Felnőtt tartalom, szabadabb nyelvezet


Blanche Prestin, aki kora kamasz éveiben még hitt az igaz és csalhatatlan szerelemben, mára Blanche Rosewoodként kizárólag a gyönyör vég nélküli és állandó hajszolásában képes hinni. Blanche Prestin egy naív kis picsa volt, aki nagyjából szó szerint és képletesen is bedőlt bárkinek, aki azt mondta, hogy gyönyörű és szereti, mára Blanche Rosewoodként bárkinek csak  szó szerint, de képletesen nem dől be aki nem akar többet tőle mint pár jól sikerült éjszakát. Blanche Prestin bárki kedvéért hajlandó lett volna megváltozni, Blanche Rosewood senki kedvéért egy nyúlfasznyit sem hajlandó változni. Az ember alaptermészete nem változik ugyan idővel, de az élet, vagy éppen az ahogyan időnként a nagy pofonok után talpraállva saját hibái megtanítják, képes bizonyos dolgokban hatalmas fordulatra. De amikor aztán történik valami, amire ő sem számít, ami alapjaiban rengeti meg a jól felépített és biztonságosnak vélt kis világát, akkor hirtelen felbukkan a lány a múltból, akinek soha nem szabad lett volna újra előjönnie. Nem vagyok skizo, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy bizonyos helyzetekben az, hogy kik vagyunk valójában nem feltétlen biztonságos felfedni. Mindenre rá lehet baszni, és magamat ismerve, ha egy hangyányit is hagynám érvényesülni azt a lányt aki egykor voltam, akkor rá is basznék, de kegyetlenül. Éppen ezért nem várok most sem többet, még akkor sem, ha úgy érzem, hogy kurvára többet tudnék én is beleadni, igaz, sokszorosan követelnék is vissza. Mert az önző és viszonzást váró énem az idők alatt jócskán, és erőteljesen domináns szerepre tört.
Aidan az a faszi, akiért érdemes lenne kockáztatni,és ennek egyik előjeleként hajlandó vagyok vele egy utazásra, ami azt hiszem már most borítékolhatóan egy rohadt rossz ötlet, én mégis hagyatkozom egy zsigeri, valahonnan mélyről jövő hirtelen megérzésre, mely szerint vele akarok menni. Egy útra oda, ahol még soha nem jártam, egy útra, ahol kockára teszem egy átmeneti és szexre épülő kapcsolat alapvető biztonságát. Hiányzik ez nekem? Hát kurvára nem, mégis belemegyek. Persze hazudhatok tovább akár magamnak is, hogy igazából nem is akarok én semmit, de már valahol félúton a mosás, és az erőteljesre sikerült előjátékunk közepette rájöttem, hogy nem véletlenül vagyok itt. A korábbi dac, a távolságtartó indulat vagy éppen a morcos sértettség enyhült, még ha átmenetileg is. Mert meghazudtolni nem fogom magam. Nem tudok tökéletesen ellazulni. Még. Kell még idő, kell még valami,ami arra ösztönöz, hogy végleg hagyjam magam mögött a konok, kiállhatatlan és örökké ellentmondó perszónát. Részben. Mert ez valahogyan már a játékunk részévé vált. Ő állít valamit. Én ellentmondok. Ez a kapcsolatunkba van kódolva, azt hiszem. Mégis ennek ellenére rohadtul kiegészítjük egymást.
Bár állítom, hogy én uralom őt, valójában nem tudom, hogy melyikünk van jelenleg olyan helyzetben, hogy jobban felülkerekedik. Az az  érzésem van, hogy ez az egész, amiben most vagyunk, ez a perverz módon édes és nagyon is izgalmas játékunk kicsit olyan mint egy erotikus mérleghinta: mindig az sóhajt és merül el az élvezetben jobban, aki éppen alul van. Igaz a másiknak ez éppen olyan felemelő. Tudom, hogy mire képes, ahogy azt is tudom, hogy ha egyszer majd kioldja magát abból a hevenyészett, nevetségesen egyszerű csomóból, akkor gyakorlatilag a levegővételemet is ő fogja szabályozni azzal ahogy és ahol éppen hozzámér….amivel éppen hozzámér.
- Eddig sem volt gátló tényező. Azt ami volt, nevezzük inkább játékszabálynak amihez tartottad magad. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte.- emelem meg a fejem abból az alsó pozícióból amiben éppen vagyok, amibe hagytam magam fektetni. Nem mintha olyan nehezemre esett volna. A levegőbe marok az ajkaimmal, majd nevetve hanyatlom hátra a párnára, becsukva pár másodpercre a szemeimet. A hangja úgy duruzsol, mint egy téli kandalló a Martha’s Vinyard- beli nyaralónkban.  Még mindig lehunyt szemmel mosolyodom el a szavain. Van valami huncutság ebben a mosolyban, valami kihívóan kacér báj, ami akkor válik leginkább láthatóvá, mikor kinyitom a szemeimet, és többször egymás után megvonogatom a szemöldököm. Ajkaim résnyire nyílnak el egymástól, nyelvem lassan végigsimít először a felső, majd az alsó ajkamon, végül eltűnik újra két ajkam rózsája között, hogy egy halk, élvezettel telt hümmögéssel sommázzam amit mondott.
- Szivi, az este végén az fog kiderülni, hogy melyik taxival megyek haza, és nem az, hogy megértetted vagy sem.- nem kötekedem, pusztán megállapítok valamit. Valamit, amiben szentül hiszek, ahogy abban is hittem, hogy nem leszek itt egy óránál többet, és most tessék hol tartunk. Nem mondom, hogy ez egyedül az ő bűne, elvégre semmivel nem kényszerített, hacsak azzal nem amilyen hatással van rám. Igaz, ez meg nem az ő bűne.
- Igen, határozottan jobban tetszik. És nem kötekszem, egyszerűen csak….aaahhhhh Krisztusom!- ez az a pillanat, amikor azt is elfelejtem, hogy valaha is ellenálltam neki, azt is elfelejtem, hogy nem is akartam soha többé látni az ominózus incidensünk után, és azt is elfelejtem, hogy tulajdonképpen mit is akartam elfelejteni. Aidan teljesen és minden kétséget kizáróan birtokba veszi és uralja a testem. A csókjai kínzása közepette megpróbálok csendben maradni, de ez már akkor halott ötlet, amikor a keze a mellemre simul, ajkai közül pedig forró, lángoló zsarátnokként peregnek át a bőrömön az apró csókok, amikkel utat tör magának a nőiességem birodalma felé. Normál körülmények között gondolkodás és mindenféle rossz érzés nélkül elvenném amit ad nekem, hagynám, hogy az élvezet a nyelvének veszedelmes mozgása közepette úgy rántson el, mint egy gyönyörben megveszett rongybabát. Pofátlanul és minden további nélkül önző lennék. Így akarnám. Ujjaimmal a haja közé túrnék, a fejbőrébe marnám bele a néma, majd hangos és egyre erőteljesebb sikolyokat, a testem pedig úgy hullámzana, mint egy viharba tobzódó, féktelen óceán. Képtelen lenne csillapítani is. Hagynám, hogy édes nektárként simuljon ajkaira élvezetem utolsó cseppje is. Nekiadnék mindent, és miközben a levegőt próbálnám újra és újra szabályosan venni, szívem ritmusát megzabolázni, mosolyogva húznám őt oda a mellkasomra. Nem kérdeznék, nem viszonoznék. Elvennék, mert ez jár nekem. Belőle.
Hogy tudom elvenni így az eszét? Hát nem ezt csinálja ő is velem? Pontosan ugyanezt?
A komód nem feltétlen azért fontos mert olyan sokat emlegettük, hogy már szinte kívánta magát a hely….sokkal inkább azért, mert így megkapaszkodhatom, mert így láthatom. Nem önző akarok lenni, hanem kölcsönös. Ez pedig nálam azt jelenti, hogy több van emögött mint egyszerű és egyszeri  játék. Éppen ezért ijesztő is. A félelem vagy éppen a riadalom valamitől amit eddig nem nagyon tapasztaltunk pedig átbillent bennünket egy másik oldalra, egy veszélyesebbre. Amikor nem csupán a testünkkel szeretünk. Hanem a lelkünket is odatesszük. A tekintetünk, az érintésünk mögött érezhetően valami más is van. Éppen úgy ahogyan az enyémben is akkor, amikor megérzem magam alatt végül a komódot. A hangja olyan távoli, kicsit mintha egy sziklaszirt tetejéről szólna, miközben én alant vagyok a mélyben. Egy hatalmas, nyögéssel vegyes sóhajjal nézek fel rá, ajkaim nyitva maradnak, azon keresztül préselem ki magamból nyüszítve, és szinte követelőzően rekedten a többlet levegőt. Minden kevés. A levegő, az élvezet, többet akarok. Még többet. Mohó vagyok. Képes lennék bekebelezni és felfalni. Fogalmam sincs mikor és hol szakadt el a cérna a valóság, és a gyönyör illúziója között, ahogy azt sem tudom, mikor engedtem a lelkemet beleömleni az egészbe de megtörtént. Valahol ott, amikor a nyakába kapaszkodva feszítettem az altestem rá, hogy még mélyebben és erőteljesebben érezzem magamban. Szinte belefeszültem, úgy próbáltam meg ráhúzni magam. A fejem előrebukott a vállgödrébe, a hátába vájt körmökkel kerestem kapaszkodót. Hasztalan, mégis martam, mintha az életem múlna rajta.
Mikor megérzem az ujjait ahogy ismételten egy újabb és másfajta szintre emelik a gyönyörhöz vezető utamat mélyről jövően, majd egyre magasabban szuszogok, sikoltok, engedem ki, majd szívom be a levegőt. Csókok záporában fürdünk, melyben nem tudom, hogy akkor csillapodik ez az eszeveszett forróság, ha végre hagyom, hogy elválunk egymástól, vagy éppen akkor amikor megint úgy csapunk a másik ajkaira, mint valami ragadozó madár, az elengedni nem tudott prédára.
Szisszenek egyet az egyik hevesebb csókot követően, mikor bocsánatot kér, és egy pillanatra elmosolyodom. Homlokom az övének döntöm. Csapzottan, kimerülten levegőt is egymástól lopva, szinte mámorban úszva félúton megállunk, majd én is előre hajolok és gyöngyfogaimmal az ajkai után marok, hogy aprót harapjak bele, de annyira mindenképpen erőset, hogy vért fakasszak. Nyelvem kinyújtva le is nyalom róla. Édes és fémes.
- Nem haragszom…- zúgom ajkaira, mint egy újra megvadulni kész, megállíthatatlan folyam, amit az ő mozgása az altestemben táplál, és nem akarom, hogy megfékezzen, azt akarom, hogy együtt zúduljunk bele a világba. Azt akarom, hogy belefulladjunk ebbe az egészbe amit egymással művelünk.
Nincs külvilág, nincs semmi, ami megállítani lenne képes, hacsak ő nem teszi. Se helyet, se helyzetet nem tudok, és nem is akarok változtatni. Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy tökéletesen kiléptem a tulajdon testemből, és egy pulzáló élvezetkupac vagyok, ami a beteljesülésre vár. Már gondolkodni is képtelen vagyok, kizárólag arra figyelek, hogy mennyire szorítom őt meg minden izmommal odalenn, mennyire feszítem össze a combom belső részét, mennyire gyorsan veszem a levegőt.
Mikor a kezét elhúzza, és ezáltal egy apró ponton megszűnik ennek az egész átkozott buja lebegésnek az összhatása, az egyik kezem, mellyel eddig a nyakába kapaszkodva húztam magam közelebb hirtelen mozdítom, és az eltávolodó keze után nyúlok, mely meg éppen a felkarom után nyúl.
- Ne….ne...neeeeee…NEEEE!- kétségbeesetten magas, szinte hisztérikus hangon követelem vissza a kezét, és ha nem érzek ellenállás, akkor húzom vissza, de ha igen, akkor is. Egyszerűen nem hagyom abba, ameddig vissza nem vezeti a kezét oda ahol az előbb olyan veszettül izgatott, és amivel a maradék józanságomat is elvette. Most bénultan vergődöm egy kicsit ebben a kába valóságban, miközben mélyen, suttogva nyöszörögve kapok ebben az organikus élvezetben valamiféle hisztérikus rohamot.
- Ne vedd el….el ne merd venni! Aidan….ne merészeld!- gyakorlatilag meg fogom a kezét, és odaszorítom, miközben a combommal még erőteljesebben szorítom magamhoz, szinte satuba fogom a testét, amivel megnehezítem ugyan a mozgást, de lehetővé teszem, hogy a kezével ismét hozzám férjen. Ha ezt újra megérzem valami olyan veszett hangosan sikoltok, szinte beleremeg az utolsó idegszálam is. Bal kezem levezetem, és a fenekére szorítom, gyakorlatilag rámarkolok, hogy egy határozott mozdulattal húzzam mélyebben magamba. Mármint ha lehetne mélyebben, mert azt hiszem ettől mér nem lehet. Lüktetve feszítem meg őt magamban újra és újra, a csípőm mozgásával pedig űzöm magammal együtt a tökéletes gyönyör felé. Végül amikor már érzékelhető, hogy ő sem képes arra, hogy megálljon, kezem az arcára vezetem, és két oldalt megfogom, úgy fordítom, hogy szemben legyen velem. Előre hajolva megtámasztom a homlokom, az övének, lehajtva annyira a fejem, hogy még a szemeibe tudjak nézni. Örvénylő kék ragyogás. Elveszek benne.
- Nézz rám!- kérek, miközben a testem úgy remeg, mint zivatarban a  fák lombjai. Belefeszülök az utolsó másodpercekbe, és a lüktető gyönyörben együtt zuhanunk át a beteljesülés megsemmisülésébe, hogy aztán atomjaira hullva lassan próbáljuk megint összeszedni magunkat. Szabálytalan, szinte fuldokló lélegzetvétel. A hajam csapzottan hullik előre a vállára, az arcomra, mindenhova. Az egész testem még mindig reszket és remeg….jelen pillanatban azt sem tudom, hogy melyik évet írjuk. Az első eszmélés közepette halkan kuncogok, majd apró, szuszogó nevetésből magamhoz térve előre hajolok és egy apró csókot lehelek az ajkára. Aztán még egyet, és még egyet. Amennyire levegőt tudok venni.
- Mit….mit gondolsz...lejárt már a mosógép?- nevetem el újra magam, a kezem megemelve simítom két tenyeremet a hátára, és lassan cirógatni kezdem. Újdonság ez, hiszen az első éjszakánk után nem tapasztalhatott tőlem efféle levezetést. Most viszont igen, és én határozottan élvezem.
- És van még abból az isteni pizzából? Farkaséhes vagyok...nyaaaaaf!- harapok előre a levegőbe nevetve, majd a vállát célba véve finom, érzéki, tényleg egy csodás óra utáni elcsendesülés záróakkordjaként harapdálom, és csókolom felváltva. Szeretném azt mondani, hogy ez tulajdonképpen ugyanolyan szex volt mint a korábbi, de érezhetően más volt. Több. és azt hiszem ezt ő is érzékelte. Ugye?

