A lánykérés után kicsit a fellegek fellett jártam, de tudtam, hogy a munkát nem tehetem mellékbvágányra a szervezés mellett. Természetesen azonnal elkezdtem szervezni a lagzit, mert melyik lány ne vágyna nagy felhajtásra a nagy napon. Mégis az első héten máris utaznom kellett a Maldív-szigetekre egy fontos fotózásra, amit még a bátyámon kesztül kaptam. Nem vagyok rászorulva a segítségére, most mégis úgy kaptam ezután a munka után, mintha nem várna itthon még vagy 3 projekt, amire nem tudtam pontos idő mondani, mikor érek rá. A fő munkám nem a kisebb fotózásokból áll, így akik rám várnak, mind jó okkal teszik, hiszen csak népszerűsítés miatt szeretnének engem. Elég ügyesen fellendítettem a hírnevemet azzal, hogy minden közösségi felületen fenn vagyok és igencsak reklámozom magam, már annyi követőm van, hogy egy kisebb cég is könnyedén vágódik be a fiatalok körében, ha az én arcommal reklámozza magát. Khaled a bátyám barátja, vagyis nem tudom pontosan milyen kapcsolatban vannak, mert csak egyszer találkoztam velük úgy, hogy mindketten jelen voltak, akkor egész jónak tűnt a viszonyuk. Most Khaled cégének is egyik arca lehetek, és ezeket a munkákat sokkal jobban szeretem, mint egy olyan valakinek dolgozni, akihez nem húz semmilyen kapcsolat. Én szeretek a munkaadómmal jóban lenni, mert szeretem az embereket, és a kapcsolatépítés olyan nekem, mint másnak a levegővétel, egyszerűen szükségem van arra, hogy minél több emberrel vegyem körbe magam. Persze az, hogy a hasznos dolgok számomra még kedvezőek is lehetnek az egy extra pont ebben a helyzetben. Azt hiszem, hogy a kapcsolatom Khaleddel még annyira talán nem baráti, de azért szívesen dolgozok neki ettől függetlenül, de még közel sem ismerem annyira, mert mindig kicsit titokzatos volt számomra ez a férfi. De minden alkalommal egyre kíváncsibb voltam igazi személyére. Gabe-el már előre megbeszéltük, hogy nem leszek sokat távol, de szerintem nem fogja nagyon zavarni ha egy kicsit nyugiban hagyom. Mindig annyit dolgozik, hogy lehet fel sem tűnik neki, hogy ezt a három napot nem a lakásban töltöm vele. A mi kapcsolatunk ilyen téren nagyon egyszrű, nem telepszünk rá egymásra, mert felfogtuk már az elején, hogy mindenkinek szüksége van egy kis privát szférára, talán ezért is jött olyan gyorsan a lánykérés, mert nem volt kérdés, hogy mi milyen jól működünk együtt. Nincs vita a gyerek kérdésben sem, mert egyikünk sem vágyik rá egyenlőre biztosan, de szerintem a mi életünkbe amúgy sem való gyerek. Reggel korán indult a gépem a fotózás helyszínére, így valami kényelmeset magamra kapva, tudván, hogy milyen idő lesz ott indultam el a hívott taximhoz. Pár perc alatta a reptéren voltunk. Elvileg a többiek már régen a helyszínen voltak, én még kértem egy napot, amíg odaérek, hogy mindent rendezni tudjak otthon. Nem mintha olyan nagyon sok dolgom lett volna, de nem régen estünk haza a kiruccanásunkból, és össze kellett pakolnom még az bepakolt cuccainkat és elrendezni azokat, majd erre az útra is összepakolni, hiszen most munka van, na meg persze egy kis szórakozás is. Hiába tudom, hogy nem pihenni megyek, azért tudtam, hogy nem egy feszített tempójú dolgokról lesz szó, elég csak a helyi választást nézni. Szeretek ilyen helyekre járni, sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy közben igazán élvezem a helyzetet, koktél a tengerparton, egy kis pózolás a pálmafákkal, vagy amivel éppen kitalálják, nem nagy kunszt számomra. Szeretem a munkám ezért sem akartam a családi vállalkozásba csatlakozni, ami szerencsére nincs is rám erőltetve, mindig lesz egy lehetőségem rá, ha váltani szeretnék, de addig teljesen jól elvagyok a modell szakmával, hiszen jól fizet, élvezem és rengeteget utazhatok ezáltal.
A megérkezés pillanata, mindig olyan izgalommal teli, én szeretem az érzést, amikor landolunk és a repülő eléri a földet, de azért a látvány sem utolsó, ami itt elém tárul. Jártam már korábban itt, de a hely, minden egyes alkalommal tud újat mutatni nekem. Nem lehet megunni egy ilyen helyszínt, és az itt készült képek, szinte magukat fogják eladni, mert nem mindig múlik minden a modellen, ha egy csodás táj van mögötte, sokszor teljesen mindegy mit csinál a személy a képen, ha már a háttér lenyűgözi aki nézi. Gondoltam, hogy nem egy csóró motelben fogjuk megejteni a fotózás előtti teendőket, de amikor az értem küldött kocsi egy igen nagy villa felé vezetett mégis elámultam. Szóval nem aprózta el most sem Khaled az előkészületeket és most is királyi bánásmódban lesz részünk. Vannak olyan partnereink, akiknek teljesen mindegy, hogy hol készülünk fel a nagy fotózásra, felvételre, csak akkor legyünk toppon, amikor ott vagyunk, nagy különbség ez, ha mindenre kiterjed az odafigyelése a minket alkalmazóknak. Ezt díjazom és igazán tisztelem, mert még mindig vannak olyan emberek, akik szintén csak egy darab húsnak nézik a modelleket, akik majd szépen mosolyogva segítenek eladni, népszerűsíteni a termékeit, szolgáltatásait, na én ilyeneket már igyekszek kiiktatni az életemből, nem kell, hogy feleslegesen mérgezzenek engem és a szakmát. Nem sok bőröndöt hoztam magammal, mert nem sok időt fogok itt tölteni, de így is egy nagyobb csomaggal érkezem, amit már visznek is a szobámba. Én nem tartok a cuccaimmal, egyből elkezdek keresni ismerős arcokat és körbenézek a birtokon. - Khaled! Szia! - mosolyogva indulok felé, két puszit nyomva az arcára. - Remélem nem gond, hogy kicsit későn érkeztem. Nem maradtam le semmiről? - kérdezem kíváncsian, remélve, hogy nélkülem amúgy sem kezdenék el a dolgokat.
