgatni, hogy "na ez vajon melyik lehet?" Ezt a „tizenkettő egy tucat” dolgot szeretném elkerülni. Nem azt mondom, nyilván régen is voltak hasonlóságok, átfedések énekesek vagy csapatok között, mindig meg kell felelni egy adott korszak zeneiségének, mígnem jön egy újabb korszakalkotó. De mégis, mindenki azonnal tudta, ha megszólalt egy szám a magnóban, hogy ki az... Voltak stílusjegyek. Jellegzetes gitárszólók. Akkor mintha minden gitárnyúzónak máshogy szólt volna a hangszer a kezében. Eltérő énekhang, sorolhatnám – régen is voltak egyformaságok, olcsó koppintások, nem újkeletű ez a dolog. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenki be akart állni a sorba, és azt adni az emberiségnek, amit más már egyszer megénekelt. Mi se feldolgozásokkal akarunk bekerülni a köztudatba vagy azzal, hogy kísértetiesen hajazunk egy másik csapatra.
- Nagyon sok kreatív és kíváncsi fantáziát képes megmozgatni egy zongora – egy gyerek esetében ez inkább kíváncsiság, mintsem kreativitás.
- Egyszerűen... Nem nézem végig az összes beérkezett üzenetet, csak, amiben már esküvőről is szó esik – vigyorogva rázom meg a fejem, és még az előtt, hogy folytatnám, kibújok a mázsás bőrkabátból, amit a szék támlájára ejtek. - Viccelek... Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lesz akkor, ha sikerül? Ha eljutunk legalább eddig? De bevallom, hogy nem számítottam erre. Nagy rizikófaktor volt a fesztivál és nem hazudok – köszörülöm meg a torkom – jól esik az érdeklődés a kíváncsiság, tök mindegy, hogy miféle, mert tudom, hogy amit csinálunk az jó. Zeneiség, megjelenés, valami tetszik bennünk az embereknek. Sokan vannak… tényleg rengetegen. Talán nem hallod, de most is folyaamtosan rezeg a telefonon – valószínűleg az arcomon is láthatja, hogy tényleg megdöbbent az üzenetbomba, amit lehajítottak ránk, és egyelőre kezelni is rohadt nehéz - és nemhogy egy éjszaka, de talán a hét hátralevő része se lenne elég, hogy reagáljak mindenre... – szeretnék. Tényleg. De kivitelezhetetlen, főleg, hogy alapból nem vagyok egy közösségi médián csüngő- és az életét ott élő fazon.
A tanáromat illető kérdésre bólintok.
- És rohadt hálás vagyok Mr. Hollowaynek, hogy végig fogta a kezemet. Nancyék hittek neki és hittek bennem is... Soha nem jutott eszükbe, hogy talán rossz ez az irány, vagy mit fogok majd kezdeni magammal a jövőben, mert tudjuk, hogy a zenei élet mégiscsak bizonytalan, ha komolyzene irányába orientálódsz, ha a populárisabb, könnyűzene felé. Talán ez az egy félelmük volt, hogy hiába egy tizenéves gyerek vágyálmai, hogy majd híres zenész vagy énekes lesz, ez változhat, mint ahogy a piac se biztos, hogy befogadó lesz – hümmentek, hiszen ezek az aggályok a mai napig érvényesek és mi magunk is tartottunk tőle. - Azt akarták, hogy boldog és sikeres felnőtt legyek, próbálták a fejembe verni, hogy az egyetem az kell, jó, ha ott a papír, ami vész esetén jól jöhet, ha már nem a végzettségemből akarok élni. Ha nem kellek sehova, mint énekes, hivatalos zeneszerző még lehetek. Ez… nem is feltétel volt, hanem ... – révedek el egy pillanatra, hogy megtaláljam a megfelelő szót – elvárás, hogy ha már csinálom, akkor jól csináljam. Én pedig jól akartam csinálni. De az egyetemet mégse éreztem a magaménak... – vallom be szelíd kis félmosollyal, majd kortyolok egyet a sörből, inkább a torkom megnedvesítése céljából.
- A gyerekek...azok gyerekek... Tudod milyenek. Kisiskolásként nehezebb volt, középsuliban még inkább. Az utolsó egy-két évemben jöttek rá, hogy nem vagyok olyan gyík, mint gondolták, hiába a különcség. Egészen menőnek gondolták, hogy zenélek, de ehhez kellett az is, hogy Drake mellém csapódjon – nélküle szerintem nem csak megbolondultam volna, de soha nem lett volna annyi erőm és bátorságom, hogy ezt nagyban akarjam csinálni.
