“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
A megadott címre értem, s bár már pár perce itt állok a bejárat előtt, még mindig nem mentem oda az ajtóhoz, nem szálltam ki az autóból, de még csak nem is vertem rá a dudára. Ismét előjött az idegességem, pedig a bulit igen csak jól zártuk és a napközben bent az állomáson, mindenkinek nagy pofával magyaráztam, milyen világrengető randira viszem a lányt. Még a parancsnok megkérdezte, biztos el akarom-e vinni Dorotheát oda, mert oda csak azokat az embereket szokták vinni, akik fontosak, családot vagy régi szerelmet lánykérés okán, de én hajthatatlan voltam, világbajnok randit ígértem, így nem elégedhetek meg egy vacsorával, mozival vagy a veszélyesebb randi helyszínekkel, mint hullámvasút vagy óriáskerék. Milyen klisés lenne már. Biztos voltam a dolgomban, hiszen, ha most elbukom, akkor teljesen mindegy már, hogy hova vittem volna, mert nem a helyszínen fog múlni a történet, hanem megint a töketlenségemen. Jajj nekem, ha megint Dorától fogom ezt a szót hallani, felrobbanok, az egyszer biztos. Korábban megírtam neki, hogy felejtse el a mini, szexi randiruhákat, melegen öltözzön fel, hiszen, ahová megyünk ott szüksége lesz rá, s bár az autómban meleg van ülésfűtéssel, de maga a helyszín lesz kezdetben hideg, hiszen, amikor délelőtt elmentem oda, hogy előkészítsem a randit, jéghideg volt a helyiségben. Vettem egy mély levegőt és kiszálltam az autóból. Ahhoz képest, hogy a lánytól meleg ruházatot kértem, rajtam farmernadrág, fehér póló és szürke öltöny volt, persze egy pulcsi és jó sok paplan pihent az autóban, de a randihelyszín is tele volt meleg ruhákkal és dunyhákkal pakolva. Kivettem a kocsi hátsó üléséből a csokrot, amit úgy csináltattam Rose virágüzletében még idefelé jövet, majd végigsimítottam a fejemen. Nyilván nem szoktam belőni a hajam, rövidre vágattam mindig, nem szerettem bíbelődni vele, anyám szerint is ez a stílus állt jól nekem, de szerintem itt egy kicsit a vallásosság is szerepet játszott, nem szerette, ha a fia vandál módjára jelenik meg a lakásában. Óvatosan elindultam az ajtó irányába és az égre emeltem a tekintetem. Csak menjen minden rendben, Öreg Szakállas, ha hallasz engem, figyelj a számra, ezt most nem szeretném elrontani, lehet Dora tényleg az a lány, aki kirángathat engem a szürke hétköznapokból, de ha nem is, hát biztos nem rajtam fog múlni a dolog, legalábbis törekszem majd erre. Morty persze ellátott rengeteg remek tanáccsal, hogy fektessem meg őt, milyen véletlen balesetek vezetnek addig, hogy egymás karjaiban kössünk ki, s miután elleneztem a módszereit, lehetetlen puhapöcsnek nevezett és ott hagyott a gondolataimba merülve. Jó barát, nem is kívánhatnék jobbat nála. Mialatt ezen morfondíroztam és akaratlanul is mosolyogtam tűnt fel, hogy oda értem a bejárathoz. Felnéztem és az ajtó szinte mosolyogva nézett le rám, gúnyolódott rajtam, de már minden megfordult a fejemben, miért gondolja a bejárati alkalmatosság, hogy lúzer vagyok. Óvatosan nyúltam a csengőért, ha most ez egy sorozat volna, a nézők már biztos ordibáltak volna velem, hogy haladj már te ökör. - Ding-dong. – szólt szinte megállítva a szívemet is egy pillanatra, s míg várakoztam, azon elmélkedtem, hogyan szólítsam meg. Mivan, ha nem ő nyit ajtót, hiszen diák, lehet a szülők fognak köszönteni vagy testvérek, rokonok. Mindegy Zacky, légy laza. Az a tuti. Nekikönyököltem az ajtó oldalának és amint nyílik az ajtó, csábos mosollyal köszöntöm a hölgyet. - Jóestét Szépségem. -