Felnőtt tartalom, szabadabb nyelvezet


Azért mennyire ironikusan nevetséges ez az egész, nem? Egykor azért váltam el, mert képtelennek tartottam magam arra, hogy normálisan működjek egy házasságban. A férjem nem volt rossz ember, én mégis szeretem őt időnként demonizálni, csak azért, hogy a saját istenverte ideámat védjem. Nem feltétlenül a hűségre gondolok, hanem arra, hogy érdek nélkül tudjak valakinek fontos lenni, hogy valaki érdek nélkül legyen a számomra fontos. Én nem tudom elengedni azt a tudatot, hogy ha adok, akkor nem csak azt veszik el amit adok, hanem mindent. Én pedig nem akarok újra mindent odaadni senkinek. Néha megbotránkoztatóan spontán vagyok, néha az őrület és a kegyetlen jókedv határán egyensúlyozom, és képtelen vagyok megállítani magam. Néha valakinek a karjába futok, hogy aztán üssek egyet rajta mielőtt kibontakozom és elmenekülök. Mert néha ez a könnyebb. Elfutni, semmint szembenézni a ténnyel, hogy változom. Nem feltétlenül olyan változás ez ami idegen a számomra, sokkal inkább olyan, ami nagyon is ismerős: voltam már ilyen. A lélek érzékeny és törékeny műszer, apró, sérülékeny ketyere, amire a legtöbben képtelenek vagyunk vigyázni. Én sem tudok a sajátomra, hát úgy teszek mintha nem lenne. Iróniába, cinizmusba, vég nélküli tagadásba, örök futásba, megszülető és elmúló kapcsolatokba feledkezem, és a munkába, ami leköti a figyelmem. A szerencsejáték, jobban mondva a függőségem pedig valami olyasmi, amibe minden mást le lehet vezetni, mert elnyeli, mint valami kibaszott feketelyuk.
Aidan ebből a fekete lyukból mászott elő, egyenesen a tudatom mélyére fészkelve be magát, mintha mindig is bérelt helye lett volna ott, és valahogy ösztönös módon jutott el a lelkemig. Nem tudom hogy csinálta. Legszívesebben a fejem verném a falba, hogy nem vettem észre az első jeleket. Nem vettem észre mennyire fel tudja cseszni az agyam, és mennyire kenyérre is tud kenni másodpercek alatt. Nem vettem észre, hogy dróton rángatja az érzelmeimet, én pedig vakon és süketen hagyom, még vigyorgok is mellé, mint egy félrefestett képű bohóc. Az este folyamán, amióta itt vagyok, nagyjából óránként változik a hangulatom, vagy éppen az az érzés, ami egyszerre akar itt tartani,és egyszerre akar rávenni, hogy fussak amíg nem késő. Bár azt hiszem ez a menekülés már akkor késő volt amikor a farmot magam mögött hagytam. Mert azt hiszem lélekben kicsit ott maradtam. És ez fájt. Pokolian. Mégsem ismertem volna be, és ha nem keres akkor talán én sem tettem volna soha, miközben szépen lassan újra elzárok magamba valamit. Valakinek az emlékét, a többi ugyanilyen közé és majd pár hónap múlva úgy teszek, mintha ez lett volna a leginkább triviális reakció részemről.
De őt nem igazán lehetett elfelejteni. És itt nem elsősorban arra gondolok, hogy amúgy észbontóan odaadó szerető, hogy oda vagyok a gerincet maró, élvezetesen karcos hangjáért, vagy azért a vigyorért, amit akkor ajándékoz nekem, amikor nyeregben érzi magát. És bár nagyon vehemensen tagadom, hogy így lenne, ő nagyon is tisztában van vele, hogy hazudok. Mert az istenverte testem, vagy a megbicsakló hangom, esetleg a csillogó tekintetem nagyon is elárul. Nem csak azért, hanem mert pontosan ugyanúgy mint én, ő is szenved, ő is kínlódik, de nem is kicsit. Mindketten ragaszkodni akarunk valamihez, amiért úgy éreztük, hogy megdolgoztunk, hogy az életünk talán nem a legjobb módon de mégis hazudott nyugalomban van, és nem szívesen áldoznánk fel senkiért. Akárkiért. Bárkiért. Egymásért mégis úgy tűnik számtalan olyan szabályt megszegünk, amiben korábban vakon és gondolkodás nélkül hittünk. Én hittem abban, hogy képes leszek neki ellenállni. Talán ő is ebben bízott. Úgy tűnik azonban, hogy a szexuális vonzalmon túl van mégis valami, ami erősebben összetart, semmint szétválasztana minket.
Ezt érezni abból, ahogy átölel, mikor lerak a komódra. Érezni a kibuggyanó vérben, ami a nyelveim között végzi, érezni a reakcióként adott mosolyában. Érezni abban ahogy nevet, ahogy a bőrömbe fullad és belém. Érezni a mozdulataiból, abból ahogy birtokba vesz, lerohan, aztán gyengéd lassúsággal kényeztet. Olyan őrjítő tangó ez, aminek nem ismerjük a lépéseit, mégis tökéletesen együtt tudjuk táncolni. Bármit megadnék azért ebben a pillanatban, hogy órákig érezhessem még ezt az élvezethez közeli állapotot, és bármit megadnék azért, hogy jöjjön egy hullám, ragadjon el az öntudatlanság és billenjek át végre a megsemmisítően gyönyörfakasztó extázisba. A mozdulatai belém feszülnek. Érzem minden ingerléséből, ahogy az ujjai táncot járnak, hogy ha abbahagyná sikítanék, és visítanék, követelnék. Ahogy követelek is, mert nem akarom, hogy így tegyen. Még a kezét is megfogom és magamra vezetem. Biztosra megyek. Pár másodperc előnyt ad nekem mielőtt ő maga is követ engem az élvezet öntudatlanságába. Nem tudom jelen pillanatban érzékelni a valóságot, csupán egy tűzforró élvezet buborékot, amiben vele és általa lebegek.Megfeszül minden izmom, utólszor még alant is összeszorítom őt magamban, az izmok úgy ráfeszülnek, hogy talán pár másodperc is kell, mire enged a szorításom. De a lábaim nem. Azok még mindig bilincsbe fogják, ahogy ő a combomat markolva igyekszik egyensúlyt találni kocsonyává váló izmaival. A hátához nyúlok a kezemmel, és bár nem vagyok egy erőbajnok, igyekszem segíteni megtartani magát. Fejem neki döntöm a mellkasának, kell legalább egy perc mire nagyjából szabályozni tudom a zihálásom. De így sem szűnik még meg. A szívverésem és a pulzusom valószínű megszámlálhatatlan jelen pillanatban, de valahol bizonyosan a végtelen felé konvergál.
Szokatlanul és magam számára is meglepően gyengéd vagyok, a cirógatás öntudatlan, de őszinte. Nem hagyom abba akkor sem, amikor tudatosul mit csinálok. Kába vagyok, kielégült és tökéletesen öntudatlan. A józan eszem nála van, ahogy egy ideig még minden amit sikerült a lelkemből kilopnia magának. A mosolyomat, az apró, lágy csókjaimat. A szavaimmal igyekszem újra visszatalálni a valóságba. Abba a valóságba, amit a fürdőszobában magunk mögött hagytunk.
- Nem. A mosógép a második gondolatom volt.- nézek rá nagyon komolyan, de remeg a szám sarka a visszafogott nevetéstől, aztán apró prüsszentést követően elnevetem magam
- Az első az volt, hogy van még abból az isteni pizzából?- tényleg éhes vagyok. Szex után nagyjából egy fél frigót fel tudnék falni. Van aki szomjas, van aki alkoholt iszik, van aki rágyújt. Én eszem. Sokat, ha éppen úgy van.
- Fél órája egy majdnem kimondott szeretlek hatására már tervezési fázisban járunk? Gyors a tempó, szivi.- húzom előre a mellkasára a kezem a hátáról, és a mutatóujjaim begyével apró kis köröket kezdek rajzolgatni a mellbimbói köré. Félrebillen a fejem, és még mindig kacér derültséggel mosolyogva hozom a tudtára, hogy jelenleg nem feltétlen kell minden szavamat komolyan venni, bár tény, hogy van benne némi menekülési kényszer. Új nekem ez az egész, és nem mondom, hogy félek tőle, mert nem. Egyenesen rettegek mindattól, amit ez a pár óra a felszínre hozott belőlem. És attól is, hogy ha több időt töltünk majd együtt mindent fog még elérni.
- Nononono!- teszem végül az egyik kezem mutatóujját a szájára, ezzel ingerelve a csendre, majd előre hajolok, és egy apró, szinte leheletfinom csókot is lehelek arra a részre, ahol az előbb az ujjam volt. Élvetegen fogadom utána az ő csókjait. Kellemes, szinte bizsergetően édes maga a felismerés is mennyire élvezem ezt az egészet.
- A fürdőszobába külön megyünk. Nem mintha nem tudnám veled a zuhany alatt megismételni ugyanezt komód nélkül, vagy éppen ezt….- simítok le a hasán a másik kezemmel ami még a mellkasán pihent, és éppen csak a köldök alatt simítok végig rajta óvatosan, majd a kezem a derekán át visszavándorol a hátára és tovább cirógatom ujjaimmal.
- De tényleg éhes vagyok, utána pedig taxit kellene hívnom. Esélytelen, hogy ma én hazavezessek. - hiszem is meg nem is amit mondok, miközben látom a arcán, a hangja is erről árulkodik, hogy szeretné, hogy maradjak.
- De ha azt akarod, hogy reggelig itt maradjak….- tartom fenn a hangsúlyt, várva, hogy bólint, vagy csak elmosolyodik, majd én is ugyanígy teszek, miközben valahova a vállgödrébe lehelek egy apró csókot, lejjebb pár centivel még egyet, és megint lejjebb még egyet, majd innen nézek fel rá.
- Akkor nem kell, hogy terelj itt nekem holmi száradni kitett ruhával, meg ugye nem sietsz dumával. Csak mondd, hogy maradjak! Úgy tűnik még mindig elfelejted azt, hogy az egyenes szövegelés híve vagyok. Vagy ennyire nem maradtam meg benned?- teszem fel kacér humorral fűszerezve a pofátlan kérdésem, miközben nevetve adom meg magam a csókok záporának, amit kapok tőle. Belekapaszkodom a vállába, és hátravetem a fejem, elrántom enyhén, inkább csak reflexből, mikor a fülcimpámat csókolja.Veszedelmes érzékeny vagyok. Még mindig és úgy tűnik folyamatosan. Nem tudom mit csinál velem, de ez életveszélyes. A lelkemnek. Mennyire ironikus, nem? Ezt kérdeztem korábban. Mennyire ironikus, hogy az amitől annyira menekültem eddig, kétszer is belémcsap mint valami kurva villám, ami rám van gerjedve. Két helyzet, két pasi, két olyan veszett érzés, amivel képtelen vagyok megbirkózni. Mi lenne ha egyszerűen hagynám, és élvezném? Mindkettőt. Talán ezt kellene tennem. Pengeélen táncolok, de úgy szép az egész ha veszélyes és bármikor végzetes lehet egy rossz mozdulat.
- Szóval én most elmegyek tusolni. Ha végeztem jöhetsz. És semmi kukucska, vagy sumákolás.- csusszanok le a komódról úgy, hogy az egész testemmel végigsimulok rajta. Nyögve kacagok fel, előre hajolva a nyakára, valahova az ádámcsutkára csókolva, majd mellette ellépve elindulok a fürdőszoba felé. Út közében összefogom a hajam, és hátranézek a vállam felett. V alakot formálok a mutató és középső ujjammal, amit a szemem elé tartok, majd felé mutatok vele.
- Figyellek ám! Mindent a fantáziának, szépfiú. Ígérem illatos leszek és üde, fitt. Addig készíthetnél egy kávét. Cukor nélkül, bűnösen erősen és feketén.- jegyzem meg, mielőtt eltűnök a fürdőben, ahonnan nagyjából negyed óra múlva jövök ki. Odabent találtam egy világoskék inget a száradó ruhák között, ami éppen csak leér a combom felső peremére. Pont takar, de azért jól látható, hogy nem viselek alatta semmit. A hajam lófarokba fogtam. Kókusz illatom van, mint egy elbaszott caribi koktélnak, mert olyan tusfürdőt találtam. Visszariszálom magam a konyhába, remélhetőleg itt találva Aidant. A kávé illata az orromat csiklandozza. Aidan a pultnál áll, nekem háttal, s éppen a csészékkel bíbelődik. Odalépek és hátulról hozzásimulok, karjaimmal átölelem, és a derekán pihentetem összefont ujjaimat elől. Fejem a hátára hajtom.
- Valld be, hogy van abban valami imádnivalóan és gusztustalanul erotikus, hogy egy trópusi koktél illatú nő, a saját ingedben simul hozzád. Hátulról. Duruzsolom bele derülten a hátába amíg esetleg hátra nem fordul felém.

