Határozott, kemény, nőcsábász, pimasz.  Általában ezek a jelzők jutnak valaki eszébe, ha meghallja a nevem említését. Minden olyan tulajdonság fogalmát egyáltalán nem is ismerem, mint a jó szívűség, jó indulat, lélek. Sem a magánéletemben, sem a munkámban. Darren, a bátyám csupán tíz perccel érkezett előbb, mint én mégis minden adandó alkalommal a képembe törli. Vele elég feszült a viszonyunk, és nem csak azért mert két ellentétes oldalon állunk. Míg ő a bűnözőket lecsukja és bevarrja, addig én... nos én ki hozom őket.  Ugyan olyan heves vagyok, mint ő, igazából igazán hasonlítunk belülről is, de ezt egyikünk sem vallaná be sohasem. De én főleg a munkámban hidegvérű is tudok lenni, az egyik legjobb ügyvéd vagyok a városban.  Gondolkodás nélkül képes vagyok át gázolni másokon, bárkin, mindenre hajlandó vagyok, hogy el érjem a célom. A szabályokkal sem igazán foglalkozom, ha úgy tartotta kedvem egy ügyfelem feleségét fektettem meg, de előfordult, hogy a bírónőt. A pénz, a nők, a szex más nem is hozz lázba. Még sosem volt komoly kapcsolatom, minden nő  akit ágyba viszek, reggelre már eltűnik.  Igazából a szüleimnek, és  a bátyámnak akarok bizonyítani, hogy büszkék legyenek rám. Amikor közöltem, hogy ügyvéd leszek, nem véletlenül nem akartam én is zsaru lenni. Lázadni akartam és azóta is teszem!  Nem vagyok piperkőc, de azért meggondolom, hogy mit kapok fel magamra. A magánéletemben szeretek farmer póló ing összeállítást magamra húzni, de öltönyben is jól érzem magam. Ha dolgozom kizárólag a méretre készült öltönyömben feszítek. Nem szokásom zselével szarakodni, utálom azt a ragacsos akármit, általában úgy állnak szőkés barna  tincseim ahogy vannak.... össze vissza. Van amikor hosszabbra hagyom nőni, általában borostát hordok, nem szeretek teljesen megborotválkozni, mert túl fiatalnak tűnök. Mindig Dolce & Gabana illatfelhő borít, ibolyaszínű íriszeimnek a nők nem tudnak ellenállni. Általában beléjük van ültetve, ah meglátnak egy bunkó, beképzelt majmot akkor azonnal terpesszenek.... sőt a legtöbb nő könyörög egy szórakozásért.... velem!Az én egyetlen drága kincsem a sötét piros sportautóm, anélkül nem megyek sehova, és ha repülnöm kell... azt is magammal vitetem!



A bátyámnak mindjárt idegösszeomlása lesz, olyan dühös fejet vág. Nem tudom, hogy amiatt kellene-e aggódnom, hogy mindjárt rosszul lesz, vagy azért, mert be akarja verni a képem. Én hanyagul dőlnék végig az ágyamon, de a pólómnál fogva húz fel.... nem éppen finoman.  
-Mégis mi a franc bajod van?!- teszem az ártatlant, mire elenged, de látom, hogy kezei ökölbe szorulnak. Látom rajta, hogy nehezen uralkodik magán, és őszintén szólva... Az ő helyében én már rég bevertem volna a fejét. De ő próbálja magát tartani egy kicsit... nem sok eséllyel, mert perceken belül be viszem neki az övön aluli ütést. Azt kérdezhetnétek, hogy miért vagyok ilyen baromarc a saját bátyámmal. Hát egyszerűen azért, mert elegem van abból, hogy Darren második kiadása legyek, mert a szüleim és az egész család ezt akarja. Hát most megmutatom, hogy van amit jobban tudok a bátyámnál. Még hozzá meghúzni a barátnőjét! Hahh!  
-Te szemét kis pöcs! Komolyan azt hitted, hogy nem jövök rá? Vagy, hogy Ariel nem mondja el?- a szekrénynek támaszkodik, vívódik magában. Látom rajta, mire én csak arrogánsan felröhögök.  
-Jajj mit vagy úgy oda? Csak nem féltékeny vagy?- mondom neki ártatlan hangon, ő még nem tudja azt, amit perceken belül meg fog tudni. Ő csak annyit tud, hogy a lányért mentem. Jó... nem volt túl szép húzás azt állítani, hogy Darren vagyok. De nem volt nehéz eljátszani, az ügye-fogyott bátyám bőrébe könnyű bújni. Még ezt is jobban tudom nála, de én semmit sem kapok anyától. Még egyszer sem dicsértek meg. Bezzeg Darren, a focicsapat kapitánya, meg már felvételt is nyert az akadémiára! Bezzeg Lincoln, az öccse az semmit se tud, és még csak a focicsapatba se került be. Azért mert engem nem érdekel, úgy, ahogyan a rendőrség sem. Igazából beadtam a jelentkezésem a NYU- jogi karára. Csak még nem tudja a család, de a megfelelő időpontban meg fogják tudni. Mindent elterveztem! Így mindenkinek tartogatok egy övön alulit na meg egy kis szívrohamot, leginkább az apámnak.  
