- Thaiföldön született, de Oroszországban lett anyakönyveztetve
- Apja az orosz külügyminiszter egyik diplomatája, az anyja előéletéről sokat nem tud
- Volt nevelőnője, aki egy ideig próbálta a konzervatív, orosz neveltetést előtérbe helyezni nála, de hamar rájött arra, hogy a gyereknek nagyobb szüksége van a szeretetre
- Ez a nő volt az első szerelme, ő tanította meg zongorázni, később pedig támogatta, hogy fő hangszerévé válassza a gitárt
- Kissé hiperaktív gyerek volt, az a típus, aki folyamatosan sérüléseket szedett magára, mert valami rosszaságot művelt
- Nem ismeri sem az anyai, sem az apai nagyszüleit
- Túlságosan nagyszájú gyerek volt, ami miatt az iskolai ellenőrzője minden oldalán beírások éktelenkedtek

- Egy általános iskolás tanára ragasztotta rá a becenevet, mivel az osztályában volt egy Damian nevű fiú is, ezáltal könnyű volt őket összekeverni. A nevet nyilvánvalóan a sötét tónusai és a kiskutya tekintete miatt kapta
- Elsős kora óta az a mottója, hogy nincsenek lehetetlen dolgok, csak olyan emberek, akik nem tudnak elég szépen kérni.
- A szülei próbálták haladó szellemben nevelni, emiatt hiába találkoztak ritkán a fiukkal, mindenképpen azt látták jónak, hogy állami iskolákba járjon a magánsulik helyett. Azt gondolták, hogy ez lehetőséget biztosítanak arra, hogy normális élete legyen.
- Valójában a tanárai nagy része és a diákok sem értették őt. Mivel az apja munkája miatt rá is kiterjedt a diplomáciai védelem, sokan nem közelítették meg, mert attól tartottak, hogy rájuk nézve negatív hatások érik őket. Emiatt Demian gyerekkora nagyrészt magányosan telt.
- Annak ellenére, hogy kedves és értelmes kisfiú volt, sokat rosszalkodott, hogy felhívja magára mások figyelmét.
- Ekkoriban mélyült el a szeretete annyira a zene és a művészetek iránt, hogy a mai gondolkodását máig meghatározó ingerek érték.

- Problémás tinédzser volt, fiatalon kezdett el inni, kipróbálta a drogokat és sokszor keveredett olyan bajba, amitől gyakorlatilag az apjára vonatkozó, diplomáciai védelem mentette meg.
- Sokáig tartott a dackorszaka, ami miatt az édesanyával is megromlott a kapcsolata
- Egy alkalommal majdnem halálra fagyott, amiért megszökött otthonról. Ez volt az a pont, amikor a szülei először hallgatták meg őt, majd az apja az angolosított nevét ajándékozta neki és egy normális érettségi eredményért cserébe, New Yorkba engedte az egy szem fiát tanulni
- A családjával a kapcsolata máig viharos, még nem igazán ismerte be magának, hogy sokkal rosszabb is lehetne a helyzete és a szülei sem annyira rossz arcok
- Szabad szelleművé, makaccsá, öntörvényűvé tették az egyedül töltött évei, azonban képtelen nem szívből, mosollyal az arcán élni az életét