Szabadabb nyelvezet


Gondolom szükségtelen lenne ecsetelnem, hogy miért olyan lehetetlen helyzet az amiben most vagyok. Ha vissza lehetne ugrani az időben jó sok évet,és valaki az esküvőnk előtt megkérdezte volna Bentont mégis miért vesz el, akkor érdekes, majdhogynem a mai szemmel hihetetlennek tűnő választ kapott volna: menthetetlenül romantikus, kicsit talán a megengedettnél vagy a megszokottnál szexistább, kicsit talán már végletekbe hajlóan szenvedélyes, és követelőző, de mindenképp olyan nő, aki mellett le akarja élni az életét. Állítólag ez lettem volna én. Pedig már akkor is nyilvánvaló volt, legalábbis számomra, hogy ez csupán illúzió, egy istenverte szerep. Tudtam, hogy milyen a női ideálja, és azt is tudtam, hogy milyen nőre van szüksége az ágyban, és ezt a kettőt tökéletessé gyúrtam és kombináltam, megalkotva azt a nőt, aki sosem voltam és akivé egy időre váltam. Miről szólt az egész? A pénzről, a luxusról, mi másról? Én egyszerűen akkoriban vagyonokat akartam, és egy olyan férfit, aki elém teríti az egész világot, de legalábbis a felét mindenképpen. Az ár pedig nem számított. Hogy mit adok fel érte magamból, akkor még fel sem fogtam. Később sem. A dollármilliók, amelyek a férjem bankszámláján csücsültek tökéletesen jól eltakarták azt a nőt, aki mindez alatt a mocsok alatt voltam. Mondjuk az sem volt jobb, de az legalább őszinte. A képmutatás egy ideig működik, hosszútávon azonban szerepet játszani nem lehet tökéletesen, így aztán az is egyértelmű volt, hogy nem csupán soha nem fogok beleszeretni a férjembe, de az évek alatt egyre jobban és egyre kétségbeesettebben távolodtam tőle. Szinte borítékolható volt, hogy egy idő után megunja, hogy folyton megalázom. Én pedig nem éreztem egy percig sem szégyent, vagy bármi mást, ahogy az én drága matróna anyósom elvárta volna: “Legalább megbánást mutatnál!” hangoztatta gyakorta, amikor a fülébe jutott egy-két lienzonom, amiből nem csináltam egy idő után titkot. Megbánni? Ugyan mit? Hogy én legalább magamnak nem hazudok? Elvégre nem én éltem le a fél életemet egy olyan férfi mellett, aki minden héten kétszer helyben hagyott. Úgy bizony. Az öreg Rosewood nem a finomkodásáról volt híres. A gyerekeivel sem.
Talán az egészben az a legmókásabb, hogy jelen pillanatban, az életem ezen szakaszában azt a nőt élem meg, és formálom magamban újjá, akit el akartam hitetni Bentonnal. Nyomokban fellelhető romantika bizonyos helyzetekben, és bizonyos faszikkal, ami az én esetemben már majdhogynem meghasonulás, de mit tegyek, ha ezt hozzák ki belőlem? A többi is egyezik azt hiszem. Nem tudom miért alakult ez így, noha számtalan alkalommal igyekeztem magamban lejátszani, hogy hol és mikor alakult ki bármi, és egyáltalán hogyan?
Mondanám, hogy Aidan csak a testemet elégítette ki, de erre ha azt vesszük majdhogynem bárki képes akinek a minimálistól azért erősen nagyobb affinitása van, és kellően bírja az én őrültségeimet. De itt más is történt. A lelkem, vagy éppen valami, amit olyan könnyű volt leplezni, még inkább tagadni, elrejteni, és ostoba húzások mögé menekíteni, az is valahogy egy olyan állapotba került, amit jótékony lebegésnek hívunk. Még mindig van bennem egy minimális menekülési kényszer, de talán már nem olyan erős, mint akkor amikor ajtót nyitott nekem. Talán magam sem hittem abban, hogy innen akár egy órán belül is távozom. De valamikor a fürdőszobában, a mosógép mellett már megfordult a fejemben egy hajnali távozás. A reggelt nem akartam megvárni. Akkor még. Most sem akarom. Jobban mondva nem merem. Reggel felébredni valaki mellett, akivel nem tervezek többet pár kellemes alkalomnál, olyan mint kávéval kínálni egy insomniást. Mégis ahogy ölelem, ahogy a bőrébe pihegek, ahogy próbálom a szívverésem szabályos voltát megtalálni, egyértelművé válik, hiszen egy szóval, vagy kettővel is elárulta magam, hogy nem pár kellemes alkalomra tervezek vele. Hogy ő mit akar nem kérdezem. Nem azért mert nem érdekel, hanem mert akkor elveszne a megélt pillanatok varázsa. El tudnék képzelni véletlennek álcázott találkozásokat bárhol New York-ban, csupán az érzés miatt, hogy látom őt. El tudnék képzelni közös utazást, ahol úgy teszünk, mintha két idegen lennénk, akik éppen csak megismerkednek egy hosszú repülőúton, majd órákkal később a reptéri mosdóban esnek egymásnak. Számtalan helyzetben el tudom képzelni magunkat, csak éppen abban nem, hogy bármit pontosan előre eltervezzünk. Sodródom. Vele, az érzéssel, mindennel amit szépen lassan jelent a számomra. A megszokás azonban nagy úr, és nem ereszt. Ahogy a dacos félelem sem.
Nem éppen megszokott az sem, hogy a kielégülés utáni pillanatokban is képtelen vagyok elszakadni valaki testétől, hogy még mindig igénylem és viszonzom az apró csókokat és érintéseket. Nem megszokott, hogy miközben a távozást fontolgatom, vagy éppen arról beszélek, hogy ez a tempó majdhogynem gyors - lássuk be nevetséges megállapítás- valójában képtelen vagyok elszakadni az újra és újra érinteni vágyott porcikáitól. Mindtől, amihez hozzáférek.
- Nos, ez tény. De komplett tervekkel jöttem. Nem tehetek róla, hogy pizzát sütöttél, hogy leöntöttem magam, és arról sem, hogy az apró fürdőszobádban mindenféle perverz téma került szóba. Annyira meg már ismerhetnél, hogy ez engem mindig begerjeszt. Mondjuk esetünkben azért közrejátszott a közelséged is. Mit tagadjam? Hatással vagy rám.- vonom meg a vállam nevetve, ajkaim vidáman biggyednek le, aztán felkacagok, amikor a mellbimbója körüli játszadozás következményeit ecseteli.
- Honnan tudod, hogy nem éppen ez a célom?- nézek rá egy huncut vigyorral, végignyalva az alsó ajkamon, ám mielőtt még komolyan venne, vagy éppen elhinné, hogy gyakorlatilag másodpercekkel később kész vagyok egy következő menetre, elnevetem magam. A kezeimet felemelem védekezésképp magam mellett.
- De értettem. Nem ingerellek tovább, mert még a végén megfordítasz itt a komódon, és egy kis előjátékot követően ostrom alá veszel. Ó mennyire tiltakoznék ellene….aaaaahhhh….igeeeeeen...ez aaaaazzz!- lihegem átszellemülten, és derült vigyorral a képemen, miközben még mindig magam mellett tartom a kezeimet. Nem nyúltam hozzá, nem ingereltem. Azt nem mondta, hogy verbálisan sem lehet. Bár tény, hogy ebben a tökéletesen kielégült állapotban már csak a szavakkal vagyok képes hadakozni. De azokkal még nagyon is.
A színpadias meghíváson elnevetem magam, leginkább azért, mert mindketten csont csupaszok vagyunk, és ebben a kontextusban ez a megnyilvánulás egyszerűen idétlen. Neki mégis jól áll. Apró pukedlit csinálok a szavaira, ami tőlem még inkább röhejes,de a franc bánja. A jókedvem egyelőre töretlen, mert még nem maradtam egyedül a fürdőben, hogy kicsit átgondoljam a történteket. Lesz min rágódnom.
- Köszönöm a meghívást Mr Guinness. Megfontolás tárgyává teszem a dolgot.- kacsintok is mellé, majd ellépve tőle, kiadva majdhogynem utasításba, hogy milyen kávét kérek, eltűnök a fürdőszobában. A ruhám még nem jó, ami eddig rajtam volt még, az esélytelen a továbbiakban, így marad az ing, ami alá nem veszek semmit. Minek? Tökéletesen tisztában van azzal milyen vagyok odalent, még ízlelt is, akkor mi a francnak álszenteskedjek? Az ing is csak azért kellett mert tusolás után gyűlőlök félig még gőzt párologva flangálni. Mögé lépve átölelem, és valami badarságot suttogok a hátába. Vagy kérdést, ami inkább évődés. Én és az évődés? Csodás, ezt sem csináltam már vagy ezer éve….illetve ha azt vesszük rövid időn belül másodszor. Ijesztő párhuzam. A csókjában még mindig érzem a szenvedélyünk utolsó mámorító cseppjeit.Mélysége tüzet gerjeszt, de inkább csak azt a cirógató fajtát. Nem letámadni akarom, hanem csak gyengéd lenni vele. Egy kicsit….vagy nagyon is.
- Érdekes, én szeretem azt is amikor te előlről meg akkor is amikor hátulról….- nevetek rá az ajkaira egy befejezetlen félmondatot. Inkább térfával ütöm el, semmint komolysággal. Pedig most ez egy olyan meghitt pillanat, amiben mégis benne van, hogy a reggel majd elsepri.
- Hát nem volt nagy választék. Vagy ez a trópusi édenkert fantázia nevet viselő csoda, vagy az a kissé kesernyés illatú férfi tusfürdő. Úgy voltam vele, hogy az ingedet éppen elég lesz felvennem, ha még a te illatodban simulok hozzád, na az már meglehetősen perverz lett volna. Bááááár nem állítom, hogy nem fordult meg a fejemben.- vágok komoly képet aztán nevetve csak rázom a fejem tagadólag. Pedig megfordult.
Beleszimatolok a levegőbe. Már eddig is éreztem, de a kávé gőze elnyomta a nyers pizza illatát. Hümmögve nyalom meg a számat, elnézve a válla felett a sütő irányába.
- Nem lehet téged kibérelni egy hétre a konyhába? Vagy ha van klónod, hasonmásod, robotverziód. Mondjuk ez utóbbi nem is lenne rossz. Amíg a robot Aidan a konyhában tüsténkedik, és készíti nekem a finomabbnál finomabb falatokat, a másik Aidan, ebben a meglehetősen szexi szerelésben….- sétáltam le az ujjammal a csupasz mellkasán, megakasztva az ujjam a hevenyészve összecsomózott zsinóron, majd felpillantottam rá.
-...vagy anélkül más igényeimet elégítené ki….hmmmm….kifejezetten tetszetős elgondolás. Szabadalmaztatom.- jelentettem ki, aztán elnyúltam a karja mellett, hogy megfogjam a kávésbögrét. Beleszimatoltam és jólesően hümmögtem párat, még a szemeimet is lehunytam, úgy szívtam magamba a fekete aromát.
- Ahh...isteni az illata. Mint amit fűszoknyás bennszülött lányok tapostak, és éjjelekbe nyúlóan pörköltek, hogy végül itt végezze a bögrében. Ah, milyen költői vagyok!- aztán elhallgatok, mert valami olyan mondat hagyja el a száját, amit nem hiszem, hogy bárkinek is mondott volna, az utóbbi tíz évben biztosan nem, és mert őszintén nem számítottam ilyesmire. Mennyire felemelő érzés eljutni a tolvaj ribanc státusztól addig, hogy köszönöm Blan. Akárhonnan nézem, ez egy érzelmi karriercsúcs.
- És nem mintha úgy alapvetően bármikor olyan nagy erőfeszítésedbe került volna lebeszélni rólam a bugyit, feltéve, hogy az esetek nagy többségében nem is volt rajtam.Vegasban sem, amikor a lakásomon megjelentél akkor sem. Edzéshez sima dresszt viselek ahhoz nem kell, a farmon sem volt….na jó, most abba jöttem, mert azért farmerhez mégiscsak kell, de….- bólintottam, miközben visszatettem a pultra a kávésbögrét, és a két tenyerem közé vettem az arcát. Óvatosan simítottam végig rajta, tekintetem az utolsó kis felületet is meg akarta jegyezni, a vonásainak legapróbb részletét is. Aztán a kezem lecsúszott az arcáról, és megtámaszkodtam mellette a pulton úgy, hogy közel dőltem hozzá. Finom, érzéki alig érintő csókot leheltem a szájára, és úgy kezdtem az első mondatokat, hogy azok még az ajkain csapódtak le.
- Jó veled Aidan. Kurvára nem értem miért és hogyan lett ez így, de határozottan jó. Összezavarsz, de valami kibaszott módon,és ez egyszerre frusztrál és egyszerre jó érzés. Nem tudom még mi ez, majd alkalomadtán, Dublinig megfejtem.- elhúzódtam az ajkaitól, de még közel maradva az arcához, néha apró puszikat lehelve a szája szegletébe beszéltem, vagy inkább duruzsoltam neki tovább.
- És ez….ez az egész így nekem tökéletes.
Ezzel pedig valóban elmondtam az igazságot. Sosem akartam és akarok senkit megváltoztatni, leláncolni. A szabadság lehetősége sokkal nagyobb erő, semmint azt sokan gondolnák. Egy madár hamarabb visszatér oda ahol boldog, semmint oda ahol rabként tartják.
Engedem, hogy ellépjen tőlem, és rendezze a pizzát, elvégre tényleg éhes vagyok. A kérdésre viszont jóízűen felkacagok. Felemelem a kezem és a mutatóujjam kiegyenesítve ingatom azt.
- A-a szépfiú, a játék félbeszakadt, így csak három szóval gazdagodtál. A többi az én titkom marad.- az már más lapra tartozik, hogy négy szó volt meg, mert nagy esélyt láttam arra, hogy az ötödikhez nem fogunk eljutni. Ismerem a saját tűréshatáromat, főleg akkor ha valaki benne van a játékban.
- Viszont érdekel, hogy miért gondolod úgy, hogy megmutatod nekem Dublint? Van egy olyan érzésem, hogy olyasmit akarsz, hogy lássak, amit csak kivételes embereknek mutatsz meg. A másik kérdés: mit fog ehhez szólni a szöszke?- szándékosan nem mondtam ki Cali nevét. De érdekelt. Nem a féltékenység miatt. Nem a saját féltékenységem miatt.
- Csak mert nem akarom, hogy könnyelmű ígéretekbe bocsátkozz megint nála, én meg ott dekkoljak a reptéren rád várva mint egy hülye.- nevettem el magam. Bár ezt inkább már csak tréfának szántam. Annyit azért feltételeztem, hogy nem fogja még egyszer ezt eljátszani. Vagy ha igen….akkor én is meglátogatom őket és nem fogja megköszönni amit kapni fog tőlem.
Végül megfogtam a kávésbögrét, magamhoz húztam, és fújtam rajta párat mielőtt kortyoltam volna belőle. Az íze is legalább olyan isteni mint az illata.

Szabadabb nyelvezet


Mindig azt vallottam, hogy az ember változik idővel. Az alaptermészet, amilyenné élete első pár évében formálódik, az nem változik, de részletekben finomodik, vagy inkább mondjuk úgy, hogy alkalmazkodik az őt körülvevő világhoz.  Ez is egyfajta változás. Néha előnyünkre, néha azonban meglehetősen hátrányunkra. Én úgy hittem, hogy ez is periodikus, mint ahogyan a házasságok megingásának ideje (már akinél beszélhetünk persze ilyenről, hiszen az enyém az elejétől borítékolható volt, hogy véget fog érni) vagy az, hogy mikor kezd egy nő eszeveszetten harcolni a saját kora ellen, mikortól számít tabunak a születésnap ünneplése, vagy mikor érzi úgy, hogy az élet elsétál mellette és tulajdonképpen még ki sem próbált semmit. Én folyamatosan ezt éreztem és nem csupán a házasságomban, hanem előtte is. Az egyetemi évek alatt, amikor gyorsan akartam élni, és mindent kipróbálni, amikor Benton megismertem és a pénz lett az istenem. Most pedig, egy ideje úgy érzem, azzal, hogy kizárom az életemből az érzelmeket, és úgy teszek, mintha nekem nem lenne rájuk szükségem, kizárom annak a lehetőségét is, hogy engem szeretni tudjanak. De mégis mi szükségem van nekem erre? Olyan az egész mint egy jól irányzott szíven rúgás, amiből csak vesztesen lehet kijönni. Tudom, tapasztaltam. De persze ott van az is, hogy akkor, abban az időszakban, amikor tartott, akkor jó volt. Mi több kurva jó. Szeretni és szeretve lenni, kitárulkozni, megmutatni milyen is tudok lenni valójában.De a félelem nem múlik, és egyszerűbb marni, mint bevállalni, hogy esetleg….hogy talán….de nincs biztos….mégis lehet fájni fog. Azt mindig is tudtam magamról, hogy nekem egy nem elég, mert ahhoz meg kellene hasonulnom önmagammal. Ezért nem működött Bentonnal sem. Ő nem szeretni akart, hanem birtokolni, azt pedig nem viselem el. Sem tőle, sem senki mástól. Éppen ezért megcsaltam. Nem egyszer, nem kétszer, ezerszer, és soha nem bántam meg. Soha nem is fogom. A magam módján akartam őt szeretni, de ez neki nem elég. Hát akkor bassza meg! Miért nem elég ha az ember odaad adott pillanatban mindent, hogy ha kell ott van, de kicsit máshol is van? Elosztogatja magát, mint valami finom édességet, hogy másnak is jusson, cserébe kóstolót kér belőled? Ez miért nem elég? A házasság azt hiszem nekem mindig is mást jelentett, és jelentene a mai napig is. A házasság egy intézmény, ami hivatalos keretek közé szorítja az emberre alapvetően nem jellemző monogámiát. De csak időlegesen. A hivatalos keret törékeny, és egy idő után nem működik. Az olyanoknál, mint én legalábbis biztosan nem. Volt idő, mikor magamban kerestem a hibát. Amikor azt gondoltam, hogy egész egyszerűen zakkant vagyok, hogy másképp működik az agyam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy valóban másképp működik, ettől még nem vagyok zakkant. Egyszerűen én másképp tudok szeretni. Lassabban, és nem feltétlenül vagyok képes szavakkal kifejezni. Sőt minél inkább nekimegyek valakinek verbálisan, annál inkább odavagyok érte. Ahhhh….lehet mégis zakkant vagyok?
Aidan valamit becsempészett az életembe, amikor belépett.Egyszerre volt lehengerlő kihívás, és egyszerre valaki, akinek a jelenlététől szabadulni akartam. Túl nagy volt a hatása, és tisztába voltam vele, hogy ha engedem, ha egy kicsit is engedem, hogy eluralkodjon rajtam, akkor nem fogok tudni megállni ennyinél. Kell nekem. Most. Később. Mindörökké.
Mint valami banán és kókuszliget, úgy illatozom a közelében, még a bőröm alatt van a korábbi élvezetünk zamata, de a kacér csókok, az apró kis finom érintések elárulhatják számára, hogy bár gondolkodás nélkül ledobnám magamról ezt az inget is,és akár a fél gardróbot felvenném és ledobnám megint, megunhatatlanul vágyom rá. Lassan azonban nem marad más csak a gyengéd, apró rezgésekkel, vibrálásokkal tarkított csendes megnyugvás. Hellyel-közzel.
Összerezzenek, amikor válaszul ő is hozzámér, és és akárcsak jómagam, ő sem rest újra megpróbálni életet lehelni abba a parázsba, ami még mindig az ő csókjaitól izzik mélyen.
- Hm...remélem nem gondolkodsz sokáig, mert félő akkor nélküled kell megoldanom….elég kellemetlen lenne. Rád nézve.- cukkolom az ajkaira morogva vidám derültséggel, és belemosolygok az utolsó, elszakadó csókjába.
Ha azt mondom, hogy a beszélgetésünk szokatlan volta és helyszíne egyszerre válik izgalmassá és különlegessé, élvezetessé, talán még a magam számára is majdnem hihetetlenül hangzik, pedig így van.
Bólogatok a levezetett kis konyhai szösszenetre, hol szélesedik a vigyorom, hol komolyabb arcot próbálok vágni - természetesen sikertelenül- aztán kidugom a nyelvem, megnyalom az alsó ajkam, és továbbra is serényen bólogatok.
- Kézzel….szájjal….egyébbel…- visszhangként ismétlem utána a szavakat, az arcomon ugyanaz a kaján derültség tanyázik mint az övén. Két cinkosai vagyunk ennek az egésznek, és azt hiszem annyi a bűnünk, hogy képtelenek vagyunk annak a gondolatától elszakadni, hogy ebből akár még lehetne is valami….valami….ami túlmutat azon, hogy időnként összeröffenünk kefélni egy jót. Mert tagadhatatlan, hogy abban bármikor és bárhol partner lennék vele. De ez azt hiszem egy idő után nekem lenne kevés. De miért? Miért ne lehetne elég ennyi?
- Óóóó szóval a kulináris élvezeteket szeretnéd keverni a másféle élvezettel? Hm...lássuk csak...ha én ilyet tennék…..mármint ilyet….- vezetem végig a kezem a derekán, majd megállapodok ott két oldalt a tenyeremmel, és óvatosan térdelő helyzetbe csusszanok, úgy, hogy az ajkam gyakorlatilag egy vonalba került az altestével, ám kettőnk között még ott tanyázik a köntös. Felpillantok rá, ártatlan őzike szemekkel, és megpróbálva szelíd, de komoly arcot vágni.
-....erre gondoltál ugye? Mármint, hogy így vagyok. Jól csinálom? Nos, látod, minden vágyad teljesült.- tudom, hogy nem erre gondolt, én mégis pofátlanul belekapaszkodtam a szavainak szó szerinti értelmezésébe, és letérdeltem elé. Még mindig derült és önelégült vigyorral a képemen egyenesedem fel vissza hozzá, kiseperve pár elkóborolt kunkori tincset az arcomból. Franc essen bele, hogy ha vizes lesz úgy begöndörödik, mint amit hajcsavaróval tekertek be egy fél éjszakára.
- Francba!- szisszenek fel derülten, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy nem jött be a blöfföm. Úgy tűnik, hogy maradandó nyomot hagytam benne azzal a fehérneművel. Ahogyan úgy tűnik ő is maradandó nyomot hagyott bennem valami mással. Ennek pedig éppen az utóhatásai csapódnak le rajtam. Rajtunk. Lehajtom a fejem és megrázom azt, majd amikor ismét felemelem, csak egy halovány, mégis jelentőségteljes mosollyal nézek rá.Beharapom az alsó ajkam és bólintok.
- Nyertél. De ne örülj!- emelem fel a kezem, mutatóujjam felfelé nyújtva, mintha figyelmeztetni akarnám, hogy legközelebb nem engedem, hogy ilyen szemfüles legyen.
Arra viszont nem adok lehetőséget számára, hogy megismerje az utolsó két szót, amit már nem sikerült sem fagylalttal, sem a nyelvemmel, sem semmiféle módon a bőrére karistolnom.Csak kuncogok a felháborodását hallva,és a fejem rázom. Ebből most nem engedek.
- Ohohóóóó!- méltatlankodom most én is az érvelését hallva, cöccögve, kicsit még mindig derülten, de továbbra sem engedve.
- Nem állapodtunk meg abban, hogy ha a kihívást teljesítem, avagy sem akkor elárulom avagy sem azokat a bizonyos szavakat. És lehet hogy megérdemled, ettől még nem fogom elárulni.- jelentem ki határozottan, majd csettintek egyet a nyelvemmel, mintha nagyon elgondolkodnék, egyik szemem behunyom, a másikat is résnyire szűkítem, a jobb kezem mutatóujját pedig az ajkamra teszem, és finoman koppintok rajta párat.
- De mert valami veszedelmes pizzát tudsz készíteni, és mert képes voltál miattam új adagot is bekészíteni, ezúttal engedményt teszek. Játékon kívül megkapod a negyedik szót.- jelentem ki teljesen komolyan gondolva, visszavéve a normális arckifejezést. A hangsúly azonban fennmaradt, ezzel is jelezve, hogy a mondat még befejezésre vár.
- De nem most, hanem mielőtt lelépek.- ebből viszont nem engedek.
Végül szóba kerül az a nő, akinek jelenléte kettőnk között elkerülhetetlen. Őszintén szólva egykor sem érdekelt, hogy van vagy sem. Nem csináltam belőle gondot, ahogy Vegasban úgy tűnt Aidan sem csinál. Hogy a farmon hogyan lett ebből morális kérdés nem tudom, de tény, hogy ennek a kissé könnyelmű ígéretnek köszönhetjük azt, hogy most itt vagyunk, hogy itt tartunk, hogy tulajdonképpen végül mégis kikötöttünk valahol ebben az egész se-veled-se-nélküled különös kapcsolatrendszerben. A magam részről soha nem akartam s ezután sem akarom magamhoz láncolni Aidan-t. De azt sem akarom, hogy holmi régi, porosodó, talán megunt de ki nem mondott, feladni képtelen viszony, félig-házasság miatt nekem kelljen sakkozni, hogy mégis hogyan álljunk egymáshoz. Jobban belegondolva ha Cali akkor egyszerűen szabadon engedi őt, akkor csupán egy éjszaka lett volna, de nem éreztük volna talán azt az ürességet, azt az elbaszott lehetőséget, amit utána éreztünk. Néha el kell engedni a másikat, hogy tudjuk, még hozzánk tartozik, hogy vissza fog jönni.
- Értem.- sóhajtok, egyetlen szóba préselve bele mindent, amit nekem mondott. Nem is bírnék mit hozzáfűzni, hiszen elfogadtam, felfogtam mindent. Nem kérem, hogy adjon fel bármit az előző életéből, de ha engem választ, ha azt akarja, hogy máskor is az élete része legyek, tudnom kell, hogy mire számítsak.
- Azt azért hozzáteszem, hogy ha egyszer is megjelenik nálam, bármiféle követeléssel, el fogom törni a szöszkéd orrát. Nem viccelek! - ráncolom a homlokom, még az orrom is mozgatom prezentálandó a mondandómat. Persze nem kell szó szerint venni amit mondok.
- Nézd, én nem kérem, hogy miattam dobj el mindent, ami eddig az életed része volt. Már csak azért sem, mert én sem fogok ilyet tenni.- teszem még hozzá az egyenesség kedvéért, hiszen ez így fair. Korábban sosem volt ilyen alapszabályok lefektetésére, már csak azért sem, mert a futó kapcsolatoknál lényegtelen volt, hogy a másiknak éppen van valakije vagy sem. Most sem érdekel, de nem szeretem a váratlan és ilyen jellegű meglepetéseket.
Hagyom közben, hogy elrendezze a pizzát, és jólesően kortyolok bele a kávéba. Kicsit rendbe fogja tenni a szétzilált érzelmeimet, és persze kicsit fel is élénkít majd. Elgondolkodva hümmentek a Dublinnal kapcsolatos kérdésére.
- Minden attól függ mikor akarunk indulni. Vannak folyamatban lévő kezeléseim, betegeim, akiknél nem tudok időpontot csúsztatni. De ha két hétre előre látok, akkor ott tudok variálni az időpontokkal, de két hétnél többet nem tudok elszakadni. Legalábbis ebben az időszakban.Viszont a helyedben nem tenném későbbre az utazást, mert a végén még meggondolom magam.- nevetek vidáman, majd elnézek a pult irányába, ahol ott illatozik a kész és forró pizza. Hihetetlenül éhes vagyok, megégetni viszont nem akarom a számat. Eltolom magam a pulthoz és a hűtőjéhez sétálok, majd pofátlan egyszerűséggel kinyitom azt. Mikor az innivalót kerestem emlékeim szerint mintha láttam volna benne egy doboz süteményt. A második polcon meg is találom, majd kiveszem, és kinyitom a tetejét.
- Ahhh….szerencsém van, még nem mászik. El sem tudom mondani, hogy egynémely faszihoz képest milyen kívánatos a hűtőszekrényed.- jegyzem meg derülten, ahogy a süteményes doboz tetejét félreteszem. Az illata alapján valami rumos-csokoládés piskóta, nem sok, éppen csak vállalható mennyiségű krémmel töltve.Kiveszek egyet, ám még mielőtt beleharapnék apró kacsintással nézek vissza rá.
- ….és nem csak a hűtőszekrényed. Mielőtt még visszakérdeznél.Uhhhhhmmmm….- lehunyt szemmel élvezettel harapok bele az édességbe, amiből egymás utánba legalább hármat eltüntetek, a számban, mire észbekapok és a negyediket Aidan felé nyújtom.
- Bocs…..kicsit mohó vagyok. Ez valami isteni! Ha azt mondod most, hogy ezt is te csináltad, esküszöm reggel a hónom alá csaplak és viszlek magammal.- végül nemes egyszerűséggel lenyalogatom az ujjaim, és végignézek magamon. Az inget ami rajtam van egy mozdulattal gombolom ki, és dobom le magamról.
- Na! Erre már nincs szükségem. Csak fürdés után kellett. És most….menj és zuhanyozz le te is! Én addig őrzöm a pizzát, nehogy valami mohó némber befalja mielőtt te is megkóstolnád.- magyarázom derülten, és ha magamra hagy a konyhában, egyértelműen én leszek az, aki gyakorlatilag még majdnem tűzforrón kezdi felvágni, és fújtatgatva enni az isteni olasz finomságot. Istenbizony én hazaviszem ezt a faszit!

