Lehető legfurcsább, mikor két idegent újra és újra összefúj a szél. Lehető legkülönlegesebb módon. Hiszen találkoztunk akkor, mikor a legerősebbek voltunk és olyan ügyben voltunk egy párton, majd az én gyengeségem sodort minket egy helyre. Abban viszont ismételten egyet kell értenünk, hogy abban a közegben nem voltunk a legjobb páros. Most. Most pedig olyan helyen találkoztunk, ahol mindketten önmagunk lehettünk. Teljes egészében láthattam, ahogy felelősség teljes nagybácsi és szigorú gazdiként láthattam. Mindig elgondolkozom, hogy vajon a sors milyen rossz tréfát űz velem. Hiszen az életem egy nyamvadt hullámvasút és mostanában két olyan ember is a része lett az életemnek, akiket a múltban ismertem. Akik most jöttek rá, hogy az a mosolyogós jó szívű lány egy toronyba lett zárva és nincs menekülés. Ajánlatát elfogadva naivan azt hittem, hogy tényleg csak egy apró kávézóban kötünk ki. De a tervei úgy változik, ahogy ő maga. Egy pillanatra megremegek teljes egészembe, hogy is képzelhette azt, hogy én az ő házába menjek. Mert az olyan intim és én nem szívesen hívnék meg idegent a lakásomba. De már annyiszor elutasítottam, hogy úgy érzetem, hogy ha ezt nem lépem meg, valószínűleg soha többé nem fogom őt látni. Bár Fortuna ugye kiszámíthatatlan és nem tudhattam volna. De úgy gondolkoztam, hogy nem szabad kihagynom ezt a csodás ajánlatott. - Nem sokszor utasítanak el, nem igaz? – nevetek fel az arcára kiülő döbbenettől. Hiszen olyan kivert kutya fejet vágott, hogy öröm volt nézni. De nincs menekvés, ismételten sikerült boldoggá tennem azzal, hogy másodjára is igent mondok. Már kezdem úgy érezni, hogy valamiért nem akarja, hogy távol maradjak tőle. - Annyira különleges számomra ő. Mármint ne érts félre, de olyankor bukkan fel, mikor rohadtul szükségem van rá és nem tudom, miért ragaszkodik hozzám. Mármint, érted? Segítettem neki egy éjszaka, pont mikor Roy úgy döntött, hogy.. – elhallgatok és a mellettem lévő ablakon nézek ki. Túl intim, nem mondhatom el neki. Felsóhajtok és megrázom a fejem. – Mindegy, a lényeg, hogy én sem voltam jó passzban, meg ő sem. Viszont annyira esemény dús volt az az éjszaka és eltűnt a sötétségben. Most pedig megint megjelent és annyira más volt őt látni. Valami csodás dolog történt vele és most én voltam az ő helyzetében. Csak nekem ugye a baleset, neki meg persze a drogok voltak akkor a szenvedélye. – magyarázom, majd leesik, hogy milyen csacskaságokat magyarázok neki és elmosolyodva észlelem, hogy közben haza értünk. - Ne haragudj, nem akartalak untatni. – elszégyellve magam szállok én is ki a kocsiból és ösztönösen nyitom ki az ajtót, hogy Samira ki tudjon mászni és mellém állva kerüljük meg a kocsit, hogy közelebbről megnézhessem a kislányt, aki időközben felébredt és még szélesebb mosollyal észlelem, hogy mennyivel másabb lett Jake is. Samira azonnal a térdemet bökdöste és lepillantva nevettem el magam. - Nem fogom elrabolni. – kacsintok a kutyára és nyúlok a táskáért, hogy kevesebb cuccal kelljen ügyeskednie. - A másik kutya? – pillantok a csomagtartó felé és Samira már szalad is a kocsi mögé, hogy jelezze, a társa még hátul van. - Megfogom a cuccokat addig. – ajánlom fel a segítségemet, mert úgy tűnik a kutyus hajthatatlan a társával szemben és elveszem tőle a dolgait. Legalább ennyivel segítsem őt. - Visszatérve a bálhoz. – nézek a cipőmre, mert szépen kikerültem a témát, viszont tudom, hogy tovább nem igen húzhatnám. – Szóval, ha nem álarcos lesz a bál is varázslatos lehet. Mármint, már az is csoda, hogy mindig összetalálkozunk. – megvonom a vállam és végül pedig elcsendesedek, ahogy Samirát nézem. Gyönyörű a kutyus és sikerült elvarázsolnia.
