“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

5:23… Egy újabb ébren töltött éjszaka. Már egészen megszoktam.
Kisétálok a konyhába, hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt, majd elhúzzam a függönyöket, hogy beszűrődjön a lassan felkelő nap halovány fénye. Visszasétálok a hálószobába, miközben lassan megérzem a kicsorduló kávé illatát, ahogy betölti a lakást, miközben keresem a megfelelő öltözéket egy új napra.
Egy újabb nap, ugyanolyan, mint a többi… Tudom, hogy utálni fognak… de azt hiszem, tudok vele élni egy darabig. Majd beletemetkezek a tanulásba, ahogy eddig is tettem.
Egészen kezd megnyugodni a lelkem, ahogy végig nézek a városon, már felöltözve, a forró, illatos ébresztőt kortyolgatva a teraszom korlátjának támaszkodva. Egy percig se kételkedek abban, hogy menni fog ez nekem… Újabb mély levegő, mielőtt becsukom magam mögött az ajtót és elindulok. Több kételkedés már nem fér bele. A nagy testvérem tudni fogja, hogy már elmentem, hamarosan neki is jelez az ébresztője. Bár hagytam neki egy hangos üzenetet a ma estéről. Nem jövök haza. Buliba invitáltak, így ott leszek. Holnap pedig igyekszek haza! Eső, megint ez a tetvedék eső. De nem ám az a fajta amelyik lezúdul az égből, hanem az amelyik pötyög, kopog, mintha az angyalok az égben egy óriási vizeldének használnák a világot. És nekem pont ma kell elmennem itthonról.
Napokkal ezelőtt lemaradtam az egyik buliról bizonyos okok miatt, de most részt veszek rajta. Az egyik rokonom is ott lesz, találkozni akarok vele, bár azt mondta hamar lefog lépni. Szóval a suliba rongyoltam, hogy ott megleljem magam, átrágjam a napi feladataimat és majd magoljak. Hiszen orvos akarok majd lenni, bár fogalmam sincs a folytatásról. Egy ideig tömegközlekedéssel haladtam, volt hogy perceket sétáltam, de volt hogy egy taxit is fogtam magamnak, hogy ne kelljen sokat egy adott megállóban töltenem. Idő előtt a bulinak fent tartott helyére értem és SMS-t is kaptam, hogy merre vagyok. A hivatalos papírjaim megmutatása után engedtek csak be, no meg némi várakozást követően, így aztán egyből meg is rohamoztam a pultot. Élveztem a zenét, melyet nyomattak, majd az órát is megnéztem. Este 10. Időben jöttem, ám mégis kaptam egy újabb SMS-t. Majd találkozunk. Kikértem valami erős piát, amit megkapva egyből le is húztam és körül néztem az alakuló tömegen, amik lassan neki vetelkednek a buli őrületének. Szomjaztam. Igaz a 22 évem alatt talán ez a második buli, melyen részt veszek egymagam, de nem bántam egy percét sem.  

megjelenés

Brittany & Damien

Üzletember vagyok, de próbálom nem olyan véresen komolyan venni az életet, ahogyan azt a legtöbb magamfajta, szingli korombeli férfi teszi. Nem csak a munka létezik, szeretem csinálni, sőt nagyon jól csinálom, de azt akarom, hogy magánéletem is legyen ezen kívül. Sajtos úton járok, nekem már megvolt a nagy szerelem, el is vesztettem és nem gondolom, hogy bármikor be akarna toppani, legalábbis elég erőteljesen taszítom még csak a gondolatát is, nem szükséges, hogy megint koppanjak és olyan legyek, mint egy sebzett vad, akit a vadász meglőve az út szélén hagyott, mert nagyjából ezzel tudnám jellemezni az akkori szar érzéseimet.
- Damien, ha kiszépítkezted magad, akkor gyere, lent vár a taxi.- szülinapot ünneplünk, már megint, ez a hátránya talán, annak ha az embernek ennyi barátja van, mindig van kit ünnepelni, de pozitívumként, legalább van mit ünnepelni, nem csak a felesleges iszogatások mennek, van célja,ami legalább megnyugtató számomra, hogy miért is iszok én annyit amennyit. Mindenkire koccintunk kétszer is, vagy többször is, akárhányszor csak az emberek szeretnék én bírom és mindig jól végződik, nekem jól legalábbis.
A teljes szettemben ballagok ki a szobámból, már mindenki menetfelszerelésben, teljes csillogásban áll az ajtóban, a banda fele nálam gyülekezett, mert nekem elég nagy a házam ehhez, a többiekkel majd a helyszínen találkozunk, leszünk vagy húszan, ha nem többen így elég sok taxit értünk ide időre, jó lenne nem megváratni őket.
Alig negyed óra az út, még akkora dugó sincs, ez valami szerencsés nap a városban, vagy csak nekünk van mázlink. Amint kiszállok a taxiból, már a többiek mosolyogva köszöntenek minket és el is indulunk a bejárathoz, mivel előre le van zsírozva a banda érkezése, csak bólintanak a biztonságiak és be is engednek mindenféle ellenőrzés nélkül. Ezért is jó ha az embernek pénze és hírneve van az ilyen helyeken, nincs sor és nem esünk át semmilyen ellenőrzésen.
A pulthoz sétálok pár barátom társaságában és nyilván én vagyok az első aki az első kört átvállalja, meet miért ne. Mindenki kikéri amit szeretne és távoznak a külön nekünk kialakított helyre, én maradok, hogy rendezzem a számlát közben körbebenézek. Nem akarok ma egyedül hazamenni, jó lenne valakit magunkhoz csábítani, aki az este velem szórakozik egy kicsit, na meg én vele.A felhozatal elég nagy, lesz miből válogatni, ki isszúrok egy elég cisno lányt, egyedül van, nem látok körülötte senkit, ehhez elég jól értek. Intek a pultosnak, hogy a vendégem a lány egy körre abból, amit kért az előbb, mert látom, hogy poharat szorongat a kezében, majd megvárom, hogy megkapja és a pultos a kérésemre felém mutasson, mire összetalálkozik a tekintetünk én csak lazán kacsintok felé egyet.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

A buli még nem hágott egészen a tetőfokáig, még hiányoltam valamit ebből az egészből. Az érzést, hogy Én is remekül érezzem magam. A részegség, az a bizsergető érzés mi az agyamig hatol és szinte nem is tudok magamról. Szerencsére apám havi szinten utal pénzt, egyfajta zsebpénzt, s ebből a pénzből, mit számlámat terheli már egy házat is vehetnék már. De nem akarok elköltözni otthonról. Tökéletes nekem ott, nem vagyok egyedül, ott van Rina is, ő rá kell vigyáznom. Még akkor is ha már nem igényli és nem is szorul rá. De nekem ez kell, szükségem van rá, hogy mellette legyek, hogy tudjam, érezzem és lássam; Jól van. Akkor érzem magamat egésznek, s ez többet is mond. Akkor vagyok könnyebb, s akkor nem nyomja a vállamat semmi, mikor vele sincsen gond. Mikor az ő egy napja gördülékenyen siklik át a másnapba. Az italomat kortyoltam, mikor pár arc megjelent a pultnál nagy hangzavarral és tekintetem is rájuk szaladt. Az én rokonom, meg aki az én baráti társaságomat hozná “taxizná”, ők még sehol sincsenek. Nagy bánatomra. De nem is zavar úgy lényegében, mert talán ha elengedem magam akkor jobban fogom érezni magam. A kis banda lelép, tekintetemmel követem az útjukat, majd leöblítem a torkomat a maradék itallal egy apró fintor kíséretében. Marja a torkomat, keserű és utóíze van, de teljesen tökéletes ahhoz ahogyan érzem magam. Érkezik elém egy újabb pohár ital, meglepetten nézek fel a pultosra, aki egy kicsivel odébb mutat, a tekintetem is arra emelem. Egy srác és a mosolya, a kacsintása. A mosolyom előkerül, a mai ittlétem óta talán először. Igazi önfeledt széles mosoly. Felé emelem a poharat, mint koccintás, majd a pincér felé intézek szavakat. Valami jó erőset, de az úrnak. A választása egy osztrák rumra esik, így azt tölt a fiatalembernek, így amikor megkapja azt, hát újabbat emelek a poharamon és aprót bólintok felé, mosolyogva. El időzők arcélén, a szemein, az arca vonásain és a megjelenésén. Nem figyelem ennél tovább, biztosan nővel van, aki hamarosan megjelenik és letámadja. Nem kellene összecsapnom vele. Nem akarom más kezéről lecsapni. Ám újra felé pillantok, újra hosszasan, ám a mosolyom úgyszintén levakarhatatlan. Felkeltem és közelebb ültem hozzá.
- A társaságod nem hiszem hogy unalmas. Talán..had találjam ki...születésnapot ünnepeltek? - kérdeztem kíváncsian, ám mindenttudó pillantással figyeltem az iriszeibe.  

