Nem értem, hogy mostanában mi van velem. Mikor egy fél évtizede munkába álltam ápolóként, én voltam a béke és nyugalom mintaképe, nem lehetett semmivel sem túlcsordítani nálam azt a bizonyos képzeletbeli pohárt. Ez a friss energia kitartott egy-két évig, és ugyan utána sem váltam idegbeteggé, a tűrőhatárom mégis érezhetően kevesebb volt. Függött ez nyilván a jelenlegi lelkiállapotomtól, illetve a páciensek panaszaitól, de a műszakom végére mindig ingerlékenyebb voltam. Aztán mióta egy hónapja felkeresett a régi barátom és megtörtént az a bizonyos este, mintha kifordultam volna önmagamból. Ugyanazok az emberek jöttek ugyanazokkal a panaszokkal, én viszont egyre kevésbé bírtam visszafogni magamat, és 36 nap elteltével… meg is történt a baj. Napközben a cigiszünetem alatt felhívtam Erint, hogy este 8 után van-e valami programja, illetve hogy engem szívesen látna-e? Körülbelül másfél hete találkoztunk utoljára, és vágytam már a társaságára, hisz lássuk be, érti a dolgát a lány. Szerencsére én is, hisz máskülönben miért lett volna abból a fergeteges egyéjszakás kalandból egyre és egyre több? Most azonban kicsúszott a számon egy olyasmi is, amit a műszakom utolsó négy órájában hol megbántam, hol a legkevésbé sem érdekelt. Az elköszönés előtt még odanyögtem a vonal túlsó végén lévő lánynak, hogy ha van valami zöldje, akkor azt készítse be estig, mert szükségem lesz rá. A nap fénypontjaként még haza is küldtek a munkából egy órával korábban, amit én csak cifra szavakkal, meg a két középső ujjam felmutatásával díjaztam. Hogy ezt az idióta pácienseknek küldtem, vagy a hazaküldő kollégának, az már részletkérdés. Hazaérve megetetem a kutyákat, majd kicsit összekészítem magam, lezuhanyzok, kicsit rendbe teszem a szakállamat, hajamat, aztán kisvártatva már ülök is be a kocsimba. Indulás előtt még küldök a lánynak egy üzenetet: „Most indulok. Ne öltözz túl.” A múltbeli tapasztalatok alapján ilyenkor még van háromnegyed órája, hogy elvégezze a dolgait, hisz utána szeretném csakis a magaménak tudni. Nem is tudom, hogy mikor füveztem utoljára. Tudom, hogy mikor szívtam el az elsőt, de hogy az utolsót… van annak már szerintem vagy 9-10 éve. Vajon hogy fogom bírni? A gondolataimban elmerülve szelem végig az utcákat Queenstől Staten Islandig, mire egyszer csak megszólal a GPS: „Megérkezett a célállomásra” Miután leparkoltam, kiszállok az autóból és határozott léptekkel indulok meg Erin lakása felé. Csengetek/kopogok, majd türelmesen várom, hogy kinyíljon az ajtó. Igen, határozottan szükségem lesz rá – a fűre és a lányra is egyaránt. Kezemben ott szorongatok egy üveg tequilát, és csak merem remélni, hogy van nála citrom, meg só. Az is biztos, hogy nem a kézfejemről fogom lenyalni egyiket sem. Szükségem van most egy kis kikapcsra, és ezt általában mindig megkapom az ő társaságában. Most talán még jobban, mint eddig.
Nyugodtan telik a napom, már amennyire egy vegyész nőnek lehet. Igazság szerint valami új, áttörő formulán gondolkodom, amivel berobbanhatnék a piacra, tökre téve a vegyésztársaim, egy időre, míg rá nem jönnek a módszerre, az eszközökre és technológiára. A dupla nagyságú francia ágyamon heverek, miközben mások számára felismerhetetlen vegyületeket írok. Jön az egyik, jön a másik, de mikor jobban kielemzem magamban, akkor rájövök, hogy dög unalmas. A hatásával kevésbé vagyok tisztában, hogy mit okozna az emberi szervezetnél. Éppen írni készülők, mikor a tőlem kissé távolabbi részen megszólal egy dallam, jobban mondva I want you more than one night. Hagyom egy kicsit, hadd másszon a fülembe, s csupán kicsivel később veszem fel. Mikor beleszólok, akkor még nem tudom ki az, ám a visszajelzéskor tökéletesen be tudom azonosítani, hogy ki az. Dominic. Két heten, vagy ki tudja mikor nem bújtunk össze az ágyamon, s így hangjára igen csak izgatottá válok. Elkezd beszélni, mint valami orkán erejű szél, s én meg sem próbálok közbeszólni. Már annyit megtanultam nála, hogy ha közbeszólok, akkor érkezésekor megszól engem. Még annyit nyög ki nekem, hogy szerezzek füvet, mert igényli. Nincs időm őt nyugtatni, mert leteszi, s én meg a mobilomon megnézem az időt.Úgy tűnik, még hazamenetel előtt kapott a nyakába valami szar melót. Lerakom a mobilom, s tovább folytatom az agyalást. Csak úgy repkednek az összetevők, közben a hatását is fejtegetni próbálom. Repül az idő, mert hamarosan csörren a mobilom, jelezve, hogy üzenetet kaptam. Elolvasom Dominic levelét, s meglepő kérése van így elsőre. Eddig mindig élvezte lefejtegetni rólam a ruhákat, ám most ne öltözzek túl. Speciális kuncsaftnak gondolom őt, annyira, hogy már szerető. Bezárom a füzetem, s kimászok az ágyamból. Éberré tesz engem, hogy van tudomásom arról, hamarosan itt lesz. Mire van időm? Nos elsősorban 10 perc zuhany, 10 perc ruhaválasztás, 10 perc fű előkészítés a hálószobában, 10 perc rendrakás, s az utolsó öt percben megpihenek. Hallom a csengőm hangját, így az ajtóhoz sétálok, a kulcs már odakészítve. A szívem kalapál, talán azért, mert