Naomi határozott erős karakter, mindig tudja mit és mikor akar. Előre szereti megtervezni egy napját, ezért minden reggel előveszi kis teendő naplóját és leírja, hogy mit is szeretne aznap csinálni. Mindig pozitív, mindig van egy B terve, sőt akár egy C terv is. Tudja, hogy hiába tervezi meg a napját, az időjárást vagy az embereket nem tudja irányítani, így kénytelen több szemszögből nézni a dolgokat, legyen szó suliról vagy egy délutáni kávézásról. Szereti magához közel tartani az olyan személyeket akikből erőt tud nyerni, akiktől inspirálódni tud, akik hasonló természettel rendelkeznek, mint ő.
Naomi szeret: utazni, olvasni, fotókat készíteni, sütni, főzni, takarítani, filmet/sorozatot nézni, zenét hallgatni max hangerőn, sétálni, új dolgokat kipróbálni, barátokat szerezni, pontos lenni, határidő előtt kész lenni egy projekttel, nagyokat enni. Kedvenc étele a pizza, a hamburger sült krumplival.
Naomi nem szeret: késni, az olyan embereket akik hajlamosak arra, hogy késsenek, ha valaki megmondja neki mit csináljon, ha hazudnak neki, ha hülyének nézik, ha valaki megbántja, ha valaki kérdezés nélkül beállít hozzá, ha kritizálják a véleményét, ha bántják az anyukáját, ha kihasználják

10 évvel ezelőtt:

-Apa! - kiáltok rá. - Hagyd abba, erezd el anyát! -  A hátára ugrok, teljes erőmből a hátát ütöm, apró kis öklömmel. Minden erőmet bele adom, de ez sem elég, hogy befejezze, még egyet rá üt anya arcára. Mindössze 7 éves vagyok. Sokszor hallottam apát kiabálni, anyát sírni, hangos csörömpöléseket, de sosem láttam azt, hogy anyát bántaná. Anya mindig azt mondta, ha valamelyik sérülése látszódott, hogy elesett, beütötte magát vagy hasonló. Én meg el is hittem, bíztam benne, nem sejtettem, hogy apa agresszív. Anya most is sír, látszik az arcán a félelem, a kétségbeesés jele, hogy most mi fog történni. Apa felállt, én még mindig a hátán voltam kapaszkodom belé, lefejti kezeimet magáról és a földre dob, hangos puffanással érkezem meg a földre, felnyögök mire  meg fordul, és belém rúg egy hatalmasat. Olyan érzés volt, mintha a fajdálom az egész testemet átjárta volna. Apa egy jót nevetett rajtam, majd mint aki jól végezte a dolgát, kisétált a nappaliból. Anya oda mászott hozzám, és próbált megnyugtatni, véres arcát az én arcomhoz nyomta, pár percig nem szóltunk semmit, csak zokogtunk a padlón. Vártuk, hogy ennyi volt-e vagy még lesz folytatás.  – Ne félj kicsikém, minden rendben lesz, elfogunk innen menni. - suttogta. Közben apa, kisétált a házból, és az autójával elhajtott valamerre, reménykedtem benne, hogy nem hallotta meg azt amit anya mondott, bár kétlem, még én is alig értettem meg. - Gyere kicsikém, segítek felállni. - nyöszörögve támaszkodott fel, a ruhája csupa vér volt, az arcához ért, de épp hogy oda nyúlt, már fel is sziszegett, biztos nagyon fájhatott. Látta rajtam, hogy mennyire félek, hogy milyen szörnyű ez a helyzet. Tudta, hogy tovább nem mehet így a dolog, tudta, hogy most jött el az idő, hogy megszökjünk. Felsegített a földről, és a kanapéra ültet. - Maradj itt kicsikém, anya mindjárt vissza jön. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd elsietett. Összeszedet egy bőröndnyi ruhát, megfogta a kezem és a kocsiba ültetett, meg se állt a kórházig. A kórház bejárata előtt megállt, óvatosan fel emelt, és várt. Várt hátha valahonnan előbukkan és újra bántani akarna. Miután meggyőződött arról, hogy nincs a nyomunkban, át lépet a bejárati ajtón. Még mindig sírtam, féltem összezavarodott a kis világom, anya arcára már rászáradt a vér. Egy nővér sietett oda hozzánk, megkérdezte mi történt velünk. Elmesélte, hogy a férje bántott minket, hogy nem ez volt az első. Segítséget kért azt akarta, hogy vonják felelősségre a tetteiért. A nővér bekísért minket egy terembe, mondta hogy várjunk pár percet azonnal vissza jön. Ahogy ígérte, hamar vissza is jött, megvizsgált mind kettőnket, szerencsére nem történt semmi baj velem, ellenben anyával akinek eltört az orra. A vizsgálat után rendőrök jöttek, elmeséltük, hogy mi történt adtunk egy személyleírást apáról, azt mondták mindent megtesznek azért, hogy letartoztassák. Egy kórteremben voltunk, az ágyban feküdtünk, anya szorosan bújt hozzám, a hátam simogatta egészen addig amíg el nem nyomott az álom.

