Az anyád vagyok. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam, és azt gondolhatnád, hogy kettőnk története ennyiben ki is merült, de azt hiszem ez az ügy azért annál némileg bonyolultabb. A gondok azután kezdődtek, hogy az apáddal közösen úgy határoztunk, beadjuk a válókeresetet. Közted és az apád közt soha nem alakult ki valami szoros, átszakíthatatlan, tipikus apa-fia kötelék. Az üzlet (a vállalkozása a modern, átlag emberek számára kábé megfizethetetlen építészettel foglalkozik) már akkoris sok időt elvett a családjától amikor te még egészen kicsi voltál. Mindig mindent megosztottál velem, sose kellett attól tartanom, hogy mi van akkor, ha nem mondasz el nekem mindent, és ezzel majd egyszer valami galibába kevered magad. Mindig is igyekeztem a bizalmadba férkőzni, arra biztatni, hogy bármi van, velem mindent megbeszélhetsz. Olyanok voltunk, mint a legjobb barátok. Együtt jártunk moziba, te mutattad meg az újabb és újabb közösségi médiák használatát, hogy ne maradjak le a trendekkel. Én voltam az, aki akár az egész hétvégéjét is képes volt arra szánni, hogy bent üljön veled a kamasz bűzbarlangodban, Mortal Combatot játszva. Aztán jött a válás és a vele járó procedúrák eléggé megviselték az ártatlan, érzékeny lelkedet. Mert valójában nagyon is érzékeny és kedves vagy. Egyedül a suliban, a haverok előtt játszod meg magad, de hát melyik kamasz nem?! A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy az apáddal akarsz maradni, de mire hazaértem egyik nap a munkából, hogy elmenjünk megnézni együtt az Avatár második részét, te addigra már ott ültél az ágyad szélén, indulásra készen a telepakolt bőröndöddel, hogy engem hátrahagyva az apádhoz és a cafka titkárnőjéhez költözz Staten Islandre. Nem tudom, hogy miért választottad végül őt. Hogy mivel kenyerezett le, vagy tart sakkban, de bármennyire is piszkosul fáj a hiányod, várom, hogy mikor kopogtatsz az ajtómon. Mert elfog jönni az az idő, biztos vagyok benne! Csak győzzem kivárni...

Amit még Jayceval kapcsolatban leírnék, az az, hogy semmit nem kell túlkomplikálni. Egyszerűen csak éli az átlagos tinédzser fiúk életét, nyakában a szokásos gimis problémákkal. Arra gondoltam, hogy sportolhatna valamit, akár az iskolán belül (pl. ha van a sulinak kosárlabda, vagy baseball, vagy amerikai foci csapata, tagja lehetne), de ez a sport lehet valami más, az iskolától független is. Amit te el tudsz képzelni. A lényeg az lenne, hogy lassan újra visszanyerjem a bizalmadat, és rájöjj magadtól is, hogy jobb neked velem, mint az apáddal. De nyilván eddig a felismerésig hosszú, rögös út vezet. Addig csak hétvégéken jársz haza, úgymond kötelezően. Rád bíznám, hogy miért döntöttél végül az apád mellett. A betegségem, az alkohol problémám elriasztottak? Tényleg meghagyom a szabad választás jogát.
A pb kicsit kényes téma... Ricky csak egy kósza ötlet volt, ha nem tetszik, természetesen választhatsz valaki mást is, aki alkatilag hasonlít hozzá, de ilyen rózsaszín hajú, a hasukat mutogató koreai popsztároktól kérlek kímélj meg!