-Elárulnád, hogy Ariel miért állítja, hogy tegnap este fantasztikus voltam amiért elmentem érte... és az egész este...- látom, hogy arcán váltakozik az értetlenkedés és a lassan fékezhetetlen düh. Mire lazán oda ballagok elé, megpaskolom a vállát miközben a képbe vágom az igazságot.  
-Tudod... azért... mert elmentél érte.... majd jól meghúztad..... többször....- látom, hogy még mindig nem dereng neki, mire szemeimet forgatom és pökhendi módon vágom oda neki,- vagyis... én a pontosság kedvéért....- de nem tudom befejezni a mondatot, mert érzem ahogy az ökle az arcomba csapódik. A következő pillanatban vissza ütök, mire neki esünk a székemnek, ezzel együtt hangos puffanással érünk földet.  
-Te idióta! Az a lány még szűz volt! És a barátnőm!- sziszegi ahogy egyik ütést a másik után viszi be. Érzem, ahogyan a vér fémes íze elönti a számat, ahogy ajkam kezd felrepedni, arcom dagadni. A következő pillanatban már nincs rajtam, mivel apa és anya berohant a zajra. Apa alig bírja féken tartani a bátyámat, az én arcomra győztes mosoly kúszik ahogyan felállok.  
-Mi a fene történik itt?- hangzik apa kemény hangja,- ez a barom lefeküdt a barátnőmmel!- köpi a szavakat. Én pedig lazán vállat vonok, azt hiszem most jött el a pillanat, hogy közöljem...
-Igen! És mellesleg nem megyek az akadémiára, felvételt nyertem a NYU-ra, ügyvéd leszek,- jelentem be büszkén, majd várom a bomba csapodását...  


Richard beront az irodámba, tudja jól, hogy utálom az ilyet, én s etröm rá az ajtót.  
-Hé, Arlington, nagy hírem van a számodra!- ül le a szemben lévő székre. Richard és én az egyetem alatt haverkodtunk össze. A családjának menő irodája van, miután lediplomáztunk mindketten az apja felajánlotta egy egy helyett, amit mi nem voltunk restek elfogadni. Nos, az apámmal azóta is harcolnom kellett és még mindig nem fogadták el. De hát én vagyok a különc a családban, a fekete bárány. Darren szerint azért mentem védőügyvédnek, hogy ezzel is ellenkezhessem vele. Nem mondom, hogy nem teljesen igaz amit mond. Még kölyökkorunkban jól el voltunk, amolyan igazi bátyó-öcsi kapcsolat volt a miénk. De ahogy nőttünk apánk úgy versenyeztetett minket, és Darren-nek minden ment, nekem meg semmi sem. Amikor megelégeltem... hát gondolkodtam róla, hogy egyszer ő legyen a pancser én meg...  szóval én meg ne legyek az. Nos, igaz nem volt túl menő húzás eljátszani a barátnőjének és lefektetni amikor azt hitte ő vagyok. Amikor kiderült, akkor közöltem a családdal, hogy nem megyek a rendőr akadémiára. Egy hónapig állt a bál otthon, én pedig még két hónapig megtartottam magamnak Ariel-t, a bátyám orra alá dörgölve azt, hogy elvettem tőle a csaját. Majd dobtam, mint egy megunt játékszert. A következő sokk akkor volt amikor apám megtudta, hogy Bensonéknak akarok dolgozni, azt szajkózta, hogy neki egy haverja akinél dolgozhatok. Richard apja már nyugdíjba vonult, de azért rajta tartja az irodán a szemét, a legjobb barátomat és engem nevezett ki az iroda vezetőjének. Ketten osszuk el a kulcsfontosságú ügyfeleket. Alig van olyan ügyünk, amit ne nyertünk volna meg.  
-Nos, tudod van az a beképzelt majom, Williams... az  a politikus, most hívott a neje, hogy szüksége lenne ügyvédre. A fickót a hotelben találták egy halott prostival. Már bent van, az FBI is érintett, menj oda, és intézkedj,- mire felvonom a szemöldökömet,- ezt az ügyet ketten visszük, testvérem és... megnyerjük. Ha így lesz, az egész államban mi leszünk a legjobbak. De.... figyelmeztetlek a felesége és a lányai tabuk! Rá sem nézhetsz, most nem, ebben nem hibázhatunk! A fickó nevét akkor is tisztára mossuk, ha sorozatgyilkos,- ördögi vigyor kúszik az arcomra ahogy felállok, és a méretre szabott világoskék zakómról leporolok egy nem létező porszemet.  
-Ne aggódj, Ricky olyan leszek, mint egy meleg fickó rájuk sem nézek, és az a Williams ma született bárány lesz,- kacsintok rá ahogy felkapom a sportkocsim kulcsát. Fél óra múlva már a rendőrség kihallgatójába lépek be, majd határozott hangon szólalok meg:  
-Elnézést hölgyem, de ez törvénybe ütközik, Mr. Williams-et az ügyvédje nélkül nem le lehet kihallgatni,- csábító mosolyt villantok, ahogy átnyújtom neki a névjegykártyámat,- Lincoln Arlington vagyok, én képviselem az urat, és ha megbocsájt négyszemközt beszélnék az ügyfelemmel,- mondom keményen, felhúzott szemöldökkel, jelezve, hogy távozhat. Arrogáns seggfej vagyok, ez nem vitás...