- okos, általában jobban működik az agya, ha valami butaságot kell kitalálni, vagy teljesen haszontalan dolgokon gondolkozni.
- egy lány miatt tanul jelenleg francia szakon úgy, hogy nem is beszéli a nyelvet. Ez az általa választott negyedik idegen nyelv, amit önként kezdett el tanulni
- hatéves korában fél évig élt egy buddhista szentélyben és ismerkedett a thai gyökereivel. Utána legalább ennyi ideig röhögtek rajta az orosz osztálytársai, amiért leborotválták a fiú haját.
- keveset sír, a legsiralmasabb helyzetekben is röhög a nyomorán
- kedves, energikus, könnyen megszeret másokat. Emiatt néha kissé tapadóssá válik. Hűséges.
- jellemileg magát a kutyákhoz hasonlítja, mégis a macskákat kedveli jobban.
- jelenleg összesen három macskája van: egy szfinx, egy brit rövidszőrű, illetve összeszedett egy
kóbor állatot is
- tizenhat éves kora óta ajándékoz nagyobb összegeket iskolák felújítására. Mindezt igyekszik csendesen csinálni.
- jelenleg önkénteskedik egy állatmenhelyen, olykor pedig szintén névtelenül segíti a munkájukat
- pocsék szakács, fél éve tanulta meg beindítani a mosógépet, majd titokban takarítónőt kezdett hívni a házhoz
- öt perc felügyelet hiánya teljes káoszt képes eredményezni nála
- van nála három kifejezés, amire kérdés nélkül üt: "mivan?", az anyázás különböző formái, illetve a buzizás
- fél a karmától: 16 éves korában pillanatragasztót nyomott az apja cipőjébe, mert megharagudott rá, később pedig ő lépett bele, hogy át tudja venni a postás által rendelt leveleket
- alapvetően könnyű kijönni vele, viszont túlérzékeny, könnyen megbántódik vagy megsértődik. Elvárja a dicséreteket a kényeztetést és a kedvességet, cserébe mindezt ő is képes megadni.
- képes a híres női haragtartásra
- több lány barátja van, mint fiú, ezeket gyűjtőnéven "barátnőim"-nek, "csajaim"-nak hívja. Az a fajta fiú, aki reális véleményt tud adni a nőies témákban, és gond nélkül meghallgatja a menstruációs problémákat.
- semmilyen körülmények között nem hajlandó nyálas és romantikus filmeket nézni az aktuális párjával
- tudja magáról, hogy vonzódik a férfiakhoz, de még egyel sem találkozott, aki komoly érzelmeket váltott volna ki belőle. Több lánnyal kavart, mint pasival.
- aktív a közösségi média különböző platformjain, ahol már komoly rajongótábort szedett össze maga mellé.
- állítása szerint születési adottság az, hogy mindig filmsztárosan ébred.

- étel: imádja a thai konyhát, ellenben gyűlöli az oroszt. Állítása szerint az oroszok csak a vodkát tudják elkészíteni, de lenézi azokat, akik isszák, vagy ajándékozzák az italt. Ennek ellenére ő is teszi.
- ital: általában azok a kedvencei, amikben van némi koffein. A barátnőivel rendszeresen lattézik, és igen. Ő is kér bele karamellszirupot.
- szín: bármilyen árnyalat sötétebb tónusa.
- könyv: Hermann Hesse: Demian - Emil Sinclair ifjúságának története - nem meglepő tény, hogy a neve is innen származik. Először hülyének nézte az apját, amiért a kezébe nyomta a könyvet, később komolyan formálta a személyiségét és a véleményét a világról.
- film: rajong az animékért, a skandináv krimikért és a francia drámákért. Összességében szereti a szenvedős darabokat.
- zenei műfaj: bármit tud értékelni, ami számára minőséget képvisel és nem gagyi. Elég széles skálája van az ízlésének. Az operáktól hányni tudna, mert a szülei gyerekkorában rákényszerítették, hogy eljárjon rájuk. Ezt leszámítva a traptől kezdve a popzenén át, az old school hiphopig, meg a metalig mindent meghallgat

- sava van a savanyú uborkától és nem szereti a vodkát
- anyjától örökölt némi érzékenységet a laktózra, emiatt kerüli a tejet tartalmazó ételeket
- nem néz musicalt még a barátnőivel sem
- utálja a menőnek titulált, mainstream dolgokat, de azokat is elítéli, akik előadják az alter lányt vagy fiút. Az arany középút híve
- liberális, de nem szélsőséges. Egyszer valakivel összeverekedett azért, mert elő akarta adni neki, hogy a szocializmus mennyire jó dolog.
- nem kedveli, ha valaki meg akarja mondani neki azt, hogy miként kellene élnie az életét. Nehezen fogad el tanácsokat.
- nem szeret beszélni, vagy kifejezni az érzéseit, ellenben másoktól elvárják, hogy mindezt megtegyék az ő irányába.
- vanília ízű dolgok, kivéve a vaníliás cola

Tisztelt szülők!

