Néhány éve telepedtél le New Yorkban a húgoddal együtt, de mi csak alig egy éve ismerjük egymást, valami balul elsült házibulinak köszönhetően. Szinte rögtön megtaláltuk a közös hangot, és azt hiszem, hogy kijelenthetem: barátok vagyunk. Legalábbis még. Nem sokat tudok rólad, nem igazán szeretsz a magánéletedről beszélni, de annyit elárultál, hogy nem térhetsz soha többé haza a saját országodba, én pedig nem kérdeztem a miértjét, de valamiért azt hiszem, hogy a húgodhoz köthető a válasz. Annak ellenére, hogy nem élsz túl tisztességes életet, a szíved nagyon is a helyén van, csak néha mintha nem tudnád elválasztani a jót a rossztól. Próbálod kerülni a bajt, de az valahogy mindig megtalál téged, én pedig valahányszor tehetem próbálok segíteni, bár nem mindennel értek egyet. Egy kis tetováló szalonban dolgozol, amit az egyik barátod üzemeltet, az mellett pedig gyakran veszel részt illegális motor versenyeken és néha verekedéseken is, amiben elég szép pénz van, ha sikerül nyerned. Miattad szerettem meg egyébént a motorokat is, néha tanítasz vezetni, és megígérted, hogy majd egyszer egy versenyeden fel ülhetek mögéd is. Bár mostanában olyan, mintha nem teljesen lennél önmagad. Folyamatosan ingerült vagy, kerülöd a társaságomat és pár napja felhívott a húgod sírva, hogy nem nagyon engeded neki, hogy el hagyja a házat. Ugye elmondanád ha bajban vagy? Talán megoldhatjuk.

Semmit nem szeretnék megkötni igazából, minden a megalkotó fantáziájára van bízva, bár természetesen egy elképzelésem van, amit szándékosan nem írok le, hogy hátha a tied jobb lenne  ha megjössz és kíváncsi vagy, akkor leírom, és közösen ki találjuk a folytatást, vagy épp anyalunk valami máson. A lényeg, hogy gyere, mert nagyon várlak. Talán többet is kihozhatunk majd a dologból egy egyszerű barátságnál, amit valljunk be, nem igazán létezhet