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára randizni, pedig nem vagyok túl öreg, de szinte görcsben vagyok, hogy minden jól sikerüljön. Az ajtóig vezetőúton szinte számolni tudtam a lépéseimet, minden hang kürtként jelzett a fülemnek és bár tudtam, éreztem, hogy minden rendben lesz, mégis a szívem majd kiugrott a helyéről. Még a csengő megnyomásakor is azon pörögtem, hogy vajon tetszeni fog-e neki a hely, ahová viszem, de hát tudom, hogy az, délelőtt voltam ott, mikor felkészítettem a helyet és bár az is beugrott, mi lesz, hogyha tolakodásnak vagy célzásnak veszi. Na majd magyarázkodok, abban jó vagyok. Ha, ne persze. Szerencsére nem a szülei nyitottak ajtót, hanem egyenesen Dora, úgy reppent ki elém, mintha egy kis angyal szállt volna ki a házból. Köszönés helyett egy puszit adott és egy kis mókás számonkérést, amiért késve értem ide, egy mosoly terül el az arcomon és megrántom a vállam. - A jó dolgokra várni kell Senora. – mosolygok, majd átadom neki a virágot. Szerencsére lazán reagáltam le, nem vagyok sült bolond, habár végig nézek az öltözékén majd eláll a lélgezetem. Biztos vagyok benne, hogy direkt rakta ki a dekoltázsát, hát egye fene, annyira nem bánom a dolgot, de így megint harcolnom kell a szemeimmel majd, hogy ne nézzek oda. - Mintha írtam volna, hogy melegen öltözz fel. Hideg lesz ott, ahová megyünk. – mosolygok rá, ahogy kisuhant az ajtón és válaszul csak közli, hogy nem hív be, mert a szülei bármikor hazaérhetnek. – Óh, nem gond, indulhatunk. – bólogatok egyetértően, hiszen én sem vágyom egy kifaggatós estre a szülőkkel, nem hinném, hogy itt van még azoknak a kérdéseknek az ideje, hogy „mi a terved a lányunkkal” vagy hogy „hogy fogod eltartani őt?” A kocsihoz sétálok és már messziről felnyitom az ajtaját, nem régiben tettem bele a funkciót és nem titok, hogy most is csak menőzni akartam vele. Igen, erre megy el a megtakarított pénzem, az autó tuningolására és fejlesztésére, de imádom. Mintha családtag lenne. - Tűzoltó vagyok, talán tudnám kezelni a problémás helyzeteket. – nevetek a kijelentésére, miszerint golyóálló mellényt kellene felvennem, ha vendégségbe jönnél hozzájuk. A hivatásomhoz hozzátartozik az emberekkel való bánásmód is és oké Dora közelségében sült bolonddá válok, egy hablatyoló idiótává, de ez a bombasztikus külseje és az elvarázsoló személyisége miatt lehet. - Kérem Senora, a hintó előállt. – Kísérem az anyósüléshez, majd ha engedi, megfogom a kezét és besegítem a verdába, figyelve, hogy ne üsse be semmijét. Becsukom óvatosan az ajtót, átfutok a sofőroldali üléshez és magam is beszállok. A fűtést azonnal bekapcsolom és az ülésfűtés egyből teszi a dolgát. Mivel nem rég értem ide, még biztos tartotta az autó a hőt, de nem akarom, hogy Dora fázzon, szinte hallom, hogy dorombol a Charger is érezve, micsoda bomba lány ült belé. Ahogy gyújtást adok, a neonok felvillannak, sportautó jellegű motorhang indul, amivel a szomszédok biztosan nem magasztalnak engem az egekbe, de én ezt élvezem. Dorombol, mint egy cica. A Xenon fényszórókat is felkapcsolom és úgy nézek a remélhetőleg lenyűgözött Dorára elégedett, bamba vigyorral. - Indulhatunk Senora? – kérdeztem, majd mivel mesélte, hogy szereti az adrenalint és a veszélyt, egyesbe tettem a járgányt, megkapartam a kerekeket és úgy lőttem ki, mintha egy versenyt indítottak volna el. – Öveket becsatolni, lábakban megkapaszkodni, Bolton kicsikéje elindult! – kiáltottam nevetve, ahogy a verda gyorsult a sarokig, szinte én is a gyomromban éreztem a golyóimat. Imádtam vezetni ezt a csodát.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
