Az utóbbi időkben az életem kicsit megváltozott, ami kihatással volt a személyiségemre is. A bulizós, csajozós fiúból, akinek kedvenc elfoglaltsága a bandázás és a balhézás volt, átváltott egy teljesen más emberré. Képes vagyok durvábban felemelni a hangomat, ez eddig nem volt szokásom. Trehány vagyok az életem néhol pontján...széthagyom a ruháimat, a tányérokat olykor a szobámban hagyom... ám van ami kizökkent a nevelőapám halálának gondolatából. Órák hosszat képes vagyok egyedül tölteni hogy tanuljak. Tanulmányaimra nagyon sokat adok, ugyan úgy, mint ahogy a kinézetemre. A fizikai erő sem elengedhetetlen.
Mostanában szabad időmben sokat gondolkodok családomon és magamon. Egyre inkább több apró jelenléktelen dolgot kérdőjelezek meg magammal kapcsolatban. Bár azt hiszem, az, hogy milyen is vagyok tulajdonképpen, az nagyban függ attól is, hogy kit kérdeznek. Lojális vagyok. Hogy kihez vagy mihez, az helyzettől és személytől függ. Ha valamit komolyan gondolok, meg a szívügyemnek érzem, akkor azért biztosan küzdök. Makacsnak is gyakran mondanak. Hogy ez most jó vagy rossz tulajdonság-e... jó kérdés. De őszintén, számít ez? Úgyse azon gondolkozik az ember, mikor belekerül egy helyzetbe, hogy valakinek a makacssága jó vagy rossz-e... mert kit érdekel? Van és kész, lényeg, hogy kezdeni kell vele valamit. Az meg már nem az én dolgom, hogy ki mit kezd vele. Néha, nagy ritkán döntésképtelennek is bizonyulok, bár ezt az oldalamat azért igencsak kevesen ismerik. Igen, ez is megesett már az eltelt évek alatt néhányszor, bár tényleg nagyon ritkának mondhatóak az ilyen alkalmak. Mert azért legtöbbször tudom, mit - vagy kit - akarok, és abból nem engedek, legfeljebb nagy harcok árán. Jó problémamegoldóként is ismernek, bár ezzel azért nem szoktam felvágni. Problémamegoldás címszó alatt nem feltétlenül logikai feladványokra kell gondolni, de azért azokkal sincs gondom, megoldom őket, ha arról van szó. De ha tényleg fontos dolgokról van szó, akkor hozzám lehet jönni... aztán persze lehet, hogy elhajtom az illetőt, de ez nálam mindig benne van a pakliban. Sokan magamnakvalóként és megközelíthetetlenként jellemeznének, ha megkérdeznék őket. Céltudatos vagyok, ráadásul ismerem magam, és tudom, milyen vagyok, ezt pedig nem félek kimutatni, viszont másokkal szemben szinte kivétel nélkül hűvösen viselkedem. Esetleg azért, mert általában kissé mogorva ábrázatom van a 176 cm magasságomhoz? Szoktam mosolyogni. Na és akkor mi van? Hahó, hallotta már bárki is a könyvről meg a borítójáról szóló mondást? Akkor tessék utánanézni! Nem mellesleg szeretek olvasni is, bár valószínűleg ezt se sokan néznék ki belőlem. Bár a világ minden kincséért se vallanám be senkinek, talán még magamnak se, de mélyen legbelül igenis félek, hogy mindenki, aki fontos a számomra magamra hagy, és egyedül maradok. De erre inkább gondolni se szeretnék, nemhogy beszélni róla.

Egyéb:
- Bakancslistát vezet. Jó hosszú már, talán 2016 óta vezeti. 100 pontnál jár. Ebből 25 kihúzva. Majdnem mind extrém.
