Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Osmán aggodalmasan tekint rám, mire csak a szemeimet forgatom. Olyan nehéz el hinni, hogy huszonnégy éves koromra való tekintettel egyedül is végig tudok sétálni New York utcáin? Általában vele szoktam csinálni az esti műszakot a kávézóban. A főnököt még nem láttam, nem is ő vett fel, valami olasz... vagy mi. Legalábbis a kávézó neve alapján. Nem mintha olyan fontos tényező lenne, mert egyáltalán nem az. -Lola, miért baj, ha aggódom érted?- mosolyog rám, mire csak a szemeimet forgatom, helyes srác. Habár török bevándorló, de teljesen rendben van. Nem mintha ítélkeznék elvégre én is az vagyok, ráadásul félig brazil, félig spanyol. Úgy, hogy én aztán nem ítélkezem! Végül is amúgy is egyedül metróztam volna haza, ma Nick bácsi nem jön. A másik, a kedves öreg bácsi a földszinten az unokájára tekint, és mint ilyen mindig eljön értem amikor tud. Cserébe én bevásárolok neki, meg amikor főzök abból a kevés kajából amit tudok, és nem teljesen ehetetlen... még viszek is neki. -Hát jól van, végül is, mindegy, hogy veled megyek vagy egyedül,- mire felcsillannak sötét íriszei. Talán túlzottan is, kiengedek egy sóhajt. Remélem nem keltek benne felesleges reményt, én most amúgy sem érek rá pasizni, mert ki kell hoznom apám a börtönből. Amihez találnom kell egy ügyvédet, de még mindig nem találtam... -Remek! De motorral jöttem,-hát ez fantasztikus, remélem oda is érünk. De hangosan nem mondok semmit, csak elköszönök a többiektől és kissé félve veszem át a fiútól a bukósisakot. Majd felülök a háta mögé, és kapaszkodom és imádkozom. Élvezem ahogy az esti szél a hajamba kap, ahogy elszáguldunk a város épületei mellett. De gondolatban messze járok. Még mindig nem hiszem el, hogy két éve már, hogy nem tudtam apával beszélni. Két éve, hogy a spanyol börtönben bűnhődik valami olyanért amit a néhai nagyapám követett el. Bár anyám ezzel nem ért egyet. Persze! Mit tudhat ő! Nem is foglalkozik apával, sőt csak lubickol a pénzben, ami nem is az övé. Apa feláldozta magát a családért, és anyámnak ennyire telik csupán. De azért, hogy ki hozza semmit sem tesz. Sőt az én összes tervemet meghiúsítja valahogy, mindig naprakész. Amitől már lassan üldözési mániám kezd lenni. De komolyan, hogyan a fenében lehetséges, hogy tisztában van azzal, hogy mikor melyik ügyvéddel akarok beszélni? Teljesen olyan, mintha direkt így rendezte volna az egészet. Hogy apa nem véletlenül került abba a helyzetbe ahova került. Mindegy, hogy milyen kisebb vagy nagyobb nevűhöz jutok el ő vagy megelőzz, vagy nem mer anyámmal szembe menni. Ráadásul az agyamra is akar menni, mert folyton azzal a képtelen ötlettel jön nekem, hogy apa tartozik valami alvilági alaknak. Hát komolyan! Ez már azért mindennek a teteje, úgy gondolom, hogy a józan észnek is van határa. Még, hogy tartozik! Ha annyira tartozik miért nem fizeti ki abból a jól menő cégből. Amikor ezt megemlítettem, hát eléggé felment benne a pumpa, meg azzal jött, hogy az apám tartozása. Azóta próbáltam ezt a dolgot elfelejteni, de egyszerűen nem hagyja, úgy, hogy már én is elkezdtem gondolkodni azon, hogy most az egyszer van valami abban amit mond. De akkor már rám vagy rá rúgták volna az ajtót.... -Megérkeztünk,- észre sem vettem úgy bele merültem a gondolataimba ismételten. Ennek nem lesz jó vége, jó lenne, ha befejezném. -Nos... köszi szépen Osmán, igazán kedves vagy,- szállok le és adom a kezébe a bukósisakot,- figyelj csak Virginia... esetleg valamikor megihatnánk egy kávét. Felfedeztem egy új helyet és.... tudom, hogy te imádod a finom kávét,- hát először elvből nemet mondanék. De aztán meggondolom magam, már kezdek besokallni, és egy kávéban mi lehet....- rendben, megbeszéljük,- mosolygok rá és még egy puszit is nyomok az arcára mielőtt eltűnnék a lépcsőház bejáratán. De mielőtt felsietnék a harmadik emeletre betérek Nick-hez, reggel együtt megyünk vásárolni, és megbeszélem vele az időpontot. Majd megyek is mert nagyon fáradt vagyok, meg későre is jár. Nem akarok mást csinálni, csak venni egy forró fürdőt, majd az ágyba zuhanni és holnap délig ki sem kelni onnan. Az egyetemre úgy is csak délután kell mennem, a kórházba meg csak holnapután kell mennem. Amint belépek a lakásba sötétség honol. Crystal biztosan egy pasinál pihenni ki a hétvégi buliját. Jó választás volt, bár nem is nagyon tolongtak a jelentkezők, hogy a lakótársaim legyenek. Eddig Crystal igazi főnyereménynek tűnik.... szerencsére. Nem sokára már a vaníliaillatú habfürdőben pihenek és próbálok el lazulni. Teljesen ki akarom üríteni az agyamat nem gondolni semmire és pláne nem az anyámra. Hallom amint a konyhában pityeg a telefonom. De nem igazán zavartatom magam, akkor sem ugrom ki a kádból... ha ég a lakás. Fél óra múlva teljesen feltöltődve mászok ki, és lassan szárítom meg a hajam meg minden. De aztán valaki csönget. Szem forgatva kapom magamra a fekete szatén rövid nadrág-top pizsimet, a fölé meg a szintén szurok színű selyem köntösömet, majd mérgesen trappolok a bejárati ajtó felé mezítláb. Azzal a tervvel, hogy most jól beolvasok az anyámnak, ha nem hagy békén távolságtartási végzést kérek. De ahogy szinte kitépem az ajtót meglepődöm. Aki a küszöbön áll nem anyám... nagyon nem! Magas, majd’ két méter magas, méretre szabót öltönye nem a sarki butikban szerezte be, ehhez van szemem. Elvégre én is luxusban éltem. Nem ide való. -Öhm... elnézést, de segíthetek...?- nézek fel csokoládé színű íriszeibe, ahogy zavartan fűzöm össze a köntösöm ahogyan feleszmélek, hogy alig van rajtam valami. Gyanakvóan méregetem és ekkor először jut eszembe, hogy talán anyámnak igaza van. Mert... elég gengszter kinézete van az ürgének. -Kérem mondja gyorsan, mert nem érek rá,- morgok rá amikor még mindig nem szólal meg.
Az élet... vicces. Mi más is lehetne, mikor az ember kap egy feladatot... és rövidesen kiderül, hogy az ifjú hölgy, aki a feladatban szerepel, épp nekem dolgozik? Egy név, egy cím, és egy fotó, ennyit kaptam a hölgyről, s első ránézésre még nem jöttem rá, csak egy futó gondolat-villanás volt, ám, amikor útnak indulva beültem az autómba, és alaposabban is megszemléltem a fényképet... majd a nevet a papíron... rájöttem. Igen, már elsőre éreztem, hogy furcsa a nevében valami, de csak a kép alaposabb megszemlélése után jöttem rá, mi is volt olyan furcsa rajta. Sok, egymáshoz hasonló név van ebben a városban, nem is csoda, de ez nem csak arról szólt, nem... ezt a lányt... úgymond... már ismertem. Nem, nem személyesen. Még nem. De nekem dolgozik. Az önéletrajzán szereplő fotó rémlett fel bennem, azért volt az ismerősség, az arca, a neve, ott láttam ezeket, mielőtt rábólintottam, mint alkalmazott. A kávézómban dolgozik. Úgyhogy, vicces az élet. Erre gondoltam, ahogy betápláltam a GPS-be a címet. Vajon keresztapám tudja, kihez küldött? Ez a gondolat is felrémlett bennem, majd némi somolygással megcsóváltam a fejemet, rájőve, hogy nyilvánvalóan nem. Ő ritkán áldozott figyelmet az olyan apró részletekre, mint például, hogy hol dolgozik egyik-másik adós, a rokonaikról már nem is beszélve. Ez a lány nálam dolgozik, de rémlett, hogy egyébként tanul... talán orvosnak, ha lehet hinni a memóriámnak. Szóval, bizonyos értelemben kár érte, még akár hasznos is lehetne a jövőben, ezt sosem tudhatjuk, a sors és a véletlen csodás dolgok... meg, van az a vicces elmélet is, hogy egy pillangó megrebbenti a szárnyát, mondjuk Kínában, és itt New Yorkban elered az eső... Néha elmerengtem, mi változna a világban, ha némely ember, aki már nem él, mégis életben maradt volna. Vajon, mi változna... ha ez a lány nem halna meg ma? De meghal... Viszont, a tény, hogy nálam dolgozik, felveti a kérdést, vajon kinek, melyik lépése sodort össze bennünket eme módon, hogy nálam dolgozik... idegenek vagyunk a vonaton... és mégis, ma az én kezem által hal meg. Véletlen, vagy a sors keze? Lehet, hogy az volt a sorsa, hogy feltűnjön, majd eltűnjön, s helyébe lépjen aztán majd másvalaki, talán olyasvalaki, aki pedig az én végem jelenti majd? A végtelenségig filozofálgathattam volna mindezen, de végül sóhajtottam, megcsóváltam kissé a fejem, és úgy döntöttem, ráérek a végzet és a véletlen hatásain merengeni munka után is. Hiszen, az az egy nem volt kérdés, hogy a lány ma meghal. És én fogom megölni. Az esti forgalomban némi időbe telt, mire a megadott címhez elértem, de nem siettem amúgy sem. A stressz öl. A new yorki forgalom már csak ilyen, le kell nyelni. Hiába, az otthoni sokkal kellemesebb. De ez van. Az ember jobban jár, ha megszokja. Az emberek hazafelé tartanak a munkából, vagy épp munkába mennek, vagy máshova... ki melyik típus. Útközben utánanéztem. A lány ma dolgozott. Szóval, ő is jelenleg tarthat hazafelé. Úgy saccoltam, feltehetőleg otthon lesz, mire én odaérek. Ami jó. Legalább gyorsan végzek. Jövök és megyek. Mikor megérkeztem az épület elé, leparkoltam. Körbe pillantva felmértem a terepet. Hümmögve elnéztem egy fiatal fiút, aki éppen tartott valamerre gyalog. Kezében szatyrok voltak. Bevásárló szatyrok. A nejlonon át láttam a vásárolt holmikat. Megengedtem magamnak egy mosolyt. Jó fiú. De nem nézelődtem túl soká, eszemben sem volt gyanúsan sokáig maradni. Ellenőriztem, hogy a fegyverem töltve van. Ilyen környezetben a hangtompító aranyat ért. Nem kellett legalább azon izgulni, hogy megzavarnak a szomszédok, és át kell mennem ámokfutóba. A pánik, az aggodalom, és a céltalan öldöklés sosem volt kenyerem. Ha az emberek pánikba esnek körülöttem, annak sosincs jó vége, ha nekem aggódnom kell, annak sincs feltétlenül, és megölni olyanokat, akik nem voltak benne a melóban... nos, az nem volt sosem ínyemre. Akik ok nélkül ölnek meg ártatlan embereket, szörnyetegek, én pedig sosem tartottam magam annak, így nem is szerettem szörnyen viselkedni. Mikor megálltam az adott lakás ajtaja előtt, körbe pillantottam még egyszer. De egyedül voltam, idebent semmi mozgás nem volt. Megnyomtam a csengőt. És vártam. Nem terveztem hosszas csevegést. Kezem a zakóm alatt, a fegyver markolatát fogta. Úgy véltem, amint megbizonyosodom a hölgy személyéről, aki feltehetőleg ajtót nyit majd, és biztossá válik, hogy egyedül van-e idehaza, hamar el is végzem, amiért jöttem, utána a többi már ráér, ha nem áll fenn a lehetősége a sikoltozásra, lesz időm elrendezni a helyszínt, hogy azáltal egyértelmű lehessen a családnak, mi és miért is történt itt ma este. De, mint mondottam már azt: az élet vicces. Idejöttem megölni egy lányt. Mert az apja tartozik nekünk, és nem akar fizetni. Idejöttem, hogy megöljem a lányt... aki nagy lendülettel nyitott nekem ajtót, arcán látszott, de a tekintetéből egyenesen sütött, hogy nem az vagyok, akire számított. Ezt abból is leszűrtem, hogy akik számítanak rám, azok általában elfutnak, ha meglátnak, nem állnak le velem csevegni. A helyzet pikantériájához már csak alig-alig tudott hozzáadni ama jelenség is, hogy a leányzó egy szál... nos... lenge pizsamában és vékonyka köntösben állt előttem, mezítlábasan, láthatóan fürdés után nem sokkal... ami, bevallom, izgató látványt nyújtott volna, ha nem vonja el a figyelmem sok egyéb szokatlan jelenség. Na jó, nem is volt olyan sok... Valójában egyetlen egy volt. A lány. Vagyis, nem egészen a lány. Hanem az, hogy a lány a szemembe nézett. Megkérdezte, segíthet-e, és felnézett a szemeimbe, én pedig lenéztem az övéibe, és... az egy dolog, hogy udvariatlan módon nem feleltem a kérdésére, de még a kezem is lehullt a fegyverről, melyet eddig fogtak ujjaim a zakóm rejtekében. Mintha... hirtelen egy könyv szereplőjévé váltam volna, melyet épp e percben írnak, és az író épp nyomogatná a törlés gombot. Én pedig, mint kósza karakter a történetben, hirtelen késztetésem vesztettem a cselekvésre, melyről az imént még esküdni mertem volna, hogy meg fogom tenni. A késztetés hirtelen eltűnt, sőt... amint a leány újabb mondatba kezdett, éreztem én magamban a gondolati reakciót, tudtam, emlékeztem, mit kéne tennem, miért jöttem ide, igen, ám... a kezem nem moccant. Néztem a lányt, tekintetem az övébe mélyedt, és nem... egyszerűen nem tudtam megtenni, nem tudtam a fegyveremért nyúlni. Hirtelen... ijesztő módon... rá kellett eszmélnem... nem tudom megtenni. - Hölgyem... az édesapjáról van szó - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott, s mivel arra már rájöttem, hogy ez nehezebb lesz, mint hittem, de tudtam, hogy itt sem ácsoroghatok tovább, hát gyorsan körbe pislogtam még egyszer, hogy biztos magunk legyünk, majd, míg egyik kesztyűs kezemmel előhúztam a fegyverem fenyegetés gyanánt, addig a másikkal megfogtam az ajtót, hogy még véletlenül se vághassa rám a lány, amikor észreveszi a fegyvert nálam. - Beszélnünk kell. Kérem, tegye meg, hogy nem sikít, és nem szalad el. - S miközben ezeket mondtam, bizakodtam, hogy nem kezd ellenállásba. Mert akkor bántanom kell majd, amit nem szívesen tettem volna meg.
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Az életem két évvel ezelőttig tökéletes volt. Vagyis... hát majdnem tökéletes. Mert a mérgező hibát az anyám jelentette a családra. Na meg annak a ténye, hogy a nővérem már évek óta nincs velünk, és igazából senki sem foglalkozik vele mi is lehet. De azért nem volt rossz. Az a tipikus lány voltam, akivel minden pasi randizni akart a kampuszról. Nem volt semmi gondom, mint a tanulással foglalkozni, a pompon edzésekkel, és barátnőkkel. Minden szabadidőmet vagy vásárlással, vagy bulizással töltöttem. Pont mint minden egyetemista lány, akinek a családjának van mit a tejbe aprítania. Ha akartam mindennap más pasival randiztam. Persze, a legtöbb azt hitte, hogy hamar a bugyim közelébe kerülhet. Eddig csak egy olyan kapcsolatom volt, ahol eljutottunk a szexig. Ő Adrian volt, a focicsapat kapitánya. Hiszen ez íratlan szabály volt, de mi nem bántuk. Mindent megkaptam amit akartam, és a világ a lábaim előtt hevert. Nem volt más dolgom, mint lediplomázni, és utána el akartam utazni a világban, körbe, kutatni. De ez egy csúnya napon megváltozott. Pontosan azon a napon amikor a szüleim közölték, hogy apa börtönbe vonul. Nem értettem az egészet, hiszen apa... ő a legártatlanabb ember akit ismerek. A nyakamba kaptam a hideg zuhanyt, hogy apa vállalja nagyapa büntetését, valószínűleg kitoloncolják. Spanyolországban kénytelen letölteni a büntetését, és kérdéses, hogy évek múlva vissza jöhet-e majd az Államokba. Ez csak a jéghegy csúcs a volt, ami lassan süllyesztette el a hajómat. Még csak azt sem engedték, hogy elbúcsúzzak apától. Beindult egy láncreakció. Nagyapa nem sokra rá meghalt, és anyáé lett minden, a cég, a luxusház Manhattan szívében, a sok pénz. Anya nem tett semmit sem, hogy apát ki hozzuk, vagy legalábbis megpróbáljuk ki hozni. Nekem kellett lépnem, ezért eladtam a lakást amit a születésnapomra kaptam. Vettem egy kisebbet, egy lepukkant társasházban, a megmaradt pénzt eltettem félre. Abból szándékoztam apának ügyvédet fogadni én. Azt hittem, hogy minden egyszerű lesz, és minden simán fog menni. De ez nem így történt. Az anyám mindent meghiúsított, minden próbálkozásomat. Sokszor már előttem lebeszélte az ügyvédekkel. A sajátjaink meg egyszerűen szóba sem álltak velem, anyától kapták a pénzüket. Nyilván. Mindig is pozitív voltam, úgy éreztem, hogy csak találok valakit aki megszán engem, és segít nekem. De ez nem így történt. Még csak azt sem tudtam elérni, hogy végig hallgassanak, nem hogy elintézzék, hogy legalább beszélhessek apával....!Kezdtem kétségbeesni. Akár egy méhkirálynő, úgy estem le a csúcsról az egyetemen is. Az nap amikor lehozták az újságok a címlapon minden össze tört. A pasim nem volt a pasim, a barátnőim, sem akartak velem mutatkozni. Még a csapatból is kiléptem, egyedül talán Lily az, aki szóba áll velem. Úgy néznek rám, mintha leprás volt, vagy ami még rosszabb, nem is léteznék. Nem csak apa miatt, hanem mert elhagytam a luxust amiben éltem. Csak apa miatt lemondtam a kényelemről, hogy tükörbe tudjak nézni. Így a mindennapjaim most már azzal telnek, hogy találjak egy ügyvédet, a tanulással. A maradék időben vagy a kórházban töltöm a gyakorlatomat, vagy egy közeli kávézóban dolgozom. E mellett néha Nick bácsinak bevásárolok, és ha marad időm, az egyik szomszéd sráccal szoktunk mozi-szombatot tartani. Tehát az életem ami álom volt, hirtelen lett rémálom, amivel nem tudok mihez kezdeni. Arról nem is beszélve, hogy anyám mindig kitalál valami új képtelenséget. A legújabb az, hogy apa tartozik valakinek. Ezzel nem igazán akartam foglalkozni, és mindig ha megjelent az egyetemen, vagy máshol próbáltam ignorálni. De anyám elég makacs természet... igen, ezt a tulajdonságát tőle örököltem. Anya is, és apa is elég heves vérmérsékletű, nem is értem hogyan bírták ki egymás mellett. De két ilyen forróvérű embernek, ha gyerekei születnek ezek a jó és rossz tulajdonságok duplán igazak lesznek. Tehát, én egyáltalán nem vagyok nyugodt természetű. Sokszor próbálom ésszel megoldani a dolgot. Egy hónapja találtam egy ügyvédet, olyan harmincöt éves körüli volt, már a kiállásán is látszott, hogy hiú... és don Juán. Hoztam neki a pénzt, de ő mást szeretett volna. Elmondása szerint anyám a dupláját fizette, hogy zavarjon el. De mivel megérintette a szépségem, és.. A vadságom, kivételt tesz. Képes volt így fogalmazni! Én már örültem, amikor közölte, ha lefekszem vele, mellém áll, és már holnap beszélhetek az apámmal. Nos... egyáltalán még csak szóra sem méltattam az ajánlatát, helyette, a forró kávét, amit kaptam az ölébe öntöttem, majd faképnél hagytam. Nos, lehet emberibb módon is megtudtam volna oldani a dolgot, de sajnos sokszor nem gondolom végig mit teszek. Ezért is tépem fel nagy lendülettel az ajtót, arra számítva, hogy anyám akar valamivel zaklatni ismételten, de a felismerés, hogy nem anyám áll az ajtóban enyhén szólva is le fagyaszt. Csak állok pár pillanatig, míg a szemem fel tudja fogni a látványt. Egy nagyon magas fickó áll, az egész kisugárzásából süt, hogy veszélyes fickó. Habár jóképűnek mondanám az arcát, de ezzel a komor arckifejezéssel megáll bennem az ütő. Szén fekete fürtjein, és két napos borostán látszik, hogy gondosan kezeli. Na biztos nem ő, erre is van embere. Mert, hogy az öltöny, ami rajta van... nos nem olcsó, és biztos, hogy nem lehet egy butikban sem fel lelni. Az illata ami felkúszik az orromba egyszerre csábító és izgató, kesernyés, fanyar, ugyanakkor férfias. Az almát így tudnám elképzelni az Édenkertben, ami Évát bűnre csábította. De ugyanakkor félelmet is sugall. Pár pillanatig elmélyedek a sötét színű lélek tükreiben, képtelen vagyok elszakítani pillantásom róla. Majd mikor észbe kapok, nyelek egyet és próbálom szóra bírni. Nem válaszol. Csak bámul. Agyamba felrémlenek filmek, amikben ez történik, és valahonnan sejtem, hogy nem baráti csevejre jött. Talán csak eltévedt.... De a pillantása, ahogyan bámul, nem ezt sugallja. Sokkal inkább azt, hogy tudja, hogy mit akar és kit keress. Talán az anyám most igazat mondott..? Amikor megszólal már bebizonyosodik, hogy engem keress, és hogy anyámnak igaza van. Nyelek egy újabbat, és próbálok közömbösnek tűnni. -Sajnálom, az apám jelenleg külföldön tartózkodik, és egy hamar nem jön vissza az Államokba.- válaszolom neki hűvösen, megpróbálva rövidre zárni ezt a beszélgetést. Terveim között szerepel minél előbb az orrára csapni az ajtót majd hívni a zsarukat. Ezért egyből meg is fogom az ajtót, egy időben vele. Egy pillanatra össze ér egy két ujjunk, olyan mintha áramütés érne. Amikor előveszi a pisztolyát, ijedten engedem el az ajtót. Sejtettem, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Az ilyen tipikus filmekben is a főhős mielőtt a tengerbe kerülne betonba öntve hosszú kínlódás vár rá. Első gondolatom, hogy a konyhába futok valami késért, de mivel nem értek a közel harchoz... meg nála pisztoly is van.... nem sok esélyt látok. -Nézze.... Mr....? Mindegy, uram sajnálom, de nem gondolom, hogy kell, mondtam apám külföldön van,- elkezdek lassan hátrálni, miközben elkerekedett szemeim a pisztolyon vannak, veszek egy mély levegőt. Majd kényszerítem magam, hogy a szemeibe tudjak nézni. -Megkérem, hogy távozzon, perceken belül itt lehet a pasim, és bizonyára megérti, hogy nem örülne a látványnak, tudja féltékeny típus. Én... pedig nem igazán vagyok felöltözve, félreértené...- próbálom húzni az időt, hogy az ajtó mögött lévő fogason elérjem a táskámat. Ha ki tudom venni belőle a paprika sprayt, és le tudom fújni, akkor elfuthatok. Talán Rick alattam itthon van, ő majd segít! -Tudja... a múltkor amikor meglátott az utcán egy pasival beszélni.... begurult, és behúzott a pasinak,- próbálom elterelni a figyelmét, és igen, megvan a spary.... már ujjaim körül fogják, csak ki kell kapnom a táskából, és egy hirtelen pillanatban fújni...