Napjainkban:

Ma pontosan 10 éve, hogy nem hallottam arról a férfiről akit régen apának hívtam. Ma van az a nap, amikor anya újjá született, mintha kicserélték volna, újra tudott örülni, a mosoly lett az új társa. Azóta sokkal jobb lett az életünk, anyáék elváltak, „apa” börtönben ül, én meg egy menő suliban tanulok festészetet. Ez az egyetlen jó amit Tőle kaptam, a művészet a véremben van ahogy neki is. Gyerekként sokat rajzoltunk együtt. Eleinte nem is akartam ezt tanulni, mert rá emlékeztet,aztán rájöttem, hogy túlságosan is szeretem ezt csinálni, miatta nem adom fel az álmaimat, nem ér annyit. Az első 2 évet egy anyaotthonban töltöttük, ahol a többi bántalmazott anyukák és gyerekek éltek. Minden este közösen készítettük a vacsorát, közben mindenki elmesélte mi történt velük, hogy kerültek ide. Néha voltak olyanok, akik kiköltöztek aztán vissza költöztek, jöttek újak is, volt olyan is aki végleg kiköltözött, mint ahogy mi is. Anyu egy takarítócégnél kezdett el dolgozni. Nem kapott sok pénzt, de annyit igen, hogy egy kis lakást béreljen.
Azóta is ott élünk, és boldogabbak vagyunk, mit azok a gazdag emberek akik a hatalmas házukban élnek, akiknek soha nem elég a pénz. Nekem a boldogsághoz elég, ha itt van nekem anya.  

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hadd kezdjem azzal, hogy a lapodat olvasva a nem létező bicskám is kinyílt a zsebemben, és visszautasítom annak a lehetőségét, hogy a továbbiakban apaként hivatkozzak rá.
Senkinek nem szabadna megtapasztalni azt, amin te keresztül mentél már egészen kiskorodban. A családi bántalmazás egyetlen formája sem elfogadott, az a brutalitás amit ti éltetek át, pedig egészen egyszerűen dühítő és hányingerkeltő. Édesanyád még éppen időben szedte össze az összes bátorságát és lépett le a bántalmazótoktól, így meg volt a lehetősége annak, hogy az életed normális mederbe kerüljön.  
Mindazok amiken keresztül mentél biztos vagyok abban, hogy nyomot hagytak az életedben, de én azt érzem a lapodon keresztül, hogy meg is erősített.   Büszke lehetsz magadra, hogy ennyire erős és kitartó  vagy, hogy keresztül tudtál lépni a tragédiákon, nem hagytad, hogy a lelki sérülés elvegye előled a jövőd  
Kíváncsian várom, hogy merre alakul majd az életed, milyen kihívások és boldog pillanatok várnak még rád.
Nincs más hátra, mint a foglalók, majd bele is vetheted magad a játékba. Színt és rangot admin ad majd.

U.I: majdnem elfelejtettem megdícsérni a PB választásodat, nagyon különleges

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!