- CrossMotorra van jososítványa. 2023-as KTM 250 SX-F

Kopogtatnak. Abba kell hagynom az éppen aktuális könyvem olvasását, hogy felpillantsak róla. Elgondolkozok egy pillanatra, hogy ki lehet az ilyenkor, hiszen nem várom egy spanomat sem és anyám sem lehet az, létezik kulcsa, nem hagyta itthon, nincs a helyén. Félre tettem a kanapé másik pontjára a könyvet, felkeltem onnan, majd megindultam az ajtó felé célirányosan. Kinyitottam résnyire és mivel 2 rendőr torlaszolta el azt, hát megnyitottam szélesebbre.  
- Igen?
- Soraya Fitzgerald itthon tartózkodik?  
- Hamarosan haza érkezik. Miben keresik? Jöjjenek beljebb. - invitálom őket bentebb, ahogy a hivatalos igazolványukat felmutatják.  
- Ön?  
- A fia, Bradley vagyok.
- Akkor önnek kell előbb elmondanunk, ami az édesapjával Henry Fitzgeralddal történt... Részvétem.  
- Hogy mi? - nem hittem el és nem is igazán értettem mit is akar ebből kihozni. Ugye nem?
- Az édesapja elhalálozott. Autóbaleset. Úgy egy órája. Telefonon nem tudtuk elérni Mrs Fitzgeraldot...  
Kicsúszik a lábam alól a talaj, levegőt is elfelejtek venni, a kép előttem összeszűkül. A rendőr érintése térít vissza a valóságba, ahogy a kanapé felé terel. Megvárják édesanyámat is, hogy vele is közöljék a hírt és persze nem akarnak magamra hagyni most.  


Megkönnyebbültem vettem tudomásul az ajtón áthaladva, hogy a változatosság kedvéért most nem lóg az egész egyetem egy része a könyvtárban. Részemről ez a hely a csend, a nyugalom színtere... nem pedig a hangos trécselésé. Az ellen nem volt kifogásom, ha fojtott hangon tanácskoztak a feladat felett. Ah, mindegy, nem idegesítem most magam ezzel, főleg azért nem, mert most van egy kis szabadidőm... Miután leadtam az általam visszahozott könyveket a megfelelő embernél, az azonosító kártyámat felmutatva bevetettem magam a könyves-sorok közé. Úgy voltam vele, hogy most keresek magamnak valami földhöz ragadtabbat, szóval megálltam a középkori témájú regényeknél és ott bogarásztam. Leemeltem a kinézett, amúgy nem pont vaskos könyvet és átballagtam az olvasótérbe. Találtam egy üres asztalt és le is huppantam az egyik kényelmes székbe. Nem kellett sok idő és egy ismerős illatra kaptam fel a fejem, abba hagytam a tevékenységet, felkeltem az asztaltól. Követni kezdtem az illat forrását és Ő jött szembe velem egy könyvvel a kezében. A baba-mama saroktól jött kifelé és egy könyvet szorongatott. Terhességgel kapcsolatos könyv.  
- Szia. Ugye...? - a kimondatlan kérdésembe vágott szinte azonnal pirosló arccal.  
- Nem! Dehogyis! Védekeztünk! Ez nem nekem lesz. Felejtsd el, hogy láttál! - azzal el is viharzott a közelemből és ment a pulthoz kikérni a könyvet. Persze megnéztem magamnak a hátsó részét, formás volt még mindig.  Pár hete még örömmel vetkőztetett le, szóval fogalmam sincs mi ez a hirtelen váltás. Lesz ez még másképp!  

A telefon óráját nézegetem, mert előbb ideértem. Annyira fel voltam izgulva ettől az egésztől, amit kitaláltunk, hogy képes voltam hamarabb megérkezni. Az egyik cigiszünet közben megbeszéltük, hogy karácsony előtt megint próbára tesszük egymás versenyszellemét. Annyira bírom ezt a csajt, majdnem olyan nagyágyú, mint én. Szóval cukrot osztogatunk a gyerekeknek. Az nyer, akivel több fotó fog készülni. Csak akkor húzok strigulát, mikor valaki odajön, hogy akkor most velem örökítsék meg mindezt fényképpel is. Aki veszít, az meglepi a másikat egy karácsonyi vacsival.