"...it was like watching a man smile as he surrendered himself to drown in deep water."
Bőséges győzködésre volt szükség ahhoz, hogy most az alkalmazottjaimmal együtt zötykölődjek a magasban a felhők felett, s bágyadt félálomban, ködösen pislogjak hosszúakat a lágyan ringatózó Indiai-óceán végtelen vizeire. Nem egyszerű számomra a kimozdulás, s ha nem olyan fontos valahol megjelennem, akkor inkább ki sem teszem a lábam a mélyben bújó laboratóriumból, mely lényegében az otthonom. Pár szint és folyosó felfelé, s már az én lakrészem következik. A konferenciák és egyéb megbeszélések természetesen nem tartoznak ide, ezekre mindig kötelező jelleggel utazom el. Nem mindig szívesen. Most azonban egy hónapja hallgatom már többektől, hogy mennyire szívesen látnának engem a Maldív-szigeteken lezajló fotózáson és forgatáson, amire számtalan ember hivatalos a stábbal együtt. Eleinte határozottan elutasítottam az ajánlatot, függetlenül attól, hogy az én kezem volt benne javarészt a szervezésben. Meg kell hagyni, azért szöget ütött a fejembe a gondolat, de inkább elvetettem. Aztán egyre több alkalmazottam keresett meg, s tengernyi érvet sorakoztattak fel amellett, hogy miért kellene velük utaznom. A legerősebb érv nem a kellemes környezet, a meleg idő, a luxus körülmények vagy az emberek voltak... Mily’ meglepő! Hanem az, hogy össze tudtam gyűjteni egy csokorba azokat a feladatokat, amik nem túlságosan sürgősek, de egy ideje halogatom őket, s elegendő hozzájuk a laptopom. A frontot végül is tartják helyettem New Yorkban, és így legalább lesz lehetőségem arra, hogy ne utólag kritizáljam a fotókat és a videókat, illetve, hogy befejezzem az eltolódott feladataimat. Az már mellékes, hogy egy különleges környezet tárul elém, ahol talán lesz lehetőségem arra, hogy elmerüljek annak varázsában, s megengedjek magamnak némi pihenést. Nehéz belátni, hogy nekem is szükségem van rá, mert mindig csak a munka és a munka... Az teszi ki az életem. A délelőtti órákban landol a magánrepülő az egyik kisebb szigeten, ahonnan autókkal visznek le minket a partra, amit kibéreltem teljes egészében erre az alkalomra. Minőségi szállóhelyek nyúlnak be a kristálytiszta vízbe, egy tradicionális és nemzetközi értékeket egyaránt őrző étterem és büfé áll rendelkezésre a parton, illetve számtalan szórakozási és kikapcsolódási lehetőség is nyílik itt mindenki számára. Szauna, jakuzzi, bár, edzőterem, bowling pálya és még megannyi elfoglaltság várja az épp nem dolgozó embereket. Nem várom én el senkitől, hogy reggeltől estig talpon legyen, és szeretem mindig biztosítani számukra a megfelelő környezet, hogy a felgyülemlett stresszt könnyebben le tudják vezetni. A parton tartok egy kis eligazítást azoknak, akik már megérkeztek, ezután pedig elválnak útjaink. Van, aki egyből a szobájába veszi az irányt, hogy elrendezze a holmijait, de olyan is akad, aki egyből megkezdi az előkészületeket a késő délutáni fotózáshoz, s a személyzettel viteti el a bőröndjét. Én hagyok mindenkit kibontakozni, így pár órára visszavonulok az idilli kilátással bíró fából készült szobába, mely a messzi vizekre tekint. Halk csengéssel jelzi az órám, mikor az idő túllépi a négy órát. Lehajtom laptopomat, s magamra öltök egy fehér inget és egy fekete farmernadrágot, hogy aztán kilépjek ajtómon s végigsétáljak a stégen, egyenesen a fotózás helyszíne felé, hogy megnézzem, hogyan haladnak az előkészületek. Jó látni azért már a távolból a mosolyt az arcokon, s azt a gondterheltségtől mentes munkát, amivel végzik a feladataikat. Nem csak ez tűnik azonban fel, hanem egy ismerős arc is megcsillan a nép fénye alatt, akit már igazán régen láttam. Sierra Cannella. Bájos teremtés, kinek különleges és egyedi vonásai egyszerűen bearanyozzák a fotókat. Nem véletlen hát, hogy újra őt kértem fel erre az alkalomra, s nagy szerencsémre el is vállalta a hölgyemény a többi modell mellett. - Á, Miss Cannella! Vagy már inkább Mrs.? - tárom szét lelkesen kezeimet, s én magam is csókot hintek puha orcájára. Hallottam ezt azt a testvérétől, de nem szeretek elejtett félinformációkra hagyatkozni. - Épp időben érkeztél. Most fogunk nekikezdeni. - mutatok a homokos parton túlra a pálmafák árnyékába, illetve az az mellett levő fehér kavicsokkal borított részre. Itt, illetve a vízparton lesznek az első fotózások, melyeket direkt a naplemente árnyalataihoz időzítettünk. - Minden rendben volt az úton? Sikerült kipakolnod? Illetve ettél már valamit? - zúdítom rá kérdésáradatom, de ez talán nem lesz neki újdonság. Szeretek az alkalmazottjaim kedvében járni, s a lelkemen viselem a sorsukat. Nem véletlen, hogy velük sokkal közvetlenebb vagyok, mint az idegenekkel. - Hogy tetszik a környezet, Sierra? - kérdem tőle, mikor megérkezünk. A stáb hozzám hasonlóan lelkesen üdvözli őt, s igazából egy olyan emberről nem tudok, aki ne szimpatizálna vele. Vagy csak remekül titkolják előttem, hiszen tudják jól, hogy nem szeretem a belső feszültséget? - Ohh, el is felejtettem kérdezni, említették, hogy történt egy kis változás a helyszíneket illetően? Beraktunk egy vízalatti fotósorozatot. - kérdésem közepette lépnek oda hozzá, hogy elkísérjék felhelyezni a sminket. Én nem tágítok egyelőre mellőle, hűen követem őt az egyik sátor irányába.
