Hobbi: Barátokkal lógni vagy új barátokat szerezni még mindig a legjobb dolog! Olvasni is szeretek, de ritkán jegyzem meg az írót és a címet. Gyakran főzőcskézek, még gyakrabban rendelek. Imádok autózni és közben a rádióval énekelni, karaoke-bulikra is rendszeresen járok. Kutyázni pedig bármikor hívnak, rohanok is!
Amit szeretek: A pillanatnak élni, jól érezni magam anélkül, hogy a további lépésekre gondolnék, csokis fánkot enni, illatos brazil kávét inni, tekézni, filmszerepet játszani, hajózni csónakkal vagy nagy tengerjáróval (utóbbit már vezettem, de jogosítványom még nincs rá), grimaszolni és még sokáig sorolhatnám. Teddy-t a magam módján szeretem, de több állam távolságra élek tőle.
Amit nem szeretek: Drogok, túl sok alkohol, ízetlen alkohol, rossz minőségű ételek, sziszifuszi feladatok, lelassult emberek, siettetés-sürgetés, kötözködő hivatalnokok, legalább két hét folyamatos koránkelés, utazás hallhatóan motorhibás autóval, Peggy és az elszúrt gyermekvállalás. A súlyomat se szeretem, de az életmódot, ami miatt ennyi kiló vagyok, azt nagyon is.
Meghatározó pillanatok: megszületni elég meghatározó volt, anélkül semmi nem ment volna. A szüleim anyagi jólétet biztosítottak, a mai napig számíthatok rájuk. Heidi és a végtelen szabadság jelentette a gyerekkoromat. Az egyetemi évek a féktelen bulizásról szóltak. A filmes és tévés időszakom alatt nagyon sokan megismertek az utcán, ez hol tetszett, hol nem. A házasság nem nekem való, az apaság még ennyire sem. Életem legnagyobb csalódása, amire Peggy-vel jutottam. Azóta egy-két különleges fotózás volt meghatározó.
Példakép: Apa és Anya, akik annyi pénzt kerestek, amennyiből bármit megtehetnek, amit csak akarnak. Heidi, aki nem keresett ennyit, de bármit megtett, amit csak akartam.
Kedvenc helyszínem: mostanában a zöldövezetek és a bomló-romló ipari épületek, mert ezeket nagyon jó fotózni.
Ami mindig nálam van: Nincs ilyen. Mindig mást felejtek otthon.
Becenevek: Tinisrácként a lányok Ducinak és Bucinak hívtak szeretetből. Az első sitcomomban egy Star Wars-rajongót játszottam, aki Yoda-nak hívta magát, ez a név is rám ragadt.
Elvek: Szeretem nagykanállal habzsolni az életet. Igyekszem ezt úgy tenni, hogy másokat ne bántsak, inkább belevonnám őket is a jóba. Néha ezt nagyon eltévesztem, lásd a volt feleségemet. Szenvedélyes, nem igazán türelmes, de békés típus vagyok. Nem szoktam meggondolni, mit mondok. Ebből is van sértődés, de rá szoktak jönni, hogy nem rossz szándékkal mondtam, amit mondtam. Nagyon érdeklődő vagyok, imádok új dolgokba belevágni és nagy átéléssel tudok ezekről beszélni. A szüleimet szeretem és tisztelem, de az engedelmességet sosem tartottam fontosnak (ők sem). Elismerem azokat, akik segítenek a rászorulókon, én is jótékonykodom, de a szociális segítséghez túl szórakozott vagyok.


Apám hajózási céget vezet már ötven éve, anyám pedig kórházigazgató. Otthon is igazgató volt, ezért Apa több időt töltött a munkájával, mint velünk. Pedig Anya is elég sok időt töltött a munkájával, ezért nekem maradt Heidi, a német akcentusú nevelőnő. Nagyon vicces volt és minden hülyeségbe belement velem, szerettem. Például amikor akartam egy rottweilert, ő elvitt egy barátnőjéhez, akinél négy ilyen kutya is élt. Aznap kaptam életem első tetanuszoltását. Legó építőversenytől gyermek drámaszakkörig sok mindenbe belekóstolhattam. A legtöbb helyen szívesen fogadtak, én pedig bárhova szívesen mentem. Még haza is, mikor vége volt a programoknak. Sosem hisztiztem emiatt.

Tinédzserként izgatott a színészet és a filmek világa, erre a pályára akartam menni. Készültem is rá, emellett pedig nagyon sokat jártunk el barátokkal. No és a lányok! Meg voltam őrülve értük. Egyet-egyet le is tudtam venni a lábáról. Ők ragasztották rám a Duci és a Buci beceneveket. A határok elmosódtak, az alkohol mellé becsúszott egy kis por vagy tabi is. Amikor egy parkoló kamion alatt ébredtem szinte teljesen kiszáradva, akkor arra gondoltam, hogy ez talán túlzás és hogy újrakezdem az életemet. Aznap volt a drámaszak felvételi, ami persze rég véget ért, mire én kimásztam a kerekek alól. Nem is volt más választás, mint újrakezdeni.

