Egykor romantikus, almodozo srac voltam, aki meg azt is elhitte, hogy az elete majd pontosan a tervek szerint alakul. Ez a naivitas akkor szunt meg, amikor elhagytam New Yorkot. Vagy talan meg elotte. Mondjuk amikor Gretel Barryt valasztotta, fene sem emlekszik mar. A lenyeg, hogy az evek alatt megvaltoztam. Ha engem kerdeznek, jo iranyba.
Egy valami biztosan nem valtozott: a muveszetert meg mindig rajongok. Ezert is nyitottam  meg a Hemingway muveszeti galeriat, ami sikeresen befutott. Bar nagy ritkan meg mindig festek, mar joval ritkabban mint egykor. Imadok olvasni es kulonbozo sportokat uzni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer meg loni is megtanulok majd, de meg Londonban apam egyik kozeli baratja elvitt a loterre. Ami meg ennel is meglepobb volt, hogy elveztem. Idovel mar egyedul is eljartam es megismerkedtem az ottani figurakkal, akik meglehetosen baratsagosak voltak.
Az uszast es a futast mar regota uzom szintén csak hobbi szinten.
Nagy allatbarat vagyok. Egy ideje mar tervezem, hogy orokbefogadok egy ebet, de jelenleg minden idomet lefoglalja a galeria.
Annak ellenere, hogy Hemingway vagyok, az irassal nem igazan foglalkozom. Ezzel inkabb gyerekkoromban kiserleteztem, aztan elengedtem.
Nagyon makacs tudok lenni, emellett onfeju is. Egyesek szerint jo a humorom, nem vagyok egy fapofa, kiveve ha a helyzet megkivanja azt. Kerulom a szar alakokat, ha pedig kifogok egyet es kimutatja a foga feherjet, mehet az utjara. Nem szokasom masodik eselyt osztogatni, nem vagyok en szeretetszolgalat.
Szeretek ismerkedni es ritkan vagyok seggfej. Nem mondanam magam agressziv embernek, a nyugodtak taborat erositem. Egy kezemen meg tudom szamolni, eddigi eletem soran hanyszor hoztak ki a sodrombol.
Huseges tipus vagyok, ha komoly kapcsolatra kerul sor. Viszont ujabban inkabb az alkalmikat, esetleg baratsag extrakkal bulikat preferalom, aminek termeszetesen megvan az oka.


-Nem akarok indiszkret lenni, de felhivtad mar Gretelt? - a kerdest hallva azonnal elkomolyodok.
-Miert kellett volna? - nem mintha ne fordult volna meg a fejemben, de megis mirol beszelhetnenk?
-Nem is tudom.. talan mert evekig baratok voltatok, aztan egy part alkottatok? - hangzik el a kerdes, mire emlekek ontenek el.
-Igy van. Utana pedig hozzament Barryhez. Errol az aprocska reszletrol megfeledkeztel - nyulok a poharamert, hogy leoblitsem a torkomat egy kis whiskyvel.
-Igaz, de.. - meg mielott folytathatta volna, kozbevagok.
-Nincs semmilyen de. Hazas no. Ilyen egyszeru - mondom ki a szavakat, mikozben teljesen mast gondolok.

Mit is mondhatnek, szep gyerekkorom volt. Tehetos csaladba szulettem bele, igy semmit sem kellett nelkuloznunk. Mivel egyke vagyok, igy en voltam a szuleim szeme fenye, aki barmit szeretett volna, megkapta azt.
Evekig minden csodas volt, amig apam felre nem lepett egyszer, ketszer, haromszor.. Talan ha nem vitte volna tulzasba es esszel csinalja, nem bukik le. Mivel azonban ilyen rendkivul telhetetlen volt, anyam tudomast szerzett rola. Jottek a vitak, kulonbozo ertekes, torekeny targyak pusztitasa, es igy tovabb. Igyekeztem mindezt kizarni es nem foglalkozni a problemaikkal, de ez szinte lehetetlen. Mar csak azert is, mert veluk eltem. Hogy hibaztattam e apamat? Eleinte duhos voltam ra, amiert oda a beke, de kesobb megertettem miert tette. Egy parkapcsolat/hazassag ugye ket emberes melo. Az is igaz, hogy ha valami nem tetszik, inkabb ki kell lepni a kapcsolatbol, mint megalazni a masikat, de mindezek ellenere, nem ruhellem. Nem kellett sok ido, mig kilepett az eletunkbol es Londonba koltozott, ahol alapitott egy import-export ceget. Barmikor szivesen vart, de en maximum evi egyszer latogattam meg.
Edesanyamat sem feltettem, mindig eros no volt, biztosan nem egy ferfi fogja tonkre tenni. Na meg aztan ott voltam neki en, aki boldogitotta. Penzben ezek utan sem szukolkodtunk, ugyhogy majdnem sinen voltunk. Es egyelore ennyit a csaladrol.


