Darius a Langford család egyetlen férfi sarja. Apja, Nicolas Langford a nagy múltú Langford Inc. teljes jogú tulajdonosa, aki senkivel nem osztozik. Mr Langford keménykezű, már ami a vállalat irányítását illeti. Ugyanez csak félig mondható el fiával való kapcsolatában. Az ifjú örökössel sosem tudott annyit foglalkozni, mint kellett volna. Ez a sok üzleti útjának, és a társasági életének köszönhető.
Darius gyermekkorát ez nagyban meghatározta. Hamar fel kellett nőnie, és ő vigyázott húgára, Sandy-re, aki két évvel fiatalabb nála.
Anyja elhagyta, amikor 3 éves volt, és róla tulajdonképpen semmit nem tud. Gyermekként sokan kérdezősködött apjától, hogy hol van az anyja, de ma már tudja, és elítéli őt azért, hogy megcsalta az apját, amikor ő már ott volt.
Talán emiatt is lett olyan, amilyen…
Sokan sokfélét mondanak róla, és tudjuk, hogy minden pletykának a fele igaz.
A nőkkel leginkább csak elszórakozgat, és ha ittas, nem veti meg azt sem, ha kicsit rámenősebb a gyengébbik nemmel. Hiszen ki tudna ellenállni neki?
Kissé felszínesnek tűnik, aki nem veti meg a szórakozást, a nőket, és a pénzt, amiből neki rengeteg van apja által, de sosem volt egy “apuci pici fia” típus.
Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, egy törékenyebb személyiség bontakozik ki, de a páncélt, melyet visel, még senkinek nem sikerült áttörni.
Nem ismeri, hiszen nem élte meg a szeretet legkisebb formáját sem. Az apjára felnéz, és szeretné kivívni az elismerését, de úgy érzi, soha nem fog megfelelni, akármilyen ötlettel is állna elő, így inkább meghúzódik ezen a téren, és a féktelen szórakozásnak szenteli a figyelmét.
Olykor el tudja játszani a jó fiút, aki szót fogad az apjának. Olyankor csak az apja, vagy a lagjobb barátja hallja ki a hangjából a gúnyt. Másokat egészen mesterien tud megvezetni.
Mindig úgy forgatja a kockákat, hogy az számára a lehető legjobban alakuljon, így lehet az is, hogy szinte alig van következménye bárminek is, amit tesz.
Ha valaki túl közel próbál kerülni hozzá érzelmileg, azt sohasem hagyja. Talán ezért is van annyi egyéjszakás kalandja, hogy az érzelmeknek még csak a legkisebb esélyét se adja meg.
Egyetlen igaz barátja van, akit gyerek kora óta ismeri. Daniel az egyetlen, aki tudja, hogy Darius a felszínességen és a külsőségeken túl milyen, de nem túlzottan rángatja vissza barátját a valóságba, sőt ő is legtöbbször vele tart, és így, ha kell, együtt kerülnek bajba.
Darius nagyon figyel a megjelenésére, ám ez nem jelenti azt, hogy piperkőc lenne. A maga 176 centiméteres magasságával átlagosnak mondható, aminek kifejezetten örül, mert nem szeret támadási felületet hagyni magán, és tudja jól, hogy az ő közegében kellemetlen, ha valaki nagyon alacsony.
Szeme színét édesanyjától örökölte, de ezt csak apja tudja, aki egy szót sem ejt ki a száján egykori nejével kapcsolatban. Darius pedig nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, sőt ő inkább úgy látja, hogy apjának is ugyanolyan barna szeme van, mint neki. Csak a női szemek képesek kiszúrni, hogy Darius íriszei sötétebbek apjáénál. Tejcsokoládé barna fürtjeit többféleképpen hordja. Vannak alkalmak, amikor nem fordít rá sok figyelmet, de valamikor zselé vagy hajlakk segítségével rendezi.
Öltözéke mindig stílusos, és előkelőséget sugall, mégis megtalálható benne az a hanyagság, amitől vonzó lesz a nők szemében.