megjelenés

Brittany & Damien

A legutolsó szülinapi buli amin hivatalos voltam, nem ért jó véget. Akkor a volt menyasszonyomat találtam a házamban, a pólómban majdnem meztelenül, feltehetőleg egy kemény éjszakát követően. Ma nem történhet meg ilyen, így kizárólag olyan lányra repülhetek rá, aki biztosan nem ismerős. Talán itt menni fog, nincsen egy ismerős arc sem a pult mellett, a mi részlegünk nem itt van, közel ide, de nem itt, így akiket ismerek már régen visszatértek a kis privát zugunkba, ahol az igazi buli kezdődik számunkra.
Körbenézek, mert mindig fel kell mérni a terepet, több okból is, de a társaság keresés mindennél fontosabb, bár való igaz, hogy a barátaim igazi őrültek, így elegek is lehetnének, de nekem mégis megakad a szemem egy barna hajú, igen dekoratív lányon. Rögtön be is vetem a már unalmasnak ható trükköm és rendelek neki egy italt, amit viszonzásul vissza is kapok egy igen édes mosoly kíséretében. Könnyű választás volt és meglehetősen dögös, így fejben vállon veregetem pöcs énemet, amiért ennyire jó kiszemeltet talált, aki vélhetőleg még vevő is a társaságomra, hiszen közelebb jön, ami meglep, de tetszik is, hogy ennyire vagány, hogy nem várja meg, amíg én közeledek. Ritka az ilyen lány, szóval még egy plusz pont, amiért elkezdett érdekelni.
- Ohh unalmasnak semmiképpen nem mondanám őket. - nézek hátra fele mosolyogva, majd bólintok, mert beletrafált. - Igen születésnap, csak a szokásos iszogatós, parti este, de legalább van alkalom inni. - vonom meg a vállam egy korty kíséretében. Az ital, amit tőle kaptam erős, még nekem is, de pontosan ilyenre van most szükségem, így le is húzom, most nem egy estélyen vagyunk, hogy finomkodni kelljen.
- Azt viszont nem tudom felfogni, hogy egy ilyen csinos lány, mint te miért egyedül ücsörög a pultnál és miért nem veszi körbe megannyi férfi már most. - lehet tényleg unalmas már ez a duma, de mindig bejön,  csajok szeretik a bókolást, és ha még igazság alapja is van, akkor még nekem is könnyebben csúszik a számon, márpedig itt minden igaz, amit mondok. - Ha van kedved csatlakozhatsz hozzánk, amíg nem találsz jobb társaságot, de lehet, akkor egész este velünk kell majd tartanod. - nevetek fel, majd intek a pultosnak. - Vagy ha van kedved még maradhatunk és megihatunk valamit, amíg kiderítem ki is vagy. - még én sem mondtam el a nevem, ami illendő lenne, így miután kikértem még vagy 6 shotot magunknak, visszafordulok felé és bemutatkozok. - Amúgy Damien vagyok, téged hogy hívhatlak? - hogy ne kelljen cicázni, vagy szépségemnek hívni, mert akármennyire is béna egy két csajozós dumám, van egy szint ami alá nem megyek, már csak azért is, hogy ne kelljen teljesen kikészítenem az ő és az én idegeimet is a felesleges nyáladzással.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

A srác szavai a szívemig hatolnak, ám nem tudtam mi lenne a helyes. Az elferdített igazságot elé tárni, vagy egy hazudsággal traktálni? Melyik lenne az elfogadhatóbb verzió. Elmosolyodtam, a pohárra pillantottam.
- Késik az a bizonyos tömeg. - vallottam meg neki, bár az igazság az, hogy csak egy rokon érkezne és úgy 5-6 haver, de ezidáig senki sem lépett még be azon az ajtón. Talán nem is bánom, talán kellemesebb légkör is lehetne rajtuk túl és kívül is. Vállat vontam.
- Nélkülük is elkezdődik számomra is az est. - villantottam egy mosolyt a srác felé, hiszen nem vagyok összekötözve egyik rokonommal sem, így aztán arra mehetek amerre kedvem tartja. Nincs akadály. Szavai megnevetettnek, fejet ingatok, újra elveszek a srác lélektükreiben.
- Valószínűleg a brigád hatalmas késéssel éjfél után esik majd csak be, de addig jól akarom magam érezni. - billentem oldalra a fejemet, ahogy figyelem a fiút, majd egy húzásra megiszom az italt. Meginvitál a maga bandájához, elpillantok feléjük, kellemes társaságnak tűnik, s én sem vagyok félős és szégyenlős, hogy ne tehessem meg hogy igent mondjak. Ráadásul egyedül az ökör iszik magában. De a srác megakarja tudni ki is vagyok, szóval maradhatunk is. Gyorsan változott a dolog részéről, ám nem volt ellenemre ez sem.  
- Ha már engem pasik nem vesznek közre...téged hol hagytak el a csajok? - húzódtak fel szemöldökeim, ahogy végig mérem, mert van rajta mit nézni és igen csak megakadt az én szemem is rajta. Oké, hogy pasikkal jött, de nő miért nem jelent meg vele? Vagy ez csak egy külön kifejezetten srácbuli? Én minek kellenék akkor oda? Jaj, ne kezdjük el a kombinációt, csak élévezd az estét. Korholom meg magam, míg kikér pár italt, majd bemutatkozik.  
- Kedves Damien, Brittany-vel tölthetsz el egy rövidke kis időt. - egyeztem bele a korábbi meghívására, hiszen nem egy nyomulós sráccal van dolgom, bár ha az lenne sem lenne probléma, letudnám koptatni, ám erre most semmi szükség. Bár engem sem kel félteni, nem szoktam kelletni magam pasik előtt és nyúzni sem nagyon kell semmiért sem, ám vannak határok és azokat betartom. Jeleztem a csaposnak hogy nyolcat kérek a korábbi erősből, majd azokat megkapva húztam magamhoz a poharakat.  
- Tud valamelyikőtök táncolni is, vagy csak az iváshoz ért a csipet csapat? - kérdeztem kíváncsian Damien fürkészve, az arcát a szemeit, majd a mosolyom is előkerült. Rég volt már, hogy valaki jól megtáncoltatott volna, szóval remélem nem csak a hangos iszákolásról fog ez a nap szólni. Amúgy meg nem akarok időre haza menni, nincs szükség rá, így nem is sietek el semmit sem.