Szabadabb nyelvezet, felnőtt tartalom


A szex olyan mint tulajdonképpen bármi más az életben: aki tudja és profi benne az csinálja, aki nem, az tanítja, vagy csak szövegel róla. A válásom óta számtalan férfi megfordult az életemben hosszabb vagy éppen rövidebb időre, de egyik sem volt rám olyan hatással, hogy bármi többet is képzeltem volna velük. Persze kivételek mindig akadtak. Volt akinek sikerült annyira elvennie az eszemet, hogy többet képzeltem a kapcsolatunk mögé mint aminek szántuk. Persze én voltam a hülye, vagy talán túlságosan vágytam a figyelemre akkoriban, nem tudom. Hajlamos vagyok időnként kinyitni a lelkemen a szentimentális csapot, amikor kifolyik rajta mindenféle érzelem amit amúgy előszeretettel szuszakolok vissza magamba. Ott volt egy éve az a szenátorjelölt, aki a politikai babérokból szőtt magának lajtorját a megüdvözülés felé, és engem használt arra, hogy féltékennyé tegye a feleségét. Rábaszott ami azt illeti, mert az asszony önérzetes volt és meglehetősen vehemens. Gyakorlatilag eljött a rendelőmbe és nyílt színi támadást indított ellenem. Nem harcoltam ami azt illeti, hanem elengedtem a férjét. Pedig akkor, egy pár hónapig majdnem elhittem magamról, hogy bele tudnék szeretni. Nem rögtön és azonnal, de az esélyt megadtam volna magunknak. Azóta számtalan ilyen eset volt, bár mindig megfogadtam, hogy többé nem leszek olyan hülye, hogy hagyom magam az istenverte érzelmek által vezérelni. És most mit csinálok? Kétszer is belesétálok egy csapdába….kétszer egymást után, gyakorlatilag egy hónapon belül másodszor érzem más és más iránt ugyanazt a szívszorítóan rohadt érzést, amitől fel tudnék robbanni, amitől tudom, hogy el fogom veszíteni a józan ítélőképességem és meg fogom adni magam neki. Aidannak.Mármint neki is. Meg másnak is. Lehet ilyen? Nem tudom. Azt tudom csak, hogy gyakorlatilag kétfelé szakadok, és ahelyett, hogy bármit megpróbálnék tenni ellene, még az elején lezárnám, hátraarcot vágnék, menekülnék mint az aki a tornádó elől fut, én egyszerűen szembe állok vele, és gyalogolok  bele megüdvözült vigyorral a viharba. Aztán majd ne csodálkozzak ha darabjaimra szed és ledob valahol a világ végén kifosztva mindenből érzelmekkel véresre vakart sebekkel. Mert Blanche Rosewood nem tud megülni a seggén és élvezni az önfeledt egyedülálló , szabad nők korlátoktól mentes hódításait. Nem tud megelégedni azzal, hogy bárki megkaphat, akit csak szeretne….nem, neki két faszi is kell, és mindkettő úgy, hogy gyakorlatilag képes lenne eléjük teríteni a szívét és lelkét. Pedig Blanche Rosewood nem így tervezte. Egyiket sem. Aidant még inkább nem. Aidant nem is akarta volna többé látni, Aidan nevének említése egy pár hónappal ezelőtt még szitokszó volt az életében, most azonban úgy lihegi, úgy mormolja a férfi bőrébe, mintha az a legszebb imádság, egy örök zsolozsma lenne a kárhozat útján a pokol felé. Mert Blanche Rosewood, aki ugyebár én vagyok, egy idióta némber, aki talán még mindig hisz abban, hogy hűtlen hűségben, szabadságban, kötetlenségben is lehet boldognak lenni. Ha szárnyalunk, de közben kicsit elengedjük a másik kezét. Szabadesés a végtelen gyönyörbe.
Nem tudom eldönteni, hogy ez még játék, vagy már komolyan gondolok mindent. Először azt hiszem inkább csak szórakoztam, remekül szórakoztam a hatáson amit még ki tudok váltani belőle, aztán rádöbbentem, hogy ez a hatás kölcsönös. Hogy ő is éppen úgy ki tud még belőlem váltani valamit, amiről azt hittem az önérzetes büszkeségemen esett csorbával együtt gyakorlatilag felszívódott. Hát nem! Aidan észrevétlen lopakodott a gondolataim közé, én pedig azon kaptam magam azokban a másodpercek, amikor a komódon könnyedén, mégis minden érzéssel együtt magához vonva elmerült bennem, hogy én ezt az egészet egész kibaszott életem végéig el tudnám viselni. Nemcsak elviselni, hanem egyenesen követelni. Elvenni és adni egyszerre. Tőle és neki. Bassza meg, miért nem tudtam egyszerűen az első óra után hátat fordítani neki és elmenni? Talán mert már akkor vert csata volt ez, amikor bekopogtam az ajtaján. Méghogy pizza! Egy francokat! Ez a hirtelen szőke ír vette el a józan eszemet.
- Oh, no no! Rossz megfogalmazás. Nézheted. Slussz. De azt egészen közelről, érintés nélkül, Csatlakozni? Ugyan szivi, akkor hol maradna a játék izgalma?- kacarászom belebújva a bőrébe, a közelségébe.
- A magánműsor még várat magára. Mit gondolsz, hogy egy este alatt mindent odaadok neked? Hm….bár azt hiszem ez önámítás.Így is mindent odaadtam. Hellyel-közzel.- bólogatok, inkább csak saját magamnak, ajkaira sóhajtva, harapva, szusszantva a szavakat, miközben apró csókok záporát zúdítom rá, tökéletes kontrasztjaként a tiltakozásnak tűnő szavaimnak.
Aztán persze nem vagyok rest kiforgatni az ő szavait. Mindezt teszem pofátlan vidámsággal, kacérsággal, amiről úgy tűnik neki sincs ellenére. Pedig amikor elé térdelek megfordul a fejemben, hogy a picsába az egésszel, a kezemmel széthajtom azt a rohadt köntöst, és másodpercek alatt juttatom el a hirtelen halál érzéséhez, amely leginkább a váratlanságáról és az intenzitásáról kapta a nevét. Amikor az ajkak szorítása és játéka másodpercek alatt képes olyan hatást gyakorolni egy pasira, amitől a szívverése ezerszerese lesz a normálisnak, és a vágyai vágtázva adják meg magukat a nyelv és a puha száj ölelésének és kényeztetésének. Mégsem teszem. Bár a kísértés igen nagy.
Biztos vagyok benne, hogy ha még sokáig húznánk egymás idegeit ebben a semmi öltözékben, várva arra, hogy a pizza elkészüljön, meg kicsit ihatóra hűljön a kávé, ebben a felfokozottságban ismét egymásnak esnénk, és nem hiszem, hogy egyhamar el tudnék tőle szakadni. Aidan olyan mint valami édesség, amit az ember megkóstol, és nem bírja letenni. Még egy apró falat, na még egy, még egy kicsit több, hogy el tudjam viselni a hiányát, végül képtelen lennék elengedni az egész pasast úgy ahogy van. Most is nehezen megy őszintén szólva, noha valamiféle huncut és kissé pikírt játékba burkolom.
Aztán persze szóba kerül az a nő, akinek egyszerűen szóba kell kerülnie. Lehetne erre sort keríteni reggel, vagy egy újabb szex után, vagy könnyedén szóba hozni egy közös zuhanyozás alatt, esetleg egymáshoz bújva, az elalvás előtti pillanatokban, én azonban nem az a fajta vagyok, akit ha zavar valami, akkor sokáig képes magában tartani. Cali személye pedig határozottan zavar, noha nem abban a formában ahogyan az embereket klasszikus értelemben zavarja egy másik nő. Nem érdekel hogy van, ha őt sem érdekli az, hogy én vagyok Aidan életében. Ez ilyen végtelenül egyszerű. Ha ez nem működik valószínű én adom fel hamarabb, ahogy azt egy éve is tettem. Számomra egyetlen faszi sem ér meg annyit hogy drámát csináljak belőle az életemből. Nem vagyok az a küzdő szellem, bár azért hozzá kell tenni, hogy feladni sem szokásom egyhamar. Csak ha látom, hogy amiért vagy akiért küzdök többé már nem érdemli azt meg.
- Okés. Hiszek neked. De ha másképp alakul...ne mondd, hogy én nem figyelmeztettelek. Meg a szöszkét sem. Bár most, hogy másik kontinensen van, minden bizonnyal, erre kevés az esély. És az igazat megvallva nem hullatnék krokodilkönnyeket, ha összevakarna magának odaát egy vágott szemű, szomorú szamurájt, és soha többé nem jönne vissza New York-ba.- jegyzem meg vállvonva, és egy apró, gonoszkás nevetéssel, majd belekortyolok a kávéba.
- Tudom pofátlan egy gonosz picsa vagyok, ne is mondd! Imádok ilyen lenni!- na most nevetek fel vidáman, és ölelem át egy másodpercre a nyakát, hogy lelopjak ajkairól egy futó csókot. Éhes vagyok, de valami veszett módon.
- Jól van, ígérem holnap amint visszanyertem a józan eszem, meg egy kicsit hajlandó leszel kimászni a gondolataimból Mr Guinness, akkor átnézem a határidőnaplómat, és felhívlak, hogy hol és hogyan tudom azt a két hetet megoldani. Ejj de meg fogod te még bánni ezt, hidd el nekem!- lépek végül a hűtőhöz, hogy valami sütemény után nézzek, mert emlékeim szerint kell ott lennie egy doboznak. Annyira még nem szállt a kéj lila ködfátyla a szememre, amikor itt jártam, hogy ne vettem volna észre. A sütit bárhol kiszúrom. És mohón falatozni is kezdem a finomságot. Ő készítette. Hát persze! Bassza meg, hogy ebben is jó! Egy falattal a számban, kissé hátraejtett fejjel, jóízűen nevetek fel, kis ujjammal egy utolsó morzsácskát kanalazok vissza a szám sarkába a szavaira. Bólogatok, miközben lenyelem a falatot, mielőtt válaszolnék neki.
- Hát persze, hogy a szex! Tudod Micimackóra zabálom magam szex előtt, és ha kellően jó a partner egy topmodellként libbenek le az ágyról. Amúgy nem tudom. Talán a heti három nap edzés, amit eleinte azért kezdtem el, mert munka után és randik előtt kurvára untam magam. Ne nézz így, komolyan így van! Később már randikat mondtam le az edzés miatt. Mit gondolsz téged miért dobtalak ki az első alkalommal mikor megjelentél nálam?- vonom fel a szemöldököm vidáman, egy újabb falatot eltüntetve a számban, és alaposan megrágva, mielőtt folytatnám.
- Pedig annak ellenére, hogy tudtam miért vagy ott nem lett volna ellenemre….na jó….csak kicsit, de amúgy éppen ráértem volna.- nevetek és a hangsúlyomból ember legyen a talpán, hogy kiokoskodja, hogy komolyan beszélek avagy sem. Apró nyögésekkel hódolok a sütemény ízbombája feletti élvezetemnek, amely azt hiszem Aidan-ben másféle asszociációt indít útjára, és ezt szóvá is teszi. Naná! Csak újabb kacagással felelek, meg a tenyerembe lehelt, és felé fújt, kacsintással megkoronázott csókkal.
- Szivi, elhiheted, hogy ma este még számtalan módon és formában ki fogom fejezni a nagyrabecsülésemet irányodba.Főleg, hogy még a ruháimat is kimosod. Régen gondoskodtak rólam ennyit. Hívhatlak Alfred-nak? Az olyan komornyikos.- nem tudok nem élcelódni rajta, főleg azon ahogy a pultnak dőlve, szinte büszkén és diadalittasan várja a további dicséreteket. Meg is fogja kapni, abban biztos lehet.
Én viszont a ruhától mindenképpen megszabadulok, őt pedig zuhanyozni küldöm.
- Ki is forgatja ki a szavait kinek?- és még tovább is pofátlankodnék, de a szavakat villámgyorsan belém fojtja azzal amihez éppen hozzákészül. Először nem értem, de amikor lassan elém térdel, szinte érzem, hogy mire készül. Ó a kis szemét, revansot vesz! Végülis….megérdemlem. Hát hagyom….na jó, kit akarok becsapni? Kurvára élvezem már a gondolatát is annak, hogy hamarosan a nyelve játékát érezhetem ott, ahol először csak a forró leheletét, és az apró csókokat. Szinte remegve nyitom önkéntelenül is jobban szét a lábaimat, és ha nem tartana valamennyire a derekamnál, valószínű nem sokáig tudnék megmaradni a lábaimon. Kezem a fejbőrére simít és a hajába túrok, lehunyt szemmel adva meg magam a pillanatnyinak szánt élvezetnek. Mire éppen csak belesüppednék ebbe a gyönyörbe abbahagyja, én pedig csalódottan morranok fel.
- Baszódj meg, Guinness, sokszorosan….baszódj meg!
A haragos csalódottságot azonban másodpercek alatt elűzi, amikor közel hajol hozzám, és az orrát az enyémnek dörgöli.
- Élvezted, mi?- vigyorodom el vele, együtt, majd az ajka után harapok
- Hát én is!
És tovább nevetgélek vele együtt. Élvezem ezt az egészet, ezt a különös és eddig sosem tapasztalt, legalábbis kettőnk között sosem tapasztalt pofátlansággal vegyes játékosságot.
- Mit szólok? Azt, hogy sokat szövegelsz, és ha még tovább teszed akkor se pizza nem lesz, sem illatos és finom Blanche, szóval húzz el tusolni! És tudom hol talállak, de az előbbi kis akciód után ne számíts arra, hogy megmosom a hátad...vagy a finom kezecskéimmel némi kis kényeztetésben részesítelek, amíg élvezettel hagyod magadra folyni a vizet. Ellenben pizzát hagyok. Ha sietsz.- ez utóbbit már szinte csak a hátának mondom, mielőtt eltűnik a fürdő ajtajában.Én pedig nekiállok a pizzának. Nem fogok szórakozni a felvágásával, inkább tépem, ahogy érem, és úgy tűntetem el a számban, bár azért néha még fújni kell. Mire Aidan a gyors zuhanyból visszatér azért nem mondanám, hogy túl sok maradt. Falánk vagyok, a pizza finom, mi kell más indok?
Mikor visszajön, csak mosolyogva mutogatok a pulton maradt pizzára.
- Nem fogod elhinni. Kicsit nem figyeltem oda, és huss, a nagy része el is tűnt.- emeltem fel a jobb kezem a levegőbe, az ujjaimat összezártam, mintha egy este bezáró virágot imitálnék, majd amikor a levegőbe ért a kezem az ujjaimat teljesen szétnyitottam, még fújtam is egy aprót a levegőbe, mintha tündérport akarnék elfújni.
- Amúgy hagytam. Mutatóba. Bocs, tényleg. Ha egész estés szexet akarsz velem, előtte töltsd fel a frigót.- kacagok jóízűen aztán hümmögve nézek végig rajta, majd az összecsomózott törölközőn állapodik meg a tekintetem. Odanyúlok, és kioldom, hogy az anyag a földre hulljon.
- Így ni! Nincs már rá szükségünk. Csak útban van. És akkor….a masszázs. Nem is tudtam, hogy opcióként szerepel, hogy nem kapok masszázst, szóval egyértelműen ragaszkodom hozzá.Hol szeretnéd? Felcsapni a konyha asztalra, vagy a nappaliban, esetleg a hálóban...vagy a mosógépen?- teszem hozzá ez utóbbit már egészen tréfás hangsúllyal.
- És hagy találjam ki. Megvannak az olajok, amiket ott hagytam Baiting Hollowban. Mondanám, hogy nem is gondoltam erre, de látva, hogy irányomban mennyire szentimentális vagy, még azt is meg merném kockáztatni, hogy a köntösöm is érintetlen, amit ott hordtam. Na jó, ez mondjuk erős túlzás.De azt is otthagytam. Nem mintha hiányozna. - vontam meg a vállam, aztán egyszerűen elléptem mellette és megálltam egy kicsit a nappali, egy kicsit a hálószoba felé fél úton az átjáróban.
- Szóval, mondja mester, merre induljak? Hol szeretné azt a bizonyos masszázst? Vezess, szivi!
Billent oldalra a fejem és teátrálisan felé nyújtottam a kezem.