ma este bizony jól meg leszek dugva általa. Ebben reménykedek. Elfordítom a zárban a kulcsot, s majd gyorsan kitárom az ajtót. Milyen öltözetet láthat rajtam? Egy fehér csipkés melltartót, s hozzá tartozó sexy bugyit. Elég jó kontrasztban van a bőrömmel, ami valljuk be sötét. Nem kérdezek rá, hogy így gondolta-e a ne öltözz túl szavait, de én így értelmeztem. S ne legyen annyira unalmas, még fehér harisnya takarja szépen a szép hosszú lábaim. Ha belépett, akkor zárom az ajtót, s fordítom a kulcsot. Staten Island jobbik felén vagyok, itt annyira nincs bűnözés, gondolom autóval jött. Benne hagyom a zárban a kulcsot, s én pedig ránézek Dominicre. Ápolt, mint mindig. Szeretem a rendet rajta, de főleg a testét és végső soron ami alul lóg a lába között. Látom tequilát szorongat a kezében, s már nyúlok érte. - Berakom hűlni – hangzik tőlem, s ha megkapom, akkor én macskás érzéki lépésekkel távolodok a nagy kocsha felé, ahol már eleget szexeltünk közösen. Már meg se jegyzem neki, hogy érezze magát otthon, hiszen magától is tudnia kell. Én vagyok a nyugodt csajszi, aki meghallgatja s ha nem bonyolult a helyzet, még ötletet is adok számára. Az italt berakom hűlni, s én pedig visszatérek hozzá, ha csak nem követ engem mindvégig. Lényegében szemben találom magam, s elkap az a bizonyos érzés. Akarom az ajkait most! Két lépéssel ott termek nála, s máris smárolok vele. Jó hosszan, hogy a végére olyan érzékien belenyögjek a szájába.
Órákkal ezelőtt történt meg a baj, de még mindig érzem az utóhatását. Sajnos ilyen vagyok, nehezen engedem el a sérelmeimet. A régi életemben ezt a sértő fél fizikai egészségének lerontásában – elverésében – éltem ki, manapság azonban már nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem vagyok már olyan fiatal, ráadásul nem kerülhetek illegális ügyletekbe. Tettem egy fogadalmat az ideköltözésem előtt, hogy többet nem fogok a törvényen kívül élni, és ezt egész jól tartottam hét éven keresztül. De aztán csak jönnie kellett Castornak, aki elcseszett mindent. Belerángatott egy rablásba, bandaháborút szítottunk, ami elképzelni sem tudom, hány emberéletbe kerülhetett, bűnösébe és ártatlanéba egyaránt, aztán magamhoz vettem az egyik ilyen civil sérültet, a gondozásom alá vettem, ráadásul most még a munkámmal is játszadozom az újdonsült türelmetlenségemmel. Arról nem is beszélve, hogy épp füvezni készülök… Mintha az a rablás egyszer csak szólt volna az univerzumnak, hogy á-á, Dominic Aldrin nem olyannak termett, akinek jól menő munkája és békés élete van. Nem adatik meg neki a második esély, hisz bőven elég emberéletet tett már tönkre. Szerencsére ez csak rám van hatással, a körülöttem lévőkre annál kevésbé. Vagy legalábbis nem közvetlenül. A mai látogatásommal sem az a célom, hogy traktáljam Erint a gondjaimmal, sokkal inkább az, hogy a boldogsághormonok felszabadulásának több módját is kipróbálhassam. Rám fér a ma történtek után. Hogy utána beszélgetünk-e a problémámról? Valószínűleg. Két menet között egyébként is kell egy kis pihenő. A gondolataimból kifakaszt az ajtó nyílása, és az elém táruló látvány. Tetőtől talpig végignézek a lányon, és elismerően füttyentek egyet. - Hűha, Erin. Te aztán komolyan vetted a „ne öltözz túl” üzenetemet. Helyes - mosolyodom el kacéran. Úgysem lesz rájuk szüksége. Rég voltunk már együtt, és hiányzott már ez a nimfomán némber az életemből. Bentebb lépek az ajtón, és míg ő az ajtót zárja, hátulról is megnézem magamnak. - És innen is milyen szép kilátásom van - szólalok meg, ismét dicsérve az alkatát. Tudjuk mindketten, hogy nem szorul rá, és tisztában van az idomaival, de melyik nőnek ne esne jól, ha cirógatják kicsit a hiúságát? - Remélem van még pár szelet citromod is abban a hűtőben - szólok utána, míg leveszem cipőmet magamról, és végül követem őt. Mosolyogva pillantok le rá, ahogy szinte felfal a tekintetével, és pillanatokon belül már az ajkaimon csüng. Készségesen viszonzom a közeledését, tenyeremmel finoman simítva végig a hátán, egészen le a fenekéig, amelyre a fehérnemű alatt simítok rá. Beindít a csókot követő nyögése. Nem éppen így terveztem az ide jövetelemet. Először úgy gondoltam, hogy lefutjuk a szokásos köröket, beszélgetünk pár sort, aztán az első feles után rátérünk a tettek mezejére. De ez a kimenetel is tetszik. - Úgy látom, egyből bele a közepébe akarod. Nekem aztán jó. Hol szeretnéd? - kérdezem tőle, majd a válaszát megvárva hagyom, hogy oda vezessen, ahova csak szeretne, de a távolságot akkor és ott meg is szakítom, rögtön a nyakába csókolok, és visszasimítom az egyik kezemet a hátán át a melltartója pántjához. Egyszerű, gyakorlott mozdulatokkal bontom ki a melleit a fehérnemű fogságából, már amennyiben nem érzek felőle ellenvetést. - Igen, így határozottan jobb - szólalok meg mosolyogva, miután ellépek tőle, hogy két hét után végre ismét szemügyre vehessem a fedetlen felsőtestét. - Megőrjítesz - ennyit mondok csak, mielőtt ismét visszatérnék hozzá, a nyaka helyett most már az ajkait véve célba.