Amikor megérkeztem az épület elé, és pillantásom végigsiklott rajta, az volt az első gondolatom, hogy egy ilyen csinos és okos nőnek vétek ilyen helyen laknia... innen nézve, még akár megváltás is lehet neki a halál, hiszen nem kell tovább itt laknia. Fontosnak tartottam, hogy az ember minden helyzetben megtalálja a jót, mert hiszen... minden helyzetben van ilyen. Olyan nincs, hogy nincs. Például, mindig jobbnak tartottam, ha az volt a feladatom, hogy megöljek valakit, mint ha mondjuk az volt, hogy megkínozzam, kivallassam az illetőt... azzal nem volt problémám, a magam részéről, hogy fájdalmat okozok, de mivel én magam is emberből voltam, és az agyam kiválóan szuperált, remekül bele tudtam magam képzelni más emberek helyzetébe. Nem zavart, hogy én fájdalmat okozok, de attól még együtt tudtam érezni velük, miközben azt okoztam. Nem élveztem, hogyha mások az én kezem által szenvedtek, ahogyan a gyilkosságot sem élveztem, mindig úgy véltem, élvezni a jó, kellemes dolgokat lehet, és bár, a halál a maga nemében lehet kellemes is, de ritkán okoztam kellemes halált. Persze az is megesett, többször is, hogy kíméletesen intéztem, hogyne, ahogy most is arra készültem. Amikor nem egy vétkest, egy árulót, vagy épp ellenlábast kellett megölnöm, amikor ártatlan volt az illető, mint Virginia is, olyankor azon voltam, hogy ha egy mód van rá, még a halált megelőző félelemtől is megkíméljem az áldozataimat. Hiszen... miért szenvedjen, ha nem tett semmi rosszat? Nem vágytam rá, hogy szenvedjen. Valójában, sosem vágytam arra, hogy bárki, csak úgy, szenvedjen, mert, mint mondottam, nekem ez nem okozott élvezetet. Nem... A kínok okozása, vagy egy élet kioltása, csupán munka volt. Nem éreztem, hogy rosszat tennék, de mivel normális ember vagyok, azzal attól még tisztában voltam, és el is ismertem, hogy a fájdalom nem egy jó dolog, alapvetően. Mármint, persze, a fájdalom érzete szükséges... olykor-olykor, hiszen pszichológiai értelemben szükségünk van rá, de néha azért is éreznünk kellett, hogy erőt adjon, hogy érezzük, hogy élünk, vagy épp életben tartson. De amikor fáj... az attól még nem jó dolog. Úgyhogy, részemről, élvezni sem volt normális dolog. Nem élveztem, hogy fájdalmat okozok, de nem is tartottam rossznak magam, mert okoztam fájdalmat, mert nem élvezetből tettem. Ha élvezetből tettem volna, akkor aggódtam volna magam miatt. Nem élveztem. Nem zavart. De nem élveztem. Zavarni pedig azért sem zavart, mert mint szó esett már róla, ha nem volt szükséges, vagy nem utasítottak külön a fájdalom okozására, akkor nem is éltem eme eszközzel. Nem kínoztam vagy gyötörtem meg senkit csak mert megtehetném. Virginiát is kíméletesen akartam megölni. Mert az, hogy általa üzenjek az apjának, nem abban nyilvánult meg, hogy a lány kínok közt haljon meg. Nem. Úgy terveztem, minden ami kellemetlen, ami rossz, ami brutális, az a lány halála után történik majd vele, hogy az üzenet érthető legyen... és ő azt már nem fogja érezni, addigra a Mennyben lesz, szép helyen. Így terveztem. De a terveim... a terveim a kútba estek, és vízbe fulladtak, amikor az ajtó kinyílt, és a tekintetem találkozott az övével. Amikor a szemébe néztem... és hirtelen már nem is a gravitáció tartott a két lábamon, hanem az, hogy... ő létezik, ő itt van, és én látom őt. Ő lett a gravitáció, ő lett a levegő, amit beszívtam... hirtelen, és váratlanul, ő lett a... világom közepe. Vonzott... akár a mágnes. És ezek a tények... merthogy, tények voltak, nem feltevések, tisztán éreztem mindezt... és ez megszédített, megrészegített, hirtelen, mintha... tudatmódosító szer hatása alá kerültem volna, egyszerre minden... olyan más lett, mások lettek a színek, az ízek, a hangok... mintha hirtelen minden őbenne koncentrálódott volna... minden őbenne volt, minden ő volt... számomra mintha mindent ő jelentett volna... Egy villámcsapás volt, de a villám nem távozott belőlem, bennem maradt, s eszeveszett sebességgel cikázott, az agyam és a szívem közt. Az agyam tudta, hogy a lánynak meg kell halnia. A szívem pedig kijelentette, hogy nem halhat meg. A világom összeomlott, és újjászületett egyetlen tizedmásodperc alatt. És mindez úgy zajlott le bennem egyetlen pillanat alatt, hogy érthetetlen módon, közben köröttem mindenki más világa tökéletesen változatlan maradt. Ebben a pillanatban nagyon örültem, hogy tökéletes a pókerarcom. Ha én nem akarom, hogy a világ tudja, mi zajlik bennem, nincs az az erő, mely kicsalhatná belőlem az igazságot. Úgyhogy, amikor ez a földöntúli szépség válaszolt a szavaimra, fogalma sem lehetett róla, hogy eközben bennem vihar dúlt... Szívem szerint azt mondtam volna, két tornádó volt ez, sőt, két hurrikán... melyek csatároztak, hogy eldöntsék, melyikünk hal meg, ő vagy én, ki ellen fordítsam a fegyverem, de... mivel sosem követnék el öngyilkosságot, de úgy éreztem, hogy őt megölni is az volna... patthelyzetbe kerültem. Mert muszáj volna meghalnia... meg kell halnia... de... mégsem fog... ha rajtam múlik. A kérdés csak az maradt hirtelen, ahogy ezt magamban eldöntöttem, hogy... akkor mégis mi a fenéhez fogok kezdeni?! Hiszen, ha nem én ölöm meg, megöli más... s akkor már talán engem is. - Az nem probléma, nem is a jelenlétére van szükség - válaszoltam egyszerűen, zavartalanul, ami az ügymenetünket illette. Hiszen, nem szükséges itt lennie, bőven elég volna, ha fizetne. Azt külföldről is meg lehet oldani mindenféle probléma nélkül. Pillantásom egy pillanatra az ajtót megfogó kezére siklott, mely az én kezemet is megérintette... s amitől az a cikázó villám ott bennem, mintha hirtelen irányt váltott volna, és csapdába esett volna lenn a gyomromban... és ez furcsamód mégis kellemes bizsergést okozott bensőmben. Sosem éreztem még hasonlót... Majd tekintetem rögtön visszaugrott rá, és elmosolyodtam kissé. Nem, nem az érzésen bennem, hanem, hogy ő érezhetően szerette volna gyorsan kitenni a szűröm... azt gondolta, lerázhat... dehát... szegény nem tudta, hogy semmi esélye sincs velem szemben. Ha be akarok jönni... be is fogok jönni. Ebből valamicskét talán meg is sejtett, amikor meglátta a fegyverem. Erre engedett következtetni, hogy eleresztette az ajtót. Én viszont nem tettem. Továbbra is tartottam. - A nevem Caselli, hölgyem. Vincenzo Caselli. És félreértett. Nem az apjával akarok beszélni, hanem az apjáról. Magával. Szóval, nem számít, hogy ő itt van-e. Az számít, hogy kegyed itt van. És higgye el... ha én mondom, hogy kell, akkor kell. Jobban jár, míg beszélgetünk. - Hangom higgadt, komoly, tárgyilagos volt, igyekeztem ellenvetést nem tűrőnek hatni, de... közben mégis, folyamatosan azt éreztem, hogy még csak árnyéka sem vagyok önmagamnak. Mintha hirtelen egészen másvalaki bőrébe bújtam volna bele. Egyetlen mentsváram az volt, hogy arcomra nem ültek ki a valódi érzelmeim. Nagyon nem tett volna jót a helyzetünknek, ha ő látja, mi zajlik le bennem. - Mmm... nos... ha itt lesz, hát itt lesz. Nem lesz útban - mosolyodtam el ismét, ezúttal reflexből, mert körül-belül... 100%-ban voltam biztos, hogy nincs barátja. Bizonyára egymást tapossák egyesek, hogy azok lehessenek, de... nem. Ez a lány nem olyannak tűnt, aki csak úgy kapcsolatba bonyolódik. Ő ennél nehezebb esetnek látszott. Az egész kisugárzása azt sejtette számomra... hogy ő az a fajta lány, akiért háborúba kell menni... és a pokolba is... meg is teszed érte. - És ne izguljon, úriember vagyok, nem használom ki kegyed alulöltözöttségét. Ami azt illeti... nem is volna hátrányos, esetleg, ha netán felöltözne - tettem javaslatot, habár, nem mintha arra készültem volna, hogy hagyom szem elől téveszteni... de még jól jöhet, ha van rajta ruha... - És ami azt illeti... remélem, hogy az ajtó mögött minimum egy fegyvert rejteget, kedvesem... legalábbis egy kalapácsot, vagy kést... és tudja is rendesen használni... különben... csak felbosszanthatna vele, bármit is szeretne tenni... és kérem, higgyen nekem, nem szeretné, hogy megharagudjak magácskára. Nem szeretnék önnel udvariatlanul viselkedni... - csóváltam meg a fejemet finoman, miközben higgadtan, nyugodtan beszéltem, és kezem az ajtóról, lassan, óvatosan, nyugodt mozdulattal siklott át Virginia karjára, s eközben magam is közelebb léptem hozzá, hogy már bent legyek a lakásban, az ajtó mellett. Ennek megfelelően, testünk méreteiből adódóan, képtelen volna kituszkolni az ajtón, hiába is akarna esetleg. Finoman, de azért úgy fogtam a kezét, hogy ne tehessen hirtelen mozdulatokat vele. Ha szeretné, bátran elkezdheti majd rángatni, húzni... de ha én nem akarom elereszteni, úgysem érne el mást, csak magának okozhatna fájdalmat, és esetleg engem kényszeríthetne ezáltal arra, hogy erősebben szorítsam meg őt. Nem szívesen okoztam volna neki fájdalmat... de ha erősködni kezd, nem eresztem el, míg meg nem nyugszik. Örültem volna, ha higgadtan le tudunk ülni és beszélni... de ha nem vevő rá... nos... akkor kénytelen leszek sebtében döntéseket hozni. Számomra is különleges és riasztó helyzet volt ez a mai... számát sem tudtam már, mennyiszer intézkedtem efféle kérdésekben, hol így, hol úgy, és most... hiába. Nem először kellett volna megölnöm hozzá hasonló illetőt, egy adós rokonát, az sem volt új keletű, hogy egy nőről legyen szó, és az sem, hogy hasonló korú lehet, mint én... és máskor is akadt már dolgom csinos nőkkel az áldozatok közt, de... ez a lány... megfoghatatlan módon... valahogy... egyedi volt. Különleges. Valami történt... tett velem valamit, amikor a tekintetünk először találkozott, és amikor kezünk először összeért. Sosem éreztem... még hasonlót sem...! Tényleg. Soha! Szóval... nem tudtam mitévő legyek, két dologban voltam biztos... az egyik, hogy meg kéne ölnöm... a másik... az pedig az volt, hogy erre képtelen vagyok. Nem ment... Úgy éreztem, ha szemében kihuny a fény... akkor számomra is sötétségbe borul a világ. Élnék, ám a világ hirtelen szürke és halott volna köröttem. Én az ízekre, a színekre vágytam, és most... hirtelen... ő jelentette mindazt, aminek a világban íze és színe lehet. Ő maga lett... az íz, és a szín... és úgy éreztem, nem pusztíthatom el, mert azzal végeznék magammal is. És olyat tényleg... sosem tennék. - Kisasszony... higgye el, a maga érdeke is az, hogy beszéljünk. Megoldást kell találnunk a helyzetünkre - mondtam, egész csendesen, és... szegény lány valószínűleg azt gondolta, rá, és az apjára, meg rám és a családomra gondolok, a tartozásukra, a helyzetünkre, pedig... én valójában csak arra gondoltam... megoldást kell találnom a kettőnk helyzetére... Hirtelen csak ez járt a fejemben... Elfelejtettem a családom, és... azon törtem a fejem, hogy ővele mi lesz...?
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Mikor feltépem az ajtót, nem jut eszembe, hogy a végzetem csenget be rajta. És a végzet alatt nem mindig a jót értem, nem mondom, hatással van rám a pasi pillantása. Úgy képzelem el, hogy az Édenkertben a tiltott gyümölcs lehetett ilyen hatással Évára. Vagy pedig a Kígyó. Az mondjuk sokkal jobban hatással van rám ahogy elő villantja nekem pisztolyát. Mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha valaki nemet mond nekünk... egy fene, legfeljebb lepuffantjuk. Ahogyan a pillantásom végig fut a férfi magas termetén látom rajta, hogy bizony... nem valami tiszta munkával keresi a pénzét. Bár elég rá nézni, ez a kiállás, ezek a ruhák, de lehet, hogy a drága parfümje amit használ még az is többe kerül, mint a tandíjam. Szóval, igen, most már ahogy felrémlenek anyám szavai talán igaza is lehet. De az apámnak mi köze van a maffiához? Ráadásul az olaszhoz. Nem tudom elképzelni, hogy velük dolgozott volna, amikor Nagyapa miatt is ártatlanul vonult be a börtönbe. Képtelenség. Csak erre gondolok egyfolytában, de valahogy az a magabiztos kiállás.... Nem hagy nyugodni. Olyan biztos a dolgában, tudja, hogy én ki vagyok, és nem biztos, hogy olyan könnyen fogom tudni kijjebb tessékelni, mint én szeretném. Mondjuk, ha tíz perccel korábban lép le, már az is késő volna! Így sincs elég problémám anyám és apám miatt, még a tetejében egy ilyen tagot is a nyakamba varrtak. Pedig régen nem sok gonddal kellett szembenéznem. Vissza sírom a gyerekkoromat, mikor még Mila is velünk volt. Mikor az volt a legnagyobb gondunk, hogy melyik baba kié legyen. Aztán olyan hirtelen változott meg az életünk, egy pillanatról a másikra. Mire észbe kaptam a tesóm eltűnt, nagyapám meghalt, apát pedig kitoloncolták és börtönbe vágták egy olyan dolog miatt amit nem is ő követett el. Hol itt az igazság? Én pedig mert nem bírtam tovább, meg mondjuk tüntetésem gyanánt a viselkedése miatt eladtam a luxuslakást amit kaptam tőlük a huszonegyedik születésnapomra. A pénzből nem véletlenül vettem ezt a kis lyukat. Mert a másikhoz képest ez nem több, és a lépcsőház épülete is elég omladozó. A maradék pénzt pedig félretettem, azzal a tervvel, hogy bebizonyítom apa ártatlanságát. De ugye semmi sem úgy történt, ahogy én gondoltam. Ugyan is ezt nem könnyű elérni. Főleg az anyámmal szemben, aki folyton a nyakamban liheg. Nem gondoltam volna, hogy egyik percről a másikra előrébb jutni, de azért ekkorra akadályokra sem számítottam. És az elkeseredettségem napról napra nőtt, hogy még annyit sem tudtam elérni, hogy egy telefonhívást váltsak apával. Még csak sem tudom, hogy él-e vagy pedig valaki megkéselte bent a börtönben. Bár gondolom, hogy ha valami ilyesmi történik akkor biztos értesítenek valakit. És anyám lenne az első aki ünneplésre adná a fejét már az első nap után, hiszen akkor minden vágya teljesülhetne... de nem biztosan erről szó sincs, a rossz hír hamar terjed. DE attól függetlenül kétségbeesetté tesz a gondolat, hogy akármi történhet vele, és apánál őszintébb, jóravalóbb emberrel még nem találkoztam. Ő mindig kedves és ártatlan. Különben ha baj lenne a füle mögött nem vállalja magára egy idős, haldokló ember büntetését. Még ha ez az ember a saját apja. Nem! Egy velejéig romlott ember nem tesz ilyet. Erre meg itt kopogtat az ajtómon az alvilág, hogy rendezzen valamit apámmal. Eszembe jutnak filmek, amiket már láttam ilyen témában, és egyiknek sem volt túl pozitív a vége, ha arra a szereplőre gondolok akit büntettek. És az sem segít eluralkodni látszó pánikomon ahogyan itt villogtatja előttem a pisztolyát. Biztos vagyok benne, hogy azt hiszi könnyen adom magam. De gondolom mindenképpen megölne. Még csak beleszólásom sem lenne... már hogy lenne. De engem nem olyan fából faragtak. Így biztos voltam abban, hogy nem adom magam meg könnyen. Ahogyan abban is, ha apám piszkos ügybe keveredett ezekkel, akkor félrevezették, becsapták.... Ahogy a pókerarcára pillantok nem sok jót ígér, ami azt illeti. Eltökélt. Ebben is teljesen biztos vagyok. Már majdnem a számon volt valami pimasz válasz, mikor végre nagy sokára kegyeskedett megszólalni. Gondolom latolgatta az esélyeit, meg kíváncsi volt, hogy egyedül vagyok-e itthon. Bár gondolom az sem érdekelte volna túlzottan, hogy ha nem vagyok egyedül. Ahogyan valószínűleg én sem jelentek túl nagy veszélyt rá, úgy még egy ekkorra emberrel is el tud bánni egyszerre. Elég csak megnézni a kettőnk termete között levő különbségeket, amik elég jól láthatók szemmel. Egy pillanatra felszalad homlokom közepére a szemöldököm, mikor meghallom a szavait. Nyelek egy nagyot. Mert biztos vagyok benne, hogy így van. De abban is, hogy én biztos nem tárgyalok vele semmiről sem! Még mit képzel! Lehet, hogy apámat bele tudták rángatni bármibe, de engem nem fognak az biztos. Akkor jobb, ha most rögtön megöl. De nem ezt mondom neki, szép az elhatározás, de a szavakat nem tudom kimondani olyan pökhendin, mint ahogyan fejemben hangzottak. -Nos, akkor nem értem, hogy maga miért van itt. Én nem az apám vagyok, semmi közöm az ügyeihez, nem szokott beavatni. Még egyszer kérem, hogy távozzon, mert nem érek rá,- csattanok fel egy kissé mérgesen és idegesen a tudattól, hogy nem akar menni. És a stílus amiben beszél, még a hátam is borsódzik tőle. Ha apámmal vannak problémáik, miért nem őt keresik fel. Ha azt tudják, hogy a lánya vagyok, azt is tudniuk kell, hogy börtönben van. Nem értem miért nem hozzá mentek.... biztos Spanyolországban is vannak összeköttetéseik. Majd ahogy az ajtóra fogok vékony ujjaimmal, ő is ugyanabban a pillanatban érinti meg, egyúttal a kezem is. Érintése finom, bársonyos, bizseregni kezd tőle a bőröm. De az jobban lefoglal, ahogyan a fegyverét mutogatja, így elkapom az ujjaim onnan. Hátrálok egy kissé, talán azt hiszi, hogy megadom magam. De engem nem olyan fából faragtak! A mosolya.... jól áll neki, még jóképűbbnek tűnik, mint amúgy, de bennem félelmet ébreszt. Mármint ennél is jobban, nem tudom hogyan úszom meg ezt a helyzetet, de mindent meg kell próbálnom. Talán a legokosabb dolog az lenne, ha megpróbálnék elfutni. De ahhoz rajta kell valahogy túl jutnom. És örülök, hogy elfogadtam Jake bácsitól a paprika sprayt.... már csak használnom kéne. -Sajnálom, de nem érdekel a neve, sem az, hogy ki a fene maga! És ha én nem akarok, akkor nem beszélek magával. És kérem ne fenyegessen itt. Apámnak semmi dolga a “maga” fajtájával, ebben biztos vagyok. Valami félreértésről lehet szó, de ha nem így van akkor is biztosan átverték. Ha nem távozik, sikítani fogok és... akkor már a rendőrök is jönnek!- csattanok fel dühösen ahogy kezd felmenni bennem a pumpa. Attól még jobban, hogy milyen tárgyilagosan, és semmitmondón fenyeget és utasít engem. Mintha a szakácsnőnek mondaná meg a másnap esti vacsorát. Talán így is van, neki ez nem több annál. Ahogy kimondom a szavakat megijedek, és félek, nem kéne egy fegyveres fickóval így beszélnem. De akár mennyire is fenyegető módon lép fel, az nekem is eszembe jutott, hogy megölhetett volna abban a pillanatban, hogy ajtót nyitottam. De valamiért még sem tette ezt. Tudom, hogy el kell terelnem a figyelmét, és eszembe jut, hogy ha azt hiszi várok valakit lelép. De sajnálatomra nem nagyon zavartatja magát. Ez így nem lesz jó. Minél előbb meg kell kaparintanom azt a hülye sparyt, csak így lehet esélyem. -Lehet, hogy ő nem... de maga igen is útban lesz, szóval...- nézek végig rajta olyan pillantással, hogy jobb lenne, ha minél előbb elmenne, de ő nem hogy nem tesz egy lépést se. De még mindig szorítja az ajtómat, így azt sem tudom megmozdítani....és mellette sem tudok ki bújni. De a mosolyától egy pillanatra jobban dobog a szívem a mellkasomban, és... olyan magabiztos. Ez a Caselli sejtheti, hogy nem jön senki hozzám. De ha jönne, gondolom abban igazat mondott, hogy az sem zavarná. Egy vagy két ember ugyan mit számít ezeknek? Ja... semmit! Gondolataimból a szavai rántanak ki, ismételten felvonom a szemöldököm, majd csokoládé színű íriszeim lassan siklanak végig a saját testemen, míg rá nem jövök mire céloz. -Micsoda úriember, most igazán lekötelezett Mr.- válaszolom neki elsötétülő szemekkel, és szánt szándékkal nem mondva ki a nevét, ezzel is mutatva, hogy nem érdekel,- de nem!Nem akarok felöltözni, ugyan is nem tervezek sehova sem semmi. Ellenben magával....- célzok ismét arra, hogy még mindig útban van, és még mindig a küszöbön áll. Ahogy beszélek vele az ajtó mögött próbálok bele nyúlni a táskába, de ha egy dezodort fogok azzal is simán szemen fújom, ha úgy alakul. Viszont abban a pillanatban szólal meg ahogy körbe ölelik ujjaim a hideg flakont. Majd ezzel egy időben keze az egyik karomra vándorol, finoman fogja. Félelem villan a szemeimben szavai hallatán, de nyelek egy nagyot. -Tudja.... az is elég udvariatlan, hogy nem megy el, mikor már megkértem rá.... arról nem beszélve, hogy a fegyverével fenyeget.- És utálom magam most, amiért nem tartok az ajtó mögött egy barkácsládát minimum. De az ember nem számít arra, hogy akár mikor ajtót nyit a maffiának, hogy aztán megvédhesse magát. Nem mintha annyira értenék hozzá, hogyan kéne verekedni. Most már velem szemben áll, így mezítláb a válláig érek fel, és gondolom akármit is teszek... biztosan fájdalmat okoz. Nem tudom hogyan tudnék.... tenni bármit is. Kezdek kétségbeesni, hogy reggelre már csak a híradóból fognak értesülni rólam. Próbálok... én tényleg próbálok higgadt maradni, de ez nagyon nehezen megy.... -Az érdekem...? - meglepődve pillantok fel rá, miközben azon gondolkodom mit kellene tennem....- Figyeljen... van félretett pénzem, holnap.... találkozunk egy nyilvános helyen.... és odaadom...- nézek rá könyörgőn, miközben egyre kétségbeesetten pillantgatok a táskám felé. Majd egy hirtelen... és kétségbeesett ötlettől vezérelve hirtelen, a szabad kezemmel elkezdem öklömmel teljes erőmből a mellkasát püfölni, miközben az egyik lábammal próbálok egy célzott, jól irányzott rúgást be vinni a lába közé. -Segítsék... be akarnak törni, valaki segítseeeen!!!!- kiabálom el magam hangosan, talán valaki meghallja és a segítségemre siet, mondjuk egy AK45-el mondjuk....