A kocsiban ülve kicsit megnyugszom, de azért az előbbi telefonbeszélgetés jár a fejemben, amit Meena Amberrel folytatott le. A csaj tényleg ragadós, és örülök neki, hogy a barátaim között tarthatom számon, mert valóban kedvelem őt, és olyan ritka, mint a latinok az Északi-sarkon. A tekintetem többször időzik el hátul is, ha ma az én felelősségem a kis hercegnő. Nem szeretném, ha bántódása esne, és igaz alig pár napja van nálunk, de máris erősen kötődünk hozzá. A franc is észrevenné, hogy Dorian mennyire megváltozott, és ehhez elegendő volt egy aprócska kislány, aki levette a lábáról, és a bűvkörébe vonta. Némiképp elvagyok a fejemben, de aztán Meena kérdése zökkent ki, és egy félmosollyal válaszolom meg a kérdését. - Nem szoktam hozzá, ebben nem nyúltál mellé. A kórházban sem szeretem, ha valaki okosabbnak akar mutatkozni nálam, de hát ez van. Félelmetes, mások szerint rossz tulajdonság, de én ilyen vagyok. – vonom meg a vállamat, de az örömködés megmarad, és most nem süllyedünk bele egy letargikus hangulatba. A témaváltásnál is hallgatok, a zene megnyugtat, és kíváncsian szedem össze azokat az információkat, melyeket megoszt velem a mellettem ülő. - Biztosan sokat segített ennek a srácnak, és nem untatsz vele. Kicsit emlékeztet az öcsémre, neki is megvan a maga múltja, de már javul. Nem fogom megengedni neki többet, hogy eltűnjön a szemem elől. Tudod nekem most, hogy már nincsenek a szüleim, ő a legfontosabb, meg a hátul szunyókáló picúrka. – teszem mellé, mikor leállítom a motort a felhajtón, és kiszállok. Az első dolgom, hogy megnézzem Hannah-t, és mikor észreveszem, hogy már fent van, akkor az én arcvonásaim is ellágyulnak. Kikapcsolom, és kiemelem a hordozóval együtt, de Meena szól a másik kutya miatt is, ha már kiengedte Samirát. - Mindjárt megyek Dózerét is, de megtanulták mindketten, hogy most nem ők az elsők. – pillantok a nőstény felé, aki ugyan böködi a lány kezét, de azzal is tisztában kell lennie, hogy én vagyok az alfahím. Az egyik kezemben Hannah, a másikban az egyik szatyor, míg fogom, és kinyitom a hátsó ajtót is, meg a csomagtartóba is bekukkantok. - Na irány. – megérintem Dózer fenekét, már alig fér el hátul. - Megint porszívózhatok, mint egy félőrült. Kinyitnád a kaput? – érdeklődök tőle, és a bállal kapcsolatos észrevételeit konstatálom. - Igen, mindenképpen nagyszerű lesz, emiatt ne aggódj. – a zsebemből halászom elő a kulcsot, és ha már felérünk a bejárathoz, akkor elbíbelődöm vele, és betessékelem magam előtt. - Ti az udvaron maradtok. – mutatok kifelé, és ha Meena beért, akkor a lábammal lököm be az ajtót. - Arra van a nappali, én most a konyhába megyek, oda is követhetsz. – szólok neki oda, és a konyhapultra felhelyezve a hercegnőt, ki is csatolom, és a kezembe véve húzom le a sapkáját a fejéről. - Odanézz…ő Meena néni, aki neked még új. – magyarázok neki, és keresem a cumiját, amit végre meglelek, és a szájába adhatom. - Tudsz tápszert csinálni? Utána ígérem a világ legjobb kávéját fogom megcsinálni nekünk, de megérted, ha ő az első…és azt se tudom, hogy az öcsém mikor jön haza… - végszóra pont kinyílik az ajtó, és betoppan a régen emlegetett nagy szamár is. - Hahó…örülök, hogy előkerültél. – mosolyodom el megkönnyebbülten, és az öcsémre pillantok, de valami egészen váratlan érhette, mert úgy néz Meenára, mint akik már találkoztak egymással.
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
412
★ :
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Szomb. Jan. 13 2018, 15:39
meena & jake & dorian
Teljen el pár nap vagy egy hét, egy valami sosem változik, mégpedig a gyerekekhez való hozzáértésem. Ugyan segítségem akad, mégis a bátyámmal is csak többen vagyunk, hiszen egyikünket sem képezték ki vagy készítették fel ilyen helyzetekre. Ezért sem meglepő, hogy minden egyes alkalommal belebukunk, majd a hibáink megismétlése nélkül építkezünk, ami lássuk be nálam elég nehézkes. Én sosem tanultam belőlük, hanem a sikeresség reményében ismételtem meg újra és újra. Hannah esetében viszont muszáj másképp cselekednem, mert ő egy külön emberi lény, hatalmas igényekkel, és megannyi elénk gördített akadállyal megáldva. Mint azt már említettem, a hibáim megismétléseért már díjat érdemeltem volna, de amíg az azokkal járó következmények hidegen hagytak, addig Hannah édesanyjának kiléte kevésbé érte el ugyanezt a hatást. Minél több időt töltöttem el a kislány közelében, a kíváncsiságom annál élénkebbé vált. Noha a józan eszemre meg a vele járó emlékekre nem támaszkodhattam, de a külső segítségeket nem vetettem meg. Ezért is jött kapóra Jake, mint a bébiszitter, hiszen így a magam útját járhattam, kutatva az ismeretlen nő után. Fogalmam sem volt honnan indulhatnék el, de ez most nem számított, mert valahogy megkellett találnom. Magam sem vagyok egyenes alak, de nem hagynék egy gyereket mások ajtaja előtt minden egyes szó nélkül. Én nem pótolhatom Hannah anyját, ahogyan Jake sem, így viszont baromi nehéz lesz. Ez a nő képes lett volna megadni neki mindent, amire szüksége van, ő mégis úgy döntött, hogy a stafétabot átadása annyira szórakoztató és normális dolog lesz. Elgondolkoztató, hogy súlyos fejsérülést szenvedhetett vagy az agyával voltak gondok ennek a döntésnek a meghozatalakor, mert egyik sem kizárható. Mindenki, aki valamennyire is ismer, tudja jól, hogy néha még én is gyerek vagyok, semhogy magam neveljek egyet. A külsős segítségek, és elvarratlan kapcsolatok nem bizonyultak segítőkésznek, és minél mélyebben másztam bele az elhanyagolhatónak nem mondható kérdéskörbe, annál kilátástalannak tűnt a helyzetem, vele együtt meg a nő megtalálása. Hiába túráztattam az agyamat elfeledett emlékek után kutatva, azok mindvégig zsákutcának bizonyultak. Egy józan gondolatszálam sem köthető egy konkrét nőszemélyhez, így viszont baromi nehéz lesz az egész. Ahogyan telnek az órák, a türelmetlenségem is úgy csúcsosodik ki, így viszont már veszett ügyként könyvelem el az egész nyomozási kísérletemet. Ma már nem fogok menni semmire sem, és az, hogy saját farkát kergető kutya módjára járom az utcákat is feleslegesnek bizonyul. Többet segít ha Hannah közelében leszek és megpróbálok normális apja lenni, és nem olyan, aki tudomást sem vesz róla. A hazafelé vezető úton járom végig ugyanazokat a gondolatokat, amik csak addig nyújtanak szórakozást, míg be nem lépek a lakásunk ajtaján. - Ezzel az úttal is csak adtam a szarnak egy pofont. Senki nem tud.. - folytatnám tovább a szövegelést, az otthon fogadott látvány viszont elég ahhoz, hogy eltöröljön minden egyes felállított elméletet. - Mi a..Meena? - szélesedik el a vigyor a képemen üdvözlésem közben, ezután viszont végigmérem az egyáltalán nem hétköznapi felhozatalt, beleértve a bátyámat is. - Ti ismeritek egymást? - szegezem neki a kérdést, amit ugyanazzal a lendülettel vissza is dobhatna. Érdeklődésem közben sétálok a lányomhoz, hogy átvegyem őt, majd a magasba emeljem a hercegnőt. - Jól viselkedett? - folytatom tovább a kíváncsiskodó énemet, ami teljesen érthetőnek hat ebben a pillanatban, hiszen teljesen belezavarodtam ezekbe az ismeretségi körökbe.
