Habár a halak jegy szülötte Chris, korántsem az a csupaszív, szeretet-átadó majom, akire ráhúzhatóak a nők elcsépelt horoszkópmániája.
Sorry not sorry
Fantáziadús ember, élénk képzelőerővel rendelkezik, vizuális alkat, akinek szinte létszükséglet az, hogy olykor legyenek magányos percei és órái, amikor senki nem tudja megzavarni őt. Olyankor vonul el a világ elől, hogy bármilyen konspirációs elméletet gyártson magában, amit aztán maximum hajnali órákban, átitalozott éjszakák után elmélkedéssel teli teóriáit szinte bárkivel megossza - mondjuk itt ildomos megjegyezni, hogy nem fog odamenni egy hajléktalanhoz sem, és ezekhez a magasröptű beszélgetésekhez egy utcalánynak se lesz köze - érzéke van kialakítani értelmes beszélgetéseket, jó emberismerő, képes kiszűrni és megszűrni az embereket.
Pontosan ezért, ha egy kevésbé intellektuális személlyel sodorja össze az élet, ironizálóvá válik anélkül, hogy azt valójában a másik fél észrevenni, a kritika az élete része.
He's a jerk, I know.
Objektív, a kialakult helyzeteket tisztán látja, gyors reakcióval rendelkező férfi, valamennyire karrierista, de mind magánéletben, mind az üzletben törekszik a maga maximalizmusára. A hibákat nem kedveli, a restséget és ostobaságot elítéli, irritálják azok, akiknek nem számít az, mit tesznek le az asztalra, ezért gyorsan is szabadul meg az ilyen link alakoktól. Nem válogat férfi és nő között, szemrebbenés nélkül vállalja a véleményét és ha kell, belegyalogol mások lelkivilágába, mert elege van a színjátékból, a megjátszott hazugságokból és a mézes-mázas illúziókból. Az őszinteség híve.
Mégis nehezen kiismerhető jelleme van, nem a szívére hallgat, de ha bal lábbal kelt fel, senkire sem fog rámosolyogni és akkor keményen beleáll mindenkibe, még abba is, akiben semmi kivetnivaló nincs amúgy. Alapvetően tiszta tudata van, de nem veti meg az alkoholt, ha úgy érzi, szüksége van rá, az alváshiányát pedig altatókkal és nyugtatókkal próbálja meg orvosolni - tulajdonképpen gyógyszerfüggő, amit azzal magyaráz, hogy szüksége van rá, mert csak a pirula által képes aludni, hozzátenném, elég rosszul, mert napi 5 óránál többet nem pazarol el alvással, azt is felületesen teszi. amit a reggeli espressoval orvosol. Dupla adaggal, hogy délután még egy harmadikat is túléljen a szervezete.
Addiction, all we need in life.
Valójában nehezen lehet kihozni a béketűréséből, de ha mégis sikerül valakinek, kő-kövön nem marad nála. Nem szokása amúgy felemelni a hangját, ha mégis megteszi, akkor valóban ideges. A csendes gyilkos alkat, aki nem mondja meg, hogy mikor támad, emiatt is kiszámíthatatlan, már-már számító is képes lenni. Nem idegenkedik az emberi gyarlóságtól, rossz dolgoktól vagy gyengeségtől: mindenben a hátteret nézi, igyekszik megérteni a miérteket és elfogadja akár azt is, hogy egy gyilkosnak miért volt szüksége ölni akár. A gondolatot, az érveket keresi mindenben és mindenkiben, még ha nem is fogadja el azt a saját értékrendje miatt, de befogadó, elfogadó alkat. We're getting there.
Chris szinte belelát még az ismeretlenek gondolataiba is, s ennek következtében egészen más szinten képes kapcsolatba lépni a környezetével. Előfordulhat, hogy ő lesz a partik királya, mókázik, flörtöl vagy éppen nagyszerű történeteket mesél, máskor pedig szigorú főnökként van jelen, aki kritikus megjegyzéseket tesz a munkatársaira, azok döntéseire. Olyan emberek társaságát keresi, akik valódi személyiségként tekintenek rá. Ha jobban meg szeretnéd ismerni őt, fontos, hogy az első pillanattól kezdve őszinte legyél vele. Megérzi ugyanis a tisztességtelenséget. Ha pedig idáig eljut, akkor tőle sem várhatsz többet. Azt adja, amit kap is. Különleges művészi vénája van, remekül tudja használni a képzeletét tevékenységénél, s ez lehetővé teszi, hogy elérje az elérhetetlent. Ki tud szakadni a hagyományos és elfogult gondolkodásmódból is.
