Igazából, egy hétköznapi szürke egér vagyok. Adom a lazát, a humoros, életvidám srácot, de belül ugyanúgy vívódok, mint te vagy bárki más. Rágódom, vajon minden jól csináltam-e, főleg, mióta felvettek a lánglovagok közé, minden éjjel úgy fekszem le, hogy tehetettem-e volna még többet azért, hogy segíthessek. Ilyen vagyok, szentimentális, jószívű, akár édesapám volt. Mindenkiben próbálom megtalálni a jót, azt a kis reménysugarat, amitől emberré válik az illető, mint mikor a lángoló pokolban, mikor az életed egy hajszálon múlik, akkor mutatja meg az emberek szeme, a lélektükre a valódi jellemét. Az élni akarás sok mindent felfed, jót és rosszat egyaránt. Ezt még édesapám tanította nekem, mikor még gyerek voltam. Mindenki értékes, mindenki szeretetre méltó és van Morty haverom. Nem, viccelek, tényleg hiszek az emberi jóságban és gyakran vagyok troll, komolytalan vagy cinikus, próbálom helyén kezelni a dolgokat.
Büszke vagyok arra, amit képviselek és hogy segíthetek az embereknek, a társaimért a tűzbe mennék, de ez bárkire nézve ugyanúgy igaz, tekintve, ez a hivatásom.
Szeretek olvasni, képben lenni a világgal kapcsolatban, de szívesen forgatok a kezeim között verses köteteket, prózákat, sokszor idézek is közülük, amivel megőrjítem a kollégáimat. Sokszor pepecselek dolgokkal, precíz vagyok és túl türelmes, amikor viszont magamra öltöm az egyenruhát, hihetetlen módon megváltozom és a döntésképességem a hegycsúcsokat verdesi. Az autók és az átbulizott éjszakák a gyengéim, utóbbiba Morty haverom rángat bele mindig, az autók iránti szeretetemet apámtól örököltem. Ő mondjuk jobban szerette a veterán járgányokat, amiket csak tisztítani és karbantartani kell, én azonban tuningolni szeretem őket. Saját autómat is folyamatosan bővítem, egy két ajtós Dodge Charger, gyönyörű, szépség, egy igazi szörnyeteg.
Mit mondhatnék még? Ha zavarban vagyok, gyakran eltakarom az arcom és idétlenül nevetek vagy mosolygok, mint most. Nem is értem minek mondom el ezeket. Ha jobban meg akarsz ismerni, tudod, hol találsz? Vagy csak egyszerűen gyújtsd magadra a házat. Csak vicceltem, ne tegyél ilyet. Azonban, ha mégis kiütne a baj, ott termünk és hidd el, megmentelek.
 

Zaj…nagyon hangos. Ne kiabáljanak. Ne hangoskodjanak. Szédülök és…levegő, nincs levegőm. Mi történt?
- 22 éves, fiatal fekete férfi. A Hathaway sugárúton lévő tűzesetnél sérült meg mentés közben. – hangzott egy árnyalak hangja a fejem felett. Nem látom az arcát, mert valami fény a szemembe világít.
- Rendbe jössz haver. Tarts ki! – ismerős hang. Morty? – Csak egy kis füst, tudod, ilyet reggelizünk minden nap. Zack! – kiáltotta. Miért ordibál ő is? Mi történik? Hol vagyok? – Uram, kérem,zárjuk az ajtót, indulunk! – jött a válasz az árnyalaktól. Valamit babrál a kezemnél és vetkőztet.
- Esik a pulzus! Gyorsan, siessünk a kórházba. – kórházba? Szóra nyitnám a számat, de nem megy. Fáradt vagyok. Gyenge. Felemelném a kezem, de erőtlen vagyok. Mintha ólom lenne rajta, furcsa, kellemetlen érzés. Tehetetlen vagyok és nem tudom mozdítani semmimet. Mentőautóban lehetek? Valami történt a tűzben? Tényleg, a család. Bent rekedtek. Én meg…
- Jól…J…Jól… - erőltettem a szavakat az ajkaimra, amik olyanok voltak, mint a napon hagyott cserép. Ki volt száradva a torkom is, mintha fémes íz keveredne az odaégetett étellel. – Ne beszéljen uram, ne erőltesse magát. – jött a válasz, de hajthatatlan voltam. Tudnom kell, hogy megmenekült-e a család, akiért bementünk Mortyval.