Kitettem magamért, hogy népszerű legyek, szóval nem veszíthetek! Amit pedig a gyerekeknek osztogatok, az egy új chips. Karalábés. Bizony ám! Nemrég találtam ki, hogy kéne egy igazán egészséges burgonyaszirom, úgyhogy a cukor helyett zöldséget kapnak. Itt van egy nagy piros zsákban sok kis piros mikuláscsomag. Az átlátszó nylonon keresztül lehet látni, hogy ez nem akármi, különlegesség. Semmi felirat, semmi reklám, csak tiszta forrásból. A Hotelban megkínáltam pár ismerőst, sőt még vendéget is és senki nem halt meg, úgyhogy jó cucc lett. Ha bejön a népnek, szabadalmaztatom és ebből fogok meggazdagodni. A telefonom csörgése szakított ki ezekből, így mindent félre téve vettem is fel, a kijelzőn az Ő neve szerepelt.  
- Brad. Beszélnünk kell. Kérlek, had találkozzunk személyesen. - könyörgött a lány a telefonban, szinte már sirva. Szóval azonnal lebeszéltünk egy találkozót és össze is futottunk ezután nem sokkal. Kisírta magát, kiderült a terhességi teszt és hogy tőlem terhes, de még elvetetheti, ha én is akarom. Mert nem csak rajta múlik, rajtam is. Mivel mindketten tanultunk, hát ugyanarra a döntésre jutottunk. Nekem hiába van anyagilag meg mindenem, az nem ugyanaz...még gyerek voltam...alig múltam 18. Az ajtóig kísértem időpont egyeztetés után, majd itt mindent megszakítottak. A kilencedik hétben volt, átolvasott mindent a terhességről, a gyerekvállaláshoz, de még nem érezte készen magát ehhez. Anyának nem kell tudnia erről. Védekeztünk és ennyi volt...pár hónap együtt lét után szakítottunk... nem illettünk össze, ez minden. Megy mindenki a maga útján. Talán ő is talál egy jobb hapsit és majd én is egy ezerszer jobb lányt. Addig meg hárítomm majd anyám barátnő szerzős kérdéseit. Elégeggyen meg azzal, hogy ezt az egyet láthatta párszor velem császkálni. De ennek már másfél éve. Azóta nincs partnerem. De így többet tudok anyámnak segíteni, főleg ha nem a csajozáson jár az agyam. Sok vendéget megismerhettem, így aztán nincs okom a panaszra. Főleg mikor fiatal csajszik érkeznek és anyám végig nézi, ahogy nyáladzok utánuk...nem is így van, csak az ő szájából hangzik el mindez így. Nem akarom tudni, hogy mit szólna akkor ha megtudná, hogy hova tünök el egy egy éjszaka...kifacsarja az összes létező izzadságmirigyemet. Inkább jobb ha nem tudja meg. Jobb mindkettőnk száméra.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nehéz egy-két év áll mögötted, hisz először teljesen váratlanul elveszítetted az édesapádat, amit ráadásul biztos nehéz volt olyan körülmények között, a rendőröktől megtudnod, utána te magad is majdnem apává váltál. Közös döntés volt, hogy véget vetettetek a terhességnek, de ettől még, biztos vagyok benne, nem volt egyszerű ezt eldönteni és meglépni. Úgy sejtem, nem véletlenül nincs azóta sem lány melletted, óvatosabb lettél.
Persze ez nem okvetlenül baj, de az életben a nehézségek több oldalról is megtalálhatnak, és valami azt súgja, sajnos a jövőd sem teljesen zökkenőmentes... Legalábbis család fronton... Én mindenesetre sok kitartást kívánok neked!    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!