Odette céltudatos, eszes nő, nagy adag empátiával megáldva, ezért kifejezetten szeretik a páciensei. Mindig ügyel rá, hogy ne csak szakmai, hanem emberi szempontból is kifogástalan legyen hivatásában. Az elmúlt években számos cikket írt szakmai folyóiratokba a gyászmunkáról és a traumafeldolgozás lépéseiről. Szabadidejében többnyire a hivatását illető könyvek, események kötik le, de természetesen van magánélete is azért. Ha teheti, legszívesebben lovagol, zongorázik, vagy az egyetemen megismert barátnőivel ül be egy kávéra beszélgetni.

Mióta az eszemet tudom, az foglalkoztat, hogy mi megy végbe az emberekben egy szó, vagy cselekedet előtt, közben, és után.
Hogy mi előzi meg a döntést; most ezt fogom mondani, vagy tenni. A tettek és szavak mezeje rém egyszerű. Kimondtad, megtetted, és utána vállalod a következményeket egy életen át. Vagy nem vállalod. Ez is egy döntés. Tiszta sor. Ám az út, amit odáig bejár az emberi elme és lélek, számomra lebilincselően izgalmas. Ezért lettem pszichológus, egyszersmind beteljesítve a családi hagyományt.
És ami engem illet? Nem kell túl sok hozzá, hogy átadjam, amit az életemről tudni érdemes. Elég hozzá pár szín, hang, íz vagy illat. De mindegyiknél fontosak az árnyalatok. Nagyon fontosak. Ha a gyerekkoromra gondolok, a meleg mályva szín a leginkább meghatározó benne, és a nagymamám mézeskalács illata. Pontosabban szólva, az a szegfűszeg és fahéj illatú aroma, amiben ha az ember igazán megfigyeli, egy csipetnyi csípős esszenciát is talál. Ez az illat szinte tökéletesen le is írja Mamicskámat és a vele való kapcsolatomat. Ő az az asszony, akire mindig számíthattam, aki mindig jelen volt. Tanítóm, mesterem, példaképem. Sokan mondják, hogy nem egészséges, ha egy gyerek a szüleivel barátkozik, de én ezzel nem értek egyet. Egyke gyerek voltam, s szüleim korai, tragikus halála miatt - repülőbalesetben hunytak el -apai nagyszüleim neveltek fel. Nem volt könnyű dolguk, egy eleven, árva kislányt a szárnyaik alá venni már a hetvenhez közelítve, de ők maximálisan helytálltak. Apai ágon harmadik generációs pszichológus lett belőlem. Papa és édesapám is büszkék lettek volna rám, ám apához hasonlóan nagyapám sem láthatta már, ahogy kézhez veszem a diplomámat. Ezen a hosszú, izgalmas úton csak Mamicska kísért végig... akitől tavaly ősszel kellett búcsút vennem. Hiánya máig éget, s bizony nem egyszer írok neki levelet, magam is alkalmazva a pácienseimnek javasolt metódust. A minap is épp neki írtam...

Mèlyen ülő, bölcs kèk szemek, ég veletek!
Úgy mentél el, ahogy az őszi levél hull alá az avarba. Zajtalanul, puhán. Így is éltèl.
Kedvesen, bájosan. Mindig szívből.
Lelked fénylő ezüstjét soha nem feledem. Hogy is feledhetnèm? Hisz mindenütt látlak.

Ott vagy a dédunokád kezében tartott mesekönyvben, amit tőled kapott.
Ott vagy kicsi húga csodákra nyitott, tiszta kék szemében, akit csak álmaimban ölelsz magadhoz. Mert a sors fintoràból èpp elkerültétek egymást. Te elmentél, s ő megérkezett. Hogy is ne emlékeztetne Rád?
Ott vagy a kókusz kockában, amit bármennyi cukrászdában kóstolok meg, soha nem lesz olyan, mint amit együtt készítettünk el.
Ott vagy Anyegin lapjai között, mit ki tudja hányadszorra olvasok újra, pont ilyenkor ősszel.
És ott vagy a sokat forgatott fénykèpeken, amik olyanok számomra, mint neked a jegyesség alatt váltott levelek Papával.
Kincsek.

De Papa is itt van. Hiába ment el már rég.
Mèg mindig érzem a frissen pattogatott kukorica illatát, amit csak ő tudott olyan finoman készíteni.
Még mindig látom a horgásztóba dobott kő csobbanàsában, ahol annyit üldögéltünk. A vízgyűrűkben, a lengedező fűzfa levelekben. Még mindig hallom meleg, öblös nevetését, ha felé szaladtam.
Elmentetek, de örökre itt maradtok az emlékeimben. Hàlás vagyok, hogy az unokátok lehettem. De amiért mèg hálásabb… hogy a barátod is.
Ég veled, Mamicska!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A hozzánk közelállókat elveszíteni sosem könnyű, főleg akkor, ha ennyire szoros és szép kapcsolat volt köztetek. Azt kell mondanom, hogy minden nehézség és szörnyűség ellenére amit át kellett élned nagyon szerencsés vagy, hogy ennyire szerető és törődő nagyszülők voltak melletted. Pszichológusként biztosan rengeteg módszer van a kezedben arra, hogy hogyan lépj túl a gyászon. Nekem kifejezetten tetszett ez a levélíró megoldás és az, hogy mennyire szépen és szeretettel szólsz hozzá a nagymamádhoz általa.  
Jó lett volna kicsit többet megtudni a karakterről, ki rejtőzik a gyászoló unokán túl benne, de ha itt nem is, a játéktéren biztosan kiderül minden. Kíváncsian várom hogyan fog érvényesülni ez a céltudatos, empatikus doki a mi nyüzsgő városunkban.
Színt és rangot admin fog adni

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!