Kedves és ártatlan teremtés, legalábbis részben így van. Sose akarna senkinek se ártani, a szeretteiért sok mindenre képes lenne, de nála is van egy határ, amire soha nem lenne képes átlépni és pontosan emiatt került az utcára is. Míg a legtöbb fiatal az ő korában bulizik, egyetemre jár, addig ő a világot járja és próbálja megtalálni azt a helyet, ahol végre biztonságban érezheti magát és nem kell a háta mögé néznie. Legtöbb esetben mosoly ül arcán, miközben az értelem, a kíváncsiság és a szeretet szikrái könnyedén csillannak meg az íriszeiben. Sokszor meglepi az embert azzal, hogy mindig mindennek a pozitív oldalát próbálja meglátni és sose volt rest megpróbálni mások szemét is felnyitni ilyen téren. Ugyanakkor a saját helyzetével kapcsolatban nem mindig derülátó, de ezt próbálja eltitkolni mindenki elől. Könnyedén hazudik és füllent, mert számára ezt jelenti az életben maradás. Míg pár évvel ezelőtt majdnem mindene megvolt, addigra mostanra semmilye se maradt, csak egy megkopott fényképe a húgáról és a soha nem ismert anyukájáról. Szigorú szabályok között nevelkedett, talán pont ezért is utálja a legtöbb szabályt. Nem fél kimondani azt, amit gondol és sokan emiatt azt mondják rá, hogy hálátlan, neveletlen és nagyszájú, vagy olykor bajkeverőnek titulálják a tettei és a szavai miatt. Gazdag családba született, de a szeretetet egyedül a dadájának köszönhetően ismerte meg. Részben ennek köszönhetően szeretetéhes, elraktároz minden kedves szót vagy gesztust és olykor pont ez keverte bajba, mert hitt az emberek kedvességében, közben pedig csak ki akarták használni. Néha picit naivnak is nevezhető, míg máskor olyan, mint egy tornádó és jobb nem az útjába kerülni. Mára már a sok csalódásnak és a családjának köszönhetően nehezen bízik meg bárkiben is, nehezen hiszi el azt valakiről, hogy tényleg nincs hátsó szándéka. Szabadságot mindennél többre értékeli, a sötéttől pedig egyenesen retteg. Az erőszak semmilyen formáját nem képes tétlenül nézni, hamarabb avatkozik közbe, mintsem végiggondolná azt, hogy milyen bajba keveredhet miatta. Pontosan tudja, hogy milyen látható és láthatatlan hegeket viselni.

Míg másoknak szerencsés nap volt, addig számomra baljós volt a születésem napja. Sokan nem babonásak, és én se hiszek mindenben, meg a hülye jelekben se, amiről annyit beszélnek az emberek, de azért a péntek 13. mindig is hatással volt az életemre. Azon a napon láttam meg a napvilágot és azon a napon veszítettem el azt a személyt, aki 9 hónapon át hordott a szíve alatt. Édesanyám nem élte túl a szülést, ami baljós felhőket hozott a családunkra. Dadám elmeséléséből tudom, hogy apám mindig is rideg és kőszívű ember volt, de édesanyám mindig képes volt hatni rá, vagy legalábbis a jót meglátni benne és enyhíteni a kirohanásait, kegyetlenségeit. Hosszú éveken át próbáltam rájönni arra, hogy anyám mit láthatott benne, vagy hol fedezte fel a jóság legapróbb csíráját is, mert én ebből soha semmit se tapasztaltam meg. Apám büntetett azért, mert nem fiú lettem, büntetett azért, mert elveszítette a feleségét, pedig noha egy év se kellett és már újraházasodott, aki nem sokkal később már féltestvéremet hordta a szíve alatt. Egészen kicsiként sokszor hittem azt, hogy nem vagyok elég jó és tényleg valami rosszat tettem annak ellenére is, hogy próbáltam engedelmes lenni, nem sírni apám előtt, de valahogy mindig talált valami kivetnivalót a tetteimben, vagy a szavaimban, aminek végül büntetés lett a vége. A dadám volt egyedül, aki szembe mert vele szállni, de olykor még ő se tehetett semmit se. Édesapámtól rettegtem és szívem legmélyéből gyűlöltem őt mire tinédzser lettem, de soha nem mutattam ki, ahogyan mostohaanyámtól is felfordult a gyomrom, mert míg mások előtt azt mutatta, hogy mennyire szeret és gondoskodik rólam, addig valójában ha senki se látta, akkor igazi mostohává vált, aki bármire képes lett volna azért, hogy megkeserítse az életemet. Soha nem bocsájtotta meg azt, hogy ki is volt az anyám és elvette tőle az apámat hosszú évekre, ezért pedig rajtam állt bosszút. Hála neki megtanultam azt, hogy milyen is egyfedél alatt élni egy kígyóval és mennyi gonoszság képes az emberekbe szorulni.
