Apa megengedte! Jó, nem ez volt az első, de figyelnie kell a hírnevére, én meg nem mindig tudom kordában tartani a nagyérdeműt, akiket meghívtam… meg akiket mások. De azért nagyon jól tudják, hogy a kerti lakon kívül a házba nem lehet bemenni... illetve nem szabad mindenkinek. Szerencsére ezt betartják, csak néha egy-egy valaki próbálkozik, de azt általában simán kidobom, és ha nincs szerencséje, soha többé nem jöhet. Azért Barb partijai (mintha számtalan lenne, haha) általában jól szoktak sikerülni, hiszen van itt minden, még eldugott helyecskék is, akik arra szeretnék használni. Persze én nem annyira szeretem ezt, de úgysem lehet kikerülni, szóval már régen beletörődtem abba, hogy történnek olyan dolgok, amiket nem irányíthatok. De amit igen, az az, hogy hívok meg fősulis arcokat is, akik általában szokták vinni a prímet, ha van, mondjuk medence. Nálunk van az is, szóval az egész móka és kacagás. Én amúgy nem annyira szoktam piázni, mert, hogy nézne már ki, ha házigazda szét van esve, nem igaz? Most is csak egy két koktél van bennem, a zene hangos, de az nagyrészt bent szól, szerintem nem vészes idekint. Egy két srác azért már kifejezte – ki finomabb, ki direktebb módszerrel -, hogy lehetne-e tennem valamit az érdekükben. Szeretnék, ha sikongatnék rajtuk és a többi, de ma valahogy nem kapott el a hangulat, hogy rámásszak az egyikre, pedig voltak aranyos, dögös és bénázó jelentkezők is. Valahol mindegyik tetszik, csak ma nem is tudom, talán a Hold állása lehet másképpen. Viszont ez az utolsó koktél eléggé elkapott, érzem, hogy kezdek felforrósodni. Pedig jobb lenne, ha nem veszíteném el az eszemet, és ahhoz csak egy valakit kéne megtalálni, Litát. Most azt sem bánnám, ha elnyomna valami klasszikust, hogy kihozzon ebből a kangörcsös – van erre női változat? – állapotból, mert ha így haladunk még a fára is rámászok, pedig az előbb még szendeszűz és hűvös volt a srácokkal. Elkezdem keresni Litát, általában nem a buli közepén van, szóval azt ki is hagyom. Bírom a srácokat, ahogy tartják a frontot, mindenki jól érzi magát, kivéve az a pár, akik a bokrainkat hányják össze. Valahol értékelem, hogy nem a bútorokat, szóval csak így tovább. Lepacsizok pár arccal, akiket soha sem láttam, de nem tévesztem szem előtt a célt, a szőkét kell elkapnom. Valahogy mindig hiányzik, ha nem látom, tényleg olyan, mintha egy darab lenne belőlem, és ha nincs a közelemben, akkor olyan, mintha kitéptek volna belőlem valamit. Pedig tudom, hogy itt van valahol, csak nem kíváncsi a közönségre. Pedig tutira a közönség kíváncsi lenne rá, és most, hogy nincs pasija, akár találhatna is valakit itt. Persze, ha a pasi jót akar magának, akkor csak ésszel, vagy kikaparom a szép körmeimmel a szemeit, vagy a heréit. Tuti bement a házba, ő van olyan, hogy inkább befekszik az ágyamba, aludt már itt párszor. Ténylegesen is, meg úgy is, hogy azt mondtuk. nem kell mindenkinek mindent tudnia, nem igaz? Berongyolok a házba, fel az emeletre és benyitok a szobámba, és meglátom őt. Hát eldobom az agyam, milyen jól néz ki amúgy. De szerény sokszor, és nyilvánvaló, hogy a pasik sem biztos, hogy a belső értékeit látják meg először. Nem csodálom, bár paraszt dolog a melleit bámulni elsőre. Nem mintha én pont nem ezt tenném most, olyan jól áll neki ez a cucc.
- Helló csajszi, te mit kuksolsz itt? – lecsüccsenek mellé, és a vállára hajtom a fejem. – Remélem, azért még megrázod odalent a hátsód, hogy legyen egy kis látnivaló ma este bébim – hú baszki, olyan jól néz ki ma, még én is beindulok tőle. Végül elveszem a fejem a válláról, és szembe fordulok vele. – Ma nagyon szexi vagy Lita, szerintem minden pasit meghódíthatnál. Vagy csajt, ja, azok is vagy megdugnának, vagy féltékenyek rád – nevetgélek, talán túlzásba is esem, mert egy kissé harsánynak gondolom magam. Még a szám elé kapom a kezem, ahogy erre rájövök, aztán végigsimítok a kezén és úgy vigyorgok rá. – Te csináltad már lánnyal?