Egyelőre fogalmam sincs, hogy miért keresett fel este Dominic? Miatta lemondtam egy pelyhes képű srácot, akinek az lenne az első alkalma. Valószínűleg nem élveztem volna a megrontását, s valószínűleg bajba kerültem volna miatta. Mármint kikotyogja, hogy különböző vegyész cuccot látott a lakásomon. Egyenes út lett volna börtönbe, drog készítésért. Az én Dominicem megmentett ettől a helyzettől, szóval hálás lehetek neki. Megérkezik az említett úriember, aki már annyira rájár a nedves puncimra, hogy szeretőként tartom nyilván. Mosolyra fakaszt a hozzászólása, mikor szexy fehérneműben ajtót nyitok neki, s engedem be. Másnak nincs ingyen műsör, csak neki. Miért? Mert olykor ha szépen kérem, akkor meglesi a pórul járt droghasználókat, akik önhibájukból kicsit többet lőttek be maguknak, mint kellett volna. - Neked is egy szál fürdőnadrágban kellett volna jönnöd – ugratom őt, amit természetesen nem gondolok komolyan. Elég hamar elkapták volna a rendőrök, hiszen valaki csak felnyomta volna. Nézem Dominic mosolyát, mire hasonlóval válaszolok. Míg én zárom az ajtót, ő addig tökéletesen ráláthat a hátsómra. Nem! Egyáltalán nem nevezhetem magam bögyös farosnak. Inkább csupán Miss Vonzónak. Kisebb melleim vannak, szép kerekdedek, míg a hátsóm pont tenyérbe simuló. - Ha így nézel rájuk, úgy vélem tudom mit fogsz velük csinálni. - osztom vissza a szavakat, s végére elnevetem magam. Kellemes csilingelés az egész, mikor jön az ő soron kívüli kérdése. - Van citromom, meg narancsom meg itt némi sárga dinnyéim. - a sárga dinnyénél végigsimítok a mellkasomon, had lessen engem. Úgy vélem, hogy Dominic nagyon rá van kattanva a melleimre. Nem kell sok, hiszen én is nőből vagyok, s nekem is vannak igényeim. Megcsókolom, mert a szeretők olykor ez sem vetik meg egymástól. A végén elnyögöm magam, főleg mikor érzem viszonozni akarja a közeledésem. Nagyon édes, de érzem ám, hogy mennyire éhes. - Ha már itt vagy, nem halasztanám el a lehetőséget. - vallom be, hogy bizony titkon rá vágytam. A kérdése meglep, hogy ennyi sok közös együttlét után fogalma sincs arról, hogy mennyire odavagyok, ha hátulról megdug. Vagy várjunk! De édes tőle, hogy rákérdez. Ajkaim vigyorrá fajulnak, s megadom neki a választ. - Pakolj fel, a mosógépre és némi játék után tiéd vagyok hátulról. - árulom el legfőbb vágyam neki, ami jelen pillanatban, ha megtörténne, vagyis elkezdené, akkor út közben benedvesednék. Ám nem marad ő ennyire passzív, hamarosan egy nyakcsók után búcsút intek a melltartó fogságának, hogy a teljesen természetes melleim láthassa. Nincs ellenvetésem a tette ellen. - Én megőrjítelek? Te meg kikészítesz a farkaddal – harapom be előtte erotikusan az ajkaim, csak ízlésesen. Mit szeretek Dominicben még? Hogy nála valamiért kutyára jól működik a kémia, nem kell színlelnem az orgazmust.