- Jól…hööö…vannak? – vettem a levegőt mélyen, talán olyan lehettem, mint aki maratont futott vagy Dart Vader a Tour de France után. Hm…vicces, még ilyen pillanatban is viccelődök.
- Igen Uram. Mindenki jól van. Pihenjen. Maga is rendbe fog jönni. – jött a bíztató válasz, mire már nem tudtam újabb szavakat erőltetni a számra, azt hiszem sikerült mutatni egy okét a hüvelykujjammal egy mosoly kíséretében. Azt hiszem mosolygok. Mosolygok most Mr. árnyalak?
- Nem akar elállni a vérzés, elvérzik, mire beérünk! – hm…megsérültem. Rám esett valami, igen…talán, Morty. Elég nehéz a srác…vagy… a tető, de az is lehet, hogy a mennyország. Hallottam, hogy még motyogtak körülöttem, de…elsötétült a kép. Egy emlék jutott eszembe, vagy csak álmodok?


- Miért lógatod így az orrod haver? Tűzoltók lettünk! A legjobb eredmény a miénk a vizsgán! – jelent meg mögöttem Morty egy italokkal megrakott tálcával a kezében és leült a boxunkhoz. Kora este volt, ünnepeltük, hogy felvettem minket a New Yorki tűzoltóparancsoksághoz, ráadásul nem is végeztünk rosszul, bár azért a cimborám túloz. Szereti sztárolni magát, de nem gond, egy kicsi büszkeség engem is eltöltött. Nem is tűnt fel eddig, hogy a kezeimet összefogva előre dőlve ülök a helyemen. Már nyirkosak lettek a tenyereim és nem is figyeltem a környezetemre. Apámra gondoltam. Jó lett volna, ha most itt lenne. Nagyon hiányzik. Elmerengve engedtem magam elé a tenyereimet és néztem bele akár egy szakavatott jósasszony, remélve, így talán meglátom a jövőmet.
- Az édesapád miatt? – ült le végül mellém akkora hévvel, hogy megrándult alattunk a kanapé. Fel is ocsúdtam az elmélkedésemből, erőltettem az arcomra egy kisebb mosolyt és Mortyra emeltem a tekintetem.
- Jól ismersz. – böktem oda szűkszavúan, mire bátorítóan átkarolta a vállam. – Biztos büszke rád. Hidd el, figyel téged. – tette hozzá olyan hanglejtéssel, még engem is meglepett az érzékletes stílusa. – Mint, ahogy Mr Jagermaister is, aki csak arra vár, hogy megoszd vele a bánatod és az ÖRÖMÖD! – kiáltott végül, ahogy elém rakta a tálcán lévő hadosztály első gyalogját. Nem bírtam ki, tapló egy megszólalás volt, de elnevettem magam és elvettem az italt. Ez az én Morty haverom. Jóképű, karizmatikus, izmos és humoros…haltak érte a nők, falta őket, de mindezek mellé egy irdatlan nagy tuskó volt.
- Ezért a báj miatt lettél a legjobb barátom tudod? – nevettem rá, majd koccintásra emeltem az italomat. - Ugyan már cimbi, tudod, hogy érzékletes vagyok. – válaszolt, elfogadva a gesztust. Az alkohol is kilöttyent, olyan hévvel koccintotta a felesét az enyémhez. – Mint, amikor közölted Charlie-val, hogy a barátnője többet nem ebédel otthon? – vetettem rá egy lesújtó pillantást. – Most miért? Azt nem mondtam el neki, hogy azért, mert megdugtam. – rántotta meg a vállát, lehetőleg, úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Ráhagytam az egészet, mint általában szoktam, csak megráztam a fejem, mint általában, nem szabad komolyan venni őt és én ezt már rég megtanultam.
Apám hiánya fájó volt, de valamiért mégis jól éreztem magam. Jó volt a hangulat, szépek voltak a csajok és Morty barátom itt volt mellettem. Mi több kellhet ennél?