Tudtam, hogy nem kis feladatot veszek a nyakamba ha egyik utazásból a másikba ugrok, de van akinek nem szívesen mondok nemet, főleg ha a családom egyik tagjának ismerőse. Mérlegelek olykor milyen munkát vállaljak és milyet ne, főleg, hogy nyakamon a szervezés a tervezgetés és minden előkészület az esküvővel kapcsolatban. Gabe-el is vannak kisebb nézeteltérések, bár ezek igencsak kimondatlanul vannak a szőnyeg alá söpörve, tőlünk nagyon meglepő módon. A világ felé mindketten azt mutatjuk, hogy az életünk pontosan olyan tökéletes, mint ahogy látják, de ez így is volt, annyira egyszerű, hogy nem sok kompromisszumot kell kössünk, ha egymásról van szó, majdnem minden jövőnket illető dologban egyetértünk, de ez sokaknak böki a csőrét. Mindenkinek adott az életében, hogy megtalálja a tökéletes partnert, de sokan beleunnak a keresgélésbe és inkább beérik azzal, amit kapnak, mert már egyszerűbb, mint tovább menni és kitartani amellett, hogy márpedig van olyan ember a világon, aki nekik lett szánva. Általában tudom kikkel fogok dolgozni, de olyan hirtelen estem bele ebbe a munkába és annyira különállóan jöttem ide, hogy még az idefele úton sem tudtam felméri kikkel fogok együtt pózolni. Ez valamilyen téren egy kicsit zavaró, mert nehezebben fogok tudni átállni a másikra, és azért egy ilyen fotózáson elég fontos, hogy valamilyen téren működjön a kémia a modellek között is. Nem pontosan azt kell elképzelni, mint egy kapcsolatban, mert itt akár az is előnyös lehet ha a negatív energiák dolgoznek a csajok között, mert fel tudja eléggé tüzelni a hangulatot ahhoz, hogy dög képek legyenek a végére. A legutóbbi ilyen fotózáson nem vett részt Khaled a pontos okát nem tudom, de nem is firtattam, általában a cégvezetők ilyenkor szeretnék jelen lenni, főleg, hogy általában férfiaknak dolgozunk. Ha foglalt ha nem az illető, azért szereti legeltetni a szemét ennyi igencsak alulöltözött hölgyön. Mi nem vagyunk szégyenlősek, ha azok lennénk akkor apácának mentünk volna és nem bikinisben pózoló modellnek. Amikor megérkezek egy kicsit nagy csend tárul elém, gondolom az egész hely a mienk, hogy ne zavarja meg senki a munkálatokat, na meg a munka előtt szeretnek elvonulni, kipihenni az utazás fáradalmait, kisimítani a ráncokat. Persze én rögtön felfedező útra indultam, a szobámat meg sem nézve, ami lehet rossz ötlet volt, hiszen a nap végén csak fáradtan fogok bedőlni az ágyba, de a kíváncsiságom sokkal jobban visz tovább, minthogy a négy fal közé szorítsam azt. - Ahhoz a Mrs.-hez még rengeteg minden választ el. - nevetek fel a köszöntésén, hiszen a Nagy Nap előtt még millió dolog van, mert aznap csak élvezni akarok mindent és utána is. Már hallani is izgalmas, hogy egyszer én leszek Mrs. Castro-Vega, de addig még sok mindennek kell megtörténnie. örömmel nyugtázom, hogy nem érkeztem túl későn és nem maradtam le semmiről, még mielőtt neki tudnánk állni a fotózásnak úgyis át fogok esni egy kisebb szépítő meneten, mert bár rémes beismerni, de nem túl sok sminket pakoltam magamra, tudva, hogy a nagy meleg nem fog kedvezni neki. - Az úton minden rendben volt, ami a kipakolást és az evést illeti még nem vettem rá magam. Meg akartalak keresni és körbenézni mielőtt bármit elkezdek. Tudod milyen kíváncsi vagyok. - nevetek fel, éhes mondjuk nem is vagyok, a repülőn magamba toltam egy kis mogyorót, de semmiképpen sem akarom telerakni a hasam mielőtt teljesen ledobom a textilt. Szeretem ha a hasam szép lapos nem érzek telítettséget, amikor a kamera elé állok, az nagyon kellemetlen tud lenni számomra. A környezetre való kérdésével együtt jön szembe velem egy ismerős szempár, akivel már nagyon régen dolgoztam együtt. Ennek több oka is van, főleg, hogy a lány ki nem állhat, de az igazi okát sosem tudtam, nem is nagyon kérdeztem rá. Magamra erőltetem a mosolyt amit felé küldök és tőle is egy hasonlóan fancsali vigyort kapok, nem igazán nyerő ha itt mutatjuk be az ellenszenvünket egymással kapcsolatban. Bár nekem személy szerint semmi bajom nincs vele, sokszor a közös munka az ami nehezíti az éltem, de ahogy látom ő is fő téma lesz a fotózáson, így ez a pár napban elkerülhetetlen kellemetlenség lesz mindkettőnknek. Jobb lesz ezt magunkban tartani, mert senki nem akar vitát, ahogy én sem, de sajnos ismerem már annyira, hogy egy pohár bortól igencsak meg tud eredni a nyelve, így remélem az este folyamán, nem tesz semmit, ami nehezíteni a munkáknak, az mi és Kahled érdekében is. - A környezet tökéletes, csak nem tudtam kikkel is kell majd együtt dolgoznom. - eresztek felé is egy mosolyt, ami már őszintébb, mint a korábbi. A stáb pár tagja lép oda hozzám, némelyikkel már dolgoztam, így régi ismerősként üdvözlöm őket és invitálnak a sminkbe. A székben ülve kapom a meglepő információt, hogy a víz alatt is készül majd kép, ez egyre izgalmasabb. - Igazából semmit nem tudok még a részletekről, szóval mesélhetnél ameddig igazi sellőt varázsolnak belőlem. - nevetem el magam és behunyom a szemem, amikor érzem az ecsetek mozgását az arcomon. - A te ötleted volt a víz alatti téma? - zseniális