+18 Meglepő vagy sem, általában nem szoktam egynél több éjszakáig senkivel sem eljutni. Sőt, személy szerint nagy szoknyapecérnek sem tartom magam. Eleve ezeknek az éjszakás-nappalos műszakoknak köszönhetően se időm nincs szórakozóhelyekre járni, se kedvem. Az a 3 hónappal ezelőtti este, mikor találkoztam Erinnel, egy szerencsés kivételnek számít, amit mind a mai napig áldok. Egyik kollégám hívott magával a születésnapja ünneplésére, én pedig vonakodva ugyan, de mentem. És milyen jól tettem! Rég éreztem már olyan jól magam, mint akkor este. Egy kis simogatás, egy kis tapizás, aztán „sajnálatos módon” idejekorán le kellett lépnem a buliról – mindkettőnk legnagyobb örömére. Azóta folyva-folyvást visszajárok hozzá, és képtelen vagyok ráunni. Az elmúlt három hónapban rajta, illetve két nőn kívül nem voltam senkivel, de valahogy nem is nagyon vágytam rá. Ha itt vagyok, akkor általában kifulladásig csináljuk, és úgy érzem, ez a mai este sem lesz kivétel. Főleg, mert ilyen hosszú kihagyásunk szerintem nem igen volt még. - Vagy még kevesebben, mi? - felelem vigyorogva. - Helyes. Lesz mit a számba vennem akkor. Bár nekem is van valamim, ami hasonló sorsra juthat nálad - utalnék ezzel valamire? Abszolúte. A frusztrációm levezetésére tökéletes lesz minden, ami most fog következni, de sosem vetek meg egy jó kis kézi-szájmunkát. Egy kis pihenő mindenkinek kell, nemde? - Áll az alku - válaszolom neki, majd meg is indulok vele az említett helyiségbe. Megsoroznak a szebbnél szebb emlékek, ahogy végigtekintek a lakáson. Szerintem nincs olyan hely, ahol ne csináltuk volna, ez alól az említett berendezés sem kivétel. De ha ő ott akarja, hát legyen. - Ez a cél - felelem a férfiasságomra tett megjegyzésére. Örülök, hogy ennyire tetszik neki, bár nem ér meglepetésként a bókja. Odaérve a mosógéphez, ahogy kérte, felpakolom őt a tetejére, és egy újabb csókra hajolok hozzá. - Egyébként… kíváncsi vagyok… - szólalok meg két csók között. Egyik kezemmel egyre feljebb haladva cirógatom a hasát, lassan és óvatosan közelítve az egyik melléhez, amelyet lágyan veszek a markomba, és kezdek el masszírozni. Mindeközben elszakadok az ajkaitól, és a füle tövére adok egy csókot. - Hogy nektek nőknek… itt van a szexi fehérnemű - lassan, taglaltan mondom a szavakat, további puszikkal szakítva meg állandóan a mondandómat. Letérek a nyakára, a kulcscsontjára, majd a kezemmel ellentétes oldali mellére. - De nekünk férfiaknak mi van? - folytatom, ahogy egy csókot nyomok az említett testrészre, majd körbezárom ajkaimat a mellbimbója körül, amelyet először csak megszívok, aztán pedig nyalogatni kezdek és ezt a két mozdulatsort felváltva foglalkozok vele. Amint kellően feszessé és peckessé válik az egyik, áttérek a másikra is, amit hasonló bánásmódban részesítek. - Számunkra mi számít a szexi fehérneműnek? - a felvetésem csak a kínzására szolgál, de azért kíváncsi is vagyok erre. Én mivel tudnám hozzá hasonló módon meglepni őt? A gondolataim itt, a szám azonban más helyen jár. A mellei után végigcsókolom a hasát, majd két kezemmel megfogom a fehérneműje két szélét, és lehúzom róla. - Valahol azt olvastam… - természetesen a beszéd most sem maradhat el, ahogy közben kikerülöm a legérzékenyebb pontját, és a combja belsejét kezdem el csókolgatni. A térde felé haladok, majd vissza, és ugyanezt megteszem a másik oldalon is. Az őrületbe akarom kergetni, mert ezzel én is hasonló állapotba kerülök. Így is érzem már, hogy jelenleg milyen kellemetlenül szűk ez a nadrág számomra. - Hogy a nőknek egy jól kiöltözött, öltönyös úriember ér csak fel a szexi fehérneműkig - felrakva az i-re a pontot, a fehérnemű szónál el is érek a nemrég megfosztott ruhaanyag helyére. Óvatos csókkal üdvözlöm Erint a lába között, lágyan ízlelve meg a csiklóját. Terveim szerint már így is kellően beindítottam ahhoz, hogy a továbbiakkal abszolút ne legyen gond, ettől függetlenül tovább ingerlem. Ha úgy kívánja, át is lököm azon a ponton. - Te mit gondolsz? - kérdezem tőle, ahogy egy pillanatra elszakadok onnan, és felpillantok rá. Amint látom, hogy válaszra nyitná a száját, elmerítem két ujjamat a hüvelyében, amit lassan elkezdek ki-be mozgatni benne. Mosolyogva hajolok vissza a csiklójához, amit gyengéden megszívok, majd a kezemmel szinkronban folytatom a korábban elkezdett tevékenységemet, ameddig csak kívánja. A mondandóm végéhez értem, innentől fogva csendben maradok és teljes mértékben átadom neki magam.