- Szerencsés voltam ezen a téren és ha már így adódott, hasznot húzok belőle – két dolog van az életemben, amire azt mondom, hogy szerencse. A zeneiségem és a családom. Olyan örökbefogadók, mint Nancy és Ed, nem terem minden bokorban, mint ahogy hangot, vagy muzikalitást se osztanak az utcafordulókban.
- Tehát country – nem tudok nem vigyorogni rajta. – A nevelőapám Nashville-ből jött, valószínűleg az anyatejjel szívta magába a műfajt. Ha megkéred, még egy jó kis linedance-t is eljár veled – erre a nyakamat merném tenni. És nem csak azért, mert emberileg bőven hajlana rá, hanem mert tényleg mániákusan imádja. Annyi biztos, hogy a rock szeretetemet nem tőle szereztem, hiába, hogy ott is van countryrock.
– Hát ezen könnyen segíthetünk – vetek rá egy, talán a kelleténél is őszintébb pillantást. – Én is és a srácaim is szívesen segítünk, ha tovább szeretnél tanulni... Drake zseni tanár lenne, minden „ifjoncunkat” ő nevelte fel – és egy kibaszott gitárvirtuóz. Biztos vagyok benne, ha sikerül az áttörés, loholni fognak utána a szakmaiak. Én pedig kurva Isten, hogy nem adom őt!
- Így van – bólintok határozottan. Ujjaim a sör üvegén dobolnak, kisebb-nagyobb bólintásokkal hallgatom a továbbiakat. – Van egy kedves közös ismerősünk, aki fogalmazzuk úgy, hogy lökött a rollerünkön. Én tetoválni járok hozzá, ez itt a reklám helye, Evelyn Wolfot ajánlom mindenkinek. És szóba jött, hogy „mi lenne, ha...?” Szólt néhány szót nagyjából...mindannyiunk érdekében. Remingtonéknak SOS ember kellett mert a basszerosnak lába kélt, én meg pont kapóra jöttem. Bírtam még egy pluszt, gondoltam nem szakadok bele, na meg bár a zenészek híresen önző barmok tudnak lenni, de gondoltam segítsük ki egymást főleg baráti körben. Úgyhogy felajánlottam, hogyha megfelelek az elvárásoknak, nem lóg ki túlságosan a pofám a sorból, akkor segítek amíg szükséges...
Aztán Remyvel valahogy sikerült jobban összekovácsolódjunk. Mint amikor két „meg nem értett lélek” egymásra talál… kibaszott nyálas mi? – Az, de valahol igaz. - Sokat beszélgettünk arról, hogy nem szabad veszni hagyni azt, ami a Wanderersben van... Átütő lehet a zenénk, ő pedig úgyis jövőtervezés előtt állt, pont beleillettünk a terveibe. És ami Petert illeti – valójában ez is fontos kérdés – felkértem őt egy próbára, miután a ritmusgitárosunk a tanulmányai miatt kilépett. Hosszú koncerthétvége állt előttünk a Brisardban és nem voltam benne biztos, hogy bárkit elő tudok kaparni, olyat pedig főleg nem, aki gyorsan tanul. Hát kölcsön kértem Petert, ő pedig, szerencse a szerencsétlenségben, nyilvánvalóan a Saxora nézve szarul jött ki, de megtalálta önmagát nálunk. Addig csak tapogatózott, de végre valahol otthonra lelt.
Azt hiszem, és remélem nem elhamarkodott kijelentés, de hiszem hogy a fesztivállal, ezzel az interjúval és vele együtt az egész, hátunk mögött lévő néhány hónappal bizonyosságot nyert, hogy kurva nagy szükségünk volt egymásra Remingtonnal. Nagyobb, mint hittük – vallom be őszintén. A puszta ténytől, hogy ilyen rövid idő alatt mekkorát léptünk előre, libabőrössé válik mindkét karom és jóleső, kellemes lüktetést érzek a gyomromban… na jó, ez akár betudható a sörnek is, amit mégse kíván annyira, mint gondoltam.
- Nagyon sok tekintetben, és nem csak a zenében, de az élet dolgait érintő kérdésekben is megegyezik a véleményünk, egy hullámhosszon vagyunk, élvezet vele a közös munka. Úgyhogy – csapok rá a combjaimra - mertünk nagyot álmodni, nézzük mi lesz belőle...

