Sose volt előtte túl jó példakép, ami a családot illeti. Apja keveset volt otthon és amikor otthon is volt, az idő nagy részét a dolgozó szobájába bezárva töltötte. Nevelő apja, Goodpaster tábornok pedig katonás szigorral nevelte őt, mert tudta, hogy amerikában nem lesz más esélye a túl élésnek a német kisfiúnak. Erősnek, magabiztosnak, keménynek nevelte őt ő is és az élet is. Bátran néz szembe minden problémával, nem fél kiállni a maga igazáért, vagy másokért. Az érzelmek terén azonban közel katasztrofális. Tud szeretni és tud szerelmes lenni, de kimutatni nem igazán. Hagyományos, konzervatív fajta: a nőket el kell tartani, nekik gyereket kell szülni. Nem bírja, ha pont ők akarnak vele "farkat méregetni" és a női vezetőket se kedveli különösebben: néhány el tudja nyerni a tiszteletét, de a legtöbbeket alkalmatlannak találja arra, hogy magasabb pozícióban legyenek. A családképe nem túl pozitív, legtöbbször amikor haza ér, lábat lógat, ritkán tesz az asszony kedvére és nem fél jól megnézni a csinos nőket. Tipikus Al Bundy, csak az ő poénjain nem nevet képzeletbeli közönség. Emiatt a házassága is összecsúszóban van, ő is és felesége is másfelé kacsintgatnak amolyan nyílt titokban. Csak a 24 éves lányát imádja feltétel nélkül és a naptól is óvná, ha tudná.

1973, Máricus.
"Fraziska a kocsiban ülve figyelte az iroda ablakát. Nem voltak jó sejtései azzal kapcsolatban, hogy a férjét katonák látogatták meg, de mivel nekik dolgozott, nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget. Akkor még fogalma sem volt, hogy rájöttek. Nem tudta, hogy kiderült arra, hogy az összes információ tőle szivárog ki: tőle, de nem általa. Hiába volt ártatlan, hiába nem a férfi volt a kép, az első golyót ő kapta. Amikor pedig a lövés eldörrent, Franziska tudta, hogy itt a vége. Menniük kell."

Wolfgang nem tudta, hogy mi történt, csak azt, hogy baj van. Franziska kapkodva, heves mozdulatokkal pakolta be a mindig bezárt dolgozószobából a papírokat az aktatáskába, arca rémülettől volt hófehér.
- Anya..? - kérdezte halkan az alig 8 éves kisfiú. - Hol van apa? - tekintett ki a sötétedő városra az ablakon. Ilyenkor már rég itthon szokott lenni.
- Vedd a cipőd! - szólt rá határozottan Franziska. Wolfgang rémült sietséggel szaladt az előszobába, hogy magára húzza egyetlen cipőjét, kabátját és sapkáját. Az anyja oda rohant és elé térdelve a kezébe nyomta a táskát. - Ezt úgy fogd, mintha az életed múlna rajta! El ne engedd, értetted, fiam? Át fogunk menni a Falon, és ezt csak Goodpaster tábornoknak adhatod oda! Megértetted?
- Anya, félek! Mi történik? - kérdezte a fiú kétségbe esetten, mire az anyja megragadta a két vállát.
- Megértetted, Wolfgang?! Goodpaster tábornok! Ne engedd, hogy más elvegye, vagy elhajtson! Megértetted? - már szinte megrázta a vállainál fogva a halálra vált gyereket, aki bólogatott. - Remek! És most gyere, sietnünk kell! - ragadta meg a kezét és be se zárva az ajtót futva elindultak lefelé a lépcsőn. Bujkálva, sietős léptekkel haladtak, gyalog. Wolf fél kézzel az anyjába, másik kezével az aktatáskába kapaszkodott. A szíve a torkában dobogott, és fogalma sem volt, hogy mi történik. Hol az apja? Miért kell átmenniük a falon? Mi ez a sok papír, amit vinnie kell? Miért kell a tábornoknak? Annyi kérdése volt, még sem kapott választ, mert valahányszor feltett egy kérdést, az anyja lepisszegte. Még sosem látta őt ennyire rémültnek.
Besötétedett, mire a falhoz értek, ott még is világosság volt. Állig felfegyverzett katonák álltak mindkét oldalon, mintha csak börtönt őriznének. A sötétben indultak el, de el sem jutottak még a "felezővonalig", mikor az egyik emelt őrbódéból rájuk világítottak.
- SZALADJ WOLFGANG! - kiáltott az anyja, és neki iramodtak. Elengedték egymást, lövések dördültek, golyók csapódtak be köréjük, de Wolf szinte semmit nem hallott, vagy látott. Beszűkült tudattal rohant a cél felé, az őket váró katonákhoz, akik felé nyújtott kézzel biztatták, hogy átérjen. Szinte át esett a vonalon, egy férfi pedig már ugrott is oda és rántotta fel a karjánál fogva. Zihálva nézett fel rá, aztán ragyogó mosollyal hátra, hogy sikerét az anyjával is közölje, ám ő nem volt ott. Nem kellett sokáig keresnie szemével, hogy a sötétben a szinte világító fehér kardigánt meglássa. A földön feküdt.
- Anya! - már rohant volna vissza érte, de a katona megragadta a karját. Üvöltött és kapálózott, de az aktatáskát úgy fogta, mint az életét.

