Keresztnév: Solomon
Utónév: Pace
Középső név: -
Születési hely: Rotorua, Új-Zéland
Születési idő: 15.07.1981.
Anyja neve: Margaret Solomon
Tartózkodási hely: New York
Magasság: 187 cm ( 6' 2" )
Testsúly: 78 kg (172 pounds)
Hajszín: szőke
Szemszín: kék
Különleges ismertetőjegyek: hiányzó ujjpercek száma: 2 (jobb kisujj és jobb gyűrűsujj utolsó ujjpercei) ; 5-ös szám a bal karján, tricepsz részen
Vádpontok száma: 1
Letartóztatások száma: 1
Ítéletek: 1
Igazoltatások száma: 1


Vétség ideje: 2013.07.12.
Vétség helyszíne: New York, Manhattan
Büntetési forma: letöltendő börtönbüntetés, 10 év, Rikers Island
Legkorábban szabadon bocsátható: 2022.02.

nr. 35
Brackston Gregory
Sosem volt az a fajta ember, aki megrettent volna bárkitől. Egy olyan világ szülötte volt, ahol még a napbarnított bőrével, mégis fehérként világított a maorik közt. Brackston volt az első cellatársa, a fekete kétajtós szekrény mellett pedig egyértelmű volt, kié lesz a felső ágy a két személyes, szűk helyiségben. Solomon önmagától ajánlotta fel a nála másfél fejjel magasabb és másfélszer olyan nehéz tagnak, mert tartott attól, hogy 1) nem fog tudni felmászni Brick és 2) nem akarta, hogy rászakadjon az éjszaka kellős közepén 150 kiló és 3) jobb volt a békesség. Az első órában lefektették a szabályokat és annak ellenére, hogy nem is lehettek volna különbözőbbek, a melák báránnyal nagyon is jó kapcsolatot ápoltak. A konyhai szolgálat során már-már baráti viszonyt alakítottak ki. Egészen addig, ameddig Brick koponyája nem találkozott a mosdóban egy fémrúddal, aztán a fallal.

Jaime Ligüerre
Nem egészen három héttel Brick halála utána Jaime vette át a cellatárs pozíciót. A mexikói-navarro felmenőkkel rendelkező Jaime fiatalkori bűnözőként cseperedett fel és azt folytatva huszonéves felnőttként a gyilkosságig jutott el, amit hirdetett a börtöntetoválásaival is. Solomon a biztonsága érdekében az alsó ágyon aludt, többszöri fizikális átbeszélést követően Ligüerre-rel. Ameddig ő nyolc napon belüli sérüléseket szerzett és egy törött orrott, addig Jaime felkarja tört szilánkosra. Véletlenül - megcsúsztak. Mindketten - állt az orvosi jelentésben. A kettejük kapcsolata sosem volt baráti és Solomon többször is az életével játszott a navarro cellatársaként - a börtön falai közt is megjelenő Sinaloa tagjai segítették Jaime őrült elképzeléseit, cserébe azért, hogy kihasználhassák őt, minden téren. A kierőszakolt és megköttetett egyezség értelmében ezen alkalmakkor Solomon a lehető legtávolabb került a 35-ös cellától. Összesen nyolc hónap és kilenc napig voltak társak.

cell 57
Amennyire mások igényelték a társaságot, Solomon áldotta az eget, amikor egyszemélyes cella lett a rezidenciája. Kialakított egy napi rutint, amit a reggeli saját súlyos edzéssel kezdett, azt a napi kötelező szolgálat követte a konyhában főzéssel és ételosztással. A könyvtári állományt felhasználva leginkább pszichológiai jellegű könyveket olvasott, az egyik kedvence Zimbardo tanulmánya volt. Igyekezett további problémamentes életet kialakítani odabent, kimaradva mindenfajta belháboróból és került azokat a helyzeteket is, ahol szemtanúvá válhatott volna, mert tudta, hogy akkor megvehetővé válik. Vagy épp elérhetik azzal és úgy, hogy tartozzon valakinek. Tartozni valakinek pedig egy börtönben rosszabb volt, mintha valaki ribanca lett volna, amit szerencsére szintén elkerült.
A napok lassan teltek még a rutin ellenére is és Vladislav Kozlov volt az, aki bevezette a cirill betűk birodalmába. A hatvanas éveiben járó oroszt még kilenc életfogytiglani letöltendő börtönbüntetés várta. Többszörös gyilkosságért ült.