Késztetést éreztem, hogy végigsimítsak orcáján... vagy megsimítsam selymes haját... megérintsem telt, puha ajkait... szívesen mondtam volna neki, hogy pokolba az egész világgal, fogja meg a kezem, szálljon fel velem egy gépre, tűnjünk el a sötét éjszakában, és sose jöjjünk vissza többé... De a lelkem mélyén elborzasztott, hogy ilyesmikre gondoltam. Hogy itt hagynám Liát... és a keresztapámat egyedül... hogy hátat fordítanék mindennek és mindenkinek, ezért a nőért... S magamban eltöprengtem... tényleg képes volnék-e erre... Megtenném?! Itt tudnék hagyni mindent... mindenkit... és ő elegendő volna a boldogságomhoz egy életen át, miközben fejünk felett lógna a tudat, hogy ha valaha is a nyomunkra bukkannak, mindkettőnknek vége volna egy pillanat alatt...?! És a válasz még sokkolóbb volt, mint maga a kérdés puszta léte. Mert ahogyan az ifjú szépség szemeibe tekintettem, a válaszom, önnön kérdésemre, egy... határozott "igen" volna! Mindenemmel és mindenkimmel szembeállítva... eme égi tünemény szerelme elegendő volna számomra az örök boldogsághoz, és szerelme olyasmi volna, melyért... érdemes volna, és melyért boldogan halnék meg. Sosem féltem túl sok dologtól, mindig is igen rövid volt félelmeim listája... de... ebben a percben, megijedtem önnön érzéseimtől. Melyek szinte ledöntöttek a lábamról... ÉS, amelyekről a világ nem szerezhetett tudomást... egyelőre...! Különösen nem az előttem ácsorgó tünemény! Sóhajtva csóváltam meg kissé a fejemet, a szavai hallatán. Naiv... kedves, ártatlan... de legfőképp naiv teremtés. - Az apja vére csörgedez az ereiben. És az apja szereti kegyedet. Emiatt vagyok itt. Nem számít, mibe avatta be az apja, és mibe nem. Az ügyünk szempontjából... abszolúte mellékes. Én pedig ráérek... előttünk az egész éjszaka, hogy rávegyem magácskát az együttműködésre. - Szavaim kellően rosszat sejtetőek, ahhoz, hogy érezze, félnie kellene az őt is érintő ügymenettől... de talán ahhoz is elég félelmetesek, hogy érezze, ha ellenkezik itt nekem, akkor azt nem csak ő bánhatja meg, de az édesapja is. És, a tapasztalataim szerint... az emberek hajlamosabbak komolyan venni azt a félelmüket, mikor egy szerettüket féltik, mint azt, amikor önmagukat. A csattogása nem zavart, a stílusa a félelmét tükrözte. Mint a kígyó, ami a földről való felemelkedésével, a hangjával, mozdulataival, minden gesztusával félelmetesnek igyekszik tűnni, határozottnak, miközben valójában a félelmét palástolja csak. Sokkal jobban fél tőlünk, mint mi tőle. Virginia... attól tartott, hogy bántani fogom, és most meg akarta nekem mutatni, hogy ő nem fél tőlem. Ez aranyos... - Szerintem érdekli, hogy ki vagyok. Mert fél tőlem. És fél, mert nem tudja biztosra, mit akarok tenni magával... vagy az apjával. Vagy mindkettejükkel. Tudni akarja, hogy ki vagyok, miért csinálom ezt... és hogyan menekülhet meg tőlem... na és persze... hogyan védheti meg tőlem az apját - soroltam, s miközben beszéltem, arcom végig egyre komolyabb, és komolyabb kifejezést öltött magára. Szemeim összeszűkültek, miközben a kis hölgy mozzanatait méricskéltem, felmértem minden közelben levő tárgyat, amit elérhetne... mindent, amit megpróbálhatna fegyverként használni... Mert a félelem néha ostoba lépésekre sarkall bennünket. Pedig... illene már megtanulni a világnak, hogy ha fegyvert fognak ránk... az a legokosabb... ha szót fogadunk... Statisztikailag akkor van a legtöbb esélyünk túlélni. - Kegyed igazán állhatatos, de beszélni fogunk. A kérdés mindössze annyi, hogy önként beszél velem... vagy kényszerítenem kell rá. És nem fenyegetem, kedvesem. Higgye el, észre fogja venni, ha fenyegetem - kacsintottam rá sejtelmesen. Bevallom, nem szerettem volna, hogy féljen tőlem, habár, logikus, és jogos lépés volt részéről, hogy így érzett. Pedig még nem is tudja, igazából... mi mindenre vagyok képes... - Ohh... most meg kellene sértődnöm... még hogy az én "fajtámmal"... drága kisasszony, ha tudná, mennyi "rendes" embernek van dolga a "magamfajta szörnyű emberekkel", nagyon meglepődne... - forgattam meg szemeim, és élveztem, hogy azt képzeli, az apja egy szent, és én vagyok az Ördög, aki a lelkéért jött. Na jó, kissé zavart is, a gondolat második fele, elvégre, én tisztességes embernek tartottam magam, és nem szerettem, ha valótlant gondoltak rólam... de... sebaj, megbocsátok neki, ezt majd korigáljuk menet közben. - Nos, igen... nevezhetjük félreértésnek, amikor egy, az apjához hasonló becsületes, tisztességes, jóravaló ember meglátogatja a maffiát, és pénzt kér, kap, majd... elfelejti visszafizetni a tartozását, amiről előre megállapodtunk. Ez valóban úgy fest, mint egy átverés, egy félreértés... mi vagyunk a rosszak az ügyben, ez kétségtelen! - Egészen kicsit talán gúnyolódtam, de ezt felírhatjuk annak számlájára, hogy kissé a tyúkszememre lépett. A családom kölcsönöket illető szabályai roppant egyszerűek, nehezen félreérthetőek, és... abszolút korrektek. Aki nem érti, és nem tartja be őket, nos... őket szoktam meglátogatni. Vagyis... az ilyen emberek szeretteit. Mint például most Virginiát. Aki már eddig is különleges bánásmódban részesült... hisz még él... és bár sértegetett... ami nem esik jól, de amit még meg tudnék bocsátani csendben is, ám a családom szidalmazása már egészen más dolog. Az ellen muszáj voltam szót emelni. Hisz nem hagyhatom, hogy az ilyesminek híre menjen. Mi nem verünk át senkit. A szabályok feketén-fehéren kinyilatkoztatásra kerülnek, mielőtt egy üzlet megköttetik... és akinek nem tetszenek a feltételek, mehet békében... de aki marad... és aki hibázik... az viselje a következményeket. - Nem távozok - feleltem egyszerűen, röviden, tömören. - Most mihez akar kezdeni? - És tekintetem az övébe mélyedt. Ő dühös volt... én kissé megbántott... és furcsamód ettől még jobban felcsapott bennem a vágy, hogy megcsókoljam őt. Furcsa... rejtélyes dolgok ezek... Más esetben, ha valaki, aki olyan helyzetben lett volna, mint ő most, szidni kezdte volna a családom... az illetőt már rég... eltüntettem volna... de ő... a dallam volt a zenében, a dobbanás a szívnek... csábító volt, és tiltott. Mint az a bizonyos alma... - Ne próbáljon hazudni, átlátok magán - csóváltam meg egy egészen kicsit a fejem, de tekintetem nem mozdult az övéből. Kár a szót egy nem létező barátra fecsérelni, mikor mind a ketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy hazugság az egész. - Legyen velem őszinte nyugodtan. Maga nem az a fajta, aki megadja magát csak úgy egy férfinak. Magáért küzdeni kell. És manapság... ritka az olyan férfi, aki értékeli az olyan zsákmányt, amiért küzdeni kell. Főleg annyit, mint magáért. - Hangom szinte suttogássá halkult, jobb szemöldököm kissé feljebb mozdult, homlokom irányába, kérdőnek tűnhettem, de nem kérdés... minden szavam állítás volt, láttam rajta... ő ilyen. Vad, határozott, merész, állhatatos. Ő a maraton, amit csak kevesen képesek lefutni, sőt, szinte senki. Ő a fehér holló. - Ne vegye biztosra, hogy ez így lesz - mondtam, direkt meghagyva mondatomat sejtelmesnek, hadd filozofálgasson magában azon, vajon mit is akartam ezzel közölni, hogy ő fogja még ma elhagyni a lakást, vagy hogy én nem fogom elhagyni...? Bevallom, kíváncsi voltam, melyik jutna vajon előbb eszébe... hogy magammal akarom vinni, vagy hogy itt akarok maradni? Csak mert, még én magam sem rendelkeztem kész tervekkel, szóval... érdekelt volna, ő mire jut a helyzetünkkel kapcsolatban, ama csekélyke információk alapján, amikkel ő maga rendelkezett. Finoman, lágyan elmosolyodtam, majd lassú, megfontolt mozdulatokkal közelebb hajoltam hozzá, míg végül szinte összeért az orrunk, s akkor szólaltam meg, közben végig a szemeibe nézve. - A fegyver... csak azért kell, hogy magácska ne sikoltozzon, és ne futkosson itt nekem. Ma este nincs kedvem kiiktatni emiatt a fél épületet. Nem akarom használni kegyed ellen a fegyvert... de ha bárkit belekever a mi kis ügyünkbe, az illetőt habozás nélkül fogom lelőni, Miss Guerrero. - Igen, talán... botorság a részemről, hogy megmondtam neki, nem fogom bántani, hisz ez fegyver lehet az ő kezében, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez a teremtés fél tőlem, ami pedig... nem is tudom... zavart. Igen, ez furcsa, azt tekintve, hogy fegyverrel állok előtte, és hogy azért érkeztem ide eredetileg, hogy megöljem őt, majd még annál is rosszabb dolgokat tegyek a holttestével, ezzel üzenve az apjának, hogy fizessen, de... most... mégsem akartam, hogy féljen tőlem. Más érzésekre vágytam részéről... - Igen, az érdeke - bólintottam rá egyszerűen, és nem kívántam volna így az ajtóban állva kifejteni, hogy azért kellene beszélnie velem, mert a másik opció az, hogy meghal. Vagy az, vagy együtt működik velem... sőt, még az sem életbiztosítás, hiszen még magam sem találtam ki, miként is oldhatnám meg a helyzetet. Csak azt tudtam, hogy ki kell találnom, hogyan tarthatom őt életben... úgyhogy tudtam volna értékelni, ha ebben nem hátráltat, azzal, hogy ellenkezik. De persze, ő nem az a simulékony fajta... - Nézze, nem hinném, hogy van annyi pénze, amennyire a jelen helyzet megoldásához szükség volna. - Inkább ezt feleltem, mert nem tűnt a helyzethez illőnek, ha azt mondom, hogy nem pénzért jöttem, hanem az életéért. Ez nem csak a pénzről szólt, ez... az elvről is szólt. A félelemről. Arról, hogy ne packázzanak velünk. Aki pénzt kér, kap, de tudnia kell, félnie kell a ténytől, hogy ha nem fizet időben, és megfelelő összegeket vissza, akkor a válaszcsapás kíméletlen, gyors, és nem megúszható. Nem csak a pénz számított, hanem az is, hogy ne higgye senki, hogy velünk lehet szórakozni. És jelenleg... kívülről, úgy nézett ki, hogy Virginia édesapja azt képzeli, neki mindent szabad... és még meg is ússza. Erre nem az a megoldás, hogy a "kislánya" fizet helyette... vagyis... nem ez az első megoldás. Az első az, hogy megölünk valakit az övéi közül a sértés miatt, meg mert hülyének néz bennünket. Ez a lecke. Ennek megy híre a többi adós közt. Hogy féljenek. Ezután... esetleg következhetne az, hogy ha ő nem akar fizetni, még akkor sem, ha elkezdenek hullani a családtagjai... hát, ESETLEG, ha önként jelentkezik, akkor fizethetne egy másik rokona, például a neje... Igen, magam is láttam rajta, hogy meg van rémülve, és... nem örültem ennek. De annak örültem volna, ha a félelem ráveszi őt, hogy meggondolja magát, és hajlandó legyen végighallgatni. Sajnos azonban... a kisasszony másik utat választott. A szabad kezével elkezdett engem ütögetni. A mellkasomat. Amin, bevallom, majdnem elnevettem magam, mert hirtelen felrémlett bennem egy kép, amint egy légy próbál újra és újra az ablaküvegen keresztül távozni a szobából. Virginia keze épp annyit jelentett a mellkasomnak, mint a légy az üvegnek. Körül-belül semmit. Csakhogy, a kis hölgy itt még nem állt meg, ezért nem is tudtam a mulatás lehetőségénél lehorgonyozni. - Azért ez mégiscsak túlzás... - böktem oda neki, miközben ő már a lábát emelte, hogy megrúgjon, de elhárítandó az ő mozdulatát, én magam is felemeltem a lábam, és így ő azt rúgta csak meg, nem pedig amit szeretett volna. Gyors volt a mozdulata, de nem elég gyors. Biztos vagyok benne, hogy nemigen tanulhatott önvédelmet, ha meg mégis, akkor béna tanártól... Ennél jóval gyorsabbnak kellene lennie, főleg egy fegyveressel szemben. Mázlija, hogy én nem akarom őt lelőni. Még akkor sem, mikor kiabálhatnékja támad... Alig ér a mondat végére, mikor rászorítok a kezére, s miközben annál fogva megperdítem őt, magamhoz is rántom, hogy háta a mellkasomnak ütődjön. Közben a másik kezem, melyben a fegyvert is fogom, körbeöleli a hasát, és ennél fogva magamhoz szorítom. Teste az enyémnek nyomódik, és ott is tartom, erősen, hogy ne tudjon kiszabadulni. És persze, amint magamhoz rántottam, kezem a kezét el is engedte, és ahelyett, tenyerem a szájára tapadt. Nem is vártam sokat, egy kézzel emeltem fel kissé a padlóról, hogy beljebb lépjek vele a lakásba, majd lábammal berúgtam magunk mögött a bejárati ajtót, hogy csak úgy csattant. Biztos akartam lenni benne, hogy rendesen becsukódott. Este van. Egy kis szerencsével, senki nem figyelt fel erre a kis színjátékra, mert még vagy már nincsenek itthon, vagy fürdenek, alszanak, esetleg csak simán fáradtak, és már azt hiszik, képzelődnek. Pár pillanatig megtartottam így Virginiát, magamhoz szorítva, száját befogva, és közben a ház neszeire figyeltem. Hallgattam, akadnak-e sietős léptek, kíváncsiskodó hangok, bármi... De mikor nem tapasztaltam ilyesmit, akkor a lányhoz hajoltam, és szám a fülétől alig egy milliméterre volt, amikor megszólaltam. - Nézze, hölgyem... elmondom újra. Ha bárki belekeveredik ebbe a mi kis ügyünkbe... ha akármelyik szomszédja megáll az ajtó előtt, és megkérdezi, minden rendben van-e... az illetőt agyon kell lőnöm. Pedig... úgy terveztem, hogy ma nem lövök le senkit. Magát sem, pedig arra utasítottak. Szóval, legyen szíves, ne kényszerítsen rá, hogy bárkit is bántsak. Ha szót fogad, megígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, annak érdekében, hogy ne legyen baj. De ha ellenkezik velem... akkor nem tudok segíteni. A saját sírját ássa. Beszélni szerettem volna magával. Normális emberek módjára előadni önnek a problémánkat. De mivel kegyed láthatóan nem kíván együttműködni, és a fejébe vette, hogy magácskának vagy a szomszédoknak ma meg kell halni, így sajnos mennünk kell, és majd... jobb híján, megbeszéljük a problémát nálam. Szóval... utoljára kérdezem meg: biztos nem akar felöltözni? Csak mert, ha nem, akkor én fogom felöltöztetni, abba, amit találok. Ezt szeretné? - És amikor a végére értem, kissé elhúztam kezem a szájától, hogy ha akar, válaszolhasson, de ha csak egy gyanús, sikolyra hajazó nyikkanást is kiadna, azonnal újra befogom a száját.
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Legszívesbben elfutottam volna előle. Minden sejtem azt kiabálta, hogy rohanjak. És meg is tenném, de valahogy minden próbálkozásom elhárítja. Mindazt amit a szavaimmal próbálok elérni, és mindaz, amit tettel. De igazából úgy nézhet ki a dolog, mint amikor a kis harcias kiscica rátámad a nagy, csúnya harci kutyára. Nos, azt leszámítva, hogy az előttem álló szexi férfiállat, minden csak nem csúnya. Megrázom kissé a fejem, hogy kiűzzem belőle az ilyen hülye gondolatokat. Hiszen a pasi egy pisztollyal fenyeget, és biztos, hogy nem bájcsevegni jött. Ez még egy hülyének is nyilvánvaló lenne, így számomra sem kérdés. De mégis, akaratlanul is elképzelem, hogy mivel keresheti a kenyerét, mármint azon túl, hogy ártatlan nőket fenyeget. Vajon van normális, emberi foglalkozása? Családja? Felesége? Gyerekei? És hogyan tud a tükörbe nézni minden egyes nap a tudattal, hogy ma is megöltem valakit? De elnézve őt, ez olyan lehet a számára, mint számunkra, normális emberek számára ha egy bogarat kell elhessegetni az orrunk előtt. Próbálom össze egyeztetni, de legalábbis elképzelni az indokot, hogy apám miért fordult az alvilág segítségéért? Annyira rossz lenne a helyzet? Nem tudom elképzelni a dolgot, hacsak nem az anyám rágta a fülét. Hiszen ő imádja még a mai napig a feleségét, aki semmibe nézi. Arcul csapja, sárba tiporja nem csak a házasságuk és a szerelmük, e minden érzését azzal, hogy nem tesz érte semmit sem. Hiszen az apám értünk, ő érte, és a gyerekei miatt áldozta fel magát, és vállalta a börtönt. De mint ilyen, nem tesz olyat, hogy a maffiától kér kölcsön. Ha mégis megteszi az apám nem az a fajta aki egyszerűen csak nem fizet. Ha nem fizet annak oka van, talán rá jött, hogy átverés áldozata lett. Ha eddig beszélni szerettem volna vele, most már tudom, hogy valamilyen úton módon el kell érnem. És anyámmal is lesz egy hosszabb, és nem élvezetes beszélgetés ezzel kapcsolatban. Mert az, hogy ezt csak úgy kinyögte oka van. Lehet őt is felkeresték? Bár... akkor már nem élne vagy nem tudom, de itt valami nem timmel. Valaki nem mond igazat, vagy legalábbis csak féligazságot. És őszintén szólva nem tudom, hogy ennek az idegen pasinak mégis mi oka lenne arra, hogy akaratlan a képembe hazudjon. Mondjuk az, hogy a maffia tagja mindent megmagyarázz. De sajnos az anyámról is el tudom képzelni, hogy vissza tart információkat csak azért, hogy ő kerüljön ki jól a dologból, és ne apu. Talán annyira pénzszűkében voltak, ami megmagyarázná azt is, hogy nagyapa miért folyamodott nem túl tisztességes eszközökhöz, hogy megtartsa a cégét amit nehezen épített fel. De akkor sem tudom elhinni, nem az én apám számomra a legtökéletesebb ember és férfi a világon. Aki tisztességes, és jóravaló, aki még a beteg apja helyett is bevállalta a börtönt, hogy kitoloncolják innen. Erre jön ez a pökhendi alak és csupa olyan dolgot próbál beadni nekem az apámról, ami nem igaz. Ami nem fér össze az én fejemben az édesapámról, mert képtelenség, hogy ilyen emberekkel üzleteljen. Jó, persze, nem vagyok kétszínű tudom, hogy a családunk amúgy sem valami patyolat tiszta. Kezdve a nővéremmel, aki fiatal korában szökött el a családtól, és azóta sem tudunk róla semmit. Az anyám egy vállrándítással intézte el, hogy ő tudja, ő aztán nem könyörög senkinek. Apám meg mindig is azt tette, vagy gondolta amit anyám akart. Én meg... igazából én is, a szüleimre hagytam, nem firtattam, mert hát ők voltak a felnőttek, csak jobban tudják. De most már bánom. Azt is, hogy hagytam, hogy Mila lelépjen, de azt még jobban, hogy nem mentem vele. De gondolom úgy sem vitt volna magával. Talán szép élete van, mármint az anyám nélkül bárkinek szép élete lehet... ez nyilvánvaló. Majd olyan egyszerűen hagyja el ajkait a szavak, amikkel talán nyugtatni akart, de minden ért el vele, csak éppen nem azt. És minden egyes perccel amíg tovább marad a küszöbön annál jobban esek kétségbe, hogy mi a fenét kellene is tennem, vagy hogyan tehetném kijjebb a szűrét. -Nos, kár pazarolnia rám a drága idejét, mert én nem fogom meggondolni magam. Tartom magam az elhatározásomhoz. Ha az apámmal van problémájuk, beszéljék meg velem, engem meg hagyjanak békén. -nyelek egy nagyot miután megszólalok. Kezem elrejtem a hátam mögé, hogy ne láthassa a félelem jelét, próbálok keményen pillantani rá. De gondolom nem vagyok valami ijesztő, így nem is ijed meg tőlem. Hogy a fenébe tudna megijedni, még ha mérgesen nézek akkor sem vagyok túl félelmetes. De a félelem van amikor nem olyan döntésekre és tettekre sarkall amit tenni kellene. Félek tőle, és emiatt szeretnék minél előbb megszabadulni tőle, de hiába is teszek bármit, egyszerűen nem tudom lerázni, nem hajlandó elmenni. Megfordul a fejemben, hogy talán a fenyegetése nem is nekem szólt, hanem az apámnak. És egy pillanatra meg is inog határozottságom, mert apámért bármit megtennék, ugyan akkor úgy gondolom, hogy ha így lenne tudnék róla. Ha bántották volna, akkor valami bizonyítékot mutatna, és nem csupán üres fenyegetéseket használna. De ha azt hiszi, hogy ha itt ácsorog, csúnyán néz rám, és mutogatja a fegyverét meggondolom magam, téved. Én nem fogok üzletet kötni ezekkel, az egyszer biztos! Tartom is magam ehhez. Most nem akarok arra gondolni, hogy tényleg bántanák, hogy elérjék a céljukat. Pedig gondolnom kellene rá, hiszen bizonyára az a tervük, hogy bántsák. Vagy engem. De ha bántani akarna ez a fickó, már megtehette volna, valamilyen rejtélyes oknál fogva még sem teszi. Ki érti? Hiába válaszolok neki keményen, és nézek rá szigorúan, semmi haszna nincs. Azt hiszem teljesen átlát rajtam, hogy miért is viselkedem így. Mert félek, és szerintem ez természetes reakció a részemről. De közben meg cselekednék is, valahogy ki kell juttatnom a lakásból, mert én nem tudok kijutni. Pedig ha kicsúszhatnék mellette, szólhatnék Rick-nek, valószínűleg ébren van. Akkor pedig ő segíthetne, aztán keménykedhetne vele. A kisebbel könnyű emberkedni, na nem mintha bántott volna, igazából a fegyver mutogatásán kívül nem tett semmi fenyegetőt. Tehát, ha egy zsaruba buknék akkor ő is így gondolná. És Amerikában van fegyverviselési engedély is, ki tudja van-e neki, nem mintha annyira zavarná ha nincs. A gengszterek nem igazán foglalkoznak az ilyen papírokkal, értelemszerűen. -Igaza van egy dologban. Igen, minél előbb kijjebb akarom rakni, és elég nagy gorombaság egy olyan küszöbön ácsorogni ahol nem kívánatos személy,- egy pillanatra elkerekednek szemeim ahogy beszéd közben egyre komolyabb és vészjóslóbb képet vág, de próbálok nem foglalkozni vele,miközben azon kattogok, hogy valami súlyos szerszámot fogok az ajtó mögött tartani ezek után. -És az apámat megakarom védeni, de nem érdekel a kiléte, inkább csak menekülnék magától. Szóval, ha ilyen nagy egyetértésben vagyunk, akkor kár is egymás idejét húzni, úgy gondolom,- kacsintok rá, próbálom a keményet adni, de hát nem igazán sikerül. Csak erőlködöm itt, de abban biztos vagyok, hogy nem fog szót fogadni nekem, egy tapodtat sem mozdul. Megmondom őszintén, hogy egyre inkább frusztrál engem. Az egész lénye, egyszerűen csak... szeretném, ha békén hagyna, és eltűnne. Így is van elég gondom az anyám és az apám miatt, nem hiányzik még egy százkilencven centi magas hapsi is. Miközben azon agyalok, hogy mit használhatnék fegyverként ellene, hát a sálamat és a sapkámat nem vághatom hozzá, így csupán az maradt, hogy szépen kérjem és akkor talán megszán engem. Megjön a józan esze és csak úgy nemes egyszerűséggel sétál ki az életemből. De tudom, hogy túl naiv vagyok, az ilyen típusú filmekben mindig halállal végződik az áldozatok élete. És a legtöbb filmnek van valóságalapja, így kénytelen leszek szembe nézni vele, hogy vagy szót fogadok... vagy elkönyvelhetem, hogy holnap este már a híradóban tudósítanak rólam. -Igen? Akkor már nem csak mutogatja a pisztolyát, hanem használja is?- nézek rá keményen,- az én szótáramban már ez is fenyegetés. És úgy látszik nem egy nyelvet beszélünk, vagy csak nem érti amit én mondok. Nem fogok beszélni önnel, nem kényszeríthet és felőlem feldughatja az ajánlatát... vagy akármijét ahová szeretné, nos hogy ezt is tisztáztuk talán...- intek a kezemmel az ajtó felé, mintegy sürgető mozdulattal, hátha veszi végre a lapot és lefeküdhetek aludni. -Óh,- sajnálkozó kifejezést öltök az arcomra,- szóval a lelkébe gázoltam? Nem állt szándékomban, nézze el nekem,- vágok hozzá egy ártatlan mosolyt egy pillanatra, majd ellágyult íriszeimet újból megkeményítem,- nem érdekel, hogy hány ember üzletelget magukkal. Csak az érdekel, hogy hagyjon békén. Őszintén minek jött ide? Ha megakar ölni, csak tessék, rajta, de vannak rendőr ismerőseim, csak úgy mellékesen közlöm,- válaszolok neki rendíthetetlenül. Na jó, ez nem igaz, de neki nem kell tudnia, és talán ha a zsarukat említem felszívódik. Vagy csinálna már valamit, komolyan nem tudom meddig bírom míg nem török ki valami hisztérikus rohamban. Pedig próbálom tartani magam, mindent megpróbálok, hogy ne lássa rajtam a félelmet. Ők olyanok mint a vadállatok, ha megérzik a félelem szagát nemes egyszerűséggel kapna rá. Ettől lesz nekik izgalmas és élvezete. Habár gondolom, ő már tudja, hiába is próbálom palástolni, olvass a testbeszédemből, és tisztában van vele, hogy rettegek tőle. Ami... valamiért zavarja, egy pillanatra zavart látok az arcán, és a következő szavai is arról tanúskodnak, hogy így van. -Tudja mit? Nem kell ez a gúnyos hangsúly, az apám sosem csinálna olyat, hogy nem fizet, biztos meg van az oka arra, hogy miért tesz így. És tudja biztos vannak rejtett záradékok abban a szerződésben, mert általában a maffia sem a tisztességről híres, már ne is haragudjon. - szólalok meg idegesen. Igen, már borsódzik a hátam tőle, és attól, hogy nem tudok semmit sem tenni annak érdekében, hogy elmenjen, már előre látom szomorú sorsomat, hogy egyezkednem kell vele. De én nem esem az apám hibájába, az már biztos. Teljesen úgy viselkedik, mintha megsértettem volna azzal, hogy nem túl tisztességesnek neveztem és gondolom a családját, meg a munkáját. Nem mintha ettől kevésbé tudnék éjszaka jól aludni... vagyis nem fogok tudni, mert nem akar elmenni, és mert apámmal nem tudom felvenni a kapcsolatot. Amint megszabadulok tőle, reggel első dolgom lesz anyával beszélni, hogy végre megtudjam mi a fészkes fene folyik itt tulajdonképpen. Majd pofátlan módon közli, hogy nem távozik. Komolyan, kezd viszketni a tenyerem, hogy pofon vágjam, vagy csináljak valamit. Ez a pasi beképzelt, azt hiszi övé a világ, mert egy maffiához tartozik és ezáltal mindent megtehet, azt kap meg amit és akit csak akar. És talán így is van, ide jön és itt parancsolgat nekem, ha meg nem cselekszem az óhaja szerint üres fenyegetésekkel jön. Kezdek besokkolni. És kezd elegem is lenni, vagy csinálna valamit, de talán ez a stratégiája. Az őrületbe kergeti az embereket, hogy azok végül megadják magukat, nem mondom, hogy nem jár sikerrel, mert már unom a pökhendi stílusát. Talán senki nem mondta a képébe, hogy nem övé a világ, hát itt az ideje, hogy valaki megtegye. -Hogy mit?