- Na, igyuk meg ezeket gyorsan, mert én is elszomorodom. – bökött oldalba végül, mikor ismét átadtam volna magam a gondolkodásnak. – Ezektől nem boldog leszel, hanem részeg. – sandítottam rá, de csak megjátszottan, igazából az én torkom is már kívánta befelé a Jager-t, lehűtve az igazi és való igaz, ma elengedhetjük magunkat. Egy albérletben laktunk Mortyval és csak hétfőn lesz eligazítás, addig van két napunk, még a józanodásra is marad idő, anyámat pedig már felhívtam a jó hírrel. Persze, egyből Isten áldását kérte a fejemre és utasított, egyenesen megtiltotta, hogy alkohollal ünnepeljem meg a felvételt. Megnyugtattam, mondtam neki, hogy a ma estémet a Biblia és Urunk útmutatása szponzorálja, ráadásul nem is hazudtam, mert Biblia alatt az itallapot értettem, az Isten pedig ebben a tekintetben számomra Morty volt.
Még gyerek voltam, mikor apám egy tűzesetben odaveszett. Azt mondták, lehetetlen lett volna, hogy abból a házból élve kijöjjön, de legalább a gyereket, akiért bement, megmentette. Büszke voltam rá és nem bánom, hogy megtette. Én is megtettem volna. Néha hiányzik a bölcsessége, a makacssága és bár édesanyám vallásosságát ő se kívánta a háta közepére sem, mindig betartatta velem az Úr tanításait. Mindig azt mondta, a vén szakállas vigyáz rá, így hálát kell adnunk neki és ha majd felnövök, talán az én utamat is ő fogja egyengetni. Ilyenkor persze édesanyám mindig sírt a meghatottságtól. Nem hiába, tudta az öreg, hogy tegyen anyám kedvére, mindamellett, hogy férfit neveljen belőlem.
- Az a csaj…sasold csak, téged bámul. - hajolt bele az aurámba a cimborám és az üresen maradt feles pohárral a kezében mutatott a tánctér felé. Jó szeme volt az ilyenekhez, de mindketten tudtuk, hogy igazából őt bámulja. Én inkább az a lazább, vicceskedőbb szürke egér voltam. Nem voltam kigyúrva, nem voltam agyontetoválva, nem volt lenyalva a séróm és nem faltam a nőket. Egyedüli képességem pedig a tánc volt. Ittasan. A legjobb HIP-HOP-os bandát is lenyomtam volna olyankor.
- Lehet most kellene felkérned, mielőtt még egy kört iszunk. – tette hozzá Morty szinte a gondolataimat olvasva. – Na és most ezzel mire célzol? – néztem rá sértett arckifejezést villantva és már csak makacsságból is elvettem még egy felest a tálcáról. – Hát haver, ebből megint Macarena lesz. – sóhajtott megadóan, majd csatlakozott a körhöz, amit most én erőltettem magunkra. – Ugyan már, úgyis tudjuk, hogy te viszed haza. – löktem el a közelemből, majd felé tartottam a feles poharamat. – Ég a seggünk, fél lábbal a sírban vagyunk! – kezdtem kettőnk vezényszavát szinte ordítva. – Embert hátra sohasem hagyunk! ÉGŐ TULKOK! – válaszolt. – ÉGŐ TULKOK! – fejeztem be, majd le is csaptuk az italainkat.
- Hé! A csajok…hova mennek?! Te meg mit nevetsz? A jelszavunk…te direkt? Most ez mire volt jó? HÉ!!!


- Drága kicsi fiam. Hüpp… - megint hangok. De most…nincs zaj. Hol vagyok? Meghaltam? – Nem akarom még egyszer átélni. Kicsi drága fiam. Gyere vissza. – egy kéz érintése. Meleg, gondoskodó. Szinte érzem a bánatát, az aggodalmát, a fájdalmát. Félelem keveredik a gyásszal és talán most számára nincs se Isten, se vallás, csak a hit, amiben bízhat, az mentheti meg a fiát. Megpróbáltam kinyitni a szemem. Még gyenge vagyok. A beszéd se megy, valami van az arcomon, lélegeztető gép talán?
- Az apád. Az apád mindig remélte, hogy sokra viszed majd. Nem akarta…szip…nem akarta, hogy ügyvéd legyél, vagy gazdag kereskedő. Azt szerette volna, ha tisztességes emberként nősz fel. – Szinte éreztem a szavai mögül jövő szeretetet és aggodalmat. Anya…hallak, de nem tudok mozogni, nem tudom megfogni a kezed, nem tudlak megnyugtatni.