To: Alynne

Mi lesz most? Hogy kellene megugrani ezeket az első komolyabb akadályokat úgy, hogy ne pofára esés legyen a vége? A koncert még oké; az ismeretlen izgalmon és egy néhány percig tartó émelyítő kétségbeesésen túl, mondhatjuk nem okozott nagyobb zavart a rendszerben. Hiába a hatalmas, addig soha nem látott tömeg, az idegen alakok vagy a messze álló arctalan emberek, a színpad mégiscsak az otthonom. Tudtam, hogy mi a feladatom, azt, hogy hogyan tartsam fenn az érdeklődést, és szerencsére nem is volt szükség nagy erőfeszítésekre. Mindannyian próbáltuk a legjobbunkat adni a közönségnek elsődleges célként tekintve arra, hogy ne hozzunk szégyent Remingtonra, ha már felküzdött minket a fellépők névsorára. A fogadtatás kifogástalan volt, a kezdeti döbbenetet pedig lelkesítő, amolyan „hol rejtegették eddig ezeket” üdvrivalgás váltotta fel… mintha egy más bolygóra, más ligába kerültünk volna…
…de egy faszom interjú már más kérdés. Az gyakorlat híján - és agy híján az elmúlt estére és éjszakára való tekintettel  - meghaladja a képességeimet, hiába, hogy csak válaszolni kell a feltett kérdésekre.
A kacifántos szó megmosolyogtat, és épp csak annyira billen előre a fejem, hogy a tekintetem szemtelen csillogását elrejtsem előle. Mondanám, hogy „üdv Cicám az én világomban”, de inkább nem teszek kéretlen megjegyzéseket. Ilyen formában biztosan nem.
- Ha ez megnyugtat, én se ismerem a könnyen járható út fogalmát - vallom be őszintén. Tipikusan az a fajta vagyok, akinek mindenért plusz erőfeszítéseket kell tennie és soha nem pottyant semmi csak úgy az ölembe, mert elböfögtem magam, hogy „akarom.” Idővel viszont beláttam, hogy tényleg édesebb az a gyümölcs, amiért megdolgoztam és amiért harcoltam, mintha hozzám vágták volna, mert miért ne? Pont emiatt vagyok még mindig önkívületi állapotban az elmúlt koncert miatt is; mert sok évem munkája van benne. A szerencséről inkább nem beszélnék… hiába, hogy az is kellett hozzá.
A szemöldököm rándul egyet, mikor belekezd a nagy volumenű történetbe. Vigyorogva horkantok, miközben megvakarom a tarkómat.
- Nem mondom, szép kis tortúra, de köszönöm az említetteknek is a közbenjárást. Nem gondoltam, hogy pont hozzám kell ilyen körutat megtenni néhány kérdésért – ha korábban már összefutottunk volna a Brisardban és fix lenne az ismertségünk, márpedig bőven meglett volna rá a lehetőség egy-egy koncert előtt vagy után, elég lett volna megkocogtatni a vállamat valamelyik nap, én pedig boldogan igent mondtam volna. Asszem’. Nem vagyunk még senkik, csak néhány srác, akik szeretnek, tudnak és akarnak is zenélni. Ennek okán szeretünk és szoktunk is vegyülni a tömeggel, beszélgetni, mintha haverok lennénk. Nem hinném, hogy pont ő lett volna az, akit lepattintok magamról, ha bájcsevegni akar. Na most, hogy mi lesz akkor, ha beindul a szekér? Tagadhatatlan, hogy nehezebb lesz mindenféle kommunikáció a „régiekkel” és félő, a Brisard is hamarosan már csak egy játszótér marad a számunkra… de ha ez az ára, akkor szeretném, ha így történne. De ennyire ne szaladjunk előre.
- Köszönjük – biccentek hálásan és hiába, hogy face to face most nekem szól a dicséret, mégis tudom, hogy a srácok nélkül nem lennék sehol. Minden elismerés közös.
Bólintok egyet.