Szabadabb nyelvezet, felnőtt tartalom


Jóízűen kacagok fel arra a kijelentésére, hogy benne lenne a mindent a szemnek semmit a kéznek roppant szórakoztató, végletekig kéjzabáló, és igazán izgató játékában. De mit a fenét csodálkozom, korábban mindenben benne volt, ami kicsit őrült, kicsit szokatlan, kicsit eltér az átlagostól. Nem állítom, hogy én kizárólag ezt szoktam meg, azt sem állítom, hogy ha belekezdek akkor ne élvezném legalább annyira, mint azt ami nem éppen hagyományos. De azt is tudom, hogy abban az ember sokkal jobban megmutatja önmagát. Jobban láthatóvá válik a lelke, a sebezhetősége, az élvezetének sokkal mélyebben rejtező hatása.
Éppen ezért  a klasszikus szex nálam olyasmi, amit nem űzök minden nap. És nem űzök akárkivel. Félek tőle. Ostobán hangzik, de így van. A meghittsége amennyire gyönyörű, olyan nagyon veszélyes is egyben, hiszen ismerem magamat. Meg tudok bolondulni, mint az iránytű a mágneses viharban. Olyankor képtelen vagyok az érzéseimet,a  felfokozottságomat szabályozni. Olyankor nem az érzékek, sokkal inkább az érzelmek dominálnak. Olyankor szeretek és nem csak kefélek orrvérzésig.Az előbbi roppant ijesztő, az utóbbi biztonságos.
- Persze. Te meg az együtt tudok élni vele, hangzatos, de nagyon blöff szagú kijelentéseid!- teszem hozzá, viccesen mozgatva az orrom, miközben nagyon komolyan bólogatok hozzá, mintha valóban arról akarnám meggyőzni őt, hogy hiszem ha látom. Nem mintha ne lennék benne vele egy ilyen játékban. Aidan jelenleg olyan tesztoszteron felhőben mászkál körülöttem, hogy gyakorlatilag begyalogol vele az aurámba, és kérdezés nélkül gyűr vele maga alá. Én meg sem nem akarok ellene tiltakozni, sem nem tudok. Őszintén szólva az sem érdekel már, hogy eredetileg milyen szándékok vezettek ebbe a lakásba, csak azt tudom milyen szándékkal fogok innen távozni. Ez a pasas kell nekem. Fogalmam sincs miért, és hogyan. Hogy miképpen illene bele az én összekuszált és néha a feje tetejére állított, érzelmileg a végletek között játszadozó életembe, csak azt tudom, hogy még akarom látni. Hirtelen felindulásból ígértem meg, hogy elmegyek vele Dublinba, de ez a hirtelen felindulás még mindig tart. Nem gondoltam meg magam, és bízom benne, hogy az elkövetkezendő pár napban sem fogom. Tudni akarok róla mindent, amit meg akar osztani velem, látni akarom ki lapul a szórakoztató, néha kiborító, eszement módon vonzó pasas lelke mögött. És van egy olyan érzésem, hogy talán ezt akarja nekem megmutatni ott. Egy olyan egyéjszakás kaland lett ez, amely nem várt következményeket hozott magával, és ahhoz, hogy megértsük mi az ami bennünket egymáshoz vonz ilyen kegyetlenül, ahhoz meg kell ismernünk a másikat. Úgy igazán. Bár azt hiszem nem vagyok feltétlenül biztos abban, hogy akarom, hogy lássa a valódi Blanche-t. Rém unalmas és középszerű. Én azt a Blanche-t szeretem akivé váltam. Aki izgalmas és izgató, pezsgő, örökkön tervező állandó mozgásban van, sosem áll meg, és mindig keresi annak a lehetőségét mikor és kitől tud pillanatnyi boldogság falatokat ellopni pár órára. Vele is így terveztem. És most tessék, hol tartunk.Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ostoba vagyok, egy épületes barom, hogy rövid időn belül másodszor kezdek nyílt kártyákkal játszani, mutatok magamból többet, és ezzel nyitva hagyom a lehetőségét annak, hogy ne csupán hagyjam, hogy valaki szeretni tudjon, hanem az esélyt magamnak is ugyanúgy megadom erre. És el is érem. Újra. Éveken át sikerült kizárnom az életemből ezt, éveken át nem foglalkoztam vele, és még most sem akarok lemondani róla. Mert ez nem jelenti azt, hogy a menekülési utat bezárjam magam mögött.Azt hiszem közel másfél órája csak sodródom a szabadon hagyott érzelmeim hullámain, és dacolok folyamatosan velük, mégis tagadhatatlanul élvezem, hogy nem mindig és nem feltétlenül kell visszafognom magam. Vevő Aidan is az apróságokra, azokra a mozdulatokra, amelyek egyszerre csillapítják a szex utáni felfokozott, és túlhevült testünk kicsapódó reakcióit, és egyszerre tüzelik fel ismét, apró, fellobbanó, majd elszunnyadó kis lángok formájában. Hullámzik a libidóm, de az mindenképp elmondható, hogy nem akarok, és nem tudok a közeléből elmenni. Percenként kell tőle érintés, csók, az, hogy a bőrünk összeérjen.
- Óhó!- emelem magam elé, és egyúttal simítom legyezőszerűen négy ujjam az ajkára, végigtáncolva a húsos, a csókomtól csillogó felületén.
- Az egy dolog, hogy elmegyek a farmra.- hajolok közelebb, hogy az ujjaim kicsit lejjebb csúsztassam, és apró csókot csippentsek a szájára.
- De nem azért, hogy ott kisegítőt játszak. Én már elmondtam neked egykor, hogy nem ez a fajta nő vagyok. Én nem fogok odaköltözni, és nem fogok ott dolgozni sem. Ne haragudj szivi, Baiting Hollow gyönyörű, de nem az én világom. Én városi lány vagyok, és az is akarok maradni.- nem mintha ezt kérte, vagy mondta volna. És nem vitaindítónak szántam most sem a dolgot, hiszen szavaim közepette a csókok záporát egy pillanatig sem szakítottam meg. Egyszerűen csak azt szerettem volna, ha tudja, hogy ebben a kérdésben nem fogom meggondolni magam. Persze az ember soha ne mondja, hogy soha, de jelen állás szerint még jó ideig érvényes erre az, hogy soha. Aztán ki tudja mi történik Dublinban….
A játékos, bár azért talán egy minimális morcit magában hordozó kijelentésén elnevetem magam, és a fejem ingatom, az ajkaimat összeszorítva, mintha egy ideig még a szavakat sem szeretném az útjukra engedni.
- Az edzés, az edzés. Veled és mindenki mással szemben prioritást élvez. Két dolgot segít elő: hogy megőrizzem a jelenlegi hajlékonyságomat, és frisseségemet. Hiszen harminc felett a nőknél már visszafelé ketyeg az óra. Másodsorban….hm….- hunyorítok, elgondolkodva hümmögök, láthatóan valami pofátlan kis beszóláson töröm a fejem, amivel picit megcibálhatom a magabiztos macska bajszát.
-...ott van Richard Tyson, a személyi edző. Szóval szivi, a helyzet az, hogy Richard elsőbbséget élvez veled szemben. A prioritás az prioritás.- éééééés nem hiszem el, hogy mindezt sikerül úgy előadnom, hogy egyszerre tűnik szivatásból előadott tréfának, amelyben Richard személye valóságos….mert amúgy az, és egyszerre komolynak. Végül az arcán lejátszódó reakciókat látva elröhögöm magam prüszkölve, belebújva kicsit az ölelésébe.
- Jesszus! Ugye nem hitted el? Richard egy imádnivaló faszi, aki többek között a páciensem. És páciensekkel minden tabu. Mármint nem azért lett a páciensem, hogy tabu legyen.Ettől még az, Viszont ha felhívna most, hogy a jobb kettes korona mozog, és azonnal sos ellátást igényelne, hidd el, akkor itt hagynálak. Mondjuk az esély megvan, hogy később visszajövök.- húzódom hátrébb, hogy a szemeibe tudjak nézni, ajkaim harapdálva, majd engedve el, végignyalom az alsó ajkam lassan.
- Bajusz és csokornyakkendő, meg ez a név. Kicsit olyan lenne az egész mint egy harmadosztályos hotel kábelcsatornáján leadott gyenge pornófilm mellékszereplője. Ne degradáld magad, életem!
Kuncogok, mielőtt végül szinte parancsba adom, hogy menjen fürödni, én pedig ott maradok az isteni, illatozó, de még forró pizzával. Változatlanul képtelen vagyok ezt az ételt normálisan enni, ugyanakkor a mohóságom nem ismer határokat, még akkor sem, ha párszor sikerült megégetnem a nyelvem vele.
- Sajnálatos bizony. Mivel ha te vagy a számban azt anélkül tudom élvezni, hogy fél másodpercenként szisszennék fel, hogy a farkad égeti a számat.- magyarázom a világ legtermészetesebb módján. Elröhögöm magam és egy utolsó falatot még bedobok, mielőtt beleegyeznék, hogy végre megkapjam azt a masszázst, amit úgy nagyjából öt hónapja ígért nekem, és amiről soha nem hittem, hogy valaha megvalósítja.
- Unalmas? Azok után, hogy egy fél vödör fagylaltot kanalaztam fel rólad, miközben te kikötözve feküdtél a hálószobádban az ágyadban? Ó igen, ez rém unalmas! Olyan snassz és egyszerű!- biggyednek le az ajkaim, amelyeken ott látszik még valami vigyorkezdemény, és nem rejtem egy percig sem, a hangomban megbújó cseppenő iróniát.
Megvárom amíg elrendezi az ágyat, törölközőt hoz, és próbál mindent úgy előkészíteni, hogy nekem is kényelmes legyen, de azért ne kenjünk mindent össze.
-  Velem ellentétben te ügyelsz a rendre. A rendelőben enni lehetne a földről, de otthon rettentő szétszórt vagyok. Két hete felmondott a bejárónőm, miután bejelentette, hogy terhes lett a szomszédomtól, egy nyugdíjas tengernagytól. Csak abban reménykedem, hogy nem az én ágyamban hozták össze azt a porontyot. Mindenesetre újrakárpitoztattam.- magyarázom, miközben végigheveredem az ágyon, és magam előtt a kezemből valamiféle fészket formálok, hogy meg tudjam tartani rajta a fejem.
Mosolyogva fordulok annyira hátra a fejemmel, hogy meg tudjam szemlélni a felajánlott két üvegcsét.
- Narancs és levendula. Ha esetleg meg is tudnám szagolni őket tudnék dönteni. Bár nem kételkedem benne, hogy igyekeztél minőségi darabokat beszerezni. De jártam már úgy, hogy a citrus olajnak sárgadinnye szaga volt.- ha az üvegcséket egymás után odaadta, hogy megszagoljam, elismerően biccentettem végül a levendulás felé.
- Ahha gyertyák….nem mintha...aaahhhhh!!!!- beszélnék én még tovább, de éppen akkor hajol a fülemhez, hogy a mögötte lévő érzékeny részre egy apró csókot adjon. A szívem akkorát ugrik, hogy gyakorlatilag át tudna szakadni az ágyon is. Óbasszus!
- Hát persze, hogy arra gondoltál. Akkor az csak véletlen egybeesés, hogy előtte az erogén zónámat kényezteted egy fél másodpercig, amitől jól tudod, hogy az egész testem libabőrös lesz.- nevetek, miközben oldalra fordítom a fejem, megtámasztom a két összefűzött alkaromon és próbálok lazítani, és lehetőleg keveset beszélni. Bár azt hiszem nem is én lennék, ha bizonyos mondatait megjegyzések nélkül hagynám, vagy ne szúrnék közbe valamit neki.
- A farm mellett hogy van neked időd ennyi és ilyen hobbikra? Olajat készítesz, kötsz, isteni szakács vagy, cukrász, mellette pofátlanul jól pókerezel...a nyelvérzéked mellett sem mennék el szó nélkül, és ha azt mondod, hogy a komód azért volt olyan kurvára stabil az igen intenzív megterhelés alatt, mert te készítetted, ugyanis hobbi asztalos is vagy, akkor azt hiszem tényleg klónoztatlak.
Közben apró nyögésekkel, és élveteg hangokkal díjazom mindazt amit és ahogy éppen a testemmel művel. Őszintén szólva nem hazudott. A keze, ahogy az olajjal végigcsúszik rajtam, az utolsó sejtem is beleborzong. De ez most más. Ez kicsit kettős. Mert ismerem már ennek a faszinak a kezét, ahogy szinte belém bújik, ahogy megkapaszkodik rajtam, ahogy a hajamba túr, ahogy átölel, ahogy magához von….ismerem az érintését, és most már ismerem ezt az érintését is. Meg tudnám szokni, hozzá tudnék szokni, egyszerűen imádom.
Elmosolyodom, amikor megérzem rám nehezedni a súlyát, ahogy magával vonszolja a levendulával kevert illatát. A fülem mögé megint csókot nyom, én pedig lustán elmosolyodom, és picit megemelem a fejem.
- Szivi, jó lenne ha eldöntenéd, hogy maszírozni akarsz, vagy izgatni. Felőlem csináljatjuk mind a kettőt, de abból előbb vagy utóbb szex lesz.- kuncogok még mindig rekedten, nagyon vidáman, és tökéletesen ellazulva. Az egész agyamat, a gondolataimat beteríti egy hatamas levendula mező….sosem szexeltem még levendula mező közepén...na tessék. Így zabálja fel a romantikus fantázaképeket az ahogy megint hozzáér a testemhez, egészen lent. Mély és szinte sikoltást elfojtó sóhajjal szusszanok fel, még egy picit a csípőm is megemelkedik, amint a testem önkéntelenül is reagál a véletlen vagy a nagyon is akaratlagos simításra, mozdulatra.
- Gondolom ezt is a cuki, hetvenhárom éves törékeny mamika tanította.- jegyzem meg jókedvűen, miközben a mondat végén egy újabb nyögés hagyja el a számat. Ez a pasas teljesen ki fog készíteni azzal amit csinál. Továbbra sem tudom eldönteni, hogy ez most előjáték, vagy még mindig maszíroz….nálam egyre jobban kezd billenni az a bizonyos mérleg.
A megfordulás nem megy egyszerűen, mert minden izmom gyakorlatilag külön életet él. MInt egy darabjaira szedett marionett baba, olyan vagyok. Csillogó szemekkel, kipirultan nézek rá, végigvezetve kékjeimet rajta, le egészen az altestéhez.
- Azt hiszem nem csak én nem tudtam elvonatkoztatni. Látod szivi, miért nem fekszem le a pácienseimmel?- mosolyodom el, és amennyire tudom ülő helyzetbe tornázom magam, hogy meg tudjak kapaszkodni a nyakába. Ő azonban megelőz, és gyakorlatilag belém bújik, az ajkaim közé szédül, és a csókjának mélysége engem is visszakényszerít fekvő helyzetbe. Kell pár másodperc mire eszmélek, és megfogom a tarkóját, még jobban magamra húzva, beleszusszanva, belemordulva az ajkai közé. A csókot végül én vagyok aki kicsit elvadítja, amikor el akar tőlem válni, még utána mozdulok, utána harapok, visszaszívom ajkaim közé az alsó ajkát. Végül megadóan zuhan vissza a fejem, és amikor bedörzsöli az olajat a kezébe és várakozva néz rám felpillantok rá. Eltelik nagyjából egy tized másodperc is, én pedig a két keze után nyúlok, amin ott csillog az olaj, majd ha engedi, akkor a kebleimre vezetem a két tenyerét, és a kézfejére rásimítom a sajátomat. Lassan, az ő kézfejét kezdem mozgatni finom, masszírozó, gyúró mozdulatokkal.
- Ihhhhgen….határozottan folytathatjuk….- jegyzem meg egy pár másodpercre lehunyva a szemeimet, hagyva, hogy az érzés, ez a szinte eufórikus érzés átjárja az utolsó porcikámat is. Végül elengedem a kezét, rá bízva hogyan folytatja, én pedig megragadok egy semleges beszélgetési témát, ami azért érdekel is, és nem reagáltam le korábban.
- Szóval táncolni is tudsz. Vajon mivel fogsz még engem meglepni ma este? A teljes palettát felvonultatod? Nem mintha ne vettél volna már le így is a lábamról, de belőled soha semmi nem elég, ugye tudod?- nézek rá még mindig ragyogó, csillogó és az élvezettől kissé kábult, de boldog tekintettel.
- Aztán mesélj, melyik tánc a kedvenced? Vagy mondjuk úgy melyik az amiben leginkább megmutatkozik az igazi Aidan? Apám mindig úgy tartotta, hogy a férfi mozgása sokat elárul a személyiségéről. Mondjuk ebben van igazság, csak én alapvetően másféle mozgásformát figyelek meg. De a tánc is érdekel.

