Van egy öccse és egy húga


Szereti edzéssel lekötni magát


Sose tért volna ilyen pályára, ha nem lett volna rákényszerülve


A családjáért mindent megtesz


Nem élvezi a gyilkolást


Ezért inkább az üzleti dolgokba folyik bele


Szeretett egyetemre járni


Akar magának egy husky kutyát


Neki kell majd átvenni apja halálakor a maffiát


- Megint beidéztek – dobja le a konyhapultra anya a levelet, igen lassan harmincöt leszek, de a lakcím kártyám szerint még mindig otthon lakom. A kezembe veszem a borítékot és kinyitom, semmi meglepő sincs benne. Súlyos testi sértés a vád. – Mikorra kell menned? – kérdezi és közben nekilát apám reggeliének elkészítéséhez, mint minden áldott nap.
- Holnap 11 – válaszolok anyának és előveszem a telefonomat, hogy írjak Brooknak, a húgomnak, kell egy büntetlen előéletű tanú.
- Ez már a hónapban a harmadik, hogy behívnak - aggodalmaskodik, és közben tölt nekem egy pohár narancslevet. Általánosságba véve nem szokott belefolyni az ilyen dolgokba, csak szépen ott áll apa mellett és mosolyog, mintha nem tudna semmiről. De most nem tudja palástolni az aggodalmát.
- A bíróság a zsebünkben van, egy nyomozó rám szállt, aki a csapatból kapta az információkat, de tegnap elkaptuk a besúgót. – mondom nyugodtan, mellélépek és adok egy puszit a homlokára. – Nem jövök este, ne várjatok. – minden este családi vacsora van nálunk, a szülői házban. De lassan a harminc felé közeledve már egyre több alkalmat hagyok ki. Kényelmesebb az estét a legénylakásomon tölteni a belvárosba.