Multam tovabbi ket fontos szereploje: Gretel Hampton es Barry Gressen. Egykor jo, sot legjobb baratok voltunk. Minden mar-mar tul szep volt. Fiatal, elvalaszthatatlan kolykok lettunk, akik megfogadtak, hogy sosem hagyjak odaveszni ezt a baratsagot. Ez egeszen addig sikerult is, amig ket evvel kesobb Barryvel bele nem szerettunk Gretelbe. A szavamat adtam neki, hogy ez sosem fog megtortenni, es megis.. Hogy bantam-e? Dehogy, hisz az enyem lett. Nem tudnam leirni, mennyire boldog voltam vele/mellette. Nem hiaba volt ez mar szinte gyanus, ugyanis evekkel kesobb Barryt valasztotta helyettem. Nem sirankoztam, nem kerdezgettem, csak elfogadtam a donteset, ahogyan azt is, hogy Barry, egykori legjobb baratom gyozott. Mindenki lathatta rajta mennyire boldog emiatt. Mar ekkor megfordult a fejemben a koltozes, de meg vartam. A nagy napjukon viszont elhataroztam magam. Apamhoz koltozok es segitek neki a ceg vezeteseben, ahogy azt mindig is akarta. Nem szeretek bucsuzkodni, 2015 junius 5-en megis kivetelt tettem egykori Napfenyemmel. Oszinten kivantam, hogy boldog legyen. Akkor is, ha jelenleg ugy erzem, belepusztulok. A szokasos mondassal nyugtattam magam, miszerint az ido minden sebet begyogyit. Nos, en ezt meg tudnam cafolni. Talan halvanyodnak a dolgok, de hogy teljesen begyogyuljon? Ez esetben biztosan nem jott ossze.

Szegeny anyam probalt marasztalni, de mindhiaba. Junius 7-en meg vetettem egy utolso pillantast a festmenyeimre, aztan magam mogott hagytam a fenyuzo New Yorkot, a multam egy reszevel egyutt. Legalabbis ezt hittem.

Mr Hemingwayt olyan boldognak szerintem meg sosem lattam, mint amikor megerkeztem es szoba jott a csaladi ceg vezetese. Tavol all az egykori almaimtol, de hat ez van. Meg az elso nap megismerkedtem apam uj szerzemenyevel, egy fiatal, csinos holgyel, aki korban jobban illett volna hozzam, mint az apamhoz.
Hosszu ideig csak az uzlettel foglalkoztam, neha felhivtam anyamat, sztorizgattunk egyet, a festeszetet pedig felretettem.
Meg hozzam is eljutott a hir Gretel elso regenyerol. Amint megjelent, be is szereztem es rekord gyorsasaggal olvastam ki. Ahogyan az azt kovetoeket is. Nem volt nehez magamra ismernem bennuk, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Annak idejen meghozott egy dontest, amit akkor tiszteletben tartottam, ez pedig most sem fog valtozni.
Mivel a no az Istenert sem ment ki a fejembol, kalandokkal probaltam vigasztalodni. Egy ideig mukodott is, de aztan magadhoz tersz es ott marad a valosag.

Oszinten szolva mar kezdtem unni az itteni eletemet. Nem mintha hianyolnek barmit is, hisz mindenem megvan. Masnak ez lehet a tokeletes elet, nekem azonban keves. Pontosan aznap, amikor megfordult a fejemben, hogy hazakoltozom, megcsorrent a telefonom. Anyam neve viritott a kijelzon, aki kozolte, hogy egy rokonomnak mar csak hetei vannak hatra, igy talan nem artana ellatogatni a jo oreg Manhattenbe. Nem is kellett ennel tobb, csomagolni kezdtem, elinteztem nehany ugyet, elbucsuztam apamtol, akit nagyon nem boldogitott a dontesem, de nem tehetett mast, mint hogy elfogadja. Eroszakkal megsem tarthat ott.

Amint leszalltam a magangeprol, mely levegot vettem. Fogalmam sem volt arrol, mennyire hianyzott mar New York. Valahol melyen tisztaban vagyok vele, hogy szembe kell majd neznem egy-ket kellemetlen dologgal, de elnyomom magamban, felre teszem es masra koncentralok.
A temetes utan uj lakasba koltoztem, majd vettem egy Galeriat. Sokkal jobban illik hozzam, mint egy rohadt import-export ceg.