Constance Jackson
Solomon életének egy meghatározó nőalakja volt Connie. Nem voltak házasok, de még csak élettársak vagy jegyesek sem. Egyszerűen csak vállaltak egy gyereket és eldöntötték, hogy megpróbálják együtt felnevelni azt a minden lében kanál kis velociraptort, akit a születése után Moses Walter Pace-nek neveztek el. Ezért sem lepte meg az, hogy Connie egyszer sem látogatta meg a börtönben. Akkor látta utoljára a nőt, amikor eltemették a fiúkat. A fogantatás előtt négy hónappal találkoztak először egy hokimeccsen. A nő mindenkit lealázva küldte le a sört és ez akkor bejött neki. Nem egy love story és nem is feltétlenül mondható az, hogy szerette volna a nőt, de a közös gyereküket mindennél jobban.

Beau Pace
A két Pace fiú kitett egy focicsapatnyi gyereket, ami a szófogadás meghiúsulását illette, mindent elkövettek azért, hogy az utca legrosszabb kölykei legyenek, és mindezt büszkén vállalták. Gyerekkori csínytevéseik közé tartozott a szomszéd öreganyót riogatni békákkal és férgekkel, a három házzal arrébb lakó papa Winstont pedig legtöbbször azzal idegesítették fel, hogy egyenetlenül vágták le a pázsitját a ház előtt. Többször fordultak meg az ambulancián, mint kellett volna és az egyik projektjük miatt veszítette el Solomon a két ujjpercét is. Egy veszekedésnél Solomon nem húzta el a kezét akkor, amikor az öccse bevágta az ajtót. Az Amerikai Egyesült Államokba Beau költözött először, az egyetem elvégzése után a bankszektorban helyezkedett el, s a többszöri rábeszélés következtében hagyta maga mögött Új-Zéland szigeteit az idősebb testvér is. Beau volt az egyetlen állandó, aki kitartott a nyolc év raboskodás során is Solomon mellett (a szigetországban maradó szülők amennyiszer tudtak, átrepülve az óceánt látogatták a gyereküket) és ő volt az, aki a szabadlábra helyezését követően köszöntötte a börtönfalakon túl Solt.

Plusz információk Solomonról:
kedvenc könyv: Verne: Kétévi vakáció
Új-Zéland összes nemzeti parkjában volt már
haka tánc ismerője és gyakorlója (ha van rá lehetősége)
New Yorkban a Roman and Williams Buildings and Interiors belsőépítészeti cégnél dolgozott korábban
nem iszik alkoholt, de kocadohányos
low budget ételek kedvelője (a nyolc év börtön után sem vágyik Wellington bélszínre)
egyetlen fekete öltönye van, fekete inggel, fekete nyakkendővel és cipővel (a többit másoknak ajándékozta)