A lány kérdésére, miszerint örülök-e hogy látom, felszökig a fejembe a vér és ismét zavarba jövök, egy kicsit megint elveszítem a lazaság mellett vívott harcomat, de lesütöm a szemem és elmosolyodom. – Siettem, ahogy csak tudtam, hogy ismét veled tölthessem az estét. – néztem rá végül és hagytam, hogy kiolvassa a szemeimből az igazságot, a zavarodott kisfiús, izgatott tekintetem ugyanis biztos minden elárult. Lovagiasan, nagyokat fújtatva vártam meg kint, hogy a virágot vázába tegye és csatlakozzon hozzám az autóig vezető úton, ami szerencsére beszélgetéssel telt, nem mintha olyan hosszú lenne odáig az út, de még nem sikerült legyőznöm a zavaromat. - Tettem be az autóba pulóvert és takarókat, remélem így nem lesz gond. – rántottam meg a vállam a visszavágásra, miszerint én sem alkalomhoz illően öltöztem, igen ám, de szerintem Dorotha nem küzd azellen, hogy percenként megbámulja a fenekm vagy a dekoltázsom. Ha mackóba jött volna legalább, százszázalékosan a személyiségére tudtam volna koncentrállni. Így, hogy felhúzta a kabátot, kicsit megnyugszom, tényleg a szívemre venném, ha meghülne, az autóban mondjuk biztos meleg lesz, de elég egy tíz perc is a hidegben, hogy megtörténjen a baj. – Ez az egyetlen előnye annak, hogy tűzoltó az ember, hogy fel lehet vele vágni. – nevetem el magam a kijelentésére, amikor a kocsihoz érünk, bár nyilván túlóztam, az emberek mentése és a baj elhárítása az én igazi hivatásom, Morty inkább az aki ennek köszönhetően szedi fel a csajokat, de tudjátok kit, meg is érdemli, azok után, hogy minden nap az életét áldozza szinte alamizsnáért cserébe. - Csinos vagy, mint mindig. – jegyzem meg félszavakból, aminek köszönhetően ismét kicsit zavarba jövök. – Igaz, most látlak másodjára, de… érted… - teszem hozzá zavartan nevetve. Ismét teljesen elveszítettem a fonalat, le is sütöm a tekintetem, ne vegye észre, hogy megint tök hülyén viselkedem. Dory dícséretére visszatér az önbizalmam, úgy húzom ki magam, mint egy páva, aki éppen nászindulót készül jáétszani kiválasztottjának, mindig is büszke voltam az autómra, ezért tuningolom, persze nem azért, hogy felvágjak a csajoknak, inkább, mert ez egy egy hobbi számomra. Jó drága hobbi. - Köszönöm. Mindjárt meglátod, az úton, hogy viselkedik. – mozgattam le-föl a szemölkömet jelezve ezzel, hogy izgal-mas útban leszrésze, persze nem fogok vadállat módjára vezetni, de azért egy kis izgalmat ígértem neki és ez a legkevesebb, amit azért tehetek, hogy jól érezze magát, kapjon egy kis adrenalin löketet. Az indulás pillanatában már tartottam is neki egy kisebb bemutatót és mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy jól érzi magát, fel is sítik és közli, imádja a járgányomat. Ez ismét büszkeséggel tölt el és az első része a randinak bevállt, talán lenyűgöztem és jóllakattam az adrenalin éhségét, még ha csak egy kicsit, akkor is. – Örülök. – teszem hozzá, majd, hogy biztos legyen az öröm számára és persze számomra is, a kanyarban egy órási driftet tolok, visszarántom a kormányt és kilövünk, mint, amikor elindultunk. Persze, annyira nem akarom itt felzavarni a kedélyeket, csendes kis környéknek tűnik, de mindenképpen szerettem volna lenyűgözni Doryt, mostmár, hogy megmutattam, mit tud a gép, lejjebb veszem a sebességet, hogy válaszoljak a kérdésére. - Senora, meglepetés. Látni kell, ha lelövöm a poént, már nem lesz olyan csodálatos. – kacsintok rá sokat sejtetően, hiszen semmi veszélyes nincs abban a helyben, ahová viszem, nem a szerveit fogom kibányászni, de nem is elásni viszem, persze ezt még csak poénból se sütném el neki, nem vagyunk olyan szinten még, hogy ilyennel viccelődjek. - Inkább mesélj magadról. – váltok gyorsan témát, hogy még csak ne is legyen ideje a randi helyszínén agyalni, majd gyorsan hozzá is teszem. – Úgy ismerem egy izgi játékot. – Na jó, annyira nem az, Morty kinevetett érte és már arra bíztatott, hogy vegyem el a huncutabb Zackyt az autóban, hogy míg