Lazare Goldsmith, tisztes, zsidő üzletember, aki amellett, hogy a nevét viselő zálogház tulajdonosa, arról neves, hogy az egyetlen zálogos, akinek a füle mögött, soha az életben nem talált a rendőség semmit. Törvénytisztelő, becsületes, bár keményen alkuszik, de végül mindig tisztességesen bánik az üzletpartnerekkel. Az adott szó sokat számít neki és gondosan odafigyel, hogy ne felejtse el, ha valakinek ígér valamit. Ugyanakkor, azt is számon kéri, ha valaki neki ígér valamit. Szereti a családját és bár gyermeke egyetlen és első házasságból nem született, unokahúgát a lányaként szereti és jaj annak, aki van olyan botor, hogy aprócska családjával ujjat húz. Remekül tart titkot, diszkrét és szolid.

A Názáreti fedőnéven, évtizedekig dolgozott Lyonban, Londonban, Berlinben, Damascusban és végül New Yorkban, mint a Moszad logisztikai és kapcsolattartó tisztje. Összeszedett, precíz, cryptoanalitika szempontjából közel géniusz, aki egész szolgálati ideje alatt, hazája és a Cég érdekét tartotta szem előtt. Folyékonyan beszél angolul, franciául, arabul és németül. Államtitkok ellopása, iparikémkedés, államszintű orvgyilkosság szervezése, hamis okmányok, fegyverek, mind-mind csak szeletkéje annak a tortának, amely kisütésével foglalkozott. S amelyek részletei felének az ismeretéért is golyó járna. Alapos és tiszta, aki igyekezett mindig, tökéletesen elsimítani és elvarrni azokat a szálakat, amelyek hozzá vezethettek volna. Ő maga ritkán ölt, de sohasem riadt vissza, hogy az érdekek védelmében, életet oltson ki.

Uncle Lazare néven, New York éjszakai és alvilági életében ismerik. A Blue Kittens Night Club női dolgozói körében, pozitív hírnévnek örvend. A prostitúciót hírből sem ismerik, ha pedig kibékülnek a dress code-dal, koreográfus, kondi bérlet és korrekt munkaszerződés a jutalmuk. A jó módú nagybácsi, azonban szigorúan jár el azokkal szemben, akik tartoznak neki és nem akarnak időben fizetni. Halkan suttogott szóbeszéd, hogy Uncle Lazare türelmes, de nem hülye uzsorás. Amiképpen a származására tett rosszízű megjegyzés is, miszerint: titokban mangalica telepet tart; a veszélyességére utal.    
 

Most komolyan azt szeretnéd, hogy beszámoljak az életem meghatározó pillanatairól? Valószínűleg már az elején agyon kellene, hogy lőjjelek, mert olyan akcióknak, összeesküvéseknek, olyan eseményeknek voltam a tanúja, amelyeknek a fele, még legrosszabb rémálmaidban sem szerepelnek. Na jó, dióhéjban, leegyszerűsítve és komolyabb részleteket elhallgatva, talán mesélhetek neked a múltamról. Olyan eseményekről, amelyek bár meghatározó pillanatai az életemnek, de nem kerül az életedbe, hogy tudsz róla. Nem vagyok olyan rossz ember. Ezt mindenféleképpen le kell, hogy szögezzem, hogy megértsd, attól még, hogy tettem bizonyos dolgokat, amelyek egyes emberek szemében borzalmasak, mások szemében szörnyűek, nem jelenti azt, hogy én, velejéig rossz vagy gonosz lennék.

Az élet nem fehér és nem is fekete, de szürkének sem lehet nevezni. Különösen akkor nem határozható meg, ha valaki, olyan időben születik egy olyan országban, ami éppen csak felkerült a térképre és a szomszédai nem kimondottan barátilag tekintenek a lakóira. Izraelben az élet nem fenékig tejfel és bármennyire is voltak középosztálybeliek a szüleim, az nem jelenti azt, hogy tökéletes és hibátlan gyermekkorom volt. A nővérem, tulajdonképpen sokkal többet volt otthon velem, mint a szüleim. Mondhatni pótolta a szüleinket, akik rengeteget dolgoztak. Viszont, utólag belegondolva, ez tulajdonképpen, pozitív végkifejlettel csengett le. Abból a szempontból is, hogy nem kallódtam el, elvégre a szülői felügyelet nem hiányzott, csak egy kicsit alternatívba ment át. A tanulás rovására sem ment a dolog, szerettem a matekot, szerettem kombinálni. Ez később, a kötelező sorkatonai szolglat alatt, jól jött. Ugyanis, amiatt szerveztek be a Moszad köreibe, mert kiderült, van érzékem a kriptoanalitikához. De nem ez volt a leglényegesebb következménye annak, hogy a nővéremmel szoros, működő testvéri köteléket ápoltunk...

A katonai szolgálat végén és a moszados időszakom elején történt, hogy valami homoktúró, barom, úgy döntött, hogy felrobbant egy pokolgépet egy utcán.. Mert miért ne és micsoda politikai célokat lehet elérni vele, ha merényletet hajt végre. Nem volt, olyan moszados akció megszervezése, legyen szó orvgyilkosságról, fegyver csempészetről, valami vén háborús bűnös náci elrablásáról és bíróság elé állításáról vagy bármi másról, aminek a szervezésében benne voltam, ami úgy megviselt volna, mint az, amikor a korábban említett kecskehágó, seggparaszt felrobbantotta a nővéremet és a férjét, majdnem velem együtt. Úgy volt, hogy Shayana unokahúgom születésnapjára tartottam. Rohadt nagy mázli, hogy messzebb parkoltam le a házuktól és a nővéremék kocsijától, mert az én érkezésem is a meglepetés tárgya lett volna. Aztán én lepődtem meg. Nem pusztán az a tény, hogy egy robbanás árvávátette az unokahúgomat és az unokaöcsémet, de az is, hogy én megúsztam karcolásokal, zúzódásokkal. A távolság volt, ami közrejátszott az életbenmaradásomban. De ez az esemény, még mindig nem a pozitív kimenetele annak, hogy jó viszonyt ápoltam a nővéremmel.