Mikor visszakérdez, hogy kevesebben, akkor elmosolyodok, de beadom a derekam. S jól tudhatja, hogy ha szex körül forog a világ nálunk, akkor biztosan perverz kifejezéseket használok, mindkettőnk kedvéért. - Jah, egy szál faszban, s leszopott volna útközben a csöcsös rendőrnő, elfelejtve megbüntetni a huncutságodért. - vigyorgok vissza Dominicnek, s várom hogy erre meg mit fog reagálni. Bevállalná, vagy inkább sokkal inkább nekem tartogatná magát? - mennyire fog dilemmába esni? Mikor meghallom a szavait, hogy lesz mit a szájába venni, akkor vigyorgok, ám nem sokkal utána közlöm vele tisztán a céljaim. - Le foglak szívni nullára – villantom meg a szexi ragadozó mosolyom vele szemben. S végső soron úgy látom, hogy mindkettőnknek vannak igényei a másikra, ami a kihagyás miatt égetővé vált. Fel is van forrósodva testem a közelségétől, akarom majd, hogy hozzám tapadjon, hogy méretes férfiasságával felnyársaljon végre. Nem sokat variál, tisztára hercegnőnek érzem magam, mikor karjaiba kap, s visz a mosógép, vagyis a fürdőszoba irányába. Megérkezünk, s én kapaszkodok, míg fel nem pakol maga elé a mosógépre. Elkezd csókolni, s beszélni. Teljesen oda kell figyelem, hogy megértsem a szavait, emellett forróan viszonozom a támadását, amit egyből ajakharapással teszem vadabbá. A keze viszont a hasamtól indul, s érzem merre kívánkozik haladni. Odaérve a mellemhez, ami teljesen belesimul a kerekded formájával a markába. Annyi kihagyott idő után azt reméltem volna, hogy belemarkol, de ezzel a lágy masszírozással érzéki sóhajokat kényszerít ki belőlem. A további kalandozására a testem előre adja magát a férfinek, szinte összeszokottan kínálja fel magát az élvezet jegyében. - Nekh- thek! - nézek rá vágyakozva, akarom még az ajkait a melleimen tudni. Kapok az alkalmon, hogy lágyan a fejét átterem a másik mellbimbómra, amit még nem izgatott olyan alaposan, mint a másikat. - Nektek ott van a kockás hasatok, a vékony sejtető boxeretek. Emlékszem még, hogy első alkalomkor hogy miként rajzolódott ki a méretes farkad a boxernél. Engem már az is beindít. - vallom be neki, de természetesen más nőt valószínűleg valami más fogná meg. Mikor felhagy a melleim cirógatásával, akkor következik az enyhén nedves fehérneműm, amit szépen akar lehúzni rólam. Segítek neki, s ügyesen megemelem a testem, hogy le is bírja húzni. Beharapom az ajkam, mikor szándékosan kihagyja a puncim, s máshol ingerel. De nekem tetszik,pontosan erre vágyom, hogy ne csupán nekem essen, hanem kényeztessen és szórakozzon a testem minden pontjával. Sóhajok vannak, ahogy távolodik egy kicsit halkabb, míg a nedvesedő puncimhoz közel hangosabbá válok. - Ez nem igaz! Te sem voltál öltönyös az első alkalmunkkor, mégis állandóan be vagyok tőled nedvesedve, ha közelemben vagy. - szerintem nem árultam el nagy titkot, hiszen 3 hónap alatt kiismerhetett, hogy bizony az ő teste cseppet sem közömbös. Mikor eljön az ő ízlelése, akkor megremeg a testem, s egy kéjeset nyögök. De nem csak ettől nyögök fel, hanem attól, hogy nemsokára két ujját meríti el bennem. Önkényt veszem fel azt a pózt, hogy kívánatosabb legyek számára, s hogy jobban a kezére essek. Csak nyögök ott a mosógépen, ajkaim harapdálom. Lassan benedvesedek neki, de még mielőtt még elmennék, akkor elkapom az ujjazó kezét. - Szemét vagy! De most törlesztek. Hátrébb tolom őt, majd lehuppanva elé, térdelve előtte elkezdem simogatni a lábát, egyre feljebb, ahol látom már a dudort. Hozzáérek, majd mohósággal húzom le a nadrágját és boxerét. Mikor előpattan a félig merev méretes tagja, akkor ajkaimmal közeledek, s a férfiassága tövétől a hegyéig puszilom. Felnézek rá.
+18 - Szerinted hagytam volna? A te ajkaidhoz és kezedhez nem ér fel senkié. Inkább kifizettem volna a bírságot, legyen akármekkora, csak itt legyek - hízelgek tovább neki, lassan már úgy érezve, hogy a szavaim is elegek lesznek ahhoz, hogy levarázsoljam azt a csipke csodát róla. De ha már legalább ennyit felvett, azt se neki kelljen fáradoznia levenni, szívesen kisegítem. - Vigyázz, mert szavadon foglak! - nem tagadom, már csupán ezzel a mondatával is sikerült elérnie nálam egy bizonyos izgalmi állapotot. Alig várom már, hogy ez az este úgy igazán kezdetét vegye. Megittam vagy két Red Bullt idefele jövet, hogy a 12 órás kimerítő műszak után is képes legyek tartani az iramot. Aztán ki tudja, lehet már az első menet olyan lesz, hogy a lábamon alig fogok tudni megállni. Bár… amit ígért, ahhoz nem is szükségeltetnek a lábak. Egyébként is jobb szeretem kényelemben, ülve vagy fekve élvezni az ilyesfélét. Lassan térképezem fel a testét, úgy téve, mintha az elmúlt két hét elég lett volna arra, hogy elfelejtsem. Ez egészen addig tart, míg elérek a melleihez, ahol azonban egyből bevetem a régi taktikákat, amelyeket tudom, hogy szeret. Ez az egyik kedvenc női testrészem, ezért is foglalatoskodok a bimbókkal ekkora beleéléssel. Ettől függetlenül most nem töltök el egyiknél sem túl sok időt, mert egyrészt nem bírnám ki addig, másrészről pedig szeretném odalent is újra megízlelni. Őszintén meglep egyébként, hogy képes felfogni a szavaimat a kényeztetése közben, az pedig különösen, hogy még válaszra is méltat