- Ha azt mondom, hogy az értelmes és „sokat jelentő” dalszövegek hírnöke vagy úttörője akarok lenni, nagyképűnek fasznak tűnök? – Puhatolózok a szóhasználat ellenére már-már „angyali” mosollyal, majd néhány perc erejéig előrébb dőlök, kíváncsian futtatva végig kékjeimet az arca vonásain. - Azt gondolnánk a modern kor zeneiségét tekintve, hogy ez egy elhanyagolható dolog, elég ugyan azt a három sort ismételgetni, három, négy percen át, azokat is tele pakolva ócska, fiatalos szlengekkel, a refrént csökevényesen megírni, ha kell csak zenét keverve rá, mert úgyse a szöveg vagy annak jelentése a lényeg, hanem a zene vagy az összkép – fogalmazok meg ez túlontúl őszinte kritikát. – Bocs, ha ez így kemény. Nyilván ezzel sincs baj, változnak az idők és az igények. Viszont én még az „öregek szellemiségében” szocializálódtam, és igényes vagyok a munkámra, arra, amit kiadok a kezeim közül. Nekem nem elég az, ha a hallgatóim meg vannak vele elégedve, tudjuk, hogy egy idő után, ha a szar ömlik ki a szánkon, az is jó lenne nekik... Ehm, ezt nem muszáj beletenni – vigyorodok el a telefon felé mutatva. - Én is elégedett akarok lenni azzal, amit kiadok a kezemből. Én is érezni és tudni akarom, hogy a szellemi termékemnek értéke van – sokan nem gondolják és nem nézik ki belőlem, csupán pofa alapján felruháznak egy általuk elképzelt, sokkal inkább negatív jellemvonással, de pofátlanul maximalista vagyok. Zene téren pedig főleg.
- Taknyos korom óta zenélek – vallok határozottan a következő kérdésre, és bár sejtem, hogy ennek kapcsán számos olyan témát fogunk érinteni, melyek további kérdéseket vetnek majd fel, de állok elébe. – Kisiskolás voltam, amikor feltűnt a tanároknak, hogy érdekel a zene és jó hallásom is van hozzá. Érdekelt a zongora és a gitár is, előbbiből volt otthon egy ősrégi darab, amit a nevelőszüleim virágállványnak használtak. Szerencsétlen hangszert megszégyenítették, de nem tudták megszólaltatni, túladni viszont nem akartak rajta, családi örökség volt – merengek el egy pillanat erejéig. Szám szélében aprócska, felfelé kunkorodó mosoly bujkál. – Meg tökéletes virágtartó. Sokat klimpíroztam rajta. Összefüggéstelen baromság volt egy elhangolt, fals hangú hangszeren, de imádtam... furcsa kölyök voltam, az az igazi „számkivetett” fajta, és talán ez volt az egyedüli dolog, ami tényleg lekötötte a figyelmemet, ami érdekelt – nehéz volt egyről a kettőre jutni az életemmel, azzal, hogy a nevelőszülők kézről kézre adogattak, majd az iskolában is megkaptam a magam kirekesztett státuszát emiatt. Kellett valami kapaszkodó.
- Egy volt tanárom a fejébe vette, hogy jót tesz majd a jellemfejlődésemnek, ha tanít és talán megtalálom a zenében önmagamat. Idővel pedig tökéletes önkifejezés lett belőle - elhallgatok egy pillanatra, mikor Seb leteszi elénk a kért söröket, és bár nem titkokról mesélek, mégis hiszem, hogy jelen állás szerint ez csak Alynne-re és rám tartozik.
- Kösz – biccentek, majd közelebb húzom magamhoz a sajátomat.
- Gimi környékén kezdett el kiforrni, hogy miben is utaznék szívesen és a hangomat is ekkor kezdtem megtalálni, ami… furán hangzik, de – grimaszolok – mintha ugyan úgy a rock műfaja felé kezdett volna orientálódni, mint én magam. Minden adott volt: a zenei stílus, a hang. Nem is éreztem úgy, hogy nekem ettől az úttól el kellene fordulnom. Tudod, akarhatok én operát énekelni, ha nincs meg hozzá a képzettségem és a hangom, vagy tolhatnám én is szavalgatósban, rapben vagy trapben, de minek, ha a műfajhoz nem kell az a plusz, amit a hangommal hozzá tudok adni? Ismerem a határaimat és a korlátaimat. Tudom, hogy mit tudok vele kezdeni, és ez a rock, amúgy elég széles skáláján megállja a helyét. Miért akarnék mást kezdeni vele, ha erre tökéletes és számomra ez a legkedvesebb?
- Mi az, ami hozzád illik? - Érdeklődök.