#teamRaerian. As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1804
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Kedd Jan. 16 2018, 12:56
The first moment
Fura érzések kavarognak bennem, hiszen csak úgy nem szeretek sehova sem beállítani, viszont Jaket már annyiszor elutasítottam, hogy nem volt hozzá már több lelkierőm. Leginkább olyan ez az egész, mint Tom és Jerry kapcsolata, szinte egy egérnek érzem magam, aki kacérkodik vele, aztán mikor komolyabbá válna, a dolog elmenekülök. Azt hiszem, ezt már nevezhetnénk szánalmasnak is. Mert ennyire defektes lettem. Nem is tudom, hogy az nyomaszt még, hogy apám nem válaszolt az üzenetre, vagy az, hogy kiszabadult a börtönből Roy. - Hűha, akkor lehet, többször kellene, nemet mondjak. Már ha ez lehetséges lenne. – vigyorodom el, mert tényleg úgy tűnik, hogy nehezen viseli ezeket a nemleges válaszokat. Én pedig bevallom, szórakoztat a dolog. Bár fogalmam sincs, meddig húzhatom így tovább. A húr igen csak feszül és nem akarom, hogy elszakadjon. Bólintok a szavaira, mert isten őrizz attól, hogy beleszóljak a megszokott kis rutinjukba, amit alaposan felépítettek és csak mosolyogva fogadom Samira közeledését. Egyre nagyobb vágyat érzek arra, hogy nekem is legyen egy saját kutyám. Bár a kan kutya még nagyon nem bízik bennem, de attól még nem fog rám támadni. - De ez érthető, ki tudna ennek a gyönyörű szempárnak ellenállni? – tekintek a babahordozóba lapuló kislányra és végül nyitom is a kaput, hogy beengedjem őket és a kutyák is beljebb kerüljenek. Aztán az ajtónál is segédkezek, ha már itt vagyok és követve őket a konyhába leveszem a kabátomat és a fogasra helyezve nézem, ahogy a kislánnyal ügyködik és elnevetem magam. - Nem, nem. Én aztán nem vagyok néni. – dorgálom meg a férfit, mert isten őrizz, hogy nénik hívjanak, én még nem vagyok olyan öreg és nem is akarom ezt még hallani. A hideg is kiráz, ha arra gondolok, hogy néninek nevezzenek. Bár a kislány még biztosan nem fog egyhamar megszólalni. De attól még nyomatékosítom benne a dolgokat. - Persze csinálok. – fordítok hátat, hogy neki essek a kislány ennivalójának és épp a csuklómon ellenőrzöm, hogy nem túl meleg-e, mikor ismerős hang csapja meg a fülemet és riadtan megfordulva sápadok le. Egy pillanatra esküszöm, hogy meginogtam, mikor Jason megjelent és olyan játszi könnyedséggel veszi el a kislányt, hogy hirtelen nem jutok szóhoz. Bár a kérdést nem tudom eldönteni, hogy kinek szánta. De a hajamba túrok idegesen és a cumisüvegbe kapaszkodom. Olyan, mintha minden rémálmom valóra vált volna és nagyot nyelek. - Jason. – végül egy mosoly szalad az arcomra, de a bűntudat felerősödik bennem és közelebb sétálok hozzájuk és átnyújtom az üveget, ami eddig a biztonságomat szimbolizálta. - Tehát a te kislányod? – pillantok a kölyökre, majd a férfira és végül megölelve őt nézem a picit. - Tudod, bocsánatot akartam kérni, hogy eltűntem a vacsoráról.. Csak.. – kerestem valami kifogást, viszont azt is tudom, hogy neki nem hazudhatok és csak Jakere néztem, akinek fogalma sincs semmiről. - Tudod mit, most nem fontos. – legyintek és hátra lépek, miközben a pultnak ütközve leverem az egyik poharat és azonnal térdre rogyok, hogy összeszedjem. - Azt mondtam, ha van valami, akkor bátran keress meg, de úgy látom, ügyesen manőverezel. Mindennel. – nézek, fel miközben az üvegszilánkokkal próbálok harcot vívni, hogy ne vágjam meg magam. - Jake, köszönöm a meghívást, de jobb ha megyek. – mutatok az ajtó felé, miközben a maromban tartom a szilánkokat. Kezd ez a szituáció egyre kínosabb lenni, főleg számomra. Nem terveztem ilyen bajba keveredni. Így jár az, aki kilép a komfort zónájából. Kellet nekem ez. Szép, megint csak egy nagy rakat szarban vagyok, ami lassan ellep.