valahogyan. Figyelek a feleletére, elraktározom a hallottakat az emlékeimben, de közben ajkaim a maguk útját járják. - Helyes. Egyszer azért megpróbálom az öltönyt is - hogy mikor, azt magam sem tudom. Ahogy említettem, nem szokásom egy éjszakánál hosszabbra nyújtani egyetlen ilyen kapcsolatot sem, Erinben azonban volt valami, ami megfogott. Kicsit talán emlékeztet önmagamra, aki hosszú-hosszú évekkel ezelőtt voltam Amerika túlsó felén. Nem sírom vissza azt az énemet, de néha jól esik nosztalgiázni, és a hibáinkból tanulni. Vagy hát… lehet csak annyi a válasz rá, hogy jó az ágyban és sajnálnám ezt eldobni magamtól. A nyögései egyre jobban beindítanak, és ha sokáig kellene még ezt csinálnom, akkor előbb-utóbb érzem, hogy én fogok magamhoz nyúlni, nem kell neki segítenie. Bár az ő kezeit még mindig szívesebben fogadnám, mint a sajátjaimat, de nem vagyok telhetetlen. Egyre mohóbban falom a csiklóját, és egyre hevesebben ujjazom, készen állva arra, hogy elélvezzen, mikor egyszercsak megállít. Felvont szemöldökkel, értetlenül pillantok fel rá. - Pedig már kezdtem beleélni magam - felelem neki, de nem ellenkezek. Felállok, nyomok egy gyors csókot az ajkaira, majd mosolyogva lépek hátrébb, hogy le tudjon szállni a mosógépről. Nem sokat teketóriázik, hamar a tettek mezejére lép. Míg ő a nadrágommal foglalatoskodik, addig én kibújok a felsőmből, és ledobom magam mellé. Egy felszabadult sóhajt engedek meg magamnak, mikor a férfiasságom végre kikerül a nadrág szorító fogságából. Lepillantok Erinre, és kíváncsian figyelem, hogy mire készül. Az első csókot érezvén máris egy újabb sóhaj szalad ki a számon és még kicsit bele is remegek az érzésbe. - Én viszont lehet nem foglak tudni leállítani, mint te - nevetek fel bágyadtan, miközben kíváncsi, fürkésző tekintettel követem minden egyes mozzanatát. A makkomhoz érve újabb bizsergés szalad végig a gerincoszlopomon, és alig várom már, hogy ennél is nagyobb élvezetekben részesítsen. - Remélem a nyelvedet is tervezed bevetni. Aztán ne kímélj. Valahogy kárpótollak majd érte - kérem őt mosolyogva, olyan ígéretet téve, amit csak remélek, hogy be fogok tudni tartani. Jelenleg hatalmas szükségem van most erre, el sem tudja képzelni Erin, hogy mennyire. Sok minden véges, de a hálám nem tartozik közéjük.
Kár tagadnom, de jólesik a férfi hízelgése, ahogy mondja, hogy inkább kifizette volna a bírságot, hogy azután velem lehessen. Természetesen ettől megkapja az engedélyt arra, hogy ott matasson rajtam, ahol csak szeretné. Ami az öltözetemet illeti, azt figyeltem meg eddig, hogy a csipkés fehérneműim hamar lejönnek, mikor ő itt van nálam. Ehhez is tehetség kell, s úgy vélem benne megvan. - Csak nem attól rettegsz, hogy megteszem? - incselkedek vele, miközben ha sikerül, akkor lopok csókot ajkairól. Tovább haladnak az események, s ő bevisz engem a fürdőszobába, ahol a mosógép van. Szép tágas, elfér benne egy ilyen ketyera. Odanézek a zuhany kabinra, ahol hányszor eljuttatott a csúcsra. Tetszik, ahogy feltérképezi a testem, holott szerintem mostanra már, minden völgyet és dombot tökéletesen ismer. Bár az utóbbi időben a kis zabálásom mellre ment. Megfigyeltem, hogy őrülten rajong a melleimért. Ami azt illeti nem kell szégyenkeznem, mert szép kerekdedek és teltek. Hagyom a játszadozását, s hangos sóhajtásokkal élvezkedem. Nehéz természetesen bármit szólnom a kényeztetése közben, de én csak próbálkozok. - Te meg az öltöny, úgy foglak kidobni téged innen, ha meglátlak – incselkedek vele csupán, hiszen sokkal inkább az ellenkezője lenne rám az igaz. Rámásznék, s nem engedném el, míg rendesen meg nem dugott. Kezd a játékunk forróbbá válni, s én pedig hallgataggá válni. Nyögések szakadnak fel belőlem, főleg mikor hevesebben kezd el ujjazni. Érezheti, ahogy olykor megremeg a testem. Én pedig képes vagyok belerondítani a helyzetbe, csupán azért, hogy ő se legyen elhanyagolva. Szerencsére nem ellenkezik, s jó kutyus módjára elhelyezkedik, így én pedig elé térdepelek. - Nem csak úgy! Szeretem ha már te is harcra készen ágaskodsz – pimaszkodok vele, mikor ő megejti a saját szavait, mikor leállítottam. Jól hallom nemsokára, hogy felsóhajt, mikor kikerül a börtönéből a férfiassága. Nem sokáig maradok mozdulatlan, mit sem törődve a szavaival. Nekilátom puszikkal bombázni őt, mikor már kellemes ívbe van a szerszáma, akkor kezemmel megérintem annak tövét. Rántok egyet szerszámán, s végül minden további figyelmeztetés nélkül betámadom a sajátos mély torok technikámmal, s így kezdem őt kényeztetni. Többször bekapom neki tövig, s mikor kinn van, akkor többször rántok rajta. Gyengéd vagyok vele. - Melyik testrészemre szeretnél ráélvezni? - kérdezem tőle, de nem hagyok neki időt a válaszra, mert elkezdem őt édesen szopni. Nyelvemet naná hogy bevetem. S ha ő nem fog engem leállítani, akkor én addig verem, s kényeztem, míg meg nem érzem, hogy jön. Akkor pedig a kérésének eleget teszek, s arra élvezhet rá, amire csak szeretne. Szépen élvezete után letisztítom cicás nyalással a férfiasságát. - Remélem élvezted – mosolyodok el, mikor visszaülök a mosógépre és jelzés értékűen szétnyitom előtte a combjaim. - Használd az ajkaid! - már előre megkapaszkodok.