megjelenés

Brittany & Damien

Nehezen hiszem el, hogy egy ilyen kaliberű lány csak úgy egyedül ücsörög, de mégis bár elmondása szerint nem így tervezte, majd jön a banda, de lehet nem fogja megvárni, mert ha rajtam múlik addigra már kap egy olyan társaságot akik nem hagyják egyedül ücsörögni őt az este folyamán.
- De még mennyire, hogy elkezdődik nélkülük, de jó hangulat nélkül nem és annak az alapja az ital, szóval, igyunk arra, hogy ma már nem kell egyedül iszogatnod.- bólintok rá mosolyogva, mert valóban nem fogom most már csak úgy elszambázni ha szemet vetettem rá. Kicsit birtokló tudok lenni olykor, de a másik semmit nem vesz észre,és nagyjából addig tart, ameddig meg nem kapom amit akarok és nem lesz egy jó estéje mindkettőnknek.
- Ami azt jelenti,hogy éjfélig lesz csak szerencsém hozzád? - biggyesztem le az ajkam, mint akinek egy nagyon szomorú hírt mondtak el, majd folytatom.- Akár csak egy tündérmese de én éjfél után pedig nem válok tökké, így akár utána sem kell menekülnöd előlünk.- biccentek a srácok felé. Jó talán egy kicsit rémisztő lehet egy nő számára ha valaki így rámegy a dolgokra, de annyira nem nyomulok, hogy azt érezze,hogy veszélyben lehet mellettem, mert erről szó sincsen én tisztelem a nőket, sosem tennék olyat, amit a másik nem akar, ez nálam alapszabály, és ha valakinek sok vagyok én magam hagyom ott, mert elég korán észre lehet venni a jeleket.
A maradás mellett döntünk, ami nem azt jelenti, hogy később nem fogunk csatlakozni a többiekhez, de előtte egy kicsit magamnak akarom őt, megízlelem milyen is ez a lány, ki is ő, és csak utána dobom be a cápák közé. Ahogy nézem elég tökös, nem lesz különösebb baja a sok sráccal.
Kérdésén elmosolyodok. - Nem elhagytak, sosem találtak meg igazán.- felelem teljesen lazán, mert nem szeretek arról beszélni miért nem veszem körbe magam egy szőke libával, akinek elég ha van pénz a kártyán és odaadom neki, majd este jól megteszem vele, amit meg kell, mert ilyet nem akarok, nem kell több lelki sérülés, szerelmi bánat. Azt mégsem mondhatom, hogy egy éjszakánál többet nem sokat töltök el növel és amúgy ismerkedni sem nagyon szoktam, mert nem látom értelmét. - Ma rajtad kívül nem nagyon fogott meg még nő, szóval ha azt vesszük itt vagy nekem te.- kacsintok rá, már egy kicsit rámenősebben, de még mindig nem pofátlanul, miközben az egyik shot a kezembe kerülés könnyedén húzom le.
A beszélgetésünk alatt töbször pofátlanul megbámulom, a fények tompák, annyira talán nem észrevehető a dolog részéről ha mégis csak bóknak veheti, mert annyira nem csorgatom a nyálam, hogy nagyon tolakodónak vegye.
- Nos Brittany, azt hiszem ebben a szituációban nem én leszek az embered, de a szülinapos egészen biztos táncol veled egyet. - mutatok a srácok felé, de most a szülinapos Dave-t pont nem találom meg a többiek gyűrűjében. - Minden másra kapható vagyok egy mozgalmas este keretében, de a tánc sosem volt az erősségem, főleg ha ennyien látják.- nevetek fel kicsit kínosan belegondolva mennyire vicces lenne ha itt táncra perdülnék. Viszont őt meg szívesen megnézném tánc közben.
- Ezek szerint szeretsz táncolni. - nézek rá mosolyogva, szinte elképzelve őt a mozdulatok közben. - Mivel foglalkozol Brittany? - a személyes kérdések nagyon ritkán kerülnek terítékre az esetemben, de most érdekesnek ígérkezik a hölgyemény így megkérdezem.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

- Igyunk arra, ez tetszik. Jó társaság, szexi srácok... - mosolyom egyre szélesebb, ahogy kimondtam a szavaim és amúgy is úgy gondoltam. Jóképű volt, még ha azt nem is mondtam ki hangosan.  
- Talán jobb társaság lesztek, mint a rokonom és annak haverjai...közös haverjaink... - sóhajtok egyet gondterhelten, majd le gurítok egy következő pohár italt, végig marja a nyelőcsövemet, a gyomromba érve pedig érzem az utóízét is. Fantasztikus. Nem gondolok ma az otthoniakra, ez az én estém, holnap is magamra akarok maradni, nem akarok hamar haza sietni. Az éjféles dolgot megmosolygom, fejet ingatok szomorú arckifejezését látva.  
- Vagy kicsit tovább. Nem hívott, hogy úton lenne. Szóval... - vállat vonok egykedvűen, ezúttal én biggyesztem le az ajkaim, bár nem a srác miatt, hanem mert a társaságom nem jelzett felém semmit. De biztos vagyok benne, hamarosan megjönnek. Ha meg mégsem, akkor is egy másik társaságban leszek és nem egyedül. Bár remélem a normálisabb fajta lesz. Persze hogy van bennem némi félsz is. Még akkor is ha alaptalan. Szerintem egészséges. Ami a nőket illeti, őt nem találták meg még.  Pedig ilyen helyes legényt nem nyalják agyon... mindegy is. A további szavai jól esnek, hiszen itt vagyok most számára én és tökéletes vagyok számára. Elpirulok a bókra, a tincsemet a fülem mögé tűröm, apró mosoly keletkezik arcomon. Igen, szimpatikus a srác a modorával és a szavait is elkezdem inni, akárcsak a látványát is falni. A tánc lényegtelen, számomra mindegy hogy egy srác tud, vagy nem tud, szeret, vagy utál táncolni. Nem szégyen egyik sem, én sem szeretek sok mindent, ám a tudatlanságom nem terjed ki sok mindenre. Táncolni és főzni tudok. Ezek a legegyszerűbbek az életben. Kérdése meglep, fel is szaladnak szemöldökeim.  
- Tanulással. Még. Egyetemre járok. Semmi extra. Majd orvos leszek, ha leszek... - vallom be nagy bölcsen, kicsit zavart lettem, hogy meg kellett mindezt osztanom vele. Egy idegennel, bár már nem idegen, a nevét tudom...meg hogy a tánc nem az erőssége.  
- És te? Van amibe minden erődet bele tudod tenni? - érdeklődöm a dologgal vissza, hogy mivel is foglalkozik, ám a tekintetem az arcáról lejjebb csúszik, ám megakadok és az asztal lapját kezdem fixen bámulni. Koncentrálj Britt! Mondjuk ennyi pia után már nehezebben mennek a dolgok, de a kitartásom mindig is megvolt mindenhez.  
- Úgy tűnik a társaságom meg van a ma estére. - vonok vállat, terelve a piszkos gondolataimat, majd a fiúk felé pillantok röviden. - Megnyertél ma estére. - nézek körül a többi más emberen és a mobilom is megnézem. Sehol egy ismerős arc, sehol egy sms. Sehol semmi. De Damien is szimpatikus hogy együtt iszogassunk...
- Amúgy sűrűn jársz erre a helyre? Mennyire vagy erre ismerős? - apró kérdés, talán feleslegesnek tűnik, azért akad benne fontos lényeg. De azt csak én tudhatom, hogy ebből mennyi is lesz a fontos információ!

megjelenés

Brittany & Damien

A talán szón elmosolyodok és egy kicsit lepilantok a földre, a bókja igazából meg sem hat, sok nő azzal akar bevágódni, hogy a külsőnknek tesz dícséretet, bár ez a férfiakra talán esebben jellemző sőt. Én nem játszok annyira ilyen játékokat, elmondom ha valaki szép, de nem fogom az orrára kötni minden egyes pillanatban, hogy mennyire szépek a szemei.
- Szóval akkor szexi srácok és talán jó társaság? Legyél ennél egy kicsit pozitívabb, megkaptál engem az estére, és a talán az egészen biztos lesz, amint megtudtam rólad pár dolgot, be is doblak közéjük, de addig had tartsalak meg magamnak, még a végén rájössz, hogy vannak köztük érdekesebbek is, mint én. - húzom fel a szemöldököm a mondatom közben mosolyogva rá.
Van egy stílusom, ami olykor túl laza, néhányszor talán túl merev, de az alkohol a merevséget oldja de a lazaság megmarad. Úgy vagyok vele, hogy vannak akiknek ez bejön, és vannak, akiknek egyáltalán nem, na ők azok, akikkel jobb is tartani a távolságot, mert a kémia is olyan lesz, hogy azt kívánnánk aktus közben, hogy bár vége lenne.
Érdeklődök, meg akarok tudni róla színfoltokat az életéből, ezt csak szabad egy ilyen random estén, egy ennyire hirtelen jött beszélgetés során, bár őt ez meglepi, de kapok választ a kérdésemre, amire kíváncsian figyelek.
- Nem csípem az orvosokat, de lehet az az oka, hogy eddig csak ősz pasik vettek kezelésbe kórházakban. - még a hideg is kiráz attól a helytől, bár ha ő is ott tipegne fehér köpenyben lehet jobban vonzana.
- Az erőmet? Saját vállalkozásom van házak felújításával és eladásával foglalkozik a cégem, de nem ez a legérdekesebb, amibe beleadok mindent. - kacsintok rá, mert már látom rajta, hogy pontosan elértem azt a hatást, amit akartam. Az ujjam köré csavartam, és szinte alig kellett valamit tennem. Rossz vagyok ilyen téren, mert kihasználom amit ki tudok, pedig tudom, hogy nem mindig lenne helyes.
Amikor közli, hogy megnyertem őt estére, teszi rá az i-re a pontot az önbizalmam felé és biztosítja be nekem a jó estét. Nem tudom hova fajul ez az este, de van egy olyan érzésem, hogy ez a kiscsaj az ágyamban fog kikötni és én ettől nagyon boldog leszek.
- Fordult már elő, hogy jártam itt, de nem vagyok olyan nagyon gyakori vendég. Elég sok helyen járok, ahol kiereszthetem a gőzt. - inkább nem mesélem el neki, hogy szinte minden hétvégén vadászatra indulunk a srácokkal és minél több helyen megfordulunk az évek során annál nagyobb a felhozatal.
Egészen közel hajolok a füléhez és szinte alig hallhatóan a zene miatt szólok hozzá. - Hogy szoktak becézni csak, hogy tudjam mi az ami bejön neked? - kérdezem szemtelen mosollyal eltávolodva tőle és az italomat lehúzva kérek magamnak valami erősebbet.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