Long story short.

+
1. ötödik generációs bélyeggyűjteménnyel rendelkezik, a különlegességek kedvelője, már csak a szentimentális kötődés miatt foglalkozik ezzel. Az apja az érméket is elkezdte gyűjteni, amit Chris folytat. A legkülönlegesebbek egyike, ami a tulajdonában van, egy Namíbiából származó rand, vagy éppen egy aukción megszerzett mongol "teatégla".
2. középső gyerek, egy nővére és egy öccse van. Két-két év van köztük. Georgia és Ruben a teljes ellentétei egymásnak, mindkettő a halálba idegesíti Christ, de bármit megtenne értük, és bárkin átgázolna értük. Már csak az édesapjuk van életben, nyugalmazott egyetemi professzorként a nyugdíjasok korántsem nyugodt életét éli - rendszerint pókerpartikra jár, fűzi az idős nőket a boltokban és minden fiatal kislányt szemrevalónak tart, de persze ő maga úriember, sosem tenné rá a kezét egyetlen fruskára sem, plátói szinten mozog csak, tiszteletteljesen bánik mindenkivel.
3. nem gondolkodik családalapításon. Ezért sem kérte meg még a nő kezét, akivel so-so együtt van. Nyitott kapcsolatnak is mondható, mert ha éppen van kedvük egymáshoz, akkor együtt vannak, de ha éppen hónapokig távol maradnak egymástól, se dőlnek a kardjukba. Hat évvel ezelőtt keresztezték útjaik Wrennel.
4. nem ő a te embered, ha mosolygós arcot keresel a tömegben. Ha egy viccen felnevetne véletlenül, már az is különleges, de cserébe elég perverz és mindig van egy-egy sikamlós replikája. Néha visszafogja magát. Ezért is tűnik komolyabbnak, komorabbnak az arca, mint amilyen valójában ő maga, és ez neki így megfelel. Addig se akarnak belemászni az arcába, megérinteni őt, végigdörgölőzni rajta - így legalább ő ahhoz érhet hozzá, akihez csak akar.
5. egyetemi éveiben is még amerikai focizott, ha megerőltette volna magát, a profi liga tagjává is válhatott volna, de ehelyett noname, egyszer jól fizető pornóvideó is készült az egyik droggal megspékelt éjszakáján - ha emlékezne rá, talán bánná, visszanézve pedig csak jót vigyorog rajta, ha a cimborái felhozzák a születésnapi ünneplések során. Az apja pókermániáját nem, de a szerencsejátékhoz fűződő viszonyát megörökölte; időről időre megjátssza a lottót és meccsekre fogad, NBA és NFL szinten mozog csak.
Mára már az altatókon túl heti szinten időt kerít arra, hogy vízipipázzon - otthon vagy egy kifejezetten olyan helyen, ahol arra lehetőséget biztosítanak számára.

