English Breakfast:
Ahogyan a napindító teám úgy magam vallom én is, hogy az alapokra kell hangsúlyt fektetni és csak utána tudunk építkezni. Borzalmasan fontosnak tartom a gyökereimet, hiszen a családunk történelme több mint háromszáz évre nyúlik vissza. A név kötelez és bármennyire is nyitott vagyok a világ változásaira a szívem mélyén örökre angol maradok. A testes íz és erős aroma alkotják azt az egyveleget melytől igazán erős lesz ez a tea. A koffein a löket és a tej adja a hagyományos keretet a fogyasztásához. Kevesen tudják azonban azt is, hogy ez egy blend és három egyéb indiai fajtából keveredett össze, majd lett egy tiszta és megismételhetetlen trend. A sötét színe sokakat megzavar, de néha a látszat csak a felszín kapargatását hivatott jelképezni. Hasonlóan épül fel a jellemem is. A társadalmi réteg melynek a részese vagyok ezen elvek alapján jött létre. Ha megkérdezzük, hogy vagy a válaszra már nem igazán vagyunk kíváncsiak. A zárkózottság páncél és az tesz erőssé, hogy nem adod ki magadat. Az érzelmesség gyengeség és egy angol soha nem beszél arról, ami belül zajlik. A merevség mások szemében gorombaságnak tűnhet, de ez a hűvös magatartás csak a sok évszázados tradíciót viszi tovább.

Fehér tea:
A tea fajták – teatípusok közül, a fehér az amely a legkevésbé feldolgozott. A lágy ízéről, aromájáról és frissítő tulajdonságáról ismert fehér tea Fucsien tartomány különlegessége. A délelőtt folyamán fogyasztandó mennyiség általában két-három csésze szokott lenni. Távol keleti utazásaim során ismerkedtem meg ezzel a fajtával. Sok mindenre ráeszmél az ember, ha elkezdi felfedezni a saját és környezete határait is. Az egyetem után lehetőségem nyílt arra, hogy kicsit kimozduljak a szigetországból és megismerjek egy másik kultúrát is. Mondani szokás, hogy az ember úgy formálódik, ha sok mindent lát. Más perspektívából láttam a személyemet. A gyökerek mélyre nyúltak és a jellemem alapjai szilárdan álltak, de látva, hogy ez nem visz előre, megtanultam kezelni a változást, mint egy jó befolyásoló tényt az életemben. Az állandóság jó, de azzal nem fejlődik a személyiségünk. A világ másik felén sikerült elsajátítanom a belső feszültségem levezetését. Nem minden a sport, ha mentálisan nem tudsz elengedni, görcsösen ragaszkodsz az elveidhez. Az olyan hétköznapi tulajdonságok, mint a kedvesség, figyelmesség, türelem, tisztelet csak fogalmak voltak, de itt megértettem, hogy mit jelent az egyszerűség és az apró örömök az életben. Lelassultam és szinkronba hoztam a belső fejlődésemet a külvilággal. Kitűztem a céljaimat és már nemcsak a nemzeti mivoltom számított, hanem az is, hogy milyen ember lettem. A kudarcokból lehet tanulni és nem vétek elismerni, ha hibázunk.

Zöld tea:
A zöld tea manapság népszerűnek számít és sokan fogyasztják az erősebb kávé helyett, mint egy alternatíva. A fokozott éberség érzetét biztosítja, de nem olyan drasztikusan, mint a fekete vagy a magasabb koffeintartalmú italok. Esténként szeretem ezzel zárni a napomat és úgy érezni, hogy az én kezemben van az irányítás. Dolgozhatok még vagy akár aludhatok is egy jót. Elégedettséggel tölt el és a magabiztosságot egy természetes nyugodtsággal balanszolja ki. A tökéletességet már nem hajszolom, inkább összegzem a napi feladataimat és elraktározom belőle, ami hasznos volt, és elengedem, ami már nem szolgál engem. Hódolhatok a semmittevésnek, felkészülhetek a másnapra. A spontaneitás nem jellemez, de néha el kell fogadnom, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan én akarom. A lényeg, hogy hasznosnak véljem a tevékenységemet, mert a hasztalan órákkal töltött idő csak pazarlás.

