Pedáns, rendszerezett emberként ismerik, akinek nem csak az ingek vannak rendszerezve a szekrényében, hanem inkább olyan, akinek az asztalán a toll tökéletesen vízszentesen van oda helyezve a jegyzettömb fölé.
SZívesen beszél emberekkel, mert hisz benne, hogy a szavak nyitnak a lélekhez, s szakmályából fakadóan mindig érdekli az emberek lelke.
Igényes. Főleg ha munkájáról van szó, kínosan ügyel arra, hogy a páciensek aktái nagyon alaposan ki legyen töltve, és még a szakértők is elégedettek legyenek az olvasottakkal.
Cáfolja, hogy bármikor is bántotta volna bármelyik páciensét, bár azt elismeri, hogy időnként nem a megszokott módszerekkel közelíti meg a kezeléseket.
Humánusnak. Legalábbis azt mondják, akik ismerik, hiszen mindig van nála apró a hajléktalanoknak, szívesen vesz részt jótékonysági gálákon, és szívesen támogat minden olyan törekvést, amely mások megsegítésére irányul.
Optimista. Főleg, ha arról van szó, hogy tud segíteni egy betegen. Mindig azt látja meg, hogy tud gyógyulást hozni nekik, még ha ehhez sokat is kell feláldozni.
Pontos, és a késést az, amit leginkább nem tolerál. Legyen szó találkozásról, vagy hogy mennyi időnként kell bevennie a gyógyszereket az adott betegnek.
Akaratos. Tudja, hogy másképpen nem éri el a céljait, csak ha kellően akaraterős, és kitart a céljai elérésében. Bárki bármit is mond, ő tudja, hogy mit kell tennie, és erről senki sem tudja eltántorítani.
Tehetséges. Már fiatal korában felismerte a másokban lakozó valódi lényt. Nem azt látta meg, hogy ki hazudik vagy hogy ki mond igazat, hanem azt, hogy milyen ember is az a személy.
Analitkus elme. Mindig minden egyes kimondott mondatot elemez, hogy az adott illető miért mondta, és hogy illik-e az az eddig ismert jellemhez vagy sem.

Erőszakot tartalmaz!

Az emberek ösztönösen félnek a sötétségtől, és az ismeretlentől, evvel védve meg magukat.  Legbelül tudják, hogy a sötétségben nincs semmi, amitől félniük kellene, csak a saját démonaik. Jobban félnek a sötétségtől, mint a gyilkosoktól, vagy egyéb bűnözőktől, s még a legkeményebb bűnözőknek is meg van a maguk igazán zsigeri félelme, amely a sötétségből ered. Nincs ez más Sergej esetében is, nincs számára félelmetesebb, mint a saját démonjai, amely sajnos számára kézzel fogható szörnyeteg.
Orosz mértékhez képest jól életek gyerekkorában. Nagy 10 szobás lakásuk volt Blagoveshchensk szívében, ha kiment az utcára az emberek mind kedvesek voltak vele, sokszor ajándékot is kapott csak úgy a zöldségestől vagy a hentestől. Az iskolában is a tanárok külön foglalkoztak vele, hogy neki elmagyarázzák, ami érdekli. Ha akart egy játékot, akkor az anyja megvette neki. Csupán az tűnt fel neki, hogy van valami az emberek szemében, amikor kedvesek vele, vagy a fivérével, vagy az anyjával… Az apja ugyan szigorú ember volt, hiszen, ha nem pakoltak el, akkor azt darabokra törte, ő rájuk meg várt a nadrágszíj. Ha nem volt kellően finom a vacsora, akkor az anyjuknak sem kegyelmezett a szigor. De szerencsére ritkán volt otthon az apjuk, volt olyan, hogy pár hónapig vagy akár évekig nem volt otthon. Az anyjuk szerint ilyenkor üzleti úton volt. Egyetlen dolog árnyékolta be azokat a szép napokat a fivére, Nikolaj. Magának való kis fiúcska volt, aki már gyerekként olyan dolgokat csinált, amelyek Sergej szerint nem helyes. De senki nem foglalkozott avval, hogy Nikolaj kis állatokat ejtett csapdába, s nézte ahogy azok vergődnek, vagy küzdenek az életükért. Ha Sergej kérlelte, hogy ne csinálja ezt szegénnyel, mert annak ez nem jó, akkor általában a késével gyorsan véget vetett azoknak a szerencsétlen életeknek. Avval sem törődött senki, amikor Nikolaj félholtra verte Sergej egyik osztálytársát, amikért az megfenyegette Sergejt. Az apja is csak helyeselt, s szerinte Sergej egy anyámasszonykatonája, aki nem mer kiállni magáért. 14 éves korában odáig fajult az apja szekálása, hogy Sergej nem csak sírva fakadt, de el is szökött otthonról.  