Barcelonába érkezését követően, sokáig kereste a helyét, mire eljutott odáig, ahol most tart. Kezdetben mindenféle munkát elvállalt, amit az útjába sodort az élet. Remek alkalmazkodó képességének és munkabírásának köszönhetően, sosem volt gondja a feletteseivel vagy a kollégáival.  
Kitartásának köszönhetően a semmiből építette fel barátnőjével - Staceyvel - közös táska birodalmukat. Hobbinak indult, de mára már meghódította egész Spanyolországot és úgy tűnik New Yorkban terjeszkedhetnek tovább.
Alatomos, céljai elérése érdekében nem számít neki se férfi, se nő, bárkin képes átgázolni, ha az érdekei úgy szolgálják.
Amire a legjobban büszke, hogy elmondhatja magáról, nem csak sikeres, de erős nővé is érett az elmúlt évek során.

Amióta az a videó napvilágot látott, nem tudok aludni, nem tudok enni és nem tudok kikelni az ágyból sem. Képtelen vagyok bármire is. Fizikai fájdalmat jelent, ha csak egy percig is el kell hagynom a szobámat. A mobilom már két napja a sarokba dobva hever, azóta már le is merülhetett, vagy akár össze is törhetett amikor oda hajítottam. De nem érdekel. Látni se akarom. Amikor utoljára a kezemben tartottam, nem akartam elhinni, amit... akit rajta látok.
Előtte éjszaka a csajokkal iszogattunk, buliztunk, akkor még volt életem. Akkor még boldog voltam. Aztán megjelent az az idióta Simon Schwartz és én voltam annyira naiv, hogy elhittem, engem akar. Hogy én vagyok az a lány, aki egy ilyen skalpvadásznak majd kelleni fog. Mint kiderült, csak egy ostoba játék volt és én voltam a játékszere. Fogadást kötöttek a srácokkal, hogy egy ilyen lányt, mint én úgysem tud az ágyába csalogatni. Talán, ha józan lettem volna, nem is megyek bele. De nem voltam az és ő olyan szépeket mondott. Eleinte még ellenálltam, aztán valahogy mégis ott kötöttem ki. Az az elmeháborodott meg az egészet felvette, azt hitte, hogy a videót csak a haverjai fogják látni. De azok a hibbantak továbbküldték és most vírusként ott kering a neten.  
Én pedig itt fekszem és erőm sincs kikelni az ágyból, egész nap csak sírok vagy ordítok a fájdalomtól. Lassan élni sincs erőm. Az a szemét Simon Schwartz meg jót röhög a markába. De a legrosszabb, hogy én voltam a hülye, én hagytam, hogy hülyét csináljon belőlem. Ha lett volna tartásom, akkor lenne még életem.