A pozitív kimenetele az volt, hogy bár a feleségemmel, saját gyereket terveztünk, zokszó nélkül fogadtuk örökbe, a növérem után maradt árvákat. Az hiányzott volna, hogy egy efféle megrázkódtatás után, még valami lepukkant, isten háta mögötti árvaházba kerüljenek. Milyen ember lettem volna, ha hagytam volna efféle csorbát esni a család becsületén? Ugye, hogy pocsék?  Persze ez a család sem lehetett tökéletes és nem azért, mert felségemmel Rebekával, végül soha nem született közös gyermekünk, hanem, mert ekkor már, a Moszad kötelékében szolgáltam és a vágyottnál, jóval kevesebbett lehettem otthon. De egy dolog biztos, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy "gyermekeim", mégha nem is az én ágyékom gyümölcsei voltak, ne szenvedjenek hiányt, semmiben.

Nagyon sajnálom, de Moszados rém és hőstetteimről nem számolhatok be. Ezért titkosszolgálat, ugye, mert titokban működik. Könyveket írhatnék a Cégnél végzett ügyeimről, de tartok tőle, az életembe kerülne, ha efféle dolgokat közzé tennék. Legyen elég annyi, hogy az utolsó, általam szervezett és logisztikailag bonyolított ügyem, New Yorkban volt. Uszkve 15 évvel napjaink előtt, tettem le a lantot. Ekkorra már a gyerekek kirepültek a fészekből és élték a maguk módján, a saját életüket. Szeretett Rebekám is elhunyt. Rohadt egy dolog a méhenkívüli terhesség.

Miután a gyerekek, saját lábra tudtak állni, a félre tett és spórolt pénzemből, zálogházat nyitottam. Bakker, a fene se gondolta volna, hogy az utolsó álcám lesz végül az, amivel keresni fogom a kenyeremet az Államokban. Részben. Mert Moszados múltamnak köszönhetően igazán jól ment az üzlet. Logisztika, szervezés, kivitelezés. A pénz forgott és jól forgott. Nem tagadom, hogy időnként kölcsön is adtam, olyanoknak, akik megszorultak. Jól működött a kintlévőség kezelés is. Úgy ötven felé kezdtem elunni, hogy magam rohangáljak azon ügyfelek után, akikkel némi probléma akadt. Hát alkalmazni kezdtem pár srácot, akik nem csak, hogy az izmaim lettek, de némi IQ is szorult abba a kőkemény koponyájukba és nem csak baltával lehet a fejükbe juttatni, pár értelmes gondolatot. Jelentősen könyebbé vált, a kölcsönadott pénzem, mondjuk úgy, időbeni visszaszerzése, az engem illető kamatokkal együtt. Egy évvel ezelőtt, sikerült, meglehetősen jó áron, hozzá jutnom egy alkalmas ingatlanhoz, hogy Night Clubbot építtessek. Több lábon kell állni s egyáltalán nem baj, ha az én koromban, már tisztességes üzleteken keresztül szerzi az ember a pénze java részét. A Blue Kittens jól sikerült, ügyes befektetés volt. Nem, a nálam dolgozó lányok nem prostik. Olyannyira nem, hogy egyszer valami balekot kivágtunk a club elé. Részeg volt, megcsúszott miután kitessékeltük és eltörte a kezét. Hívtunk neki taxit, hogy bemehessen a kórházba. Hálás volt... hogy, csak a keze tört el. Nem kellet többször megismételni a nevelő célzatú megmozdulást. Idővel megértették, hogy a Blue Kittens nem kupleráj.

Amerika tényleg a lehetőségek hazája! Ki tudja, még az is lehet, hogy megcélzom a Polgrmesteri széket! Ez már, csak a jövő zenéje.

         

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az első dolog, ami eszembe jutott a lapodat olvasva, hogy én biztosan nem húznék veled ujjat, jaj annak, aki az ellenségeddé válik
Nem mindennapi élet a tiéd az már biztos. El tudom képzelni, hogy egyetlen percet sem unatkoztál életed során. A mogorva, precíz, katonás rendszerben élő férfi mélyen legbelül egy szerető apa, aki mindent megtett azért, hogy a szerencsétlenül járt árvákat sajátjaként nevelje fel. Ha engem kérdezel, ez a gesztus legalább annyira férfias, mint fegyverrel a kezedben katonaként rohanni a végzetedbe.
A család számodra szent és sérthetetlen és az, aki megpróbálja felbontani ezt az egységet nagyon megütheti a bokáját azt hiszem. Bár mostmár sokkal visszafogottabb életet élsz, mint fiatalabb korodban, azért nem kétlem, hogy a napi izgalmak száma így is szépen felkerekíthető.
Végül, de nem utolsó sorban, engedd meg, hogy megdícsérjem a PB választásod, én még személy szerint sehol nem láttam Vinniet, pedig sok benne a potenciál.
Rangot és színt admin fog addig, de addig is foglalózz és nyomás a népes családod után.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!