- Megborotválkozhatnál!
- Meg - nem fordítottam felé a fejem, hogy megnézzem az arcát. Láttam már eleget.
- Levághathatnád a hajad is. Lassan eladhatlak barlangi medvének - folytatta, de még most sem érte azt el, hogy felé lessek. Lejjebb csúsztam a széken, lazán terpeszbe pakolva a lábaimat is, hogy a fejem a fotel támlájára kerüljön, de a kezemben tartott sör meg sem moccant. Még volt benne nem egészen nyolc korty. Öt, ha nagyon akartam volna.
- Nem keresnél rajtam sokat. Szerintem nem a legjobb üzleted lenne - nem volt miért és legfőképpen nem lett volna kinek eladnia. Különben sem értek volna velem sokat, mert a börtönévekben sem Einsteinné nem váltam, de milliárdokat sem zsebeltem be.
- Nem is teszel azért, hogy többet érj. Kis túlzással lassan egy éve kint vagy és nem látom a változást rajtad. Nincs félretett kereseted, nem gondolsz a jövődre sem - fáradtan dörzsöltem meg az orrnyergem a szabad kezemmel, de még mindig tiltakoztam az ellen, hogy Rá nézzek. Kezdett kicsit sok lenni, hogy bébiőrként minden héten megjelent a lakásában, ellenőrizni azt, hogy életben voltam-e még. Gondolom azért jött. Meg azért, hogy ellenőrizze, rendben tartom-e a kecóját. De mindkettőre igen volt a válasz. Börtönben voltam, nem eutanáziára készültem, még mindig nem.
- Nagyon is nagy túlzással. Mellesleg a te lakásodban lakom, fizetem a bérleti díjat, biztosítást az autóra, és engedelmeddel, nem háromkerekű biciklit loptam Bronxban, hogy tudjak dolgozni. A saját autómmal dolgozom az egyik munkahelyemen, ami mint tudjuk, nem éppen szén-dioxiddal működik - emelkedtem fel egyenesbe, lepakoltam az alkoholmentes Budweisert a dohányzóasztalra, amit praktikusan nem használtam ki, a nevének megfelelően sem avattam fel, mióta beköltöztem. Néha rápakoltam a lábaimat, amikor ritkán bekapcsoltam a tévét. - Nem mehetek vissza, mert börtönviselt vagyok. Sehol nem vennének fel. Bárhogy is próbálkozol, nincs értelme, Beau - végre a szemeibe néztem, csak hogy érezze, nem bolondoztam. Már nagyon a vicceken sem szoktam vigyorogni, hevesen rázni sem szokott már a nevetés. - És ha már itt tartunk, majdnem tíz év maradt ki a szakterületemből, ami azóta olyan változásokon esett át, amit abszolút nem tudok követni. Megváltozó piaci igények, büdzsé... Jobb ez így. Tényleg - legyek pozitív. Higgyek a változásban, hogy idekint minden jobb lesz, mint a rácsok mögött - mondta az öcsém. Már akkor is voltak fenntartásaim, azóta sem változott mindez sokat.
- A faszt jobb ez. Te is tudod, hogy kurvára nem olyan vagy, mint régen, még - csattant fel hirtelen. Gyűlöltem, ha ideges volt, de ezt a beszédet még jobban.
- Káromkodás nélkül is lehetsz idegbeteg és fújhatsz rám. Próbáld ki, megváltás! - a négy év korkülönbség semmit nem számított. Főleg úgy, hogy neki nyolc év előnye volt az életből velem szemben. Mindketten tapasztaltunk, de én csak életben akartam maradni és úgy-ahogy józannul leülni a bent töltött éveimet. Meg mentálisan épen kikerülni. Mindkettőt kipipálhattam a képzeletbeli listámon.
- Ez a legnagyobb problémád? Ez? - förmedt rám. Jogosan. Részben jogosan, viszont arra nem volt szükségem, hogy a közelben és otthon ólálkodó szomszédok kidugják a fejüket az ajtajukon, csak azért, hogy csámcsoghassanak valakin és megint el lehessen azt mondani, hogy Solomon Pace semmirekellő szar alak.
- Jössz jövő héten is? - tereltem, mert egyetlen dologra nem voltam hajlandó, az öcsémmel vitatkozni. Túl sok időt töltöttünk külön, hogy a jelent elrontsuk azzal, hogy haragban válunk el egymástól.
- Tudod, hogy igen - úgy vágta hozzám ezt a pár szót, mintha éppen embert boncolnék. Hát, jó. Megveregette a vállam és anélkül vágtatott ki feldúltan, hogy elköszönt volna. Becsuktam mögötte az ajtót, felsöpörtem és felmostam a lakást is a távozása után.