képek lesznek efelől kétségem sincs, de nekem nem jutott volna eszembe, látva magát a tájat, milyen mesés. - Mondd, hogy este lesz alkalmunk egyet koccintani, olyan régen találkoztunk és manapság a bátyám sem sokat beszél rólad. - nem minden ismerősömmel tartom rendesen a kapcsolatot és ezért mérges is vagyok magamra, de egyszerűen elfoglaltak vagyunk mindannyian, de amikor időm adódik kifaggatom őket, mert szeretek hallania sikereikről és ha olyan adódik, akkor a negatív dolgokról is, mert nem csak az örömöket akarom hallani. - Sierra! - hallom a nagyon magas női hangot a hátam mögül, amire csak egy árnyalt mosoly jelenik meg az arcomon, mert a szemem még mindig csukva van, egyszerre ketten is dolgoznak rajtam így nehezen tudnék odanézni rá, de pontosan tudom ki az. - Mandy! - a hangom kedves, mindig reménykedek, hogy az egykori tüskék kikerülnek lehet most fehér zászlóval jön, de az is, hogy csak egyszerűen alám akar tenni, látva, hogy Khaled is itt van, kihasználja az alkalmat. Legyük pozitívak biztosan barátkozni akar.
"...it was like watching a man smile as he surrendered himself to drown in deep water."
Megtehettem volna, hogy berendeztetek egy stúdiót, ahova zöld háttér által ragyogó napfényt és más természeti szépséget varázsolok, azonban sosem szerettem, ha a cég promóciós videóiról és képeiről a technika néz vissza rám. Ez kissé ambivalens, hiszen miközben a technika fejlődéseit szolgálom, s arra törekszek, hogy még az emberi agy is gépiesítve legyen, addig nem bírom elviselni, ha a céget hirdető plakátok tele vannak hazugsággal. Mennyivel szebb egy olyan igazi, örömteli mosoly, mely mögött a valódi tengerpart van, ahova bátran belemárthatja a modell a lábait? Reménykedek benne, hogy Sierrára is jó hatással lesz ez a környezet, s nem emészti majd fel az esküvői készülődés. - Akkor ezek szerint jól vettem ki a bátyád szavaiból, hogy eljegyeztek. Gratulálok! - simítom meg vállát egy örömteli mosollyal. - Mikor lesz a nagy nap? Csak hogy még véletlenül se szervezzek le neked semmit arra az időre. - viccelődöm, bár ezután a fotó- és videósorozat után nem a közeljövőben lesz újabb. A mostaniaknak kell majd bejárniuk a világhálót és beleivódniuk az emberek tudatába. - És hogyan történt a leánykérés? Már ha nem kérdezek túlságosan személyeset. - ismét kettősség mutatkozik meg rajtam, hiszen az alkalmazottaimmal igazán közvetlen és érdeklődő tudok lenni, mivel fontosak a számomra, ők is a cég részecskéi, akiket megbecsülök. Ezzel szemben idegenekkel már inkább hűvös és távolságtartó tudok lenni. - Talán még egy gyermek is tervben valahol a háttérben az esküvő után? - kérdem tőle lelkesen, hiszen Sierra is már jobban súrolja a harmincadik esztendejét, mint a huszadikat, s egy esküvő mindig remek ösztönzés a családalapításra. Gondolom ezt én, aki harminchat évesen talán még egyszer sem gondolt arra, hogy megállapodjon... Van, aki nem találja meg a másik felét, s képtelen is megelégedni bárki más oldalán. Komolyabb kapcsolatok? Alig volt. Aki közelebb került hozzám az évek alatt, az inkább elmenekült tőlem, hiszen az egzotikus külső és melengető jellem valami sokkal sötétebbet rejt el a világ elől. Miért hibáztatnék bárkit, ha elmenekülne egy olyan kapcsolatból, ahol birtokolni akarják? Sosem csináltam ebből ügyet. Tudom jól, hogy én nem arra születtem, hogy örökítsem a génjeimet. Jó eséllyel egy olyan tudós válik belőlem az idősebb éveimre, aki beleőrül a sok elméletbe és gondolatba, amik teljesen felemésztik, s így az öngyilkosságba fog menekülni. Szép kilátások. Addig azonban meg fogom még rengetni ezt az átkozott világot, ha kell, teljesen egyedül. - Később úgyis lesz rá időd. Nem fog most sokáig tartani a fotózás, mert eltűnnek a fények. - mutatok a végtelen tenger irányába, ahol ugyan még sárgásan festi be a nap az eget, de hamarosan a színskála sok tartományában fog pompázni. Közben elkapják Sierrát, s egy kis sátorba tessékelik őt, hogy megkapjon egy alap sminket. Nem túl erőset természetesen, kár lenne a szépségét és különleges vonásait elfedni. - Igen, arra gondoltam, hogy legyen egy kis változtatás. Ha az emberek egy ilyen mechanikus végtagra gondolnak... - emelem fel bal karom, hiszen ő is tudja jól, hogy nekem is egy művégtag gyarapítja a testem. - ...akkor mindig tartanak a víztől, hogy mi lesz, ha meghibásodik. És ezzel a vízalatti fotósorozattal próbáljuk felhívni a figyelmüket arra, hogy teljesen vízállóak a végtagok, s teljes életet lehet velük élni. Egy ilyen környezet, a sziklákkal, kövekkel, korallokkal, színes halakkal pedig könnyen belevésheti magát az emberek szívébe. Így nagyon remélem, hogy nincs semmiféle víziszonyod. Kulcsszereplőnek szeretnélek abban a sorozatban. - egy enyhe kékes árnyalat kerül épp szemhéjára a leheletnyi alapozó után, semmi több. Mikor történnek az utómunkálatok, akkor sem szoktam hagyni, hogy megváltozzassák az embereket. Nem kell lefaragni semmiből sehol, nem kell eltüntetni az apró bőrhibákat sem. Nem babákat akarok visszalátni a képernyőn, hanem embereket. - Lesz egy kis zenés mulatság