Rehabilitációs segítő/ gyógytornász munkakörben tengeted a mindennapjaidat. Szeretnek a kollégáid ugratni és kiszúrni veled, ezért van, hogy rád sózzák a legnehezebb eseteket is. Hogy engem miért kaptál azt nem is tudom. Kíváncsiak voltak arra, hogy miképpen boldogulsz egy huszonéves, dacos fruskával? Vagy ki akartak téged a komfortzónádból kicsit lendíteni? Esetleg fogadás? Talán sosem derül ki, s hogy őszinte legyek, számomra ez nem is olyan fontos.
Nem könnyítem meg a munkádat. Állandóan dacolok, olyan vagyok, mint egy mérges pulyka, te pedig ezt szentbeszédekkel reagálod le, melyeket én a hátam közepére sem kívánok. Meghallgatlak, fel is fogom, hogy mit mondasz, de nem érdekel. Hibáztatlak, pedig aztán te csak jót szeretnél nekem.

Miről is van szó? Egy fontos fellépés előtt sérülést szenvedtem, melynek következtében a vállam kificamodott, a szalagok megnyúltak és egy aprócska repedést is sikerült a csontomban összeszedni. Téged jelöltek ki arra, hogy heti kétszer foglalkozz velem, tornáztasd meg, segíts minél hamarabb a felépülésben. De bizony ez nem megy elég gyorsan, legalábbis számomra nem.
Közel fél éve járok hozzád kezelésekre, javulni látszik a dolog, de te pontosan jól tudod, hogy már nem lesz száz százalékos. Nem hitegetsz, mindig elmondod, hogy türelem és idő és akarat, ennek ellenére sosem ígérted azt, hogy teljesen rendben lesz. Pedig én.. Nyüstöllek vele rendesen.
Míg én legtöbbször ezres fordulatszámmal pörgök, te rideg és távolságtartó vagy velem szemben.  Én pimaszkodok, te csitítasz, pattintasz, rendre intesz, hogy ez bizony egy beteg és egy orvos között nem megengedett. Szóval, ha megkérdeznének engem arról, hogy ilyen vagy, azt válaszolnám, hogy egy házsártos vénség..
Közben pedig nem ilyen vagy. A magánéletben eljársz szórakozni, a barátaid között te vagy a buli lelke, szeretsz kirándulni, ha van időd. Laza és jó fej vagy, csak nehezen nyílsz meg másoknak, főleg, ha betegről van szó.


// A családtémát nem boncolgatnám, felőlem lehet egyke, lehet tizenkettedik gyermek, vagy akár örökbefogadott is. Teljesen az alkotóra bízva.
A képen Micah Truitt van, de csak azért, hogy legyen ott valaki. Vannak ötleteim, de nem szabnám meg, ki legyen a pb.
Név szintén ugyanez, vannak ötleteim, de nem korlátoználak be semmibe.
Nem titkolom, célom az lenne, hogy mikor végre Zoya már nem mérges pulyka és a doki sem annyira rideg, akkor szépen lassan nyissanak egymás felé. De persze ez is csak akkor, ha működik a kémia és a játékaink így hozzák.
Nagyon várom a karaktert, ha véletlenül tetszene és hozod, dobj egy üzit.  //