To: Alynne

A fejemben állandóan zakatoló visszhang, az egymást évek óta váltó kérdések végre elhallgattak az éjjel; megkaptam az igen határozott választ arra, hogy vajon megéri-e ezt csinálni, küzdeni és mindent feladva őrült módon teperni? Hiába, hogy egy fellépésből még korai lenne következtetéseket levonni, de ha a sejtéseink beigazolódnak, talán tényleg eljött a mi időnk...
A telefonom egész este meg volt bolondulva. Reggelre több száz értesítés fogadott: megjelölések, új követések, üzenetek, továbbított videók és megjegyzések, de a kedvenceim még így is a kéretlen házassági ajánlatok voltak. A követőszámok gyors gyarapodásnak indultak, míg a frissen megjelent, és a fesztivál első napjának összegzése kapcsán írodott cikk arról vall, hogy „feltörekvő új nagyágyú van a láthatáron a Saxomuch frontemberének, Remington Fellowes felfedezettjeinek személyében”. Hát ember, legyen igazad!
Azt hiszem ezen a ponton kezdem tisztelni saját magamat a kitartásomért. Azért, hogy ilyen állhatatosan bíztam és hittem a srácokban, a zenénkben és saját magamban is, és okkal hisz Remington is abban, hogy érdemesebbek vagyunk mi annál, hogy csupán egy adott, egy-kétezres tömegnek zenéljünk, mikor lehetne ez a szám sokkal több, sokkal nagyobb is. Azt hiszem nem nagyzolt, amikor azt ecsetelgettük azon a faszom hideg éjszakán néhány sör társaságában, hogy látja bennünk a fantáziát és a lehetőséget. Ehhez hűen, pofátlan profizmussal járt utána a lehetőségeinknek és harcolta ki a mi részvételünket is a három napos fesztiválon.
Összerezzenek a hirtelen támadó zajra, ahogy Drake káromkodva, morogva bukdácsol el a korlátig, a kérdéses mozdulatsor végén pedig úgy mér végig, mintha én gáncsoltam volna ki.
- Ez lesz mostantól a hivatalos belépőnk mindenhova? – Utalok arra, hogy néhány hónappal ez előtt Peter is hasonlóan bájos mozdulatokkal érkezett az első közös, akkor még beugrósnak gondolt próbánkra. Bassza meg, azóta is mennyi minden történt már! Az ember nem győzi a napok, hetek körforgásában utolérni magát és mire kettőt pislogunk, már megtettük az első lépéseket a céljaink felé… még, ha csak bébilépések is ezek.
- Mi a francot csinálsz te idekint kora reggel? – Álmos, elmélyült hanggal mormog az orra alatt.
- Minek látászik? Kávézok… Bagózok – mutatom fel az ikonikus kis párost, a híres feketét, ami fogalmam sincs, hogy melyik kultúrának a sajátja, de kellően ütős és egészségtelen ahhoz, hogy jól pofán vágjon, nem beszélve a hozzá dukáló egy, rosszabb napokon két szál cigiről. – Amúgy meg fél kilenc van.
- Ki vagy te és mit csináltál Ricky Simmons-szal? – Felvont szemöldökkel, néhány pofátlan kis füstpamacsot eregetek az előző naphoz mérten kifejezetten hűvösnek mondható reggeli levegőbe. – Máskor délután kettőkor úgy kell könyörögjünk az ágyad mellett, hogy ugyan legyél már kedves és támadj fel! Már ne is haragudj, de aludtál te az éjjel, vagy megint „két napozol”? Hajnali háromkor még nem voltál sehol, nem is akarom tudni, hogy megint kivel mulattad az időt, négykor még csak a hangodat hallottam... azt is a telefonból! – Nyomja meg a telefon szót. – "Majd jössz", most meg itt ülsz és… mint aki lenyomot egy téli álmot, ki vagy simulva, jól nézel ki, nincsenek ráncaid meg karikáid és…
- Ne udvarolj, a szőkékre bukok – tápászkodok fel szemtelen vigyorral, és a mellettem lévő asztalra készített bögrék egyikébe töltök egy adag kávét, megkapja hozzá az irdatlan mennyiségű cukrot, és már nyomom is a kezébe, hátha tényleg eljön az ideje az ő feltámadásának is.
- Ez mi ez?