oda nem érünk a randi helyszínére már a csaj elszórakoztasson. Hogy lehet első randira ilyen tanácsot adni? - A lényeg, hogy gyorsan felteszünk a másiknak kérdéseket magunkról és a másiknak egyből választ kell rá adni tipp formájában. Nem szabad gondolkodni rajta. – mondom neki, mialatt szép lassan elhagyom a negyedet. – Legyen mondjuk kezdetnek tíz kérdés és mivel az én ötletem, én kezdem a kérdéseket, te pedig megtippeled, mit szólsz? – kérdezem és rámosolygok, tudom, gyermekded játék, de így sokkal több mindent lehet megtudni egymásról, hiszen nincs idő valami hazugságot kitalálni. - Kedvenc színem? – várok a gyors válaszra, egy bemelegítő kérdéssel kezdtem. - Kedvenc évszakom? Kajám? Filmem? Italom? Hány barátnőm volt? Hol van a tetoválásom? Van-e piercingem? Milyen színű alsónemű van rajtam? – kérdeztem egy kicsit izgalmasabbat is. – Kedvenc zenei stílusom? – remélem folyamatos lesz a tippelés Dorytól és nem áll le gondolkodni, mert úgy elveszi a játék a ritmusát és az izgalmát. Figyelem a tippjeit, majd várom az ő kérdéseit, a végén pedig megmondjuk, mennyi talált. Izgalmasabbakat is feltehettem volna, de nem tudom, hogy reagált volna rá, lehet tolakodásnak vette volna.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Dory elégedettsége engem is jó kedvre ösztönöz, ugyanis ezzel jelzi, jó választ adtam és hiába a zavart viselkedésem, kezdem megszokni a közelségét és elhinni, tényleg van nála esélyem. A ruhával kapcsolatos megszólalásával azonban egyet értek és megvallom az őszintét, tényleg kicsit álszent vagyok, mert én is kicsíptem magam, de nyilván én még ígyis jobban bírom a hideget és egyszerűen tényleg féltettem őt, hogy az ötletem visszafelé sül el és megfázik. - Van eltéve bőven takaró, ne aggódj. Akár kettőnknek is. – vágom rá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy ez egy terv része, hogy csak egy paplant hozok azért, mert direkt hideg helyre viszem, hogy hozzám kelljen bújnia. A foglalkozásomra terelődik a szó, de csak idióta módjára tudok ismét válaszolni, szerintem a fejem tetejéig elvörösödtem. - Nem…ez…nem menő dolog, inkább, kötelesség, elhivatottság kérdése. – mosolyogtam, mire végül megtaláltam a megfelelő szavakat és ahogy ránéztem, szinte melegség áradt végig a lelkemben. A mosolya teljesen megbolondít. – Köszönöm. – bólintottam hozzá elégedetten. A viszont bókja ismét kiveri nálam a biztosítékot és még mindig a paplanos sztori jár a fejemben, remélem tényleg nem hiszi, hogy szándékaim vannak vele, már kicsit talán kezdem is bánni, hogy ilyen randit találtam ki elsőre. Lehet egyszerűbb és jobb lett volna mégis csak egy étterem vagy egy séta a parkban. Ahogy ezt végiggondolom, ismét ki ver a víz és kicsit el is szégyellem magam, pedig tényleg nem erről volt szó, az az egy ment meg a végső megsemmisüléstől, hogy odaértünk az autóhoz és rá is terelődik a szó. Bizony, rá, úgy kezelem, mint egy családtagot, mint egy barátot, az autókat szeretni kell, mert lelke van. Meg is mutatom neki, mit bír a kicsike, jó a hangja, szépen gyorsul, igazi csajmágnes, legalábbis Morty szerint, de mindig jól esik, ha dicsérik, kicsit magaménak érzem ilyenkor ezeket a bókokat, de annál mindig jobb, mintha taxival jöttem volna érte vagy limóval. Egy igazi férfi igenis koszolja be a kezeit azzal, hogy volán mögé ül, de ez az én véleményem. - Nincs olyan messze, egy óra az út. Addig legalább megismerjük egymást. – feleltem sokat sejtetően, mert bár már kicsit bántam a döntést, azért mégis csak végigviszem az ötletemet, legrosszabb esetben ezt a randit is bukom, mint a legtöbbet és megy tovább az élet. - Büntetést? micsoda tétek vannak. – nevetek fel, ahogy hallom a reakcióját