Apám ajkát ritkán hagyta el kedves szó, de annál gyakrabban fegyelmezett tettekkel, vagy éppen szavakkal. Még most is egy-két heg emlékeztett arra, hogy mit tett akkor, ha éppen lázadni mertem a szabályai ellen. Miután rájött arra, hogy milyen haszna is származhat abból, hogy lánynak születtem, onnantól kezdve erre összpontosított. Mindent elkövetett azért, hogy engedelmes, jóravaló feleséget neveljen belőlem a kiválasztott férfi számára, akinek köszönhetően a családi birodalom még nagyobbá válhat. Apám a felszínen mindig is jóravaló üzletembernek tűnt, de valójában pedig maga volt az ördög, aki imádott a sötétségben megbújni és árnyként mozgatni a szálakat, olykor pedig vörösre festeni egy-egy falat, vagy éppen a földet. Számára egy élet kiontása olyan, mint másnak letépni egy virágot. Onnantól kezdve, hogy az üzletet látta bennem csak egy értékes kincs lettem, akinek még kevésbé lehettek érzelmei, vágyai vagy éppen álmai, mert egy jó feleség csak dísznek van az úra mellett. Legalábbis ő ebben hitt. A fegyelmezései attól a pillanattól kezdve megváltoztak, ügyelt arra, ha meg akart büntetni, akkor többé ne maradjon meg a nyoma, mert nem veszíthettem az értékből, az a pár „karcolás” meg megbocsájtható, hiszen meg kell zabolázni a makacs teremtést.  A nevetésük, a szavaik mai napig kísértenek, és ahogyan akkor a hányinger rám tört, úgy még most is émelyegni kezdek, ahogyan kiszabadulnak a gondosan elzárt ládikámból az akkori események. Mintha tényleg csak egy darab tárgy lettem volna, amit ide, vagy oda lehet pakolni, mert csak az számít, hogy éppen melyik házat, vagy szobát ékesítem. Akkor még csak 17 éves voltam, amikor először láttam a férfit, aki úgy mért végig, mintha tényleg csak egy darab hús lennék, aki úgy mutatta, hogy forogjak, mintha csak egy báb lennék. Az volt az az este, amikor először megpróbáltam elszökni, de pár óra után rám találtak és hazavittek apám emberei. A föld megremegett a haragjától, engem pedig egy sötét verembe zárt több napra, hogy megtanuljam a leckét. Az este viharos volt, a félelem pedig a szívembe költözött, ami azóta se távozott, ha a sötétségről van szó. Az a pár nap úgy hatott, mintha hetekig lettem volna bezárva, onnantól pedig egészen az eljegyzésig soha többé nem mertem ellenszegülni egyetlen egy parancsának se. Szép lassan a vágyaimat és az álmaimat bezártam egy ládába, a tekintetem üvegessé vált, mintha csak egy test lettem volna lélek nélkül. Egészen addig a napig, amíg valaki nem hitt abban, hogy a szárnyaim meggyógyultak és újra képes vagyok repülni.