Szabadabb nyelvezet, felnőtt tartalom


A keleti bölcsek szerint, vagy csak egy elvetemült női magazin kissé több marihuánát szívott újságírójának elképzelése szerint, a gyönyör fokozásának titka nem csupán abban rejlik, hogy egy férfi miképpen képes egy nő testét szinte lélegzetvételnyi idő alatt feltérképezni,és ráérezni mi  a jó neki. Hanem abban is, hogy miképpen képes azon idő alatt eljutni a nő lelkéhez, és nem csak a testét, de a szellemét is kielégíteni. Ezen bölcsek, vagy még mindig a füves cigi bódulatában levitáló újságíró szerint, a szerelem tulajdonképpen akkor válik tudatossá és visszafordíthatatlanná, amikor ez a két dolog találkozik. Soha nem hittem a plátói vonzalomban, vagy soha nem hittem abban, hogy testi szerelem nélkül képes lehet valakihez hosszú időn keresztül vonzódni, ahogyan abban sem feltétlenül hiszek, hogy egy jó szex szinte egyenes út, belépő a szerelem ajtaján. Mi lehetne rá a legékesebb példa, mint az én életvitelem. Nagyjából mindenkivel lefeküdtem, aki felkeltette az érdeklődésem, és akinek én is hasonlóan bejöttem. Nem csináltam belőle problémát, hogy meddig tart, egyszerűen megragadtam és kiélveztem, amit a pillanat nyújtott számomra. Mégsem szerettem bele az aktuális partnerembe. Bassza meg, még tíz év alatt a saját férjembe sem sikerült beleszeretnem, pedig jó pár alkalommal gyűrögettem meg vele a lepedőt. Nem feltétlenül azért mert hűdenagyon akartam, hanem mert a szükség így hozta.
Türelmetlen vagyok. Szeretnék tisztán látni Aidan esetében, ám úgy tűnik, hogy a gyönyör fokozást ő nem csupán a testemnek, hanem a lelkemnek is tartogatja, így besétálok egy olyan labirintusba, ahonnan nem csak a kifelé vezető utat nem találom, de még azt sem tudom pontosan hogy kerültem ide. Folyamatosan bontogatom le a kőkemény szabályokat, az elveket, amelyeket vele kapcsolatban állítottam fel korábban, az előítéleteket, vagy éppen azt az ellenszenvet, amit kiváltott belőlem. Nem feltétlenül a személye, sokkal inkább az elbaszott éjszakánk a farmon. Lehet, hogy talán ez a rossz emlék okozza azt a fene nagy ellenállást nálam, hogy nem tudnám magam ott elképzelni.
- Őszintén? A magam részéről van valami különös kontraszt az egész farm és közötted. Értem amit mondasz, és passzol is hozzád, de kicsit olyan….hm…- elgondolkodtam , tekintetem a plafon felé vezettem, mert a meglehetősen izgalmas közelsége, az ahogyan szinte bénulttá teszi a gondolataimat egyetlen apró mozdulata vagy csókja, nem teszi könnyűvé a koncentrálást. Franc essen belém, hogy ilyenkor akarok nagyon filozófikus lenni!
- Mintha a nevadai hegyek között autóznál, és hirtelen véget ér az út, egy hatalmas szakadék van előtted. A másik oldalon megy tovább, és látod is, és tudod, hogy ez a két út valamikor összetartozott, és egyszer talán újra össze fog, de mégis ott az a szakadék. Üresség. Hiány.- magyarázom, de azt hiszem jelen pillanatban nincsenek meg a megfelelő szavaim, hogy el tudjam neki mondani, mire is gondolok pontosan. Legyintek, és elnevetem magam fejrázva. Nem érdekes. Tulajdonképpen most semmi másra nem vágyom, csak élvezni vele az elmúló, elfutó órákat, mert bevallom őszintén, hogy ha eljön a reggel és magam mögött hagyom ezt a lakást, fogalmam sincs hogyan és miképpen fog tovább folytatódni az életem. Egyértelműen hatással van rám. Erősebb mint gondoltam, és még nincs vége az éjszakának. Mi lesz ha el sem akarok innen menni? Mi lesz ha szüntelen visszavágyakozom majd? Mégis, és őszintén mi történik, ha Aidan eljut a lelkemig? Ha sikerül neki. Ha megvalósítja azt amit a legtöbb faszinak nem sikerült elérnie pusztán azzal, hogy fékezhetetlen sikoltásaim közepette juttatott el a mennyországba. Amikor szinte levegőt is alig kaptam, amikor a saját szívverésem volt az egyetlen, amelyet hallottam a másik fuldokló, szuszogó lélegzetvétele közepette, elmerülve combjaim között, mint a kéj mámorító óceánjában. Mi lesz ha Aidan mindezzel nem csupán a csúcsra repít, hanem belebújik vele az agyamba, a szívembe, a lelkembe? Hogyan fogom tudni meggátolni? Őszintén szólva sehogy. És talán nem is akarom. De neki ezt nem kell tudni, és nekem is jobb lenne nem ezen pörögni.
Helyette tréfálkozom vele, kicsit talán pofátlanul táncolva az idegein, igyekezve felkutatni, kitapogatni a gyenge pontjait velem kapcsolatban. Elárulja magát. Szinte másodpercek alatt, és azt hiszem mindaz ami az arcán rajzolódik ki Rico említése kapcsán felbecsülhetetlen. Meg mernék esküdni rá, hogy egy másodpercig felvillanó árnyék a zöld szemű szörny kontúrjait rajzolta ki egy kis időre. Tévedhetetlenül. Nem hibáztatnám érte, hiszen bár a magam részéről osztozom én bárkivel ha kell, mindaddig amíg az elsőbbséget én élvezem. Ha nem így van, hasonlóan Aidan-hoz felzubog bennem a birtoklási vágy kikezdhetetlen tamtamja.
- Édesem! A tested isteni, odavagyok érte, bármelyik tündérvirág rád ugrana kétszer,sokszor, ezerszer, hogy egy fél napon át te legyél számukra a két lábon járó lollipop.- még pukedlizek is vigyorogva, mintha a bókomat akarnám megtoldani ezzel az apró mozdulattal, aztán felemelem a kezem és megfenyegetem, az ide-oda mozgó mutatóujjammal.
- De ha bajuszt mersz növeszteni addig, ameddig úgy véled szánsz nekem szerepet az életedben, esküszöm neked, hogy halálra foglak kínozni azzal a nyalókával. És nehogy azt hidd, hogy viccelek!- pedig a komisz vigyorom, és a csillogó tekintetem másról árulkodik. És a testbeszéd mint tudjuk mindig őszintébb.  
Végül megadom neki magam. Én és a testem, és persze az elmém is, legalábbis arra az időre, ameddig behajtom rajta a hónapok óta ígért masszázst.Bevallom nagyzolásnak véltem, afféle férfi szövegnek, amivel legegyszerűbb egy nő ágyába bejutni. Bár esetemben ilyesmire semmi szükség. Ha bejön nekem valaki, kifejezetten ki nem állhatom a sok melléhantát. Tartogassák az energiát, és az efféle közhelybombát azoknak akiknek kell. Azt azonban megszoktam, vagy kezdem azt hiszem megszokni, hogy Aidan képtelen lemondani az efféle játékokról, így én is belemegyek. Nem érzem kényszernek, különös, de nekem is egyre jobban tetszik.
- Mi vagy te, valami vámpír, hogy külön hívásra kell bárhova bejönnöd? Ha kell valami vedd el! Csak halkan súgom meg, hogy a legelső találkozásunk alkalmával amennyire be voltam rezelve a felbukkanásodtól, úgy hoztad felszínre a vegasi éjszakánk minden momentumát is egyben. Szóval egyszerűen és gondolkodás nélkül kellett volna lerohannod engem, egy ismétlő dugásra. Ezt is buktad.- nevettem el magam, majd megcsóváltam a fejem, és beharaptam az alsó ajkam, a fejem oldalra billent, és néztem őt. Volt valami a tekintetében. Valami, a vágyakozáson túl. Öröm. Hogy olyat tehet amivel nekem okoz örömet. Én mégis most játszom vele.
- Tudod kezdem azt gondolni, hogy az elbaszott dugások számában velem kapcsolatban valami külön díjat érdemelnél…..bááááááár- húztam el a szót, és még egy másodpercre odaléptem hozzá, mielőtt a törölközőre feküdtem volna az ágyon.
-....az előző fél órában meglehetősen sokszorosan kárpótoltál érte. Atyavilág!- hajoltam közel az ajkaihoz, hogy finoman végignyaljak a felső ajkán, majd egy rövid, de annál mélyebb, és ajkai közé duruzsolt csókkal váljak el végül tőle, hogy valóban a masszírozásra tudjon koncetrálni. Már ha tud. És én is tudok.
- Ah!- nyögök fel, egyrészt mert a mozdulatai igen jólesően áradtak szét a testemben, másrészt, hogy a komóddal kapcsolatos megállapítására reagáljak.
- Megnyugtató, hogy a szakács-cukrász-farmer-pókerzsonglőr mellé nem dugtál el még a tarsolyodban asztalost is. Szóval megnyugtató, hogy emberből vagy és nem valami csodabogár.
Szeretném szavakkal kifejezni milyen hatással van a testemre mindaz amit művel velem, de azt hiszem minden szó ott reked bennem, legbelül, mert szégyentelenül kevésnek érzem hozzá. Az ujjai úgy barangolnak szinte miliméterről miliméterre rajtam, olyan ismeretlen, felfedezni vágyott kíváncsisággal, amellyel keresi hozzám az utat. Komolyan mondom, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi az amit csinál pontosan. Az utolsó idegszálam is arról fecseg, hogy kibaszottul felhergel, hogy kivagyok tőle, hogy azt akarom, hogy a kezem mozduljon, rántsam közel magamhoz, húzzam a fejét a mellkasomra, a kebleim közé, érezzem a forró leheletét amint felfelé indul. A bőröm a forrósága után vágyakozik. De ugyanakkor van más is. Élvezettel merülök el ebben az egészben, mert lassan elválik egymástól a bennem korábban elhatalmasodó feszültség, a vele kapcsolatos ellenérzés. Mintha percről percre kimorzsolná őket belőlem. Lebegek. Meg mernék esküdni rá, hogy amikor megfordulok, és megérzem a kezeit az enyémmel együtt a melleimen, lebegek. A világ felett, és alatt, beazonosíthatatlanul az univerzumban.
A valóság visszaszippant, amikor beszélni kezdek hozzá. A tánc, ó istenem! Honnan jött pont ez nekem, nem tudom….jah igen, ő beszélt róla korábban. Elvette az eszem, ez már biztos.Kimaszírozta belőlem a józanságot. Bánom? Ugyan! Pont így tökéletes.
- Ó…..én azt hiszem utoljára a sógornőm esküvőjén táncoltam. Pedig jó vagyok benne. A latin táncokban különösen. Azokban van tűz és szenvedély. Az illik hozzám.Pedig kislánynak rémes voltam- nevetem el magam, miközben apró, leheletnyi csókokra újra és újra visszatérek az ajkaihoz. Éppen csak ízlelve, a vágyak apró kis bombáit csillapítva vele.
- Úgy néztem ki mint egy esetlen szöcske, akinek összeakadnak a lábai. Aztán mikor tizenhat lettem apa beiratott egy tánciskolába. Rögtön belezúgtam a tánctanáromba, aki persze visszautasított….boldog, családos ember volt, én meg….ah!- emeltem meg nevetve a fejem, az emlék valahogy jól esett, még ha akkor világtragédiaként is éltem meg.
- ...csak egy tizenhat éves, botlábú kis szöcske! A szerelem elmúlt, viszont tökéletesítette a mozgásom, és mindenféle táncra megtanított. A Paso Doble lett a kedvencem….pedig ha megnézzük, abban a férfi a domináns.- elgondolkodva hümmögtem a szavain.
- Talán Írországban ezt is átélhetjük újra.
Talán….az egész utazásunk egy misztikum, és azt hiszem nem csupán én ismerem meg belőle talán az igazi Aidant, hanem kicsit magamat is….azt aki a közelében tudok lenni.
Nehezen, eleinte vonakodva engedelmeskedem a kérésének, és jó szokásomhoz hűen azért van bennem egy csöppnyi ellenállás.
- Én már eddig is átadtam magam az élvezeteknek, és bár díjazom, hogy jelen pillanatban az egész testem úgy remeg utánad, mint egy életre kelt zselétorta, de…..ahhhhh jól van, rendben, legyen! Nagy duzzogva!- mozgatom tréfásan az orrom, majd odarérintem az övéhez, és a lágy mosolyát, amellyel felém néz egy finom, érzéki csókkal bolondítom meg.
Ezután azonban zuhanni kezdek. A világ körülöttem szépen lassan atomjaira hullik, színes örvények közé zuhanok, mintha egy nyári délelőttön, színes vásznak között kergetőznék, és az anyagok érintése kiváltana belőlem valamiféle eufóriát. Aidan mozdulatai okozzák, én pedig hol felemelem a fejem és nézem mit csinál, hol visszazuhanok a párnára, lehunyt szemmel, képzeletemben őt látva, érezve, érzékelve, hallva. A lélegzetvétele is izgató jelenleg, és azt hiszem már maga a gondolat is, hogy érzem a testét. Érzem ahogy a közelemben párologja a vágy összehasonlíthatatlanul kívánatos esszenciáját, mellyel felém közelít.Úgy barangol be nyaktól indulva, a kebleim halmán át, a hasamon át a combjaim és a lábaimon haladva a végcélja felé tartva, mint egy csodára áhítozó utazó.
- Könyörgöööööm!- szusszanok morranva, megemelve a csípőmet, amikor megérzem a legérzékenyebb pontomhoz simulni a kezét, de azt is érzem, hogy csupán még körbejár, még vár a megfelelő pillanatra. Én viszont türelmetlen vagyok, és ennek hangot is adok. Nem bírom ki. Megőrülök.
Végül egy hatalmas, visszafogott sóhajba fojtott sikollyal adom meg magam az ujjának, ami belém csúszik. Mozdul a testem. Úgy feszülök meg alatta, mint egy avatott kézben tartott, lövésre húzott íjpuska.Szeretném viszonozni. Kezem reszketőn nyúl utána, ő azonban szinte minduntalan elmozdul. A másodiknál megértem, hogy ez most nem kettőnkről, ez most csak rólam szól. Az önzetlensége csak olaj a tűzre. Visszahanyatlok a párnára, ám a testem mozgása olyanná válik, mint a háborgó óceán megfékezhetetlen hullámai. Aidan azonban úgy kordában tartja, mintha mindig is ismerte volna. Mintha mindig tudta volna hogyan és hol kell hozzám érni, hogy a legtökéletesebb gyönyörben részesítsen. Szusszanásaim egyre szakadozóbbak. Néha szisszenve fújom ki a levegőt. Kezemmel kapaszkodom a hátába, mintha csak ez lenne az egyetlen, hogy ne zuhanjak olyan mélyre, amilyen mélységet magam alatt érzek. A gyönyör lerántani készül, hogy aztán a következő másodpercekben elképzelhetetlen magasságokat járjak be. Altestemben az izmok hol erősen rászorítanak az ujjaira, hol engedem. Forró nedvességem úgy árad szét, mintha kitörni kész vulkán apró gyöngyszemei lennének.
Kinyitom a szemeim, és ránézek, amikor megérzem őt fölöttem, ajkai gyengéd és követelőző egyszerre.
- Aidan….édesitenem! Ezt nem….nem hiszem….el!- lihegem levegő után kapkodva az ajkai közé, miközben fogaim belemarnak, belevájnak. A körmeim a hátába mélyesztem, úgy érzem már csak így vagyok képes azt a bennem tomboló feszültséget féken tartani, ami pillanatokon belül felszínre tör és elsepri a világot. Vele együtt bennünket is.
- Gyorsabban….kérlek….gyorsabban!- alsó ajka esik áldozatul a marásomnak, mely után újra és újra lecsapok rá, zúgva és lihegve. Csókolom és tépem őt egyszerre, fogalmam sincs már, hogy még milyen módon vezessem le a feszültséget, amelyet végül egy utolsó lökéshullám lendít át a túloldalra.
A csípőm emelkedik, egy hatalmas lökéssel csapom fel magam, így neki mindenképpen meg kell tartania, különben képes lennék levetni magam az ágyról. A fejem megfeszül, a nyakam hátrahajlik, összeszorított szemeim mögött ezer színben robban fel minden. Érzem, hogy a gyönyör nem csak a testemből szakad fel, hanem a lelkemből is. Ott érzem őt.
Pengevékony, eddig a lélegzetet is visszatartott ajkaim hirtelen szét nyílnak, kirobban belőle egy üvöltéssel vegyes sóhaj és olyan vagyok, mint a fuldokló, aki hirtelen feljutott a víz felszínére, és engedi magába beáramlani az oxigént.
Az idő megáll. Arra az időre mindenképpen, amíg kábultan, kéj-részegen igyekszem magamhoz térni. Eljut az agyamig, hogy mi történt és megrémülök. Egy másodperc alatt értem meg, hogy ez a faszi nem csak a testemre van hatással, hanem valahogy, valamilyen módon gyönyört okoz a lelkemben is. És ez megijeszt….Remegek, reszketek, nem találom a maradék józan eszemet sem, és kell vagy öt perc, hogy visszataláljak önmagamhoz. Kezemmel a hátát cirógatom, fejemet, a vállába temetem.
- Kell egy…..most kell egy cigi! - jelentem ki, és ránézek….az arcát fürkészem, és kíváncsian figyelem.
- Nem tudom mit csináltál velem, de ez kezd ijesztő lenni. Amilyen hatással vagy rám.Többé nem irányíthatod a szexet, te életveszélyes faszi!- bújok bele nevetve a mellkasába, aztán visszahanyatlom a párnára. Próbálom könnyedén venni, de tagadhatatlan, hogy valami más is történt az előbb, nem csupán az, hogy eljuttatott a csúcsra.