A srác magának akar egy kis ideig, megakar ismerni, bár abban is biztos vagyok, hogy annyira nem is érdeklem, vagy nem csak én, hanem amit nyújthatok számára. Ez most nem is zavarna, talán józanul annál inkább, de talán nem is érdekel a dolog, a pia elkezdet már hatni, így aztán ha már szóba álltam vele és ő is velem....legyen mindkettőnknek jó az estéje. Elmosolyodom a szavain, hiszen így is lehet. A mai napot, vagyis a bulit, mit másnak szántam volna, most már vele, velük töltöm, így felkészültem a fiúkra egy pillanat alatt. Vagyis hát felfogok, amint a sok idegennel leszek. A pia ugyan segít, hogy feloldódjak, de úgysem gyorsan fog mindez megtörténni. Az orvosokat nem csípi, hát én sem mindet, bár a tanulmányok és a dolgok, melyeket adhat mindez, jobb leszek majd a legtöbbnél is. Bár gyerekkoromban azért akartam doki lenni, hogy Rinának visszaadjam a látását, ez azért felnőtt koromra komolyabb lett. Kuncogni kezdek az orvos dolgon, hogy mennyire nem csípi. A saját vállalkozás nem rendít meg, pedig pénzt jelent, nem is keveset, de ő nyilván dolgozott rajta, ezt pedig elismerő pillantással adózom felé. Nem érdekel a pénze. Józanul sem fog megmozdítani, nem a pénze miatt mozdulnék rá egy srácra, akárki is hinné. Engem önmaguk szoktak mozgatni, hogy nem játszák meg magukat, nem nagyzolnak és nem akarnak akárkik lenni. Mondjuk megmosolyogtat maga a tudat is. Nem számít. Mindenesetre már megnyert magának a személyével. Tetszik a stílusa és nem csak azért, mert ittas vagyok, más miatt fogott meg. Az meg eléggé megnyugtat, hogy nem csak piálással tölti a szabadidejét, mint a legtöbb ilyen munkában jártas fickó. Plusz egy pont. Ez tetszik. A mosolyom is előkerül, le sem vakarható az a képemről. Bírom az olyan srácokat, kiket nem csak itt találhatóak meg. Az meg fel sem tűnik, hogy akár füllenthet is. Mert miért tenné? Az meg hogyan szólíthat, már csak felborzolja a kedélyeimet, újabb tincset tűrök el a fülem mögé és még el is pillantok róla. Igen, zavarban vagyok és igen, bejön a srác...helyes és jófej és...  
- Vannak, kik Britt-nek szólítanak. De a Hart-ra is egész jól hallgatok. - szólalok meg és nem is kellett sokáig várnia rá. Nem szoktam csak úgy elregélni azt a nevet idegeneknek, amit csak a család szűk berke használ, de a pia előhozza még ezt is, így mindegy is már. Már nem is kellene többet inni, mégis kikérek egy újabb adaggal, amit meg is kapok, ám nem húzom le azonnal. Nem agyalok a miérteken a srácokat és a mellettem ülő miatt. Már tényleg csak az hajt, hogy jól és még jobban érezzem magam, akárhogyan.  
- Te melyik férfi vagy? Akit lehet és kell is becézni, vagy aki kihagyná az ilyesmit? - teszek fel egy ártatlannak tűnő kérdést, holott cseppet sem az. Van benne némi perverzió is, bár fel sem tűnik, nem annak szántam, de már késő lenne vissza szívni és tulajdonképpen csak kicsúszott. De ha válaszol, az már egy plusz pont. És nekem is jól jön a válasza, főleg hogy nem koptat le miatta egyből. Nem akarom hogy ilyesmi miatt egyből vége is legyen ennek az estének, hiszen még el sem kezdődött igazán.  

megjelenés

Brittany & Damien

Ahhoz képest, hogy  el sem akartam jönni, elég gyorsan sikerült magam mellé szerezni egy csajt, aki elég valószínű, hogy a társaságom lesz az este folyamán végig, talán reggelig vagy egy menet erejéig. Látom rajta, hogy fogékony rá, látom, hogy nem vagyok közömbös számára, amit talán annak a nagyon cuki mosolynak tudhatok be, amiért elvileg mindenki odavan anyám szerint. Legyen így, de azért én biztosra megyek és aki a mosolyon túljut azért sokkal több jó dolgot is láthat belőlem, de ennyire talán nem szaladok előre, pedig érzem, hogy a fantáziám erősen megmozdult a lánnyal kapcsolatban, pedig még nincs is bennem annyi pia, hogy ez így legyen. Nem rossz bőr, sőt elég jó csaj, de az unalmas bókolások nem az én asztalom, pedig tudom, hogy mennyire szeretik a nők. Néha előjön, hogy milyen szép a szeme, milyen szép a haja és milyen szexi a feneke, de én inkább a fenekét fogdosni a szeretem a tekintetébe elmélyedni miközben olyan erősen mozgok benne, hogy szinte sikít és a haját markolni, amikor a szájával dolgozik rajtam odalent. Lehet mégiscsak üt már az alkohol, ha ilyen erősen agyalok a szexuális dolgokon vele, pedig még csak egy két mosolyt eresztetünk meg egymás felé és megbeszéltük, hogy velünk tart este. A felhozatal nálunk elég tág, akár mással is elmehet a végén, vagy több emberrel, de azért úgy érzem nem fog hoppon hagyni.
Olyan mélyen elindult a fantáziálás a fejemben, hogy már a becenevét is megkérdezem, hogy tudjam hogyan szólítani, amikor alattam van. Azt hiszem többet kellene levezetnem a feszültséget, ha ennyi idő alatt elkattan az agyam. Bár aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok, nem mindig voltam amilyen, de az ember változik hála egyéb külső tényezőknek vagy nálam egy másik embernek.
A kezével a tincseit babrálja, ami azt jelenti, hogy nagyon jó úton haladok és ennek örömére húzok le mégegy felest, és tolok elé egy másikat, hogy még jobban bátorítsam mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába úgy igazán.
- Szóval Brit. - nyúlok én is a tincséhez, ami annak ellenére, hogy a füle mögé tűzte rakoncátlan borul vissza az arcába. A füle mögé tűröm, pontosan úgy, ahogy az előbb tette, jelezve, hogy figyelek rá, de még mennyire, hogy figyelek.
A kérdése aranyos és megmosolyogtat, széles vigyor kerül az arcomra és gondolkodás nélkül felelek neki.- Határozottan nem szeretem ha becéznek, a Damien pontosan az a név, ami becézés nélküli elég szexi. - kacsintok rá mielőtt felállok a székről és felé nyújtom a kezem. - Mit mondasz észen állsz csatlakozni a srácokhoz? - kérdezem bizakodva, mer tudom, hogy még közel sem ismertem meg annyira, amennyire terveztem, de ha tovább maradok vele kettesben egy pár feles társaságában, akkor nem kell sok idő, hogy itt helyben legyen gondom a nadrágom szűkös helyeivel.
Már messziről hallom, hogy kiabálnák a nevem, egy kicsit sokat voltam távol, de ők is megértik, majd az okát, amint odaértünk.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