Szóóóóval, az a lényeg, hogy mivel ilyen válságba került, muszáj volt elhívnom ide. Meg amúgy is az én szülinapi partim, mondanám, hogy kötelező neki megjelenni, de úgyis tudja, én meg azt tudom, hogy utálja az ilyeneket. De a lényeg nem is a buli, hanem, hogy Lita kicsit más környezetbe kerüljön, mint szokott lenni, hiszen az ő szülei sem túl lazák, és mindenfélébe bele akarják kényszeríteni. És akkor még itt van a szakítás is, amit az én kebles… izé kedves barátnőm átélt. De legalább mindkét pár tud mindent és sikeresen megszabadultak egymástól. Attól, hogy mondjuk kötelező lenne neki engem szórakoztatni a szülinapi bulimon még nem várom el tőle ezt annyira. Á, mindegy is, Litát így szeretem, ahogy van, legalább néha visszarángat az unalmas valóságba. Szerencsére hamar megtalálom őt, nem mintha fel kellett volna forgatni érte az egész házat, sejtettem, hogy a szobámba menekül. Ráadásul milyen szexi ma is. Irigykedem rá, mert olyan pasiálom a csaj, még akkor is, ha én is tetszem nekik. Persze ez csak olyan hebehurgya irigység, mert nem állhat a barátságunk útjába ilyen, meg még sok másmilyen dolog sem.
- Én is odakint voltam jó? Unalmas lennék? - nézek rá csúfondárosan, de nyilvánvalóan nem haragszom, csak lecsaptam a lasztit, amit feldobott a szexi szőke barátnőm. Tényleg az, és nem tudom, hogy ma miért jön ez elő ennyiszer belőlem, mintha nem tudnám kislánykorunk óta ezt a tényt. - Egyébként Jo Nesbo tényleg sokuknál jobb élményt nyújt, de azért nem mindegyiküknél - vigyorgok, mint a vadalma, ahogy közelítek felé. - Cuki tőled, hogy megengeded Litám. Jól amúgy, miért? Leettem magam? - nézek le a ruhámra, de semmi különöset nem látok. Tudom, hogy nem erre irányult a kérdése, de muszáj egy kicsit lemászni rólam, úgyis ma az egész nap arról szól, hogy milyen édes tizenhét lettem. Nyilvánvaló az is, hogy itt kell majd hagynom, mert a házigazda nélkül milyen buli lehet életképes, plusz félek, hogy eldurvulhat a helyzet, akkor meg majd helyre kell tennem a renitenseket. Persze előre elmondtam, hogy végük, ha bármi is összetörik. Mögé menvén a vállára teszem a kezeim és egy kicsit megpróbálom kihozni a komfortjából. Őszintén néha szeretem piszkálni valamivel, mert hihetetlen dolgokra képes egyébként a csajszi a reakcióival. Néha csak simán aranyos, de el kell ismernem, hogy néha szükségem van a hűségére, mert tudok én is picsa lenni, de szerencsére még sosem fajult el a helyzet, főleg őmiatta. Én tudok haragot tartani, de vele valahogy más a helyzet, hamarabb hiányzik, mint amennyire a mérgem tartani tudom. Szóval ezért is a legjobb barátnőm, bármennyire sem vagyunk hasonlók. Leülök mellé, de a jobb kezem tovább pihen a vállán, miközben elmesélem neki, hogy nagyon szexi. Legalább megköszöni a kis beste! Egy kicsit megigazítom a haját is egy „így ni” közbevetéssel, miközben úgy nézek rá.
- Még én sem. Még - nyomatékosítom a szavaim, és elkezdek kicsit közelebb húzódni. Meg akarom csókolni, most miért ne? Biztosan nagyon új élmény lenne mindkettőnknek. Talán ezzel köszönném meg neki, hogy van nekem.
- Nem tudok róla - vallom be, de szerintem semmi ilyesmi nem történt. Egyszer már besze3dtem egy ilyen parti cuccot, de szerencsémre nem történt semmi, és nem is nagyon emlékszem mi volt azután, egészen reggelig. Az biztos, hogy senki sem kapott el, ha meg volt egy kis smár, hát istenem. Erről jut eszembe, hogy most is kéne egy kicsi, és még közelebb húzódom hozzá, hogy ha nem tesz ellen semmit megcsókolom.