Gunshots - with Esther

“I didn’t want to go through all the shit anymore- the feeling of being so fucking in love every single day that it hurt like a gunshot in your gut. I didn't want to...” – Tiffanie DeBartolo

Sokan azt gondolnák, hogy ötven éves korára már nagyon tapasztalt és sokat látó férfi lett Qadir, azonban sorra jönnek azok a szituációk és érzelmek, amikre elsőre nem tudja, hogyan reagáljon. Nem igazán mutatja ki, mert nem engedi, hogy az üzleti helyzetükre hatással legyen a magánélete, de ezúttal teljesen meglepődött Garridon és részben a lányán is. Leginkább fél. Hiába hiszi, hogy Garrido nem fogja bántani Lunát, nem teheti, mert azzal Qadirral kerülne összetűzésbe, attól még tart a férfi heves reakciójától arra az esetre, ha netán kiderülne, hogy Luna egész csak játszik vele.
Az egész egy katyvasz, egy kiismerhetetlen szélvihar, amit sajnos nem ő irányít, hacsak nem fog az asztalra csapni és Garridot is eltíltja a lányától, Lunanak pedig megmondani, hogy miféle kapcsolat van kettejük között, ezzel lebuktatva több mint húsz évig gondosan rejtegetett titkát. De nem teheti meg, utóbbi még nem, vagy legalábbis nem tudja, hogyan. Mégis elég hihetetlennek tűnik, ha pont a lánya által körbeszaglászott veszélyes üzletember kijelentené, hogy ő Luna apja. Egy béna trükknek hangzana csupán, semmi másnak.
Tisztában van Luna szándékaival, ahogyan le is nyűgözte a lánya talpraesettsége, amivel ügyesen megtalálta Garridot. Nem hisz a véletlenekben, valahogy sejti, hogy megtalálta az összefonódó szálakat a két veszélyes ember között és azt is sejti, hogy Luna a kockázatokat is tudja. Mindemellett viszont aggasztja Qadirt az a furcsa kíváncsiság, amit Garrido szemeiben látott. Az utolsó lány lenne Luna, akit valaha is Garrido ágyában akarna tudni, de ez a hajó már elment és szerencsére nem futott zátonyra, de ez nem azt jelenti, hogy nem lesz később sem gond. És akkor a megoldás erre a feszült helyzetre: nem tudja.
Egyszerűen nem tudja, tanácstalannak és tehetetlennek érzi magát hosszú idő óta először ennyire drasztikus mértékben. Talán csak a Los Angeles-i melóhoz hasonlítható jelenlegi érzése, de LA-ben majdnem otthagyta a fejét. Most nem magát érzi veszélyben, hanem a lányát. De ha a lányával történik valami azt ő sem fogja tudni elfogadni.
- Szép lövés! - szólal meg mellőle egy dörmögő, nyugodt hang, a társa az, Pablo Rafael Vasquez Bernal, de aligha mond ez a név sokaknak valamit. A Csótány jobban azonosítja a Qadir jobb kezének gondolt férfit, aki Los Angelesben még Qadir főnöke volt, itt pedig már fordítva állnak, amibe sosem nyugodott bele végleg Pablo, de elfogadta, hogy feltehetőleg, ha lázadni akarna, esélye se lenne újra nagyobb befolyást szereznie magának, se itt New Yorkban, se Kolumbiában.
Qadir annyira belefeledkezett a bonyodalmaiba, hogy nem igazán figyelte, mikor hagyta abba Csótány a saját lövéssorozatát és mióta szegezte figyelmét Qadirra. Ugyanez igaz az általa ellőtt találatokra is, most realizálja csupán, hogy melyik lövése hova ment pontosan. Meg kell hagyni, annak ellenére, hogy roppant módon fáj a keze és még csak fejben sem volt pályán az elmúlt öt percben, egész jó találatai lettek.
- Végeztél? - kérdezi miután szemügyre vette Csótány túlságosan könnyűnek tűnő fegyverét.
- Talán. - Ezt a választ nem tudja hova tenni, de annyira nem is érdekli, hogy mi jár a másik fejében.
Közel egy éve kis híját beszakadt Csótány dobhártyája egy füle mellett eldurrantott lövés kíséretében, azóta pedig észrevehetően kevesebb időt tölt efféle hangos tevékenységekkel. Valószínűleg most is csak azért jött el Qadirral, hogy meg személyes körülmények között tudjanak megbeszélni egy kényes ügyet, amit meg is tettek már érkezéskor, így minden más további másodperc mondhatni csak gesztus.
Qadir újra a távoli körökre fókuszál, próbálja kitisztítani elméjét, de ezúttal elég nehéznek érzi gondolatait. Csótány lenne az utolsó, akinek beszélne Lunáról annak ellenére, hogy egyik legfőbb bizalmasa, de ha úgy tetszik, a bizalomnak is van mértéke. Azon a mércén pedig Csótány nem éppen előkelő helyen van.