A nyugati raktár büdös, tenger szagú. Itt leginkább, az alkohol és drog bizniszeket szoktuk intézni. Illegális előállítását és forgalmazását az egész állam területén. Ide szoktuk hozni a foglyokat, de ebben az esetben senkit sem kellett, hisz már háznál volt.
Belépek az egyik helységbe, kevés a fény, levegő se sok, a fal a sok esőzéstől fel van ázva, de a célnak megfelel, a szoba közepén ül egy székhez kötözve Jack, az egyik emberünk. A szájába egy roncs van tömve a szeme letakarva, de még így is látszik, hogy az arca péppé van verve. Mint egy paletta, kék, zöld, lila, vörös, sárga… Meg persze a jó sok rászáradt vér.
- Mióta van megkötözve? – nézek a mellettem álló Billre, egy kigyúrt izomagy, az ő feladata a drogcsempészet felügyelése. Ő apám egyik legrégebbi embere, neki volt a beosztottja az informátor, Jack.
- Több mint 12 órája – válaszolja, én meg csak bólintok egyet. Tökéletes időzítés. Fogok egy széket és vele szembe leteszem és lovaglópózba ráülök. Ez a hely nem az én terepem, nem szokásom bemocskolni a kezem, én inkább a család üzleti ágát képviselem. Naphosszat öltönyben ülök az irodámban és tárgyalok, hisz a befolyt pénzt tisztára kell mosni. De úgy éreztem ez az ügy engem érint, nekem kell befejeznem.
Leveszem az előttem ülő srác szeméről a kendőt és a szájából is kiszedem a rongyot. Rögtön nekikezd beszélni.
-Rob! Rob! Könyörgök haver bízz bennem! Én nem csináltam semmit, ez egy félre értés, é-én m-mindig is hűséges vol-tam – össze vissza dadog közben rázza a fejét, az arcán már alig van olyan bőrfelület ami nem fekete vagy lila színben pompázik. Tudom nagyon jól, hogy hazudik, régóta keressük már a besúgót, minden bizonyítékunk megvan: a telefonbeszélgetések, üzenetváltások és képek a személyes találkáikról.
- Én hallgatlak. – mondom nyugodtan, hisz végül is ráérünk. Mindent meg akarok tudni, hisz ha képes volt a rendőröknek besúgni lehet másnak is adott el információkat. Egy kissé fellélegez, de nem igazán mond érdemben használható információt, csak próbálja menteni magát, mindenféle hazugsággal.
- Akkor most hallgasd meg az én oldalam – szakítom félbe már olyan három perc után. – van egy srác, egy bandában dolgozik, elég jó summát kap melónként, de ez neki nem elég – Miközben beszélek, előveszem a fegyverem és megtöltöm. – ezért besétál a rendőrségben és tanúvédelmi program, vagy tudja tököm mi keretében egy bizonyos összegért bizonyos időközönként információt ad le plusz pénzért – a fegyvert kibiztosítom és a fejéhez tartom- így volt vagy nem így volt? Ha hazudsz, lelőlek mint egy kutyát jobb ha tudod. – A szemét lesüti, végre befogja és nem rimánkodik tovább, csak annyit mond:
- Így volt. – arra számít, hogy lelövöm, de nem teszem meg. Biztosítom a fegyverem, még nem lesz rá szükségem és elteszem a farzsebembe.
- Kinek adtál még el információkat, neveket kérek most! – nem emelem fel a hangom, de a hangszínem megkeményedik. A kék szemeit az enyémbe fúrja, könyörgően vizslatja a tekintetem. Próbál rájönni, hogy meg merném-e tenni. Megtudnám-e ölni őt? Több mint öt éve dolgozik nekünk, ő volt szinte a jobb kezem, a legbizalmasabb haverom. Együtt jártunk inni és bulizni mióta csak az eszemet tudom.
- Rob, kérlek– A hangján hallatszik, hogy még egy levegő vétel is komoly fájdalmakat okoz neki. Felállok és eloldozom a fiút. Fiatal, idén töltötte a 21-et, de így még fiatalabbnak tűnik. Felhúzom a székből, hogy szemmagasságba kerüljünk. Gyenge és erőtlen, alig áll a lábán.
- Kérdeztem valamit. – Sugárzik a düh a szememből. 5 ember, ennyit veszítettünk, 5 emberemet csukta le a rendőrség. A szemét lesüti, a fejét lehajtja. Nem válaszolt. A düh átveszi felettem az uralmat, a kezemet ökölbe szorítom és minden erőmet bele adva töröm be az orrát.
A földön fekszik és egyik kezét az arcához szorítja és halkan szenved. Ami a szememben egy becsülendő pont. De nem is felel, ezért meglendítem a lábam és arcon rúgom erősen, amire viszont már reagál, felordít.
- Nos, egy kicsit az én nézőpontomat is látnod kéne Jack! Én voltam az aki felvettelek, munkát adtam és jó fizetést – újra lendítem a lábam és a következő rúgás már gyomron találja. - és te, így hálálod meg nekem?- a fegyveremet újra a kezembe vettem – az utcáról idáig eljutni nagydolog.
- Nem így akartam – szólal meg és ezzel egy nagy adag vért is kiköp, az egyszerűsége valahogy mosolygásra késztet.
- Ezt mond meg apámnak is, amikor levágja a faszomat – vágok vissza, hisz minden felelősség engem terhel. Minden. Egy utca kölyökből nem lesz maffia tag, pont ezért, mert nem tud hűséges lenni. A saját szabályaimat szegtem meg mikor segítettem neki.
- Mindent rendbe hozok, ígérem! – akaratlanul felnevetek.
- Te komolyan ilyen hülye vagy? Fogalmad sincs, hogy mekkora szarban vagy.
- Csak azért csináltam, mert féltem a zsaruktól.
- Jobban féltél tőlük, mint tőlünk? – mély levegőt veszek, a szabad kezembe temetem a fejem, míg a másikkal még mindig a fegyvert szorítgatom, hirtelen fejbe vág egy gondolat. – Milyen információkat továbbítottál? Csak neveket a rendőrségnek?- A hangom ingerült, hogy ne lenne az, hisz Jake mindent tudd. MINDENT. Ismeri a húgom, nem egyszer futott vele össze a társaságomba, tudja, hogy nyomozó…… Erre nem is gondoltam, hogy lehettem ilyen felelőtlen. Kibiztosítom a fegyvert és a lábára szegezem. – Válaszolj! – A szemét lehunyja, fogait össze szorítja, felkészül a fájdalomra, amire készülhet is ugyan is a következő pillanatban a sípcsontjába lövök. Hangosan felordít, a fájdalom eltorzítja az arcát. Leguggolok a magzatpózban a padlón szenvedő fiú mellé és a füléhez hajolok: - Tudnak a húgomról? – halkan tagoltan suttogom a szavakat, rögtön elkezdi rázni a fejét nemlegesen.
- Nem! Én olyat sose tettem volna! Esküszöm! – felállok mellőle, próbálok rájönni, hogy igaz-e amit mondd.
A nadrágját szinte teljesen átitatta a vér, de a pólójának a felső része is az orra miatt váltott át vörösbe. Egy laza kis télikabát van még rajta, mindig ezt hordja, ez szinte egy ismertető jegye, ami most jól jön. Lehajolok hozzá és leveszem róla, nem ellenkezik, már beletörődött, hogy ő ezt a helyet nem hagyja el élve. Minden egyes érintésem alatt összerándul a fájdalomtól. A kabáttal felitatom a körülötte kialakult vértócsát, úgy hogy egy négyzetcentiméter se maradjon szárazon a szövetből.
Az ajtó felé indulok, megtudtam minden információt, amit kellett. Ahogy kilépek Bill jön oda hozzám, várja a parancsot, a kezébe nyomom a véres felsőt és közlöm vele, hogy a rendőrkapitányság előtt dobják ki. Azt akarom, hogy tudják a zsaruk, hogy egy élet most az ő lelkükön szárad, egy 21 éves fiú élete.
Igazság az, hogy túl gyenge vagyok, nem tudom én megölni a kölyköt. Én szedtem fel az utcáról, a szegénységből és biztosítottam, neki helyet a bandában, amikor még csak 15 éves volt, viszont most mindent elbaszott. Billre nézek:
- Tiétek! Még 12 óráig legyen életben, hátha kéne még bármi információ, aztán megölhetitek. – ez a protokoll, ez volt a legenyhébb kínzás, amit kaphatott a tettéért, de a halál fix, nem hagyhatom ezek után életben. Holnap ilyenkor már a Hudson mélyén fog úszkálni a teste a halakkal.