Hát Meenával nem könnyű a helyzet, mert a legutóbb nem éppen a teljes összhangban váltunk el a rendelőben, de sajnos ezen már nem tudok változtatni, és a szavaimat sem fogom megmásítani a kedvéért, mert így gondoltam, talán még most is így gondolom. A magánéletben való találkozás sokkal jobban megy nekünk, mint a hivatalos megjelenés. Eleinte döcögősen ment a sétáltatás a parkban, de hamar ráéreztünk a másik húrjaira, és ha nem is engedett fel teljesen, de egy kis unszolásra elfogadta a meghívásomat. A terv nem a megálmodott úton haladt, mert előbb haza kellett vinnem a kutyákat, és időközben Hannah is éhes lett, így jobbnak láttam, ha felajánlom neki a házunkat és az ottani feketét. Még nem mérgeztem meg senkit, és jót fog tenni, ha találkozik a másik énemmel is. A kocsiban beszélgetünk mindenről, érintve a közeledő jótékonysági estet is, ahol Amber mindkettőnket vár. Kiszalad a számon a meghívás, és bízom benne, hogy ezt már nem kosarazza ki, mert igenis tetszik, de több oldalról már nem fogok közelíteni. Kezdem a nem értett kategóriába tenni őt, mert a kémia ugyan működik közöttünk, régen éreztem ilyen jól magam, ha nem tépjük egymást, mégis van benne egy visszatartó erő, és nekem ahhoz nincs elég időm, sem energiám, hogy ezt kihámozzam, vagy állandóan fussak utána, ha már a sors keresztezte magától is az ösvényeket, melyeken járunk. A kocsifelhajtón megállok, és a ház felé bökök, de nem feledkezem meg a két kutyáról, meg a kislányról sem, aki már fel is ébredt. Óvatosan emelem ki, és engedem ki Dózert is a csomagtartóból, de nem akarom, hogy bejöjjenek a házba. Meena segítségét kérem abban, hogy nyissa ki a kaput, és engedjen be rajta, ha már tele van a kezem, és most a legnagyobb figyelmet a kis hercegnő élvezi. Bejutva már nem kérdés, hogy a konyhába tartunk, és követ az utazótársunk is. Nem vagyok otthon a tápszerben, így bízom Meenában, hogy ő igen, és ha nekilát, akkor én levetkőztetem a kis angyalkát, és a karomba veszem, de ekkor kinyílik az ajtó, és megjelenik az öcsém. Mosolyogva köszönteném, de az arcomra fagy a mosoly, amikor találkozik a tekintetük. Ismerik egymást?! Jason a legnagyobb természetességgel kérdez rá, és már fárad is oda, hogy elvegye tőlem a lányát. - Mi igen, de ti honnan? – észre se venném, hogy Meena mennyire zavarban van, ha nem ejtene le egy poharat, és nem szólítaná a keresztnevén a testvéremet. Ide-oda cikázik a tekintetem, és figyelmen kívül hagyom Jason kérdését a kislányt érintően, mert Meena ismételten menekülne. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kibogozzam egyedül ezeket a szálakat. Megdörzsölöm a szememet, és ásítok is egyet. - Biztos menni akarsz? – érdeklődöm, és a pult mögé lépve látok neki a kávékészítésnek, de az agyam már nagyon zakatol. Mit kellene mondanom neki? Doriant leköti Hannah gügyögése, engem meg a vízforraló használata, így egyikünk sem kíséri ki Meenát, hacsak el nem indult egyedül az ajtóhoz. - Megvolt, nem okozott gondot, de ti honnan is ismeritek egymást? Öcsém őt is megdugtad? – szegezem neki az első kérdést, mert mostanában elég meglepetés szakadt a nyakamba, nem beszélve egy három hónapos kislányról, aki nagyon cuki, de az anyjáról még mindig nem tudunk semmit. - Meena mikor találkoztál Jasonnel? Avassatok már be, addig el is készül a kávé. – morran a hangom, és háttal állok nekik, hogy feltegyem a feketét. Érdekes ismeretségi szálak vannak nálunk az már egyszer biztos.
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
412
★ :
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Hétf. Jan. 22 2018, 13:56
meena & jake & dorian
Azt hinné az ember, hogy a kinti élet szerencsétlenjei után nem érné más sokk hatás, aztán hazaér, és mégis. Nem mondom, hogy Meena jelenléte a kis vackunkon belül nem baszta ki nálam a biztosítékot, mert van ebben valami szépséges abszurditás, amit az én gyenge agyam már nem tud feldolgozni. Tudtommal legutolsó találkozásunk alkalmával sem hívtam fel a lakásunkra, adtam meg neki címet, vagy bármi egyéb elérhetőséget, amitől esélye lett volna itt kikötni, így nem nálam kell keresni a problémát. Belépésem után első dolgom ugyan, hogy Hannaht magamhoz vegyem, és elhalmozzam apai szeretetemmel, fél szemmel viszont végignézem Meena zavart viselkedésben előadandó színdarabját, bocsánatkéréssel, meg minden jóval, amit nem igazán értek, de őszintén szólva valahol sértőnek érzem. - Kezdem most már magamra venni, hogy mindig akkor koccolnál le, mikor a közelben vagyok. Pedig fürödtem is.. - bizonyosodok meg állításomról, ekkor viszont megismétlődik a múltkori esetünk, és a pohár a földön landol. - Hoho..