Ahogy hozzám ér, hogy eltűrjön egy tincset a fülem mögé...jólesik az érintése, a közeledése. Az hogy nem hagyott magamra, hanem közeledni próbál. Próbál? Meg is teszi. Nem parázik a helytől és a helyzettől, bátran használja fel azokat amilyen akad. Nem vagyok az a fajta lány, aki mindenkinek szétteszi magát, volt két kapcsolatom és vágyom pár dolog után. Ennyi. A srác kedves, jóképű...óh, de még hogy micsoda arcberendezése van. Ráadásul nem szereti ha becézve van, így aztán ezt el is könyvelem magamnak, meg jegyzem, még csak véletlenül se csússzon ki semmi se a számon. Eszembe sem jutna, amúgy sem, meg máskor sem, hiszen ez pont egy olyan név, mit nem is lehetne nagyon agyonbecézni. Más biztosan találna rá módot. De ezt hagyjuk ki. Elveszek íriszeimmel a tekintetébe, szerintem már bőségesen tudom milyen színekkel van tarkítva az írisze. Valahogy nem tudom levenni róla a figyelmem, ahogy ő sem rólam...ám a szavaival képes kizökkenteni, kicsit zavartan el is pillantok róla, még mosolyogni is elfelejtek.  
- Naná. Egyedül inni unalmas, társasággal jobb...bár veled nincs gondom...- csúsznak ki őszinte szavaim, majd rámosolyogok és leöblítem az utólag kapott itallal a torkomat. A nevét skandálják, kérek egy kört a fiúk irányába, meg persze nekünk kettőnknek is, majd felkelek a pulttól, ám két lépésnél a lábaim összegabalyodnak, vagy a franc sem tudja mi van velük és elbotlok, elkapom a srác karját, ruháját és hálás szemekkel pillantok újfent szemeibe. Kell kis idő, míg az elgémberedett végtagomba vér jut, mondjuk táncolni pont emiatt lett volna jó...majd felegyenesedek és ha ő sem bánja, akkor belé karolva lépdelek az ő társaságához. Ha persze nem kedveli az efféle testi kontaktust, akkor eleresztem. Oda érve a fiúknak fülig ér a szája, az enyém sem lankad le, ám Damien társaságát keresem leginkább.  Újfent a pillantásaiba mélyülök, ha rám pillant, újabb gesztust teszek felé, mosoly kíséretében és még a rakoncátlan hajszálakat is odébb tessékelem. Nem tagadom, bejön a srác. Mosolygok mikor felém néz, nem ülök keresztbe tett lábbal, amikor tehetem, akkor pedig Damien közelébe kerülök, akár meg is érintem a karját, kézfejét, rövid pici gesztusokkal figyelni rá. Igen... a többieknek ez észre vétlen marad, nem állandóan csinálom, pusztán bizonyos alkalmakor. Nem akarok érdeklődni a foglalkozásával, a munkájával, éppen elég volt az, amit megosztott vele kapcsolatban. A fantáziámat inkább csak az érdekli, hogy mégis mibe adhat bele többet, mint a munkájába? Persze hogy piszkálja a fantáziámat, de mikor az órára nézek és körül pillantok a tömegen, rájövök, hogy ma már senki nem fog érkezni. SMS-t sem kaptam és nem válaszolnak egy üzenetemre sem. Igaz, hogy azért jöttem, hogy jól érezzem magam, ami sikerült is Damiennek hála... úgy érzem el sem akarok indulni haza. A piálásnak hála jót ülök magamért, ám tudom, hogy egyszer meg kell majd indulnom. Az egyik srác felhív egy táncra, így vele aztán megindulok, hogy jól megpörgessen. Egész klasszul megtáncoltat, erre pedig úgy érzem szükségem is volt, ám nem a srác érintésére, sokkal inkább a mozdulatokra. Elgémberedett lábaimnak is jól estek a lépések, ráadásul a zene is pörgős volt, így nevetve tértem vissza, újra Damient kézfejét érintve meg, míg beültem a helyemre. Valami másra vágyom, az ivászat unalmas, a tánc pedig egyszer volt izgalmas...

megjelenés

Brittany & Damien

Brittany okos lánynak tűnik, akit nem lehetne olyan egyszerűen összeszedni csak úgy egy ilyen helyen, most mégis érzem, hogy van egy pozitív hatásom rá, így vagy félreismertem, vagy bennem van valami olyan dolog, ami vonzza őt. Mindkettő jó nekem, mert a végkimenetel úgyis ugyanaz, azaz velem tart és ez lehet nekem még az estére nézve is jó. Elég hamar bukkantam valakire aki elszórakoztat az este, ami jó, mert legalább innentől úgy élvezhetem a partit, hogy közben a srácokkal vagyok, és megünnepeljük azt a szülinapot, amiért most itt vagyunk.
Hamar bele is vágok vele az estébe, bár előbb mindig felmérem a helyzetet, de azt hiszem vele nyert ügyünk lesz, jó fej nem karót nyelt, lehet hogy elég nagy sikere lesz a srácok között, így lehuppanok a székről és a kezemet nyújtom felé, amint csatlakozna hozzám érzem, hogy erősebben markolja meg a kezem, amire hátrapillantok rá és szinte nyúlok érte a másik kezemmel is, amikor látom, hogy egy kicsit összezuhan. Lehet sok volt a pia neki, nem igazán tudom felmérni, hol a vége az italozásnak, mert én túl jól bírom az alkoholt másokhoz mérten.
Amint beérünk a társaságba, hangos üdvrivalgás tör ki és gyorsan invitálnak is a kanapéra, ahova viszem magammal Britet is. Érzem, hogy végig rajtam van a tekintete, igyekszem rá is figyelni az este alatt, de  a srácok és a sok pia amit hoznak igencsak elvonja a figyelmem. Azt viszont nem tudom tudtomon kívül hagyni mennyire a közelemben van, ami tetszik, jó nő és nem kell ezerrel nyomnom, hogy tudjam mennyire hosszan fogunk ma szórakozni az este. Amikor mosolyog rápillantok és visszamosolygok, bár már egy kicsit kezd koordinálatlan lenni a mozgásom és a szám mozgása is, mégis igyekszem még valamennyire magam lenni, hogy tudjak felé még visszajelzést adni igazából bármire.
Észreveszem,hogy Blake elviszi táncolni,ameddig látom őket, figyelem a mozgását a lánynak, és nem tudom már annyira kontrollálni magam, hogy uralkodjak magamon. Amint visszaérnek és visszaül mellém közelebb hajolok hozzá, már minden udvariasság nélkül, hiszen teljesen világos a számomra, hogy mire is megy ki a játék részéről is, suttogok a fülébe.
- A taxi 5 perc múlva itt van, azt hiszem ideje lelépni Brit. - kacsintok rá, és felállok a kanapéról, hogy Scott felé vegyem az irányt, akitől könnyes búcsút véve indulok vissza a kanapén ücsörgő lányhoz.
- Indulhatunk? - kérdezem, és ha elindul, megcélzom a kijáratot, ahol már ott vár a taxi minket, megadom a sofőrnek a címet és hátradőlök.
- Azt hiszem kedvelnek téged, Blake nagyon ritkán táncol ennyit. - nevetem el magam becsukott szemekkel, mert amikor kinyitom forog a világ, a tizedik feles után nem számoltam a poharakat, és utána még nagyon sok volt, talán túl sok is. Hamar szedtem össze valakit, így nem sokáig kellett tartanom magam, ami viszonylag ritka és hamar szétcsaptam a fejem.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

A társaság remek, az éjszakám nem elkeseredettségbe full és káoszba, hogy magamra maradtam, ép szöges ellentéte. Aminek borzasztóan tudok örülni. Főleg így, kicsit ittas állapotban. Damien társasága szívbe markoló, egyszerűen jól érzem magam a társaságában, így ki is használom néhány jelzéssel, hogy igenis felkeltette az érdeklődésemet és tehetne ő is valamit a dolgok miatt...a tánc ugyan nem tereli el a figyelmem róla, pont eleget ad, hogy jobban a srácra koncentráljak később, így mikor visszatérek a srácokhoz, a tudtára adom, hogy érdekel. Ő sem rest figyelni rám, aztán később meg is adja az utunkat, indulhatunk a taxihoz. Még búcsút vesz a haveroktól, addig én összeszedem magam, meg van-e mindenem, amit elhoztam. A rengeteg piát nem bánom, jó arcokat ismertem meg, bár lehet most látom őket utoljára. Így jártam, legalább a mai napot nem pazaroltam el másra. Ahogy Damien visszatér, úgy emelkedem fel a helyemről, veszek búcsút a srácoktól és veszem az utamat kifelé, immár a helyes srác oldalán. A taxi hamar megjött, beülve már a cím is előkerül, pont nem érdekel, hogy merre megyünk haza...nem az én címem volt, haza nem vinnék egy pasit sem...túl sok a fültanú. És igen, ma csak magamra akarok gondolni, nem akarok a családomra gondolni. Ma nem. Ma én vagyok és az érzékeim...  
- Elég jó társaságod van. - húzódik mosolyra az ajkam, majd figyelem, hogy merre is tartunk, bár nem ismerős a környék, mindenesetre biztosan majd...jóval később hazatalálok majd. Nem tartok semmitől, a pia most jótékony hatását élvezem, ami kell is, hiszen egy nagyszerű srác élvezheti a társaságom, részletkérdés hogy melyikünk élvezi ki jobban a másikat. Egyre gondolhatunk, máskülönben nem ülnék itt mellette a kocsiban. Szuper volt az éjszaka és lehet most érkezik majd a ráadás. Nem bánom, bár az sem biztos, hogy eljutunk addig, tekintve az eltüntetett pia mennyiséget, lehet más történik majd...a gondolataimból a fékező autó és a megszólaló sofőr ránt ki. Megérkeztünk. Kiszállok a járgányból, bevárom Damient, fogalmam sincs a járásról, így mellé szegődve követem őt be a ház belsejéig, ahol aztán a lábbelimet már szedem is le magamról, enélkül máris kényelmesebb. Igaz hogy be kell hajolnom, hogy kicsatoljam, de ez már részletkérdés, hogy a csávó mögöttem mihez kezd majd magával...Bár rohadtul nem foglalkozok a lakás belsejével, leköt a srác és hogy csak ketten vagyunk. Rohadtul csak ő és én és ez bőven elég ahhoz, hogy az alkohol hatása miatt ne gondoljak semmi másra...a fontosabb és lényegesebb dolgok már rég a homályba vesztek, van amit a naptárban követek, de azt sem tudom most milyen napot írunk, így mindegy már. Ezzel sem kell foglalkoznom. A mai napon legalábbis minden mindegy és lényegtelen, háttérbe szorítható. Majd máskor foglalkozhatok vele, most más jár az agyamban és ezt neki is tudtára adtam korábban.