a játékötletemre, de bevallom tetszett ez a kicsi rizikó, érdekesebbé teszi a játékot és bár nem vagyok valami nagy szerencsejátékos, azért az ilyen apró tétekbe szívesen belementem. – Rendben, legyen. Akkor kezdjük. – válaszoltam megadóan, majd bele is kezdtem a kérdéseimbe, amire rendületlenül, minimális idő elteltével válaszolgatott is. Némelyikre elégedetten bólintottam, de voltak, amin elnevettem magam. Aranyos volt nagyon. - Tényleg? Tűzoltó Sam? – nevetek még mindig, hát ez elképesztő ötlet volt, nagyon bejön, humoros, ez tetszik. - Készen állok mester, jöhetnek a kérdések. – rángatom meg viccesen a szemöldököm, majd a felém záporozó kérdésekre csak nézek, mint borjú az új kapura, miközben azért rendületlenül figyelem a forgalmat is. Nem hiányzik, hogy egy kis játék miatt essen bajunk. - Macska! – vágom rá gondolkodás nélkül az első válaszom. – Autó! Sport…hú…Aerobik! Milyen munka, öhm…színésznő! 20 év múlva a mozivásznon leszel, szerintem 16 évesen csókolóztál először. – zavarba jöttem, nehezebb a játék, mint gondoltam, látszik, hogy nem voltam jó benne. – Félelem? Pókoktól. Erősséged, hogy gyönyörű vagy. – mosolyogtam, mint egy debil, de gyorsan megráztam a fejem a következő kérdésére, nem akarok szabályt szegni. Gyors válasz Zacky, szedd össze magad. – Főzni? Tuti, hogy tudsz. – az utolsó kérdése meglep és egyszerre okoz jó kedvet. Tehát bejövök neki, de jó, van Isten. Felé fordulok és a legnagyobb őszinteséggel válaszolok. – Ez az, amit soha nem fogok kitalálni Senora. - tényleg nem tudom, mi fogta meg bennem, ezt a remek csajt, kilométeres különbség volt kettőnk közt, míg őt egy milliárdos üzletember büszkén mutogatná egy jótékonysági rendezvényen, addig engem a szép csajok dugdosnának a szüleik elől. Elrettentő példa vagyok, a színem miatt és a verdám miatt is, mert mindenki az első benyomás alapján ítél. - Kék a kedvenc színem, valóban. – bólintok az eredményt számolgatva, ugyanis én kérdeztem először. - A nyár a kedvenc évszakom, a hambi a kedvenc ételem, a Tűzoltó Sam nem nyert, de annyira jó válasz volt, hogy adok rá pontot. Igen, a Whisky a kedvencem, valódi barátnőm, akikkel több ideig együtt voltam három volt csak, tetoválás a jobb karomon van és igaz, nincs piercingem. Vörös alsóneműt vettem fel és igen a hip-hop a kedvencem. - Bólintottam és végül fejben számolva összeadtam hány pontot szerzett. - Ez 6 pont és plusz egy, mert első játékra ügyesen tippeltél és mert jól táncolsz. – próbáltam bókolni neki, bár nem tudom, mennyire jön be neki, azt se akarom, hogy túl nyálasnak találjon. – Én hány pontot szereztem? – kérdeztem izgatottan és még rá is játszottam, akár egy gyerek.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Folyamatosan zavarba hoz ez a lány. Most is arról beszél, hogy nem szeretné, ha egyedül takaróznék be, még jó, hogy csinosan és lengén öltözött. Óh, ha hozzám bújna, biztos nem is kellene hőfokot emelni, már magától az érintésétől az egekbe szökne a testhőm. - Mi lenne velem. – válaszoltam azért, de csak, hogy ne tartson bunkónak, egyébjként ezt is alig bírtam kinyögni, főleg, ha ránéztem és azt a kis huncut, kislányos mosolyát villantotta rám, amivel amúgyis le tud venni a lábamról. A munkámat pedig az egekbe dícsérni, igen büszke vagyok magamra, amiért ember életeket mentek, de kezdem azt érezni, hogy őt is inkább ez vonzotta, mintsem a valódi személyiségem, így magam elé tekintve bólintok végül, nem kívánok már ezzel a témával foglalkozni, de nem szúrom le érte, olyan kis lelkes én pedig az égvilágon semmiért se rontanám el a randi hangulatát. Az másabb kicsit talán ebben az esetben, hogy a többi lány nem dícsérte a hivatásomat, csupán szexinek