óvatosan. - szólok rá, de mindhiába. A múlt megismétli önmagát, az üvegszilánkok meg a tenyere csapdájában keresik a biztonságot. Leteszem Hannaht a helyére, hogy közbeavatkozzak, de bátyó a színre lép, mint Superman, és olyan témát robbant be furcsa hármasunk közepébe, hogy azt hiszem menten hátast dobok. - Ácsi egy percre..már megint miért én vagyok a ludas a történetben? - háborodok fel egy pillanatra, ezek után viszont higgadtan közlöm a mondandómat. - Tudod jól, hogy én az a típus vagyok, aki már csak a gyereket hozza haza, de a csajt nem. - vonok egyszerűen vállat, mert ugyan nem sokszor mutattam meg, hogy milyen egybekapott mintapolgár vagyok, de azért valahol meghúzom én is a határaimat. Nem mintha Meena nem lenne jó csaj, de olyan nekem, mint a húgom, így ez esetben passzolom. Jake érdeklődése nem túlságosan lep meg. Én is valószínű ugyanezen mennék keresztül, ha a csajom meg az öcsém között lenne egy fura ismeretség, te meg állnál ott, mint a hülye gyerek, azt pislognál, hogy mi meg hogy van. Szóval ja, szerencsés lenne beavatni a Big Brothert ebbe a csodálatos történetbe. - Ó, ez egy vicces sztori bátyó.. - lépek a lányomhoz egy pillanatra, aztán átveszem a beszélő szerepét Meena elől, mert úgy tűnik még mindig teljes lefagyott üzemmódban van a csaj. A Lester-hatás. Ki hibáztatná? - Megpróbáltam kirabolni.. - fogom be Hannah füleit, hogy nehogy ilyen csúnya, rossz dolgokat halljon az apukájáról, aki tökéletes, jól néz ki, meg stb önbizalomfényező szarság. Nem kell még ennek a minimanónak is tudnia, hogy mekkora egy suttyó dög vagyok, akit a romlott világ kiköpött magából. - ...aztán asszem, ha nem csalnak az emlékezeteim, akkor a rendőrt valami olyannal etetted, hogy a csávód vagyok, és még pénzt is kaptam tőled. Ugye Menyus? - vágom oda neki vigyorogva, majd valami innivalóért indulok, mert a kiszáradás szélére sodortam már magamat a reggeli kincskereső vadászat óta. - Én mondom, nem semmi ez a csaj. - veregetem meg időközben Jakey vállát, hogy elismerésemet fejezzem ki, és miközben innivalót töltök magamnak, Meena felé terelődik a tekintetem. - Ja, meg megvertem az exét. Az mekkora egy gyökér csávó volt. Szerintem még te is behúztál volna neki egyet Jake már csak azért is, mert létezik. - folytatom tovább a múltunkba történő tanulmányi kirándulást, ezután viszont befogom, hogy most Meena avatkozzon bele. Én már eleget magyarázkodtam, hogy meggyőzzem idősebb felemet, hogy nem vittem be a málnásba a kisasszonyt, de az, hogy mit hisz el nekem, meg mit nem, az már részletkérdés.
#teamRaerian. As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1804
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Kedd Jan. 23 2018, 08:46
The first moment
Egyik meglepetés ért a másik után. Hiszen nem sokszor kapok olyan ajándékot, hogy a két férfi a múltamból ugyan abba a lakásban élnek és még az is felbosszant, hogy testvérek. Nem mintha nem lenne tök jó dolog, csak hát az én gyenge idegállapotomból kiindulva most a sok szarság elkerülése végett jobb lett volna nyúlcípőt húzni. Viszont rohadtul nem számítottam olyan kérdésre, ami számomra sértő volt. Egyszerre támadtak két oldalról és úgy éreztem, hogy nem fogom tovább bírni. - Nem, nem miattad. Vagyis, de. De nem azért. – felsóhajtva ejtem meg a csend nyomorult fogságát és inkább úgy döntök, hogy befogom a számat. Hiszen jobb ezt nem feszegetni. Mellesleg úgy tűnik, hogy hármasunkból Jason tudja jobban kezelni a dolgokat. Nem pedig én. - Már megbocsáss, de mióta fekszem le idegenekkel? NE vedd sértésnek. – fordulok egyik pillanatról a másikra a két testvér között. Mert most már tényleg úgy érzem magam, mint valami útszéli, aki trófeaként gyűjti a férfiakat. Majd kitágult pupillákkal figyelem a beszélgetésüket aztán inkább a kuka felfedezésével kötöm le magam, hogy megszabaduljak a daraboktól, majd Jason felé mutatom a tenyeremet, hogy ne aggódjon, egy csepp vér sem történt a balesetből és a kislányt figyelem, akivel olyan jól szórakozik, végül pedig épp csak megszólalnék Jake felé, mikor ismét átveszik tőlem a szót és elnevettem magam. - Az utolsó esélyed voltam, mellesleg apám egyik tisztje volt. – megvonom a vállam, mert füllenteni tudni kell, amúgy is a férfi inkább azzal volt elfoglalva, hogy végig mérjen, mint sem, hogy Dorian arcát nézze meg. - Nem is adtam. – dorgálóra néztem rá, hiszen ez a mi kis titkunk volt, de úgy tűnik, hogy ennyire akar bizonyítani a testvérének, hogy tényleg semmi nem volt közöttünk, hogy még ezt az apróságot is kiadja magából. Nem azt mondom, hogy nem kellet volna elmondani, de semmi szükség nem volt rá. Hiszen ezt már rég elfelejtettem, csak ő kapaszkodik ebbe a ténybe. Aztán a kijelentése egy kicsit zavarba ejt, mert hát nem kell kampányolni miattam és istenre esküszöm, most jelenleg megtudnám folytani a férfit, aki nem titkolva szimpatizálást lassan rajongó táborunkká válik és enyhén sugallt minden féle szarságra. Amire nem tudom, mennyire van szükség. De lehetséges ez volt az apró löket, ami kellet nekünk. Mert a távolság olyan mélyre húzódott, hogy nem voltam benne biztos abban, hogy ketten mi ezt át tudtuk volna hidalni. Aztán csak jöttek a szavak mindegyik féltől én meg álltam ott, mint valami hülye és pislogtam rá. - Hogy mit csináltál? – léptem oda mellé dühösen fogtam meg a kezét, ezzel meggátolva, hogy igyon és villámokat szóró tekintettel néztem fel rá. Tekintve, hogy a válláig nem érek fel és idegesen léptem el tőlük és hajamba túrva éreztem, hogy a kiakadás elfog érni. - Jason! Miért? – összetörtem, hiszen tudom milyen Roy és megingattam a fejem, ahogy leültem az egyik székre, ahonnan a kislányra ráláttam, aki nézegelődve figyelt mindent. - Roy tegnap kiszabadult, tudod te mit tettél? – kérdezem meg halkan és Jake felé irányítom a tekintetemet. - Az öcséd egy marha! – jelentem ki és a hajamba túrva játszadoztam egy hajszállal, és ha eddig nem éreztem volna a feszültséget most már az egész testemben remegés járta át. Roy, Jason, Jake. Mint egy rossz vicc. Persze én ebbe beletartozom. Miért is tudnék valami normális férfival szimpatizálni?