Demyan a mai matekórán tüntetést szervezett, a diákok körében, mivel állítása szerint a tanáruk elnyomó módszerekkel próbálta rávenni őket a dolgozatírásra. Gyermekük osztályfőnöki megrovásban részesült, ha legközelebb is szabotálni próbálja a tanórát, akkor az igazgató úr fog elbeszélgetni vele.

Nem lepett meg a tény, hogy az üres ház fogadott otthon. Már jó ideje megszoktam azt, hogy gyakorlatilag teljesen egyedül vagyok. Beszéltünk arról, hogy anya és apa hogyan ismerkedtek meg, emiatt itthon volt egy kis feszültség közöttünk, az én önbecsülésem pedig lejjebb esett. Nyilvánvalóan ítélkeztem a szülőm felett, aki így vagy úgy, jogos okokból kényszerült prostitúcióra tizenéves korában. Talán egyidős lehetett velem, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy a nagyapám megbetegedett és nem tudja megoldani, hogy megfelelő ellátásban részesüljön. Tisztelnem kellett volna ezért anyát, mégis szimplán csak örültem neki, hogy nem kell a szemébe néznem, amiért sokáig dolgozott egy multivállalatnál.
- Hol voltál iskola után? – pontosan úgy rezzentem össze a konyhában, miközben egy doboznyi pisztáciás tejet vettem ki a hűtőből, mint aki valami bűnt követett el. Talán ez meg is történt.
- Csak lógtam – úgy vontam meg a vállam, mintha mi sem lenne természetesebb, aztán odafordultam az öregemhez egy apró kis mosollyal a szám sarkában. Közelebb akartam lépni hozzá, hogy átölelhessem, hiszen így vagy úgy, de fél éve nem találkoztunk már. Talán emiatt éreztem azt, hogy szófosásom van, hiszen hirtelen az egész életemet meg akartam osztani vele. Viszont összesen két lépést közelítettem felé, amikor a tenyere hirtelen az arcomon csattant.
Nem nőttem túl magasra, de erős voltam. Soha nem gondolkoztam el azon, hogy az én ázsiai génjeim tettek alacsonyabbá az átlagnál, mivel azért a magam százhetvennyolc centije annyira nem volt rossz teljesítmény. Viszont hiába voltam erős, apámmal szemben, aki nálam fél fejjel lehetett nagyobb, nem beszélve arról, hogy az erejéből mit sem veszített azóta, hogy utoljára pofozott meg engem. Annak ellenére sem néztem a szemébe, miután a tenyerének zaja még mindig visszhangzott a fülemben, hogy lényegében a karjaiban voltam. Elkapott, mert az erejétől majdnem lefejeltem a konyhabútor sarkát.
- Egyetlen dolgot kértem tőled, fiam – amikor az ujjai a hajamba csúsztak, majd megmarkolta a tincseimet, én megmakacsoltam magam. Ő nem erőltette a dolgot, a tenyere az égő bőrfelületre simult az arcomon. Valahogy úgy nézhettünk ki, mint amikor a macskámat próbálom a karjaimba tartani, de ő mindezt baromira nem akarja, ezért ellöki magát tőlem. Én is minden erőmmel próbáltam távolabb húzódni apámtól, akit korábban majdnem megöleltem.
- Egyetlen dolgot kértél tőlem – éreztem, ahogyan a könnyeim szúrni kezdik a szemeimet, de visszapislogtam őket a helyükre. A tenyerem lassan a férfi mellkasára csúszott, én pedig némi erő kifejtésével igyekeztem még jobban növelni közöttünk a távolságot – Ezért a kezembe nyomtál egy hülye könyvet, hogy tanuljak meg viselkedni. Talán neked kellett volna átadni a tudást ahelyett, hogy olyan dolgot kérsz rajtam számon, amit korábban te sem nyújtottál nekem.
Valószínűleg a szavaim mélyen a szívébe vájhattak, mivel egy újabb pofon helyett elengedett engem, én pedig immáron a pisztáciás tejem nélkül indultam el a földszinti szobám felé. Nagyjából fél éve költöztem át oda, mert könnyebb volt az ablakon át közlekedni, mint azt ajtón. Ideális volt az ilyen esetekre.