A nagyapám temetésén nem értettem az apám viselkedését, a szeme között megnyúló barázdát, a szeme alatt sötétlő és az évekkel egyre vészjóslóbb karikákat és a nagy semmibe szóló sóhajokat. Még fiatal suhanc voltam, de éreztem a beálló változást. Egyik percről a másikra komoly lett és távolságtartó mondván most már nemcsak az édesapám lesz, hanem a család vezetője is. Addig még néha előfordult, hogy egy asztalnál ettünk és megkérdezte a hogylétemet, de utána már nem sokat láttam, csak néha ünnepnapokon vagy az irodában. Anya azzal magyarázta a távollétét, hogy sok teher szakadt a nyakába, amit meg kell tudnia oldani, mert ezzel jár a Dashwood név. Kicsit irtóztam ettől a kifejezéstől, mert igaz kívülről ismertem a családunk történelmét, a felmenők nagy csatáit, de valahogyan egyik sem tűnt boldognak a képeken. Az apámat elhagyta az életkedv és csakis a munkájának meg az elvárásoknak élt. Sejtésem volt arról, hogy mekkora nyomásnak van kitéve, de csak akkor döbbentem rá, hogy mekkora a baj, amikor hazatértem a távol keleti utazásaimról és azzal szembesültem, hogy a mindig erős és független férfi árnyéka önmagának. Szívrohamot kapott és annyira károsodott a szíve, hogy még egy műtéttel sem tudták helyrehozni a károkat. Felnéztem rá és legyőzhetetlennek tartottam, de akkor jöttem rá, hogy mindenki életében eljön a vég. Az ágyánál ültem órákon át hátha magához tér és mond valami értelmeset is, de percről percre sorvadt el és három nappal később feladta a küzdelmet. Álmában érte a halál, anya azt mondta, hogy ennél többet nem is kérhetett volna az égiektől. Más szemmel néztem a történetre, mert én egyáltalán nem így fogom megőrizni az emlékeimben, ahogyan ő említette a rokonságnak és a barátoknak. Fuldoklott és félrebeszélt, már nem is igazán volt jelen abban a pár napban. Elhangzott a nevem többször is, meg a húgomé, de anyámat nem vette a szájára. Megpróbáltam felrázni, de csak egy zavaros pillantást kaptam válaszul. A támasztom hirtelen eltűnt és ott álltam egy temetés szervezésének a kapujában. Az anyám összeroppant, de úrinő módjára viselkedett társaságban, senki nem sejtette, hogy éjszakánként nyugtatókkal és alkohollal üti ki magát. A húgomat kivettük a lányneveldéből és magántanárokat fogadtam mellé. A közelemben akartam tudni a fontosabb családtagokat a veszteség időszakában. Ella lett a napfényem és a remény is, hogy nem veszett el az életkedv a házból. Anya zárt ajtók mögött gyászolt, de nekünk nem volt ekkora kiváltságunk. Fogadnunk kellett a távoli rokonokat, intézkedni kellett apa végrendelete miatt. Emlékszem egyik este, amikor a dolgozószobájában ültem és az egyik bontatlan whiskey-s üvegével szemeztem, akkor értettem meg az évekkel ezelőtti kijelentését. A nyomás fiúról fiúra száll, és már nem volt menekülésem a rám váró feladatok elől. Gondolkodás nélkül bontottam meg a nyolcvan éves borostyánszínű nedűt és töltöttem magamnak egy pohárral. Mennyei érzés volt, ahogyan lefolyt a torkomon és enyhítette a bennem tomboló tüzet. A fájdalommal meg tudtam küzdeni, de még nem álltam készen arra, hogy beáldozzam magamat a Dashwood oltáron. A rokonaim képeivel néztem farkasszemet és azon imádkoztam, hogyha rólam készül majd a festmény…ne ilyen savanyú képet vágjak. Az apám büszkén meredt előre, de már korántsem az a férfi volt, aki a nagyapám temetése előtt. Tudtam, hogy mi vár rám, de éreztem azt is, hogy másképpen akarom csinálni.