Igaz pár órával később az apja, és társai az utcán találtak rá átfagyva. Ölelés helyett viszont két akkora pofont kapott az apjától, hogy felszakadt a szája. Otthon csak sírt zokogott, hogy el akar innen szabadulni bármi áron, mivel nem tud együtt élni az apjával. Addig sírt amíg el nem aludt. Reggel a fivére ébresztette, hogy mutat neki valamit. Érezte valahol belül, hogy valami nincs rendben, az agya megvédte őt a szörnyű dologoktól, amíg lehetett. Érezte, hogy a testvére keze tiszta maszat, de nem fogta fel, hogy mi az… Hallotta, hogy üvölt az orosz hip – hop, de mögött a sírást már nem hallotta meg. Végül a szülei hálószobájába az agya nem bírt tovább védekezni. Minden csupa vér volt, itt egy kézfej, ott bőrcafatok, az ágyon meg egy emberi szerű lény, amely valaha az apja lehetett. Beszélni már nem tudott, csak artikulálatlanul hörögni, mert már nem voltak fogai, sem nyelve… A kötelek még mindig feszesen tartották, nem mintha így már bárkiben is kárt tudna tenni ilyen állapotban. Viszont a szemében az igazi zsigeri félelem látszódott. A félelmetes Bratva kegyetlen embere ott fekszik az ágyon, és egy 16 éves fiútól retteg. Ekkor értette meg, hogy éveken keresztül hasonló félelmet látott az emberek szemében a kedvességük mellet. Féltek az apjától, ahogy ő is félt. „Többé nem árthat neked Serjoscha.” mondta kedvesen a fivére, miközben különböző késekkel közelített a magatehetetlen apjukhoz. Ekkor ütötte meg Sergej fülét egy női sírás, könyörgés. Alig egy méterrel odébb ült az anyja a földön és zokogott, s könyörgött Nikolajnak. De az idősebb fiút nem érdekelte, inkább csak feldühítette. Egyik pillanatról a másikra üvöltve rohant oda az anyjukhoz késsel a kezében, s azt ecsetelte, hogy mennyire rossz anya, hiszen az ő dolga lett volna megvédenie a két gyermekét, de még erre sem alkalmas, és ő is ugyan azt érdemli, mint az apjuk. Végül az első vágásnál Sergejből kitört a hang. Kérlelte a testvérét, hogy ne bántsa az anyjukat. Az teljesítette a kérést. Még jó két órán keresztül nézték zokogva az anyjával ölelkezve, ahogy Nikolja megbünteti azt, akit az apjuknak mondhatnak. Végül, mint aki jól végezte dolgát kezet mosott, s elkezdett rendet rakni maga után. A maradványokat zsákokba rakta, s elvitte a kocsihoz, majd hívta az apja munkatársait, hogy megkérdezze tőlük merre van az apja, mert este még nem ért haza
A Testvériség napokig kereste apjukat, majd egy hét múlva bejelentették, hogy megtalálták a maradványai a Kapitánynak. A Hagyományoknak megfelelően az új Kapitány a szárnyai alá vette az előző családját, s gondoskodott róluk. Senkiben sem merült fel egy pillanatra sem, hogy nem a Jakuzák végeztek az előző Kapitánnyal. Sergej és anyja rettegésben élt a saját házukban, de nem mertek senkihez sem fordulni. A fiatal Sergej félt elaludni, vagyis nem az elalvástól félt, hanem hogy amikor felébred, akkor Nikolaj áll majd az ágya felett egy késsel. Az egészben az volt számára a legrémisztőbb, hogy amikor rémálmai voltak, hogy arról az estéről, s felébredt akkor az első, amit megpillantott a fivére volt, aki ott állt az ágya mellet, s kedves szavakkal nyugtatta, hogy nincs mitől félnie. Arra rá kellet jönnie, hogy az apjának igaza volt, senki sem vívhatja meg helyette a harcait, és nem támaszkodhat állandóan a fivérére. Így elkezdett Sambo-ra, és Kadochnikov-ra is járni. Míg Nikolaj egyre jobban került bele a Bratva kötelékeibe úgy Sergej egyre inkább próbált kimaradni, és a civil élet felé fordult. Pontosabban a könyvek felé, amik a lélek démonairól mesélnek neki. Az iskolában is egyre jobb eredményeket ért el, így az érettségit egy évvel hamarabb tudta letenni, mint a korosztálya, s felvételt nyert a Szent Pétervári Egyetem pszichológia szakára.  Mire 21 éves lett, addigra úgy nézett ki, hogy helyre is jött az élete messze az otthonától, hiszen elvette feleségül élete első szerelmét, végzett doktor lett a fiatal kora ellenére.
Hiába próbált normális életet élni, és elfelejteni azt, ahonnan jött, nem sikerült neki. Vadiszlaw Bácsi látogatta meg, az apja főnöke. Egy kis segítséget kért tőle, a Testvériség egyik emberének állítson ki egy papírt, hogy nem beszámítható, így az megúszná a börtönt. Félelem nélkül utasította el a vezér kérését, s egyértelművé tette, hogy neki nincs köze a Bratva-hoz. Azonban Testvériség Vérkötelékét nem lehet csak úgy elszakítani. Másnap reggel a feleségét munkába menet egy fekete furgonba pakolták a Balettakadémia elől. 6 nap múlva került elő, amikor az alig élő testét kidobták a kórház elé. Az orvosok, és rendőrök hada meggátolta, hogy találkozhasson szerelmével. Akit annyira szeretett, az már csak ügyvédeken keresztül volt hajlandó tárgyalni vele a válásról, és a távolságtartási végzésről.