- nézek vele farkasszemet, miközben egyre dühösebbé válok. Legszívesebben tökön rúgnám és kikaparnám a szemét, már... ha hagyná, mert szerintem mielőtt mozdulnék elkapna. Miért nincs itt egy nyamvadt baseball-ütő legalább? El kell kezdenem sportolni, valami olyan sportot amihez olyan eszközöket használnak, amivel lehet verekedni. Vagy... legalábbis, hát nos elkezdeni karatéra, kick-boxra, bármire járni. Nem mintha az időmből arra telne, hogy ilyen edzésekre járjak. Mert még csak aludni is alig van időm, és ez a majom még azt is elveszi tőlem... Már majdnem kiböktem neki, hogy beszéljen, de a következő szavaival megint felment bennem a pumpa. Ha szemmel ölni lehetne, akkor ez a Caselli már rég halott lenne és nem dobogna a szíve. De sajnos nincs így, híján vagyok az ilyen különleges képességeknek. -Hogy a fenébe jön maga ahhoz, hogy bármit is kijelentsen. Na nem mintha köze lenne, hozzá, hogy hány pasim van, és kivel mit csinálok. Ha akarom egész New York-nak szét tehetem a lábam, ahhoz sincs semmi köze. Majd amikor betöri a nem létezi pasim a maga fejét... akkor majd megnézheti magát,- szinte köpöm a szavakat az arcába dühösen. Hát ez azért mégis csak túlzás, több a soknál! -Honnan tudja hogy milyen vagyok? Hogy nem egy kupiban dolgozom?- kihívóan meredek rá. Hát ez a Caselli tényleg sok mindent megenged magának, most lát először és először fenyeget, az apámat sározza, és most még azt is tudja, hogy én milyen vagyok. Most szakadt el a cérna, jobb lesz minél előbb kitessékelni és akkor megnyugodhatok. Elég volt a macska-egér játékból, mert arról van szó. Bánthatna, de nem teszi, csak játszik velem, mint egy macska az egérrel, hogy miután felfalja élvezhesse az ízét. De a fölösleges körök, amiket futunk, az teszi izgalmassá a vadászatot és a zsákmányt is. Én pedig ebben nem óhajtok részt venni, az tuti. -Pedig annak vettem, maga távozik, és remélem minél előbb. Vagy öljön meg, vagy menjen innen. Azért jött nem? Akkor meg? Vagy előtte még ki akarja szórakozni magát? - oldalra billentem a fejem,- esetleg másféle élvezetre vágyik? -nyelek egyet amikor közelebb hajol, mélyen beszívom kellemes illatát amitől megszédülök. Egy pillanatra elkap a vágy, hogy megcsókoljam, nem húzódom hátrébb.- Szeretné érezni az ajka alatt a bőrömet, vagy hogy én simítsam végig, elégítsem ki?- egy kissé közelebb hajolok,- nos arra várhat, mert sosem kapja meg! Távozzon!- sziszegem az arcába végül keményen, és igazából olyan mintha csak önmagam ismételném, mert a fickó nm tesz semmit, és nem is mozdul, mintha két másik nyelven beszélnénk, nem pedig angolul. Most már tudom, hogy nem is fog bántani. Engem. De ha valaki segítségemre sietne, akkor gondolkodás nélkül tenné meg, lehet, hogy meg akart nyugtatni... bár ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg, sőt... inkább az ellenkezőjét érte el. -Jó tudni, de nem vágynék ilyen dologra ha maga nem lenne itt, és mint említette, nem fog bántani. Akkor mégis mi a fenét akar tőlem? Miért nem hagy végre békén?- egy pillanatra csöndesen teszem fel a költői kérdést. Mert választ nem is igen várok rá, talán nem is kapok, meg ha igen valami fennkölt dumát nyomna le okoskodón, ahogy megismertem az elmúlt percekben. -Az érdekem az, hogy elmenjen, hányszor mondjam még el? És honnan tudja, hogy mennyi pénzem van?- csattanok fel újfent sértődötten, amikor közli, hogy nem kell a pénzem. Komolyan, hihetetlen, először jön azzal, hogy az apám tartozik, és amikor pénzt ajánlok akkor nem kell neki. Mondjuk az már inkább mellékes, hogy valószínűleg igaza van abban, hogy sanszos nem lenne elég neki. Hiszen az ilyen üzletnél nem pár dolcsiról szokott szó lenni, és ezzel beteljesíti a gyanúm, hogy tényleg nem a pénz miatt jött, hanem értem. De még mindig itt beszélünk a helyett, hogy komolyabban is tenne lépéseket. Aztán végképp megunva ezt a harcot kettőnk között és talán a vágy is, hogy minél előbb szabaduljak tőle elkezdem a szabad kezemmel püfölni a mellkasát. Nem is értem mit képzeltem, hogy majd mellkason vágom és elájul? Természetesen nem érzet semmit, vagy csak simogatásnak gondolhatta a dolgot. De nem voltam rest, ha időben és jól irányzott rúgással eltalálom a lába között akkor lesz időm elfutni és segítséget kérni egy szomszédtól. De a filmekben általában ezek a dolgok sokkal egyszerűbbnek tűntek, talán azért mert filmek. Mert mire mozdítottam volna a lábam, reflexből ő is így tett, így sajnos csak a lábát tudtam megrúgni. Nem mintha azt is rúgásnak lehetne nevezni, még legnagyobb jó indulattal sem... -Túlzás?- pillantok fel rá dühösen, miközben nem feladva a következő mozdulaton törtem a fejem. Majd elkiáltom magam, ez az utolsó esélyem, a falak papír vékonyak, csak nem alszik mindenki egy ekkora lépcsőházban, csak van valaki aki meghall, és ide szalad, hogy megmentsen. Tovább nem tudok gondolkodni, mert az események hirtelen pörögnek fel, egyik pillanatról a másikra. Hirtelen megperdít a saját tengelyem körül, és a következő pillanatban már érzem ahogy izmos mellkasának ütődöm, majd egyből a hasamon keresztül még jobban magához szorít, érzem a teste melegét, az izmok mozgását a ruháján keresztül. Reszketek. A félelemtől, és valami mástól, izgatok leszek, miközben a fűszeres parfümjének esszenciája felkúszik az orromba, a fenébe, hogy lehet egy ilyen rossz fiúnak ilyen jó illata? Nem tudok gy gondolkodni, össze vagyok zavarodva teljesen. A következő percben szabad keze a számra fonódik, majd a lábam nem éri a padlót ahogy egy kézzel emel fel. Most utálom, hogy alig vagyok ötven kiló, egy száz kilós nőt nem emelgetne így. Hangos csattanással záródik a bejárati ajtó miután beljebb lépet a lakásba velem, én pedig egyre idegesebb, és egyre dühösebbé válok. Mocorgok, kezeim a hasamat szorító kezére tapad, próbálom megmozdítani azt, természetesen nulla sikerrel. Össze rezzenek amint meghallom érdes hangját a fülemtől pár milliméterre, megborzongok ahogy a hangja simogatja a bőröm. A normális emberek szónál felszalad a szemöldököm, és elvből ellenkeznék vele, ráadásul megmondanám a véleményemet a szófosásáról is, de újabb ötlet kezd kirajzolódni a fejemben, még arról a vágymaról is le teszek, hogy amint elveszi a kezét ajkaimról bele harapjak a kézfejébe keményen. -Ta...talán felöltözhetnék,- lehelem végül halkan, a többire nem válaszolok mert akkor egyből észreveszi, hogy készülök valamire,- azért... köszönöm, hogy nem akar megölni senkit,- ezt azért a végére biggyesztem. Az a tervem, hogy ha bejutok a szobámba kimászok az ablakon... a tűzlépcsőn keresztül, és az utcán csak találok valakit aki segít, ez az utolsó utáni lehetőségem, mert ha elvisz a házába ott aztán végképp nem lesz rá, ezt meg kell ragadnom és meg is fogom, mert nem megyek vele sehova sem az tuti.
Én sajnáltam a lányt, igazán... de túl sok lehetőség nem állt a rendelkezésemre, hogy ezt ki is mutassam. Sajnálom őt, igen... de... de a vele kapcsolatban kapott utasítást elég nehéz lett volna félreértelmezni, félremagyarázni, vagy hasonló... kikerülni, vagy semmibe venni pedig egészen egyszerűen lehetetlen volt. Ha nem ölöm meg én most, ma, akkor megöli más majd holnap. Vagy mikor rátalálnak... ha most elviszem magammal. Igen, ez volt még a leginkább időt nyerő megoldás... elvinni magammal. Mert miközben a családom holtan akarja látni... ugyan, mégis... ki keresné épp nálam?! Nyilván senki. Kinek is jutna eszébe, hogy nálam van? Senkinek. Egyrészt, mert ez nem jellemző rám, mármint, a parancsmegtagadás, másrészt pedig, mert... ez őrültség. A maffia elől elrejteni valakit egy maffiatag házában... akkora őrültség, hogy az már tulajdonképpen lenyűgöző, sőt, zseniális! És még ha őrültség is... ez volt az egyedüli lehetőség, ami valameddig kitarthat. Egy-két napig mondhatom majd azt, hogy nem volt itthon, vagy hogy nehezebb megtalálni, mint várható volt... esetleg azt, hogy valaki figyelmeztethette, és elrejtőzött. Mondhatok ilyeneket, és addig is tarthatom otthon nálam, de előbb-utóbb ki kell majd engednem, illetve, csak idő kérdése, hogy valaki észlelje a jelenlétét a házamban, amikor meglátogatnak. Ha pedig ott találják, akkor feltételezhetően mindkettőnknek rövid úton vége is volna, illetve... jobbik esetben, neki hamar vége volna, én pedig előtte kaphatnék némi szemléltetést a túloldalról is, hogy milyen is az, amikor egy árulót tetten érnek. Voltam már áruló hóhéra, de áruló még sosem... és soha nem hittem volna, hogy egy nap leszek, de amit épp elkövetni készültem, az már azzá tett, ami sosem akartam lenni. Egyszerre borzasztott el cselekedetem, és fogott el közben az érzés, hogy ez a lány olyasvalaki, akiért megérné meghalni, kínok között is akár. Habár, abban egészen bizonyos lehettem, hogy eme szépséges teremtés maga adna engem hóhérkézre, ha találna rá módot, hogy nélkülem is életben maradjon, vagyis... nem, mégsem, feltételezhetően efféle megoldás hiányában is gondolkodás nélkül a kezükre adna bárkiknek, akik megszabadítanák őt tőlem ezáltal. Mert ő még nem érzi. A bilincset, mely összeláncol bennünket, de én érzem... érzem már, és nem is tudom kikapcsolni, még ha akarnám sem! S hiszem... ha volna elég időnk még az életben, ő is érezné... idővel! Csak időre volna szükségünk mindenhez... - Kedvesem, ha én nagyon akarom... akkor bizony meggondolja magát még kegyed is - somolyogtam rá, majd szemem megvillant a végén. - De inkább ne akarja, hogy én azt nagyon akarjam... - susogtam feléje a szavakat sejtelmesen. Hiszen, ha nagyon akartam volna, s mindent bele is adtam volna, akkor már meggondolta volna magát, csakhogy... ahhoz az is kellett volna, hogy fájdalmat okozzak neki, azt pedig nem szívesen tettem volna vele, míg nem kényszerít rá. - Nem beszélgetni akarok az édesapjával, csupán csak egy dolgot szeretnék tőle jelenleg, azt, hogy fizessen. S mivel magácska nyilván drágább az apjának, mint a két szeme világa, így ahelyett, hogy őt keresném fel, és benne tennék kárt, azt kell hinnie az édesapjának, hogy Önben tennék, illetve, tettem kárt. Akkor majd fizet - magyaráztam, és megpróbáltam nem nagyon mosolyogni rajta, amint minden igyekezetével próbált keménynek, bátornak tűnni előttem, s olyannak, aki nem fél tőlem. Megszoktam már, hogy az emberek keménynek akarnak látszódni a jelenlétemben, főleg, ha nálam fegyver van, náluk meg nincs, de... a hozzá hasonló bájos teremtések, akikre fegyvert fogok, általában rimánkodnak az életükért, vagy efféle... A hölgyekre kevéssé jellemző, hogy keménykedjenek velem szemben. Vagyis, kivéve persze Liát, ő mindig keménynek akar tűnni... főleg, amikor reménytelen küzdelmet vív, de... Lia ugyebár kivételes teremtés. És... Virginia is az... - Elég nagy gorombaság az is, hogy nem invitál be valakit, aki a segítségét ajánlja kegyednek, dehát... sajnos manapság ilyen időket élünk. Kihalófélben van az udvariasság és a jólneveltség a köreinken kívül - utaltam rá finoman, hogy hozzám képest ő kevéssé kapott jó nevelést. Hiába, ilyen ez a fránya oktatási rendszer, a szülők hanyagságáról nem is beszélve. - Kár az energiáért Virginia, úgysem menekülhet előlem. Ne is erőlködjön. Ami pedig az édesapját illeti, nem kell félnie, ha rajtunk múlik, ő élni fog, mindaddig biztosan, míg tartozása van felénk. A családtagjait és közeli jó barátait, esetleges háziállatait illetően már kevésbé volnék ilyen magabiztos... - Na jó, utóbbit illetően tréfáltam. De nem lehetett kihagyni. Hiszen, még ha nem is nézek maffia-filmeket, tudom, hogy közkedvelt kép rólunk, miszerint levágott lófejeket hagyhatunk ágyakban, ha kellően fenyegetőnek akarunk látszani... meg effélék. De jómagam sosem éltem efféle gonosz és felesleges lépésekkel, már csak azért sem, mert nekem is van macskám, és ha valaki miatt akár csak a bajsza is meggörbülne, nos... az illetővel kapcsolatban már kevésbé volnék kíméletes. Az is lehetséges, hogy a sérülés súlyosságától függően az illető fejét bizony hajlandó volnék otthagyni valaki ágyában... Igen, még mindig egyértelmű volt, szavaiból, és gesztusaiból is, hogy szeretné, ha eltávoznék a lakása ajtajából, és az életéből, de erre nem volt módom, így hiába is próbálkozott, én pedig már nem fáradtam vele, hogy ezt megismételjem. Rájön majd abból, hogy nem mozdultam. - Maga ellen nem. De ez nem jelenti azt, hogy nem tudom kényszeríteni - viszonoztam a pillantását, de az enyém nem volt kemény, épp ellenkezőleg, meglehetősen gyengéd volt. - Tekintsük inkább ténynek. Mert bizonyosan úgy lesz, ahogy én mondom. De ha kívánja, válasszon nyugodtan másik nyelvet, hátha beszélem - javasoltam, mint lehetőség. - De, kényszeríthetem. De jobban örülnék, ha önként menne bele. Nem szeretnék semmit sehová dugni, hölgyem, hiszem, hogy a diplomácia csodákra képes, ha igazán akarjuk. - Meg persze, ha egyikünknél fegyver van, és elég ijesztő az ember. De ezt már szándékosan hagytam le a mondókám végéről. S ő hiába is intett, én szándékosan nem vettem a lapot. - Azt azért még nem, de már azt súrolta - feleltem, bár tudtam, hogy sajnálkozó pillantása csupán csak játék, nem valódi. Hiába is játszik, tudom, hogy cseppet sem bánná, ha sikerülne megbántania, és méltóztatnék ennek hála végre távozni. De arra hiába is várt. - A többiekkel nem is kell foglalkoznia, csak eggyel, az apjával. A többiekhez egyelőre semmi köze. És sajnálom, de nem áll módomban békén hagyni. - Felsóhajtottam. - Őszintén? Mert erre utasítottak. Valamint arra, hogy öljem meg magácskát. S, hogy ezek után meddig van még életben, az már csak magán múlik! Én nem akarom megölni! De ha elmegyek, és itt hagyom magát, akkor majd jön más, és ő meg fogja tenni. Ezt szeretném elkerülni, ha végre engedné! De kegyed makacs, mint az öszvér! A húgomra emlékeztet. Ver engem a jó Isten a makacs nőkkel! A rendőr ismerősei meg... roppant hasznosak lesznek, ha így haladunk, legalább lesznek akik azonosítsák a hulláját a szülei helyett... - A végét már csak mormogtam. Tudtam, hogy az volna a cél... a sokkoló látvány, a lányuk hullájáé, ami ráveszi őket a fizetésre... ám én épp ezt akartam elkerülni... a látványt, melyet én sem vágytam látni... Virginiát vérbefagyva... Sietve ráztam meg kissé fejem, hogy elhessegessem a zavaró gondolatokat. Nem értettem magam, s nem ismertem magamra... Igaz, sosem rajongtam a halálért, nem töltött el élvezettel mások kínja, gyötrelme, s ha csak lehetett, megkíméltem áldozataimat a szenvedéstől... de most én szenvedtem, mert nem tehettem áldozattá, akit áldozattá kellett volna tennem... mert a szívem már a gondolatra is fájón nyilallt egyet...! Oly' távol állt tőlem mindez az egész... megtagadni egy parancsot, belebukni egy egyszerű feladatba, lélekben térdre rogyni egy idegen nő előtt, akinek már rég holtan kellene hevernie előttem... az életemet kockáztatni egy adós miatt... Egy részem azt kívánta, bárcsak kilőttem volna őt a szemközti épületből, az ablakon át, ismeretlenül... de egy másik részem... egy idegen rész... a szívembe mart eme gondolatra, és vasmarokkal szorongatta meg... mert akkor már meg sem ismerhetném őt. Bár ki tudja, hogy így meg fogom-e még... hisz még ha valami csoda folytán életben is tudnám tartani, ő... nem hogy nem kíváncsi rám, de egyenesen retteg tőlem. Ami máskor is zavarna, mert ha nem akarom hogy rettegjenek tőlem, akkor zavar, de... neki kellene is akarnom, hogy féljen tőlem, mégsem akartam... Sőt, valahol inkább én féltem tőle... mert épp csak egymás nevét tudjuk, de neki máris hatalma van felettem, ami eddig csak nagyon keveseknek volt, és nekik sem úgy, mint neki... Így még soha senkinek nem volt...! És ha ő erre rájön, és megtanulja használni ellenem, mindennek vége... - Sajnálom, kedvesem, de nem érdekelnek az okok. A törlesztés érdekel. Ami vagy zajlik ahogy kell, vagy kénytelen vagyok látogatóba menni, ahogy most kegyedhez is jöttem, s ilyenkor elkezdem erővel behajtani amit kell. Nincsenek rejtett záradékok. Sem titkok. Sem trükkök. Fizet az ember, vagy meglátogatjuk, és így vagy úgy, de behajtjuk amivel tartozik valaki. Ezt pedig előre tudja mindenki. Hisz, ahogyan magácska is mondta, mi vagyunk a maffia. Velünk nem ajánlatos szórakozni. Pontosan úgy működik ez, mint a bankoknál, vagy fizetnek pénzzel, vagy jövünk, és elvisszük az összeget értékekben. Illetve, a köztes lépés az, ami most történik. Ez az ösztönzés. Az apjának nyilvánvalóan maga a mindene. Ezért küldtek magához. Az apjának is tudnia kellett, hogy ki a legfontosabb a számára, és ha féltette volna az Ön életét, akkor nem áll le a fizetéssel. Vagy ha már leáll, akkor legalább szólt volna, hogy bújjon el előlünk. Vagy felajánlhatott volna mást a pénz és a maga élete helyett... Ám mivel nem tett semmit, ezért itt vagyok, mindketten itt vagyunk... Reméljük az apját érdekli, hogy hány élő rokona marad az ügymenet végére... és időben észre tér - válaszolom, kitartóan igyekezve még mindig kerülni a tényt, hogy túl sokat beszéltem már így is vele, rég meg kellett volna szánnom, és magamat is, azzal, hogy lezárom, gyorsan, tisztán, és mégis... mégis még mindig itt tartottam. Hogy minek kéne, kellett volna történnie... mit kellett volna tennie az apjának. A családom megítélését igazgatom egy olyan elmében, melynek rég be kellett volna fejeznie a működést! Engem mégis az foglalkoztatott, hogy mit gondol rólunk ez a halálraítélt szépség...! Akinek akkor is meg kell halnia, ha fejre állok, és ketyegek. Végtére is, mi mást tehetnék vele?! - Mit? - ismételtem meg a kérdést, és néztem vele közben farkasszemet. Nem mintha feltétlenül előnyére válna, ha ellenkezni akar, vagyis... ha még tovább akar, de... végülis, azért valahol mélyen kíváncsi is voltam, meddig menne el, hogy megpróbáljon rávenni a távozásra? Mert eddig azért még a háborgáson túl nemigen ment. De lehet, hogy csak nekem voltak túl nagy elvárásaim, hisz megszoktam Lia mellett, hogy... olyan nincs, hogy egy nő leáll, és nem megy el ellenkezésben a végsőkig...! Habár, igaz, ami igaz, makacs, és szájal is szüntelen, éreztem benne a tüzet, de még visszafogta magát... Mondjuk a tekintete gyilkos, épp mint Liáé... odabent égett a tűz... és tetszett, hogy én piszkáltam fel! - Ugyan, ugyan... az sem lepne meg, ha még szűz lenne - mosolyogtam rá önelégülten, és nagyon tetszett, ahogy előadta magát. Hm... még hogy kuplerájban, és hogy a városnak... ugyan... esetleg, jóindulattal kinéznék belőle egy komoly kapcsolatot eddigi életében, egyetlen egyet, de ennyi a maximum és nem több. - Nem félek a nemlétező pasijától, drágám, nyugodjon meg szépen. Különben sem volna képes a "barátja" erre, de mindegy is, hisz nem létezik. - Attól aztán tényleg félnem kellett, hogy egy nem is létező ember betöri a fejem... vagy hogy egy bármilyen ember. Ugyan már, nem ilyen könnyű engem elintézni, hiába is reménykedik a kedves kisasszony. - Onnan tudom, hogy az én kávézóm nem kupi - forgattam meg végül a szemem, és sóhajtva adtam a tudtára, kissé árnyaltan, hogy ő bizony nekem dolgozik. És vártam mosolyogva, hogy neki is leessen az információmorzsa, amit kapott. Igaz, kinéztem belőle, hogy ezek után itt helyben fel is mond inkább, csak hogy ne a "maffiától" kapjon fizetést... bár nem attól kapta, hanem tőlem, de kételkedtem benne, hogy érzi-e majd vajon a különbséget... Először csak érdeklődve hallgattam őt, de ahogy egyre messzebb jutottunk, szemeim összeszűkültek, és gyanakvón méregettem őt. Talán csak a helyzet hozta így, de különös vibrálást véltem érezni kettőnk között, ahogyan arról kezdett beszélni, hogy másféle élvezetre vágyom-e... hogy vágyom-e érezni a bőrét, és már majdnem megcsókoltam, most tényleg, de... nem... mégsem moccantam meg, és abban is egészen bizonyos voltam, hogy ő sem felkínálkozott nekem... nem mintha elfogadnám tőle... de nem is erről szólt, s mikor a végén maga is kijelentette ezt, nem tehetek róla, elvigyorodtam. Az az igazság, elégedett voltam az eredménnyel, ez a végeredmény még jobban tetszett, mint ha valóban felajánlkozott volna nekem... mert meggyőződésem volt, hogy ő nem olyan lány. Ami pedig azt illeti, úgy véltem, nincs olyan adósság, mely elég magas összegű lenne, ahhoz, hogy egyenlőnek minősíthessem eme szépséges teremtés ölelő karjaival, és becses kincseivel...! Nem érinteném őt üzletből...! Azért pedig főleg nem, hogy cserébe aztán békén hagyjam. De igaz, ami igaz... jól érezte... ha volt komolyság a szavaiban, igaza volt... vágytam rá, szerettem volna megérinteni, megcsókolni, végigsimítani a bőrét... és megtettem volna, ha... ha nekem "ajánlkozik fel". NEKEM! Mint embernek. És nem a maffiózónak, az idegennek, a fegyveresnek, aki az ajtajában áll, és akit ki akar tessékelni bármi áron. Ami egyébként roppant felelőtlen kezdeményezés-szerűség, vagy inkább... bemutató volt. Mert bár ő ezt nem gondolta komolyan, nem ajánlkozott fel, de... mások, más esetben komolyan vették volna őt, és az rossz véget is érhetett volna most... - Mondja csak... tisztában van vele, milyen veszélynek tette ki magát az imént? - kérdeztem egészen halkan, mert... az egy dolog, hogy ő nem gondolta ezt komolyan, s hogy mi nem használunk ki nőket ilyen helyzetben... mert a nők ennél tiszteletreméltóbbak, és értékesebbek, de... sok egyéb réteg megtenné, olyan bűnözők, akikkel egy kalap alá vesznek minket sokan, pedig ők sokkal rosszabbak nálunk. Eleve úgy indul, hogy ők bűnözők, akik elvesznek bármit, bárkitől, míg mi... csak azt vesszük el, ami jár nekünk. És nem gyalázunk meg nőket! Ha én most ezt felhívásnak venném, amit az imént ő művelt, és bármit is tennék vele, akár rávéve őt, akár rákényszerítve... az erőszak volna, ami méltatlan lenne a családomhoz, és amit nem tennék meg... mással sem... de vele főleg nem! Azonban, ha ezt a műsort egy olyan ember előtt adta volna elő, akkor ő már... rég megtette volna. Ez túl veszélyes lépés volt a részéről! - Nem, ÉN nem fogom bántani. De ha elmegyek, jön más, aki fogja magát bántani. Ezért szeretnék beszélgetni a helyzetünkről, hogy kitaláljam, mihez is kezdjek magával, de magácska olyan eltökélten várja a hóhért, hogy azon töprengek, nem-e depressziós, és valójában vágyik-e a halálra...?! - tettem fel neki én magam is egy amolyan... költői kérdést, dehát valójában nem gondoltam, hogy az volna, sem depressziós, sem halálra vágyó, csak... rém makacs. S valamiért nem akarja meglátni a helyzetünkben, hogy én segíteni próbálok neki, csak ő nem akarja ezt nekem hagyni! - Nem, az biztos, hogy az nem az érdeke! - vágtam rá egyszerűen, de határozottan. - És hogy honnan? Elnéztem a válla felett, láttam a lépcsőházat