Szabadabb nyelvezet, felnőtt tartalom


A vészcsengő az agyamban először akkor szólalt meg a jelenlegi helyzetben, amikor a magamnak eredetileg engedélyezett negyed óra után sem távoztam Aidan lakásából. Aztán akkor amikor nem voltam képes ellenállni a pizzának. Aztán még erősebben és kitartóbban akkor amikor leöntve magam kávéval megszabadultam a garbótól. Abban a pillanatban már tudtam, hogy szirénázhat nekem veszettül az a csengő, engem ugyan nem érdekel.Mintha a ruhával együtt valami más is lekerült volna rólam. Persze hülyeség azzal áltatni magam, hogy felöltözve egyszerűbb és könnyebb megbeszélni a dolgokat. Nem is a gátlásomat dobtam sutba, hiszen olyanom nekem alapvetően soha nem volt, és nem is hiszem, hogy valaha lesz. Egyszerűen csak beláttam, hogy talán jobban megéri engedni ezt az egészet, hogy alakuljon amerre akar, semmint tiltakozni ellene, holott nagyon jól tudom, hogy ez a faszi az első perctől hatással van rám. Elsősorban szexuálisan, ez egyértelmű, nem vagyok az a fajta, aki két perc után érzelmeket kever bele a nyilvánvalóan fülledt együttlétről szóló kapcsolatba. Bár a franc sem tudja, hogy azon túlmenően, hogy szükségem volt egyszer a pénzére mégis miért nem szakítottam meg vele a kapcsolatot? Őszintén szólva ezt már ezerszer átrágtam magamon, és a válasz sosem érkezett meg. Be kell hát látnom, még ha ez amúgy nem is jellemző rám, hogy felkeltette az érdeklődésem. Nem csupán abból a szempontból, hogy milyen amikor a lehelete a nyakamon szánkázik végig, nem csupán abból a szempontból, hogy hány másodpercig képes lefogni a gyönyörtől reszkető testem az extázis legmagasabb fokán megsemmisülve….hanem a mindennapjait illetően is. Bassza meg, még az is érdekel, hogy mi a kedvenc étele, vagy milyen filmeket kedvel? Hány évesen füvezett először, izzadt e a tenyere kamaszként, mikor megfogta egy lány kezét? Ivott e már hányásig? Ázott e már el úgy istenesen az óceán parton, amikor még a tökeiből is csavarni lehetett a vizet? Zabálta e már tele magát Antonio-nál a kis Olasz Mandarinban a Hudson déli partján? Vagy egyáltalán tudja merre van az az étterem?Számtalan kérdés merült fel bennem, mire észbe kaptam, hogy ezeknek már semmi közük ahhoz, hogy néhanap találkozunk azért, hogy egy komód tetején istenesen megdöngessen, hogy még a saját nevemet is elfelejtsem utána, a levegővétel fájdalma közepette is, csak az ő neve töltse ki az agyam.
- Igen….igen, azt mondom- dünnyögöm a kérdésére. De az egész helyzetnek, az egész évődésnek van valami lágy bája. Valami megfoghatatlan huncutság, ami körbelengi kettősünket a szobában.
- Óóóó nem azt mondtam, hogy nem ellenkeztem volna. Csak azt, hogy neked mit kellett volna tenned. - aztán saját maga ismeri be a nyilvánvalót, és amit már én is elismertem magamban, amikor egyáltalán felvetettem neki, hogy mi történhetett volna, ha akkor nem csupán a pénzt követeli vissza tőlem, hanem valami mást is. Mondjuk annak az éjszakának néhány apró momentumát is újrázhattuk volna.
- Hát én nem vagyok benne biztos, hogy ha akkor bármi is történt volna most nem lennénk itt. Lehet, hogy más úton, de mégis ide jutottunk volna...tudod, ahogy szokták mondani. Minden út ugyanoda visz téged, csak éppen nem biztos, hogy minden utat ugyanannyi idő alatt teszel meg, és ugyanazokkal találkozol. De a végcél az végig megmarad. Ah! Én és a metaforáim. Ez azért még nem volt olyan érthetetlenül magas egy magadfajta egyszerű farmernek, ugye? - húzom a szám, miközben kuncogva és nevetve harapom be az alsó ajkam, utalva vissza egy korábbi megszólalására. Nem veszem be tőle azt a dumát, hogy ne értené miről beszélek. Aidan elég intelligens ahhoz, hogy képes legyen a szavak mögé látni.
- Vagy Dublin után az eddigi felkiáltójelek is kérdőjelekké válnak, és még jobban összekuszálódik minden. De tudod, azt hiszem eljutottam arra a pontra, és ezt nem feltétlen a korábbi kis játékunk utóhatása okozza ezt nálam, hogy nagyjából és hozzávetőlegesen….- tartottam fenn a hangsúlyt, ahogy az már egyébként jó szokásom, és az ég felé emeltem a tekintetem, meg is forgattam a szemeimet, a szám az utolsó szó után nyitva maradt, apró zöngéssel tartva ki a hangot, majd lebillent a fejem és befejeztem a mondatot.
-...magasról leszarom! Nem érdekelnek most már a következmények. Az sem érdekel, ha pofára esek, az sem, ha esetleg nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretnénk. Nem érdekel, mert lehet, hogy ebben a kapcsolatban ennyi van. Egy ilyen este, meg még sok ilyen este, egy út Dublinba, aztán lehet, hogy nem folytatódik...nem tudom Aidan. Ne ígérjünk egymásnak semmit. Se újabb kérdőjeleket, sem átváltozó talánokat. Nem akarok semmi mást, csak élvezni veled majd az utazást. Meg téged.
Teszem hozzá apró is feloldásaként a komolynak ható szavaimra. Mert amúgy így is gondoltam. Ha előre tervezek annak soha nincs jó vége. Főleg mert az agy képes minden lehetőség közül a legideálisabbat beleégetni a gondolatainkba, és onnantól ha valami nem úgy történne ahogy megálmodtuk, akkor minden csalódás. Pedig a másképp történő dolgokban lehet sokkal több élmény rejlik, ha hajlandóak lennénk tovább látni a magunk által gerjesztett víziókon.
Én is hajlandó vagyok most tovább látni. Hajlandó vagyok elengedni azt, hogy valamit én irányítsak, hogy valami másképpen történjen mint azt én elképzeltem. Aidan nem csupán a testem felett veszi át az irányítást, és ez amennyire jól esően zuhan végig az utolsó sejtemen, olyan szinten gerjeszt bennem valamiféle tiltakozásba kapaszkodó félelmet is. Miközben minden idegvégződésem azt sikoltja, hogy még akarok belőle, még mélyebben és intenzívebben akarom érezni a mozdulatait, ahogy az ujja végigsimít, végighasít a bensőmön, a forróságba temetve magát egyre erősebben taszít a beteljesülés felé, az agyam hátsó kis szegletében újra megszólal a vészcsengő. Ha egy faszi ilyen hatással van rám, az mindig egy irányba visz el, mindig egy irányba, amerre nem szabadna, nem akarok menni….annak soha nincs jó vége. Annak mindig fájdalom a vége. Hogy bassza meg az a csengő! Nem foglalkozom vele. A sóhajaim, az Aidan torkából feltörő, élvezetem apró kis momentumai által gerjesztett zöngék közepette nem akarok semmi másra figyelni, nem akarok semmi másra koncentrálni, csak arra, hogy milyen magasságokba jutok el, hogy aztán másodpercek alatt a mélybe zuhanva fuldokoljak a saját gyönyörömbe.
Nem tudom meddig tart ez a lobbanás, hogy mikor égek el, darabjaimra hullva, szállok újra a világ felé, mint könnyű pernye, hogy végül a megadó csókja mosson újra össze: egy lélekké. Csókjai apró, csendesülő cseppekként hullanak végig az arcomon, a nyakamon….ujjai az enyémbe fűződnek. Mellkasom mint valami elszabadult gőzkazán fújtatva próbálja szabályozni magát, egyelőre kevés sikerrel. Nehezen térek magamhoz. Nevetek, és sóhajtok, aztán megint nevetek, halkan kuncogva, aztán egy nagyobb levegővétellel töltöm meg a tüdőmet, amit ugyanolyan hevesen fújok ki, próbálva a helyes kompressziót újra megtalálni.
- Ez olyan követelés, amit kurva nehéz lesz betartatni, ha közben a testem szemét módon elárul. Tessék, még mindig remegek attól ahogy hozzám érsz.- nevetve mozdítom meg annyira a kezem, hogy lássa, gyakorlatilag egymerő, folyamatos libabőr vagyok.
- De ne aggódj! Jelen pillanatban, az a tudat, hogy létezel is pontosan ezt váltja ki belőlem.- érezheti, hogy nem feltétlenül a szexuális töltetre utalok ezúttal, amivel kicsit magamat is meglepem.
- Nos….életem során számtalan masszázst kipróbáltam. Például a sós vizes masszázst is, amiről még nem sikerült eldöntenem, hogy lazítani vagy kínozni próbálják vele az embert. Ha egy pici horzsolás van rajtad, akkor is véged. A só mindent megtalál rajtad.- nevetem el magam igazán felszabadultan.
- De tény, hogy efféle….hhhmmmm...szolgáltatásban még nem igen volt részem. Igaz az is, hogy talán meg sem merték volna próbálni alkalmazni nálam. Bár neked hiába is mondtam volna nemet….feltéve ha képes lettem volna rá.- valóban nem tudtam volna leállítani. Nem csak azért mert nem lettem volna képes rá, hanem mert egyszerűen tudni, érezni akartam….szabadon engedni magam. Kikapcsolni a tudatosságot, egyszerűen csak élvezni ezt az egészet.
- Ajjj ne mááááár! Se cigi, se semmi….üljek itt egy órát ebben a levendulamezőben. Nem mintha nem szeretném, sőt kifejezetten szeretem, de...aaahhhh basszus!- hanyatlok vissza duzzogást mímelve a párnára, amíg ő kimegy valahova. Reménykedem benne, hogy csak szórakozott, hogy se cigi se pizza, de úgy tűnik, amikor visszatér, hogy baromi komolyan gondolta. Féloldalasan fekszem és felkönyökölök az ágyon, a halántékomnál támasztva meg a fejem. A szemöldököm kíváncsian vonom össze, amikor leül, kezében a tálkával. Érdeklődőn pillantok bele.
- Szivi….imádom a pisztáciát, a másik kettő nem tudom ott micsoda, de az egyik úgy néz ki mint egy sértett babszem. Viszont szex után amikor evésről beszélek, nem egy mókus éléskamra kifosztására gondolok, hanem ételre. Kaja! Pizza és cigiiiii! Ahhh istenem!- nevetem el magam, miközben nyögök egyet, és eltolom a kezemmel a tálat, amit ő az éjjeli szekrényre tesz.
- Hát persze! Meg tudnád szokni, de azért rágcsálónak nézel és éheztetsz, és megvonod tőlem a cigit is. Egy despota vagy vedd tudomásul, Guinness!- nevetem rá az utolsó szavakat derülten az ajkára, amint közelebb hajol, hogy megcsókoljon. Előtte egy pillanatra a mellkasára helyezem a tenyerem, és finoman nyomást gyakorolok rá, hogy picit távolabb toljam. Beszéd közben azonban az ajkaim közel maradnak az övéhez. Zizegve érünk össze.
- És ezek után még csókot kérsz...a pirospozsgás, csapzott hajú “megtundálakszokni” nőtől az ágyadban...a pofátlan mindenedet, megbolondítasz!- kacagok végül, hogy aztán ajkain úgy érjenek össze, mintha egy művész eggyé rajzolta volna őket ebben a különös, levendula illatú félhomályban.
- Mih! Miiihhvan?- hökkenek meg, amikor úgy szakad el tőlem, mintha megbánt volna mindent, úgy nagyjából az előző fél éjszakán.
- Mihhhelyen fejmasszáááá….mivaaaan?!- értetlenkedek tovább, majd újabb nevetés közepette teljesítem a kérését, mert ha lassan is de leesik mire készül. Bevackolom magam az ölébe, és még rá is harapok az ajkára, amikor a reverse csókot az ajkaimra sietve leheli. Fejem eligazgatom az ölébe, és jólesően szusszanok egyet, akár egy jól lakott rókakölyök.
- Levendula és Blanche illata. Engem innen már ki nem mosol, szivi.- kuncogok még mindig derülten, bár érezhetően egyre fáradtabban. Nem meglepő, hiszen az egész esténk, a megérkezésemtől kezdve elég impulzív.
- Ha lehunyom a szemem akkor lehet elalszom. Ha adtál volna enni, és elszívhattam volna egy cigit, valószínű fergeteges módon sziporkáztam volna neked….ahhhh édesistenem, ez de jó!- élvetegen sóhajtok egyet, amikor az ujjai egy bűvész tökéletességének trükkjével csúsznak a hajamba, le egészen a fejbőrőmig.
- Szóval….mivel nem ez történt, így jelen pillanatban csak egy kókadozó kóró vagyok, akiben annyi humorérzék sincs mint egy tál mókuskajában ott az éjjeliszekrényen….ott egy kicsit erősebben, és tovább….ott igen, a halántékomnál.- igazgatom a fejem úgy, hogy a körkörös mozgás minél intenzívebben érje a halántékom. Komolyan ez a pasas képes minden stresszt kiszippantani belőlem az ujjaival.
- Egyébként csak azt akartam mondani….mit akartam mondani? Te emlékszel miről beszéltem? Mert már én sem tudom, csak azt hallom, hogy beszélek, de egyre kevésbé tudom, hogy miről…- a szavak először elhalkulnak, aztán motyogássá válnak, végül teljesen elcsendesedem. Nagyjából tíz perc kellett ahhoz, hogy tökéletesen álomba szenderüljek Aidan ölében. Nyugodtan veszem a levegőt, valahogy minden olyan megnyugtató, és kellemes, és levendula illatú….és Aidan illatú.
Ide sem akartam ma jönni, most meg békésen alszom egy olyan pasas ölében, aki piszkosul összezavart. Nem ébredek fel, fogalmam sincs mikor és hogyan kerül mellém, arra sem, hogy én közben hogy és hova helyezkedem….csak azt tudom, hogy reggelig fel sem akarok ébredni.