A dolgozószoba nem sokban változott meg mióta apa meghalt, csak néhány dolgot cseréltem ki, ami az én ízlésemnek kedvezett. A ház hivatalosan is az én nevemre szállt. Anya megint férjhez ment, nem is tudom, hogy megvolt-e az egy év az apám halála után. A gyász időszak alatt már udvaroltak neki és az egyik ellenségünk bizonyult a nyertesnek. Jonathan Bringley nyájas volt az anyámmal szemben, nem volt rest még nyaralni is elvinni nem kis felháborodást keltve a társaságban, és aztán győzedelmeskedett, mert beházasodott a családba. Szerencsére apám résen volt a halála előtt, mert mindent rám íratott és csak annyi kikötést tett a kedves hitvesével szemben, hogy tisztességes anyagi javakkal támogassam őt a haláláig. Ergo az anyám segge így is védve volt, de neki kellett a státusz…mert milyen nő az, aki özvegy marad. Hamar túllépett rajta és el is költözött a rezidenciáról, majdnem a húgommal együtt. A családfő én voltam, így éltem is az előjogaimmal. Ella jobban érezte magát a gyámságom alatt és nem engedtem volna át az anyám markára, aki csak abban látta az értékét, hogy nő. A hagyományok nem vesztek ki a családból…még mindig az előnyös házasságok időszakát éltük és szent küldetésének érezte, hogy kiházasítsa a húgomat is. Kár, hogy én is köztük voltam, mert más elképzelésem volt ezekről a tradíciókról. Ella még csak most töltötte be a húszat és nem kívántam valami vén fószerhez hozzáadni, aki a fiatal lányokra feni a fogát. Tisztában voltam vele, hogy sokan az anyám álláspontján álltak, de merőben a szabályok ellen mentem, ha róla vagy rólam volt szó. Nem kedvezett az sem, hogy az angol társaság már így is fekete báránynak tartott, mert nem úgy vezettem az üzletet, mint az apám. A londoni szállodákban fent tartottam a klubokat is, nem szüntettem meg a teázási szokásokat, de haladni kellett a korral. A szállodaláncunk terjeszkedett és ezzel együtt nekem is többet kellett utaznom. A húgom miatt jártam haza, de akadt idő amikor sajnos hetekig még őt sem láthattam. A statisztikák alapján ismételten egy ilyen periódus következik, mert a számok nem mutatnak jól a tengerentúlon. Az amerikai földrész nem vonzott, de ott is akadtak érdekeltségeink és ha valami veszteséget mutatott sajnos a végére kellett járnom az igazgatói tanács miatt is. Senki nem fektet be olyan üzletbe, ahol nem jók a számok. A papírok felett görnyedek és megint a mostani kimutatásokat nézem, amikor a lakáj kopogtat és bejelenti az anyámat. Kissé fáradtan tekintek fel az érkezőre.
- Fiam…örülök, hogy néha rám is fordítasz időt. Beszélnünk kell. – ezt mindig úgy tudta kihangsúlyozni, mintha egy háborút kívánt volna lezárni. Hellyel kínálom és a kedvéért a papírokat is egy időre arrébb teszem.
- Miben segíthetek anya? Elfogyott a pénzed? – kérdetek rá kissé önelégülten, mert minden áldott hónapban átlépi a határokat és sokkal többet kap, mint amit apa szánt neki még annak ellenére is, hogy új férje van.
