Moon Sol. Te vagy az egyetlen, aki egyszótagú nevet kapott a szüleinktől, a koreai nevét illetően. Ez azért érdekes, mert én pontosan úgy gondolom, hogy amióta felnőttél, összesen egy agysejttel rendelkezel, te protkós. Azért hívlak így, mert tizenöt éves korodban hallottad, hogy valaki Ribanckirálynőnek hív, és jó ötletnek találtad, hogy te is rajtam gyakorold a becenevet, a Morcoskával együtt, amit a bátyádtól – igen, le fogom tagadni azt az állatot – tanultál. Ennek ellenére nagyon szeretlek téged is és a műfogsorodat is, bár sokkal viccesebb lenne, ha kivehetős fogaid lennének. Valószínűleg anya és apa tudta, hogy örök életedre szekálnánk a kis maci fejedet vele, ezért akkor is tökéletes protézist kapsz, ha el kellett volna adni a házat a fejünk felől. Te vagy a család kiskedvence, köztük természetesen Sam és az én kedvenc öcsije is. Sokszor nem hívunk a neveden, egyszerűen Kicsinek, Macikának, vagy Öcsinek szólítunk, mert még mindig a kisbabánk vagy, holott köztünk nincs nagy korkülönbség. Én viszont a nővérség minden előnyét kihasználom és valószínűleg a frusztráltságot, amit a testvéred kelt bennem, rajtad vezetem le. Mivel te táncos vagy, azaz művész is egyben, gyakorlatilag bármit csinálhatok veled, mert a külsőd mindig edgy lesz. Pont ezért, a hajfestékeket mindig rajtad próbálom ki először – igen, én egy olyan lány vagyok, aki annak ellenére, hogy bármit megvehetne, szeret otthon ügyködni – mivel kettőnk közül te nézel ki kevésbé hülyén, ha leég a haja. Ugyanez igaz, állandóan viszlek magammal pirosítót venni, mivel mi ketten nyilvánvalóan hasonlítunk, szóval több színt tudok kipróbálni, ha te is velem vagy. A körmeidet azóta csinálom meg szívesen, amióta rájöttünk Lorival, hogy a mi tíz körmünk nem elég ahhoz, hogy kidekoráljuk, szóval ilyenkor mindig téged szólítunk, te pedig készségesen állsz a rendelkezésünkre. Még mindig nem jöttem rá, hogy ez azért van, mert te is élvezed a közös programokat – vásárolni is együtt járunk, mert előbb megmondod, hogy miben van jó seggem, mint Sam, ő ezekben a dolgokban béna – vagy szimplán csak örülsz neki, hogy minden alkalommal, amikor tetováltatni akarsz, akkor ki tudsz használni, mert tudom hamisítani anya és apa aláírását is. Ugyanez igaz a beírásaidra, a rossz jegyeidre és nem egy lógásodat igazoltam már le. Cserébe mindig megölelgetsz – vagy épp én téged – bár mások sokszor azt mondják, hogy betegesen nyúzlak és egyszer a szeretetemmel foglak megfojtani, mert elméletileg mások látják rajtad, hogy utálod, amikor nyomkodlak és ölelgetlek. Viszont minimum ezt illik kibírnod azok után, hogy mennyi szarból húztalak már ki nem csak Sam, hanem anya és apa előtt is. Talán mi ketten, amiért nagyon közel állunk korban egymáshoz, sok titokkal is rendelkezünk, amit soha nem osztunk meg felnőtt testvérünkkel. Ha te nem lennél a családunk része, akkor biztos vagyok benne, hogy sokkal szürkébb lenne az életünk, én pedig csak azért tartalak terrorban, mert hagyod magad. Remélem, hogy én vagyok az egyetlen és mások előtt képes vagy arra, hogy megvédd magad.

Ha az ész és a mellméret egyenes arányosságban lenne, akkor minden bizonnyal, te a világ legokosabb emberének számítanál. Félre ne érts Mackóm, egyáltalán nem vagy hülye, szimplán csak szeretünk azzal szívatni, hogy elkokszoltad az agyad és a fejedben már csak protein shake-ben úszó izomkolosszusok léteznek agy helyett. Mindezt csak a családi jó hangulat miatt tesszük, mert nagyon is szeretünk téged, sokkal érettebb vagy annál, mint ahogy viselkedsz. Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy gyakorlatilag miattad tart össze az amúgy darabokban létező családunk, mivel te pontosan tudod, hogy kell békebírót játszani. Egyáltalán nem vagy olyan jó gyerek, mint ahogy azt a szüleink elképzelik, szimplán csak megvan a magad képessége a harmónia megteremtésére, egyfajta közvetítőként szolgálsz, mivel érted anyát és apát, illetve Lomont és engem is, ami miatt könnyebb a családi kommunikáció. Valószínűleg te vagy az egyik szerves oka annak, hogy nincs túl sok lány barátom és jobban szeretek fiúk között lenni annak ellenére is, hogy nem vagyok egy Tomboy típus. Minden fiús hobbit, amit szeretek gyakorlatilag te erőltettél rám és addig bullyingoltál, amíg nem voltam hajlandó fatalityt tanulni a Mortal Kombatban és nem másztam fel veled a fára. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az öcsém – igen, ő az enyém, leszarom, hogy neked is vérrokonod - és közted még nagyobb a korkülönbség, emiatt soha nem voltatok olyan életfázisban mostanáig, hogy bármit közösen tudnátok játszani. Furcsa egy ember vagy te. Egyszerre szereted a sakkot és az agyat tornásztató hobbikat, meg az aktív dolgokat. Emiatt látszólag mi ketten sokat veszekedünk, mivel folyamatosan cipelni akarsz mindenhova, nekem pedig nem igazán van beleszólásom a dologba. Ha valahova nincs kedvem menni, akkor is fogsz és viszel, mint valami rongybabát és az se érdekel, ha egész úton üvöltök veled, vagy éppen hozzád sem szólok. Általában kimagyarázod az embereknek azzal, hogy „egy kicsit szelepes” vagyok – ezért egyébként ki foglak nyírni a francba egyszer – illetve van egy attitűdöm. Neked is van. Mindenki másnak is. Mégis azt kell mondanom, hogy sok esetben csak kéretem magam és bár nem élvezem amikor órákon keresztül nyúzol, mintha nem is érdekelne, hogy megélem-e a holnapot, de az időmet ettől függetlenül szeretem veled tölteni. Nem zavar az, ha meg kell ölelnem téged, ha arról van szó, még az öledbe is beleülök, de általában egymás szülinapjára nem ajándékot adunk a másiknak, hanem szülinapi seggbe rúgást. A problémák ezzel ott kezdődtek, amikor nem realizáltad, hogy a nagyjából kilencven kilóddal, teljes erődből beküldtél a sarokba és kificamodott a bokám, mert úgy estem. Nyilván egy hónapig a szolgámként vezekeltél, de attól még baszd meg magad miatta. Akkor is, ha nagyon szeretlek.