Sergej átköltözött Angliába, hogy tovább képezze magát a bűnözők elméjének megértéséhez. Kiadott két szakmai könyvet is a Belső démonokról, illetve a Bűnözői Elme rejtőzéséről. 2005-ben tért vissza Oroszországába egy különleges kislány miatt. Harcolt érte, hogy nem lenne szabad kiengedni az emberek közé azt a szörnyeteget. Már majdnem el is érte, amikor egy nap egy ismerős hang szólította le az utcán. Csak a nevét mondta ki: Serjoscha… Halálra rémült már attól, hogy meghallotta a saját nevét. De Nikolja Ajándéka még jobban megrémisztette. 12 nevet mondott neki, akik felelősek azért, ami a feleségével történt. A 12 név mellé adott 7 db újságcikket, eltűnt vagy meghalt Bratva tagokról. Hét halott a tizenkettőből. Amíg a fivérét próbálta jobb belátásra téríteni, addigra Gyda-t szabadon engedték. Nem volt már miért Oroszországban maradnia. 1 évvel később meghívta magához a fivérét egy hétvégére, de amikor az megérkezett, akkor azonnal lecsaptak rá az ápolók, és rendőrök. Könnyű volt elfogni, ahogy azt is könnyű volt elintézni, hogy ő maga legyen az orvosa. 3 éven keresztül „kezelte” Nikolaj-t. Volt, hogy jeges vízzel tele lévő kádba fektette, volt, amikor elektródákat kötött az agyára, és sokkolta.  Számtalan olyan módszert kipróbált, amit más nem mert volna. Végül 3 év elteltével a bürokrácia malmai elérték, hogy kiengedjék Nikolajt.  Alig 3 hónappal később Sergej-nek arra kellet haza mennie, hogy a lakása csupa vér. Ugyan csak az ajtót nyitotta ki, de nem mert tovább menni, mert tudta, hogy milyen látvány fogadná. A rendőrök szerint egy szadista sorozatgyilkos lehetett, aki végzett a második feleségével, de ő tudta az igazat. A 3 év rabságért, és kínzásért meg kellet fizetnie. Ekkor döntötte el, hogy van egy beteg, akit nem akar meggyógyítani, s hogy a saját démonaival önmagának kell szembenéznie.
Sergej életének legsötétebb 2 éve következett, amikor bárányból farkas lett. Nem kegyelmezett senkinek sem, akiről úgy gondolta, hogy Nikolaj nyomára vezetheti. Végül 2006-ban Párizsban egy hotelszobában találkoztak újra. Dulakodtak, vagy inkább párbajoztak. Nikolja komoly sérüléseket szenvedett el, s inkább kiugrott a hetedik emeletről. Azt hitte meghalt, s úgy döntött, hogy Amerikába költözik minél messzebb a hazájától. Alig egy évvel később egy levelet hozott neki a postás. Csupán egy orosz újságkivágás volt egy halott Bratva tagról, rajta egy név. Serjoscha…
Az évek során háromszor találkoztak. Egyik alkalommal Nikolajt lelökte egy nagyon magas szikláról, de az visszatért. Másik alkalommal 3 pisztolylövést eresztett annak a mellkasába. Végül 2021-ben az eszméletlen Nikolajt a kocsijába zárta, s belökte a folyóba.
Azóta semmi hír a démonáról. Próbál hinni benne, hogy nem fog visszatérni, de a lelke legmélyén retteg attól, hogy Az túlélte.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A gyerekkorunk nagy szerepet játszik abban, hogy mivé válunk felnőttként. A környezetünkről veszünk példát, abból tanulunk ahogyan nevelnek vagy viszonyulnak hozzánk. Ami ezekben az években történik az végigkísér minket és befolyásolja a meghozott döntéseinket. Valakiket arra ösztönöz, hogy megtörjék a sémát, másokat pedig az motiválja, hogy kövesse azt amit már jól ismer. A te múltad borzalmas eseményekkel volt tele. Olyan környezetben nőttél fel aminek körülményeit még élsz nem tudod elfelejteni. És bár jól láthatóan igyekeztél jobb lenni, kiszabadulni ebből a körforgásból, de az mindig visszatalált hozzád. Tetszett ahogyan megfogalmaztad miképp a tetteink következményekkel járnak és a helyes döntések olykor csak rosszabb eredményt hoznak magukkal, amit legtöbbször a szeretteink szenvednek el. Egy ember képes valaha is ilyet maga mögött hagyni? Amit olvastam abból az jön le, hogy erre kevés esély van, mert bárhogyan is harcolsz ellene, az mindig visszatalál hozzád. Kérdés hogy mennyire fog megtörni?
Érdekes egy karaktert hoztál, aki bizonyára a folytatásban sem fog unalmas életet élni. Kívánok ehhez sok játékot neked.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!