- Chloe, kérlek szépen! Akármennyire is nem fűlik a fogam ahhoz, hogy teljesítsem Erin kérését, nem igazán van más választásom, minthogy igent mondjak neki, fogjam magam és elmenjek a volt barátjához összecsomagolni a maradék ruháit és egyéb dolgait, hogy ne neki kelljen ezt megtennie. Nem akarja már látni Ethant, ez tiszta sor, viszont az is, hogy én sem - kár, hogy ezt a lánynak nem igazán árulhatom el, kifejteni meg pláne nem lehet. Ha tudná, hogy mi is történt pontosan akkor, amikor szintén megkért rá, hogy egy kicsit ugyan ellenőrizzem már le, hogy az akkor még majdnem komollyá váló kapcsolata tényleg úgy működik-e, mint ahogy azt ő elképzelte és Ethan tényleg őszintén szereti-e vagy csak szimplán mondja, lényegében hazudja neki, akkor nem biztos, hogy most egyáltalán szóba állna velem, nemhogy hasonló kaliberű dologra kérjen meg. De nem tudja, mert én hallgattam, mint a sír, mivel elég hülye - és túlságosan is gyáva - lettem volna bevallani neki az igazat; azt, hogy a barátja nemcsak, hogy egy hűtlen idióta, de még a legjobb barátnőjét is megfektette annak érdekében, hogy fény derüljön az igazi természetére. Persze, értékelni kell a megoldást, de valószínűleg már annyi is elég lett volna bizonyítékképpen, ha felveszem Ethan sokatmondó szavait - amit azért meg is tettem a mobiltelefonom révén -, aztán szó nélkül magára hagyom a lakása előtt. Csak sajnos én nem elégedtem meg ennyivel - plusz a tény, hogy akkor már elég régen nem voltam férfival - és egészen a máskor elkerülhető végkifejletig toltam a dolgot. Lefeküdtem vele és bármennyire is nem voltam rá utólag már büszke, Erinnek nem árultam el, csak megmutattam neki a hangfelvételt, amin az akkori barátja éppen azon igyekezett, hogy minél előbb felszedjen, majd meggyőztem róla, hogy törölje, illetve tiltsa le azonnal a férfit mindenhonnan, ne is lépjen vele kapcsolatba, csak utoljára írjon neki egy üzenetet, hogy vége a kapcsolatnak, ami kettőjük között volt. Sokáig nem kellett győzködnöm, hallgatott rám és Ethan lehet, hogy először nem értette, hogy mi történt, ami alapján egyik napról a másikra egyedülállóvá vált, de később biztos vagyok benne, hogy ráébredt, hogy az én kezem is benne van a dologban.
A szakítás óta konkrétan hetek teltek el, Erin viszont csak most szánta rá magát, hogy hazahozza a férfinál maradt dolgait... vagyis, hogy én tegyem meg ezt helyette. Én pedig, jó - és rendkívül bűnbánó - legjobb barátnő révén egy kis unszolásra ugyan, de beleegyeztem és most éppen arra készülök, hogy becsengessek Ethan lakásának ajtaján. - Ne örülj, Erin maradék ruháiért jöttem csak - fojtom bele a szót és annak a lehetőségét is, hogy esetleg egy második menet kedvéért jelentem meg éppen a háza előtt. - Remélem már összeszedted egy-két szatyorba, aztán mehetek is ugyanolyan hirtelen, ahogy érkeztem - ezzel a végszóval pedig - akár az engedélye nélkül is - bevonulok az előszobába, hogy elkezdjem feltérképezni, hogy vajon mit merre találok majd meg.
Egy új forgatás előtt álltam, már aláírtam a szerződést, és csak két nap választott el attól, hogy elutazzak egy hosszabb időre a városból. Izgatott voltam emiatt, mindig az lettem, ha új munka jött, de mellette volt bennem némi keserűség is. Erin szakított velem, és csak akkor döbbentem rá, hogy milyen sokat jelentett nekem. Szerettem őt, terveim is voltak vele kapcsolatban, mégis, mikor ott tartottunk, hogy komolyabbá vált volna a közöttünk lévő kapocs, akkor felborult minden. Ebben mondjuk én is hibás voltam, hisz megcsaltam őt, és joggal vághatta nekem a kérdést, hogy miért. Magam sem tudtam volna jó magyarázattal szolgálni, mert még ha dögös is volt az a nő, ez nem lenne indok arra, hogy félrelépjek. Én mégis megtettem, már bánom is, arra viszont máig nem jöttem rá, hogyan tudta meg ezt az egészet. Emiatt viszont már kár volt rágódnom, tudtam jól, hogy többé nem fogom látni őt. Ennek elég egyértelmű jelét adta, mert a történtek óta nem értem el telefonon, és minden elérhetőségét elvágta tőlem. Még a Facebook-on sem találtam meg, ebből is egyértelművé vált, hogy nem akarja, hogy utolérjem. Sóhajtva tettem félre a telefonom, amiben épp a képeit nézegettem, talán jobb lett volna, ha én is kitörlöm őt az életemből úgy, ahogyan azt ő tette velem. Felkelve a kanapéról épp a konyha felé indultam, hogy készítsek egy gyors vacsorát, amikor kopogtatás hallatszott az ajtómon. Még nem volt túl késő, így bárki lehetett. Leginkább a szomszédom ugrott be, ő gyakorta átjött kölcsönkérni ezt-azt, de amikor ajtót nyitottam, legnagyobb döbbenetemre Chloe állt velem szemben, az a csaj, aki miatt szétment a kapcsolatom Erinnel.