is, és megnéztem a környéket, mielőtt bejöttem az épületbe. Magácska itt lakik, szóval nincs annyi fölösleges, mozgatható tőkéje, amit erre ki tudna fizetni, és elegendő volna hozzá, hogy megússzák az ügyet egy kedves mosollyal. És néhány csontját feltehetőleg még akkor is el kellene törnöm, ha nem kellene megölnöm végül, de ahhoz sincsen túl sok kedvem - sóhajtottam, legalábbis, mintha ez valóban égető probléma volna. És hát, végülis, számomra probléma is volt. Meg szerintem számára is az volt. Tán csak nem vágyik törött csontokra, és nem vágyik arra sem, hogy megöljem... ahogy én sem vágytam ezeket tenni vele. De ahogy most álltunk, nem úgy festett a helyzet, mintha jól állnánk, hogy ezeket elkerülhessem... bár nagyon el akartam őket kerülni. Nem akarnám bántani... sehogyan nem akarnám bántani... Ez persze nem jelentette azt, hogy ő sem akar engem. Még ha vicces kísérlet is volt, és felesleges is, de... igen, végülis kiderült, hogy mikre volna még képes, hogy megszabaduljon tőlem, a makacskodáson kívül. Milyen kár, hogy ezzel maga alatt vágja a fát! - Az elszántságért jár egy pont, de ezzel valójában csak felhergelne egy támadót, jó ha tudja - figyelmeztettem, amint megrúgta a lábam, még ha nem is azt akarta megrúgni. Ez valójában annyi sem volt, hogy megliluljon, de azért aranyos volt a kísérlet. Kár, hogy nem volt meg hozzá sem a kellő ereje, sem a kellő harci szellem benne, hogy ezzel elérjen bármit is. Én ugyan nem tekintettem magam jelen esetben támadónak, de egy valódi támadó esetén ez édeskevés lenne. Sőt, csak felhúzna vele bárkit. Engem nem, de másokat feltehetőleg igen. De annak viszont cseppet sem örültem, hogy kiabálni kezdett. Az pont olyasmi volt, amivel esetemben is bajt hozhat a saját fejére, mert biztos ellenére lesz, ha megölöm, azt, akit idecsődít netán...! Éreztem, hogy remeg a teste, ahogy magamhoz szorítottam őt... és habár, rajtam ilyesmit nem érezhetett... de azt magam előtt nemigen tudtam leplezni, hogy a gyomrom kocsonya módjára viselkedett... és még sosem éreztem hasonlót! A testemhez simuló tökéletes teste által kiváltott érzés... valami... egészen földöntúli dolog volt. Azt hiszem... erről az érzésről szólhattak a régi nagy operák... az érzésről, melyért meghalnánk... és ha kell, meg is halunk...! - Nyugi, nyugalom...! - suttogtam neki határozottan, ahogy mocorgásba kezdett, majd keze a kezemhez kapott. Nem volt esélye, hogy elhúzhassa, kár is volt a próbálkozásért. A karmolászásról pedig lemondanék, így előre is. Éreztem minden rezdülését, és némely reakciói valahol élvezetesek voltak, érdekesek, figyelemfelkeltőek, de némelyek elszomorítóak. Élveztem, hogy reagált a közelségemre, éreztem azonban, hogy fél tőlem, ami kellemetlen mellékíz volt a számban. - Nem fogom bántani, ne gondoljon semmi olyanra! - mondtam még, komoly hangon, mielőtt még a korábbi felvetődések nyomán elindulna a gondolaton, hogy esetleg erővel kívánnám a magamévá tenni, mert nem tenném. Ne is kezdjen ilyenen töprengeni, mert az aztán igazán ellenemre lenne, ha ilyet feltételezne rólam! Aztán csak vártam, döntse el, öltözik-e önként, vagy öltöztessem fel. Nem használnám ki a helyzetet, ezt jobb, ha ő is tudja, de azért jobban értékelném én magam is, ha felöltözne önként. Vagyis, ha végre valamit megtenne önként. Tartottam tőle, hogy nem tenne jót a... nos... mondjuk úgy, "kapcsolatunknak", ha erővel adnék rá ruhát. Feltehetőleg nem volna sem könnyű, sem gondoktól mentes művelet... Amikor aztán végül megszólalt, s válaszolt nekem, szűkszavú volt, amit még nem is furcsálltam volna, de... a simulékonysága már furcsább volt. Mondjuk... a mondat első részét még el is hittem volna... elvégre, melyik nő ne akarna felöltözni, ha egy vadidegen férfi áll a lakásában fegyverrel? Ilyen esetben minden épeszű nő magára rángatná az összes létező ruhadarabját, csak meg ne közelíthesse őt az adott férfi. Ám Virginia... nem állt meg itt, és itt bukott le. A "köszönöm" volt a buktató. Az hagyján, hogy nem akarok megölni senkit, és ő értékeli a dolgot, de a "köszönöm"... mhh... nem... ilyen helyzetben úgy cseng ez a szó, mintha nagy vörös neonnal volna kiírva a falra, hogy az illető hazudik, és csak negédesen el akarja altatni az ember gyanakvását! Értettem én, hogy okosabbnak hiszi magát nálam, de... nálam senki sem okosabb. Eljátszottam a gondolattal, hogy újra befogom a száját, míg átviszem mondjuk a konyhába. Általában az emberek a konyhai szekrény valamelyik fiókjában tartanak olyasmiket, mint például madzag, ragasztószalag, meg hasonló eszközök, amik alapvetően bárhol kellhetnek a lakásban. Én arra használnám most, hogy megkötözzem őt, és beragasszam a száját. Hogy ne ugrálhasson, míg húzok rá pár hasznos ruhadarabot, úgy mint például nadrág, pulóver, kabát, zokni, cipő. De aztán úgy döntöttem, mégsem teszem. Kísérletezek még egy keveset vele, és majd meglátjuk utána, hogy meg-e kell kötöznöm. Ha igen, akkor majd megkötözöm valamivel a hálószobából. Ott is biztosan találok ehhez megfelelő eszközöket. - Tudom, hogy hazudik, Virginia - mormogtam bele ártatlan mosollyal a fülébe, s szabad kezemmel kissé megcirógattam az arcát. - Nem ma kezdtem a szakmát. Csak hogy tudja... a "köszönöm" buktatta le. Ezt a szót ilyen esetben nem használják az emberek. De ha mégis... akkor megvetően ejtik ki, lenézően, szinte köpve... de minimum vonakodva. - Mintha csak tanfolyamot tartottam volna neki. De élveztem. - Mondja meg szépen, melyik a szobája? Beviszem, és megvárom odabent, míg felöltözik. Félúton fogok állni az ajtó és az ablak közt, mielőtt még eszébe jutna megszökni. És jó ha tudja, hogy gyorsabban futok, mint kegyed. Ha próbálkozik valamivel, akkor megkötözöm, és megteszem, amit maga nem volt netán hajlandó. Javaslom, hogy ne fáradjon vetkőzéssel, ezt hagyja magán - jegyeztem meg, utalva arra a kevésre, amit épp viselt, nehogy azt gondolja, hogy meg akarom őt lesni -, csak húzzon rá meleg ruhát, kint hűvös van. Nem szeretném bántani, ne kényszerítsen rá, világos? - kérdeztem végül, gyors és tiszta utasításokat adva neki, hátha ezúttal sikerül megértenie elsőre is, amit akarok tőle, és nem kezd felesleges körökbe, melyekből úgysem keveredhet ki győztesen.
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Nem is értem, hogy hirtelen hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe? Amikor az ember azt hiszi, hogy már ennél rosszabb nem lehet, mindig történik valami, ami bebizonyítja, hogy pedig de lehet. Kezdem úgy érezni magam, mintha bele estem volna egy mocsárba, és minél jobban kapálózom annál jobban elsüllyedek. Már nyakig benne vagyok, és habár állítása szerint ez a fickó itt előttem nyújt egy botot amivel kihúzhatna belőle, én sem fogom meg. De hát hogyan is gondolhatta? Csak azt hajkurássza, hogy ő bizony segíteni óhajt nekem, de azért mivel nem akarom én ezt a pisztolyával fenyeget. Valahogy még sem érzem azt amit kell. Nyilvánvaló, hogy az apám neki tartozik, de ő állítása szerint mégis megkímélné az életem. Hogy milyen rejtélyes okból kifolyólag arra még nem jöttem rá. És talán igaza is lenne, hiszen megtehette volna, és meg is tehetné az ég világon senkinek sem tűnne fel. Talán amikor anyám napok után újból zaklatni akarna a hülyeségeivel találna rá már a büdösödő holtestemre. Vagy a hírekből értesülne róla. És valahogy még túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy benne legyek az esti híradóban, mint szalagcím, hogy egy újabb fiatal lány holtestére bukkantak. De azért maradéktalanul nem is tudok megbízni ebben a férfiban. Már abból kiindulva is, hogy teljesen maffiózó kinézete van, és hiába ez a bájcsevej és a kedves szavak. Attól, hogy a mézes mázos külcsín mögé rejti a szavak értelme nem változik meg. Vagyis ez fenyegetés: vagy vele megyek vagy megöl. De mondjuk az sem teljesen tiszta a számomra, hogy ha azért jött, hogy megöljön és ezzel apát fizetésre késztessék akkor miért nem teszi meg. Csak a szája jár, és igazából semmiféle fenyegető mozdulatot nem tett, holott azért én elég szépen beszólogatok neki ami azt illeti. -Nos akkor már csak az a kérdés igazából, hogy uram miért nem akarja, hogy úgy gondoljam meg magam. Mert állítása szerint azért jött, hogy megöljön engem. De csak fenyeget, még sem öl meg. Ha ezt adták parancsba, és Ön mégis megtagadja ezt akkor Ön is veszélybe kerül nem?- pislog fel rá okoskodva. Igazából tudom, hogy nem kéne húzogatnom az oroszlán bajszát, de lássuk be: szerintem ez teljesen logikus.- Maga szerint megéri vállalni a kockázatot, hogy nem öl meg engem, ezzel kockáztatva a saját életét is?- még mindig bámulok rá, válaszra várva. Nem tudom mi a terve tulajdonképpen és ez valahogy kétségbe ejt. De gondolom, ha már magával akar cipelni csak nem akar megölni, legalábbis azt itt is megtudná tenni. Vagy már meg is tehette volna. Gyanakodva kezdem méregetni magas termetét. De akkor mi lehet a célja? Azt nem gondolnám, hogy csupa szív jóságból tenné ezt. A mai világban ilyen egyszerűen nem létezik. Még a normális emberek között sem, az ilyen sötét alakok között meg aztán végképp nem. Majd felvonom a szemöldököm ahogy hallgatom a szavait, és nézem azokat a sötét íriszeket. De valahogy a szavai értelme nehezen jut el a tudatomig, ugyan is egyre inkább elvarázsolnak csokoládé színű lélektükrei. Azon kapom magam, hogy nem tudom elszakítani a pillantásom tőle, majd erővel mégis megteszem. Inkább a mellkasát kezdem el bámulni, mert valami hülye oknál fogva a pillantása hatással van rám. Egy részt megijeszt, az egész lénye, a kisugárzása, de ugyan akkor valahogy mégis elvarázsol. Azon kapom magam, hogy rá jövök, hogy milyen szép a szeme. Próbálom észben tartani azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ő egy maffiózó és éppen azért van itt, hogy kárt tegyen bennem, ezáltal apámat fenyegesse. -Aham. És arra esetleg nem gondolt, hogy nem tud fizetni? Mert ha tudna fizetne. Ha kárt tesz bennem, attól még nem fog megváltozni az, hogy fizet. Különben is az emberek a börtönben nem gazdagodnak meg, csak úgy mellékesen közlöm,- válaszolom neki pökhendin végül. Tudom, hogy csak a sírt ásom elő magamnak azzal, hogy nem engedelmeskedem neki. Pedig bennem van a szándék, hogy talán igaza van, és talán tényleg segíteni akar.- De tudja mit? Ha annyira jó szívű ember, mint ahogyan állítja, fizesse ki apám tartozását...- nézek rá kedvesen egy pillanat erejéig,- de nem. Maga nem olyan kedves ember, csak ezt állítja. És ha magával mennék az mitől lenne jobb? Semmivel. Mert ott tartanánk ahol jelenleg: apám nem fizet. Szóval nem értem mit erőszakoskodik,- már kezdek bele fáradni ebbe a dologba. Kezdek azt hinni, hogy ez valóban egy taktika nála. Addig fáraszt amíg megunom a dolgot és végül magam egyezem bele abba, hogy vele megyek. Az végül is nem emberrablás, és ha olyan helyzet állna elő ő állíthatja, hogy önszántamból tartottam vele. De ha a vállára dobva futva el velem... nos az mindjárt más lenne ugye bár.... Látom ahogy mosolyogni szeretne, de valahogy lenyeli a dolgot, gondolom amiatt, hogy itt keménykedek neki, holott alig érem el a százötven centit. És talán nem is túl okos dolog ezt tenni, de mindig amikor beleegyeznék végül a dologba mond vagy tesz valamit ami miatt hirtelen fel megy bennem a pumpa. Nem értem az okát, eddig nem voltam ilyen paprikás típusú ember, persze hamar felkapom a vizet, de azért két percenként nem szoktam. -Nos, mivel nem a vendégem így ez elnézhető nekem. Nem kell szimpátiát kiváltanom Önből. Ha nem tetszik, hogy udvariatlan vagyok, akkor akár távozhatna is. De maga nem mozdul egy tapodtat sem, valamilyen okból kifolyólag. Miféle segítséget akarna nyújtani nekem, hmm? Amivel előrébb jutnánk, mint ebben a pillanatban, és amit itt nem tud megbeszélni velem?- pillantok fel rá kacéran. És tudom, emlékszem, hogy ő beszélni akart velem, csak én nem hallgattam meg, de most annak fényében, hogy mindenképpen magával akar vinni ki tudja hova... sokkal inkább beszélnék vele itt, mint nála, vagy ki tudja hova is akar vinni engem. Aztán próbál megint megnyugtatni, de vagy nem tudja hogyan kell ezt csinálni, vagy tényleg a frászt akarja rám hozni. Amikor a házi kedvencekkel jön ijedten és megütközve bámulok rá, túl komolyan mondja, így nem tudom eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja vagy csak viccelődni próbál. -Tudja az igazság az, hogy szeretek erőlködni, sőt az éltet. Ha annyira így van, akkor miért kínoz már meg, vagy vágja le az egyik ujjam? Maguknál ez így megy nem? Mert ennek így semmi értelme, fél órája hajtja ezt a dolgot. De tudja mit, uram?- hirtelen dühösen bököm meg egyik ujjammal a mellkasát,- elegem lett és unom már. Végre van egy szabad estém amit alvással tölthetnék, e helyett maga itt zaklat. Vagy csináljon valamit végre, vagy menjen el, ezzel szívességet téve mindkettőnk részére,- sziszegem végül. Na tessék, megint hogyan képes két másodperc alatt így ki hozni a sodromból azt nem tudom. De talán igaza van... na jó biztos igaza van, és én reagálom túl a dolgot. De mit tehetnék? Menjek vele a két gyönyörű szemeiért, meg mert azt mondta segít? -Ez roppant kedves, hogy ellenem nem, de mások ellen meg igen? Nem nézném ki magából, hogy társalgási szinten beszélné a spanyolt, már ne vegye sértésnek,- mosolygok rá bájosan és olyan szemeket meresztek rá amivel jelzem, ezt sértésnek szántam,- azon is csodálkozom, hogy az angol megy. Ahhoz képest, hogy oda van a diplomáciáért... mégis csak a fegyverével fenyeget és azzal akar rá venni arra, hogy azt tegyem ami maga óhajt,- mondom neki hűvösen. Ha annyira így lenne nem így viselkedne. Arról teljesen meg is feledkezem, hogy igazából én nem hagytam más lehetőséget neki. De ha annyira diplomatikusan akarta volna megoldani a helyzetet nem este zaklat a lakásomon, hanem keress egy nyilvános helyet, akkor teljesen máshogy álltam volna hozzá. Vagy nem. Sőt, valószínűleg akkor is így reagáltam volna a dolgokra azon felül, hogy ott lett volna menekülési útvonalam. Így igazából két választásom van: vagy vele tartok, ha élni akarok, vagy pedig holnap más valaki jön. Tudomást sem vesz arról, hogy tényleg minél előbb szeretném a küszöbön kívül tudni.- Jajj ne haragudjon, legközelebb megválogatom majd a szavaimat,- jegyzem meg, de igazából nem fogom. Pláne, hogy azon vagyok ne legyen legközelebb. De annyira sikertelen a próbálkozásom, hogy sajnos még csak ma este sem tudom kirakni a szűrét, nem hogy a legközelebbi találkát ússzam meg. -Csak az apámmal foglalkozom. És tudja mit? Mióta börtönbe került próbáltam elérni, akkor biztosan tudomásomra jutott volna, hogy mennyire hülye volt, hogy a maffiához fordult. De sajnos ez nem sikerült,- sziszegem újból dühösen,- Szóval megint témánál vagyunk. Akkor miért nem teszi meg? Magának nem édes mindegy, hogy élek-e vagy sem? Óh... szóval van egy húga. Tudja... nagyon sajnálom szegény lányt, min kell keresztül mennie,- forgatom a szemeim. És ha idegen nőkkel így viselkedik ez a Caselli el tudom képzelni, hogy milyen terrorban tarthatja a saját húgát. Nekem is kezd az agyamra menni ez a szituáció, hogy igazából nem haladunk se előre, se hátra. Talán tényleg jobb lenne ha vele mennék. Hiszen így is életveszélyben vagyok, akkor talán lenne esélyem a túlélésre és apámnak is. De valahogy nem akarom azt tenni amit mond, mert ez azt jelentené, hogy meghajolok előtte, hogy fejet hajtok. Hogy megengedem, hogy parancsoljon nekem. Azt már pedig nem. De másik oldalról, végül is, ha el tudom húzni a halálomat, elvégre lehet tényleg nem akar bántani. Ha akarna már régen megtehette volna és senki sem jönne rá. Már majdnem meggyőzöm magam, hogy végül rá bólintok arra, hogy vele megyek, önként. De lesznek feltételeim az egyszer biztos! Nem úgy van, hogy ő csettint és én aztán azt teszem amit ő akar. De nem is értem mit akar. Mert nála sem bujkálhatok egész életemben, ezt jó lenne tisztázni mielőtt olyan dologba megyek bele amit aztán megszívok. -Mert gondolom annyira törvényes az Önök csoportja, mint egy bank, nyilvánvalóan. Tudja, az emberek nem azért nem fizetnek mert nem akarnak, a legtöbbször. Hanem mert nem tudnak, és lehet, hogy nem érdeklik az okok, de az az igazság, hogy attól még az illető, ha nem tud fizetni, akkor attól, hogy ösztönzik nem fog tudni jobban fizetni. Az apámért kezeskedem, ha engedné beszélnék vele, és... akkor tisztázhatnánk ezt a dolgot. De ha ennyire ezt a szöveget nyomja, még mindig nem értem maga, hogyan és miképpen akarna segíteni. Vagy ha már itt tartunk mi lenne a terve? Magával megyek és....? Majd a lakásában tart vagy egy pincében amíg az apám nem fizet? És ha nem fog tudni? Vagy az összes családtagomat begyűjti a pincéjébe amíg meg nem kapják a pénzüket?- mérem végig kissé idegesen és aggódva. Mert már majdnem kész vagyok igent mondani rá, csak tudni szeretném a válaszokat mielőtt rábólintok. Annyira ellentmondásos ez a pasi. Egyszer azt mondja, hogy mennyire segíteni akar, aztán meg, hogy meg kell ölnie, és értékeljem azt, hogy levegőt szívhatok a tüdőmbe, mert ez egyedül az ő jóindulatán múlik. Talán igaza is van, és mint ilyennek hálásnak kellene lennem. Hallom a kérdését, de választ nem tudok adni, ugyan is fogalmam sincs igazából, mit kellene vagy mit tehetnék? Mert eddig is sikertelenül próbálkoztam, és mivel amúgy sem jutnék beljebb a konyhába legalább egy konyhakésért, itt az előszobában meg csak a sálam van.... Azt meg nem tehetem, hogy megkérem álljon nyugodtan amíg bekötöm a kezét és elszaladok. Mert nyilván nem tenné, és ki is röhögne mellette, így aztán... végül csak arra tudok gondolni, hogy tényleg egyetlen lehetőségem marad, amibe nagyon nem akarok bele menni. De őszintén mi mást is tehetnék....? -Hogy mi? Maga beképzelt, pökhendi...- kezdem újra a szidalmazását, mi a fenét tud ő rólam? Vagy arról, hogy mennyi pasim volt az életemben? Rám néz és tudja, hogy milyen szende életet éltem? Ezzel még inkább felmegy bennem a pumpa, ami azt illeti.... sajnos. -Maga szeret okoskodni, mi? Miből gondolja, hogy nem létezik? Hát tudja meg, hogy létezik és kétszer akkorra mint maga, és remekül kung-fu-zik,- mondom neki keményen, de nem is értem miért, hiszen teljesen látszik, hogy nem hisz nekem, amit meg is értek igazából.... Aztán teljesen megfeledkezem a gondolatmenetemről és hogy továbbra is elmagyarázzam a nem létező pasim jó tulajdonságait, mert olyat mond amit nehezen fogok fel. -Hogy a maga mije...?- pislogok rá értetlenül, tágra nyílt szemekkel. De nem, az túl klisé lenne, nem mellesleg elég nagy baromság. Nem lehet ő a kávézó tulaja ahol dolgozom, na nem... ennyire szerencsétlen nem lehetek. De aztán rá jövök, hogy eddig sem volt oka hazudni nekem, és a vérnyomásom ismét a kétszázhúsz felé közeledik. -Nos maga a főnököm...- jegyzem meg hűvösen,- akkor szeretném közölni, Mr. Caselli, hogy holnap reggeltől keressen új pultost, ugyanis ezennel felmondok,- sziszegem a képébe. Hát ez azért túlzás! Ide jön itt fenyegetőzni meg minden, aztán önelégült pofával, közli, hogy a főnököm.... Aztán látom a felcsillanó íriszeket ahogy felkínálom magam neki, hogy szinte elképzelte a pillanatot, hogy a szájára tapadok, hogy letépem róla a drága ingét, hogy a lábaimmal átkulcsolom a csípőjét. Óh, igen... egy pillanatra én is elképzelem, és kipirul az arcom, hirtelen feszültség támad közöttünk. Nem az a kényelmetlen, hanem az az izgalommal és vággyal terhes, amikor nem tudsz ellenállni a másiknak, csak csókolni és simogatni akarod. Mi a fene bajom lett? Mielőtt észrevehetne bármit, gyorsan elhúzódom tőle és újra kemény arcot veszek fel. -Nos tisztában van vele, hogy azzal fenyeget, hogy meg akar ölni, vagy ha nem megyek magával akkor más teszi meg. Szerintem annál rosszabb nincs, de félreértés elkerülése érdekében csak közölném, hogy nem felajánlottam magam, csak demonstráltam, hogy maga is ugyan olyan, mint a többi. Fölösleges körítés a fennkölt dumája,- vágom oda neki cinikus hangnemben. -Nos, ha maga nem akar bántani akkor mit akar? Beszélhetnénk végre arról is, mert eddig csak azt hajtotta, hogy mit nem akar tenni,- szólalok meg végül fáradtan. Mert bele fáradtam abba, hogy igazából csak elbeszélünk egymás mellett, de túl sokra eddig nem jutottunk. Jó tudom én, hogy miattam , de akkor is már meguntam. -Még jó, hogy tudja, hogy mi az érdekem.- sziszegem neki,- tudja nem mindig laktam itt, ez egy állapot és fogalma sincs, hogy miért lakok itt. Pénzre akarják ösztökélni az apámat, de ha fizetni akarok azt nem akarja elfogadni. Nem értem, miért nem?- teszem fel neki immár nyugodtan a kérdést, mert ez azért tényleg érdekel. Nem, igazából teljesen igaza volt mindenben, és tényleg hálásnak kellene lennem neki amiért megakarja kímélni az életem, meg mindent ami törött csontokkal meg hasonlókkal jár. De... az az igazság, hogy minden pillanatban amikor végre eldöntöm, hogy igent mondok neki, valahogy mond valami olyan amivel kihoz a sodromból. Talán nem szándékosan teszi, talán csak hozzá van szokva, hogy nem ellenkeznek vele, és talán csak valóban.... tényleg a jó szándék vezérli azzal, hogy fenyegetve fellépve is, de segíteni akar nekem. Talán hálásnak kellene lennem azért, hogy őt küldték ide, mert azért a televízióban már láttam egy két hasonló ügyet. Sosem derült ki, hogy ki állt a haláleset hátterében, de elég nyilvánvaló volt, hogy kik, csak éppenséggel ugye bizonyítani nem tudták rá a dolgot. Mondjuk elég bénák lennének ha sikerülne ez a dolog. A történelemben is azok a maffiózók akik lebuktak, azért buktak le, mert a családjuknak terhes lett és így akartak megszabadulni tőlük, nem azért mert bénák voltak... ugye bár. Majd egy utolsó utáni kísérletként próbálom rúgni, ütni, de hát nem sok sikert érek el vele. Hacsak az nem számít annak, hogy hirtelen karjai fogságában találom magam ennek köszönhetően. A következő pillanatban már érzem izmait a hátamnak feszülni, próbálok mocorogni, nem mintha ezzel szabadulhatnék tőle. Egyszerre éreztem valódi félelmet, ugyanakkor valami melengető érzést, hogy ennyire közel vagyok hozzá. Kellemes illata teljesen elbódít, és ha nem így állna a helyzet ez a felállás igazán izgatóan hatna a testemre. Valamennyire így is izgatóan hat mondjuk, bizsergető érzés, és a gyomromban mintha pillangók röpködnének. Ki érti ezt....? Végül beleegyezem, először azzal a szándékkal, hogy a szobámba jutok onnan könnyen eltudok szökni az ablakon keresztül, de ahogy hallgatom a szavait, a mocorgást lassan abba hagyom. Talán azért, mert bele fáradtam ebbe, vagy tényleg csak igazat adtam neki, és nem láttam értelmét az újabb ellenkezésnek.... nem tudom. Már nyitottam volna a számat, de ő újból felhúz... Amikor végig simít az arcomon, egy pillanatra lehunyom a szemhéjaim, mintha áramütést keletkezne érintése nyomán, azt hiszem élvezem a cirógatását, igen ez a legjobb szó rá. De a kioktatását hallva újabb gonosz ötletem támad, hogy majd meztelenre vetkőzök előtte vajon mennyire nem akar bántani, vagy mennyire képes úriember maradni. Viszont tényleg belefáradtam ebbe, és élni vágyó ember lévén még fiatal vagyok ahhoz, hogy a maffia áldozataként végezzem. -Nos köszönöm az újabb leckét, Uram, amire nem volt szükség,- sziszegem mérgesen, majd veszek egy mély levegőt,- de nem hazudtam,- na jó ezzel igen, mert csak most döntöttem el, erről mondjuk nem kell tudnia,- komolyan mondtam, felöltözöm, magával megyek.... bizonyos feltételek mellett!- bököm ki a végén mielőtt túlságosan örülne és az így is egekig érő egója még magasabbra szökne,- ha elengedne akkor talán indulhatnánk is,- jegyzem meg kissé parancsolgató stílusban, hogy érezze azért ő is a törődést, de azt nem fogom belátni, hogy igaza volt, arra aztán várhat estig....