Leparkolom az autóm az északi raktár előtt. Rendezni kell pár dolgot apámnak és jobb helyben csinálni. A kulcsommal kinyitom a vastag fémlemezes ajtót és belépek az épületbe, a fenti részeken vannak az „irodák”, hogyha azokat lehet annak nevezni és egy két szoba, lent pedig a raktárhelységek és egy kondi terem. Felbaktattam a lépcsőn öcsémhez és összeraktuk a heti menetrendet és beosztást, könnyű munka volt, nem volt mostanában gond a zsarukkal, mióta Mia ott van. Lefelé menet a konditerem mellett mentem el, fél szemmel benéztem mint mindig. De most valami elkapta a pillantásom, pontosabban valaki.
Háttal volt nekem, húzodkodásokat végzett a bordás falon. A kidolgozott hátán lassan folytak le az izzadság cseppek. Leragadtam az ajtóban. Néztem az alkarján kidülledő ereket. Az izzadságtól nedves csapzott szőke haját. Mikor befejezte a sorozatát leugrott és ment a következő eszközhöz, a fekvenyomó padhoz, befeküdt a súly alá és elkezdte kinyomni a 180 kilót. Az arca vöröslött, az izmai dagadtak, pár percig legeltettem még rajta a tekintettem, de aztán meghallottam egy kis hangfoszlányt fentről, ami vissza rántott a valóságba és gyors léptekkel a kocsim felé vettem az irányt, mennem kellett vissza az irodába.
20:40- A sarki kínaiból hozott kaját evése közben híradót néztem. Egyre több riport van az USA-t északról elárasztó kábítószerről szó, a rendőrség gőz erővel nyomoz, de ez mind hiába, nem tudnak semmit. A telefonom megrezdül a hátsó zsebembe, megnézem az üzenetet:
„Hey! Most szólt tesód, hogy ma itt jártál, máskor szólj és bedobhatunk egy sört„ ~Jake.
A kaját félre rakom és felállok a kanapéról. „11-kor jártam arra” pötyögöm be a blackberrybe az üzenetet és elküldöm. Fél perc sem kell és már jön is a válasz „sosincs túl korán”. Mondja egy 20 éves, aki még legálisan nem is ihatna.
Bevágódom a zuhany alá és megengedem a forró vizet a hátamra, a ma történtek járnak a fejembe. Jake fedetlen felső teste, a kidolgozott hátizma, a szőke tincsei. A kezemet a meredező férfiasságomhoz vezetem. Egy mély nyögés szalad ki a torkomból, és csak egyre mélyebbek hagyják el a számat, míg el nem jutok a gyönyörkapujához, az orgazmushoz. Percekig csak hagyom, hogy essenek rám a meleg vízcseppek és a zuhany alatt kapkodom a levegőt




Hajnali fél kettő. Kivágódom a kocsimból a nyugati raktárnál, 10 órája hagytam el ezt a helyet. Sietős léptekkel tartok Bill részlege felé.
-Hol van Jake? – teszem fel a kérdést. Bill arcán átfut egy kis értetlenség, de nem kérdez semmit, csak a fejével az egyik szoba felé int és egy kulcsot ad hozzá. – Én fejezem be ezt a dolgot - mondom határozottan. Bill pedig bólint egyet.
Belépek, Jake az egyik sarokba a radiátorhoz van bilincselve, nincs magánál. Az éjszaka havazott New Yorkban, hideg rekordok dőltek, olyan -6 fok körül lehet, az épület, pedig nem fűtött. A radiátor, amitől eloldozom is csont hideg. Ő pedig ott fekszik mellette egy száll vértől átázott pólóban és farmerban. A kezét a biztonság kedvéért elől össze bilincselem, majd szólok Billnek, hogy tegyék be a kocsim csomagtartójába.

A szinte teljesen üres autópályán ropogok, ki a rakpart felé, ahol a hullák eltüntetését intézni szoktuk. De egyik pillanatról a másikra azt veszem észre, hogy sávot váltok és már a belváros felé tartok….. Adok neki még egy esélyt……………