- Demyan – két halk, ritmikus koppanás a szobám ajtaján, én pedig meg sem mozdultam Katerina hangjára, aki újra próbálkozott – Kint hagytad az innivalódat. Hoztam neked vacsorát.
Mielőtt komolyabban rászántam volna magam, hogy ajtót nyissak, egy kicsit megnyomkodtam az arcom piros felét, közben pedig abban reménykedtem, hogy semmit nem sejt a nő abból, amin most keresztülmentem. Mosollyal az arcomon nyitottam neki ajtót, majd azonnal el is vettem tőle a tálcát. Tudtam, hogy mennyire udvariatlan dolog egy nőt kizárni, szóval a sarkammal hátra rúgtam az ajtót és szó nélkül sétáltam be. Ahelyett, hogy az általa kapott ételhez hozzá nyúltam volna, érintetlenül helyeztem az asztalra és inkább azzal foglaltam le magam, hogy a már nagymamakorú nő ölébe kucorodjak össze. Egészen kicsi korom óta, mindig arra aludtam el, hogy simogatja a hajam, viszont most már túl nagy voltam ahhoz, hogy elférjek a lábain. Jobban szerettem most már úgy feküdni, mint egy tengericsillag.
- Hogy érzed magad? – a kérdésre csak a vállamat rántottam meg. Valójában soha nem volt túl közvetlen a viszonyom a szüleimmel, de azt sem tudtam volna kijelenteni, hogy utálom őket. Persze ott volt a tény, hogy nem egy alkalommal szöktem el otthonról, de valójában azok nem voltak igazi akciók, mert senki sem tudott róluk Katerinán kívül. Nyilvánvalóan a szüleim tisztában voltak a tetteim következményével, de fejben sosem rakták össze azt, hogy talán túlságosan bíztak bennem és magamra hagytak. Soha nem éreztem annak a súlyát, amibe belekerültem.
- Megvagyok – csak a vállamat rángattam, miközben lehunytam a szemem és hagytam, hogy a nő ismét a hajamat simogassa – Annak idején apa azért vett fel téged, mert azt akarta, hogy gatyába rázz.
Magam is tudtam, hogy a nőről terjedtek bizonyos pletykák. Elvileg komolyan vette a nevelést, én mégis több kedves szóra és ölelésre emlékszem abból, amit tőle kaptam. Ráadásul ő az egyetlen, aki már rég letett arról, hogy megpróbáljon megnevelni. Ezért is merítettem erőt a buksisimiből amit kaptam és inkább az ablakomon át hagytam el az otthonunkat.