Az Empire Hotel fényes, piros betűi messziről felkeltette a szállást kereső emberek figyelmét. Darius minduntalan felnézett a világító írásra. Mintha az ördög játéka lett volna az előkelő szálloda. A fiatal férfi úgy gondolta, hogy ide már csak egy sztriptízbár hiányozna. El tudná képzelni, ahogy Mr Donoghan, akinek állig érő bajusza, és vastag szemöldöke van, besétál a bárba, és majdnem szívrohamot kap.
A hotel nem volt túl otthonos. Éppen olyan volt, mint az apja háza. Egyetlen fénykép sem volt kint, és poszterekkel sem tarkított. Gyűlölte, hogy itt kell élnie csak azért, mert a saját otthonában az apja megint hazavitt valami nőcskét, és nem akarja, hogy az ifjabbik Langford, aki mellesleg a fia, útban legyen. Darius azóta érezte, hogy nem kívánatos személy, amióta az eszét tudja. Ezt is anyja számlájára írta. Úgy gondolja, azóta nem foglalkoznak vele, amióta az anyja itthagyta.
Egykedvűen sétált a lift felé, hogy egy forró fürdő után Julie megmasszírozza feszültségtől elgémberedett hátát. A szőke szépség lesütötte a szemét, és hosszű, sötét pillái mögül nézett hol a mahagóni parkettára, hol a már köntösben közeledő férfire. Darius le sem vette a tekintetét a szőkeségről, mintha nem is egy masszázsról lenne szó... Márpedig tudható volt, hogy egy Langford hálószobájában nem csak arról van szó...
Másnap jókedvűen szállt ki a söfőr mellől az egyetem felé. Egy újabb botrányos év a Columbia Egyetem falai között, és ennek minden percét ki fogja élvezni. A bejárati lépcsőn az egyetem krémje foglal helyet. A kis madárkák csak úgy csiripelnek, hogy elmondják, milyen unalmas is volt a nyaruk, míg Brooke gúnyos álmosollyal nyugtázza, amit gondol.
-Brookelyn... -biccentett a lány felé. Mindig is tetszett neki, hogy a lány számára elérhetetlen, hiszen ő a barátja nője. Ők voltak az álompár az egyetemen, és a legkevésbé sem tünt úgy, hogy Brooke vagy Dan szakítanának. Pedig Darius nagyon is tudta, hogy Dan nem szereti a lányt.
-Hello Langford. Mit akarsz? -a lány ajkai összeszorultak. Az előző év végén Darius mentette meg a lányt attól, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön mindenki előtt, és emiatt jelenleg a lány bizony tartozik neki. Darius tudta, hogy Brooke nem akar tartozni senkinek, és elszórakoztatta a fiút ez a tény.
-A királynő és az alattvalói....milyen bájos... -jegyezte meg félmosollyal az arcán. -Daniel-t keresem, nem láttad?
-Nem, ma még én sem találkoztam vele.
-Hm. -egy gúnyos mosoly húzódott az arcára. -Ez mégis hogy fordulhat elő?
-Nem tudom, mire akarsz kilyukadni, Darius. -forgatta meg a szemét a lány. -Egyébként ma este fogadást tartunk. Csakis Daniel miatt meghívlak rá. Azon a bulin fogom odaadni neki magam, szóval remélem, senki nem zavar meg minket... -Darius magára vette, amit Brooke mondott, és nem tetszett neki, amit hallott, mégis el akart menni arra a fogadásra...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nincs unalmas életed, és még csak az életszínvonaladra sem lehet panaszod. Szinte mindened megvan, mindenkit, akit csak akarsz, a lábaid előtt heverhet, ha te szeretnéd. És ez akár jól is hangozhat, de ahogy te is említetted, a szeretettel, mint olyan, sosem kerültél közelebbi kapcsolatba. Leginkább ezt a szüleid számlájára írod, és azt hiszem, van benne valami. Ha tőlük nem kapod ezt meg, ha abban a környezetben, ahol felnősz, nem találkozol szeretettel, akkor érthető, miért gondolod ezt így.
Nem csoda, hogy felhúztál magad köré egy falat, és még nem sikerült senkinek sem igazán áttörnie rajta. A helyedben én sem tennék másként, legfeljebb abban bíznék, hogy egyszer szembejön valaki, aki miatt megéri szép lassan megnyílni. Hátha előbb-utóbb te is találkozol ezzel az emberrel, és hátha már nincs is olyan messze az a találkozó.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!