tartotta és mindig azt kérdezték, éppen aktuálisan a héten, napon hány embert mentettem meg, meg hogy mutassam meg hogy áll a tűzoltó ruha. - Egy óra gyorsan eltelik Senora. – mosolygok rá bíztatóan, bár tényleg nem akarom elárulni hová megyünk, de azért azt se akarok, hogy rosszul érezze magát. Főleg, akkor less kellemetlen a téma, ha megérkezünk és nem fog neki tetszeni a látvány, nem szereti a hangulatos, hegyes tájakat vagy magát a helyszín nem fog neki bejönni. - Senki sem szeret veszíteni Senora, de ha te győzöl le, azt valahogy túlélem. – nevetem el magam és egy kicsit talán engedékeny volt a válaszom, de bizony, ránéztem és arra gondoltam, hogy bármiben győzhet velem szemben és mindenképpen nyertesen jövök ki az egészből. Na jó, persze még nem veszekedtünk, meg nem is akarok papucs lenni, azért valamennyi spanyol vér megköveteli tőlem a heves természetet, apámtól türelmet tanultam és szerintem nagyobb mértékben, mint a spanyol temperamentumot. Belőlem a tánccal jön ki a spanyol vér. - Nem, hogy csak gyönyörűnek tartalak, konkrétan az vagy Senora. – mosolyogtam rá, miközben az utat is figyelemmel tartottam, mert mostmár felfelé tartottunk, lassan pedig elérjük a meredekebb részeket, a szlalomos pályát, s bár itt általában szeretek driftelgetni, nem fogom veszélyeztetni Dora életét. - Reméltem is Senora. – bólintok itt, mikor megígéri, hogy táncolni fog velem és bár szoros volt a verseny, mégis ő nyerte, volt néhány válasz, amire nevetve vagy mosolyogva emeltem fel a fejem. - Modell? Modell leszel Senora, sosem randiztam még modellel, meg vagyok tisztelve. – Mosolygok, de igazából megint csak kivert a víz, egyébként teljesen érthető a döntése, olyan teste van, mintha csak az angyalok faragták volna. - Miért válnának el a szüleid? – kérdeztem meglepetten, bár lehet ezt inkább nem kellene erőltetni, de majd a válaszától függ, hogy belemegyünk-e ebbe a témába vagy nem, én nem fogok faggatni, hiszen ez egy randi és nem egy munkahelyi interjú. - Nem tudsz főzni?! Az hogy lehet? Na majd megtanítalak. – kacsintottam rá mosolyogva, s bár én se vagyok egy ezermester séf, azért sosem hagyott még cserben a tudásom, ha kaptam kézbe némi hozzávalót, anyám szerint egy valamire való férfi tud főzni és a nőktől is elvárja ezt. Nem vihetem haza Dorát, amíg nem tanul meg főzni, mert nem kapjuk meg az áldását. Hű, de előre rohantam. - A kocsim köszöni a dícséretet és a plusz pontot. – Mosolygok, majd üresbe tettem a váltót és rányomtam a gázra, mintha csak a verda válaszolt volna, majd normálisan vezettem tovább. - Nemsoká ott vagyunk már, majd visszafelé lenyomjuk a visszavágót, tehát mondhatod a büntetést. – mosolyogtam enyhülten, elfogadva bármilyen huncutságot, amit kitalált a randi idejére, de lehet hogy ez hosszú távú dolog lesz, amivel talán többet fogok szívni. Nem is telt bele sok idő, felkanyarodtam a kis hétvégi, tűzoltóknak fenntartott pihenő feljárójára, már messsziről kivehető volt a nyaralóház, ahová az állomás tagjai szokták elhozni a családjaikat vagy itt szoktunk összetartó partit tartani. Na meg persze, Morti hozza ide legtöbbször a csajokat, akik nem akarják könnyen adni magukat. Legtöbbször ő is veszi ki a helyet. Beálltam a nyaraló elé, majd le is állítottam a motort. A fények már égtek, ugyanis délelőtt előkészítettem mindent, égve hagytam bent a villanyokat és bekészítettem a kandallóba is. - Mit szólsz? – kérdeztem lekapcsolva a fényszórókat, hogy teljes egészében láthassa a látványt, ami elé tárult. A tűzoltó kollégákkal nagyon büszkék vagyunk a nyaralónkra, mindig karban tartjuk és építgetjük, tökéletesítjük, mert ez a miénk. A mi szentélyünk.