Elizabeth jelleme leginkább a Pagemaster című mesére hasonlít, legalább is annak három féle könyv szereplőjére, akik a főszereplő fiút kalandjai során végig kísérik a történetben.

Kaland
Elizabeth már kicsiként is igen eleven, nehezen egyhelyben ülő kislány volt. Pontosan olyan, mint egy életre való gyermek, akinek, ha azt mondták nem szabad, szinte biztos, hogy megtette, leginkább azért, mert kíváncsi volt, miért nem szabad. Ha elesett a gördeszkával, mert ügyetlen volt, hősiesen tűrte, hogy bekössék sérüléseit, és mielőtt még teljesen felépült volna, már ismét a négykerekűn száguldozott. Kitartó, elszánt a mai napig, akkor is, ha mások leakarják beszélni. Nem másoknak, magának szeret bizonyítani, ami tekintve, hogy most éppen hol tart, csak megerősíti őt. Imádja a krimibe illő eseményeket és a megfejteni való dolgokat, ezért sem bírta sokáig, hogy csupán helyszínelőként állja meg helyét, így alkalom adtán igyekszik ideiglenes engedéllyel, nyomozóként is részt venni. De kalandorként, épp úgy aktív résztvevője a cosplayekről híres conoknak is.

Mese
Hisz az unikornisokban és ennek ellenkezőjéről senki sem győzheti meg. Mai napig vannak mese könyvei, amiket alkalomadtán fel is csap, hogy újra olvasson. Munkájában igyekszik a maximumot nyújtani, de viselkedésében ugyanolyan játékos és nyitott, amit vannak, akik kicsit túlzónak éreznek. Előszeretettel bánik az emberekkel úgy, mintha régi barátok volnának, tapasztalatai szerint így könnyebben meg is nyílnak, ráadásul olyan kapcsolatokat szerezhet, amik hasznára válhatnak, bár csak ritkán él vele vissza, főleg a fejlődése érdekében.

Horror
Noha régebben pont ettől alakultak ki nála a jelenlegi problémái, ma már nem csak, hogy nem tart a morbid, groteszk vagy félelmetes dolgoktól, de kifejezetten izgalmasnak találja, szereti őket. Nem csoda hát, hogy feltámasztotta a legendás négyest, igaz, ő nem tervezte, hogy a kisebb csintalanságokon kívül csúnyább dolgokban is részt vegyen. Így a halott eladó után kicsit megrémült. Susie ugyanis követeli, hogy folytassák, amit elkezdtek, Lizzie azonban még soha életében nem ölt embert. Anélkül pedig a csapat nem fogja elfogadni hosszútávon.

4 éves korában költözött szüleivel bérelt lakásból egy kertvárosi házba, ami nem csak a szülőknek volt nagy lépés, de a szőke kislánynak is, aki életében nem látott még se pincét - a bicikli tároló nem számított annak - se padlást. Ám a sötét és hideg helyek, még a Scooby-Doo kedvelő kislányt is taszították, fantáziája pedig előszeretettel játszott vele, nos, mint minden kis gyerekkel. Susie is abban az évben "született meg", főleg mivel a költözés után nem sokkal Elizabeth 2 hétig a négy fal közé volt zárva egy kis őszi megfázástól. Susie jó barátnak tűnt, aki ugyanazokat a játékokat kedvelte, mint Lizzie, mindig akkor volt éhes vagy szomjas, mint ő, segített az elalvásban, sőt apa és anya nagy örömére a falfirkálásban is. Alapvetően Lizzie sem volt rossz gyerek, csak egyke és eleven, így mikor a bébiszitter épp nem figyelt rá ő és Susie mindig Scooby-Doosat játszottak, ahol Susiet sem zavarta, hogy ő Bozont. Így kerültek fel a padlásra, ahol talált egy régi kopott, nem kifejezetten gyerekeknek való képeskönyvet, aminek főszereplője egy padláson élő, éjszakánként pedig szekrényekben bújkáló mumus volt, aki felnőtteket vett rá, hogy bántsák a rossz gyerekeiket. Lizzie okos lány volt, tudott már olvasni, ha nem is hibátlanul, de annyira még ő sem volt érett, hogy megértse, mindez csupán egy kitalált történet. Tudta, hogy a padlásra feljönni tilos volt, Susiet pedig nem okolhatta, ezért napokig hallgatott róla. Ezzel még nem is lett volna probléma, de azok a napok, főleg az esték nem csupán álmatlanul teltek, de együtt rettegtek a különös zajoktól, az ágak csapkodta ablak üvegtől és a furcsa árnyékoktól a holdfényben. Az utolsó csepp a pohárban végül egy a szekrényébe rendetlenül bepakolt cipős doboz volt, ami éjszaka meglökte a nyikorgó szekrény ajtaját és kiesett. Szegény kislány súlyos pánikrohamot kapott, és mentőt kellett hívni hozzá. Egy hétig tartották bent, s miután kiderült, hogy egy képzelt szörny miatt történt, nem is maradt bent tovább. Nem vették komolyan, hiszen 4 évesen sok olyasmit láthat egy gyerek, ami nem valódi.

