Gale & Isie - Mikor már a hobbid a munkád, keress újat!
Szer. Jan. 10 2018, 20:45
Úton vagyok Staten Island felé. Régebben csak nézegettem a dolgot, néha eljátszottam a gondolattal sőőőt, ha jól emlékszem egyszer még ki is próbáltam… De azt sosem hittem volna, hogy tanulni is fogom. Volt egy hobbim. Volt egy hobbim, amit imádtam… És bazi nagy szerencsét sodort felém az élet, mert ez a hobbi lett a munkám is. Bár csak egy poénnak indult az egész, de most már nagyon is komoly a dolog. Szólógitáros lenni egy rock bandában nekem nagyon is nagy megtiszteltetés és mondhatni egy álmom vált valóra. Így ennyi öröm után úgy döntöttem kellene keresnem valami más elfoglaltságot. Imádok gitározni, imádok a bandával lenni, de kell egy plusz, amivel néha ezt is el tudom felejteni. Sokat agyaltam a dolgon, aztán megláttam egy hirdetést és megtetszett. Másnap már hívtam is a számot és leegyeztettem egy időpontot… Pontosabban a mai napot. Nos így jött az, hogy íjászatot fogok tanulni. Kicsit izgulok, mint első nap az iskolában, de próbálom úgy felfogni, hogy ez jó szórakozás lesz. A hang alapján nagyon is szimpatikusnak tűnt nekem az oktató. Nem egy karót nyelt valaki, így biztosan jól kijövünk majd egymással. Időben érkezem a megbeszélt időpontra. Még egyszer lecsekkolom a címet, majd már megyek is tovább, hogy megkeressem az emberem. Egy széles vigyor ül ki arcomra. Fogalmam sincs, hogy ő e az, de nagy valószínűséggel Ő lesz, hisz más nincs itt és inkább nézem oktatónak, mint diáknak. -Szép napot! Isabelle Davis… vagy csak Isie, örvendek!-Nyújtom felé kezem és, ha elfogadja, akkor határozott mozdulattal fogok rá az övére és rázom meg, ahogyan azt illik.
Re: Gale & Isie - Mikor már a hobbid a munkád, keress újat!
Hétf. Jan. 15 2018, 22:12
to Isie
A magániskolában sok pénzt kapok, nem tagadom, hogy jó ajánlat volt elfogadnom az állást még annak idején, de néha már unom, és kellenek egyéb teendők a suli falain kívül is. Bátorkodtam feladni egy hirdetést, és kibérelni egy pályát, de a rossz időre való tekintettel most ez zárt térben történik. Jobban szeretem a szabadban űzni az íjászatot, de a tél meggátol abban, hogy magánórákat adjak. A kezdőkkel úgyis az elméleti oktatással kezdem, még az elején nem adnék íjat, és nyilat a kezükbe, nehogy a végén valaki lesérüljön. A péntek délutánokat ütemeztem erre az időpontra, és máris akadt egy jelentkezőm. Nem sokáig beszélgettünk telefonon, a fontosabb részeket beszéltük át, megkértem, hogy hozzon valami kényelmesebb felszerelést, és tollat meg jegyzetfüzetet. Biztosan meglepődött, de mégsem akartam ezt a telefonon keresztül kifejteni. A hétre már elég volt a tinédzserekből, mert frászt kapok tőlük, így a Ford Raptorommal átsuhanok a kibérelt helyszínre. A tulajjal egyeztetek a következő egy órára, és kapunk egy asztalt is, aminek külön örvendek. Az álöltözéssel nem is kínlódom, simán fogom magam, és abban, amiben egész nap tanítottam fáradok át a fogadótérbe. A tekintetem körülhordozom az érkezőkön, de nem sokan tévednek erre, mire feltűnik a fiatal lány. Egy magabiztos mosollyal nyújtom a karomat felé, mikor bemutatkozik. - Az én nevem Gale Emerson, akkor legyen Isie? Remélem mehet a tegeződés…gyere erre. – mutatom neki az utat, és most a teremben lévő kialakított műanyagasztalhoz, meg a székekhez kísérem. A táblát még nem hoztam ki a szertárból, de majd arra is sort kerítünk. - Simán idetaláltál? – érdeklődöm tőle, mert nekem fél New Yorkon át kellett furikáznom, hogy időben ideérjek, de ez nem tartozik a tárgyhoz. - A füzet kelleni fog, én meg hozom a táblát, egy pillanat. – kérek elnézést tőle, és már megyek is, hogy kihozzam, és a székek elé állítsam enyhén oldalasan. Meg is történik a beállítás, és a whitebordert a kezembe véve nézek a szeme közé. - Zavarban vagy? – mosolyodom el, mert látom, hogy már ki is vörösödött.
Re: Gale & Isie - Mikor már a hobbid a munkád, keress újat!
Hétf. Jan. 29 2018, 23:03
Igazából izgulok egy kicsit az óra miatt, de közben meg nagyon is várom már. Jó móka lesz az már biztos, ahogyan az is, hogy jó béna leszek az elején. Mondjuk meglepődtem azon, mikor közölte, hogy hozzak magammal füzetet meg tollat is. Általában az ilyet gyakorolni szokták, nem jegyzetelni. No de nem fogom e miatt lemondani az órát. Meglátjuk, hogy milyen lesz… Bár az is igaz, hogy nem szokásom feladni a dolgokat. Akkor váltanék max, ha nagyon, de nagyon rossz tanár lenne. -Igen persze, mehet és igen Isie!-Mosolygok én is ő rá. Meg kell hagyni nem rossz képű a csávó. Biztosan jó sokat jár edzeni. Természetesen követem őt. Ami még jobban meglep az az, hogy egy terembe vezet engem. Azt hittem, hogy szabadtéri edzés lesz… -Öhm igen elég könnyen, nem volt vele gond. Csak attól féltem kicsit, hogy sikerül e megtalálnom téged. De a megérzésekre néha jó hagyatkozni meg szerencsére nem voltak sokan.-Vigyorgok továbbra is, mint valami bolond. Mikor eltűnik, hogy elővarázsolja azt a táblán én fogom magam és helyet foglalok, majd előveszem füzetemet és a tollat is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy pisis az iskolapadban. Picit rossz érzéssel tölt el, de próbálok elvonatkoztatni a dologtól. Kérdésére meglepetten pislogok rá, majd válaszolok is neki. -Én? Nem, dehogy! Mondjuk igaz az meglepett, hogy itt kezdjük, de biztos megvan az oka neki. Te vagy a tanár.-Mosolygok továbbra is. Kíváncsi vagyok már nagyon, hogy mit fogok ma tanulni.
Kezdőlap
redit