az este, a partmenti étterembe meghívtunk egy helyi együttest. Úgyhogy szívesen koccintanék veled én is. Ezen kívül amúgy kibéreltem az egész helyet, bárhol eltöltheted a szüneted. - épp folytatnám még a kis ismertetőm, mikor Mandy érkezik meg köreinkbe. Bájos, fiatal lány, aki rengeteg tettvággyal van megtöltve, s amit el szeretne érni, azért bármit képes megtenni. Szeretem azokat az embereket, akik komolyan veszik az élet dolgait. - Nahát, Sierra, te felszedtél pár kilót? - kérdezi teljesen őszintén, mikor odaér mellénk. Mi már találkoztunk a mai napon, így csak egy kedves mosolyt intéz az irányomba. - Még a végén elanyásodsz itt nekem. - próbál viccelődni halk nevetéssel, de én inkább ellesek a távolba. Nem szeretek belefolyni az ilyesmikbe, s bár tudom jól, hogy mindenki ember és nem mindenki között van meg a kémia, ezekről én nem szeretek tudni. Nem az én dolgom. Csak akkor lépek közbe, ha eldurvulnak az események, de tudtommal senki között nincs olyan konfliktus, ami ennyire veszélyes lenne. - Készen is vagyunk, kedveském. - az ötvenes éveiben járó Pamela, ki úgy anyáskodik mindenki felett mindig, mintha a saját gyereke lenne az egész stáb, megsimogatja Sierra haját, mikor végzett a sminkkel. - Fél óra és kezdünk! - szól oda közben az egyik fotós. - Én hamarosan visszatérek. Úgyis vár rád a harci öltözet. - mosolygok felé, s értem ez alatt a bikinit, amit még rá kell adniuk. Az öltözőbe természetesen nem követem, van bennem ennyi illem és tisztelet. Ahogy megindulok az ellentétes irányba, Mandy is egyből becsatlakozik hozzám. - Jaj, Khaled, annyi mesélnivalóm van! - én ugyan nem veszem észre, hiszen az előttem elterülő homoktengeren van épp zöldellő tekintetem, de a lány félig hátrafordítja a fejét Sierra irányába, s szájával, mellyel gúnyos mosolyt formáz, pár betűt is eltátog: “Kurva”.
Mindenki aki egy kicsit is ismer tudja, hogy szeretek arrl beszélni, ami boldoggá tesz, így Khaled kérdései is jól esnek. Szeretem ha tájékozott az ember a másikkal kapcsolatban és nem csak úgy jófejségből megy oda hozzá beszélgetni. Jó persze nem várom el mindenkitől, hogy tisztában legyen az életemmel, de mire való egy olyan beszélgetés, mint a mostani is, egy kicsit kibontakozni, megismerni egymás olyan oldalát, amit eddig nem. A bátyám már mesélt rólam neki és én is hallottam róla, de még nem volt alkalmunk rendesen beszélgetni egymással szinte egyszer sem, mert mindig valaki vagy mellettünk volt vagy a munka lefoglalt minket. Most ugyan a munka megint csak a nyakunkban van, de mégis egy kicsit lazább a helyzet, így adódik pár percünk egy kis csevegésre, ami nekem jól esik egy ilyen hosszú hét után. - Köszönöm! - mosolygok rá. - Nyár végére terveztük, de nyugi semmiképpen sem leszek szabad abban a hónapban. - az egész hónapomat üressé kellett tennem az esküvő előtt, hogy minden a helyén legyen és olyan tökéletes, mint amilyennek elképzeltük, mert ez lesz a mi Nagy Napunk és semmi nem fogja keresztbe lőni, és ehhez kell idő, hogy leszervezzem, még ha segítséggel is. -Hát ez egy igen gyors döntés volt, nem vagyunk olyan régóta együtt, mint azt hinné bárki is, de egy utazás alkalmával kérdezte meg Gabe, hogy hozzá mennék e.Tudod ő igazi úriember, olyan igazi lánykérés volt, amire szinte minden kislány vágyik. Fények, halk zene és egy tökéletes monológ, hogy miért is szeretné velem leélni az életét. - felelem visszaemlékezve ezekre a szép emlékekre, amik még mindig élénken élnek bennem a fejemben és boldogan emlékszek vissza rá, azt hiszem ez örök életemben gy fog maradni. - Nem tervezünk gyereket, egyikünk életében sem férne bele. - felelem röviden, mert tudom, hogy ez sok emberben olyan hatást kelt, ami után nem szimpatizálnak velem annyira, így ezt jobb ha rövidre zárom, nem tudom Khaled mennyire veszi rossz néven ezt a dolgot. Sok mindenkivel meg kellett küzdenem nekem emiatt, mint nő, hogy nem akarok szülni, de talán annyiban lesz jó ez Khaled-nak, hogy az alakom sosem lesz egy gyerek miatt más,így mindig készen állok egy fotózásra, ha szüksége lenne rám, de attól tényleg nem ez a legtökéletesebb téma. Csukott szemmel hallgatom, hogy miért választotta a víz alatti felvételeket de logikus, teljesen jó reklám lesz ez annak, aminek szánja. Tudom, hogy művégtaggal él, de az sem a leggagyibb, mivel ebben mozog üzletileg is, de nem igazán tudom mélyebben a sztorit, ugyanis, ennyire sosem kerültünk közel, hogy megossza miért is kezdett bele, mi volt az egész kiváltó oka. Lehet ezt ma sem fogom megtudni, mert mindenkinek van olyan dolog a múltjában, amiről nem szeretne beszélni és nem akarok véletlenül sem rátapintani nála. - Az nagyon jól esne, már nem tudom mennyire jót tenne nekem egy kis szórakozás. - mosolyognék,de nem teszem, mert még mindig dolgoznak az arcomon. Mandy hangja szinte felállítja a nemlétező szőrt is a hátamon, de a mosolyom nem hervad le, mert nem akarok máris beleállni valakibe, az nem én vagyok, de nem is akarom, hogy bárki lássa, hogy nem a kedvenc hölgyeményem toppant bele az aurámba. A kis megjegyzésére felhúzom ugyan az