A család legkisebb és egyetlen lánytagjaként hát... Maradjunk annyiban, hogy mindig el voltál kényeztetve és hercegnőként bántunk veled, ami tök rendben is van, viszont ennek én most érzem a hátrányát. Gondolom egyedül unatkozhattál otthon, ezért szedted a sátorfád, és költöztél te is hozzám, teljességgel leszarva azt, hogy már nem a milliókat számolgatom egy fancfy lakosztályt megszégyenítő szobában... Tehát lényegében a nyakamra költöztél azért, hogy kamaszosan kiossz arról, hogy miért élem rosszul az életem. Míg a bátyádnak hiányoztam, addig te azt vetted a fejedbe, hogy hazavigyél magaddal. Nem igazán tudom, hogy apa bízott-e meg a dologgal, viszont én nem feltétlenül tervezem elhagyni az államokat, emiatt pedig sokat veszekedünk. Lényegében anyagilag megkopasztasz, amíg én próbállak rávenni arra, hogy érjed be mondjuk a Zarás ruhákkal és mennyire jó tapasztalat lehetne számodra, ha dolgoznál egy kicsit valamelyik Starbucksban. Határozottan nem jövünk ki jól, nekem pedig egyszerűbb lenne összecsomagolni téged és hazaküldeni, de valahol mégis képtelen vagyok megtenni... Mert egyrészt a húgom vagy, másrészt pedig képes vagyok ebben az állapotban boldog lenni, amiért te is megjelentél.

Viszont a szándékaid nem olyan tiszták, mint az bátyádé, aki lényegében a hiányom miatt költözött ide. Hármunk közül te vagy az, aki a legtöbbet örökölt az egyeduralomra törési vágyból Feminista vagy ráadásul, számomra pedig ez kurva ijesztő, de rád hagyom a dolgot, mert fiatal vagy. Viszont lényegében te azért jelentél meg, mert a tesónk elmondta neked, hogy megtalált... Te pedig szóltál apának. Minden bizonnyal az egyetlen választásom az lenne, hogy hazamegyek és hallgatok a szép szóra, de én már tényleg a saját lábamra álltam, a saját életemet szeretném élni, erre jössz te, és összezavarsz mindent. Nem feltétlenül tudod azt, hogy mennyire fontos nekem az itteni életem, ezért pedig nem is tudlak elítélni. A szándékaidat pedig soha nem fedted fel előttem teljesen, én pedig képtelen lennék rosszakat gondolni rólad, mert a testvérem vagy, és szeretlek.

Mindenképpen benne lennék abba, hogy a későbbiek során ezt a kissé szedett-vetett kapcsolatot szilárdabb alapokra helyezzük. Úgy gondolom, hogy Jia nem egy rossz szándékú lány, szimplán csak a korából ítélve naiv, emiatt pedig könnyen tudják befolyásolni a szülei azzal kapcsolatban, hogy mi lehet helyes döntés, vagy éppenséggel mi nem. A pb ebben az esetben abszolút ajánlat, valami hasonlóan fiatal és helyes lánykát szívesen fogadnék, de nem ezen fogunk összeveszni, ha megérkezel  

Kínában nem túl gyakori az, ha egy családban vannak az embernek testvérei. Ennek elég egyszerű oka van: a társadalom túlnépesedett, így azok kapják a támogatásokat, akik alapvetően egy gyermeket nevelnek. Viszont itt vagyunk mi, akik lényegében még a kályhába is pénzzel gyújtanak be... Tehát a mi családunkban lényegében az bizonyul flexnek, hogy nem is ketten, hanem hárman vagyunk testvérek. Csavar a sztoriban az, hogy apa legalább akkora kommunista - persze ezt nem merném a szemébe mondani - mint az államfőnk, így lényegében ő a családunkat az egyeduralma alá hajtotta, mi pedig szépen teljesítjük a követeléseit. Anya tökéletes feleség, mi hárman pedig tökéletes, szép gyerekekként voltunk számon tartva, egészen a szökésemig. Minden bizonnyal gyűlölsz engem, és vádolsz, amiért ezt a bizonyos dolgot megléptem. Hét év van közöttünk; épp elég nagy a korkülönbség ahhoz, hogy jól kijöjjünk egymással, de te csak egy kisbaba legyél hozzám képest. Pont ezért is, 11 évesen neked nagy trauma lehetett elveszíteni a bátyádat, aki korábban mindig elhozott a suliból, elvitt az edzésre, neked adta a kedvenc falatokat a tányérjából a vacsoránál. Rajtad és a húgunkon sokkal kisebb volt a teher azzal kapcsolatban, hogy mit kellene kezdenetek az életetekkel; ugyanis tanulhattatok. Én szerettem volna tanulni, de nekem már a szüleink kitalálták a jövőmet. Egy olyan jövőt, amiben nem tudtam magam elképzelni. Így lényegében arra kényszerültem, hogy köztetek és az önző vágyaim között válasszak... Én pedig az utóbbi mellett tettem le a voksomat.

Nagyon hasonlítunk egymásra. A jelentőségteljes különbség közted és köztem lényegében annyi, hogy te csodálatos jellemmel vagy megáldva. Mindig olyna voltál számomra, mint egy törékeny kis kincs, amire ha nem vigyázok eléggé, talán összetörheti az a kegyetlen világ, amiben élünk. Egy osztálykirándulás alkalmával volt szerencsénk Amerikában találkozni. Te és a barátaid, betértetek a munkahelyemre, én pedig természetesen közöltem veled, hogy nem szolgállak ki alkohollal, mert kiskorú vagy. Amikor arról kérdeztél, hogy én a bátyád vagyok-e, egyszerűen hazudtam neked. Ennek ellenére jelentél meg a cuccaiddal hónapokkal később a lakásom ajtajában, nekem pedig nem volt szívem hazaküldeni téged, pedig határozottan megérdemelted volna.

Ha esetleg bármi kérdésed lenne, akkor fordulj hozzám bizalommal, kérlek Tudom-tudom választhattam volna kínai pb-t a fiúra, de annyira hasonlít ez a két fiú, hogy egyszerűen nem engedhettem el a dolgot... Ráadásul Soobinról rengeteg az anyag is. Ha nem tetszik/mást képzelnél el a karakterre, annak sem látom akadályát, csak kérlek jelezd felém, hogy mindezt meg tudjuk beszélni.   Sok szeretettel várlak  téged