A szívem torkomban dobogott annak köszönhetően, hogy milyen nap is volt. Az elmém zakatolt, a félelem pedig még inkább átjárt, ahogyan a kapucnimat még inkább az arcomba húztam és próbáltam a lehető legrövidebb utat meglelni ahhoz, hogy eltűnjek az utcákról. A hasam hangosan korgott, ahogyan az otthagyott reggeliért sóvárgott, de nem tehettem mást. Régóta nem láttam már az arcomat sehol se, de miközben éppen a reggelimet kértem ki az egyik kávézóban meghallottam az ismerős nevet Leyla Masali, még mindig nem találják a több mint két éve eltűnt lányt. Láttam a húgom arcát, ahogyan beszélt rólam és a szívem sajdult meg, szerettem volna megölelni, megvédeni őt, de azon a napon, amikor lehetőségem volt rá, egyszerűen hatát fordítottam mindennek. Láttam apám aggódó arcát, ahogyan a mostohámét is, de jól tudtam, hogy részükről ez csak egy színjáték. Sietve rohantam ki az üzletből, mielőtt még valaki felismert volna. 2 éve annak már, hogy a dadám a kezembe nyomta az új papírjaimat és segített kiszökni a házból, annak ellenére is, hogy talán ezért az életével kellett fizetnie. Ahogyan én, úgy ő is tudta, hogy szörnyű élet várna rám a férjem mellett, mert még talán az apámnál is kegyetlenebb. Mindenki tudta arról a férfiról, hogy szereti szenvedni látni az embereket, a nőket meg tényleg szinte semmire se tartja és ő ezt képtelen lett volna elviselni. Ő azt mondta, hogy ennyivel tartozik édesanyám emlékének, hogy segít abban, hogy boldog életem lehessen, mert így is túl sokat szenvedtem már. Két éve annak már, hogy feleségnek kellene lennem, de helyette egy szökevény vagyok, aki retteg attól, hogy egyszer megtalálják és visszakerül a földi pokolba. Aki olykor lop, hogy tudjon mit enni, ha éppen nem talál alkalmi munkát, vagy olykor az utcán alszik, ha nincs ahova meghúzhatná magát. Több városban jártam már, mint ahány ujjam van a kezeimen, de valahogy a félelem még ennyi idő után se enged el. Úgy érzem, mintha egy árny mindig is ott loholna a sarkamban.
Sietve pillantottam körbe, majd leléptem a járdáról, hogy átszaladjak, amikor is egy kocsi úgy hajtott ki az egyik utcából, mintha az élete múlna rajta. Riadtan pillantottam a hang irányába, de már késő lett volna bármihez is, így csak lehunytam a szememet és vártam… A város zaja pillanatok alatt megszűnt, a félelem elillant és helyette a sötétség ölelt körbe. Talán mindig is így volt elrendelve, minden egy baljós pénteki napon kezdődött, és pontosan egy olyan baljós napon is ér majd véget, de valahogy még ez a tudat is vígaszt nyújtott számomra. Még ez is jobb volt, mintha egyszer az otthonnak nevezett börtönbe kerülnék vissza.  

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Màr egészen gyerekkorod óta azt nevelték beléd, hogy nem vagy elég jó. Hibàsként kezeltek olyan dolgokért amikről nem is tehettél, miközben sosem éreztették veled, hogy igazán fontos lennél. Mindig is ott marad veled, ha egy ilyen környezetben nevelkedsz és hiába volt a dadád aki próbálta az élet jobb oldalára terelni a figyelmedet, sokszor nem volt képes elnyomni azt a rengeteg rosszat amit kaptál. Egy idő után megtörtek és amikor ezt elérték akkor kihasznàltàk az engedelmességedet. Örülök, hogy végül sikerült megszöknöd ebből a mérgező környezetből még ha az újrakezdés nem éppen egyszerű és tartogatni is fog magával nehezebb napokat. Viszont idővel talán majd ez segít abban, hogy visszanyerd az életed irányítását, még ha most egészen bizalmatlannak és reménytelennek is érződik számodra minden. Kívánom neked, hogy ràlelj arra a helyre ahol biztonságban lehetsz és hogy olyan emberek vegyenek körül akiktől megkapod azt a törődést amit elvettek tőled.
Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!