orrom,de nem válaszolok neki. - Jajj Sierra remélem nem veszed sértésnek, tudod, hogy én csak őszinte vagyok. - érzem a kezét a hátamon, mire egy kicsit megrázom magam és már kapom is a legvártabb mondatot, miszerint készen vagyunk. Nagyon örülök neki,kinyitom a szemem és már előttem is áll Mandy, fürkésző tekintetével. - Drágám, háthogyne tudnám, mint azt is, hogy őszinte választ vársz erre, remélem neked is szóltak már, hogy ez a szín nem előnyös neked, a fekete jobban slankít. - kacsintok rá, majd mosolyogva tovább felállok a székről és Khaled felé veszem az irányt, aki feltűnően szeretne kimaradni az egészből, de én is ilyen akarok lenni, nem a hadakozás miatt vagyok itt. - Rendben, sok sikert hozzá, sietek majd az öltözéssel. - mosolygok már őszintén Khaled felé is elindulok az öltözők felé, majd az idegesítő hangra hátra kapom a fejem, mire egy összenézek Mendy-vel, aki bár mosolyog a szája teljesen mást formáz. Fel kellene robbannom, hiszen teljesen ok nélkül utál engem a csaj, vagyis, nem szándékosan tettem olyat, ami miatt ezt tehetné, de megemberelem magam és csak megyek tovább, ahol már várnak is a csodás bikinivel. Pár fordulás, igazítás a tükör előtt és a stílus messziről megcsodál, mosolyogva nyugátazza, hogy tökéletes leszek ebben a szettben. Kimegyek az öltöző elé, ahol meg is találom Mandy-t Khaledbe karolva, ahogyan éppen nyaggatha szegényt valami rémes sztorival. - Khaled tudunk két szót váltani?- kérdezem óvatosan, mert bár Mandy-vel nagy gondok vannak, lehet Khaled valamilyen oknál fogva mégis elvan a társaságban, amit nem akarok megzavarni, csak ha hagyja. - Menj csak kedves, biztos panaszkodni fog, ahhoz nagyon ért.- kuncog fela lány, amire megforgatom a szemem, és már közel sem olyan őszinte a mosolyom, vagy egyáltalán nincs is.
"...it was like watching a man smile as he surrendered himself to drown in deep water."
Idegenekkel nem vagyok közvetlen, sőt, igazán rideg és hűvös oldalamat tudom mutatni, ha számomra ismeretlen emberekkel sodor össze az élet, akik nem bizonyulnak hasznosnak a számomra, s olyan átlagosak, mint a talpam alatt kúszó homoktenger. Ritka, ha ismerkedésre szánom rá magam, hiszen nem vagyok annyira érdekelt másokkal szemben, hogy foglalkoztasson egy beszélgetés. Ezzel szemben állnak azok az emberek, akik elősegítik a cégem működését. Teljesen mindegy, hogy egy takarítóról, egy orvosról, vagy éppen egy modellről van szó, számomra mindegyikük megüti azt a mércét, ami felett a sokkal békésebb és kedvesebb oldalamat mutatom. Őszintén érdekel, mi van velük, s őszintén segítenék nekik bármilyen problémában, amit csak enged az időm. Nem egyszer fordult már elő, hogy lelki gondokkal fordultak hozzám, amikre igyekeztem a legjobb tudásom szerint tanácsot adni. Most sincs ez másképp, sajnos Sierrával még nem sikerült huzamosabb időt beszélgetnünk, de ami késik, szerencsére nem múlik. - Megkérdezhetem, hogy mióta vagytok együtt? - kérdem tőle a lágy napsugarak alatt a parton. - A gyors döntések pedig nem feltétlenül rosszak. - bólintok biztatóan, hiszen az elhamarkodott döntések sok kritikát szülhetnek, de az ember úgyis a saját hibáiból tanul, ha elbukik. Ha pedig nem, akkor megérte a kockázatot. - Túl sok volt a munka mostanság? Vagy az esküvői előkészületek ennyire kimerítettek? A szórakozás és a pihenés mindenkinek kijár. - biztatom Sierrát sminkelés közben, de még el is hiszem szavaimat, ugyanakkor egyáltalán nem követem a saját tanácsaimat. Nekem mindenem a munka, s ezért bármit és bárkit képes vagyok feláldozni. Megérkezik közben a másik ígéretes modellünk, Mandy, akivel ugyan eddig többet sikerült kommunikálnom, mint Sierrával, de ez nem feltétlenül jelent pozitívat rá nézve. Apró mosoly kúszik csak borostám mélyére a finom szóváltás hallatán, de hát ez az ő dolguk, ilyen ártalmatlan adok-kapokba nem célom beleszólni. - Mindketten csodásak és különlegesek vagytok smink nélkül egyaránt. Épp ezért vagytok ti itt, nem pedig más. - ennyit szólok hozzá csupán, de hát ez az igazság. Sierra vonásai igazán egyediek, messze kitűnik velük a tömegből, s egy ilyen szépséget kár veszni hagyni. Amíg az öltözködés tart, én váltok pár szót a fotóssal, illetve váltanék, ha Mandy nem érezné úgy, hogy az élettörténetét el kell mesélnie nekem. Épp, mikor visszaérnénk, akkor dönt úgy, hogy belém karol, de mivel szeretem megválogatni, hogy kivel létesítek testi kontaktust, így egyből határozottan elhúzom tőle a karom. Túlzásokba nem kell esnünk. Mikor pedig Sierra felbukkan, még a vonásaimon is láthatja az őszinte örömöt, hiszen megmentett egy újabb érdektelen beszélgetéstől. Meglehet, hogy érdekelnek azok, akik nekem dolgoznak... De azért határok itt is vannak. - Természetesen! Kérsz egy kis frissítőt? - biccentek egy kis stand felé, ahol számos behűtött üdítő várja a gazdáját. Mandy felszólalása nem feltétlenül van kedvemre, de egyelőre nem reagálom le, csak biccentek felé, mikor átpártolok a másik hölgyeményhez. - Minden rendben? - kérdem tőle ezt már akkor, mikor hallótávolságon kívülre kerülünk. - Úgy érzem, van köztetek némi feszültség. Ha bármi panaszod lenne bármivel, szólj csak bátran, és intézkedni fogok. - felelem határozottan, s mikor a standhoz érünk, én magamhoz veszek egy felvizezett és beízesített kókuszlevet.
