Egy általános iskolába jártunk, legalábbis nekem úgy rémlik, de az emlékek megkopnak, feledésbe merülnek és veszítenek élességükből. Te voltál a fiú, akibe senki sem mert belekötni, te voltál az, akinek egyből motorja lett, amint betöltötte a megfelelő életkort. Évekig nem találkoztam veled, nem is nagyon beszélhettünk, mert nem bírtál engem, egy beképzelt és pénzmániás ribancnak tartasz, pedig ez egyáltalán nem igaz. Én beléd voltam esve, te voltál minden, amit elakartam érni, amit megakartam kapni, te maga vagy a szabadság és a független élet, míg nekem minden egyes lépésem előre meg van szabva. Aztán az iskola után elváltak az útjaink úgy, hogy még csak nem is beszélgettünk.
Mint nem rég említettem a te családod tönkrement, elszegényedtetek és te belőled egy motorosbanda vezére lett vagy valami hasonló, szóval nem jársz helyes utakon.. Rengetegszer drogozol és vagy részeg, mintha megrekedt volna az életed és mindig visszazuhansz abban az állapotba, amiből kiakarsz törni. Míg a te életed egy lejt, addig az enyém egy emelkedő, egy megbízható barátom van és minden annyira jó, pedig.. én nem erre vágyok, hanem változásra és te hozhatod el ezt nekem, te lehetsz az, aki megváltoztat, aki felnyitja a szememet..

//Igazából ez csak egy ötlet a sok közül, nyugodtan regisztrálj és bármit megbeszélhetünk. Csak gyere, mert nagyon-nagyon várlak! A pb-hez mindenképpen ragaszkodnék ^^