- Sziasztok – először az egyik, majd a másik lány arcára nyomtam egy-egy puszit, aztán szó szerint elkezdtem kitúrni őket az előadói terem széle felé. Még mielőtt bármit szólhattak volna, én egyszerűen csak befészkeltem közéjük a nagy seggem, aztán előhúztam a táskámból egy flaskát, amit a jobbomon ülő szőke felé nyújtottam.
- A menstruációdra – még mielőtt tényleg leütött volna a csaj engem, illetve a mellettem vihogó barátnőmet is, gyorsan magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a halántékára. Valószínűleg többen azért fordultak felénk, mert a jelenet túl látványos volt és jelenleg azt próbálták kitalálni, hogy a két csajszi közül melyikkel járok. A helyzet az, hogy egyikükkel sem, bár bizonyos értelemben mindig a nőimnek hívtam őket. A mi kis triónk elég ikonikussá vált a francia szakos hallgatók körében, mivel lényegében ritkaságnak számítok, amiért nem úgy tekintek az egyetem folyosóin közlekedő lányokra, mint egy darab húsra. Valószínűleg az terjed rólunk a hátunk mögött, hogy hármasban csináljuk és szinte biztos vagyok abban is, hogy ezeknek a pletykáknak egy része pont tőlünk származik.
- És tényleg hoztad az ajándékot, amit megbeszéltünk? – a másik oldalra tekintettem aztán az arcomra ismét kiült egy mosoly, miközben átkaroltam a lányt. Azt képzeltem, hogy jelen helyzetben olyan lehetek, mint valami strici a gyönyörű ribancaival, de mindezeket a gondolatokat már nem önthetem szavakba, hiszen politikailag nem korrekt a dolog. Ugyanakkor, ha már tényleg egyenlőség van és ők hívhatnak engem a kurvájuknak, akkor ugyanez érvényes rám is. Szeretetteljes lotyók ezek a lányok, csak alapvetően több férfi nemi szervet fogtak mind a ketten, mint kilincset. Ezért nem tudtam egyiküket sem hibáztatni, mivel gyönyörűek voltak és én sem kötöttem le magam annak érdekében, hogy minél különbözőbb tapasztalatokat gyűjthessek magamnak. Már ha tetszik érteni azt, hogy mire gondolok.
- Hogyan feledkezhettem volna meg róla? – mindössze annyival fáradtam a csomagolást illetően, hogy egy rózsaszín szalaggal kössem át az óvszert és az eseményutáni tablettát, amit az áldozatunk ölébe ejtettem. Annyira azért én sem vagyok bunkó, hogy egy félig telt előadói teremben egyszerűen átnyújtsam neki azt.
- Baszódj meg, Dem! – nyilván röhögni kezdtem az arckifejezését, de a pillantásom hamar találkozott egy pár sorral lejjebb helyet foglaló lányéval. Soha nem tapasztaltam szerelmet, vagy olyan erőteljes vonzódást, amibe beleremegett volna a szívem. Most sem éreztem hasonlót, viszont a felénk forduló lány pillantását nem tudtam könnyedén elengedni. Annak ellenére, hogy kisebb ütlegeket éreztem az egyik karomon, és az már zsibbadni kezdett, én egyszerűen csak a lányra szegeztem a pillantásom továbbra is, majd lassan elmosolyodtam. Elgondolkoztam rajta, hogy talán mellé kellene ülnöm, de mielőtt ténylegesen felállhattam volna, hogy megkíséreljek a közelébe férni, elfoglalta valaki a helyet aztán elkezdődött az óra.