A legtöbb nő életében eljön ez az időszak, amiben most én is vagyok, az esküvő csodás szervezése, az örömteli, olykor gondokkal teli napok, amikor azt sem tudja az ember hol áll a feje. De ez szép benne, ez az egész különleges, hiszen jóformán ilyen csak egyszer van az életben, már aki szerencsésebb. Nekem már volt egyszer ezelőtt is gyűrű az ujjamon, de sosem jutottunk el tovább, mert akkor a nagy csalódás nem a szervezésben ért, hanem a vőlegényemben. Nem félek, hogy Gabe hasonló helyzetbe kever, ő teljesen más, sokkal nagyobb segítségem még a szervezés alatt is, mint azt gondoltam volna. - A komolyabb része a kapcsolatunknak olyan egy éve indult, előtt ismerkedtünk, mert még az ismerkedési folyamatunk is egy kicsit vicces volt. A legtöbb ember manapság már az interneten ismerkedik de én ettől mindig is írtóztam, de a véletlenek már csak ilyenek, hogy őt pont a neten ismertem meg egy véletlen folytán.- idézem fel a nem is olyan rég történt csodák vacsoránkat a fejemben, ahol minden előítéletem megvolt felé, hiszen szakítani akart valakivel üzenetben, helyette nekem írt az unokatestvére, de a szakítás elmaradt, mármint azon az estén. Sosem szerette ha valaki ennyire nem ad a másikra, hogy ne személyesen közölje vele, hogy véget szeretne vetni a kapcsolatnak, de utána mindent tisztázott,és a magyarázat után már tisztábban láttam én is. Aztán a többi már a jelen, gyorsan mondtam neki igent, hiszen olyan jól passzolunk, hogy ezen felesleges lett volna gondolkozni is. - Ez az időszak szerintem mindig egy kicsit zűrösebb, én imádom a munkám és ugyanolyan erőfeszítéssel csinálom, mint a szervezés előtt, de így a kettő már kezd egy kicsit kimerítő lenni, de amilyen makacs és önfejű vagyok nem tudok egyikről sem lemondani, inkább hajtom magam. Ezért lesz most nagyon jó egy kis szórakozás. - mosolygok rá hálásan, mert nem is tudom mióta nem kapcsolódtam ki. Gabe-el gyan eljárunk ide oda, de akkor is sokszor esik szó az esküvőről, hiszen most az a lényeg az életünkben és akkor sincsen pihenés ilyen téren. Ez most egy kicsit más lesz. Persze ember tervez és Mandy végez az én esetemben, mert még egy csodásnak induló munkanapot is el tud rontani a kellemetlen fecsegéssel. Én egy viszonylag türelmes ember vagyok, aki nem áll bele senkibe feleslegesen, nem szeretem szapulni a modell kollégáimat, hiszen mindenki különleges, mert másként nem lenne benne ebben a szakmában. A féltékenység mégis felüti a fejét, az utálat, hiszen ahol sok nő van együtt ott ez sajnos elkerülhetetlen. Mandy sosem volt a nagy barátnőim egyike, sőt, sosem kedvelt, de a mai napig nem tudom az okát, ami biztosan egyszerű, de sosem érdekelt annyira, hogy ezt kiderítsem. Az öltözködés után térek vissza, kicsit megprólbáva megnyugodni, és nem Mandyvel korábbi kis összeszólalkozásunkra gondolni,ami még így is bánt, hiszen mindenki tudja, hogy a szakmában 3 fölött már nehezebb a létezés és én igen közel vagyok hozzá. Az a szerencsém, hogy a testem és az arcom még nem tart a korommal, így még nagyon sokáig tudok tevékenykedni, de ezek a megjegyzések mindig egy kicsit letörtik az önbizalmam, mert én hagyom nekik. Már fotózásra készen, felöltözve, sminkelve lépek oda Khaledhez gyorsan megpróbálva lerázni a mai kellemetlen tényezőt, aki igen rossz szájízt keltett bennem az itt tartózkodásom alatt, de remélem ezt hamar el fog ülni. - Igen az jól esne. - bólintok,majd a strand felé indulva mégháttrapillantok egyetMandí-re, már fogalmam sincs miért teszem, talán saját magamat akarom idegesíteni vele. A lány csípőre tett kézzel, gonosz mosollyal az arcán néz minket és látom a szemében a tüzet,amivel engem legszívesebben felégetne. - Azt hiszem minden rendben,mármint részemről. - egy pillanatra megállok és szembe fordulok Khaleddel. - Már azért annyira talán ismersz, hogy én nem vagyok olyan lány, aki csak úgy visszaszól, mint az előbb. Sajnálom, hogy kialakulni látszik ez a helyzet, de Mandy már ősidők óta az ellenségemnek tekinti magát, csak sajnos sosem tudtam rájönni miért. - azt neki nem részletezem, hogy nem is kérdeztem sose utána, mert szerintem ez nem lényeges. - Nagyon vártam ezt a fotózást, de a ruhájából ítélve - biccentek lány felé, aki még mindig érdeklődve pillázik felénk. - úgy látom együtt fogjuk lezavarni a képek egy részét. Szeretném elkerülni a vitákat, és minél hamarabb lezavarni az együtt készülendő fotókat. - sosem szabom meg annak, aki megrendeli a fotózást, hogy mit hogyan csináljon, mindig alkalmazkodok, hiszen ez is a dolgom, de most valahogy mégis kényszert érzek, hogy beleszóljak és segítséget kérjek ilyen értelemben. - Panaszom ugyan nincs, de kérdésem igen. Pontosan mik a terveid velem és Mandy-val? - kérdezem kicsit félve, miközben magamhoz veszek egy hideg mentes vizet és egy szívószálat, hogy a sminkem ne sérüljön, majd belekortyolok az italomba.