megjelenés

Brittany & Damien

Nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire nincs ellenére a közeledésem, ami mégcsak ki sem bontakozott igazán. Ritkán vagyok ennyire visszafogott, de talán a nagy társaság az oka, ha kevesebben lennénk, már valószínűleg nem itt tartanék Brittel. Márpedig egy jó nagy dugás nélkül nem engedem el, de látom a szemében, hogy nem lesz ellenére. Nem véletlenül indulunk szépen lassan, hogy végre tényleg kettesben legyünk, nyilván kell egy kis ismerkedés, de kétlem, hogy ő egy olyan pasit keresne, aki olyan, mint én, nem vagyok egy hűséges társ, vagyis nem akarok senkinek a társa lenni, szerintem ő sem ilyet keres, így egyszerű a helyzetünk. A taxi hamar megjön és beülünk, nehezen tartom magam már felé, a sok pia, a tekintete, azok a combok és a szája is igencsak vonz felé. Még csak meg sem csókoltam, de jó okom van rá, ha nekiesek, nem állok le, és nem a taxiban van ennek a helye.
- Igen, elég nagy formák, bár ha nincsen mindegyik beállva vagy bebaszva ennyire, talán még jobban el lehet veled hülyülni.- mondom nevetve, mert én totál berúgtam az este. Amint megérkezik a taxi, fizetek és szállok is ki segítve magam után a lányt.
Nem könnyíti a helyzetem, amikor lehajol a cipőt levenni, azonnal megtalálja a szemem a tökéletes pontot és le sem veszem róla, amedig ki nem egyenesedik. Amint felegyenesedett lépek oda hozzá, kigombolt inggel már, mert minél hamarabb meg akarok szabadulni tőle. A derekánál fogva húzom magamhoz, és csókolom meg, már nem kell visszafognom magam, csak ketten vagyunk.
- Mondanám, hogy állíts le ha sok, de azt hiszem nem lesz ilyen. - kacsintok rá, miközben elszakadok tőle, hogy a kanapéhoz legalább lejussunk. Leülök és otthagyom őt a kanapé előtt, nem húzom magamhoz, mert akarom látni őt, bámulni, felmérni, mert tökéletes alakja, már a fejemben régen rajtad lovagol, de ennyire nem vagyok mohó.
- Kurvára jó nő vagy. - szinte kiéhezett állatként ejtem ki a szavakat, ha beüt a pia, néha meg tudok vadulni és a látványa egészen letaglóz, nem tiszta a fejem, de a szemem még nagyon jó.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

A derekamnál fogva ránt magához, ragadom is meg a mellkasánál a pólót, majd ahogy csókol, hát viszont csókolom ugyanazzal a vadsággal.  
Valahogy a ma este történései teljesen más síkokra terelik gondolataimat, olyanokra, amik felett többnyire a mindennapi életemben elsiklik a figyelmem. Fájdalom, gyönyör és mindez a veszélyes szexualitás lepelébe burkolva. Magam sosem foglalkoztam ilyen dolgokkal, többnyire igen csekély szerelmi élettel rendelkeztem, mondhatnánk, hogy a majdnem vőlegényem, illetve előtte valami kósza kalandnak sem mondható kis ostobaság. Komolyan elgondolkodtat, hogy mi lehetett velem a baj, amiért sosem ezt a típusú férfit választottam. Damien jelenleg is gyakorlatilag megerőszakol a szemével és megdöbbentő módon én ezt élvezem, nem is kicsit. Az egész testem libabőrös lesz, szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy folytassam a szavak játékát, hisz nem szívesen maradnék alul benne, de talán másban sem…és még hogy állítsam le!? Kaján mosoly kerül arcomra.
- Ne becsülj alá.- nevetek fel halkan és kicsit oldalra billentem a fejem, figyelem ahogy letelepszik a kanapéra, majd lassan végig is mérem. Elvörösödöm, végül felnézek rá és megnyalom száraz ajkaimat. Szemeibe nézek, bizonyára rossz ötlet, nyílt kihívás, de van benne valami, ami vonz, ugyanakkor rejlik benne valami kifejezetten ijesztő is, amitől valósággal borsódzik a hátam, valami, ami normális esetben arra késztetne, hogy hazáig rohanjak. Eszembe se jutna ilyet tenni, maradni akarok, mindketten tudjuk, érezzük. Közelebb lépek hozzá, szinte az ölébe ülök, felcsúszik a szoknyám is, de most ez az egy dolog nem izgat. Mélyen belül tudom, hogy mi fog történni és mégis meglepődöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen puhák lesznek az ajkai, hogy ilyen mélyen csókol majd, most pedig pont ezt élvezem. Nem is az agyam irányít már, sokkal inkább az ösztöneim, karjaimat nyaka köré fonom és úgy húzom közelebb magamhoz, hogy ne csak ajkunk, de testünk is összeérjen. A csók végeztével alig kapok levegőt, csak bámulok a szemeibe enyhén fulladozva. Hát ennyi kellett volna végig?
- Bírod... ezt még ...fokozni? - pislogok rá, mintha akár még az ártatlanság szikrája is meglenne bennem ebben a helyzetben. Nem foglalkozom sok mindennel, csak mégközelebb húzom magamhoz. A fülének cimpájára csókolok, majd a nyakát kezdem ajkaimmal csókolni.  

megjelenés

Brittany & Damien

Amint a négy fal lesz a tásaságunk egymáson kívül, kár visszatartani a bennem felgyűlt izzást, amit már akkor éreztem, amikor mellé kerültem a pultnál. Véletlenek mindig vannak, és ezért is ilyen izgalmas az élet, de aki megragadja a lényegét, azok az igazán mázlisták, akárcsak most én.
Kishatározatlanságotvéle felfedezni benne,degonodldkodni ogokróla,hog ez hamar csituljonés valami egészen másba frduljonát.Az ital segített rajtunk, hogy ne legyünk már gátlásosak annyira, hogy egy idegen látványa zavarba hozzon. Engem józanul sem szokott, de nem sok mindenki van vele így.
- Sosem tenném. - lehelem az ajkaira, mielőtt a kanapéra telepszek és rendesen, mint valami éhes vad mérem végig a testét, amit nemsokára magamon fogok érezni és remélhetőleg bele fogok mélyedni a legpiszkosabb értelemben.  Az agyam kezd egyre jobban elszállni és nem gondolkodok már semmire sem rajta kívül. A tekintetét nézve úgy érzem átfut rajta egy kis félelem, ez jó ,mert majd megmutatom neki, hogy mennyire nem kell félni ettől, sőt. Hamar lendül bele és helyezi magát az ölembe, ezzel csúsztatva a szoknyáját helyes irányba, amerre majd amúgy is mennie kell. Pofátlanul nyúlok be alá és a fenekére fogok és mosolyogva harapok bele az alsó ajkamba, mielőtt megint megcsókolnám. Előjátáknak aligha mondható, hergelésnek már annál inkább, másra sem vágyok, mint hogy megnézzem mennyire sikerült felhúznom őt odalent, de még tisztességesen játszok,mert szeretem a feszültséget növelni és ezzel sokkal jobb eredményt elérni a későbbiekhez.  
- Még bele sem kezdtem. - kacsintok rá ,és fordítok a helyzetünkön és ültetem a kanapéra, miközben én elémászva szedem róla le a bugyit. - Nyugi ez még csak ízelítő lesz. - mosolygok rá és közben az ujjammal már kalandozni kezdek nedves ölében. Halkan morrantok egyet, amikor megérzem mennyire felizgult a kis játékunktól, amit éppen elkezdtünk. Lassan mozgatom az ujjaimat és közben visszaülök mellé, hogy csókokkal izgassam még jobban a lányt. - Azt hiszem nem fogom beérni egy orgazmussal. - suttogom a fülébe, mert az első csúcspontja az ujjaimtól lesz, majd a nyelvemmel is kezelésbe veszemmeielőttelényegretérnénk. Imádok játszani a csajokkal, imádom hallgatni ahogy élvezik és látni, amikor az öröm utat tör.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