6 évvel később, Susie maradt, a mumus élőhelyét pedig kipakolták a szülők és vendég szobát csináltak a tetőtérből. Idővel Lizzie is rájött, hogy Susie csak számára látszik és hogy ez mennyire furcsa lehet külső szemlélőként, így megegyeztek abban, hogy társaságban úgy tesznek... nos... mintha nem is létezne. Lizzie bár alapvetően intelligens kislány volt, korához képest nagyon is okos, ráadásul kezdte egyre jobban megkedvelni a krimiket és a tudományos ismeretterjesztőket, egy része leragadt annál a 4-5 éves kislánynál, aki azt hitte, minden, amit lát valóságos. A padlás olyan traumatikus volt a számára, hogy jó ideig fóbia gyötörte a sötét helyektől. A következő hasonló esett a pincében történt meg, mikor Susieval bújócskáztak. A barátja ugyanis fejébe vette, hogy megnehezíti Lizzie dolgát, mert mindig olyan könnyen megtalálta, így elbújt a pincében. Egy felnőtt már bizonyára annak hallatán is libabőrös lesz, hogy ha a gyermeke arról beszél, hogy a képzeletbeli barátja lement a pincébe és segítség kellene neki, hogy megtalálja. Majd hozzá teszi, hogy egyébként nem lesz olyan nehéz, csak figyelje mikor kuncog a sötétben. Na már most, Lizzie egy percig sem félt Susietól, na, de a Vézna embertől, akiről még egy pizsama partin hallott barátnőitől... Állították, hogy ez a több, mint két méteres, némán közeledő, kalapos férfi esténként az utcán járva összeszedi a kint kószáló gyerekeket, hogy aztán megegye őket. De, ha egy gyerek meglóg előle, mielőtt megjelenne az utcán, annak befészkeli magát a házának egy sötét zugába és ott várja. Na már most ki tudja, hogy Lizzie nem-e rossz gyerek. Eleven gyerekként a tanárai sem igazán szeretik, sőt, sokszor a fejéhez vágták, hogyha nem változik, a magatartása és a gondolkodás módja miatt még középiskolába sem fogják felvenni. Így hát félve, de lement a pincébe, ahol bár feloltotta a villanyt még így is félt. Kérte Susiet, hogy tapsoljon - a játék része volt, ha a kereső úgy érezte, hogy rossz helyen jár. Valaki tapsolt a pincében kettőt, de az ócska villanykörte abban a pillanatban fel is mondta a szolgálatot és kialudt. Lizzie zihálva szólítgatta Susiet, mire amaz megjelent odafent az ajtón túl nevetve, amiért Lizzie képes volt idelent keresni, amaz viszont biztos volt benne, hogy hallotta ide lejönni a lányt. Amikor tudatosult benne, hogy valaki más van idelent, rohanni kezdett az ajtó felé, s mikor éppen megragadta a kilincset, hogy kirohanjon Susiehoz, az ajtó becsapódott, ő pedig éppen csak nem bukott hátra és le a lépcsőkön. Úgy tűnt az ajtó nem nyílik, Susie pedig nem tudta kinyitni, így sikongatva kezdte csapkodni az ajtót és a szülei után kiabált, miközben maga mögött hallotta a kalapos férfi rekedtes légzését, és azt, ahogyan közeledve rálép az első nyikorgó lépcső fokra. A szülei persze egyből ott teremtek és kinyitották az ajtót, ami nem volt bezárva, még csak be sem csukódott magától. A képzelgései hatására Lizzie saját maga oltotta le a villanyt, mikor azt hitte kihunyt a fény, és ő maga rántotta be az ajtót és húzkodta, mintha be lenne zárva. A szülők is megijedtek, mikor a gyerekük olyasmikről kezdett beszélni, ami nem is létezik, és bár szólhattak volna a pszichológus nagybátynak, kellemetlennek tartották az dolgot, ráadásul úgy vélték, ez mind a lányuk barátai miatt van, mert ilyesmikkel ijesztgetik egymást. Hol korai, de erős jelei mutatkoztak a paranoid skizofréniának.