Szabadabb nyelvezet


Vannak emberek akiknek valahogy minden csettintésre sikerül. Akikbe valahogy belekódolták születésüktől fogva a sikert és a tökéletességet. Bár anyám mindig azt mondta, hogy ne érezzem rossznak, ha nem jutok olyan magasságokba, amilyen magasságokba alapvetően vágytam, mert mindig fentről lehet a legnagyobbat esni. Tény. De az is tény, hogy ha megmaradsz a középszerűség szintjén, ha abban ringatod magad, hogy neked pontosan elég annyi, amennyit elértél, és nem vágyakozol többre, akkor pontosan annyit is érsz. Mert az embert alapvetően ez mozgatja, ez motiválja, ez nem engedi leragadni. Azok az emberek, akik kockáztatnak, igen, néha mellényúlhatnak, de néha olyan dologra bukkannak, vagy olyasmi történik velük, ami valószínű nem lenne, ha megelégedtek volna azzal, ami van. Az ember legyen alapvetően merész, nyitott és tettre kész. Még akkor is, ha az egész mögött már eleve ott van a kudarc nagy esélye.
Mondhatjuk, hogy az első kockázatom ebben az egészben, amiben most vagyok akkor volt, amikor elemeltem tőle a pénzt. Ostobaság volt, mostanra beláttam, mégis visszagondolva, újra megtenném. Nem azért amiben most vagyok, hanem azért, mert akkor, adott helyzetben nem volt más lehetőségem. Aidan és én nem is különbözhetnénk jobban egymástól. Mint két folyó, ami párhuzamosan fut egymás mellett, mégis más a hordalékuk, más halak élnek bennük, más növények nőnek a partjukon, tulajdonképpen semmiben nem hasonlítanak azon túl, hogy végigsodródnak az útjukba eső köveken. Egyszer majd mindketten ugyanabba a tengerbe fognak ömleni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne időnként közös kis holtágakba futniuk. Mint a mai este. A maga különös, vibráló, és igazán magasságokat és mélységeket megjáró voltával. Szakítani és lezárni érkeztem ide, bár azért ha jobban magamba nézek, talán mélyen legbelül reménykedtem abban, hogy ez pusztán csak az én büszkeségem megszokott hozadéka, valójában azért jövök, hogy győzzön meg, pusztán azzal, hogy ott áll előttem, hogy orbitális nagy faszság amire éppen készülök. És ő nem csupán meggyőzött erről, hanem elérte, hogy én akarjak maradni, én kapaszkodjak belé, én akarjak többet tudni róla. Úgy ahogy alapvetően nem terveztem. A farmon sem. Lehet, hogy ebben csupán ennyi volt még. Igaza volt neki….ha ez az este jutott akkor ki kell élvezni, és úgy menni tovább, hogy ne bánjunk meg semmit. Legfeljebb azt, hogy erre három teljes hónapot vártunk.
Tudom mit beszélek. Ha akkor, amikor először betoppant hozzám valóban lehengerlően benyomakodik a személyes terembe….ha meg sem szólal, egyszerűen a jelenlétével zsibbaszt le úgy, hogy nem leszek képes neki ellenállni, akkor meglehet nem járunk be ilyen kerülőutakat. De én hiszek abban, hogy ugyanitt lennénk. Persze vannak kitérők, amik az embereket befolyásolják, de a végén…..ugye a végén a két folyó a csendes holtág után új erőre kapva megint előre halad. A tenger felé.
Bármi is legyen a jövőnkbe kódolva, én hiszek abban, hogy Aidan és az én utunk még számtalan módon fogja keresztezni egymást. Lehet nem lesz mindig olyan tökéletes mint most, lehet nem lesz olyan mocsok módon bosszantó, és fenemód dühítő mint egykor a farmon...lehet csak futólag találkozunk majd, de elég lesz ránéznem, hogy tudjam: ez a faszi kitörölhetetlen része marad az életemnek. Akkor is ha nem lesz minden nap benne, akkor is ha soha többé nem látom. Egy dolgot ugyanis kurvamód értékeltem benne, és azt hiszem ez mindent felül írt, amit korábban mondtam velem kapcsolatban: Aidan tudott kockáztatni. Mindent egy lapra tenni fel. Ezzel az egésszel, ahogy engem idehívott, ezzel ahogy megpróbált a maga módján közelebb kerülni hozzám, még úgy is, hogy tudta: hozzám a legegyszerűbb és legegyenesebb út egy férfi részéről mindig a szex, mindezeken túl is mindent egy lapra tett fel. De arra már rájöhettem volna, hogy a kártyában ez a faszi igazán verhetetlen.
Cigit akartam és enni. Ez a két dolog járt egy kimerítő és minden szempontból igazán élvezetes orgazmus után a fejemben, és ha nem lett volna olyan rohadtul lehengerlően makacs, akkor valószínű nem foglalkozom vele, egyszerűen félreseprem a kezét, és kisétálok a táskámhoz, ahol mindig lapul egy zippo, meg egy ezüst színű cigaretta tárca. Kocadohányos vagyok. Ritkán gyújtok rá, de olyankor nagyon kell. Mégsem tettem ezt meg. Maradtam. Talán mert ennek az egész tökéletes estének a hangulatát nem én akartam elrontani. Meg ő sem. Volt ebben valami felemelően nyugodt. Még akkor is, ha nem igazán szeretném beismerni, de megérintett bennem valamit, aminek a létezését holnap úgy le fogom tagadni, mint a huzat. Az az ember vagyok aki egy estére megnyílik….kinyitja a lelke ablakát, bepillantást enged egy időre. De, hogy tartósan nyitva maradjon az az ablak, arra még nem feltétlenül érzem késznek magam. Ahhoz több kell. Ahhoz talán Dublin kell. Vagy lehet Dublin lesz ami mindent megöl bennem, ami még csak el sem nagyon tudott kezdődni. Mit akarok én őszintén ettől a faszitól? Kiürült gondolataim helyére ez a kérdés nyomakszik, amikor a fejemet kezdi masszírozni, és én már abban a pillanatban tudom, hogy kurvagyorsan bealszom majd, amikor épp csak belefúrja az ujjait a hajamba. Édesistenem, milyen veszettül finom ujjai vannak! Meg tudnám szokni, hogy időnként, a sok nyűgös picsa páciens, vagy a hisztis faszik, matrónák után ő várjon egy efféle akcióval.
Hablatyolok, beszélek én mindent aminek az értelmét már akkor sem tudom megfejteni én magam sem, amikor belekezdek. Mintha egy dobozból hallanám a saját hangomat, végül az álom úgy és olyan hirtelen ragad magával, hogy az utolsó szavak már csak valami érthetetlen morgásként zubognak fel belőlem. Az ágy hűvössé válik egy időre, a kezem mozdítom, de nincs ott. Dünnyögve, morogva fészkelődöm egy darabig, aztán megérzem az ágy süppedését és egy forró testet magam mellett, amint közelebb húzódik. Mosolyogva hagyom elmerülni magam az álom vékony határán billegve ebben az ölelésben. Most kegyetlenül jól esik így aludni el.Vele.


Nem érzékelem a reggelt. Nem érzékelem azt sem, hogy mennyi lehet az idő, holott alapvetően az ébresztőm jellegzetesen idegesítő hangja szokott felkelteni, és már előtt kicsivel tudom, hogy meg fog szólalni. Az emberek többsége valami madárfüttyöt, meg mindenféle trilla zenét állít be ébresztőnek, én azonban kegyetlen vagyok, magammal szemben is. Én az effélékre még jobban bealszom, nemhogy felébrednék. Szóval maradt az a rettentően zavaró, a koponyámat is átszakító Despacító, amit ha meghallok legszívesebben ököllel csapnék a falba. Na nekem ez az ébresztőm. Nem, röhögni végképp nem ér. Most azt hiszem csak az jut el a tudatomig, hogy mikor állítottam be tegnap az ébresztőt, és miért nem hallom már Fonsi rettentően irritáló pösze spanyolját, amint éppen belecsap a ritmusba? Helyette kávé illatot érzek. Komolyan….mikor főztem én kávét? És hova raktam? Lassan jut el ébredező agyamig, hogy nem otthon vagyok. De akkor mégis hol a picsába vagyok? Nem vagyok másnapos, még aznapos sem….és eszembe jut. Az illatok, az éjszaka….minden ami történt. Aidan. A név egyszerre rémiszt meg és tölt el valami furcsa és megmagyarázhatatlan bizsergéssel valahol a lábaim között. Bassza meg, ennek még a gondolata is lélegzetelállító! Mármint annak amit csinált velem. Nem sokkal a kávé illat tudatosítását követően érzek a nyakam környékén apró csókokat, a vállaimon, amire lusta macska módra kezdek ficeregni, és kényeskedve morgolódni, majdhogynem dorombolni...ahhhh ezt el tudnám egy ideig még viselni. Mondjuk jobb erre ébredni mint a Despacítóra….
- Milyen nap? Hagyjál aludni!- vidáman ébredező, álmos a hangom, ahogy megpróbálok legalább egy takaró csücsökkel még betakarózni, nem akarva innen kikászálódni. Még nem nagyon fogtam fel, hogy mennyi lehet az idő….pedig nem ártana, mert fél 1-re jön az első páciensem. Amikor azonban a fülem mögötti részen érzem meg a csókját egy hatalmas, erőteljes sóhajjal emelkedik meg a testem megfeszülve ívben, megemelve a hátam, majd visszaejtve.
- Te kegyetlen, szemét ír bastard!- dörmögöm nevetve, rekedten még az előző másodpercek hatása alól ki nem tudva kecmeregni. Aztán nagy nehezen kinyitom a szemeimet és oldalra pillantva meglátom a kávét.
- Ahh….visszavonok mindent. Egy félisten vagy! Kávé! Ahogy szeretem. Tudtam, hogy van egy hasonmásod, aki tökéletes reggelivel, fitten és frissen ébreszt, miközben arra is figyelmet fordít…- magyaráztam, miközben kissé feljebb tornáztam magam az ágyban, félig ülő helyzetbe, hátamat a párnának támasztva, hogy meg tudjam fogni a bögrét.
- Hogy valahogy más módon is tökéletesen induljon a reggel….uhmmm…- eltartom magamtól a bögrét, mikor közelebb hajol, és a kezét a hajamba fúrva egy mély és igazán szenvedélyes csókkal teszi fel a koronát a reggelre. A kávésbögrével együtt ölelem át a nyakát, és azért igyekszem lehetőség szerint nem löttyinteni ki belőle semmit. Egyrészt sajnálnám az ágyneműt, másrészt azért ez mégiscsak egy isteni, minőségi kávé. Már az illatából érzem.
- Abszolút jól indul. Jó pár fokkal vagy jobb Luis Fonsi-nál.- nem számít, hogy nem érti a megjegyzést, talán ha majd egyszer meghallja az ébresztő hangomat, megérti.
- Mennyi az idő?- forgatom a fejem, miközben a bögrét az ajkaimhoz emelem párszor, és megpillantok távolabb a szekrények egyikén egy digitális órát. Kilenc múlt, majdnem fél tíz.
- Úristen! Már ennyi az idő? Jesszus!- kapok észbe, mikor tudatosul bennem, hogy még vissza is kell keverednem Brooklyn-ba, ami ebben a forgalomban minimum másfél óra, ha nem több. Gyakorlatilag egy puskagolyó sebességével pattanok ki az ágyból, a kávésbögrét az éjjeli szekrényre téve vissza.
- Értékelném az ágyba reggelit, de ez egyszerűen lehetetlen, szivi. Imádlak érte…..tényleg, de fél órán belül el kell indulnom,ha még haza akarok érni, letusolni, és átvedleni professzionális doktornénibe….nem...nem a pornófilmes verzióba, hanem a valódiba, és fogadni az első mai páciensemet. Estig meg sem állok majd úgy be vagyok táblázva….úristen, hol a ruhám?- forgolódom körbe, mire végül megtalálom gyönyörűen odakészítve. Mielőtt magamra rángatnám, még odalépek Aidanhoz, és két tenyerem közé fogom az arcát, egy hatalmas csókot nyomva az ajkára. Sietős, de őszinte csók.
- Visszavonom! Nem félisten vagy, hanem igazi Isten. Maga Zeusz….az ír főmuftit nem ismerem.- legyintettem, majd magamra kezdtem rángatni a ruháimat.
- A kaját viszont nem hagyom ki, de a konyhában eszem meg, sietve és rohanva, mert tényleg nem maradhatok tovább.
Ha végre minden ruha rajtam van, akkor követem őt a konyhába, evés közben köszönve meg neki mindent….bár azt hiszem nem is nagyon tudnám jelenleg, ebben a józan reggeli fényben elmondani neki mi minden volt az előző éjjelben, amit kár kell volna kihagyni. Talán minden.
- Hosszú idő óta ez volt a legnyugodtabb estém. Még úgy is, hogy gyakorlatilag szétszedtük egymást, mindenféle módon.- kuncogok a pirítós és az omlett között félúton.
- Sok mindent tudnék mondani, de nem akarok….mert….azt hiszem mindkettőnknek szüksége van arra, hogy minden egy kicsit leüljön bennünk. Minden ami történt. Egy dolgot azonban biztosan tudok: nem bántam meg egy percig sem, hogy lekerült rólam az a garbó.- mosolyodtam el, és azt hiszem ebből az egy momentumból pontosan érthette, hogy talán ha nem kerül le akkor, lekerült volna később. Mert Aidan hatása már akkor működött amikor még csak beléptem az ajtón, bár elég erőteljesen tiltakoztam ellene. Akkor még.
Tíz perc múlva már a bejárati ajtóban toporgom. Mit kellene tennem? Átölelni? Mint valami barát az arcát megcsókolni? Mondani még valamit? Végül átkarolom a nyakát, és hozzábújok.
- Kezd ez a búcsúzkodós jelenet a Casablanca vagy a Több mint testőr ikonikus de rémesen giccses jeleneteire hajazni, én meg tudod nem szeretem az effélét…..szóval szivi, köszönöm. És majd hívj holnap este. - mély és hosszú csókra tapadok az ajkára, talán egy perc, vagy lehet több is….nem tudom, nem is számít. Bőrének reggeli illatát szívom magamba. Végül ha nehezen is, de én szakítom meg a csókot, kibontakozva egyúttal az öleléséből is.
Kezem a kilincsre helyezem, és kinyitom az ajtót, majd még egy pillanatra visszafordulok.
- Ó igen! Tartozom neked még egy szóval.- mosolyodom el, egy egészen rövid kis szünetet tartva.
- Végzet.
Én hiszek benne, bár nem feltétlen ápolok vele jó viszonyt. Ő vajon hisze benne? Talán ez is kiderül majd Dublinban.