"...it was like watching a man smile as he surrendered himself to drown in deep water."
- Az emberek sokszor vallják azt manapság, hogy az interneten könnyebb az ismerkedés, hiszen ott egyszerűbben ki tudod szűrni a leendő társad. Bár ezt a legtöbb esetben azok gondolják így, akiknek nincs annyi lehetőségük arra, hogy új embereket ismerjenek meg. A te esetben viszont ez más, hiszen a modellkedés miatt állandóan újakkal találkozhatsz, a hozzád hasonló hölgyek körül pedig mindig sok kérő tolong. Úgyhogy talán nálad pont a sors hozta eléd a leendő férjed. - felelem bővebben kifejtve. Ha én nagyon ritkán arra adom a fejem, hogy a felbukkanó magányom csillapítsam, akkor hajlamos vagyok “vakrandikra” benevezni, ahol először a személyiséget kínálják elém egy tálcán, aztán pedig a többit. Ettől függetlenül egyáltalán nem szeretek ismerkedni, hiszen az mindig nagyon sok problémával jár. Főleg az én életemben... - Ez teljesen érthető, de azért tényleg nem ártana lazítanod, legalább közvetlenül az esküvő előtt, hogy minden téren rá tudj hangolódni. Nem okoz amúgy problémát a távolság köztetek? - biccentek magunk köré, utalva például erre a tengerpartra, ami távol van New Yorktól. Nem ismerem pontosan Sierra munkáit, de abban biztos vagyok, hogy számtalanszor át kell lépnie a határokat, hiszen ő már nem kezdő, hanem egy elismert modell, aki után szeretnek kapkodni az ügynökségek. Ahol pedig sok szép és kevésbé szép hölgy dolgozik együtt, ott elengedhetetlen a meglapuló, vagy éppen feltörő feszültség. Kár lenne nekem személy szerint ezekbe beleavatkoznom, legalábbis addig, amíg ártatlan a rivalizálás. Egyelőre Mandy és Sierra között nem tűnik túlságosan vészesnek egy kis kakaskodáson kívül, amit előbbi leányzónk szeret kezdeményezni. Jobb azonban meghallgatni a feleket, így a stand irányába elvonulok Sierrával, s némán, olykor halk, elgondolkodó hümmögést hallatva hallgatom végig szavait. - Nem okoztál neki valami kellemetlenséget akár a tudtodon kívül, amiért ennyire haragszik, és ennyire képtelen elengedni ezt az egészet? Esetleg valamiféle verseny, ahol alulmaradt? Talán egy régi fiú? - egyes lányokban borzalmasan lángol a versenyszellem, és aljas dolgokra képesek, ha másokkal szemben hátrányba kerülnek. Mandy igazán temperamentumos, így nem csodálkoznék, ha az előbbiek közül valamelyik érvényben lenne. - Egy rövidebb fotósorozatban csak ketten szerepeltek, igazából ennyi közötök lenne csupán egymáshoz. A képek minőségétől függően kerülne ki az egyikőtök az egyik divatlap címlapjára, amivel szerződést kötött a cégem. - ismertetem a részleteket, amikről egyelőre Mandynek nem tettem említést, így nem is tudhat róla, hogy ismét versengenie kellene. Tőlem legalábbis biztosan. - Ha azzal segíthetek esetleg a problémában, megpróbálhatom kipuhatolózni, mi lehet az a régi sérelem, ami miatt ennyire megorrolt rád, hátha meg tudjátok beszélni. - vetem fel ajánlatom, miközben elfogok egy kókuszos, szénsavas italt a bárból. S ennyit arról, hogy nem ártom bele magam mások problémáiba, azonban így, hogy Sierra a segítségemet kérte, muszáj nekem találnom valami megoldást. - Igyekszek megtenni mindent, hiszen nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad. - tekintetem ekkor a másik leányzó felé siklik. - Ő viszont úgy látom, nagyon is jól elvan. Vagy csak így leplezi, mennyire dühös? - nem esne nehezemre kirúgni bárkit is a fotózásról, ha úgy ítélem meg, hogy veszélyezteti a sikert, vagy esetleg romboló hatással van a társaságra. Remélhetőleg ez elkerülhető.
Kezdőlap