15 évesen Lizzie már tudta, hogy rendőri karriert akar, bár elsősorban a nyomozói szakmát tűzte ki célnak, végül megtetszett neki a helyszínelők munkája is. Susie továbbra is maradt, de se a mumus, se a vézna ember nem volt már. Lizzie utánuk olvasott, jó ideig még magánnyomozásba is kezdett miattuk, ám úgy vélte, ezek a történetek, nem többek egy tábortűz melletti rémmesénél, amivel a kicsiket ijesztgetik. Már nem félt a sötétben, sőt a mesék mellett kifejezetten nagy rajongója lett a horror filmeknek és krimiknek. A könyves polcán egymás mellett sorakoztak a Stephen King könyvek és a Fairy Oak rövid sorozata, ahogy mindenféle tudományos és spirituális könyv is. Nem mondhatni, hogy két lábbal állt a földön, de egy-egy lábbal határozottan mindkét oldalon. Érdeklődése szerte ágazónak bizonyult, mindig mindent érdekelte, amire pedig nem kapott választ, annak utána nézett, míg végül egy nap Killian bácsi nem számolt be egy esetéről a családi ebédnél. Elég volt egy kis kapocs, hogy Elizabethben megszülessen a gondolat, mi szerint Susie, annak a Susie Lavoie lánynak szelleme, aki tagja volt a Légió nevű gyilkos bandának és aki akkor vesztette életét, mikor menekülés közben egy fának csapódott. Négyből ketten azonnal meghaltak, egy még a kórházban, egy tagot pedig sosem találtak meg. Onnantól lényegében a csapat megszállottja lett, bár csak titokban. Susie pedig arra motiválta, hogy emlékükre alapítsa meg újból a csapatot, amire Lizzie rá is bólintott. Azonban összeszedni egy mindenre elszánt, gyilkos csapatot nem volt olyan egyszerű.

20 évesen már az akadémia padját koptatva, javában kettős életet próbált élni, bár mindezt a külvilág nem is sejthette, hiszen a lány első látásra is azt sugallta, hogy az élet szép, az unikornisok aranyosak és ha Doktor Szösziből ügyvéd lett, miért ne lehetne Pinky Pieból helyszínelő. Bár viselkedése hagyott némi kívánni valót maga után, tanulmányai kitűnőek lettek. Hamarosan pedig rá is bukkant egy lányra az akadémián, aki szintén nagy rajongást mutatott a krimik iránt, és kiderült, hogy lelkes látogatója a darkwebnek is. Egy kis terep szemle után pedig meg is hívta a jövendőbeli Légióba, ahol akkor még csak "poénból" találtak ki olyan dolgokat, amiknek nyilvánosságra kerülésekor nem csak a suliból rúgnák ki őket, de nagy valószínűséggel terroristáknak titulálva duójuk, be is zárnák őket. Idővel a lány felszedett egy rossz fiút, aki a lány szerint alkalmas volt, hogy betöltse a korábbi csapat Joey nevű tagjának helyét. Lizzie nem volt vele túlzottan megelégedve, de mivel Susie nagyon oda volt, ezért végül már csak egy ember hiányzott a csapatból. Frank az eredeti Légió főnöke volt, az, aki igazából összeszedte a csapatot és családdá kovácsolta őket. S bár ez itt most Lizzie és Susie feladata volt, tudták, hogy szükségük lesz egy erős és határozott valakire, aki egyben tartja a csapatot, és nem fél bemocskolni a kezét. Bár Frank a balesetet is túlélte, mivel nyoma veszett, csak bízta benne, hogy méltó utódot találnak számára. Így jelent meg egy nap Lizzie maszkban a Valhalla bár előtt. Noha terve, hogy ajánlatot tegyen az új Franknek kudarca fulladt, miután egy másik fickó miatt kitört a balhé.