Húsz perce ült ugyanabban a pozícióban, a teste csak akkor mozdult meg, amikor levegővel telítette meg a tüdejét. Nem csinált mást, csak a nőn legeltette a szemeit, aki hatalmas beleéléssel prezentálta azt az elképzelését, ami a következő projektjükhöz passzolt volna. Szerinte. A csípőjén húzott ruha anyaga kiemelte a kerek formákat, az edzéstől tökéletes segget pedig nem csak Nash figyelte, hanem a teremben lévő összes személy - és nem volt mindenki faszfejjel gondolkodó férfi. A nő hangját órákon keresztül képes lett volna elhallgatni, mert beleillett a telefonszexet űző nők táborába a buján karcos, olykor parancsoló éllel és ha azt kérte volna, hogy bárkit belezzen ki, Chris megtette volna, vigyorral a képén, mint Patrick Bateman az Amerikai pszichoban. A hatásszünetben, ameddig váltott a következő diára a nő, sürgetően kortyolt bele a vízzel teli poharába, hogy utána a nyelvével tüntesse el azt a nemlétező cseppet a szájáról. Nash ezt a pillanatot választotta arra, hogy a felhőkarcoló üvegezett ablakán kinézzen a távolba, mert az alattuk elterülő városképet a magasan lévő emeletről, ebből a szögből nem látta. A magaslati levegőt most egyetlen kibaszott madár se élvezte, így a DCL alelnöke kénytelen volt visszanézni a nőre. Akkor is, amikor maga a kísértés hátat fordított mindenkinek, hogy a közönség arcába bassza azt a nyomorultul tökéletes segget. Volt, aki felsóhajtott, volt, aki megmozdult kényelmetlenül a székben, Nash viszont nem tett mást, csak felszedte a korábban a mappája mellé rakott tollat, hogy aztán feljegyezzen valamit a papírlapra. Épp abban a pillanatban tolta ki magát az asztaltól és állt fel, amikor Miss Tökély megfordult, egy fogkrémreklámba is beillő mosollyal az arcán, amin aztán az elbizonytalanodás jelei voltak láthatóak, amikor az egyik potenciális ügyfele nem volt hajlandó a tomporán maradni. Megköszörülte a torkát, Christopher pedig csak biccentett a nő felé, zakójának középső gombját visszabújtatva a lyukon.
- Minden jót! - lenézett a rá bámulókra, mielőtt határozott léptekkel kikísérte volna magát a teremből, be is húzva az ajtót maga után, pontosabban csak akarta, mert az ajtóban egy nő nála kisebb feje búbja jelent meg, sürgető kopogással a tűsarkakon. Hogy ne az ajtóban álljanak meg, kettő embereset lépve hagyta, hogy a nő is utánalépjen, ki a tárgyalóteremből. Az ajtó lassan csúszott vissza a helyére, miközben egyikőjük sem szólt semmit.
- Ez mégis mit jelentsen? - érdeklődött számonkérő stílusban a Miss.
- Számomra véget ért a bemutató - nyilván.
- Mr. Nash, javarészben Ön miatt készült el ez az átfogó projektbemutató. Arcátlanságnak gondolnám, hogy a felénél feláll és kimegy - adta a nő tudtára mindazt, amiről ez az egész szólt. Partnerség. Olyan egyszerűen hangzó terv ez.
- Értékelem, hogy ennyire aggódik miattam, de eleget láttam már - nem a nő arcát figyelte. Egy pillanatra a nő melleire siklott a tekintete nem zavartatva magát. Kifejezetten utálta ezt a fajta szexualitást belevinni az üzleti életbe és el is ítélte azokat, akik nem az agyuk miatt, hanem a testi adottságaikkal jutottak feljebb.
- De még csak nem is - kezdett volna bele a nő a magyarázkodásba, vagy inkább a meggyőzésbe.
- Elég! Majd ha nem ilyen ruhában jelenik meg és nem azt várja, hogy bulldogként a nyálunk csorogjon maga után, hogy ne azon gondolkodjon a bent lévő összes férfi, és nő is, megjegyzem, hogy hogyan és miként dugja meg magát, talán újra elküldheti a meghívót az e-mail címemre és talán eljövök ide ismét - ameddig a férfi arcán nem látszódott semmiféle érzelem, elismerés, vágyakozás, a nő bőre lúdbőrőzni kezdett, idegesen helyezve át a testsúlyát az egyik lábáról a másikra. Nem használta ki az alkalmat az alelnök. Helyette sarkon fordulva elindult a liftek felé, de azért foghegyről valamit mégis csak muszáj volt megjegyezni: - Ha beszélgetni akar velem négyszemközt, a hotel címét, ahol megszállok, felírtam. A számomat már tudja - nem érdekelte a nő reakciója most. A recepciós felé is csak egy biccentéssel köszönt el, hogy a liftbe lépve visszaforduljon, az ajtó felé. A projektet bemutató nő még mindig őt figyelte az ajtó mellől. Akkor is, amikor a lift ajtaja bezáródott Nash előtt.