-Beszélhetnénk? - kopogtat be az irodámba Stacey és mielőtt szólásra nyithatnám a szám, már bent is van.
-Persze. Foglalj helyet – mutatok az asztalom másik oldalán elhelyezkedő egyik székre.
-Nagyszerű hírem van – szalad széles mosoly az ajkára.  
-Megkaptuk a lehetőséget. El tudod ezt hinni? Végre terjeszkedhetünk méghozzá a tengeren túl. Amerikába visszük a Místico Baget - látom rajta, hogy mennyire izgatott és ha a hír nem lenne már önmagában is elegendő a lelkesedése magával ragad.
-Ez elképesztő... hogy sikerült elérned? - nem is tudtam róla, hogy Staceynek ilyen tervei vannak. Arról már beszéltünk, hogy jó lenne, ha a táska márkánkat kitudnánk terjeszteni Spanyolországon túlra, de, hogy már lépéseket is tett az ügy érdekében és főleg Amerikában arról elfelejtett tájékoztatni.
-Tudod van az a híres befektető... hogy is hívják? - esik gondolkozóba és közben helyet foglal az egyik széken.
-Mindegy, szóval átküldtem neki a terveinket és néhány rajzot a készülő termékeinkről és most kaptam a választ, hogy vár minket tárgyalásra - le sem lehet törölni a mosolyt az arcáról. Ami az állapotát tekintve nem is csoda, ő most mindent felfokozott állapotban él meg.  
-Mikor kellene indulnom és pontosan hol is lenne a tárgyalás? - kérdezek rá a részletekre, mosolyogva. Azért az biztos, hogy kaptunk egy nem hétköznapi lehetőséget. Nem hullik mindig az ember ölébe egy ilyen esély.  
-Manhattanben, hát nem csodálatos? - lelkendezik tovább, az én arcomra azonban ráfagy a mosoly. Bárhová máshová szívesebben mennék, mint oda vissza. Az a hely nekem egyet jelent a pokollal. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy újra betegyem oda a lábam, de nem tehetek mást. Ha minden jól megy, nem is kell ott sokáig időznöm. Lehet, hogy egy hét leforgása alatt letudjuk a tárgyalást és már jöhetek is vissza.  
-De igen, az - sóhajtok lemondóan, de, hogy Stacey ne vegye észre mennyire nem örülök a hírnek, egy mosolyt is erőltetek mellé.
-Készülj fel, két hét múlva indulás - áll fel a székéből és indul meg kifelé az irodámból. Az ajtóhoz érve azonban visszafordul.
-Megvan, Simon Schwartz, vele kell majd találkoznod - ahogy kiejti a nevet érzem, ahogy a vér megfagy az ereimben. Hirtelen mintha forogni kezdene körülöttem a szoba. Minden elhomályosodik és én újra az a kislány vagyok, aki tíz évvel ezelőtt voltam. Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára ezt a nevet hallottam.  
-Jól vagy? - Stacey hangja ránt vissza a valóságba.
-Azt hiszem – egyáltalán nem vagyok jól, de most nem omolhatok össze. Senki sem tud arról, ami Amerikában történt. Senkivel nem akartam megosztani, hogy miért jöttem el valójában, hogy milyen megaláztatáson kellett keresztülmennem ott és arról főleg nem, hogy az egészről ki tehet.
-Biztos, hogy nem akarsz inkább te menni? - fürkészem Stacey tekintetét, aztán tekintetem lejjebb vándorol, egyenesen a gömbölyödő pocakjára. Már az ötödik hónapban jár. Nem várhatom el, hogy ilyen állapotban ő utazzon el. Ki tudja a tárgyalás mennyi időt fog felemészteni.  
-Soha nem vágytál vissza a szülővárosodba? Nincs honvágyad? - most ő kezd el vizslatni. Ha tudná az igazságot nem kérdezne ilyet.
-Nem igazán - felelem kurtán.
-Szerintem rád férne egy kis kikapcsolódás, ki tudja talán a régi barátaiddal is újra összefuthatsz. Nem kell, hogy minden csak a munkáról szóljon. Tudom, hogy az utóbbi időben alig mozdultál ki az irodából. Mindig csak ugyanazokat a köröket róvod, kell egy kis szórakozás is, Lola. Hidd el jót fog tenni és ki tudja, talán még találhatsz is valakit, aki azt fogja nyújtani neked, amit nekem Kevin – a monológja közben végig komoly arccal meredt rám, de a végére elmosolyodik és megsimogatja a pocakját.
-Igazad lehet – na nem abban, hogy találni akarok magamnak valakit. Én tökéletesen megvagyok egyedül is, nincs szükségem senkire ahhoz, hogy boldog legyek. Szerintem a szerelmet csak túlértékelik. Viszont a kimozdulást illetően, na az valóban rám fér.




A repülőtér előtt az egyetlen bőröndömet magam mögött húzva beleszippantok a jól ismert manhattani levegőbe. Tíz év telt el azóta, hogy utoljára itt jártam volna. Akkor egy összetört szívű, megtört lány távozott, de most úgy térek vissza, mint a hamvaiból újjáéledő főnix. Már nem vagyok ugyanaz az ember, mint aki akkor menekülőre fogta, hogy maga mögött hagyva a múltját a világ egy másik szegletében, mindenkitől távol új életet kezdjen.
Készülj fel Simon Schwartz, mert jövök, hogy revansot vegyek, amiért tönkretetted az életem. Most én leszek, aki a földbe tapos, én leszek, aki föllötted állva nevetni fog, ahogy a sárban fekszel. Megfosztalak mindentől és kisemmizlek, ahogy te tetted velem. Mindeközben azt is elérem, amiért hivatalosan itt vagyok. Az elmúlt két hétben volt időm gondolkozni, így már kész terveim vannak.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát kicsit sem nevezhető egyszerűnek az a helyzet, amibe belekeveredtél, a lapodban kétszer is visszatérő úriember miatt. Egyáltalán nem etikus dolog filmre venni egy nőt, ráadásul annak az engedélye nélkül még illegális cselekedetnek is számít - ezt csak azért hagyom itt, hátha valamennyire befolyásolja az információ a bosszúd, amire annyira nagyon felkészültél.   A törtető személyiséged szerintem kifejezetten pozitív, mert ezzel sikerült felépítened egy olyan brandet, amire csak te voltál képes Ezek a te táskáid, amiket Te terveztél, ezért csakis Te vagy képes arra, hogy tovább vidd a vállalkozásod, mivel a te ötleteid, érzéseid, energiád van minden egyes darabban, ami nagyon is dicséretre méltó. A múltadat illetően nincs min aggódnod, hidd el mindenkinek van takargatnivalója, ami miatt én csak azt tudom mondani, hogy Manhattan tárt karokkal várja, hogy visszatérj és bevedd a várost újra. Csak óvatosan a pasikkal az alkohollal, a naivitásod ezúttal hagyd otthon - hiszen már nem az a kislány vagy, mint régen - és kellemes időtöltést kívánok a játéktéren! Kíváncsian várom, hogy hogyan alakul az életed a te Simonoddal!

Színt és rangot majd az adminoktól kapsz, ezúttal én utadra is engednélek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!