Dina az a fajta lány, aki nem szereti, ha megmondják neki mit csináljon. A gimnázium befejezése óta keresi önmagát, meg azt a fránya hivatástudatot. Rengeteg helyen fordult már meg, mint hostess, szállodai recepciós, repülőtéri pakoló, barista és most a legújabb hóbortja a konyhai kisegítő. A főzéssel ismerkedő fázisban van, eddig a youtube és néhány „sztár séf” ötletei adtak lendületet, hogy becsábítsák a konyhába. A kísérletezéssel nincsenek gondjai, kifejezetten szeret valami újat alkotni. Bátorságra vall, hogy szereti a csípős ételeket, meg a magassági tartózkodást is. Az édesapja pilóta, így nem véletlen eme szerelmi vallomása a repüléssel kapcsolatban. A szülei szabados életmódjából tanulva inkább mondja magát digitális nomádnak, mintsem valami földhöz ragadt fiatalnak. Nem is olyan régen elhatározta, hogy utazási vlogot fog indítani, ha végre elhagyja a francia Riviérát.

Makacssága nem ismer határokat, borzalmasan nehéz természet, de a látszat ellenére könnyedén létesít új kapcsolatokat. A barátokat sokra értékelik szerinte, amolyan magányos farkas, nem igazán mondhatja el, hogy lett volna igazi barátja/barátnője. A lányokkal a fiúkon kap össze, vagy a hiányos csajos viselkedésen. Nem szeret sminkelni, sem a divatnak megfelelő ruhákban feszíteni, előnyösebbnek tartja a sportos és a kényelmes öltözékeket. A cipőkben viszont már elég szép gyűjteményt halmozott fel (sportos vonalon marad a Nike, Vans és társai márkákkal). A veszekedés királynője, mindenbe beleköt, még az élő fába is, ha nem tetszik neki valami. Minden hiedelemmel ellentétben a jég hátán is megélne. Nagyon kevés alkalommal látogat haza, a szülei kétlaki élete meg ugye a válás óta ez amolyan szokványos dolog maradt. Annecy-ben laktak a nagyszülei és most az ő lakásukban veri el a napot, ha nem éppen valami hajmeresztő hülyeségem töri a fejét.

Egyetlen akadályozó tényező az a ritka vérképző betegsége, melyről még nem kapott papírt, de gyakran törnek rá a spontán ájulások, a napokig tartó halálos kimerültségek. A B12 vitamint úgy majszolja, mint más a csokit, ha éppen leesik a szervezetében lévő szint.

Szeret viccelődni, és csipkelődni is, ha már csendben marad ott nagy baj van. Így adja a világ tudtára, hogy utál valakit, vagy nincs kedve a társasághoz. Rossz alvási szokásairól híres, ezért nem javallott a szomszédi viszony, ha nem akarsz hajnalban arra ébredni, hogy a bútorokat az egyik szobából a másikba tolja át.

Anne Dupont – Édesanyám a régészet királynője, a felelősség mintaszobra…ja nem. Minden hónapban egyszer minimum meglátogat, most éppenséggel az ő szülővárosában lakom, hogy megtaláljam önmagamat. Anya most…azt hiszem Görögországban van, vagy mégsem?

Gabriel Vincent – Édesapám a pilóták gyöngye. Minden héten utazik, sokkal kevesebb ideje van, mint anyának, emiatt ritkábban is látom őt, de ez nem jelenti azt, hogy a virtuális világ ne segítene be nekünk, mert a vasárnapi szeánszunk az örök a számítógépek sűrűjében. Apa imád fotózni, hashtag képekben üzenünk egymásnak, ha többre nincs idő. Na és ő…ja hajnal van még, de New Yorkban van.