+18 - Hogy attól rettegek-e, megteszed? Épp attól, hogy nem teszed meg - felelem a csókba belemosolyodván. A képességei tudom, hogy meglennének hozzá, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt nem vettem figyelembe, mikor ma felhívtam. Szükségem van a kikapcsra, és ha ehhez először egy kis pettingen át vezet az út, akkor állok elébe! Szó szerint, ami azt illeti. Egyébként sem tudnék olyan alkalmat mondani, mikor itt voltam Erin lakásán, és ne estünk volna egymásnak. Így van ez jól, és örülök is neki, hogy ennél többet egyikünk sem képzel bele ebbe az egészbe. - Valóban? Hm… lehet kockáztatok egyet - incselkedek vissza mosolyogva. Őszintén meg lennék lepve, ha valóban úgy tenne, ahogy mondja. - Tán nem ágaskodom már eléggé? - kérdezem felvont szemöldökkel, bár további ellenkezést, meg kíváncsiskodást már nem igazán tudok megengedni magamnak. Nagy megkönnyebbülésként ér, mikor lekerül rólam a nadrág, az nem kevésbé, mikor a kezelésébe vesz. Először csak puszikkal ingerel, de tudom, hogy ha nem is egyből, de hamar rá fog térni a lényegre, és akkor már aligha leszek képes éber, észszerű gondolatok megfogalmazására. Lehet én keresek rossz helyen, de ritka az olyan nő, aki ilyen élvezetesen tudja használni a száját, mint ahogy most Erin teszi. Egyik kezemet a tarkójára vezetem, másikkal a mosógép szélét fogom meg, mielőtt itt helyben összeesnék. Hosszas sóhajok szakadnak fel bennem, ahogy érzem, hogy az egészem elmerül a szájában, majd újra kihúzza azt és ezt többször is megismétli. Mire eljut a kérdése az agyamig, és kész lennék válaszolni, ismét az ajkai közé vesz, most már a nyelvét is gondosan bevetve. Hajában lévő kezemmel beletúrok a fürtjeibe, és amennyire tudom, rá is segítek a kezem, illetve a csípőm mozgásával. Ahogy mondtam, valószínűleg nem fogom tudni leállítani. A kérdéséből kiindulva viszont nem úgy tűnik, mint aki bánja. - Tudod, hogy… hol szeretem igazán - válaszolok végül a kérdésére két nyögés között. A hol igazából Erintől szokott függeni, hogy éppen mihez van kedve. A szájára gondolok elsősorban, annál jobban senki nem zárhat le egy ilyet számomra, mintha az ajkaival fejezi be, nem pedig a kezével. A másodlagos választásom pedig egyértelműen a mellei lennének. Így igazából teljes mértékben rajta áll, hogy most melyikben akar részesíteni, én aligha fogom bármelyiket is ellenezni, már csak azért sem, mert érzem, hogy nem bírom sokáig. Élesen szívom be a fogaim között a levegőt, mikor elér az orgazmus, és kiengedem magamból az elmúlt hetek elmaradását. Ha nem szorítottam volna rá a mosógép szélére is, akkor nehezebb dolgom lett volna lábon maradni az érzéstől. Lihegve pillantok le Erinre, és az egyik első dolog, amit látok, hogy még le is tisztítja a művét. Visszasegítem őt a mosógépre, és mit sem törődve azzal, hogy az imént hol jártak az ajkai, válasz helyett csak egy hosszas, kielégült csókot adok neki. - Úgy tűntem, mint aki nem élvezi? Hogy bírtam én ki majd’ két hétig… - vigyorgok rá, azon pedig csak szélesebbre húzódik a szám, mikor elég érthetően széttárja a combjait előttem. - Azonnal - szólalok meg, majd odasimítom a tenyeremet a nedves nőiességére, miközben egy újabb csókra hajolok vissza hozzá. Épp most elégített ki – nem is akárhogyan -, de érzem, hogy nem kellene sok, hogy ismét készen álljak egy menetre. Középső-, és mutatóujjamat csiklójára helyezem és lágyan körözgetni kezdek ott, miközben tovább csókolom. Alsó ajkát beharapva távolodom el tőle, hogy ismét adjak pár ingerlő csókot a melleire, aztán alig fél perccel később már ismét a lábai között van a fejem. Nyomok egy apró puszit a csiklójára, majd köré zárva az ajkaimat megszívom. Folytatom az ujjaim körkörös mozdulatait, csak most már a nyelvemmel teszem ezt, de a kezem sem tétlen, a két ujjam ismét utat találnak a hüvelyébe. Kicsit meggörbítem őket, és így kezdem őt simogatni belülről, miközben tovább falom a nyelvemmel, és az ajkaimmal. Szabad kezemet végigsimítom a testén egészen a melléig, amibe az előzőekkel ellentétben most már határozottabban, vágyakozóbban markolok bele. Ujjaim közé csippentem a mellbimbóját, amit morzsolgatni kezdek, majd enyhítésként tovább masszírozom a telt formákat. Lent sem tétlenkedek, egy pillanatra sem hagyom abba az ingerlését, sőt, csak még intenzívebben próbálom őt ízlelni. Nem tervezek megállni, ezért miután elég ideig csináltam, még egy ujjamat belévezetem, és úgy ujjazom tovább, egyértelmű célokkal: hogy ő neki is hasonló élvezetekben lehessen része, mint amiben ő részesített engem nemrég.