- Nagyon arrogáns vagy fiam. Kivételesen nem ezért jöttem, de jól jönne…rólad van szó. – kissé érdekesen emelkedik meg a szemöldököm a kijelentésére.
- Köszönöm jól vagyok. – nyújtózok egyet és az asztal alatt keresztezem a két lábamat.
- Suttognak a társaságban. Már benne vagy a korban…te is tudod, hogy feleséget kell találnod. – kezd bele a szokásos szónoklatba és már el is hessegetném, de elém tol egy mappát.
- Itt vannak az általam kiválasztott jelöltek. Mindegyik megfelelő számodra rangban. Josephine pedig még annál is tökéletesebb lenne. – válaszra se méltatnám, de ismerem már annyira, hogy nem végzett.
- Tudod jól, hogyha nem lesz örökösöd, akkor rám száll vissza az apád hagyatéka és azzal együtt Jonathan kap meg mindent. Az idő ketyeg Edward. – utálom, ha így szólítanak, de vele nem szállok vitába.
- Majd átnézem, de a hétvégén New Yorkba utazok, addig szeretném, ha te vigyáznál Ellára. – még nekem is fáj kimondani ezt.
- Örömmel…úgyis lesz pár rendezvény, ahol bemutathatom. Neki se ártana… - itt fojtom belé a szót.
- Ő még nem alkalmas a házasságra…megbeszéltük. Ne is próbálkozz, mert többet nem fogod látni. – fenyegetően pillantok rá.
- Ahogy gondolod, de idővel belátod, hogy ő sem maradhat parlagon. Viszlát és jó utat fiam. – anya azzal a lendülettel feláll én meg ott maradok a feleségjelöltek mappájával. Helyette a titkárnőmmel egy hamarabbi gépre foglalok helyet…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az emberek többsége szerintem sokáig nem észleli, hogy pontosan milyen is igazán felnőttnek lenni és olyan dolgokért felelősnek lenni, amelyek túlmutatnak a csekkbefizetésen és azon, hogy van-e bármi a hűtőben. Az olyan munkakörökben, mint amilyen rád és a családod férfi tagjaira száll már generációk óta, bizony mások megélhetése is a Te kezedben van, kezdve azzal, hogy milyen cég végzi a beszállítást, egészen odáig, hogy a gazdasági helyzet vajon mit enged meg, hogy vehetsz-e még fel embereket, vagy épp el kell bocsátanod őket. A történetedből számomra az derült ki, hogy túl korán kellett átvenned olyan feladatokat, amelyek bár vártak rád, de Te mégsem voltál eléggé felkészülve rájuk. Vagy épp ellenkezőleg. Mivel más utat szerettél volna követni, mint az elődeid, mindegy mikor történt volna a tragédia édesapáddal, rád ugyanazok a feladatok és valószínűleg ugyanazok a pletykák, vélemények és kritikák vártak volna. Helyette ott van édesanyád, aki már önmagában elég téma lehet azoknak, akik a Dashwood családon akarnak csámcsogni. Tetszett, hogy annyira meg akarod védeni a húgodat és hogy nem engedsz annak a fajta nyomásnak, ami a házassággal jár egy tehetős angol famíliában.
Tetszett, ahogyan a jellemedbe három tea jellegzetességeit és tulajdonságait is belefűzted, és őszintén szólva korábban nem is gondoltam, hogy teákkal is lehet jellemezni embereket. Pedig ugyanolyan tulajdonság ez, mintha a kedvenc színedet árultad volna el, vagy azt, hogy melyik a kedvenc ételed. Pörgős volt, informatív, olyan dolgokat tudtam meg, amelyeket javarészt mindenki tudni akarna. Csak egy dolog nem derült ki, mégpedig hogy pontosan miért is van szükséged másik névre. Álca lenne, vagy valami más van mögötte? A játéktéren azt hiszem minden kiderül majd.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!