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Mosollyal jutalmazom a győzelmét, nem is lettem volna elégedett, ha én nyertem volna, olyan kis aranyos volt, ahogy örült, még külön büszke voltam magamra, hogy a szépségét dicsértem és ezzel beloptam magam a szívébe. Az utóbbi egy órahosszában bátrabb voltam, mint eddigi ismeretségünk alatt összesen és ez nyugtató érzés volt. Gondolatban meg is veregettem a vállam, de nem volt idő lazulni, most koncentrálnom kellett tovább, hogy ne kerüljek kényes helyzetbe a zavartságom miatt. A szüleiről szóló félelmét egy könnyed mondattal elintézte, én pedig nem kívántam firtatni a dolgot, maximum majd egyszer elmeséli, mi a szitu és lehet még segíteni is tudok majd, de addig is tiszteletben tartom a szűkszavúságát, a főzéses jellemzésére azért felhúzom a szemöldököm. - Akkor jó Dory, mert a kályha előtt nem is fogunk időt tölteni. Tűzhelyre gondoltál igaz? – mosolygok rá, bár próbálom nem elnevetni magam a Freudi elszólásán, azért aranyos volt valahol a tévedése. Az egyszerűbb ételeket egyébként sem bonyolult dolog elkészíteni, a közös főzsőcskézés pedig igen romantikus elfoglaltság tud lenni, így bakancslistára is vehetjük majd a következő randinkon. Szeretek főzni, így csak annyi a dolgom, hogy ezt az élvezetet és izgalmat ráragasszam. - Sima ügy angyalom, a következő randi akkor meg is van. Közös főzés, mit szólsz? – csettintek a kezemmel, ahogy kimondta, mi lesz a büntetésem a vereségemért, már csak annyi lesz a feladatom, hogy valahogy Mortyt arra az estére kivonom a forgalomból. Amikor odaértünk a házhoz, nem csalódtam a látványban, direkt hagytam égve a lámpákat, hogy szép küllemet kölcsönözzön neki, sötétben kicsit ijesztőbbnek hat, de így a havas környezettel tényleg elragadó. Mosolygok a kislányos csodálkozására és külön zavarba jövök, mikor megpuszilja az arcom. - Örülök, hogy tetszik. – jövök ismét kicsit zavarba és megvakarom a tarkómat. – Nem, én csak, azt gondoltam itt elleszünk és nézzük a tájat. – válaszoltam a kérdésére, miszerint bemehetünk-e. Gondoltam azért néha belefér egy aprócska poén. – Csak vicceltem, hogyne mennénk be, de húzd fel a kabátot, mert tényleg hideg van. – mondtam apai szigorral, majd kiszálltam, odarohantam az anyósoldali üléshez és kinyitottam Dorynak. Kisegítettem és aztán máris a hátsó ülésnél teremtem és kivettem az odakészített cuccokat. Takarót, amivel máris bebugyoláltam a lányt, még egy póttakaró, egy kosár és két párna. - Mehetünk is. – kacsintottam rá, majd előre mentem, hogy tapossak a hóban egy kisebb ösvényt neki, meg persze, mert én voltam itt ismerős terepen. Előhalásztam a kulcsokat és miután nagy nehezen bebohóckodtam a zárba elsóhajtottam magam. Vannak csajok, akik azt gondolják, hogy a fiúk olyanok az ágyban, ahogy sikerül előre megtalálniuk a kulcslyukat, legalábbis Morty szerint, hát, ha ezt a legendát Dora ismeri, most alaposan beégtem. Hogy ne legyen időnk ezen tanakodni, nagy lendülettel nyitottam be és fel is kapcsoltam a világítást. Hatalmas előtér várt minket, és egy lépcső jobb oldalt, ami az emeletre vitt fel minket. A falakon képek, leginkább a tűzoltókról és a családjaikról, volt egy fal az elhunyt tiszteletbeli kollegákról és oklevelek, kupák, serlegek különböző díjak a másik falon. Mások kérésére nem lett tele pakolva a ház kitömött állatfejekkel, hiszen gyerekekkel is szoktak ide érkezni, ezért én is hálás voltam, mert ódzkodtam a hasonló berendezési tárgyaktól. Szemben velünk egy nagy kandalló, amibe már délelőtt bekészítettem és mellette két nagy ládányi hasábolt fa, amit szintén a korai órákban, magam hasogattam össze. Volt konyharész, amerikai stílusú, nyitott és kanapék meg fotelek körbe, meg egy nagy szőrmés szőnyeg a kandalló előtt. Oda is pakoltam le, majd mivel éreztem, hogy idebent is hideg van, szaladtam is begyújtani, legalább addig Dora szétnézhet. - Érezd magad otthon. Ez az állomás nyaralója, itt szoktunk bulikat tartani és a dolgozók bármikor kivehetik nyaralás, pihenés szempontjából, ha megfelelően hagyják itt. – mondtam közben, hogy azért néhány szót is szóljak a kecóról.