A szakállas rockos beütésű recepciós szokatlan látványa érdekes érzést sugallhat a betérőknek, de rendszerint nem ő szokta megválogatni a fizető szórakozni vágyókat. Telefont a füléhez veszi és nem hallgatóan elejt néhány szót, majd bólintva teszi le a telefont. Fejével az ajtó felé bök, ami ebben a pillanatban nyílik is. Csótány a maga komor tekintetével csak egy fél pillantást vet Estherre, miközben sietősen az autója felé veszi az irányt.

Még három tölténye van, amikor a három pályával odébb játszó férfi leteszi a telefont és főnöke mellé lép, hogy átadja az információkat, ebben az esetben csupán azt, hogy Esther megérkezett. Még épp találatot ér a maradék három golyó, mikor megpillantja a folyosón a nőt, kivel még előző személyes estélyükkor beszélték meg ezt a találkozót. Habár azóta nem beszéltek erről, sőt, ami azt illeti, utóbbi napokban nem is nagyon tartózkodott a cég épületében Qadir, sejtette, hogy Esther el fog jönni és nem felejtette el ezt az alkalmat.
- Szia! - üdvözli a nőt ezúttal egy kényelmes sötétbarna szaténkabátban. - Itt ki lehet adni a dühöt, bár van egy olyan érzésem, te máshogy tekintesz az efféle szórakozásokra - halvány mosoly kerül arcára, amiért azt meri feltételezni, hogy Esther esetében nem Mary feje lesz a céltáblán, hanem a katonai emlékeit fogja újraélni. De lehet, téved, ez esetben Esther úgyis megcáfolja majd.

Gunshots - with Esther

“I didn’t want to go through all the shit anymore- the feeling of being so fucking in love every single day that it hurt like a gunshot in your gut. I didn't want to...” – Tiffanie DeBartolo

Csótány szinte ráérez a távozás megfelelő időpontjára, így Qadir mindössze néhány percig marad teljesen egyedül a gondolataival. Már kezdi újra beletemetni magát a gondok tömkelegébe és lövi el egyszerre az összes lőszerét mérgesen, mikor Esther érkezésének hírével szembesül. Tudja, hogy ki kell tisztítania a fejét, ezért kifejezetten örül, hogy Esther eljött, ahogy megbeszélték.
- Igen - vallja be bátran, hogy bizony furának fogja nézni, mert nőtől ilyet még nem hallott, igaz, férfitól sem sokszor, mindazonáltal ő maga is érzi a testén, hogy jó feszültséglevezető belelőni rengeteg lövedéket egy papírlapba. - De a fura nem negatív jelző nekem - teszi hozzá és kezd egy lágyabb mosoly is megjelenni arcán. Most sokkal kényelmesebb viseletben vannak, nincs se öltöny, se iroda, még ágy sem, úgyhogy ez most kifejezetten különleges terep kettejük ismeretségében.
- Frontérzékenység? Vagy valami más? - Esetleg betegség. Nincs semmi hátsószándéka ezzel a kérdéssel, pusztán érdeklődik az egészségügyi állapota felől. Bár nem kerülte Esthert, olyan sokszor nem keresztezték egymást a folyosón ahhoz, hogy le tudja követni a napjait. Ennek ellenére hazugság lenne, ha letagadná, hogy az előző estéjük után ugyanolyan szemekkel tudott újra ránézni az üvegfalakon keresztül, mikor látta elhaladni az új kávégép felé.
- Persze, szerintem bárhol lerakhatod. Ellopni úgysem fogják. - Rossz, sőt, egyre rosszabb a közbiztonság, de itt nem fog lába kelni a kabátnak az biztos. Közben újratölt, így elbogarászik kezeivel egy kis ideig, de rutinos már annyira, hogy közben Esther ne kerülje el a figyelmét.
- Igen, ma nem tudtam bent lenni, történt pár nem várt esemény, ahol jelen kellett lennem, de mostanra minden rendben - feleli kissé gondterhelten, nem fogja elhitetni, hogy nyugodt, azt sem, hogy a „minden rendben” az nem csak annyit jelent, hogy „ne is beszéljünk róla”, viszont a valóságot nem oszthatja meg vele. Senkivel sem oszthatja meg többé. Qadir egyenesen retteg a tudattól, hogy Garrido szájára vette a lánya nevét és immáron tudja, hogy mit művelt vele. Azóta sem tudja ezt feldolgozni, hiába lőtt el már tucatnyi lőszert az ember képzeletbeli koponyájába. Semmi sincs rendben, de ezt hogy is mondhatná el. Nem mondhatja el. Újra becélozza a céltáblát, de mielőtt lőne, újra Estherre néz.
- Nem fog több bicsaklás lenni a cég számláján, ha erre gondolsz - süti el az öniróniás poént, hogy oldja a feszültséget, majd ellövi az egyik töltényt. - Most nem csináltam semmi meggondolatlant – mosolyodik el. Nem mintha Diane kifizetése meggondolatlanság lenne, de ha úgy vesszük, hogy a három srác börtönbe kerülése az több meggondolatlan lépés eredménye, ami miatt többet kellett ügyvédre költenie, akkor már annál inkább. A pénz nagyon is aggasztja, délutánig ez volt a legnagyobb baja, aztán beszélt Garridoval. Azóta nem teljesen önmaga. Legszívesebben részeg lenne, de nem teheti meg ilyen korán.