Valahol örültem a barátnőm terhességének és annak is, hogy nem rég egybe keltek, de az az ötlet, hogy vegyem át a helyét, ameddig terhes. Csak az volt a szerencséje, hogy pont szabad napjaimon voltak előadásai... na jó, megtettem volna akkor is, ha nem. Nagyon régóta barátok vagyunk és az egyetemet is együtt csináltuk végig és nem volt könnyű. Emlékszem, hogy mennyiszer bealudt és milyen sokszor kente el a sminkjét alvás közben én meg próbáltam nem hangosan felnyerítve röhögni, amikor horkantott álmában. Vannak kínos történetek is, mint például amikor elfingotta magát egy bárban és minden jó pasi arrébb ment, bár az abszolút kedvencem az az, amikor annyira röhögött, hogy bepisilt.
Őszintén megvallva nem figyeltem rá, nem figyeltem az egyik új diákra, miközben magyarázta, hogy miért ilyen eredményt ért el. Őszintén, nem érzem magam rosszul, megesik, hogy nem figyelek rájuk, ők sem figyelnek mindig rám, mégsem szólok rájuk, hogy tegyék el a telefont vagy figyeljenek. Ez egy egyetem és nem egy középsuli, mindenki maga dönti el, hogy mit akar tenni és mit fog elérni a munkájával. - Miss Kenley, ígérem a következőn jobban teljesítek. - ezek a tipikus üres szavak, de egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Kíváncsi leszek én erre, annyiszor megígérték nekem ezt, bár nem azért szoktam beszélni velük, hogy lecsesszem őket, inkább érdekel az ok. Az előadási stílusom vagy az anyag mennyisége volt e gond, de most őt csak visszaengedem a helyére inkább. - Mr. Hendors, fáradjon vissza a helyére, köszönöm a válaszait. - nyújtom át neki a gyenge kettes dolgozatot. Már csak egy ember maradt és egy üres lap.
Nem értem, hogy miért nem írt fel rá semmit a nevén kívül és őszintén... nagyon érdekel az, hogy mivel rukkol elő. Önálló munkát adtam, akivel beszéltem távozhatott a teremből és már csak mi ketten maradtunk. - Mr. Anderson, kérem fáradjon ide. - mondom neki, miközben rá pillantok. Nagyjából egy öt perces beszélgetésre számítok, utána megyek ebédelni és szépen hazamegyek pihenni. Nem gondoltam volna, hogy két egyetemen helytállni ilyen nehéz lesz, de egyelőre még állom a sarat, szóval nem mondok le erről.

~ remélem tetszik ~ Szószám  ~   ✩ ~