- Biztos büszke lenne rád, de még nincs itt az ideje, hogy a saját szavaival mondja el neked. – itt szünetet tartott, hosszú szünetet, de rájöttem a folytatásból, hogy miért. – Tudom…önző kérés, de…de nekem még nagyobb szükségem van rád Zack. – sírni bírtam volna a meghatódottságtól. Legszívesebben kiugrottam volna az ágyból, letéptem volna ezeket a csipogó gépeket és kábeleket, hogy átöleljem anyámat. Nincs is annál rosszabb érzés, mikor ilyen helyzetben az ember tehetetlen. Mindenki szeresse a családját, mindenki mondja el nekik, hogy szereti őket, ki tudja, lesz-e rá alkalmuk a jövőben.
- Elmondták mi történt és… Nagyon hasonlítasz apádra. Ha hallasz Zack. Sikerült. Hüpp…büszke vagyok rád. Mindenki az. Az a fura…az a fura barátod is mindennap itt üldögél az ágyad mellett. Nem vagyok biztos benne, de mintha… sokat beszél hozzád és trágár történeteket mesél… de ma mintha…sírt is volna - itt egy kicsit elnevette magát. – Sokan várunk vissza fiam. – mondta, majd sírva lehajtotta a fejét a kezemre, amit eddig szorongatott. Eddig bírta. Anya, sajnálom.


- Figyejjetek Húsaim…Ez a Zack…adja a lazzát, meg a hikk…vicceskedőt, de belül egy érzékeny srác. Egy csupa szív gyó gyerek. Ha akarnátok se engedné, hogy lecummantsátok he…annyira jó gyerek.
- Morty…itt állok melletted. – próbáltam visszafogni a részeg cimborámat, ahogy próbált bemutatni a bárban két lánynak, akik azt se tudták, attól fintorogjanak jobban, amit hallanak vagy a haverom viselkedésétől.
- Csitt csak… - tette az ujjait az ajkamra. – Tujjátok ő olyan sokat, gyorsan gondolkodó kisfickó…belső harcot vív állandóan, mint valami baszott szerzetes. Hehee… olyan emós… - öhm…igen, majdnem. Emós, valaki használja még ezt a kifejezést arra, hogy valaki sokat elmélkedik és vívódik magában?
- Egy kisdzidzát is megmentene a tűzből, ha az élete múlna rajta…hikk…ja, a kölkeiért is visszamenne úgy, hogy hogy…nincs meg a karja…vagy a lába! Igen! – erőltette tovább.
- Elég lesz, bocsánat hölgyeim, nagyjából eltalálta milyen vagyok, de nem rabolnánk tovább az időtöket… - akadt el a szavam, mert hiába próbáltam eltaszigálni Mortyt, erősebb volt nálam. – Neeeem úgy van az! Rohadtul sokat eszöl, na, olvasott, lekszikszális tudása van, mint állat, mondom én, de az ágyba olyan, hogy húúúhaaa…csak úgy zeng a szomszéd szoba a lányoktól. Akár…tőletek szépségeim.
- A lakótársad? – kérdezte az egyik lány tőlem szánakozó arccal. – Sajnálom. Tényleg.
- Na, iggen, ő is ilyen, másokat sajnál! De magán nem akar segíteni, nem hagyja, ilyen falat húz…izét húz maga köré. De nekem megnyílik, a legjobb barátjának…csak bennem bízik. – mutogatott magára és ezzel a vehemenciával ölelt meg, mire a csajok elnevették magukat.
- Akkor mi lenne, ha ti ketten mennétek szobára? – kuncogtak a lányok, majd tovább álltak otthagyva minket megszégyenülve, megalázva.
- He…erre miért nem gondoltunk hamarabb Zacky. – mondta viccesen kört rajzolva a mellkasomra a mutatóujjával.
- Most felejtsd el. Állj le. Hé. – csaptam rá a kezére, mire elnevette magát. – Csak vicceltem cimbora.