“A tánc hatással van az érzelmekre, belőlünk vajon mit hoz elő?”
Sikerült zavarba hoznom Doryt a viccemmel, bár igazából magának köszönhető, hogy összekeverte a tűzhelyet kályhával én csak jót nevettem rajta, megsérteni nem akartam, de hát tök aranyos volt. Tényleg nem ismerte a főzés csínyját-bínyját, de azért vagyok, hogy ebből a tudatlanságból kihúzzam és megtanítsam főzni, mert bizony az én barátnőm egy nehéz nap után rittyentsen valamit a konyhában, hiába bomba az alakja, aranyos és szimpatikus, azzal a tűzoltó nem lakik jól. Arra, hogy ugyanaz lenne-e a lényege, arra már nem válaszolok, pedig lehetne még firtatni, de helyette inkább felvázolom neki a következő randi lehetőségeként hogy főzzünk együtt valami finomat. Igazából nem túl bonyolult dologra gondoltam, de együtt biztos szórakoztató lesz elkészíteni, jól érezzük magunkat és közben tanul is. - Azért leszek ott, hogy ne így történjen. – nevetek, mikor megígéri, nem csinál semmi kárt a konyhámban, mert nyilván nálunk fogunk főzni, a szüleivel való találkozás még korai lenne, bár még nem is jöttünk össze, így kár is ennyire előre rohanni. - Igazi rosszkislánnyal van dolgunk. – mosolyodom el, mikor Dora közli, hogy ő akkor is belógna, ha nem lehetne bemen-ni a házba. Még szerencse, hogy bemehetünk, bár így is hideg lesz, így hasznát vesszük a paplanoknak, amiket hoztam, bár reméltem, hogy ezeket Morty nem használta arra a célra, hogy ágyba bújjon vele itt bárkivel vagy legalább kimosta utána. Az ajtó kinyitása sajnos ismételten elveszi az önbizalmamat, amit az idefele úton magamra szedtem, mert a kulcsluk megtalálása ebben a hidegben kisebb matematikai egyenlettel ér fel számomra. Nagyra értékelem, hogy Dory most nem süt el egy ilyen viccet sem, így mikor beérünk, zavaromban máris a tűzhely felélesztésére koncentrálok, míg ő addig szét tud nézni és meg tudja csodálni a kis fiskót. – Te vagy az első ember, akit idehozok. – mosolyogtam mialatt szikrát le-heltem a bekészített faanyagra és nagy pattogások közepette elkezdett begyulladni a kandalló. – A vacsora az asztalon. Éhes vagy? – böktem az amerikai stílusú konyha irányába, ahol már délelőtt megterítettem tányérokkal, evőeszközökkel és borospoharakkal. Én a magam részéről úgy terveztem, hogy itt töltjük az estét, így magamnak is odakészítettem egy borospoharat, de persze erről azért majd a vacsora közben megkérdezem a lányt is. A polcon lévő zenelejátszót is finomhangoltam, mire halk jazz zene szólalt meg és árasztotta el nyugod hangulatával a faházat. A meleget is már a kandalló mellöl lehetett érezni, lassan a takarókra sem lesz szükség, ezért a kanapé elé lépet és úgy válaszolok a lánynak, miközben már rázom a csípőm. - Köszönöm Senorita. – bólintok, majd kisebb lépéseket teszek jobbra, majd balra is, mivel a ritmus teljesen bejárja a testem és már a meleg is kezd felhevíteni, arról nem is beszélve, hogy a szörmeszőnyegen nagyon kellemes érzés mezítláb lépkedni. – Ugyan, mi a baj azzal a tánccal? – kérdeztem mosolyogva, majd felhúztam a kanapéról és magam-hoz öleltem a lányt, majd a kanapén lévő takaróval körbeöleltem magunkat. Óvatosan ringatóztam a zenére, a lány kezét a mellkasomhoz szorítottam, másik kezemmel átkaroltam a derekát. – Köszönöm, hogy eljöttél velem. – suttogtam a fülébe.
Kezdőlap