„Nem jegyzetelsz?”
Mikor a telefonom kijelzőjére pillantottam egy halk sóhaj kíséretében csúsztam lejjebb a széken, aztán az általam hozott flaskáért nyúltam, amit jól meg is húztam, amikor a tanárunk elfordult és csak ezután kezdtem el unottan pötyögni a válaszom.
„Miért tenném? Egy kukkot nem értek abból, amit a tanár magyaráz franciául” Nem volt tökéletes mentség, mivel az óra angol nyelven hangzott, viszont a nő által számon kért szakirodalmak szerzőinek a nevét sem tudtam leírni. Talán a kiejtést sem fogtam fel teljesen, emiatt baromira megbántam, hogy bejöttem az órára, de az első héten nem igazán volt más választásom. A pillantásom minduntalan a lány felé vándorolt, közben pedig erőteljesen próbáltam megragadni azt, hogy honnan lehet ismerős.
Az ujjaim nyitogatásával kezdtem el összeszámolni azt, hogy pontosan hány emberrel smároltam az elmúlt hetekben, értelemszerűen, ha egy fiú arca ugrott be, akkor visszacsuktam az ujjam. Ennek ellenére egy bökést éreztem a karomon, majd olyan durcásan néztem a felém tolt füzetre, mintha legalábbis az okozta volna az életemben a világfájdalmakat.
Robotikus mozdulatokkal kezdtem el másolni a szavakat, persze valamennyire koncentrálnom kellett ahhoz, hogy tényleg helyesen tudjam leírni őket. Már majdnem elaludtam írás közben, de ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg sikerült majdnem megfejelnem az asztalt, amikor a feltett kérdésre egy nagyon ismerős hangot hallottam meg. Úgy húztam ki magam együltő helyemben, mint valami szurikáta, a pillantásom pedig harmadjára állapodott meg ugyanazon a lányon. Egy kukkot sem értettem abból, amit mondott, de ezen a ponton már teljesen világossá vált az, hogy honnan ismerem őt. Hirtelen ismét érezni kezdtem azt a vérfagyasztó hideget, majd hallani véltem az autók hangját, amik elhúztak mellettem, én pedig akaratlanul is oroszul akartam válaszolni a beszélgetésre, amibe sosem vontak be.
Nem tudom, hogy az elfogyasztott alkohol hatására, kerítettek magukba az érzéseim, de tökéletesen tisztában vagyok annak a jelentőségével, hogy az a lány megtalált engem. Ha nem történik meg, akkor valószínűleg egy éjszaka alatt fagyok halálra a kapualjban, miután elhagytam az otthonunkat. Apa aznap hatszor hívott, de egyszer sem vettem fel neki a telefont, később pedig alig voltam magamnál, mikor a lány megtartotta a fejem és próbált lehetőség szerint úgy beburkolni a sáljával, hogy ne menjen ki a testemből a maradék melegség is. Később kórházba kerültem, apám pedig ahelyett, hogy még egy pofont adott volna nekem, sírva ölelt magához, aztán elmentünk együtt horgászni később.
- Dem, mi van veled? – a hátamra mért erőteljesnek nem nevezhető, de annál meglepőbb ütésre tértem magamhoz – Pakolj.
A tekintetemmel újra a lány felé néztem, aztán csak a tollamat vágtam zsebre, felkaptam a gitáromat és gyorsan utána siettem. A folyosón sikerült elkapni a karomat, de ezen a ponton nem igazán tudtam, hogy az arcomra kiülő vigyorgáson kívül mit kellene még tennem.
- Szia – elég béna kezdés, de jobb nem jutott eszembe. Nem mondhatom azt, hogy nálam van valami, ami az övé, mert akkor minden bizonnyal pszichopatának néz és megpróbál feljelenteni, apámat pedig ezúttal talán ki is rúgják – Még nem találkoztam veled. Demian vagyok.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon tetszett ahogyan a jellemedet oldottad meg. Ezzel a felosztással szerencsére több részről is sikerült megismernük azt a fiút, akinek nem volt túl egyszerű felérni az ő felé irányuló elvárásokhoz. Az hogy milyen kapcsolatot ápolsz már gyerekkorodba a szüleiddel, az végül a későbbi döntéseidre is kihat. Nekem úgy tűnt, hogy te mindig próbáltál elmenekülni ettől és mindentől ami ezzel az élettel jár, ez pedig olyan következményeket hozott magával ami még inkább megnehezítette a dolgodat és nyomot hagyott azon aki vagy. Emiatt nem csoda, hogy ott ellenkeztél, ahol csak tudtál. Mindezek ellenére ott van a másik oldalad is, aki pörög és élvezi az életet. Azt, aki nem fél segíteni másokon és odafigyelni azokra, akiket közel érez magához. Ezek olyan tulajdonságok, amiket remélem nem fogsz hagyni, hogy bárki is elvegyen tőled. Rossz korszakok és döntések pedig mindenki életében előfordulnak, de az élet egy fura játék, aminél sokszor nem könnyű tartani a helyes lépéseket. Ha pedig valaki esélyt ad neked és ténylegesen megismer, akkor rájöhet hogy a dacos viselkedésed mellett egy egészen jófej srác is vagy.  
Egy érdekes és összetett karaktert hoztál, én pedig örültem, hogy olvashattam a sztoridat. Kíváncsian várom mit tartogat számodra a folytatás.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!