A kudarc sosem töri le. Új tervet kovácsol, új erőt gyűjt és újra nekivág. Általában kitartása végül csak elnyeri jutalmát. Vagy nem! A problémát általában megtartja magának, csak nagyon ritkán önti ki a szívét bárkinek is, mert nem épp egy panaszkodós típus.  Nagy az igazságérzete. Vagyis általában kimondja, amit gondol, vagy, ami igaz. Nem szeret és nem is nagyon tud hazudni.  Nagyon önzetlen, kedves tud lenni és tűzön-vízen át megharcolna barátaiért, családtagjaiért. Az iskolai teljesítménye is kiemelkedő volt. Mindig figyelt arra, hogy jó jegyeket szerezzen, de szerencsére nem az a stresszelős fajta. Sose volt. Majdnem minden szituációban képes nyugodt maradni és erősnek látszani. Utálja hogy egyszerűen képtelen az utóbbi időben kifejezni, ha valami problémája van. Inkább elrejti mások elől és magában örlődik, mert fél gyengének mutatkozni.
Szeret: Kutyabolond. Könyvet bújni, ezáltal világokban merülni el. Kávé. Tea. Építészet. Skandináv lakberendezési stílus,.

Nem szeret: Romantikus történetek, elérhetetlen álmok, ha rádöbben arra, hogy másnak van igaza, hanyag munka, az emberek lassúsága, a döntésképtelenség és a céltalanság.

Ott domborul, ahol kell és ez így van rendjén. A külsőségek egyébként abszolúte nem érdekelik. Színest a színessel, mintást a mintással…ruhák, farmerok, sálak, sapkák… bármi jöhet. Az arca jellegzetes. Általában az emberek, ha egyszer összefutottak vele, akkor később is emlékeznek rá. Nem az a fajta lány, aki kitűnik a tömegből a szépsége által.  Magassága 162 cm és ezzel arányos súly. 58 kg. Barna haj, kék szemek.

Apám egy céget (Nostrodom luxus áruházlánc) örökölt a szüleitől, vezérigazgató és engem oda szánnak majd idővel. Azonban sosem akartam mindezt. Nem akartam mesterdiplomát menedzsmentből és vezetésfejlesztésből letenni. Sosem akartam olyasmit tanulni, mit élből elkerülnék! A felső tízezer tagjai vagyunk. Ám elkerülöm a felesleges felhajtást. Szeretem a magam útját járni, vannak szabad gondolataim, szabad életem ám... van mikor a szüleid még így is kibabrálnak veled, mert nem akarod az ő nyomdokait követni. 21 éves voltam, mikor közölték; találtak nekem valakit. Egy úriembert, akivel a házasságom majd jót tesz az ő üzletüknek, több pénz, több nyereség. Nem ellenkezhettem. Nem tudtam ellenkezni. Hiszen nem az ő útjukon haladtam tovább, akkor majd a születendő gyermekem majd igen. Remélem nem! Az iskolám elvégeztével pedig összeházasodtunk. Alig töltöttem be a huszonnégy évemet! A kapcsolatunk felszínességen alapul, még nem voltunk közeli kontaktusban egymással, de ő szerinte ideje lenne lépni valamit. Pozitív irányba. Meg a túrót! Szerelmes belém, évek óta csak arra várt, hogy megtörténjen, de miattam várt. A lepedőakrobatikai taktikáit, perverzitásait tartsa meg magának. Nem érdekelnek. Anyáink szerint és így huszonhat évesen már ideje lenne gyereket szülnöm. Kissé konzervatív, de azért én szeretem. Egy bátyám volt, ám a gyerek sosem jött össze. Ő képtelen volt a gyermeknemzésre. Meddő, de már meghalt 3 évvel ezelőtt. Így apám tőlem vár csodát. A tavasz mindig új reményeket és új fogadalmakat hordozott magában. A madarak is visszatérnek, a virágok egymás után bontják a szirmaikat. És ott van még az a kellemes illat is, ami mindent beleng. Egyszerűen csak képes voltam órákig is ellenni a szabadban, élvezni a természetet és hagyni, hogy a szellő gyengéden cirógassa a bőrömet a napsugarakkal karöltve.    
Egy másodpercre úgy éreztem magam, mint aki jobban fél a mai találkozástól, mint attól, amiért valójában a városba költözött 2 évvel ezelőtt. Ez pedig rám is még az újdonság erejével hatott. Talán ostobaság volt igent mondani rá és az ebéd mellett dönteni. De már mindegy volt, hiszen módosítani nem tudtam a dolgokon. Minden attól függött, hogy megjelenek-e vagy nem. Levegőt lassan fújtam ki, ahogyan a kanapén elhelyezkedve őrlődöm és hagytam azt, hogy a korábban érzett érzések újra előbújjanak a rejtekükből, mintha a józan észt szeretnék lassan kisöpörni az útból, ami még képes volt megakadályozni abban, hogy még több baklövést kövessek el. Nem értettem, hogy miként történhetett meg, de legfőképpen hinni nem tudtam benne teljesen. Kötelék, társ, és az a sok érzés... tényleg létezhet ilyen? Tényleg szerelmes kezdtem lenni belé? A sok jó cselekedet, a kedveskedései...a hízelgő szavai, a bókok. Hagynom kellene magamat?
Az pedig rajtam állt, hogy hagyni fogom-e, vagyis részben rajtam múlott a dolog. Bizonytalanságot viszont nem tudtam eltüntetni. Összezavarodtam újra, meg újra, mintha újra és újra valaki megkavarta volna a paklit, osztott volna, de nem láttam a következő lépést. Bizonytalan voltam még inkább a jövőt tekintve. Legszívesebben falakat állítottam volna és elfutnék.
Nagyon igyekeztem, hogy fel tudjam dolgozni az eseményeket, de az eltelt órák ellenére sem voltam képes maximálisan napi rendre térni fölötte. Az, amiket az apámtól megtudtam, teljes mértékben sokkoltak, ráadásul ott volt a többi esemény is. A kötelező tiszteletkörök...bah! Hogy utálom azokat!
Azért, ha belegondoltam, a gyomrom továbbra is görcsbe rándult és elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem volt jó ötlet az egész. Visszaút azonban már nem volt. Fiatal vagyok, még ki sem szórakoztam magam teljesen, erre itt ez a rémálom.