Mindenre az égvilágon számítottam volna, de arra nem, hogy Jason és Meena ismerik egymást. Az öcsémnek megvan a múltja, és annak szereplői, de én nem is sejtettem, hogy ezek a szálak már jóval korábban értek össze, még az is lehet, hogy hamarabb ismerte, mint én. Általában hamar felkapom a vizet, és jól mutatja az is, hogy ez a helyzet sem más, mert azonnal asszociálok, és különböző teóriákat gyártok az ismeretségük minőségét illetően. Nem feltételezném Meenáról, hogy mindenkinek odaadja magát, de Roy előtt is voltak pasik az életében ebben biztos vagyok, és mi van, ha éppen a tulajdon testvérem az? A kisebb Lester és én sem voltunk állandóan összenőve, megeshetett, hogy hamarabbról ismerik egymást, mint mi, de ha ez így is van, akkor már el is dőlt a sorsunk. Olyan nővel nem kezdek ki, aki hát…még testvérek között is meredek. Sóhajtva látok neki a kávé megfőzésének, de közben nyitott fülekkel hallgatok a történetet, melyet az én vérem vezet fel, mert Meena a szokásához híven nem éppen kommunikatív. Nem hibáztatom érte, belecsöppent egy kisebb családi drámába, és az is sokk lehet neki, hogy mi ketten szintén nem vagyunk ismeretlenek a másiknak. - Nem állítottam, hogy te lennél a ludas. – a fél szemem a lányon tartom, hátha orvosi segítségre is szüksége lesz, ha olyan mértékben elvágta a kezét, de innen úgy tűnik, hogy nem vészes a szituáció. - Szimplán kíváncsi természet vagyok, és szeretek tisztában lenni a dolgokkal. – az én bizalmatlanságom megalapozott Mia lelépése után, aki ezzel együtt olyan éveket hozott a nyakamra, melyet a legszívesebben kitörölnék a fejemből. Az öcsémet is félig-meddig miatta veszítettem el, pedig vakon megbíztam benne. Hiba volt, és a jelenben nem fogom elkövetni ugyanazt a baklövést. - Te édes öcsém a gyereket sem hozod haza, mert azt is a lábtörlőn hagyják, nehogy szembesüljenek… - leintem magam, mert nem szándékom belekötni Jasonbe, de amúgy is ingerült vagyok az éjszakázás miatt, és az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy szinte rá kell magamat sózni Meenára, mert állandóan menekülne. - Kirabolni? Nem csalódtam benned. – széles mosoly szökik az ajkaimra, és már enyhül is az a bizonyos gyomorgörcs, mert bármire számítottam, de arra nem, hogy ilyesmire vetemedne. - Hannah akkor edződik, ha hagyod is, és hallott már rosszabbat is, ha a Bieber gyerekre gondolok. – rándul meg a szám széle, de várom a folytatást, amit meg is kapok, de már nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel, persze közben a kávécsinálás áll. - Menyus? – itt kissé a torkomra forr a szó, mert már becenevek is elhangzanak, de végül az említett fél is bekapcsolódik a beszélgetésbe, aki inkább a föld alá süllyedne, de azért veszi a poénokat is. - Mi van? – enyhén leesik az állam, mikor arra céloz, hogy Meena meg én egy pár lennénk. - Ácsi…ott még nem tartunk, szóval a fejedben tegyél rendet. – sóhajtok egyet, és most rajtam van a sor, hogy nagyokat hallgassak, de hát ekkor jön a legnagyobb dráma. - Megverted az exét, és mi van? – kapkodom a fejem a két fél között, mert jön valami börtön is, meg szabadulás. - Mi lenne, ha valaki felvilágosítana, mert én ott maradtam le, hogy volt egy vőlegényed, de sem szakításról nem tudok, csak rébuszokban. Anyám… - támaszkodom meg a konyhapulton. - Ne rendeljek valamit mellé? – nézek körül, de Hannah az, aki elneveti magát.
My life is a chaos with brother love, blondie angels and dogs.