- Hát te? - nagyon meglepődtem, hisz a történtek óta nem beszéltünk egymással, arra viszont nem gondoltam, hogy a csaj Erin holmijáért jött. Ezen nagyon meglepődtem, még a szemöldököm is feljebb csúszott. - Várj már, mi van? Te jöttél Erin cuccaiért? Na álljunk csak meg, honnan ismered Te Erint? - azon nyomban neki szegeztem a kérdést, és éreztem, hogy kezdi az agyamat ellepni a dühös köd. Még meg sem szólalt, valamiért máris rossz érzésem támadt, s ezerrel kattogtak a kerekek a fejemben, hogy összeálljon a kép, és rájöjjek, mégis mi a franc folyik itt.
Kissé értetlenül nézek fel rá és reagálok a meglepődésére, de aztán másodperceken belül ráébredek, hogy Ethannek egyelőre fogalma sincs róla, hogy milyen kapcsolatban is állok Erinnel és hogy a vele való alkalmi kapcsolatom is csak ennek az évek óta tartó barátságnak a hozadéka valamilyen szinten. - Talán onnan, hogy Erin a legjobb barátnőm - válaszolok a kérdésére és még egy kedvesnek egyáltalán nem, de kissé gúnyosnak ígérkező mosolyt is megengedek magamnak, mialatt elhaladok mellette. - De ne aggódj, ezt nem tudhattad - teszem hozzá szinte vigasztalásképpen, mielőtt megállnék és a hátamat a falnak dönteném. - Esetleg a részletekre is kíváncsi vagy? Gondolom, támadt most hirtelen pár kérdésed az elmúlt időszakkal kapcsolatban - utalok vissza nemcsak az Erinnel való kapcsolatára, hanem arra a bizonyos éjszakára is, ami kettőnk között történt és ami mostmár megdönthetetlen bizonyítékká vált a szemeimben a hűtlenségét illetően - persze, a barátnőm erről csak a mi lett volna, ha előzményszálat tudja, a megvalósulást inkább nem említettem meg neki, mert akkor valószínűleg már nálam is össze kellett volna, hogy szedjem azt a pár ruhadarabot, amit az éjszakai partik alkalmával ott hagyott. A válaszától függetlenül folytatom az egyfajta kioktatását, miközben először csak a szemeimmel, majd pedig már ténylegesen is felmérem az elém táruló agglegény lakását. - Tudod, Ethan, ha képes lettél volna legalább csak egy kicsit visszafogni magad és nemet mondani az első adandó alkalomkor a félrelépésre, akkor talán még most is együtt lehetnél Erinnel. Az üggyel kapcsolatos felelősségemet figyelmen kívül hagyva sétálok oda a szoba közepén helyet foglaló kanapéhoz, majd gondolkodás nélkül ülök le rá, mintha csak a házigazda kínált volna fel rá lehetőséget. - Mondjuk, jobb, hogy előbb derült ki a határozatlanságod, mintha csak később lett volna rá alkalom és Erin végig egy olyan férfi mellett pazarolta volna el az idejét, aki egyáltalán nem ellenkezik, ha egy teljesen ismeretlen nő megkéri rá, hogy feltölthesse nála a lemerült mobiltelefonját - hozom fel az indokot, ami miatt a lakásán kötöttem ki hetekkel ezelőtt - legalábbis a kiindulópont ez az élethelyzet volt. Aztán szó szót követett és alapvetően nem is túlságosan sokáig tartott, amíg eljutottam vele addig a bizonyos pontig, ami után már nem volt visszaút. - Figyelj, Ethan, szerintem lendülj túl ezen a dolgon; a szakítás úgyis megtörtént, nem is nagyon tehetsz utólag ellene semmit sem, mert Erin előtte se bízott meg benned száz százalékig, most meg már rendesen megbizonyosodott róla, hogy nem te vagy neki a szőke herceg fehér lovon, szóval - sóhajtok egy nagyot - mi lenne, ha gyorsan letudnánk ezt a kötelező, de amúgy felesleges kört?
Kezdőlap