Tisztában voltam vele, hogy részint egészen idegenül viselkedtem, magamhoz képest... értve ezt arra, hogy a megszokottól eltérően, abszolút nem követtem a parancsot, melyet kaptam, de... ami azt illeti, az is különbség volt, hogy bizonyos mértékig zavart éreztem magamban. Mélyen, legbelül. Amit igyekeztem ugyan leplezni, de nem minden részletében volt egyszerű ezt elkendőzni, hiszen a jól megszokott, olajozott eseménysor helyett, most rögtönöznöm kellett. Egy olyan helyzetben, amilyenben még sosem voltam. Volt már, amikor váratlan fordulatokat kellett elrendeznem, de efféle még nem adódott. Legtöbb esetben, ha valamiért rögtönzésre kellett adnom a fejem, a fegyverem mindig jó megoldás volt. Vagy az áldozat elhallgattatása, meggyőzése, vagy elrendezése érdekében... ám ez az út most nem állt rendelkezésre, lévén, hogy feltett szándékom volt nem kárt tenni eme ifjú hölgyben. Szerettem volna, ha sértetlenül megússza a találkozásunkat, s ez nem csak arra vonatkozott, hogy maradjon pulzusa, de arra is, hogy ne hulljon vére, ne legyenek horzsolásai, lila foltjai, zúzódásai, sem egyebek. Így egyetlen fegyverem a szavakban rejlett... ami más esetben mindig könnyebb volt, ugyanis ilyen makacs és öngyilkos hajlamú lénnyel, mint ő, még sosem találkoztam... vagyis... csak eggyel, de az az illető Lia volt. Egy pillanatig csak néztem őt, némán, amolyan "belenyugvó" mosollyal, majd lassan bólintottam. - De. Így van. Azzal, amit jelenleg teszek, éppen... árulást követek el... maga miatt. Ennek a büntetése... halál. - Hangom higgadt volt. Nem zaklatott fel a dolog, nem ért váratlanul eme tény, hiszen jól tudtam ezt. Nagyon jól tudtam, mi jár egy árulónak. Az egészben, ami felzaklató volt, az az volt, hogy én ezt megtettem épp, és őmiatta... Mert Lia miatt, vagy akár a szüleim miatt kinéztem volna magamból, de egy idegenért... ráadásul egy adós halálraítélt rokonáért... nem. Nem hittem, hogy Lián és a szüleimen kívül bárkiért is elárulnám az életem. Bár az is igaz, még nem adtam fel. A legokosabb ember vagyok az általam ismert emberek közt, ha én nem találok kibúvót Virginia megölése alól, akkor nincs, nem létezik megoldás. De még keresni akartam, még nem adtam fel, hittem, hogy kell lennie megoldásnak, hogy élhessen! - Igen, megéri. - Nem haboztam, miként ezt kijelentettem. A szemem sem rebbent. Még ha tőlem idegen is volt eme cselekedet... abban nem kételkedtem, hogy ha saját életem feláldozásával megmenthetném az övét, odaadnám neki az éveket, melyeket nekem szánt a jó Isten! Ha pedig végül mégis meghal, és követnem kell a halálba, úgy igyekszem majd, hogy szépséges arca legyen az utolsó, melyet életemben még láthatok. Kellemesnek találtam az érzést, amikor a tekintetünk egymásba olvadt... s eme élmény felkeltette bennem ama érzést is, melyben örömmel venném, ha a testünk ugyanolyan módon és mértékben összeolvadhatna, miként a tekintetünk is egy pár végtelennek ható percre eggyé vált...! Nos, igen... azt a részletet velem nem tudatták, nem is kellett, hogy Virginia apja börtönben van, ez új információ volt, ám nem neveztem volna feltétlenül lényeges információnak. Illetve, de, annyiból az volt, hogy ez jó hír, legalább nem tud eltűnni szem elől, mert így már tudható hol keressük, sőt, ami azt illeti, ez még hasznos is lehet, mert börtöncellán belül sokkal könnyebb megszorongatni, ha oda jut az ügy, hogy már benne tegyünk kárt az ösztönzése érdekében. - Sajnálom, de ez nem kifogás. Az apja megkapta tőlünk a pénzt, és nyilván elköltötte valamire. Tartozik azzal az összeggel. Visszaadja, vagy elvesszük másként. Ő dönt. És tudta ezt jó előre ő is. Az, hogy hol tartózkodik jelenleg, nincs feltétlen hatással az anyagi helyzetére, illetve, vannak akik még a börtönben is képesek ám meggazdagodni, csak hogy tudja, kedvesem. De ha nem is gazdagszanak meg, pénzt keresni attól még odabent is lehet. És ha magával történne valami... akkor az édesapja jobban igyekezne, hogy megszerezze a szükséges pénzösszeget. Higgye el, a szerető apák... könnyedén motiválhatóak - vázoltam neki egyszerűen feleletemben az elképzeléseimet. Hiszen, nem az édesapja az első adós, aki börtönnel próbál kibújni a fizetési kötelezettség alól, a történelem során volt már ilyen, nem is egy. Ez az ember sem fogja ezt megúszni, csak mert rácsok állnak közötte és a nagy világ között. A mi kezünk odabent is eléri, és... ő a rácsokon át is nyugodtan fizethet majd. Csak a kellő motiváció szükséges ehhez. És valószínűleg... motiválná őt, ha megtudná, hogy a szeretett leánya épp az én szívélyes társaságomat élvezi. - Remek gondolat, nem is értem, nekem hogy nem jutott még eszembe! Ha már úgyis elkezdem, utána ki is fizethetném mindenki másét is, nem igaz? - Igen, egy icipicit talán gúnyolódtam, de udvarias hangszínem azért persze nem hagytam el közben. - Drága hölgyem, jó ember vagyok, de nem tollas a hátam. Nem az én gondom minden ember gondja. Miért fizetném ki épp a maga apjának a tartozását? Talán mert kegyed ilyen kedvesen viselkedett velem, és szépen megkért? - nevettem fel, s közben megcsóváltam a fejemet. Nem, ostoba gondolatnak tűnt, még ha Virginia hatása okán valamiért rá is állnék a gondolatra, akkor sem tehetném meg, hiszen... hiszen nem a családtagjaim, nem fizethetek helyettük... De, ahogy ez a gondolat véget ért, el is kezdődött belőle egy másik, egy amolyan... "Miért is ne lehetnének azok?"... Ha Virginia... ha valahogyan megoldhatnám... akkor esetleg... talán még rávehetném Don Alessandrót, és... ha ráveszem, nem kell tudnia, hogy én azért akarom, mert... hanem hiheti azt, hogy Virginia apja miatt... aki pedig megtenné, fizetne, bármi áron, ha tudná, hogy... különben a lánya az enyém lesz... és aki talán tényleg az lehet, hiszen mint Virginia szavai is sugallták, az apja börtönben ül, pénz nélkül, tehát, ha nem oldja meg a pénz-gondot, és erős esély volna rá, hogy nem tudná/akarná, akkor... Virginia az enyém lehetne, és ő meg én talán... vagyis talán ő is... idővel... A gondolatok villámként cikáztak elmémben, buktatókat és kérdéseket illesztgetve össze lehetőségekkel és válaszokkal... hogyan is volna ez lehetséges... ha lehetne... - Igaz... nem kell belőlem semmit kiváltania. Amit képes volt kiváltani, már kiváltotta. Ami pedig azt illeti, nem is sejti még, milyen kitartó tudok lenni. És... ami a segítséget illeti... nos, volna egy halvány reménysugár... hogy talán mégsem kéne megölnöm kegyedet, és más sem tenné meg helyettem... de elég bonyolult lehetőség, így, bár intelligens ember vagyok, ezt még nekem is alaposan meg kell fontolnom... mielőtt még Ön elé tárnám az ajánlatot. De addig sem maradhat itt egyedül, ezért jó volna, ha hajlandó volna hiszti nélkül velem jönni. Nálam biztonságban lenne. Ott a kutya sem keresné - mondtam, bár talán a végét nem feltétlenül tekinti majd ő előnyösnek, habár, én jelen helyzetben a saját családomra céloztam ezzel, nem az övére, vagy a hatóságokra. Most csak arra utaltam vele, hogy a maffia tagjai nálam sosem keresnék őt, mert miért is tennék. Pillantásom ismét tett egy futó kis kitérőt a mennyezet felé. Magas ég, hogy ez a nő mennyire nehéz eset... Talán Lia szelleme szállhatta meg?! Reméltem, hogy nem... - Nos, levágtam volna, ha már nem volna pulzusa, de még van, szóval ugorhatunk - forgattam meg a szemem, majd mély levegőt véve, gyorsan hozzátettem. - Az égre! Értse meg végre, nem akarom bántani! Nem fogom levágni semmijét, és főleg nem fogom megkínozni! Egyrészt, mert nem kaptam rá utasítást, másrészt, mert nem akarom. Érti már? Nem ismételgetném itt fél órája ugyanazt magának, ha végre lenyugodna, és azt tenné, amit mondok. De maga csak makacskodik itt egyfolytában. Mintha direkt akarná kiprovokálni, hogy bántsam! Csak azt nem tudom, hogy ezzel vajon önmagát akarja-e kínozni, vagy a kedves családját? - kérdeztem már a végén, szándékosan hagyva ki azt a lehetőséget, hogy azért csinálja-e ezt, mert azt szeretné hinni, hogy igenis olyan valaki vagyok, aki megtenné ezt vele. Mert az arra engedne következtetni, hogy a rosszat akarja látni bennem, amit most nem tud látni... azaz vonzódik hozzám... még ha nem is akar! Ez pedig talán korai következtetés lenne a részemről, így nem akartam elsietni. Emiatt, inkább nem vetettem fel a lehetőséget, hogy ezáltal letagadni se tudja, se hihetően, se kevésbé hihetően, amivel reményt, vagy reményvesztettséget kelthetne bennem. - Igen, mások ellen igen - bólintottam egészen egyszerűen. - Nos, ebben igaza van, spanyolul MÉG nem tudok, de szerepel a listámon. Úgyhogy, csak idő kérdése. Egyébiránt, köszönöm a kedves becslést a képességeimet illetően, de erősen alábecsül, ha nem haragszik meg a megállapításért. Csak hogy tudja, anyanyelvem az olasz, de anyanyelvi szinten beszélek angolul is, gyermekkorom óta, és emellett, igencsak jól beszélem a mandarint és a franciát is, és most tanulok oroszul. Azután az arabot terveztem elkezdeni, de most hogy tudom, kegyed a spanyolt preferálja, így a kedvéért, előre veszem azt a sorban, mit szól? - mosolyogtam rá kedvesen, és némileg talán önelégülten is. Biztos voltam benne, hogy ettől most nem lett lenyűgözve, de mindenképpen fontosnak tartottam közölni vele, hogy nem egy izomagyú, ostoba bűnöző vagyok, aki csak lőni és járni tanult meg. Annál sokkal képzettebb voltam, és ezt szerettem is tudatni másokkal, ha maguktól nem esett le nekik, végtére is, büszke voltam az eszemre. - Rendben. Bár, mondtam, hogy nem fogom bántani vele magát. De... akkor, mondja, ha elteszem a fegyvert, akkor velem jön? - kérdeztem vissza, habár eléggé biztos voltam a várható válaszban. Nyilván nem. De lássa kivel van dolga, én kész voltam kompromisszumot kötni vele a békés lezárás érdekében. - Nem, nem fogja... - sóhajtottam, és kissé elnevettem magam. Még hogy ő... Nem. Ahogy elnéztem, ő nem az a fajta, aki megfontolja, mit mond... inkább csak mondja, lesz, ami lesz. Ezzel kezdenem is kell majd valamit, ha azt akarom, hogy esetleg része lehessen az életemnek, különben nem fogjuk sokáig húzni, ha rajta múlik. - Na és... mióta van az apja börtönben? - kérdeztem, és ez most kivételesen még csak nem is az adósság miatt érdekelt. Azt akartam tudni, mikor beszélt utoljára az apjával. Bár ő bizonyosan nem hinné el, de valóban érdekelt. Együtt tudtam érezni, hisz én magam is igen rég beszéltem utoljára az apámmal. Sőt, bizonyos, hogy jómagam sokkal régebben, mint ő. Így maximálisan meg tudtam érteni, és át tudtam érezni, mennyire vágyhat rá, hogy beszélhessenek... - Nem. Nem édes mindegy. És igen, van egy húgom. De ne fáradjon vele, sajnálja ő saját magát éppen eléggé, még túlzásba is viszi. Nem szorul rá, hogy kegyed is sajnálja, annyira azért nem rossz neki. A legnagyobb baja az, hogy mentalitásában magára hasonlít. Pont úgy előbb jár a szája, mint az esze, és már csak dacból is beleharap a kézbe, ami vissza akarja húzni a szakadékból. Azt hiszem, ha egy nap találkoznak, remekül megértik majd egymást. Engem pedig az ég óvjon meg attól a naptól! - forgattam meg némileg a szemeimet, de mellé elmosolyodtam féloldalasan. Elképzeltem, micsoda atomvihart teremthetne, ha ez a két nő összefogna az életemben... ohh, egek... végzetes nap volna az mindannyiunk számára! Azon a napon minden fegyvert el kellene rejtenem a családban. A hölgyek hatalma felettem, alighanem, rövid úton korlátlanná válna... még belegondolni is riasztó volt! - Hm... a mi "csoportunk" picit időtállóbb, mint a mai bankok. Arról nem is beszélve, hogy a bank... nos, az leginkább egy olyan hely, ahol pénzt adnak magának kölcsön, amennyiben be tudja bizonyítani, hogy valójában nincs is rá szüksége. Mi nem problémázunk ennyit. Pénzt bárki kaphat... de csak kölcsön. Fizetni pedig... nem olyan nehéz, mint hiszi. Csak pénz kell hozzá. Ahhoz pedig, hogy legyen, legtöbbször dolgozni kell. Akinek nincs pénze, általában nem akarja eléggé, hogy legyen. Kegyed is meglepődne, milyen hamar kerülnek elő a rejtett tartalékok, ha temetést kell intézni. Ha ösztönözzük az embert, akkor jobban akarja, hogy véget érjen a közös üzlet. Az ösztönzés hatására, hirtelen elvállalnak olyan munkát is az emberek, amitől előtte húzták a szájukat, vagy hirtelen előkerülnek a családi ékszerek, amiket pénzzé lehet tenni, csak addig nem akarták. És még sorolhatnám. Ezernyi mód létezik. Az, hogy Ön kezeskedik az édesapjáért... nekem még jelentene is valamit, de Don Alessandrónak nem fog. Őt az érdekli majd, hogy maga miért él még, és az apja mikor fizet. És... kegyed azt mondta, nem beszélt az apjával, mióta bebörtönözték, tehát, beláthatja, nem rajtam múlik, hogy tud-e vele beszélni. Segíteni pedig... nagyjából azóta szeretnék magának, mióta kinyitotta az ajtót, tehát elismerheti, nem volt még túl sok időm a tervezésre. Bár zseni vagyok, de némi idő nekem is szükségeltetik a terveim kivitelezésének megtervezésére. Mert magával ellentétben, legtöbbször gondolkodom, mielőtt beszélek. Van egy ötletem, hogyan tarthatom esetleg életben magát, és talán még az apjának is segíthetnék az adóssága kapcsán... hangsúlyozom, TALÁN... és amíg átgondolom a tervem, jó volna, ha velem jönne, hogy legyen még pulzusa, mire a dolog végére érek. Gondolom, azt elhiszi nekem, hogy miközben itt vitatkozik velem, nem könnyű tervezni! Ha velem jönne szépen, akkor beköltözhet ideiglenesen az egyik vendégszobámba, eszemben sincs a pincében tartani. És ha működőképes volna netán a tervem... akkor a rokonai begyűjtésére már biztosan nem kerülne sor. Ehhez persze az kellene, hogy egy picit bízzon meg bennem! Amit igazán megtehetne, egyébként, hisz eddig nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem, egy ujjal sem bántottam! - mutattam rá a tényre, monológom végeztével. Igazán roppantul tudtam volna értékelni, ha végre nem kötözködik tovább, és el tudnánk indulni haza. Sokkal nyugodtabb lett volna már a lelkem, ha olyan helyen tudhattam volna, ahol például golyóálló az ablaküveg, és nem tudják őt csak úgy megölni, ha valaki, valamiért, úgy döntene, hogy... khm... megteszi helyettem. Nem válaszolt a kédésemre, de ettől csak önelégültebb lett a mosolyom. Mert láttam rajta, hogy majd' megvész érte, hogy tehessen ellenem valamit, amivel megmutathatná, hogy igenis kemény lányka, aki meg tudja védeni magát... de amivel lehetett így egy álltó helyünkben, azzal már próbálkozott, és egyik sem vált be, maradt hát az, hogy tovább túráztasson mindkettőnket a kifogásaival. - Talán tévedek? - kérdeztem, végtelenül ártatlan pillantással mérve őt végig, közben direkt kissé közelebb is hajolva hozzá. - Ohh, egek, kétszer akkora? - játszottam meg egy pillanatra a rémületet, de nem tudtam sokáig elrejteni a vigyoromat. - Hát jó, végülis, kung-fu mestert még úgysem öltem... - vontam meg a vállam higgadtan. De a végén megforgattam szemeimet. Ugyan, ugyan, ugyan, nem most jöttem le a falvédőről, az ég szerelmére, még hogy nagydarab kung-fu mester... Jelen állás szerint maximum azt tartottam volna elképzelhetőnek, hogy valami kis gizda pizzafutár csaphatja neki a szelet bénázva, akit ő rendre figyelmen kívül hagy, vagy csak legyintve lepattint. Őszintén meglepődtem volna egy ennél komolyabb kaliberű udvarlón. - Kávézóm - ismételtem meg, csak hogy biztos lehessen benne, jól hallotta, és valóban ezt mondtam. Majd, amikor valóban megpróbált felmondani, ahogy számítottam is rá, csak nem tudtam megállni némi nevetés nélkül. - Mmmm... értem. Na és ha nem fogadom el a felmondását? - érdeklődtem kedvesen, hisz, nem most kezdtem a pályát, meg különben is, végigültem a jogi képzést az egyetemen Liának hála, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy nem vagyok köteles elfogadni a felmondását, főleg, ha meg sem indokolja...! Na persze, a legtöbb munkáltató ezt mindössze azért tette volna meg, esetleg, hogy végül ők maguk rúghassák ki az illetőt, így okozva neki némi anyagi hátrányt, de... nekem egyáltalán nem ez volt a szándékom. Persze, azt sem terveztem, hogy a gondolataim esetleges sikere esetén továbbra is nekem dolgozzon, de... azért sietnem sem kellett ezt a tudtára adni, addig, gondoltam, hadd őrlődjön rajta, hogy nem hagyom megszabadulni tőlem. Felsóhajtottam. - Sajnos ez nem fenyegetés, kisasszony. Ezek tények. Azért jöttem, hogy megöljem. De már nem akarom. Viszont, ha nem teszem meg, megteszi más. Ezt elodázhatjuk kicsit, ha most velem jön. Egy ideig megvédhetem. Míg elkészítek egy tervet a probléma megoldására. Amit itt futtában nem szívesen tennék meg. Főleg, hogy magácska sem segít benne túl sokat. Nem akarom megölni, sem bántani, sem erőszakoskodni magával. Nem vagyok olyan, mint mások, hölgyem. Maga vonzó, okos, gyönyörű nő, de végtelenül ostoba is. Más a helyemben az imént... nem csak állt volna itt, és nézte volna magát. De én nem érek magához. Úgy biztosan nem. Hacsak maga nem akarja azt. És nem akarja. Szóval nem teszem. Meg akarom védeni. Ezt kell tudnia. Ez a terv jelenleg. Kell, vagy nem kell, akkor is ez lesz. Ha együttműködik, akkor könnyebb, ha ellenkezik, akkor nehezebb, de akkor is ez lesz. - El tudtam hinni, hogy ő belefáradt, és unja a helyzetet, magam sem élveztem, de amondó voltam, ha ennyire nincs más megoldás, akkor elmondom neki ezt újra, meg újra, ha kell százszor, vagy ezerszer is, mert akkor is ezt fogjuk csinálni, akármit is kezd ezzel az információval, akár elfogadja, akár harcol ellene tovább. Akkor is így lesz, és kész. Megcsóváltam a fejem lemondón. - Mert amit adni tudna, nem volna elég. És itt már nem csak a pénz a lényeg... bár a fizetés a lényeg... tudja, ezt nehéz így elmagyarázni most. - Egy pillanatra eltöprengtem, hogyan is magyarázzam ezt el neki. - Nekünk általában fizetnek. Mert mindenki tudja, mi lesz akkor, ha nem... És az apja most nem fizet. Ez pedig perpillanat kívülről úgy fest... mintha mi ezt szó nélkül elnéznénk neki. Ez rombolja a hírnevünket, a tekintélyünket. Ami veszélyes, ránk, és a családunkra nézve. Ezért büntetés jár. Maga nem fizethet. Ha volna annyi pénze, akkor sem. Mert a maga szerepe az volna, hogy meghaljon, büntetésből, és ösztökélésből, s emiatt az apja újrakezdje a törlesztést. Ha pedig nem az lenne a dolog vége, valamilyen okból, akkor tovább indulunk a családfán... következne például az Ön édesanyja... vagy aki az édesapjának legközelebb áll a szívéhez, akit legjobban fájna elvesztenie, ezért mindent elkövetne, hogy ez ne történjen meg ismét, ahogy előtte magával megtörtént volna. Ezzel példát is statuálnánk. Ez volna a cél. Ezért nem fizethet. Értelme sem lenne, de nem is ezt a szerepet szánták magának - magyaráztam, és azt direkt nem kezdtem el fejtegetni, hogy miként is ment volna híre a szükséges körökben, hogy mivel jár pontosan, az, ha nekünk valaki nem fizet. Hisz, az egy dolog, hogy megöltem volna őt. Az még semmi. Egyszerűen lelőttem volna, egy golyó a szemei közé. Az még csak azt egyértelműsítette volna a rendőrség számára, hogy kivégzés volt. És azt is csak a szemfülesebbeknek. Igaz, hogy életében nem kínoztam volna meg őt, de holtában lett volna még vele némi teendőm, amivel egyértelműsítettem volna, hogy a maffia tette ezt, és adósság miatt... mert minél egyértelműbb ez, annál inkább híre megy az adósok közt, és azok közt, akik még akarnak tőlünk pénzt kapni. Így megy ez. Manapság... a híradó és a pletyka tehette a legjobbat és a legrosszabbat is egy üzletnek. A mi világunkban is. Ha a híradó bemondja, hogy feltételezhetően maffiagyilkosság történt, és a pénznek nyilvánvalóan szerepe volt az ügyben, az futótűzként terjedne el az olyanok között, akiknek dolguk van velünk. Néhány sejtelmes helyszíni fotó és felvétel a napilapokban, a híradóban, hála a kotnyeles riportereknek és fotósoknak, aztán már dől is a pénz. Még azok is fizetnének, akiknek a nagymamájukat kéne hozzá eladni, hogy tudjanak. De megtennék. Mert nem akarnának ők lenni a következő szalagcím. Ez lett volna a dolog véres része... és nem csak Virginia ujja bánta volna, ez is bizonyos... Bár, ő már nem érezte volna, mi történik vele, de... azoknak, akik utána látták volna, egy életre az emlékezetükbe égett volna a látvány is... meg az is, hogy ne húzzanak ujjat a maffiával, lehetőleg soha életükben. De ezt nem kívántam elmagyarázni most a lánynak. Mert a cél az lenne, hogy velem tartson ma este... Persze ez sehogyan sem akart gondoktól mentesen teljesülni. Eddig makacskodott, szájalt, vitatkozott, most pedig tettekkel próbált ellenállni, ütések, rúgás, kiabálás... utóbbival volt igazából baj, a többi kevésbé érdekelt volna... de ő már csak ilyen makrancos... Az nem is lett volna ellenemre, hogy végül a karjaim közé keveredett, mert tagadhatatlanul kiváltott belőlem gondolatokat, az, miként megérintettem, de... de bármit is váltott ki bennem ez a helyzet, azt is éreztem, hogy őbenne félelmet keltett, ebből is tudtam, hogy ő a közelében sincs még annak, hogy bízzon bennem. Szívem szerint, ha én bízhattam volna benne, el is engedtem volna rögvest, de... sajnos jelen pillanatban nem lett volna előnyös, és biztonságos sem, ha megteszem. Valószínűleg több kár keletkezett volna belőle, mint haszon. - De szükség volt. És igenis hazudott. Nem maga az első, aki megpróbálja, ne vegye magára, hogy nem vettem be - duruzsoltam bele a fülébe, és szándékosan mondtam ezt végig búgó hangon, olyan közel hajolva hozzá, hogy érezze bőrén a leheletemet. Majd érdeklődve sandítottam orcájára. - Mmm... szóval feltételei vannak? Rendben. Meghallgatom a feltételeit, de jobb, ha tudja, feltételek ide vagy oda, mindenképpen magammal viszem. A feltételeivel esetleg azt érheti el, hogy nem kell a csomagtartóban utaznia, és nem én fogom magára húzni a ruháit. Feltéve persze, hogy logikus feltételek lesznek, és... nem próbál meg közben keresztbe tenni, sem nekem, sem saját magának. Elengedem, és maga elmondja a feltételeit, áll az alku? Nem kiabál, nem szaladgál, nem keres gyilkos fegyvert. Elmondja a feltételeit, utána felöltözik, és megyünk. Rendben? - kérdeztem végül, és... amennyiben beleegyezett az én feltételeimbe, akkor úgy is tettem, ahogy ígértem, és eleresztettem őt, majd pedig érdeklődve meghallgattam a feltételeit, melyekkel, ha igaz... esetleg hajlandó szépen velem fáradni végre. DE, ha netán egyetlen rossz mozdulatot is tett, vagy hangosabbat nyikkant a kelleténél, akkor nem eresztettem el... ez kizárólag rajta állt. Akkor tettem azt, amit kért, ha ő is megtette, amit én kértem.