A szüleim se igent, se nemet nem mondtak a terveimre, de hála nekik annyi pénz állt rendelkezésemre, amennyit csak akartam. Heidi akkor már nem volt velünk, mert elvileg felnőttem. Haha, azóta se! Egy haver rendezőként dolgozott és alkalmi szerepet kaptam a sitcomjában, a következő évben pedig beiratkoztam filmművészet szakra. Nem akartam volna ilyen messze tanulni, de összekevertem a jelentkezési lapokat és nagyon meglepődtem, mikor New Yorkból írtak, hogy mehetek. Végülis miért ne néztem volna meg az USA egyik legnagyobb városát? 8 évig nézegettem, mert közben áthallgattam jogra, belekezdtem egy online buddhista tanfolyamba és világkörüli hajóútra indultam, aminek a második hónapjában Hawaii partjainál szétzúztam a yachtot. Egyébként fantasztikus az a hely a fűszoknyás nőkkel!

Elvégeztem az egyetemet. El se hiszem és akik ismertek, azok se nagyon hitték el. A végzősökkel és több tanárral is jóban voltam, könnyen jöttek a megbízások. Mellékszereplőket alakítottam, nagyon élveztem, de két év után meguntam a sok utazást. Állandóságot akartam, visszamentem Vancouverbe és televíziós műsorvezető lettem. Egy reggeli műsorban minden nap más emberrel kellett nagyon érdekes vagy nagyon unalmas témákról társalogni. Az összes interjúra felkészültem, de így is sok időm maradt. ÖSszejöttem Peggy-vel, akivel tiniként már kavartam. Kutyakozmetikával foglalkozott. Iszonyat profi volt és élvezte is. A szenvedély átragadt rám és kitanultam a szakmát. A kutyákat mindig szerettem és a gazdáikkal is jókat lehetett beszélgetni. Mire végeztem, már nagyon elegem lett a koránkelésből, ezért a műsoromat ott hagytam. Peggy-vel együtt vittük a boltot.

Lángolt a szerelem, egy év ismeretség után feleségül vettem. Mindenki azt mondogatta, hogy végre benőtt a fejem lágya. Rá még egy évre megszületett kislányunk, Teddy. Én így hívom Theodora-t. Nagyon nehéz volt az az időszak. Egyedül dolgoztam a kozmetikában és egyre türelmetlenebb voltam, hamarabb bezártam vagy ki se nyitottam. Több tetanusz után végül abba is hagytam. Anyagi gondjaink nem voltak, házaséletiek viszont igen. Be kellett ismernem, hogy nem erre számítottam. Azt hittem, kevesebb teendő lesz a gyerekkel. Mármint hogy nekem is. Akartam volna egy Heidit, de Peggy teljesen begőzölt. Akkor nem jöttem rá, mi volt az igazi problémája. Mára már tudom, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem vagy inkább meg kellett volna értenem, hogy én nem vagyok elég türelmes egy gyerek neveléséhez.

A válás után elköltöztem. Látogattam volna a gyereket, de Peggy elzárkózott. Pert indított, mert veszélyesnek tartott. Eszement ügy. Az egyetem óta nem nyúltam droghoz, alkoholból se ittam annyit, hogy ne tudjam, melyik gombbal kell csatornát váltani. A vádat ejtették, de azóta nem nézek feléjük, csak a gyerektartást fizetem.
Dühömben eljöttem New Yorkba újra vidám éveket élni. Sok régi barát még itt van és ahogy lenni szokott, újakat is szereztem. A szomszédom nagy lelkesedéssel beszélt a tanfolyamról, amire jár, úgyhogy én is beiratkoztam gumiszerelésre. Nem árt, ha tudok kereket cserélni. Tanulgattam volna az autószerelést is komolyabban, de akkora különbségek vannak a régi tragacsok és az új "szuperszámítógépek" között, hogy feladtam. Tavaly megint volt egy barátnőm és mikor egyszer otthon felejtette a fényképezőgépét, elkezdtem kattintgatni. Ahogy lementettem a képeket, sajnos találtam olyat is, amit ő kattintott és nem akartam volna látni. Megköszöntem, hogy segített új hobbi találni és sok boldogságot kívántam neki azzal, akinek az intim részét fényképezte.

A hobbiból lassan munka lett. Először szívességből fotóztam házikedvenceket, később esküvőkre is hívtak, sőt egyszer egy filmforgatásra is. Úgy látszik, van néhány téma, amire mindig visszatérek. A barátaim szerint sokoldalú vagyok. A szüleim szerint nem tudom, mit kezdjek magammal. Szerintem meg sokoldalúan nem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel, de valamibe mindig belekezdek és azt nagy elánnal csinálom.