A börtönben elütni a többiektől mindig is kínos volt, legfőképpen azért, mert az nem fért bele az átlagba és ezzel pedig maximális nyomást gyakorolhattak egymásra az elítéltek. Annak ellenére, hogy alapvetően nem jellemezte a túlzó erőszak a falakon belüli életet, és ha azok meg is történtek, igyekezték azokat eltussolni. Egyszerű emberek voltunk, olyan bűnökkel odabent, amiért vezekeltünk - vagy épp azt hangoztatva éltek egyesek. Az egyenruha szerencsénkre a narancs kezeslábas helyett a khaki színű nadrág és fehér felső kombinációja volt, amit mindannyian szívesebben húztunk magunkra és hagytuk is a testünkön azt. A viszonylagos béke és a visszhangmentes lét egészen 10.19.2021-ig tartott, mert azzal ismételten bekerültünk a hírekbe: "Verekedés a Rikers Islanden. A nyolcszázötven főt is befogadni képes börtönben a többségében dominikai származású gang szervezte a 15-ös cellában a Harcosok Klubjára emlékeztető jelenetet".  Ilyen és ehhez hasonló címszalagokkal és feltűnést keltő szövegezéssel jelentek meg a cikkek a börtönről, hivatalosan viszont sehol sem lett lejegyezve sem a sérülések mértéke, sem pedig a verekedés maga. A győztes egyetlen doboz cigarettáért verte össze a másikat, csak azért, mert a gang vezetője erre utasította mindkettejüket. S hogy mi lett az egész ügy vége? A Manhattani Legfelsőbb Bíróság a verekedésben résztvevő egyik elítéltet szabadlábra helyezte azzal az indokkal, hogy a tisztek képtelenek voltak megvédeni a verekedésben részt vevő elítélteket. Jogosan döntött így a bíróság? Köze volt mindehhez a George Floyd ügynek akár? Minden bizonnyal.
A legnehezebb része az ítélet letöltésének az a tisztán maradás - semelyik csoport tagjává sem válni, mégis jóban lenni szinte mindenkivel és voltak, akik ezen törekvések mentén elvéreztek, akár szó szerint is. Mindenből úgy kimaradni, hogy közben tiszteljenek is, szinte felért a lehetetlennel, de Kozlov volt az egyik aduászom, akire bármikor támaszkodhattam és kimondatlanul is ő volt a legfőbb indoka annak, hogy képes voltam kimaradni azokból a bulikból, ami Brick vesztét okozta, vagy amibe Jaime keverte bele magát.
Nem kellett volna meglepődnöm, amikor az ételosztáskor elém állva az egyik kezével a tálcát tartotta, a másikkal pedig Jorge jobb zsebének anyagát gyűrte a markába, mert a Prison Break óta mindenki ismerte annak jelentését. A kölyök nyakán fojtogatás nyomai látszódtak, ahogy a felkarját érintő ütések lenyomatai is duzzadtan, halványuló zöld-feketés színt öltötték fel. Hogy meg akartam menteni őt? Nem, egyáltalán nem és nem azért, mert lelketlen voltam, vagy hogy ne kellett volna jelentenem patkányként ezt a tisztek felé. A saját életem többet ért számomra, mint bármelyik társamé. Ehhez pedig akkor is tartottam magam, amikor Jaime hetekkel később az udvaron a padon mellém ült, hogy segítséget kérjen tőlem. Hallottam, mit mondott, de a szemeim az udvar túloldalán edző chicanokat figyelte. Engedtem, hogy elmenjen, mert nem csak nem tehettem mást, hanem nem is akartam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy örökre megbélyegző világot sikerült nagyszerű módon bemutatnod nekünk, aminek Solomon is a részese volt és amitől akkor sem válik meg az ember, ha már egyszer úgy látszik próbálta maga mögött hagyni.
Azok a nehézségek amiket megosztottál velünk rendkívül megterhelőek lehettek. A soha véget nem érő éberség és bizalmatlanság keveréke amelyet a környezetedben lévők okoztak sem könnyítették meg a bezártságot. Aztán jött a kikerülésed, ami újabb falakat emelt eléd. A külvilágtól lettél elszakítva, az meg nélküled haladt tovább és azt érezteti, hogy nem kér belőled. Ilyenkor a környezeted irreális elvárásokkal fordul hozzád, aminek az első lépcsőfoka a túllépéshez tartozik. Amit viszont te átéltél mások nem érthetik és legtöbb esetben nem jár második eséllyel. Ügyesen oldottad meg ennek leírását, annak pedig külön örültem, hogy történeted felépítése során többet megtudhattunk nem csak rólad, de azokról a személyekről is, akik fontos mérföldkövei voltak az életednek.
Nehéz út áll előtted, de szerintem nem gond, ha időt hagysz magadnak ahhoz, hogy visszarázódj a hétköznapokba. Abból amit olvastam én úgy gondolom, ha a lehetőségeid engedik, akkor nem fogod elszalasztani az alkalmat, hogy megpróbáld kihozni a legjobbat abból ami maradt neked.
Tetszett a sztorid és kíváncsi leszek miképpen alakul majd a sorsod ezután. Sok játékot kívánok neked ehhez a továbbiakban.    


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!