+ 18 Úgy néz rám, mintha én lennék az egyetlen dolog a világon, amire vágyik, mintha hosszú évek óta szomjazna s én volnék az éltető levegő számára. Erre az érzésre vágytam már jó ideje. Valaki csak engem akarjon. Hogy senki más ne érdekelje. Senki más ne is létezzen számára. Hát most, ebben a pillanatban Damient csak én érdeklem.  Most a kanapé hideg anyagát éreztem a hátamnak nyomódni, míg a házigazda vendégszeretete jeléül távoztatta rólam az alsóneműt. Az ujjait alul meg is éreztem, elmerítette a nedves forróságba, amire apró sóhajjal reagáltam. Az impulzusok hamarosan merőben megváltoznak, a gyengédség helyét valami egészen más veszi át, általam még sosem tapasztalt vadság. Rettenetesen élvezem, többet akarok és ez irányítja a tetteimet. Eléri, hogy szenvedjek, libabőrös a testem annyira szeretném, hogy egészen máshogy érintsen meg, de csak játszik velem, érezheti mennyire akarom, ahogy követelőző nyögéseket hallatva préselem testem közelebb az övének. Érintésére alig tudok csönden maradni, fojtott nyögéseim egyre hangosabbak lesznek, ahogy gyorsít a tempón, én pedig kezdem teljesen elveszteni az eszem. Éreztem-e már valaha ilyet? Nem, azt hiszem soha, még egészen hasonlót sem,de csak imádni tudom. Kezeim eleinte a kanapé anyagába markolnak aztán valahogy a férfi hajában tűnnek el, ahogy még közelebb próbálom húzni magamhoz, már ha ez egyáltalán még lehetséges. A csípőm az ujjai majd a nyelve ritmusára mozdul, szinte lihegek, forrónak érzem minden porcikám, ujjaim a hajába tépnek. Olyan érzésekkel telik még a testem, amikkel ezelőtt soha. Ezelőt még senki se váltotta ezeket ki belőlem, de előtte sem sikerült senkinek. Mintha nem is velem történne ez az egész, mintha csak kívülről nézném magam és valamiféle extázis kezdetét látnám. Hihetetlen. Sok időt nem is igazán hagy arra, hogy összeszedjem magam, máris folytatja, amibe belekezdett.  
- Damien…- csak a nevét tudom nyögni, semmi más nem hagyja el az ajkaimat, így dicsőítem, akár valami istenséget, miközben testem meg-megremeg. Csak azzal tudok foglalkozni, ahogy a nyelve mozog és ahogy egész testemmel követem azt, azzal, ahogy ujjaim elmerülnek a hajában, s néha kissé beletépnek, ahogy az érzések egyre intenzívebben lesznek, míg végül el nem érem a vágyott orgazmus állapotát. Újból. Másodjára is. Teljesen más, mint korábban, sokkal elsöprőbb, sokkal élénkebb. Nyilvánvalóan az utolsó cseppig akarom őt. Így máris érte nyúlok, a csillogás ott lapul a szemeimben, ragadom meg a felsőjét és rántom le róla, ellenkezésnek nincs helye. Felkelek, hogy ezúttal én játszadozzam most vele, ám most magamról kerül le a felső, s közben az ő nadrágjától is próbálok megszabadulni. Bár nehéz, ha remegnek a lábaid az első két orgazmus miatt, ám itt most nincs visszatáncolás. Akarom őt még jobban. Az alsógatyát is lassan lecsúsztatom róla, ha nincs ellenkezés a másik részéről, mosolyom sormintát rajzol a férfi hasfalára, ekképp üdvözlöm az alhas pihét. Ám a kanapéra taszítom, könnyebb ha közelebb vagy a földhöz. Térdelj le és szeress pillanat. Nem pánikolok, nem vonulok hátra arcot, az alkohol ködös súlya alatt még ehhez is van bátorságom. A farka végét a nyelvemmel üdvözlöm, az ajkaimat szégyenérzet nélkül rácsücsörítem. Szívélyesen invitálom, megszívom. Mert ki akarom élvezni. Lassan akarom felfalni. Centiről centire magamhoz édesgetve, a nyelvemmel rajzolva utat és magamnak képet róla. A nagy farok minden kiterjedéséről. Nem akarom elsietni a pillanatot. A feszes számba szorítva egészen a srác ölébe temetkezek, az orrom hegyét a bőréhez szorítom. A számban szorítva érzékeny férfiasságát, a kezemben fogva húsát...Igen, ez egy nagyon szép pillanat.  A farka kitölti a szám, megfeszíti a torkomat, súlya van, fájdalmasan feszes, erektől dagadó érzékeny simasága, forrósága és sós ajzószere. Nem, egyáltalán nem illik mesekönyvek lapjaira, de ebben a lakásban, ebben a lüktető, pulzáló sötétben minden kétséget kizárólag otthonra talál. Tökéletes. Felengedek, megnyalom az ajkaimat, felpillantok a férfi arcára, majd újra rászívok a farka fejére, végül újra otthonra talál a számban. Kiverem az agyamból a nem ideillő gondolatokat, mert másra kell összpontosítanom. Eltávolodok róla, nem hagyom még elélvezni, körülnyalok a makkon újra. Végül a kezembe fogom, végig simítom rajta a nyálamat, felemelkedek, hogy Damien ajkát is megajándékozzam a saját ízével.  

megjelenés

Brittany & Damien

Hogy mennyivel egyszerűűb, amikor nem vagyunk beszorítva megannyi ember közé és nem kell várni, hogy egymásnak essünk, nem kell figyelni, hogy mikor melyik barátunk jön oda, miközben talán egymás nyelvét keressük a sajtunkéval. Ezért is vártm addig, ameddig haza nem értünk, az otthon nyugalma ki tudja hozni belőlem a vadállatot és azt hiszem ez a lány is. Brit sokkal visszafogottabb, mint azt először hittem, amikor megláttam ebben a szerelésben, ott ülni a pultnál, de nem baj, majd egy kicsi feloldjuk, ha az elfogyasztott alkohol nem tette meg eléggé a hatását már.
Nem húzom az időt, nem akarok nagy közjátékot, már az előjátékra megyek rá, mert sosem voltam a csapjunk a lecsóba ember, szerettem látni a nők arcán az élvezetet, ami még el sem éri az, amit a farkam fog okozni. Az ujjam pont ezért kezd el sebesen játszani a csiklóával, majd közlöm vele, hogy mennyi minden vár még rá, mert nagyon jó emberrel kezdte az estét és nagyon jó emberrel fogja zárni is.
Lassan indulok el a testén végig az ajkaimmal, minden porcikáját próbálva végigcsókolni, de a lényegi részre lassan térek rá, a nyelvemmel kényeztetni kezdem lassan, amire ahajamba kap és nem kell sok neki, hogy megfeszült testtel érje el az első orgazmus.
Mindezek ellenére nem hagyom abba és tovább játszok vele, csak egy kicsit elszakadva érzékeny pontjától és a combját csókolom végig, és végig a szemébe nézve kerülök vissza az öléhez. Kínozni nem szeretném, de kínzó gyönyört adni neki igen, pontosan tudom, mert mutatja, hogy mi a jó neki és ott esek neki, azon a ponton. Az ujjaim és a nyelvem egyszerre kényezteti, és nem várat sokat magára a második felnyögés sem, és itt már én is totál elégedett leszek magammal, pedig még nagyon messze a vége. Mintha olvasna a gondolataimban áll fel a kanapéról, bár egy kicsit bizonytalan a járása, de nem hibáztatom, hozsen részben miattam.
szeretem, amikor egy csaj tud kezdeményezni és ő olyan hévvel vetkőztet le, hogy még agyalni sincs időm, amikor a gatyám is lekerül, levegőt kap végre merevedő férfiasságom és felnyögve nyújtom a feje felé a kezem, amikor ő rácuppan a szájával. Érti amit csinál, le sem tudom venni róla a szemem, de nem is akarom, tetszik, ahogy belemerül a farkam és nem is kell irányítanom, csak lazán tartom a fején a kezem, a hajába túrva, mert pontosan tudja mit kell tennie. Amikor eltávoldik tőlem már érzem, hogy nem sokáig bírtam volna és másra sem vágyok csak a nedves ölére. A csókja közben megragadom a kezét és az ölembe húzom, megemelem a derekánál és lassan helyezem magamra. Amikor teljesen elmerültem benne nyögök fel, hátrahajtva a fejem, mert olyan mértékben izgatott fel, hogy fogalmam sincs meddig fogom bírni benne. A tarkójánál fogva húzom oda őt és csókolom meg szenvedélyesen, miközben ac sípőmmel jelzem neki, hogy ideje lovaglásba kezdenie, mert majd szétdurran a farkam benne.
- Mutasd mit tudsz kislány. - nyögöm halkan az ajkaira, miközben  fenekét markolom a egyik kezemmel és szorosan húzom magamhoz.

