Nem tudom kinek rosszabb, nekem, mert elveszítettem az apukámat, vagy neked, mert elveszítetted a testvéredet. Kettőtök közül te voltál a fiatalabb, mégis te voltál az, aki már egyetemre New Yorkba ment. Mikor ő meghalt a januári autóbalesetben, akkor te lettél a kinevezett gyámom. Egyszer se mondtad a szemembe, hogy ez neked milyen nehéz, de a lányod (Noreen) és én ezt nagyon jól látjuk, hiszen hasonlítok apura és ezt te biztos észrevetted már.
Ez azonban mind semmi, ugyanis néhány éve a feleséged lelépett, pedig nagyon úgy tűnt, hogy a ti szerelmetek igazi mesébe illő, hiszen a gimnázium óta együtt voltatok. Hogy miért ment el azt én nem tudom, ahogy azt sem, hogy a válást elindítottátok-e végül vagy sem, de ha igen, akkor sikeresen elérted, hogy Noreen hozzád kerüljön, vagy csak ő mondott le a lányotokról olyan könnyen.
Mikor megtudtad, hogy mi történt a szüleimmel és velem, s azt, hogy hozzád kell költöznöm, már is elkezdtél nekem pszichológust keresni az orvosok javaslatára. Nem ment könnyen, mert a legjobbat akartad nekem és alaposan utána érdeklődtél mindenkinek, míg nem találtál egyet, akire azt mondhattad, hogy igen. Arra mondjuk te sem gondoltál, hogy nem lesz velem könnyű dolga a nőnek, de hát ez már csak rá meg rám tartozik...

//Ennyi lenne hát a történet azon része, amit szeretnénk, ezen felül persze minden alakítható és elég könnyen lehet meggyőzni bizonyos változtatásokról, hiszen semmit se vések kőbe, csak örülnék neki, ha esetleg valaki hozná, mert ketten biztosan várnánk és a lánya is talán megalkotásra kerül valamikor, akkor pedig rögtön három partnert tudhatna biztosan magáénak a játéktérre