Csak somolyogni tudok Dom szavain, hogy mitől rettegne, s viszonozom a csókot. Látom rajta, hogy feszült, csak még nem tudom, hogy miért? Talán az este folyamán megnyílik a szája, de az sem elképzelhetetlen, hogy csukva hagyja. Nekem teljesen mindegy, hogy melyik verziót választja. A kikapcsolódást megkapja, s tudomásom szerint, úgy megint egálban leszünk. Senki nem tartozik a másiknak. Szóval én a fejemben úgy döntök, hogy most megadom neki ami jár a munkájáért, de bocsi de egy időre nem fogunk találkozni, ha csak nem fizet. Ezt közölnöm kell vele a miheztartás végett, s a munkaadóm aggodalmát is megértem. Ezek a fránya kapcsolatok. De térjünk vissza rá, s szavaira. Csak elnevetem magam. - Ha kockáztatsz, akkor nagyot bukhatsz. - kuncogom el magam, s némileg kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg ennyire nagy szerencsejátékos lenne? Nem nézem ki a partneremből. Kérdése hallatán, csak mosolygok. - Az egy dolog, hogy te érzed, hogy nadrágod szűk, de én szeretném ellenőrizni – kacsintok rá pajkos mosollyal. Akcióba lendülök, ami az ő nadrágjának levételével kezdődik, s mikor az megtörtént, csupán akkor lépek tovább a következő fázisra. Érzem az ő ellentétes óv intézkedő mozdulatait, s helyesen teszi. Tudom jól, hogy nagyon oda van ezért. Nem kell sok, hogy a férfit sóhajtásra bírjam, s mi lesz akkor később? Beletúr a hajamba, ami biztos jele annak, hogy én fogok győztesen kikerülni ebből a csatából. Mikor válaszol nagy nehezen, miközben nyög, teljesen beindít s nem is szándékozom abbahagyni az ő kényeztetését. Felfogva az üzenetét tehát az ajkaimat hagyom meg neki, ma azt hiszem megérdemli. Meg úgy vélem Domnak szintén tetszene az első verzió, mint ha csak a melleimre. Mikor meghallom a férfi hangját, akkor utána minden megy a maga rendjében. Talán egy kisebb rész jut a fedetlen kebleimre, de egyáltalán nem zavar. Nem sokkal utána segít nekem felülni a mosógépre, s én a combjaim széttárom előtte, s mondok neki egy dolgot, elég határozottan. Elég sok vendégem nem részesít ilyenben, így be kell pótolnom valakinél. Hosszasan megcsókol, s én pedig lágyan harapva az alsó ajkába viszonozom. - Hogyan? Biztosan valami helyes doktornőt megkörnyékeztél, most meg sumákolsz. - jelentem ki komolytalanul. Domnál azt nem értem, hogy miért nem talál magának valami rendes nőt?De ki vagyok én ilyen élettel , hogy ítélkezzek felette? Senki. Mondhatni marha szerencséje van, hogy azon na napon összefutott velem. Nem kell sok, s megérzem a nedves nőiességemnél a tenyerét, mire hangosan belesóhajtok az ajkaiba. Mikor hozzálát körözgetni odalent, ezzel ingerelve, akkor nyögéseket produkálok, hol halkabbat, hol erősebbet attól függően milyen kellemes inger ér engem. S pontosan azt találja ki, hogy mikor melyik érintésre van szükségem. Kénytelen vagyok kapaszkodni, mert az altestem bizony a fokozódó kényeztetés hullámokra reagál. Altestem, s testem lágyan hullámzik, s egyik kezem felszabadítom, hogy lágyan nyúljak a fejéhez, finoman markoljak bele a hajába, s olykor engedek, ha ő is kihagy pár kellemes mozdulatot odalenn. Érzem, hogy haladok a beteljesülés felé, szaporábban veszem a levegőt, hangosabb vagyok. Dom pedig eléri nálam, hogy a testem ráncdulva egyet élvezzek el, s akkor nagyon megkapaszkodok a mosógépben, hogy le ne essek róla. Kell egy idő, míg kitisztul a kép, s a férfira mosolyogja. - Kapd fel a nacit, menjünk pihenni. Szerintem mesélni szeretnél. - ezzel én csupán leakasztok egy kellemes kék színű köpenyt, s indulok a konyhába. - Kérsz inni vagy enni? - puhatolózok nála. Olyan érzésem van, hogy képes volt megfeledkezni a mai nap róla.
Kezdőlap