- Habos kakaó, szerinted? Kávé cukorral. Jada szoktatott rá. Tejet nem kapsz, mert fosni fogsz… cigi – kapja azt is a pöpec kiszolgáláshoz. – Mennyit és mit ittál te az éjjel? – Nem szokta így szétcsapni magát, de nem hibáztatom, tagadhatatlanul meg kellett ünnepelni az első olyan alkalmat, amikor hivatalos fellépőként voltunk jelen egy olyan zenei fesztiválon, ahol nívósabb nevek is képviselik magukat.
- Nem tudom… egy kis ezt… egy kis azt… sok amazt. Fú, de utállak! – Hörren, könyökével az oldalamba vág. - Ne élvezd már ennyire! – Az idült vigyort képtelen vagyok letörölni a pofámról. Végre nem rajtam megy a bazsalygás; Drake a szent, úgy felöntött a garatra, hogy azt se tudja éppen melyik beszélt nyelven próbáljon meg kommunikálni. Nem véletlen, hogy a felét nem értem annak, amit böförészik nekem.
- És te? Te hol is voltál?...

Nem véletlen, hogy nem talált se az éjjel, se később, alig néhány perccel azt megelőzően érkeztem vissza a hotelbe, hogy őt kiverte az ébredés ördöge az álomvilágból. Általában sejtik, hogy hova esz a fene, mikor szó nélkül felszívódok, nem is sűrűn szokták firtatni a témát. Jelenleg is elég a sokat sejtető pillantás, máris különösebb fővesztés terhe nélkül vághatok neki az egész napos kötelezőknek.
- Hé, nézzenek oda! Tele veled a sajtó tesó! - Nagyzol. - És még nem telt el huszonnégy óra, de a net zenei élete máris forrong! Szevasz! – Üdvözöl a korábban volt kolléga, mikor beteszem magam mögött a pub ajtaját. – Két nap és biztonsági őrök kellenek melléd, mert elszabadul a pokol! Mondtam én, hogy többre fogod vinni, mintha a sörcsapolásból keresnéd a kenyered! Soha nem hiszel nekem! - Vigyora fültől fülig ér, és bár várja, hogy nála találjam meg a székhelyemet a pultnál, én mégis a felém intő szőke felé biccentek. Mondanám, hogy jobb partyt nem is találhattam volna így az este folytatásaképpen, de ez… ez nem az a party lesz. Seb sejtelmesen bólint egyet, jelezve, hogy "vette a lapot", én pedig a lány felé indulok. Bele se kell kezdjek, előzékenyen üdvözöl, ami széles vigyort csal a képemre.
- Ricky Simmons – csak az illedelmesség kedvéért, és kezet fogok vele. – Tehát Aly – ismétlem, és minden eddigi tapasztalatomat latba véve úgy próbálom őt végig mérni - mert, hogy a bús picsába ne tenném meg - hogy abból ő a lehető legkevesebbet vegyen észre. – Én köszönöm a megkeresést – és még mielőtt bármibe is belemennénk, kapva az alkalmon a kívánságát illetően, már keresem is Sebastian tekintetét, - nem nehéz megtalálni - aki kis híján a pultra hasalva próbál kagylózni, de legalábbis szájról olvasni. Szigorú képpel mutatom fel két ujjamat, jelezve, hogy mennyire lesz szükségünk... valószínűleg azt már sikerült dekódolnia, hogy mit kell hozzon.
Kíváncsi tekintettel fordulok vissza a lány felé, mellkasom előtt automatikusan fonom össze a karjaimat és dőlök hátra a székben, görcsösen ügyelve arra, hogy hosszú csülkeim az asztal alatt ne az ő lábait tapossák.
- Amikor Remy mondta, hogy lenne egy ilyen… lehetőség, nem értettem pontosan, hogy milyen úton is jutottál el a Wanderersig… - mondjuk inkább úgy, hogy nem voltam száz százalékosan tiszta állapotomban, amikor Remy előrukkolt ezzel a soha vissza nem térő alkalommal - vagy egyáltalán addig, hogy interjút kérj. Esetleg régebbről ismersz már minket? – Puhatolózok, hiába, hogy nem nekem kellene kérdéseket feltenni, de hülye lennék tagadni a kíváncsiságomat és azt, hogy könnyebb nekem is, ha próbáljuk ezt barátibb hangvétellel végig csinálni. Kifejezetten kellemetlen, rossz tapasztaltaim vannak az efféle "még az elején vagyunk mindennek" interjúkkal kapcsolatban, bár, az már most sokat elmond, hogy nem egy szomorodott virágoskertben intézte Alynne a kérdezz-feleleket, ami nézzük bárhonnan is, biztató.