Tudják, mindenkinek megvan a saját nemzetisége, de mi van akkor, ha én nem tudom eldönteni, hogy melyikhez tartozom? Ez egy fura történet kezdete, de mi lenne, ha belecsapnánk a lecsóba, és elmesélném, hogy honnan erednek a gyökereim…nos akkor repüljünk el egy messzi galaxisba, amit úgy hívnak, hogy az Egyesült Államok, és Chicago. A szeles város sok mindenkiről híres, sorolhatnám napestig a neveket, de itt két idegen mennybéli egymásnak esése az igazi legenda, és az, amivé ez a két szerelmes vált annak idején. Gabriel Vincent a délszeg belga pilóta, és a hazafelé tartó ifjú archeológus Anne Dupont tekintetének találkozása sok jövőbeli sorsot döntött el, többek között az enyémet is. Így születtem meg én, a kis, és cserfes Dina Estella Vincent, aki egyszerre vallja magát belgának és franciának is. Borzalmasan nehéz helyt állni, és két állampolgársággal tengődni a hétköznapokban. A két ellenpólusom rendkívül ért ahhoz, hogyan kell egyszerre agyilag leszívni, és a szomorú pillanatokban feldobni. Egyke gyermekké avanzsálódtam, miután kiderült, hogy ez a két igencsak hagyományőrző, de személyiségben mást oldalt képviselő egyed nem fér meg egy dudában. Apa bohókás, és életkedvelő, a fellegekben érzi igazán otthon magát, nem retten vissza a kihívásoktól, miközben anya megfontoltabb, a régészet megszállottja…azonban egyben hasonlítottak. Egyikük sem tudott lemondani a munkájáról, és az álmai teljesüléséről. A delírium mámoros köde sem feledhette el velük, hogy kik is ők valójában, és ez a teher, mit jelent. Súlyos traumát okozott nekem is, hogy bejártam a fél világot, és az egyik hétvégét éppen az ausztrál tengerparton, a másikat meg valahol Kambodzsa eldugott ősi romjai között töltöttem (Vicc, mert imádtam utazni). A talpraesettségem ezután már borítékolható volt, a szende kislány bőréből kibújtam. Érdekességképp elmesélhetem a nagyérdeműnek, hogy folyékonyan beszélek franciául, németül, olaszul, angolul, spanyolul, és három majdnem kihalt nyelven is. Az édesanyám nyelvérzéke dübörög az ereimben, nem félek a kihívásoktól, sem a veszélyes környezettől. A bátorság a DNS-embe van kódolva, akár a konyhaművészeti tudásom, és a magasságoktól való félelemhiánya. A röghöz kötöttség, az igazi otthon fogalma számomra minden másban, de nem országban mutatkozott meg. Mindig is magamnak való voltam, öntörvényűen nevelkedtem, a szüleim egy percig sem biztattak arra, hogy fogjam be a számat. Nyersen őszintén tálalom, ha nem tetszik valami, nem szeretem, ha előítéletesen állnak hozzám, becsülöm azokat az embereket, akik ki merik mondani a gondolataikat, és elém állnak, ha nem értenek egyet az én véleményemmel. A problémamegoldó képességem tökéletes, a szarból is várat építek…és ez nemcsak mendemonda. Egyszer egy törökországi ásatáson unatkoztam anya mellett, és az állati ürülékből építettem egy nagyszerű felhőkarcolót. Anya totálisan kiakadt, de nekem dagadt a büszkeségtől a mellkasom. Néhány rövid titok még rólam:
- Két tetoválásom is van, az egyik a fenekemen, a másik az oldalamon, és ezek mind feliratok, egy indiai és egy japán mondással.
- Élek-halok a sushiért, és a tengeri herkentyűk bármelyik formájáért.
- Nem szeretem a pizzát…jöhet a megkövezés.
- Nagy állatbarát vagyok, de inkább az egzotikus fajokért rajongom, így nem csoda, hogy tartok egy kaméleont odahaza, akit Pascalnak neveztem el (megártott a mesemaraton).
- Nem bírok megülni egy helyben, ez azt jelenti, hogy még nem találtam meg életem munkáját, de voltam már villanyszerelő, taxisofőr, és az új hobbim a főzés.
- Bármiből képes vagyok főzni, még homokból is!
- Miért éppen Annecy? Na, nem éppen, mert a nyugalomra vágytam volna, de itt éltek a nagyszüleim, és úgy éreztem, hogy magamba kell szívnom az ősi kultúrát anya családi ágáról.
- Egyszer lovagoltam már elefántháton.
- Imádok énekelni, és közben a fenekemet rázva sütni.