Évek teltek el, hogy utoljára hallotta volna a nevetését, utoljára érezhette a parfümje illatát, a haján megcsillanó napfény sugarait, amik furcsa vörösséget kölcsönöztek a barna fürtöknek. Sosem értette ennek a kémiáját, de igazán nem is érdekelte, ameddig minden egyes nap anyának hívhatta a nőt, aki hiányzott neki. Nem vitte túlzásba már a látogatásokat és már nem is beszélt sokszor az anyjához, mintha ott volna vele minden lélegzetvételkor. A gyászának időszaka véget ért, de leginkább amiatt, hogy látta, az apját mennyire megtörte a neje elvesztése. Nem akart félemberré válni, és mégis az volt. A családjukban felborult az egyensúly, Georgia nagy szája sem volt elég ahhoz, hogy a három fiút a családban túlszárnyalja. Ráadásul a nővére még mindig nem állapodott meg, tudva, hogy csak egy macskás vénasszony lesz ő is. Nem bánta, a karrierista énje erősebb volt, mint az utódok gondolata. Chris értékelte ezt, mert semmi kedve nem volt gyerekzsúrokra, értelmetlen születésnapokra mászkálni és minden egyes ünnepnél eladósodni, mert mindenki ajándékigényét ki akarta elégíteni.
Jól van az úgy!
Hallotta a közeledő lépteket, tudta, kihez tartoztak, de makacsul ellenállva nem az érkezőt figyelte, hanem az élettelen, hideg kőtömböt.
- Sejtettem, hogy itt talállak. Mindig ide vezet az első utad - cigarettától karcos, mély hang érkezett jobbról.
- Megszokás ez, tudod - vont vállat, ahogy lehúzta a már száraz fehér rózsát a sírkőről, hogy a frisset hagyja ott az anyjának. Az apja ezután guggolt le, hogy meggyújtsa a mécsest.
- Hétre gyere. A többiek már otthon vannak. Ruben megszállott a koreai barbeque-val, úgyhogy kisajátította előbb a konyhát, aztán meg az udvart is, csak hogy a tökéletes bbq-t rakja le elénk este. Wes reggel óta cikizi - nevetett fel az öreg, Chris arcán pedig megjelent az a ritka mosoly, amitől biztosan nem ráncosodik a képe.
- Nyugtass meg, hogy nem lesz theme party és nem kell megint valami magenta szart magamra vennem?! - a hangja könyörgővé vált, mert az biztos, ha még egyszer valami rózsaszínbe kell mártania magát, az öccse tökét fogja letépni, átdobva a kerítésen Miss Porkynak, a szomszéd vérmes uszkárnak, aki állandóan megugatott minden élőt. Az apja hahotáját messze vitte a temetőben feltámadó szél, az azt követő köhögés pedig már a korral járt. Vagy azzal a kibaszott sok cigarettával, amivel az apja élt korábban. Úgy szívta azt a szart, mintha gyárkémény lenne, de a gyerekei folytonos fejmosása és baszogatásának hatására immár három hónapja tiszta volt. Nikotin-mentes és erre Nash nagyon is büszke volt. Az apjára még inkább. Na nem csak ezért. Felnevelt három olyan eszement kölyköt, mint amilyenek ők voltak.
- Még nem. De ha jól emlékszem, Gigi előkotorta valahonnan a halloween jelmezeteket. Kíváncsi lennék, rád megy-e még a mini Beetlejuice szerelésed - vigyorgott az apja, aki bezzeg nem tartott a nevetőráncoktól. Chris sem, csak neki nem volt kedve mindig jókedvűnek lenni.
- Minden vágyam ez lenne - már másodjára jelent meg a képén a vigyor. Hiába, az apja kedve rá is átragadt.
- Na, gyere. Menjünk haza! - átfogta a fia vállát az idősebb Nash, megindulva a három hete vásárolt BMW felé. Az apja minden évben újabb és újabb autót volt képes megvásárolni.
A hosszúra nyúló vacsorát követően Chris az apja társaságában a dolgozószobában a sakktábla felett értesült arról, hogy az apja végrendelkezett. Arról is értesült, hogy kiket nevezett meg örökösnek. Arról is, kiket hagyott ki a végrendeletből és arról is akkor tudott meg információkat, hogy nem csak ők hárman voltak a férfi kizárólagos gyerekei.
Még egy testvér; egy kibaszott lány, akit húgként kellene kezelnie.
És hol máshol élne az a szerencsétlen, mint New Yorkban?