Tudom, csak kicsit mérges voltam, hogy ennyire kiismert. Nem csoda, évek óta a barátom. Nem vagyok nagy szám. Humorizálok és adom a lazát, de belül valóban mindig őrlöm magam és ezt próbálom nem a világ tudtára adni. Azonban a társaimért szó szerint a tűzbe mennék, azért választottam ezt a hivatást, hogy szolgálhassam az embereket, minél több életet megmenthessek, akár az életem árán, ahogy azt apám is tette.
- Égggőőő Tulkok!! – kiáltotta bele az éjszakába, ahogy mosolyogva cipeltem haza Mortyt. Idegesítő egy alak, de a haverom. Ő ismeri egyedül az érzéseimet és szerintem tök kedves tőle, hogy ilyen biztosan őrzi a titkaimat… Na ja…


- Na ki ébredt fel a téli szunyából CsipkeJózsika! – kiáltott örömében Morty, ahogy belépett a betegszobámba, rajta kívül még vagy tízen tolongtak a folyosón. Az Égő Tulkok. Az osztagom.
- Csak pihentem egy kicsit, ha már nem jár betegszabadság. – erőltettem fel magam az ágyon, hogy jobban lássak mindenkit. Egy kicsit még gyenge voltam, de ez természetesen, az orvosok szerint nem sokon múlt, hogy otthagyjam a fogam.
- Az a lényeg, hogy életben van. Azt mondták a vajákosok, hogy egy-kettőre felépülsz. – jött közelebb a csapat, majd Morty lerakott egy kisebb kosarat az asztalomra és egy papirost. – Ezt a csapattól kapod cimbora. Ezt a számot meg az egyik nővérkétől kaptam, de neked adom haver. Mint egy Wellness, kényeztessenek csak mindenhol. – nevetett fel együtt a csapat, mire én is elmosolyodtam. Perverz banda, de megvallom az őszintét, jól esett, hogy bejöttek hozzám. Már kezdtem unni édesanyám felolvasását a Bibliából.
- Szeretnék már visszamenni. De még az orvosok szerint sok idő. – kámpicsorodtam el, mire a társaim is elcsendesedtek. Mortyt kivéve. – Ne aggódj, a tüzek nem alszanak el, lesz még csomó, amit megmászhatsz majd. A maga idejében, most pihenned kell. – boxolt bele a vállamba, s ezzel mindenki egy értett. Nem hallottam őket túl jól, de tényleg jó érzés volt, hogy szinte az egész osztag bejött hozzám. Később elmesélték, hogy a többiek is jöttek volna, de ügyelniük kellett, a parancsnok amúgy is pipa volt rám, mert veszélyeztettem az életemet. Volt ennek szép oldala is, hiszen akiket kimentettem bejöttek hozzám, meglátogattak. Egy kislány és az édesanyja. Nem vagyok vallásos, de most hálás voltam Istennek, hogy megmenekültek. Talán még apámnak igaza lesz. Innentől az én utamat fogja figyelni az öreg szakállas és persze ő is. Tudom, hogy figyel engem. Tudom, hogy segített nekem, ott, akkor a tűzben. Hallottam a hangját, éreztem a kezét a vállamon. A történetem még csak most kezdődik, ígérem, nem fogsz csalódni bennem.  

 

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Engedd meg, hogy pár szóban megyjegyezzem, mennyire tetszik az írásstílusod, a történeted felépítése. Gyönyörűen bánsz a szavakkal és minden egyes mondat filmként elevenítette meg előttem a történetet.
Egészen biztos vagyok abban, hogy édesapád nagyon büszke arra a fiatal férfire, aki vált belőled. A mindennapok hősére, aki félelmet nem ismerve rohant a veszélybe azért, hogy életeket mentsen. Nemes, de egyáltalán nem eszélytelen feladat tűzültónak lenni. Minden egyes bevetés során a saját magad testi épségét háttérbe szorítva segítséget nyújtani. Mindig gondolj arra, hogy téged is várnak haza, hogy édesanyád és a legjobb barátod is megsínylené, ha eszetlenül rohannál a vesztedbe.
Morty barátoddal kapcsolatos jelenetek mosolyt csaltak az arcomra. Szerencse, hogy ott vagytok egymásnak, nem csak az örömben, hanem a bajban is.
Színt és rangot admintól kapsz majd, addig is foglalózz és mehetsz is meghódítani New York utcáit.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!