★ foglalkozás ★ :
Idegsebész
★ play by ★ :
Jesse Lee Soffer
★ hozzászólások száma ★ :
412
★ :
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Vas. Jan. 28 2018, 17:50
meena & jake & dorian
Most estem haza, de már fogalmam sincsen, hogy mi történik jelenleg. Meena úgy néz rám, mintha éppenséggel most vallottam be volna valami ősidők óta őrzött titkot, a bátyám semmit nem ért, én meg csak vagyok, és pofázok, mert általában ez a tőlem megszokott tendencia. Kimagyarázom, hogy ugyan ritka jóba lettünk a kisasszonnyal, ez még nem azt jelenti, hogy megfektettem őt vagy ehhez hasonló szépségek. Így hát fogom magamat, meg azt a nagy büszkeségemet, és elmesélem elejétől végéig a történteket, olyan átéléssel, mintha még mindig az ottlét adrenalinja száguldozna az ereimben. - Vágom Jake..nem a megszokott úton történt az egész. - tartom fel kezeimet védekezően, mert azért ne kötözködjünk már könyörgöm. A lényege az volt, hogy velem nőt még ő nem látott...ah, minek is magyarázom ezt magamnak?! Ezért mielőtt bármilyen vitát is szítanék az amúgy is feszültséggel telt helyzetbe, fogom magamat és tovább magyarázok, néha a bátyámra, néha meg a vendégünkre pillantva, akit úgy tűnik kevésbé lelkesít a szövegelésem. Ez pedig nem sokszor állított meg abban, hogy tovább folytassam, így most sem fog az útjába állni. - Engem nem érdekel a Bieber gyerek, de az apja vagyok, szóval rólam ne halljon ilyeneket. - célzok most a lányomra, viszont amikor megemlítem Meena szívszerelmét, egyszerűen elszakad a kisasszonynál a cérna. - Megagyaltam egy kicsit. Ugyan már, te sem gondolhatod komolyan, hogy aggódsz azért a gyagyásért. - tárom szét a karjaimat, miután ő elengedi a kezemet és ellép tőlünk, hogy idegességében járja a tiszteletköröket. Teljes inkognitóban maradtam és még a képemet se látta..legalábbis azt hiszem. Azok után, ahogyan beszélt előttem a lánnyal nem számíthatott kevesebbre, én meg megadtam neki, ami már érett egy ideje. Hol itt a probléma? - Szüksége volt egy-két pofonra. Öregem, ha hallottad volna, hogy beszélt vele. Csoda, hogy még él. - duzzogok magamban Jake kérdésére válaszolva. - Nem várhatod el, hogy megveregessem a vállát azok után. - ennyit mondok, mert nem az én tisztem megmondani mit művelt vele, így nem is én fogom. Így is úgy tűnik eleget mondtam. Sóhajtok egyet, aztán mikor Meena rátér arra, hogy kiszabadult a börtönből, érdeklődően nézek rá. - Nem én szöktettem meg.. - nézek rá furán, mert hát baszki, fogalmam sincsen mi közöm van ahhoz, hogy kiszabadult vagy hogy éppenséggel miért engem kell hibáztatni azért, amiért a pöcsgörcs meglógott. - Szeretnéd, hogy megverjem még egyszer? Vagy mondjad, mire van szükséged, mert abban biztos lehetsz, hogy ez lesz a sorsa, ha megint a közeledbe megy. - figyelmeztetem a lányt, majd veszek egy mélyebb lélegzetet, hogy lenyugtassam magamat. Roy egy gyökér volt, az is marad. Nem bántam meg egyetlen percét sem annak, hogy megvertem és ki a francot érdekel, hogy a börtönben csücsült? Ha rajtam múlna, nem ott ülne, de ez ugye nem publikus információ. Eléggé megkedveltem Meenat ahhoz, hogy ne tűrjem meg, amikor az ilyen nyálgépek valami istenverte kiskirálynak hiszik magukat, és úgy is kezelnek másokat. Az ilyenektől egyenest fejjel a falnak rohannék vagy az ő fejüket ismertetném meg a fallal. Nekem tök mindegy, csak ne kelljen őket elviselnem. Ezért is nem értem, hogy a sok szar után, amit okozott, Meena még mindig miért pörög ezen a témán. Egy köszönöm jobban esett volna, mint az, hogy a fejemhez vágja, hogy marha vagyok. Aztán ki tudja..lehet manapság ilyen bókokkal köszönik meg az embernek azt, hogy jót cselekedett. - Majd Meena felvilágosít, bátyám. Nem az én tisztem ez, így a színpad a csajodé-nem csajodé. Fogalmam sincsen már hogy működnek manapság a kapcsolatok. - legyintek egyet, majd egy puszit nyomok a jól szórakozó Hannah feje búbjára, és leülök a hozzá közel lévő székre. - Kajás vagyok, szóval rendelhetnél valamit. - teszem hozzá csak úgy mellékesen, de innentől tartom a pofámat.
#teamRaerian. As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1804
Re: Jake & Jason& Meena | you're kidding me?
Szer. Jan. 31 2018, 18:40
The first moment
Nagyon nehezemre esett elhinni, hogy Jake és Jason ismerik egymást. Még nagyobb érvágás volt számomra, hogy testvérekről van szó. Bár leginkább én Jasont úgy tekintettem, mint egy erős kisöcsi, aki megjelenik, ha épp szükségem lenne rá, még ha nem is kérem. De Jake.. Nem tudom leírni az érzést, amit akkor érzek, ha közelemben van. A fiúk párbeszédén felszaladnak a szemöldökeim, de próbálok nem hallgatózni, csak a kislányt figyelem, aki élvezi, hogy mi megy körülötte. Nehéz elhinni, hogy akár csak életben is maradhatott, kitudja mennyi ideje a két férfival. - Nem miatta aggódok. Tudod jól, hogy nem épp könnyű eset. Érted aggódok. – megforgatom a szemeimet. Bár eltelt két év, de attól még mindig fáj az egész. Hiszen épp csal letartóztatták, mikor megtörtén a baj velem. Azt hiszem most megint egy nagyadag szar zúdult a nyakamba és felsóhajtottam. Úgy érzem, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól és nem lesz jobb. Nagyon nem. Próbálok úgy tenni, mint aki nem hallotta meg azt a részt, hogy a barátnője vagyok. Pontosan ezért nem akartam ide jönni. Erre tessék, már megint bajban vagyok és mire végre én is megkapom, azt a bizonyos szót elkezdek játszani valami poháralátéttel, ami a kezem ügyébe akad és felnézek Jakere. - Két év telt el az a bizonyos nap után. – célzom arra, mikor ebédeltünk és a veszekedéses délelőttből egy csodás délután kerekedett. Aztán rá pillantok Jasonre. - Elmentem meglepni Royt az irodába, hogy megszerezzük az esküvői meghívottakat, meg az ültetési rendet próbáljuk kiszöszölni. Csak, hogy ott én lepődtem meg, mikor letolt gatyával és felhúzott szoknyával találtam az irodai asztalon őket a titkárnővel. – elhallgatok egy pillanatra és össze kell szednem magam. Mert hiába történt már évekkel korábban a seb nehezebben gyógyulni, mint hittem. Aztán egy pillanatra az ablaknál meglátok egy madarat, ami megáll a párkányon, majd tovább illan, és a fájdalom elrepül vele együtt. - Aztán mentem a kocsimhoz, mikor Jason nem épp jó passzban megpróbált kirabolni, egy rendőr lányát, aki tanult önvédelmet és nem volt egy roncs, mint most. – vigyorgok rá az említettre és megforgatom a szemeimet, mert tudom, hogy nem volt semmi extra, de attól még büszke voltam, hogy nem bírtak kirabolni. - De aztán jött valami rendőr, nem akartam, hogy ma még egy ember szenvedjen így beadtam, hogy a pasim és csak viccelődött velem, persze ő bevette és aztán úgy rémlik, hogy fagyiztunk meg haza kísértél, ahol ott behúztam Roynak. Azóta is fáj a csuklóm. – nevetek fel, mert arra azért büszke vagyok. De nincs mit tenni, most már mindegy. - Végül én is megtudhattam, hogy az öcséd a szemem előtt nem is verte meg, de utána igen. A többit nem tudhattam. – megvonom a vállam és képzeletbeli gyűrűmet forgatom meg az ujjamon, amit még valószínűleg az irodában hagytam. Azokkal a hülyékkel. - Fogalmam sem volt, hogy ti ismerhetitek egymást. Most rohadtul zavarba vagyok. Mert azért leszögezném, hogy egyikőtökkel sem történt semmi! – nézek rájuk mert nem akarok tévképzetet és leteszem az alátétet és megvonom a vállam, mert én éhes nem vagyok. - Szerintem magadnak csak egy forró zuhany és egy ágyat rendelj. – nézek a fáradt szemeibe Jakenek és Jasonre pillantok. - Ha gondolod, eljöhetsz, főzök valamit Jake tud aludni és Hannah sem fogja felébreszteni. Te meg összerakhatnád a tv-met, most vettem és mg dobozban van. – vetem fel az ötletet, mert nem akar láb alatt lenni, hiszen szemmel láthatólag nagyon álmos Jake.