Jelenleg is ebben a kettős életben él, bár maga a Légió projekt számára inkább egy izgalmas kaland. Legalábbis volt, míg társai - "Frank" hiányában - "Joeyval" az élen meg nem öltek egy ártatlan eladót. Azóta picit meghúzták maguk, Lizzie pedig igyekszik bűntudatát a rendőrségen tett munkájával "jóvá" tenni, amit se profilozóként ott dolgozó nagybátyja, se annak nyomozó partnere, Horatio nem könnyíti meg dolgát. Ráadásul Susie kifejezetten rosszallja, hogy elhanyagolja a csonka csapatát, plusz, most, hogy titokban elkezdett járni egy pszhichiáterhez, észre sem veszi, de amaz is épp úgy manipulálja, mint Susie.

Tudod, egy barátom azt mondta, hogyha léteznek a földön őrangyalok, akik vigyáznak ránk, lenniük kell démonoknak is és azt hiszem... én megtaláltam az enyémet. Téged. Csak hogy már nem hatsz rám a negatív hozzáállásoddal. - felelte a felügyelőnek Susieval az oldalán, majd visszasétált a házba. Tudta jól, hogy a démonai sosem fogják feladni, csak mindig újabb álarcot vesznek fel, mindig kicsit valódibbak akarnak lenni, felnőni hozzá. De hogy is árthatnak olyasvalakinek, aki már régen féllábbal a sötét oldalon áll.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Míg a mesék a gyerekkorunkat varázsolják el, addig felnőtt fejjel a regényekben, versekben és mindenféle történetekben leljük örömünket. Vannak közöttünk alkotók és vannak olyanok is, akik csak élvezik ezeket az alkotásokat, legyen szó egy regényről, vagy bármilyen egyéb irodalmi műről. A legtöbben felnőtt fejjel azt mondják azért szeretnek olvasni, mert a valóságtól nagyon különböző világba tudja őket repíteni egy-egy történet. Azt hiszem a Te esetedben is pontosan ez a helyzet, még ha sokkal komplexebb is a Te valóságod annál, mint amit elsőre gondolna az ember. Azt hiszem nem mondok túl nagy butaságot azzal, ha úgy gondolom, hogy Te azért rekedtél a mesék között, mert valaki önző módon elvette tőled azt a gyerekkort, amit megérdemeltél volna. Talán nehéz idők lettek volna azok az évek - mint ahogyan az életed első öt éve is az volt -, de talán épp ezek a megpróbáltatások erősítenek meg annyira, hogy aztán a jég hátán is megélj. Törékeny világ az, amiben élsz, de talán ez a saját magad által kreált valóság tart össze épp annyira, hogy roppanj bele mindabba, ami történt és aminek részese voltál. Újabbnál újabb dolgok történtek veled, amelyek csak mélyebbre löktek abban a világban, amely habár egyszerre tűnik biztonságosnak, mégis hordoz magában veszélyeket - gondolok itt például a kalaposra. Kíváncsi vagyok lesz-e olyan szereplő ebben a történetben, amelyik visszaránt téged a valós világba, aki nem illik Csodaország szereplői közé, hanem nagyon is valóságos. Elvégre a Te történetedben Alice-ével ellentétben nincs még vége, folyamatosan íródik.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!