“Smile! It's easier than explaining why you're crying.”

+ 18

Élvezem a merevedő keménységét, hogy ez fokozhatom neki és nem kell megszégyenülve elszaladnom bármi miatt is. Élvezem amit csinálok. Ez a legfontosabb. Hagyom végül pihenni, nem szeretném hogy a számba robbanjon. Hagyom hogy kényelmesebb helyen élvezzen el. Mélyen bennem, így mikor magához húz, már fészkelem is rá magam a farkára, jó mélyre nyomódik, mire felszusszanok egy mosoly kíséretében. Most pedig kellően nedves vagyok annyira, hogy minden zökkenőmentes legyen. Fontos az első rezdülés, a momentum, amikor a barlang bejáratába ér. A kezdeti döfések meghatározóak.
Csak sikamlósan, lassan mozgom vele először és remélem nincs kifogása, mert csókolni viszont erőszakosan csókolom.
Így összeér a lágy és vadság, ajkait tépem, de rajta finoman mozgom, mígnem megtalálom a megfelelő szöget, ami jól érinti, ahol…elengedhetem magam.
A tánc most kezdődik, belevágok a ritmusba, borzongok érintései nyomán, lassan válik hevessé mozgásom, vigyázva, legyen hová fokozni. Fontos az ív, ritmus, elmélyülten fel, vadul le, észt veszejtve és itt kell igazán éreznem, mindenestül mit óhajt, hogy vágyai húrjain pendülve a mennyekbe kerüljünk mindketten. Mozgásom hol lassuló, és szinte simogatóan gyötrően lassú, hol éppen egy újabb láncszem szakadását követően hatalmas és örvényként magába szippantóan erőszakos. Váltakozó ritmusa engem is megőrjít.  Ajkaiért kapok, mikor a legmélyebben van bennem felnyögök szinte az ajkaira. Egy ilyen éjszaka után pedig meg fogom jegyezni a nevét egy életre. Közel hajolok hozzá, hogy ajkaira csókoljam a nyögéseimet, a fenekemen a keze pontosan tudja hogyan mozduljon, hogy mélyebb döfésre ösztönözze magát. Nagyon mélyre, túlságosan is mélyre, szinte beleremegek az érzésbe olyan mámorító. Átölelem a fejét, a hajába túrok, hagyom had irányítson kedvére. Élvezem az egészet, még akkor is, ha nem ezt terveztem az estére. Ennél könnyebb bulit és talán unalmasabbat. Ez minden, csak nem unalmas. Az őrületbe kerget, de a jó értelemben, s ez teszi teljessé a mai napot. Szinte már a plafonon táncolunk, akárha a kandallóból kiszabadult pokoli tűznyelvek lennénk, és oly mohón is akarjuk bekebelezni szinte az egész világot Feszülő izmok csattannak oly erővel egymásnak, hogy a közelség még sosem volt ennyire kegyetlenül hiányzó és fájdalmas egyszerre. Újabb ostrom érkezik, de már így is gyönyör-nedvben úszó világunkban, és szemeimben a ragaszkodás és a szabadság ver tanyát. Levegő után kapok, hogy aztán az ajkain oltsam szomjamat, és megint sikoltva feszítsem neki magamat. Már oly közel, már oly közel a szabadulás, és fel sem fogom mi történik. Összerándulok a pillanat hevében, ahogy atomjaira hullok és próbálok minél jobban rajta lenni, hadd élvezze ő is azt, ha elélvez bennem.  



megjelenés

Brittany & Damien

Azt tudom, hogy nincs is jobb, mint egy tapasztalt nővel kefélni, de olykor feltöltődés egy olyan lánnyal, mint Brit, aki kicsit szégyenlősen indult enki az egész eszélgetésnek is szerintem de végül olyan könnyen egymásra tudtunk hangolódni, hogy nem is kellett sok időt kettesbe töltnünk, hogy az előjátéknak nekiessünk. Mondanám, hogy finomat voltunk és lassan bontakozott ki a hirtelen ránk törő vágyakozás egymás iránt de akkor hazudnék mert úgy döntött le a lábamról és estem neki, hogy mindent félredobtam, hogy haljam és érezzem azt ahogyan felnyögve kielégül a nyelvem és a kezem alatt. Szeretem látni, amikor a gyönyör minden árnyalat végigfut a csodálatos arcukon, Brit szép lány, pontosan aza lány, aki az esetem és akiket nagyon ritkán szoktam magamávé tenni, mert mindig egy olyan emberre emlkéeztetnek, aki az egész életemet befolyásolta és nem jó értelemben eleinte, csak később. Talán ez valami jel, hogy nem kellene folytatni, mert minden nőben még mindig képes vagyok Karol alakját keresni, ami hülyeség és már már beteges tevékenység lenne.
Nem sokat enged gondolkodni, mert a lényegre tér és egy percig sem hezitálok, hogy a farkamon kezdjen el édes játékot játszani a szájával. A szórakozás ezen része nem tart sokáig, talán érzi, hogy robbani készülök és azt is, hogy erre van sokkal jobb lehetőség is. Nem tudom mennyire leszek képes több menetre, mert a fejem kótyagos és teljesen elbolondítani ahogy rám ereszkedik, magamra húzom és hol vadul csókolom őt hol pedig lélegzetvisszafojtva mozgatom a csípőm amennyire tudom és húzom magamra. Hangos nyögések hagyják el a szám, ahogyan egyre jobban érzem, hogy feszülök benne.
Halk sikolyától beleharapok az ajkamba és végignézem, ahogy visszafojtva próbál a csúcsra jutni, én belemarkolok a fenekébe és magamhoz húzom és lassabb mozgásra késztetem, amikor érzem, hogy elönt a gyönyör. Ennek ellenére nem hagyom abba a mozgatását magamon, lassan hagyom csillapodni a testem és amikor már csak zihálni tudok engedem el a fenekét és húzom magamhoz egy újabb hosszabb csókért. Talán ez nem a romantika része, mert azért jöttöünk ide,hogy ezt megtegyük az örömszerzésért, nema akarom randira hívni és ezt szerintem pontosan tudja, nem fogok benne reményt kelteni, hogy én lehetek a szőke hercege fehér lovon, mert már régen nem akarom senki életében betölteni ezt a szerepet.
Érzem, hogy lassan levegőhöz kapok és óvatosan emelem le őt magamról és indulok el a fürdő felé. Nem túl stabilan állok a lábamon, a pia és a felforrósodott hangulat nem segít abban, hogy gondolkozzak és egyenesen menjek. Leveszem a pólómat és beállok a zuhany alá, talán bunkónak néz, pedig nem vagyok az, csak ilyenkor már rég nem játszik nálam az ölelkezzünk össze szituáció. Ez csak szex, de mégis azt látom rajta, hogy ő talán többet is várna.
- Nem jössz? - kérdezem kikiáltva a zuhany alól, mert lehet, hogy nekem mára ennyi volt a kaland, bár ha elég kitartó talán még egy menetet ki tud sajtolni belőlem, de lehet én még szívesen játszanék vele.