Orvosként gyűlölöm, ha ki vagyok hagyva valamiből, mert az információáramlás nélkül a betegeim meg is halhatnak, de ezt a maximalizmust nem követelhetem ki magamnak a magánéletemben is, ahol most igencsak két fontos szereplő világosít fel arról, hogy mi történt a múltban, és milyen ismeretséget kötöttek ők ketten. Nagyon szerettem az öcsémet, de már sejtettem, hogy a külön töltött években nem a jóság mintaszobra volt, és ezt alá is támasztja azzal, hogy elmeséli a kirablást, meg Meena exének a megverését. Kapkodom a fejem közöttük, és észreveszem, hogy az említett hölgyemény mennyire védelmezően lép fel a kisebb énemmel szemben. Megértem, hogy Meena segíteni akar mindenkin, de Dorian esete sokkal összetettebb, és a seggében van a fél kartell is, nem beszélve az új lakótársunkról, aki csak égből pottyant közénk. - Az exed kiszabadult, nincs észnél, vettem. – bólogatok, mint akinek még fogékony az agya, de minél előbb el akarom szürcsölgetni a kávémat, hogy észnél maradjak, és ne guruljon el a gyógyszerem, ha már lerántottuk a leplet erről az édes barátságról. Nem gondoltam volna, hogy Meena szóba állna le egy csúszott emberkével, de nézzenek rá…elvégre Lester vér folyik az ereiben, és le se tagadhatnám, hogy a testvérem. A szócsatánkhoz túl sokat nem tud hozzáfűzni, későn esik le, hogy neki is idegen lehet a helyzet, meg a mi kettőnk kapcsolata. - Jason tud magára vigyázni, elvégre ezért túlélő, és előlem is menekült egy jó darabig. A srác, ha engem kérdezel, akkor igazi bűvész, nemde? – sandán kacsintok rá, és ekkor a barnás árnyalatú, ámbár zöldre hajazó szempár ejt rabul a saját kis történetünk kapcsán. - A titkárnővel csalt meg? – hűlök el, mikor felfedi előttem, előttünk, ha pontos akarok lenni a kapcsolatának a végét. Utáltam a szószátyár partnereket, akik légből kapott ígéretekkel hitegetik az embert éveken keresztül. - Ezt át tudom érezni, csak nekem nagyobb buktatóm volt a menyasszonyommal. – nyelem le a keserű epét, és azt se tudom, hogy ezt miért teregetem ki Meena előtt, de tudnia kell, hogy nemcsak neki ment gallyra egy majdnem házassága, hanem nekem is. - Említetted, hogy az apád rendőr, de hol dolgozik? – szalad fel az egyik szemöldököm, és nagyokat nyelek, mert ez most tudatosul bennem. Ha rendőr lánya, és mondjuk el kezdene nyomozni utána, akkor hamar bukhatunk mi is. - Te szereted a fagyit? – kérdezek rá, mert emlékeim szerint még kicsinek is inkább mást adtak neki anyáék, de aztán ízlések és pofonok. Mennyi mindent nem tudok még a saját testvéremről se. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy Meena az ujját birizgálja, de nem hibáztatom érte. Lezárni egy kapcsolatot, amiben az árulás a végeredmény, talán egy élet is kevés hozzá. A következő kijelentésére szerintem egy időben kapom rá a pillantásomat az öcsémmel egy időben. - Oké…ezt vettük. – én is zavartan vakarom meg a tarkómat, mert ez odabaszott. - A zuhannyal egyetértek, de a többivel nem. Orvos vagyok, meg tudom oldani, hogy ne dőljek ki, és szerintem az lenne a legjobb, ha te maradnál ma velünk. Hannah mellé kell valaki, és hidd el mi ketten borzalmasan csináljuk…ne nézz így rám, két napja kánkánt járunk, ha jön az éjszaka, és vannak megoldatlan ügyeink. Én lefürdök, te helyezd magad kényelembe addig, te öcsém meg ne tűnj el. Mit szóltok egy mozihoz valami rendelt kajával, vagy főzzünk együtt? – vetem fel az ötletet, kiderül hogy van-e sikere, vagy sem.
Kezdőlap
• rohadt kevés • 
| 