Your Lips? I kiss that. Your body? I hug that. My smile? You cause that. Your heart? I want that.
Próbáltam rá jönni, hogy mit is akar ez a pasi elérni végül. De nem igazán sikerült rá jönnöm, mert az az igazság, hogy egy rész elég fenyegetően lép fel. Viszont az is igaz, hogy bántani sem bántott, egyszer sem. Szóval teljesen össze zavar, de minden pórusom tiltakozik az ellen, hogy vele menjek, az az igazság. Mennyi esélyem van vele a túlélésre? Ekkor egy gonosz, kis hang megszólal a fejemben, hogy sokkal több, mint nélküle. Talán együtt kellene vele működnöm, a helyett, hogy csak piszkálódom vele és húzom az agyát. Ezzel én tökéletesen tisztában voltam, de valahogy még sem tudtam teljesen egyetérteni vele. Egy pillanatra megütközve bámulok rá, ugyanis olyan nagy hidegvérrel közli, hogy igazából az, hogy most segít nekem meg is ölhetik. -Hát ahhoz képest elég lazán kezeli a dolgot,- jegyzem meg azért neki enyhe pimaszsággal a hangomban. A következő meglepetés akkor ér, amikor a kérdésemre gondolkodás nélkül válaszol. Össze vont szemöldökkel bámulok rá, ez kicsit.... nagyon is zavaró. Ez a fickó elmebeteg, - kezdem azt hinni. Normális ember nem viselkedik így, az egyszer tuti. És főleg nem vélekedik így.... Meg kéne ölnie, de ő inkább megmenti az életem, még annak árán is, hogy a saját életét kockáztatja. Így csak a bolondok, vagy a szerelmesek viselkednek... vagy a szerelmes bolondok. De ő nem olyan pasinak tűnik aki egy mosolytól, vagy ilyesmitől azonnal szerelembe esne, és csapot-papot ott hagyna. Nem is értem a viselkedésének az okát, habár szívesen analizálnám. Még mindig megrökönyödve bámulok rá, és eszembe jut, hogy ha anyámban csak fele ennyi kitartás lett volna apám iránt akkor apa nem lenne börtönben. Tisztában vagyok, hogy anya nem az apának való nő, ez nyilvánvaló, sőt anyám szerintem egyetlen épeszű férfinek sem való. Viszont az is elég gyanús, hogy miért pont engem találtak meg, bár gondolom arra hamar rájöttek, hogy apának anya már nem jelent túl sokat... gondolom. -Hát már megbocsásson, de szerintem maga orvosi eset. Nem ártana kivizsgáltatnia magát. Honnan tudja, hogy milyen ember vagyok? Honnan tudja, hogyan állíthatja ilyen biztosan, hogy bizony megérném a kockázatot? Tudja én úgy gondolom, hogy egyik emberi élet sem ér többet a másikénál, egyik sem több, vagy kevesebb, mint a másik szerintem. Mind egy formák vagyunk, csak vannak akik többre tartják magukat, míg egyesek nem.- válaszolom neki végül hűvösen, mert még mindig nem tudom hova tenni ezt a dolgot igazából. Majd elkerekedett szemekkel hallgatom a magyarázatát, miszerint az, hogy apám jelenleg börtönben van igazából konkrétan nem jelent semmit a számára. Mondhatni ez igazából teljesen elhanyagolható szempont. Hirtelen nem is tudom mit kellene reagálnom neki, vagy mondanom, még hogy ez nem lényeges szempont. Cöhh! -Persze! Teljes mértékben igaza van, az olyan magafajták a börtönben is meggazdagodnak, de mint az apám... nos ő képtelen ilyesmire. Sajnálom, hogy így gondolja. De attól még mindig ugyan ott tartunk, hogy apám nem igazán tud fizetni. Nem is tudom hogyan gondolták ezt az egészet. Hiszen, ha tudná teljesen biztos vagyok benne, hogy már régen fizetett volna. Igen ebben biztos vagyok, hogy maguk aztán tudják motiválni az embereket.- szólalok meg végül néhány perc elteltével. Még mindig képtelenül állva a helyzet előtt, hogy éppen egy maffiózóval vitatkozom apám adósságával kapcsolatban. Még mindig nem hiszem el, hogy olyan buta volt az én általában okos apám, hogy pont a maffiától kért kölcsön. Mit gondolt? Vagyis... sokkal inkább mit nem gondolt, mert biztos vagyok benne, hogy elfelejtette használni a fejét, különben nem tőlük kér kölcsön. Miért nem fordult hivatalos úton egy... bankhoz, ott vannak jogok. Itt csak íratlan szabályok, és ezeket a szabályokat általában a maffia írja. Vagy tartják magukat az emberek ahhoz, vagy... pedig hamar az óceán fenekén találják magukat. -Nem kell egyből itt gúnyolódni meg nagyképűsködni, de amúgy meg igen, ha már annyira kedves fickó maga, meg annyira... jó fej akár meg is tehetné. De nyilván maga nem az, maga csak próbál úgy tenni, mintha tényleg rendes fickó volna. De a rendes fickók nem viselkednek így, ugye...?- vágom oda neki kicsit keményebben, de tényleg kezd felhúzni. Tudtam én, hogy egyáltalán nem akar segíteni, csak megjátssza a hős lovagot. -Igen, pontosan azért, ha miattam kockáztatni meri az életét, akkor igazából nem mindegy, hogy kifizeti vagy sem?- nézek végig rajta határozottan, de tudom, hogy úgy sem egyezne bele sohasem. Nyilván, ha ilyen kedvezményeket tehetnének akkor már rég csődbe ment volna az ő szervezetük. Abban is igaza van, hogy nem jótékonysági intézet ők, nyilvánvalóan. Értem én, csak éppen ezzel nem vagyok előrébb, és egyre inkább úgy érzem, hogy csak meddő vitát folytatunk. Ő hajtsa az igazát, én meg a sajátomat és a ettől valahogy nem találkozik még egy picit se, nem hogy félúton. Így aztán... egyre inkább bele fáradok a dologba. Szerintem ha minden második mondatával nem paprikázna fel, már rég túl lennénk a dolgon. De amúgy magamat sem értem igazán, nem tudom miért tud így ki hozni a sodromból. Egyébként is eléggé impulzív ember vagyok, de ez így mégis csak más. Ahogyan elkezdi magát dicsérgetni csak a szemeimet tudom forgatni, és próbálok nem arra koncentrálni inkább. -Komolyan maga nagyon fárasztó ember, mindig ekkora körítéssel ad elő mindent? Mert akkor teljes mértékben megértem azt, hogy fegyvert sem kell használnia. Egyszerűen csak az emberek megunják magát hallgatni, vagy csak unalmukba meghalnak,- jegyzem meg sziporkázva, még egy enyhe mosolyt is engedélyezek magamnak, de aztán hamar vissza rendezem vonásaimat. Ez egyszerűen nevetséges, egyszerűen kibökhetné már amit akar, vagy amit tervez és utána mindenki mehetne az utoljára.... -És nem mellesleg mi a biztosíték arra, hogy ha hiszti nélkül megyek magával akkor ott nem keresne senki és leginkább nem esne bántódásom? Mert lehet, hogy most ezt állítja, de akkor ott a lakásán már nem biztos, hogy pontosan így is fog cselekedni. -jegyzem meg csak azért, hogy lássa nem bízok meg benne maradéktalanul. Látom, azért az ő idegei sincsenek cérnából, de feltűnik, hogy miközben arról győzköd nem akarna engem bántani, az fel sem merül benne, hogy én látom őt annak ami.... -Csak halkan jegyzeném meg, Mr. Caselli, hogy nem vagyok öngyilkos hajlamú, csak a magafajta mind ilyen, ezt valahogy kifelejtette a felsoroltak közül. Pedig bizony ez a leglényegesebb. Arról nem is beszélve, hogy maga szerint az én helyemben mit kellene tennem? Megjelenik az ajtóm előtt egy ilyen kétes kinézetű fickó, mint maga és majd egyből önként és dalolva fogok magával tartani?Az ésszerűség határain belül, gondolom ön sem tenne meg ilyen dolgot vagy ezt most rosszul gondolom?- nézek bele nyíltan csokoládé színű íriszeimmel az ő szintén sötét lélek tükreibe. Ez egyszer tényleg valóban érdekel a véleménye, az, hogy mit gondol erről a helyzetről. Bár gondolom úgy is a saját álláspontját fogja erőltetni, nem pedig az enyémet. És talán az ő helyében én is így viselkednék... szerintem. DE én nem az ő helyében vagyok, én csak a saját helyemben vagyok, és csak az alapján tudok dönteni. Nem bírom megállni, hogy újfent ne forgassam a szemeimet amikor elkezdi ecsetelni, hogy milyen nyelveken beszél még az anyanyelvét illetően. Ami engem abszolúte hidegen hagy, nagy dolog! Cöhh! Gondolom annyira fontos, hogy majd az ügyfeleivel mandarinul fog társalogni? Tudom, hogy csak az egoizmus mondatja vele, meg gondolom jó fényben akar feltűnni, vagy legalábbis jelezni akarja, hogy ő bizony nem csak izomból áll, hanem észből is. Persze, az ember nem válogathatja meg a családját, ez tény, ezt magamról tudom. De a munkáját megválogathatja, és ő is válogathatna, de neki pontosan jó ez a maffia hercegesdi... vagy minek is nevezem. -Hát ez fantasztikus, de abszolúte nem érdekel a maga nyelvi tudása, és miattam ne fárassza magát a spanyollal sem, mert az biztosan fel őrölné minden energiáját,- jegyzem azért meg pimaszul,- Ráadásul még dicsérendő is lenne, hogy ennyi nyelvet beszél, ha nem lenne ilyen öntelt, felfújt hólyag. De maga azért csinálja, hogy menőbbnek tűnjön, vagy félelmetesebbnek, szóval engem aztán nem érdekel hány nyelvet is beszél. Ha lenne választásom még angolul sem dumálnék magával,- nézek rá gyilkos szemekkel csak hogy végre felfogja a dolgokat. Majd a következő szavai hallatán össze szűkült szemekkel méregetem és a válaszon gondolkodtam, igazából már eldöntöttem, hogy vele megyek, de vannak feltételeim, amit terveztem elé tárni. De azt akartam, hogy egy kicsit még izzadjon a levében, amilyen beképzelt majom igazán megérdemli. Ezért határozottan ráztam a fejem, nem adom be a derekam ilyen könnyen, az egyszer fix, gondoljon amit csak akar. Majd valami frappáns válaszon töröm a fejem, de a következő kérdése olyan hirtelen ért, hogy még csak azt is elfelejtettem, hogy akadékoskodni szerettem volna vele. Nem tudom miért érdekli az, hogy apám mióta van börtönben, de mivel úgy is rájönne, nem éreztem szükségét annak, hogy hazudjak neki. -Két éve,- válaszolom neki őszintén,- nagyapám cége gáz helyzetbe került, kölcsönt vett fel, nem tudták fizetni, de halálos beteg volt, így apám vállalta a börtönt helyette. Mivel külföldi polgár kitoloncolták és Spanyolországba zárták börtönben, anyám nem engedi, hogy tartsam vele a kapcsolatot. Egyik ügyvéd sem áll velem szóba, mert anyámnak neve van, így az örökségem rám eső részéből vettem egy lakást, hogy anyámat idegesítsem,- vállat vonok,- de mindent megtennék, hogy beszélhessek apámmal.- vallom be neki őszintén. Nem is értem mi történt velem, talán csak jól esett valakivel őszintén beszélni erről a dologról. Majd határozottan megrázom a fejem, és újból keményen nézek végig rajta. -Mindegy is az egész, nem elég, hogy egy pökhendi majom, még jó véleménnyel is van a nőkről. Gratulálok! Legalább a húgáról nem beszélne így! Hát ha rám hasonlít akkor rossz ember nem lehet,- pajkosan rákacsintok azért,- el tudom képzelni, hogy mire kényszeríthetik, ha az idegen emberekkel így bánnak. Gondolom maguk akarják megmondani, hogy kihez mehet férjhez meg hasonlók, mi? Tudja már rég a feminizmus korát éljük, ahol a nők is képesek dönteni a saját életükről. Hihetetlen mi?- nézek végig rajta gúnyosan, és elképzelem, hogy ilyen férjem lenne, esküszöm inkább lőném fejbe magam, mint, hogy egy Casellihez hasonló gyűrűt húzzon az ujjamra. -Nem, maguk nem, csak elvárják. Hogy fizessenek és ha rövid időn belül nem tudnak fizetni akkor jön a többi probléma, ugye? - válaszolom neki angyali mosollyal az arcomon, de a szememből sugárzik a véleményem. Az, hogy mit gondolok az egészről. Ha véletlenül egyszer az életben sikerül apámmal beszélnem, hát az biztos, hogy nem teszi zsebre azt amit tőlem kap. -Tiszta ügy, bár szíve mélyén segítene, de ugye nem tud, mert meg van kötve a keze. Viszont akkor megint elérkeztünk ahhoz a fontos ponthoz, hogy akkor miről is vitatkozunk még mindig? -komolyan nem értettem már az egészet. Azt meg főleg nem, hogyha konkrétan meg kéne ölnie engem, de még mindig csak arról akar meggyőzni, hogy ő nem bánt, holott a családja határozottan elvárná tőle, hogy öljön meg. És még, mi nők vagyunk a bonyolultak, ezt ki kérem magamnak, minden nő nevében! Talán hiszek neki, komolyan akkora átéléssel beszél, hogy jó lenne színésznek is, de azért még mindig vannak feltételeim. Talán igazat is mondhat azzal, hogy ő bizony nem akar bántani engem, mi több, valószínűleg a megmentésemért fáradozik. De akkor is egy ellenszenves fickó, aki annyira nagyra van magától, hogy arra szavak sem léteznek. Végül teljesen elvonja a figyelmem, és rá kell jönnöm, hogy hiába próbálom rá venni arra, hogy van egy pasim akkor kétszer akkora állat, mint ő. Valahogy teljesen hidegen hagyja, és igazából ha létezne a pasinak már rég ránk kellett volna rúgnia az ajtót... igazából. Így nem is haragudhatok rá, amiért abszolúte nem hisz nekem. -Maga nagyon könnyen veszi az emberölést, mintha csak legyet csapna le. Ez nem túl pozitív tulajdonság,- jegyzem meg pimaszul, és a mondandója többi részét inkább csak eleresztem a fülem mellett, úgy sem hisz nekem. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy bizony a pasim nem létezik, és nem jön a megmentésemre. Meg őszintén szólva, tényleg bele fáradtam én is a dolgokba, már esnék túl a dolgokon, bármibe beleegyezem csak hallgasson el egy kicsit, esküszöm! -Akkor kénytelen lesz kirúgni, mert nem fogok bejárni,- kötöm makacsul az ebet a karóhoz, gondoljon amit akar, én piti bűnözőknek nem fogok dolgozni, főleg, hogy percekkel ezelőtt még megakart ölni, arról nem is beszélve, hogy nem túl bizalomgerjesztő a viszonya a fegyverekhez. -Persze, minden világos. Ez nem más, mint csupán egoizmus, mindent tisztán értek. Kell a pénz, de az én pénzem az nem jó, csak az apámé. - mondom ezt úgy, mintha tényleg olyan sok pénzem lenne, hogy ki tudjam fizetni a tartozást. Persze, ha megerőltetném magam, és a Nagyi nyakékét is pénzzé tenném valószínűleg ki tudnám fizetni. De az lenne a legutolsó dolog ami eszembe jutna, ugyan is annak érzelmi értéke van, arról a gyűrűről nem is beszélve mait Nagyapa a halálos ágyán adott nekem, amivel megkérte a Nagyi kezét. Majd hallgatom ahogyan próbálja részletesen leírni, hogy hogyan is működik a dolog feléjük, hogy miért kellene engem megölnie, majd utána mindenkit aki apámhoz közel áll. Amivel ösztökélni tudnák apámat, hogy fizetni akarjon, akár van rá pénze, akár nincs. -Nem akarom elkeseríteni, de ez a lista velem kezdődik és velem is ér végett. Az anyámmal már nincsenek jóban, és a nagyobbik lányával sem. Úgy, hogy ha engem megölnek nem biztos, hogy jobban fog fizetni. Persze... ha varázsütésre lehetne pénzt gyártani, már réges régen megtehette volna. De mint tudjuk ez csak a filmekben működik, a mi világunkban sajnos nem. Majd még egy utolsó utáni próbát teszek, hátha valahogyan megtudom sebesíteni, de elég kevés sikerrel. Így csak hamar a karjai között találom magam, miközben le fog. Egyrészről tetszik ez a testhelyzet, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a pulzusom felszalad, és a vér ezerrel száguldozni kezd az ereimben, mintha hatással lenne rám ennek a fickónak az érintése. Ami ugye teljesen képtelenség. Így Felszegett állal hallgattam amit mond, gondolom Enzo egy élő hazugságvizsgáló így nehéz neki hazudni, de tudtam jól, ha tovább ellenkezem nem érek el semmit. Így talán tárgyalóképes leszek, és talán komolyan is vesz. Esetleg még el is érhetek dolgokat, így terveim között szerepelt, hogy a továbbiakban higgadt maradok, és nem kötözködöm vele, talán még hallgatok is rá. De ahogy érzem a forró leheletét a bőrömön végig siklani, egyre jobban izgalomba jövök, a vágy lassan nyaldosni kezdi az alhasamat, és én nem akarok így érezni egy idegen, fegyvere, maffiózó iránt. Inkább lassan bólintok, és amint elenged, megigazítom a fürtjeim, és miután rendezem arcvonásaimat csak akkor fordulok vele szemben. Kihúzom magam, majd keményen pillantok fel rá, mintha nem egy selyemköntösben állnék előtte. -A feltételeim egyszerűek. Meghatározunk egy max időtartamot amit magánál kell töltenem, ami egy hónap lehet... legfeljebb kettő. Másodszor én egyetemre járok egy órát sem fogok kihagyni, és a gyakorlatot sem a kórházban, nem tudom hogyan... de oldja meg valahogy. Illetve intézze el, hogy az apámmal telefonon tudjak beszélni, elég nagy arcnak tűnik, ahhoz, hogy el tudja intézni. Szeretném, ha ezt írásban rögzítenénk és alá is írná.... Ha ezeket nem teljesíti.... akkor nem megyek magával, ha beleegyezik már indulhatunk is,- nézek vele farkasszemet, miközben kacéran húzom fel az egyik szemöldököm, kíváncsian várva, hogy mit lép erre ő hercegsége...