Bele telt egy napba, mire a tábornokhoz vitték. Sokáig fogalma sem volt arról, hogy mi történt és miért történt. A tábornok magával vitte az Egyesült Államokba, ahol az "egyezség szerint" megkapta az amerikai állampolgárságot: épp csak árva volt. Mivel kivételes eset volt, a tábornok fogadta be magához a fiút és ő nevelte tovább. Szüleiről pedig - hiába voltak németek -, mindig tisztelettel beszélt. Wolfgang hamar megtanult az új környezetben angolul, és habár sosem tudott rendesen beilleszkedni, mindent megtett azért, hogy túl éljen: ezért adta az anyja az életét. Mire elérte a serdülőkort, a tábornok már megválaszolta a kérdéseit:
az apja NDK tudós volt, akitől információ kellett. Az anyja pedig kémkedett az USA-nak. Megegyezett a kormánnyal, hogy kiszivárogtatja az információkat, ha cserébe őt, a férjét és Wolfgangot amerikába viszik és állampolgárságot kap. Tragikus módon az egyetlen, aki ezt megkaphatta, az csak is Wolfgang volt.
Nevet változtathatott volna, de a szülei felé tanúsított tisztelete miatt megtartotta azt. Még ha nehéz is volt így felnőnie a háborúk és az azt követő tapasztalatok után, még is kiállta a próbákat. A tábornok által a katonaságban is szolgált néhány évet, de mikor haza tért, pályát módosított és inkább rendőrnek állt. Megismerkedett a feleségével, született egy lánya.
Azóta az élete kiegyenesedni látszik, bár az otthoni gondok megnehezítik a mindennapjait.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Még egy sokat megélt felnőttnek is nehéz lenne feldolgozni azt, amit te gyerekként át kellett élned. Bár hosszú évek teltek el azóta, és biztos vagyok abban, hogy agyad mélyére temetted az emléket, azt is hiszem, hogy elfelejteni sosem tudtad. Nem csoda, hogy az egész felnőtt életedre rányomta a bélyegét, úgy a családi mint a magánéletedre. nem lehet egyszerű pozitív példa nélkül sodródni az árral.
Bár szívesen olvastam volna még pár jellemvonást a Wolfgang személyiségéről, így is sikerült a főbb tulajdonságait megismerni. Nem tudom, hogy mit tartogat számára a jövő, de remélem, hogy azért megtalálja a számításait, hiszen sosem késő előlröl kezdeni.
Színt és rangot admintól kapsz, addig is intézd el a foglalókat és mehetsz is játszani

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!