Nesztelen léptekkel indultam el a konyha felé, nem akartam felébreszteni Őt. Benéztem a szobába, ahol aludt, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy hagyom pihenni. Amikor este hazaérkezett feldúltnak tűnt, vagyis inkább olyannak, aki a felszínen nyugodt, de valami aggasztja. Lassú léptekkel sétáltam az ablakhoz, kíváncsian fürkésztem a tájat is, miközben a kávé és a tea is szép lassan elkészült. Esélyesen vehetett volna kevésbé modernebb házat is, de meglátta és beleszeretett. A kilátás magáért beszélt, ahogyan a tágas terek is. Az se érdekelt, hogy túlzottan is csend honolt ebben a házban, mert két embernek is túlzottan is nagy volt. Időközben töltöttem magamnak kávét és a reggeli újságot lapozgattam, amikor meghallottam a közeledő lépteket. Mosolyogva pillantottam fel rá immáron már a kanapéról.
- Jó reggelt! Jól aludtál? - barátságos mosollyal fürkésztem őt és próbáltam megfejteni, hogy mi is rejtőzhet a tettei mögött. Mi az, ami feldúlta őt tegnap. – Van kávé és tea is. Nem tudtam, hogy melyiket is szereted, így csináltam mind a kettőt. – hazugság volt. Jól ismertem egy-két szokását, hiszen egyidőben megfigyeltem őt is, csak teljesen másabb okból, mint sokan gondolnák. Meg akartam ismerni a férjemet és ott lenni, ahogy azt akkor kiejtettük ajkainkon. - Van friss péksütemény és zsemle is a pékségből. - tettem még hozzá, ha reggelizni is szeretne. Megannyi dolog kavargott elmémben, de nem akartam egyelőre rázúdítani. Megindult elém, letérdelt, megkapta a kezei közé a kezeimet és ajkaihoz húzta őket egy csókra. Szemeibe mélyedtem, teljesen rabul ejtett a mozdulat, az a szempár...  
- Eljönnél velem randizni? Igaz, házasok vagyunk már meg minden, de meg kell hogy ismerjük a másikat valahogy és nem bele vágtázni a romantikába. Szeretlek Daeny! Megbolondulok érted! Szükségem van rád. Eljönnél velem kikapcsolódni? Egy étterem? Mozi? Mihez lenne kedved? - búgta halkan tartva velem a szemkontaktust. Elmosolyodtam, nagyot szusszantam, hiszen igaza van, kell egy lehetőséget adnunk ennek az egésznek.
- Rendben...menjünk el csavarogni. Ha ismersz valami szép és jó helyet...menjünk. - egyeztem bele, majd újra csókot hintett a kacsóimra, miközben a szemeimet fürkészte. Mindenki megérdemel egy esélyt és neki még ennyit sem adtam mióta az életembe lépett. Megismerni és nem csak a nevét birtokolni,m hogy a családjaink egymáson keressék a nyereségeket majd.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az életünkkel kapcsolatos döntések hatalmas súlyként nehezednek a vállunkra és néha azt kívánjuk bár ne nekünk kellene meghoznunk őket. Felszabadító lenne kibújni egy percig a felelősség alól, de aztán rájövünk hogy épp ezért félelmetes is. A te eseted a jó példa arra, hogy milyen mikor más kezébe kerül az életed irányítása vagy annak egy rendkívül fontos része. Valahol a folyamat közben az ember elveszíti önmagát, ha a saját akaratát elnyomja. De mit is tehetnél? Próbálod a legjobbat kihozni abból ami neked jutott és keresni a pozitív változót az egészben, hátha a rengeteg kérdés és tehetetlenség alatt az is fellelhető. Mert lehet, hogy elméletben a nagyobb jó miatt történt, de attól még neked kell együttélned a következményekkel. A bizonytalanság viszont továbbra is veled marad, még ha úgy tűnik lassan el is fogadtad a körülményeket. Nem a hétköznapi módon alakult a házasságotok, de ha úgy érzed ez az esély segít abban, hogy könnyebb legyen, akkor talán megéri kockáztatni. A lényeg hogy próbálj meg ebben a helyzetben magadra is gondolni és úgy dönteni ami a te hasznodra válik. Azért kíváncsi vagyok mi vár még rád a továbbiakban és a legjobbakat kívánom neked ehhez.
Tetszett a fogalmazásod és örülök, hogy olvashattalak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!