Láttam rajta, hogy meglepődött a válaszomon. Vagy magán a válaszon, vagy azon, amiként mondtam, mindenesetre... gondolom, nem ilyen reakcióra számított tőlem. Rámosolyogtam, mielőtt válaszoltam volna. Amolyan higgadt, és... megfontolt mosoly volt ez, s tekintetemből is ugyanezek sugároztak. - Nem félek a haláltól - mondtam, majd kis szünet után még hozzátettem. - És vannak dolgok, amikért megéri meghalni. - Azt persze már nem tettem hozzá, hogy ilyen dolog például az is, hogy őt megismerhettem. Ha annyi önbizalma van, mint amilyen nagy a szája, akkor rájöhet majd magától is, hogy ebben az egész helyzetben ő volt az, akiért ez megérte, és megéri majd akkor is, ha... netán meghalok miatta. És újfent megleptem. Magam is belegondoltam, milyen furcsa is lehet a számára, ilyeneket hallani tőlem, de az volt az igazság, ha átgondoltam volna a dolgot előbb, akkor is csak két lehetőség közül választottam volna, valószínűleg... Az egyik az lett volna, hogy nem mondok semmit, míg a másik ez volt, amit ki is mondtam, mivel hazudni sosem szerettem. Válaszán viszont, talán fel is nevettem volna, ha nem folytatja. Még hogy orvosi eset... ohh, minek nekem orvos, ha már van papom és fegyverem? De gyanítottam, hogy válaszát inkább a zavara szülhette. Nyilván nincs hozzászokva olyan férfiak társaságához, akik ölnének, és meg is halnának érte, s ennek megfelelően, értékes, különleges embert látnak benne. - Köszönöm, de egészséges vagyok, és... onnan tudom, hogy kegyed milyen ember, hogy belenéztem a szemébe. Maga egy okos, általában kedves, de érzelmektől vezérelt, túlfűtött ember, aki a feje helyett a szíve után megy. Gyakran cselekszik dacból, és önfejűen. Előbb beszél, aztán gondolkodik. Előbb harapná le a saját nyelvét, mint hogy segítséget kérjen tőlem... de feltehetőleg meghalna a szeretteiért, különösen az apjáért, az anyjáért már kevésbé, mert maga mindig is apás gyerek volt, az apjának pedig feltehetőleg sokkal többet ér a maga élete, és épsége, mint a saját szeme világa, vagy önnön pulzusa. Gyaníthatóan, ha az édesapjával eldiskurálnék a kérdésben, ő igencsak magasra becsülné kegyed életének értékét, és megkockáztatom, hogy sokkal magasabbra, mint a sajátját. Valószínűleg, önök mindketten inkább meghalnának, csak hogy a másikat mentsék a bajból. Kérem, mondja, hogy közel járok. - A végén kis hatásszünettel szúrtam még hozzá az utolsó mondatot, hogy kissé bosszantsam. Valójában, mindezt egészen könnyű volt leszűrni eme rövid ismeretségünkből is, cseppet sem kellett magamat megerőltetnem, hogy ily módon kiismerjem. És, leszámítva a meggondolatlanságát, és az önfejűségét, a többi vonása kimondottan megnyerő volt számomra. Előbbi kettő is az lehetett volna, de az én világomban azok veszélyesek. Mélyen szívtam be a levegőt, majd szépen lassan engedtem ki. Makacs. Makacs teremtés, mennyire emlékeztet valakire, ajj... - Látja, épp ez az. Én nem mondanám rá, hogy képtelen, csak nem fűlik hozzá a foga - mutattam rá a tényre higgadtan. Nem létezik lehetetlen, csak olyan emberek, akik még nem kaptak elég motivációt. - Nos... nem szívesen mondom ezt, Virginia, elhiheti, de ha az apja fülébe jut, hogy kegyed képbe került az adósságát illetően, akkor bármit... ismétlem... bármit megtesz majd, hogy fizetni tudjon. Elég, ha elképzeli, hogy mit tehetnék magácskával, és... kezét-lábát fogja törni, hogy fizethessen, még mielőtt a maga keze vagy lába törne el... vagy rosszabb. Bár hangsúlyoznám, mielőtt hisztizni kezdene, hogy nem áll szándékomban kárt tenni Önben, míg elkerülhető. A halálhíre szolgálta volna ezt a célt, de gondolom az apjának is van hozzá elég gazdag fantáziája, hogy elképzelje, akadnak a halálnál rosszabb dolgok is, ha nem siet... Ha azt hiszi, hogy bántanám a szeretett leányát, akkor majd... talál magának munkát odabent is - vontam meg kissé a vállam, de csak könnyedén, hanyag módon. Ugyanis, nem kívántam, hogy ő fenyegetést halljon ki a szavaimból. Bőven elegendő lesz, ha az apja azt érez majd ki belőlük, mikor mindezt a tudomására hozom majd, mármint... hogy Virginia velem van. Neki nem kell tudnia, hogy távol áll tőlem a vágy, hogy bántsam a lányát. - Ugyan már, Virginia, maga minden gazdag embert rá akarna beszélni, hogy kifizesse a szegények ostoba döntéseit, vagy csak engem? Rendes ember vagyok, de nem vagyok a Vörös Kereszt, vagy az Üdvhadsereg. Ez nem az én dolgom, és nem is engednék, hogy kifizessem az apja helyett, még ha akarnám sem. Ugyanis nem vagyok a családjuk tagja. Különben pedig, ha most rögtön ki is volna fizetve az összeg, magát talán az sem mentené meg. Akkor meg mi értelme is volna? - kérdeztem, s szándékosan tettem úgy, mintha a családjuknak nem is volna több tagja, habár... igaz, ami igaz, számomra érdektelen információ volt, kik vannak még, engem egyedül Virginia érdekelt... miatta még fizetnék is, ha lehetne, de... ahhoz, hogy őt megmentsem, nem gazdagnak, hanem okosnak kell lennem, elsősorban. A pénz csak utána következik majd, ha egyáltalán szándékom nyílik majd erre a kérdésre. De előbb az elvek kérdését kell megoldani. Semmit nem ér a pénzem, és a szándékaim, ha a családunk büszkesége csorbát szenved... és az ő vérével akarják lemosni a sértést. És ő ezt akár megérti, akár nem, én ezzel fogok foglalkozni, nem az apjával, hanem azzal, hogy őt, Virginiát mentsem. - Ha ennyire nem kíváncsi a mondandómra, szívesen a vállamra dobom, és már mehetünk is, én sem élvezem, hogy így elhúzzuk ezt a társalgást, de szívesen venném, ha úgy juttathatnám le magát a kocsimhoz, hogy közben nem sivalkodja fel az egész utcát. Nem szívesen ütném le, így marad az, hogy meggyőzöm. Szeretné, hogy más eszközökhöz nyúljak? - kérdeztem aztán felszusszanva, őszintén érdeklődve afelől, elégedettebb lenne-e a helyzetünkkel, és a társalgásunk alakulásával, ha a tettek mezejére lépnék, és nem fecsérelném az időt kulturált társalgásra? Merthogy, bármit is mondjon ő, vagy mondjak én, a vége mindenképp az lesz, hogy magammal viszem, akár akarja, akár nem. A többit pedig majd megbeszéljük nálam, később. Következő aggályait hallva ráncba szaladt a homlokom, úgy kérdeztem vissza: - Miért, mit gondol, hogyan zajlana ez? Talán arra számít, hogy elviszem magamhoz, miután elaltattam a gyanakvását, majd megkötözöm, bezárom valahová, mondjuk a pincébe, aztán megkínzom, vagy erőszakot követek el kegyeden? Ha ilyesmikre számít, csalódnia kell majd, mert nem áll szándékomban efféléket elkövetni maga ellen. Önre bízom, hogy elhiszi-e, de nem szokásom kárt tenni a vendégeimben. Ha velem jön, kap egy szobát, ellátást, és a haja szála sem görbül, míg intézkedem. Ha jól viselkedik, ez egy kellemes nyaralásnak is betudható az Ön számára. Felfoghatja úgy, mintha eltöltene pár napot egy szállodában. Illetve... miért olyan biztos, hogy nálam senki sem keresné? Don Alessandro jobbkezeként feddhetetlen ember vagyok a családunkban. Soha senki sem feltételezné rólam, hogy egy szökevényt bújtatok - magyaráztam, és kétségtelenül lerítt rólam, hogy tökéletesen biztos vagyok, abban, amit mondtam. Arra szándékosan nem tértem ki, hogy a házam meglehetősen biztonságos, ha én nem akarom, onnan nem jön ki senki, és oda nem jön be senki, és rangom szerint nem is vagyok köteles beengedni senkit, legfeljebb Don Alessandrót, de a házamba ő is viszonylag ritkán látogatott el, ugyanis mindig is jobban szerette, ha én mentem hozzá, vagy ha már ő jött, akkor az étterembe jött, hogy egyúttal meg is vacsorázzunk, miközben beszéltünk egyes dolgokról. Az ilyen látogatások pedig rendszerint tervezettek voltak, hiszen az ő tányérjára kizárólag olyan étel kerülhetett, melyet én készítettem, lévén, sosem bíztam volna másra a keresztapám életét. Még ha meg is válogattam az alkalmazottaim, és még ha mertem is volna garantálni, hogy nálam senki tányérjára nem kerülhet méreg, hisz nem egy olyan ember evett rendszeresen nálam, aki fontos volt a családomnak, vagy egyenesen családtag volt. Nem kockáztattam volna az életüket. De Don Alessandro más lapra tartozott, az ő ételére mindig külön odafigyeltem, a tányérjától kezdve, az alapanyagokon keresztül, egészen addig bezárólag, hogy ki szolgálta fel az ételét. Nálam jobban nemigen bízott senkiben. Szóval, ha én azt mondom majd neki, hogy nem találtam itthon Virginiát, és nyoma sincs jelenleg, akkor semmi oka nem lesz rá, hogy azt feltételezze, hazudok, és főleg nem lesz oka megnézni, nem-e nálam rejtőzik. - Nos... kedves Virginia, nem tudom, egészen pontosan milyennek is képzeli a magamfajtákat, de tájékoztatásul közlöm magával, hogy nem szokásom szórakozásból fájdalmat okozni másoknak. Ha fájdalmat okozok, annak mindig van oka. Nem kívánok kárt tenni magában... ha nem kényszerít rá. És hogy a maga helyében... nos, véleményem szerint, ha két út állna előttem, én az életem védelme érdekében megtenném, amit az ajtómban álló, és a segítségét felkínáló személy kérne. Az életem ugyanis elég értékes lenne számomra, ahhoz, hogy megpróbáljam megmenteni, ha csak némi együttműködés az ára. - Ő az én szemembe, én pedig az övébe néztem, miközben feleltem neki. Habár nem sok reményt fűztem hozzá az eddigiek alapján, de azért kissé reméltem, hátha kiolvassa majd a tekintetemből, hogy nem rossz szándékból és nem átverés céljából válaszoltam, amit válaszoltam. Komolyan gondoltam, amiket mondtam. Bár, persze... azt nem tettem hozzá, hogy ha engem egy fegyveres magával kívánna vinni, én meg tudnám magam védeni, mert nem csak hogy nekem is van fegyverem, de közelharcban is képes vagyok felvenni a harcot egy támadóval. Arról nem is beszélve, hogy tudom, ha elvinnének mégis, akkor lenne, aki fizessen értem, vagy aki eljönne, hogy kiszabadítson. - Mindig akad időm tanulni - feleltem, egy könnyed vállvonással. - És erősen kétlem, hogy minden energiámat felőrölné. Annyira azért nem nehéz az a nyelv sem - néztem rá nyugodtan, és máris biztos voltam benne, hogy amint az időm engedi, elkezdem a spanyolt. Nem ismer még, még nem is sejti, mennyire komolyan tudok venni dolgokat. - Talán öntelt vagyok, de jogosan - mutattam rá, egy magabiztos mosoly kíséretében. - És nem, nem azért csinálom. Szeretek tanulni, tizenhat évesen érettségiztem, húsz évesen diplomáztam,bizonyítottan zseni vagyok, így ezt titkolni sem szoktam, büszke vagyok rá. A nyelveket pedig azért tanultam, és tanulom, egyébként, mert feltett szándékom megtanulni az ENSZ hat hivatalos nyelvét. Nem szégyellem a tudásomat - magyaráztam neki, higgadtan, ráérősen, kicsit sem zavartatva magam a gyilkos pillantása végett. Beképzeltnek tart, nagyképűnek, csakhogy én reálisan is láttam magam, és jogosan voltam büszke a tudásomra, és képességeimre. A kedvéért nem fogom megjátszani a szerény és buta bűnözőt, mikor ezek közül egyik sem vagyok. Vártam, hogy hátha a kérdésem elősegít némi együttműködést már a részéről, de minő meglepetés... persze, hogy csalódnom kellett, mikor megrázta a fejét. Sóhajtottam egyet. Makacs... Pokoli feleség lesz belőle. Ezek után azt gondoltam, hiába kérdezek az apjáról, legfeljebb azt mondja majd, hogy semmi közöm hozzá. Így talán némileg az arcomra is kiülhetett a meglepetés kifejezése, mikor mégis válaszolt. - Együttérzek magával. Én hét éves korom óta nem láttam az apámat, de én is megtennék bármit, hogy viszontláthassam - mondtam, és közben akár láthatta is rajtam, hogy az én helyzetem azért is kissé más, mert az én apám nem börtönben van. Ezt bátran ki mertem volna jelenteni, bárhol is van, az nem börtön... ha börtönben lenne, már megtaláltam volna az évek során. Ott is kerestem, még más országokban is, nem csak otthon. De nem adom fel soha. Egyszer meg fogom találni őt! - Ha szeretné, én ismerek ügyvédeket, akiket nem érdekelne, hogy ki is a maga anyja, és milyen neve van - ajánlottam, mint kóbor lehetőség, habár, teljesen biztos voltam benne, hogy el fog utasítani. Pedig tényleg ismertem ilyen ügyvédeket. Nem is egyet. Nekik nem számítana, ki Virginia anyja... őket az érdekelné, hogy én ki vagyok. És ha sikerül elrendeznem Virginia ügyét, meg az apja adósságát... és úgy alakulnának a dolgok, ahogyan remélem, hogy fognak... akkor talán tehetek lépéseket majd, annak érdekében, hogy az apja... szabaduljon. Talán... Arra szándékosan nem tértem ki, hogy ha akarnám, akár néhány órán belül már beszélhetne is akár az apjával. Ez az információ még jól jöhet később, így egyelőre meg kívántam tartani magamnak. - Álljon meg a fáklyás menet, kisasszony, én egy szót sem szóltam úgy általában a nőkről. Én magukról kettejükről beszéltem, függetlenül attól, hogy nők. Tucatnyi olyan nőt tudnék mutatni magának, akik nem kergetnek az őrületbe a viselkedésükkel, az öngyilkos, önpusztító hajlamaikkal, de maguk ketten ilyenek. Maga, és Lia. Nem az összes nő. Sőt, maguk ketten az összesen túltesznek - vetettem ellen gyorsan és határozottan, még mielőtt esetleg a pökhendi majom mellé nőgyűlölőnek is kikiáltana. De ahogy folytatta, megint csak az ég felé tudtam tekinteni, és muszáj volt felsóhajtanom. Ez a beszélgetés kezdett kísértetiesen hasonlítani arra, amit hónapokkal korábban Liával folytattam le hasonló témában... - Oh, magas ég, már megint a feminizmus... maguknál ez nagyon beakadt. Tényleg kezdek attól félni, hogy Lia meghalt, és a szelleme magába költözött... mintha csak őt hallanám. Nézze, nem érdekel a feminizmus, tőlem arra szavaznak, akire akarnak, hordjanak nadrágot, dolgozzanak, nem érdekel egyik sem. És a családomat sem, úgy általában véve. De, ha már említette, igen, azt a családfő dönti el mifelénk, ki-kivel fog megházasodni, de ennek semmi köze a nők elnyomásához, vagy az egyenlőtlenséghez, ugyanis nem csak Liának dönti el a család, hanem például nekem is, kivel kötök majd házasságot. Mindketten ugyanabban a cipőben járunk, ő és én, egyedüli különbség, hogy ő hisztizik emiatt. Pont, mint maga. És nem mondom, hogy azért, mert nők - szögeztem le a végén sietősen, még mielőtt megint ráállna, hogy azért gondolom így, mert nők. Nem, ők simán csak ilyen természetűek, és ezügyben igencsak bosszantóak... fárasztóak... fejfájást okozóak. Lia sem volt képes megérteni soha, ahogy nyilván Virginiának is magas lesz, hogy nálunk még demokrácia sincs, nemhogy feminizmus. Nekünk megvannak a magunk szokásai, szabályai, elvárásai, és ezek nagyrészt egyformán vonatkoznak mindkét nemre, illetve, mindkét nemnek vannak egyedi elvárásai, amiket teljesítenünk kell. Akár tetszik, akár nem. Szóval mindenki jobban jár, ha keres magának pozitív, szerethető részleteket az elvárásokban, különben sanyarú sors elé kell néznie az illetőnek. Mint Lia a hisztijeivel, amikkel semmit nem ér el, csak a saját dolgát nehezíti meg. A kutya sem szólna bele a dolgaiba, ha rendesen férjhez ment volna egy tisztes emberhez, akit az apja kiválasztott a számára, majd szült volna neki egy örököst. Utána, szépen csendben élhetett volna, úgy, ahogy az boldoggá tenné őt. De nem... neki lázadnia kell, hangosan, feltűnően, megbotránkoztatóan. Nyilván a lázadás teszi boldoggá, vagy nem is tudom... - Igen. Lényegében erről van szó - bólintottam. És igen, eléggé feltűnő volt, hogy nem helyesli a dolgot. Épp, mint Lia... pont olyan. Panaszkodik, panaszkodik, de minek? Ez a nő úgy tett, mintha én lennék az Ördög, miközben az apja volt ostoba. Miért nem számolt vele, hogy ha nem tud majd fizetni, mi eljövünk a családjához? Amikor felvette a kölcsönt tőlünk, szólhatott volna nekik, hogy tűnjenek el, nehogy rájuk leljünk, ha baj lesz... és nyilván számíthatott rá, hogy baj lesz, nem csak úgy megtörtént, mert különben nem tőlünk kért volna pénzt. Ezt ő rontotta el. Virginia engem utál emiatt, de nyilván inkább csak azért, mert az apját túlzottan is szereti, ahhoz, hogy őt hibáztassa, akit istenigazából kéne. - Nem mondom, hogy nem tudok. Csak nem most. Ebben a pillanatban azzal tudok magán segíteni, hogy elviszem egy biztonságos helyre. A legbiztonságosabb helyre, amit a városban találhat. Aztán pár nap múlva eldőlhet, sikerülhet-e, ami az eszembe jutott. Ha igen, akkor nincs gond, ha nem... akkor kitalálok mást. Most pedig... arról vitatkozunk, hogy induljunk el végre hazafelé - forgattam meg a szemeim, és néztem rá végül jelentőségteljesen. Még hogy miről vitatkozunk... egek, de nehéz ezt a nőt megmenteni... szerencse, hogy vége a lovagkornak, mert ha még élnének sárkányok, inkább hajlanék a sárkány felé, mint feléje. Szavaira elhúztam kissé a számat. Most meg anyára hasonlít... szerinte is túl könnyen veszem, ha ki kell oltanom egy életet... - Amikor először öltem meg valakit, tizennégy éves voltam. Szóval... szó szerint ezzel töltöttem az életem felét már - vontam meg a vállamat. - Megszoktam. Ha kell, akkor ölök. Ez ilyen egyszerű. Az én világomban ez egy pozitív tulajdonság. A hezitálás és a bűntudat életekbe kerülhet - magyaráztam neki. Még ha egy fiktív figura életének és halálának kérdése is volt ez, hisz tudtuk jól mind a ketten, hogy neki nincsen barátja. De persze, ez nem csak erre az egy, nem létező személyre vonatkozott. Ha szükséges volna, például, megölnöm az egyik szomszédját, mert meglátna bennünket, hát, nem haboznék, és rosszul sem aludnék miatta ma éjjel. Az illetőnek peche volna, de az élet ettől még nem állna meg. - Nem baj, én nem bánom, ha nem jár majd be - feleltem egyszerűen, egy féloldalas mosoly kíséretében, szándékosan hallgatva el ama tényt, hogy ha be akarna járni, akkor sem akarnám, hogy bejárjon. Most biztosan nem, míg a helyzete ilyen instabil. Ha pedig úgy lesznek a dolgok, ahogy remélem, akkor nem is hagyhatnám már később, hogy ott dolgozzon tovább, mert hogy is nézne az ki... és biztonságos sem igazán volna neki. - Nevezze, ahogy jólesik. Én családi életbiztosításként tekintek rá. Ez így szükséges, ahhoz, hogy a szeretteim biztonságban élhessenek. És ismétlem, feltehetőleg kegyed pénze amúgy sem volna elég. Némi haladékra talán telne belőle, de ettől még a maga életét nem váltaná ki - ingattam a fejemet beszéd közben. Ha el is fogadnánk tőle, azt, amit adni tudna, az csak az apjának jöhetne jól, hogy kapjon némi időt, de azért még járna neki a büntetés, hogy eddig nem fizetett, és a kellemetlenségért, és... egyáltalán, azért, hogy érzékeltessük, velünk nem lehet így viselkedni. Virginiának akkor is, legalább baja kellene hogy essen, és fájdalmat sem szívesen okoznék neki, pont annyira nem, amennyire megölni sem vágytam. De ezt sem fejteném ki neki, mert az eddigiekből kiindulva, inkább választaná azt, hogy tegyek vele amit akarok, csak aztán hagyjam békén, és ne akarjam magammal vinni... Csakhogy én magammal akartam vinni. - Szóval... kegyednek van egy nővére - jegyeztem meg, némileg homlokomat ráncolva. Ugyanis ezt eddig szintén nem tudtam, de még ez is előnyömre válhat. - Jó tudni. Ugyanis, hiába hiszi, hogy számít, ha nem igazán vannak jóban, mert egy apa számára a lánya mindig a szíve csücske, akár jóban vannak épp, akár nem. Egy jó apa bármit megtenne a lányaiért. Az eddigi tapasztalataim szerint, ha megölném, utána az apja már igenis jobban fizetne, hogy a másik lányát legalább megmentse. De, én még mindig szeretném elkerülni, hogy meg kelljen ölnöm, Virginia. - És közben óhatatlanul is felrémlett bennem a gondolat, vajon, ha egyszer majd apa leszek, leszek-e olyan jó apa, hogy a lányom egy nap annyira harcoljon értem, mint Virginia a saját apjáért? És Virginia... mint édesanya... Elképzeltem egy gyermeket, egy sötét hajú, bájos, kerek arcú, sötét szemű kislányt, aki kiköpött anyja, és harcol, mint egy tigris, ha belehal, akkor is... A nők, és a harc... ahh... ha azt hittem, Liával nehéz az élet, tévedtem... Virginia határozottan túltett rajta egyetlen röpke este alatt. És még ha élvezhettem is volna az érzést, hogy milyen volt, mikor a karomba simult, és a tényt, hogy érezhetően hatással volt rá is a közelségem, ahogyan rám is az övé... sajnos nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy fél tőlem... Máskor ez imponált volna, de az ő esetében... ez épp egy olyan helyzet, és ő egy olyan ember volt, amikor és akitől nem szerettem volna azt tapasztalni, hogy fél. Nyilván ez lett volna a normális, és az elvárt, jöttöm okán is, de az már a múlté. Már gondolni sem tudtam rá, hogy kárt okozzak benne, pedig most olyan könnyű lett volna, ahogy a karomba simult, egyetlen mozdulat, egy rántás, vagy némi szorítás a nyakán... hamar vége lehetett volna, esélye sem lett volna ellenkezni, vagy kiáltani... de én csak arra tudtam gondolni, bárcsak ne félne tőlem... Ő bólintott kérdésemre, beleegyezése jeléül, így, mivel megfelelően viselkedett, hajlandó voltam elereszteni, majd vártam, hogy rendezze sorait, és előálljon a feltételeivel. - Hmm... - Először csak ennyit reagáltam a feltételeire. Csendben fúrtam pillantásom a szemeibe, mintha csak a javaslatait fontolgatnám, de... valójában nem erről volt szó, tudtam már a válaszaim, csak gondoltam... hagyok neki még némi időt, hátha szeretne még valami sértőt a fejemhez vágni. De mikor ez nem történt meg, folytattam. - Azt, hogy meddig élvezi majd kegyed a vendégszeretetemet, úgy vélem, akkor volna időszerű megvitatnunk, amikor pár napon belül eldől, hogyan alakulnak majd a terveim, kegyed megvédését illetően. Szóval, azt javaslom, erre a feltételére térjünk vissza pár nap múlva. Addig is, nem mondok rá nemet, mit szól? - kérdeztem először is, mert nem szerettem volna neki élből azt mondani, hogy ha a terveim szerint alakulnak a dolgok, akkor ő többé nem költözik ki a házamból. Hiszen, ez a válasz nyilvánvalóan nem felelt volna most még meg neki. Így némileg szépítenem kellett rajta. - Ami az egyetemet és a kórházi gyakorlatot illeti, az elkövetkező egy-két napban kénytelen lesz elkerülni az efféle helyeket, hisz magácska az elmélet szerint most épp elbújt előlem, és nem találom sehol. De ezeken a nyilvánvaló helyeken rögtön megtalálnám, én, és a hozzám hasonlók is, szóval... most nem mehet, a saját érdekében. Pont úgy, ahogy itt sem maradhat. Erre sem mondok viszont nemet. Pár nap múlva, ha minden jól alakulna, akkor veheti úgy, hogy beleegyeztem a dologba, és mehet az egyetemre, meg a kórházba. Utána megoldjuk - bólintottam rá. Elvégre, ha a keresztapámmal sikeresek lennének majd a tárgyalások, és sikerülne megfelelő mederbe terelnem az ügyeket, utána már nem volna akadály, igazából. Folytathatná a megszokott életét, annyi különbséggel, hogy egyes dolgokba beleszólnék. De az egyetemre nyugodtan eljárhatna, például, csak... kénytelen lenne majd elviselni azt a tényt, hogy adok mellé egy testőrt, ha kilép otthonról. - És az apja, meg a telefon... nos, abban valóban nincs akadály, ha akarom, meg tudom oldani. De csak akkor fogom megtenni, ha kegyed rendesen viselkedik. Addig beszélgethet az apjával telefonon, míg rendesen viseli magát, de ha rakoncátlankodik, akkor nincs telefon. Érti? Ezen felül, nyugodtan foglalja írásba, és én aláírom, ha szeretné, na és persze... ha úgy érzi, jobban elhiszi nekem eme dolgokat, ha leírjuk. A magam részéről talán jobban hinnék a szemtől-szemben adott szavamnak, mint egy darab papírnak. Az írást bárki leutánozhatja, sokszorosíthatja, így egy megállapodást, egy aláírást is, de belőlünk csak egy van, és ha a szavamat adom valamire, akkor az úgy is lesz - taglaltam neki őszintén, saját álláspontomat, de persze, ha ő ragaszkodik hozzá, hogy leírjuk, és attól nagyobb biztonságban érzi majd magát, ám legyen. Bár, nem tudom, ha ellenszegülnék később valamely kérésének, akkor mit tenne, talán hozzám vágná a cetlit? Olyan ez, mint a távoltartási végzés. Dekorációnak kitűnő, de mire is jó? Csak hamis biztonságérzetet nyújt, legfeljebb, más egyebet nemigen. Persze, megtehettem volna azt is, hogy simán a szemébe hazudok, és mindent vita nélkül elfogadok, amit kért. Csakhogy... én fontosnak tartottam, hogy a lehetőségeink szerint, őszinte legyek vele. Ahogy máskor és másokkal is szoktam. Sosem szerettem hazudni. Ha lehetett, el is kerültem. Most sem akartam olyasmit mondani neki, ami nem igaz. És ezt igyekeztem is beszéd közben feléje sugározni. - Nos... így megfelel Önnek, vagy erővel kell elvinnem magammal? - kérdeztem végül, és én magam is felvontam egyik szemöldököm, bár én inkább kérdőn, s hogy még egy kissé növeljem a ráhatásom a kisasszonyra, tettem egy lépést feléje, hogy így egészen közelről tudjak lenézni rá, egyenesen bele a szemeibe.
Kezdőlap
~ xxx ~ 
