A három egy prímszám, továbbá három, nem egy egyenesre illeszkedő pont síkot és kört határoz meg. A vallásban a Szentháromság jele és Jézus születésekor is három király érkezett. Az irodalomban és a népmesékben is rengetegszer emlegetett szám, talán az egyik leggyakoribb. Három testőr volt és három kismalac, a sárkánynak legtöbb esetben három feje van, ahogy a mesékben is leginkább három testvér történetéről van szó. Az én családom is három tagból állt: apu, anyu meg én. Mi alkottuk a mi kis háromszögünket, egy síkot, egy kört, melyből mára már csak egy pont maradt meg, amely így magányosan lebeg az éterben várva a két pontra, hogy újra alkossanak valamit együtt. De nagyon jól tudom, hogy nem kaphatom őket vissza, várhatnék az örökkévalóságig, de sehogy sem lehetnénk újra együtt, hiszen ők már nem jönnek vissza, meghaltak és eltemettük őket. A két kis pont pedig eltűnt a papírról, amikor ez megtörtént, de egyben két új pontocska is megjelent rajta, hogy valami új részesévé válhassak, ez a két pont pedig a bácsikám volt és a lánya. Talán náluk jobb helyre nem is kerülhettem volna most, mert rendkívül megértőek és segítőkészek, az új suliban viszont csak következő hónapban kezdek, hogy addig is legalább a várost szokjam valamennyire. Ez persze nem az én ötletem volt, a bácsikám mondta, de talán neki is más javasolta ezt, nem tudom, de bárki ötlete is volt, én hálás vagyok neki. A hármas szám jelentésével azonban még nem végeztem, mert ma jövök a harmadik találkozóra a pszichológushoz. Liam bácsi nem tudom mennyit hallott arról, hogy mennyire nem jutottunk még semmire, de a helyzet az, hogy ez nekem nem könnyű és örülök, hogy csak heti egyszer kell jönnöm, mert a napi elbeszélgetés az sok lenne számomra.
Liam bácsi most is elkísért engem Dr. Halehez, akárcsak az elmúlt két alkalommal. Ő is és Noreen is azon van, hogy sikerüljön mielőbb megtanulnom az útvonalat a fontosabb helyekre, s ez is egy ilyen. Pontosan érkezünk mint mindig és ő is bejön velem, mint mindig. Talán tart attól, hogy akkor be sem jönnék, vagy csak tényleg jól láttam, hogy hogyan néz néha Dr. Halere? Noreenak még nem mondtam, de szerintem tuti van valami ilyesmi a dologban, csak azt nem tudom, ezt hogyan is mondhatnám el neki.
- Jó napot! - köszönök az asszisztensnek én is, mikor beérkezünk, aztán egy egyszerű kopogtatást követően belépünk az irodába, ahol megint csak köszönök. Dr. Hale és Liam bácsi váltanak pár szót arról, hogy ma Noreen jön értem, ha végeztünk, ezt követően pedig ő már távozik is, én pedig kettesben maradok a faggatómmal. Lepakolom a táskám az egyik fotel mellé, amibe még nem ülök le, hanem az asztalhoz lépek és a virágcsokrot szemlélem, ami ott díszeleg. Feltűnt, hogy már korábban is sok virág volt itt, de ez most más, ez még nem volt itt egyszer sem.
- Hogy tudott ilyenkor tűzliliomot szerezni? - kérdezem miközben végighúzom ujjaimat a virág szirmain. Pont olyan, mint otthon. Anyának ez volt a kedvenc virága és apu mindig mindent megtett azért, hogy tudjon szerezni ilyen csokrot, de télen sehogy sem tudott szerezni, így Valentin-napkor anya mindig rózsát kapott végül. Valentin-nap is most volt a héten, kedden és hiányzott az, ahogy anya a csokrot igazgatja a vázában, s ahogy apa a házi készítésű bonbont eszegeti és közben folyton azt mondja anyunak, hogy az mennyivel finomabb mint a bolti...